Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

1984 ÁPRILIS 10., KEDD Elektronika a Terminálban Magyar szabadalom alapján új termék gyártását kezdték meg a szigetszentmiklósi Terminál Szövetkezet elektronikai főága­zatinál. A kondefensor nevű berendezés a kondenzátortelepek automatikus védelmi egysége, s elsősorban a trópusi országok­ban, sivatagokban felállított transzformátorállomásokon alkal­mazzák Erdőst Agnes felvétele A Gagarin Hőerőműben Nagyjavítás után Visontán hétfőn befejezték a Gagarin Hőerőmű négyes számú, kétszáz megawattos blokkjának nagyjavítását. A munkálatokban az elmúlt öt­ven nap alatt mintegy nyolc- százán vettek részt: a helyi karbantartó brigádokkal együtt több más vállalat dolgozói is közreműködtek az erőmű be­rendezéseinek felújításában és korszerűsítésében. Felújították a négyes blokk­rendszer tüzelőterét, kicserél­ték az úgynevezett szárítóhen­gerek falazatát, a szénszállító csatornákat, átvizsgáltak mint­egy hatszáz kilométer csőveze­téket. Korszerűsítették az erő­mű műszeres irányítását is: a vezérlőberendezésekben szá­mítógépeket helyeztek el. Egyébként magánál a karban­tartásnál is számítógépes, há­lótervezési módszert alkalmaz­tak. A Gagarin Hőerőmű négyes blokkja hétfőn ismét megkezd­te a villamosenergia-termelést. Kiegészítő tevékenység uz Örkényi fsz-hen Elébe mennek a holnapnak _ A termelőszövetkezeti melléküzemágakhoz kapcsolódó viták elcsendesedtek. Ma már a közvélemény előtt is nyilvánvaló, hogy nem valami vadhajtásról, hanem az élet által megkövetelt jelenségről van szó. Kár lenne persze tagadni, hogy az élelmiszerfeldolgozás mellett a budapesti gyáraknak valóságos háttérbirodalma ala­kul ti ki az agglomerációs, kör­zethez tartozó szövetkezetek­ben. Ezek közé tartozik az Ör­kényi Béke Termelőszövetke­zet is, ahol Szőllősy Sándor, az ipari és szolgáltató főágazat vezetője tájékoztatóit arról, hogy az alaptevékenység mel­lett mi mindent csinálnak. Futóhomokon .svukra s.f" in Az Örkényi futóhomokon mindig nehéz volt és ma is az gazdálkodni. Hogy az alapte­vékenységet fejleszteni tud­ják, megragadták a kínálkozó lehetőséget. Még a 60-as évek vége felé kerültek kapcsolatba az Ikarus Autógyárral. Ez meghatározta további sorsu­kat. A földműveléshez szokott tagság az ipari nagyüzemmel kötött szerződés alapján hoz­zákezdett a komplett távkap­csolók, kipufogórendszerek, a ventillátorgyűrűk, az üzem­anyagtartály-tartókeretek gyártásához. Az együttműkö­dés mindkét fél számára gyü­mölcsöző. Gyorsan túljutottak a kez­deti nehézségen, a kapához szokott kezek hozzáidomultak az új szerszámokhoz. Nőtt á termelékenység, gazdaságossá vált a kiegészítő tevékenység, mely nélkül már elképzelhe­tetlen lenne a továbblépés. Közben azonban történt né­mi változás is. Az Ikarus gyár évekkel ezelőtt átadta a Cse­pel Autógyárnak a buszalvá­zak készítését. Mivel az Ör­kényben gyártott részegysé­geket az alvázba kell beépíte­ni, ezért a szövetkezet most Szigetszentmiklósra szállítja termékeit. A megrendelés, az igény tehát változatlan, ami­nek örülnek, hiszen más, Bu­dapest vonzáskörzetében tevé­kenykedő szövetkezetek meg- réndeléshiánnyal küszködnek. Túl ezen, nem kevés fejtörést okoz számukra, hogy a már elkészült és leszállított dara­bokért sem kapják meg ide­jében a pénzt a megrendelők­től. Vállalkoznak Az ilyen gondok Örkényben Ismeretlenek. Sőt, fejlesztet­ték a melléküzemágaikat. A piac felmérése után úgy gon­dolták, hogy a lakatosipari mellett kialakítják a vegyipari főágazatot. Számításaikban nem csalódtak. Ma már kere­sett cikk az általuk gyártott különféle ragasztó és festék. Ügy tartják, aki korán ébred, előnyre tesz szert. S erre Ör­kény az egyik példa. Bármire vállalkoznak, ami haszonnal kecsegtet. Az autó­busz részegységek mellett gyártanak gyermekállókákat, Tatárszentgyörgyön textilüze­met létesítettek, a MÉH-hel kötött szerződés alapján vil­lany- és robbanómotorok szét­szerelésével foglalkoznak. Egyedülálló az országban a mezőgazdasági kardánten­gely szolgáltatásuk. Az Agro- tek-en keresztül Walterseid NSZK és a BY-BY olasz cég konszignációs raktárát létesí­tett Örkényben, de a Győrött készült kardánokat is tudják javítani. Pesten építő karban­tartó szakcsoportjuk működik és még sorolhatnánk. Az ötle­tekből soha nem .(fogynak ki, ez- a gazdaság égéssé re érvé­nyes, s ennek köszönhető, högy tavaly 45 millió volt a szövetkezet tiszta nyeresége, amiből 28 millió forintot a melléküzemágak',., hoztak. Ez több, mint az", jjßsznyereség 50 százaléka, de lenekül az alap- tevékenységben .$ém érték vol­na el a jelenlgghfSzínvonalat. Új gépekkel 4 “ A béreket csak szőrmentén tudják emelni, ami nehezíti a jól képzett szakemberek al­kalmazását. Azokban az üzem­részekben. ahol szorít-a cipő, korszerűsítenek. Nemrégiben vásároltak két automata for­gácsológépet, darabját 1,2 mil­lió forintért. Haszna: nőtt a termelékenység és könnyebbé vált a dolgozók munkája is. Időnként gond az alap­anyag-ellátás, s ez főként a saválló és a rozsdamentes acélból készült élelmiszeripari pillangószelep gyártását nehe­zíti. Pedig ezt a terméket a Láng Gépgyáron keresztül ex­portálják. Az ipari nagyüzem ugyanis paradicsomfeldolgozó gépsorokat szállít a Szovjet­unióba és ehhez használják az Örkényiek által gyártott szele­pet. De a szabadegyházi folyé- konycukor-gyár feldolgozó gé­pein is az Örkényi piílangó- szelepek találhatók. A jó hír­névnek köszönhető,. hogy már az- év elején lekötötték az ipa­ri kapacitás. 80—90 százalékát. Azóta gyarapodott a megren­delés, amit csak túlórával tud­nának maradéktalanul telje­síteni. Hogy a megrendelések­nek eleget tehessenek, gazda­sági munkaközösségek létrehor zását tervezik a mezőgazdasá­gi nagyüzemben. Ez mintegy 400 embert érint. Örkényben tehát jól érzéke­lik, hogy a holnapnak elébe kell menni. Siránkozás helyett cselekednek, mindig az adott körülményekhez alkalmazkod­nak. S talán még több megbe­csülést szerezhet magának az ágazat, ha a meglevő vállal­kozási kedvet sikerül össze­hangolni a feladatokkal. Béna Zoltán Sarlós István előadása a budapesti ünnepségen Körösi Csorna Sándor emlékére Körösi Csorna Sándor szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából ünnepi díszülést rendeztek kedden a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében. A tanácskozáson Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a Körösi Csorna Sándor Orszá­gos Emlékbizottság elnöke, Nemzeti tudat, nemzeti egység címmel előadást tartott. Egye­bek között elmondta: — Körösi Csorna, a XVIII. század végén, abban az évti­zedben született, amikor két hatalmas átalakulás: az ipari forradalom és a feudalizmus alkonyát- jelentő francia for­radalom alapjaiban rázta meg Európát. Értelmét vesztette egyebek közt a latin nyelv fensőbbsége: az anyanyelv művelésére politilcai és irodal­mi társaságok és tudóskörök jöttek létre. Az egyéni véle­mény, a kutatás, a világ meg­ismerésének vágya lett a ha­ladás záloga. Az egymást ad­dig idegenül vagy közönyö­sen szemlélő közösségek felis­merték együvétartozásukat, addig be nem vallott testvé­riségüket, szerte Európában elementáris erővel indult meg a nemzeti államok kialakítá­sának folyamata. — Körösi Csorna a nagy- enyedi kollégium diákja, majd a sok nemzet fiataljait ven­dégül látó göttingeni egyetem hallgatója ekkor elkötelezi magát a kor új, nemzeti esz­méje mellett. A fiatal Csorna azt tapasztalja, hogy a kör­nyező német és szláv népek felismerik egy. családba- való tartozásukat, ezért bizonysá­got akar szerezni arról, hogy a magyar sem áll egyedül a világban. A rokonságot talált európai népek gyűrűjében tqrgtalanul maradt magyar­ság testvéreit kívánja felke­resni, és ez jóval több számá­ra, mint pusztán tudományos tett. Halaszthatatlan hazafias kötelességnek tartja, hogy né­pének társat találjon, mert ez a magyarság öntudatos maga- biztosságát teremtené meg. Harmincöt esztendősen, 13 élő és holt nyelv ismeretében, tarisznyájában alig néhány hónapra elegendő pénzzel vá­gott neki az ismeretlen Ázsiá­nak azért, • hogy megtalálja népének őshazáját. Mikor ön­ként vállalt útjára elindult, népe függetlenné válásának útját kereste, s társait, lehet­séges barátait a népek soka­ságában — emelte ki a szó­nok. Körösi Csorna hitt abban, hogy a magyarság az idők vé­Szép summa kerekedhetne ki belébe A munkaerőpiac igénye dönt A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kapuján is­merős tábla: felveszünk ... S utána a szakmák következ­nek, azok, amelyeket bízvást sorolhatnánk fejből, akár ma­gunk is. Kőművest, vasbeton- szerelőt, lakatost, ácsot keres­nek. S é mesterségekben nem­csak a szakmunkások hiá­nyoznak, hanem azok a fia­talok is, akik hajlamot érez­nek az elsajátításukra. A szakmatanulási kedv ser­kentésére született az a mű­velődési miniszteri rendelet, amely a társadalmi tanulmá­nyi alapösztöndíjak korábban meghatározott 250—500 forin­tos összegét felemelte 300— 1000 forintra. Az ösztöndíjon túl 10—50 százalékos tanul­mányi pótlék is adható. Hozott-e mindez valamiféle változást? — érdeklődtem el­sőként a Pest megyei Állami Építőipari1 Vállalatnál. — örültünk a rendeletnek — kezdi beszélgetésünket Vil- mányi Gáborné, személyzeti és oktatási osztályvezető —, él­tünk is a lehetőségekkel; száz­hatvan ipari tanulónkat érin­tik kedvező változások. Száz másod- és hatvan harmad­éves tanulóval kötöttünk ugyanis társadalmi szerződést, ami csaknem duplája az elő­ző évinek. Egyértelmű az ösz­tönző hatás és bízunk benne, hogy a fiatalok a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után is o korábbinál többen maradnak vállalatunknál. — Más-más összegű ösztön­díjat adunk a különféle szak­mák tanulóinak, mondhatnám a kereslet-kínálat törvénye alapján. Eszerint 900 forintot kapnak az épületburkolók, hatszázat a szobafestő-mázo- lók és tapétázók, míg négy­száz forintot a villanyszerelők, csőszerelők, valamint az autó­szerelők. A maximális 1000 forintot a legnehezebben beis­kolázható mesterségek tanulói kapják: a kőművesek, épület- asztalosok, vasbetonszerelők, ácsok, tetőfedők és vízszigete­lők. — Társadalmi ösztöndíj­szerződés az első év második felétől köthető — veszi át a szót Kovács Sándor szakok­tatási vezető —, de mi csak a másodévesekkel szerződünk Kivételt tennénk a szigetelők­kel, az ácsokkal és a lakato­sokkal, de sajnos ilyenek nin­csenek. Vegyünk tehát egy másodéves kőművestanulót, aki közepes eredményű: kap egyszer 490 forint ösztöndíjat, a társadalmi tanulmányi alap­ösztöndíj 1000 forint és ehhez géig fennmarad, s gazdája lesz a hazájának. Roko­nok keresésére indult, s he­lyettük barátokra talált egy idegen nép fiaiban. Nagy je­lentőségű siker volt, ez: Euró­pa üzenete volt. minden, a gyarmatosítás korában elnyo­mott népnek arról, hogy egyen- lőek vagyunk, ha akarjuk, megérthetjük egymást, ha akarjuk, felfedezhetjük min­den nép szellemi értékeit, ha akarjuk, megtaláljuk a barát­ság népeket, nemzeteket ösz- szekötő szálait — mondotta végezetül Sarlós István. A díszülésen felidézte Körö­si Csorna Sándor alakját P. K. Szungon indiai művelődési minisziei helyettes, a nagy ma­gyar orientalista emléxezeté- re rendezett ünnepségek al­kalmából hazánkba érkezett indiai delegáció vezetője. Mél­tatásában hangsúlyozta: Körö­si Csorna nevet évszázadok után is tisztelet övezi. Kuta­tásai nem élvezték a kormány hivatalos támogatását, egyet­len fegyvere gazdag nyelvis­merete volt. Áldozatos, fá­radságot nem ismerő, kitartó munkával nyitotta meg a Nyugat előtt a tibeti lámako­lostorok addig ismeretlen vi­lágát, mutatta be a tibeti nyelvet és kultúrát. A bölcs remetét — ahogy ott hívták —, megszerették a tibetiek és Körösi Csorna Sándor neve ma India és Magyarország ba­ráti kapcsolatának szimbólu­ma. E nagy magyar tudós ar­ra szánta életét, hogy az etni­kai korlátokat ledöntve, kö­zelebb hozza a népeket egy­máshoz. Széntágothaí János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia, elnöke Körösi Csorna Sándor, az Akadémia emlékezetében\ címmel tartott előadást. Szólt arról: Csorna Sándor útjáról! az Akadémia két kortórs fo­lyóirata, a Tudományos Gyűj­temény 1820-tól a Tudomány- tár pedig 1835-től igyekezett tájékoztatni a hazai közönsé- §st. Emlékeztetett arra, hogy « jeles orientalista valódi nem­zetközi, egyetemes jelentősé­gét — azt, hogy a megismer rés új területét, Belső-Azsia egy addig a nyugati tudomá­nyosság számára gyakorlatilag ismeretlen nyelvét és művelt­ségét nyitotta meg —, a ma­gyar tudományosság és közvé­lemény csak jóval később, és elég lassan vette tudomásul. Az ünnepi ülésen Ligeti La­jos akadémikus, a Körösi Csorna Társaság tiszteletbeli elnöke öshazakutatás és tibt- tisztika című tudományos re­ferátumában méltatta Körösi Csorna Sándor munkásságát. A Körösi Csorna Sándor bicen- tenárium ünnepi hetének ese­ményeként ugyancsak hétfőn délelőtt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia székházának aulájában A zarándok tudói címmel emlékkiállítás nyílt. ★ Hétfőn Pekingben a Kírnál Baráti Társaságok Szövetségé­nek rendezésében emlékülés* tartottak Körösi Csorna Sán­dor születésének 200. évfor­dulója alkalmából. Az emlék­ülésen Teng Zsuj-ling, a Kí­nai Társadalomtudományi Akadémia nemzetiségi kutató intézetének munkatársa mon­dott beszédet. jön az eredménye után járó pótlék, esetünkben 30 száza­lék, azaz háromszáz forint. Együttesen egész szép havi summa kerekedik ki belőle. Lehetne még több is, hiszen a tanulmányi pótlék akár öt­száz forintra is felmehetne, de jeles tanulónk bizony nemigen akad ... Nem szorítják létszámgon­dok az Érdi Építőipari Szövet­kezetei (a volt Budai járási Építőipari Szövetkezet) — ahogyan Fülöp Jánosné sze­mélyzeti vezetőtől megtudom —, szakmunkástanulóban sincs hiány, így ők nem változtat­tak korábbi gyakorlatukon, amely szerint a legjobbakkal kötnek társadalmi tanulmányi szerződést, és ennek értelmé­ben kétszázötven-négyszáz fo­rintos ösztöndíjat fizetnek. A fiatalok jó munkáját, tanulá­sát eddig is elismerték — al­kalmanként ötszáz-, ezerforin­tos jutalomban részesítették az arra érdemeseket. Az utol­só éves tanulók pedig már brigádban kamatoztatják szaktudásukat; 15—16 forintos órabérért. A környék legna­gyobb szövetkezete számára tehát a rendelet egyelőre le­hetőséget jelent, amellyel szükség esetén élnek. Szigethi Teréz Filléres ügyek? A legtöbb hivatalban postabontással' kezdődik a nap. / Egy-egy vezető íróasztalán halomba gyűlnek a fel- > vágott borítékok, melyek, miután rendeltetésüket betol-/ tötték, a szemétkosárba kerülnek. Véletlen szemtanúja- voltam egy ilyen reggeli szertartásnak, miközben isme­rősöm némi iróniával jegyezte meg: öt írást kapott egy­szerre ugyanattól a cégtől, öt borítékban — és ez a mindennapi gyakorlat. Ügy látszik, fel sem vetődik an- ' nak a lehetősége,- hogy netán egy postaköltséggel több dolgot is el lehetne intézni? Az akkor apróságnak tűnő eset jutott eszembe most, hogy a Pest megye^ tanács hatósági és igazgatáskorsze- rüsítésl kollégiuma foglalkozik a témával: milyen lehe­tőségek vannak az államigazgatási munka költségeinek csökkentésére, hogyan lehet megteremteni a gazdaságo- sabb tevékenység feltételeit a tanácsoknál. A javaslatok közül több is foglalkozik a mindennapok gyakorlatában nagy szerepet játszó levelezéssel, postá­zással. így például azzal, hogy a fejléces papír a simá­nak sokszorosába kerül, mégis sokszor ezt használják három-négy olyan másolat készítésénél is, ami a fiók­ban marad. Filléres ügyek? Egy-egy tételnél valóban nem sokról van szó, de végeredményben nagy összegekről, melyeket hasznosabban lehetne felhasználni. Követendő módszerek is vannak, amiket érdemes el­terjeszteni. Ilyen például, hogy úttörőcsapatok vállalják egy-egy központi rendezvény meghívóinak elvitelét, az értesítést tanácstagi beszámolókról, falugyűlésekről. És a társadalmi munkának másik, egyelőre még kevéssé ismert formája: Solymáron középiskolás diákok segítet­tek a tanácsi dolgozóknak rendbe tenni az ingatlanok nyilvántartását. Az ügyintézőiknek így több idejük jut arra, hogy gyorsan és érdemben megvizsgálják, elintéz­zék a bejelentéseket. Lehet és kell is takarékoskodni a munka tárgyi felté­teleinek megteremtésénél, de ez még csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy hány ezer és tízezer, forintban is mérhető óra megy el olyan ügyek intézésével, melyek­kel a tanácsi dolgozók hivatalból kötelesek foglalkozni, mert az állampolgár bejelentette, megfellebbezte — oly-/ kor csak azért, hogy így törjön borsot haragosának az orra alá. Láttam Ráckevén, a hatósági osztályon egy aktát, amd már azárt került oda, mert a fél megfellebbezte a von­záskörzetbe tartozó községi tanács elsőfokú határozatát. Történetesen arról volt szó, hogy nemrég törvényesen elvált házaspár osztozik a közösen szerzett javakon. Ezek közé tartozik a Duna-parti telek, melyre egykor, a közös jövő reményében horgásztanyát terveztek, de az építkezésre már nem került sor. A vita a földdarab körül folyik, amit a férfi úgy akar megfelezni és elkeríteni, hogy az asszony csak az ő bir­tokán keresztülhaladva tudjon kijutni az utcára. Mivel a helyi tanács ezt a megoldást nem engedélyezte, a ha­tározat felülbírálását kéri. Könnyen teheti, hiszén csak egy illetékbélyeg árába kerül. Lehet, hogy ez az ügy is több kilós aktává dagad, mint sok más hasonló, amivel hónapokon és éveken keresztül újra meg újra foglalkoznak? Talán nem így történik. A hatósági és igazgatás-korszerűsítési kollégium annak a lehetőségét vizsgálja: a bejelentők indokolt esetben ne csupán illetéket fizessenek, hanem térítsék meg az eliárás költségeit. Ezek pedig nem filléres ügyek. J elentős megtakarítást hozhat a gazdaságosabb taná­csi tevékenység, de ez nemcsak anyagi kérdés. Szo­rosan összefügg a szemlélet változásával. Gál Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom