Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
1984. ÁPRILIS 10., KEDD A felnőttek is érdeklődéssel figyelnek • lltíiÚÚiíHíílHtiUiíífíii!)»■: Itt a játék a tanulás Előadóművészfesztivál A költészet, a versmondás népszerűsítése, az előadóművészet színvonalának emelése érdekében immár hetedik alkalommal szervezi meg a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Rádió és a Radnóti Miklós Színpad az előadóművész-fesztivált. A költészet hetén, április 12-én és 13-án megtartandó fesztivál házigazdája a Radnóti Miklós Színpad lesz. A rendezvények a klasszikus és a mai magyar irodalom legkiemelkedőbb egyéniségeinek munkásságát ölelik fel, s a középpontban ismét József Attila költészete áll. A fesztiválra 86-an jelentkeztek, s ismét igazolódott az a sokéves tapasztalat, hogy többször annyian, mint ahány művész felléphet az esteken. A fesztivál gálaműsorát október 17-én — a Budapesti Művészeti Hetek rendezvényeinek sorában — a Pesti Vigadóban, valamint október 18-án Győrött rendezik meg. Hatéves múltú mozgalom Hazai tájakon vándorolnak Csaknem egy esztendeje, hogy a Tájak, Korok, muzeu- moK mozgalom szervező bizottsága új játékot indított útjára, Vándorkönyv elnevezéssel. Azóta mintegy 40 aranyjelvényes inast avattak lepénnyé. Vándorkönyves klub alakult Budapesten, vándor- könyvesek javaslatára alakult meg Keszthelyen a Körösi Csorna TKM-klub. A hatéves múltra visszatekintő mozgalom százezreket vezetett el hazánk múzeumaihoz, műemlékeihez, természeti értékeihez, sokak számára ismeretlen tájakhoz. A felkeresett helyeken a mozgalomban részt vevők pecsétes igazolást kapnak. 40 pecséttel bronz-, 70-nel ezüst-, 100 pecséttel pedig aranyjelvényt lehet szerezni. Üjdonság lesz az idén, hogy aki az első arany jel vényét megszerezte, a következő 60 pontért ismét aranyjelvényt kap. Népszerű a mozgalom, mégis szükségessé vált megújítása. Egyrészt az ország különböző helyein begyűjtött igazoló pecsétek csupán a jelenlétet bizonyították, nem pedig azt, hogy a résztvevők valóban meg is ismerkedtek a tájakkal, korokkal, múzeumokkal. Így született meg a továbbra is élő jelvényszerző mozgalom mellett az új játék gondolata. Lényege, hogy szervezetten segítsék és elismerjék — a középkori céhes élet mintájára — bizonyos témák iránt érdeklődő emberek tevékenységét, vagyis ők ne csak járják az országot, hanem érdeklődési körüknek megfelelően kutassanak is, búvárkodásaik eredményét pedig akár tanulmányokban is feldolgozzák. A vállalkozó kedvűek 10 fő céhbe jelentkezhettek és jelentkezhetnek továbbra is. Mivel ez a játék nagy fel- készültséget igényel, csak lassan nő a résztvevők száma. A fiatalok bekapcsolódását segíti a KISZ, az Űttörőszövetség és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közös akciója, amely Hazai tájakon, vándorkönyvvel a tarisznyában elnevezéssel indult. Lássuk csak, hogy szól a program? Szurkolók és programozók Barcza Zsolt felvételei Néha a tanítvány túltesz a tanítón Urcsata a művelődési házban Egy gombostűt sem lehet leejteni. Egymás hegyin-hátán tolonganak a megyéből és Budapestről Budakeszire tódult közép- iskolások. Valamennyien a számítógép_££$£elmesei. Az asztalo kon a számítógépek, mellettük a televíziók . képernyői villognak Itt űrháború dúl, amott versenyautók veszik a szédítő kanyaró kát. Arrébb sakkparti folyik, még odébb egy kis figura keres az útvesztőből a kiutat. Van, ahol matematikai feladványt ol danak meg, másutt kémiai vagy fizikai kísérlet zajlik a technika segítségével. Cserebere A tavaszi szünetben a Tudományszervezési és Informatikai Intézet, a budapesti Erkel Ferenc Művelődési Ház, a helyi gimnázium és a Fővárosi Pedagógiai Intézet kétnapos számítógépes találkozót szervezett, hogy a gépekkel dolgozó tanárok, diákok megismerjék egymás munkáját, kicseréljék tapasztalataikat és oktatómunkájuk során készített vagy felhasznált programjaikat. Paris György, az intézet igazgatója, minisztériumi főtanácsos elégedetten szemléli az- összegyűlt fiatalokat. Valami csöndes zugot keresve vonulunk félre néhány percre. — Azért rendeztük ezt a tapasztalatcserét — mondja —, mert a Művelődési Minisztérium számítógépprogramja keretében az elmúlt esztendőben az ország valamennyi középiskolája kapott számítógépet. A számítástechnika bevezetése azonban nem megy egyik napról a másikra. Szeretnénk miiéi gyorsabban terjeszteni a híreket, az eredményeket, tankönyvkiadásunk azonban lassú: így tehát inkább összehívjuk az érintetteket. Több megyei rendezvényünk volt már. A célunk az, hogy megismerjék az iskolák egymás munkáját, s módjuk legyen a kazettára vett programok átmásolására. Ez persze nem kis munka, hiszen 752 középiskola; van az országban, s ebből hozzávetőleg kétszáz Budanes- ten, illetve Pest megyében; Itt, a budakeszi találkozón hatvan iskola képviselteti magát, s közülük tizenkettő Pest megyei. Hatéveseknek — Egy újdonság bevezetésénél korai még fél év után tapasztalatokról beszélni. Mégis, tudnak már valamit mondani a számítástechnika-oktatás eredményeiről? — Túl azon, hogy a gyerekek megtanulnak valamit, ami hasznos, öt előnyében már bizonyosak vagyunk. Mindenekelőtt a számítástechnika erősen mozgósít, hiszen húsznegyven^ gyerek jár egy-egy szakkörbe. A diákok emellett rájönnek arra, hogy az egyes feladatoknak több megoldá-> suk is V0n»is ezáltal más lesz a prol^bájgamagoldási készségük. AzuT"tárgy másféle munkára késztette a tanárokat is és többet dolgozik együtt a pedagógus és a diák. Ezáltal jobban megismerik egymást. Érdekes észrevételünk, hogy a tanítványok gyakran „lekörözik” tanítóikat, — Várható-e valamilyen újdonság a számítástechnika oktatásában a következő tanév re’! — ősztől bővíteni kívánjuk az iskolai számítógépek rneny- nyiségét. Azt szeretnénk, ha 1985 végére valamennyi középiskolában három-nyolc számítógép lenne. Ezzel egy időben, kísérletképpen megkezdjük a számítástechnika oktatását az általános iskolák első osztályaiban is. A Budakeszin jelen levők már túljutottak a megszerettetés első fokát képező videojátékokon, bár valamennyien lelkesen csatáznak a képernyők előtt. A monori József Attila Gimnázium tanulói több számítógépes találkozón vettek részt. Jártak Debrecenben és Budapesten is hasonló rendezvényen. Most éppen egy matematikai feladványt szeretnének megoldani a gép és tanáraik. Megyeri István és Frühwirth Mihály segítségével. Csak néhány mondat ereiéig szániák rá magukat arra. hogy otthagyják kedves időtöltésüket. géni, hogy hol rontottuk el. Nem vitás, türelem az 'kell hozzá, jócskán. Néha előfordul, hogy rácsapunk az' asztalra, mert nem sikerül rájönni a hibára, de aztán csak nem hagy nyugton a dolog, s addig szórakozunk, míg meg nőm találjuk a helyes megoldást — Csak az a baj, hogy egy héten mindössze öt délután lehetünk a gép mellett. Ezért is vettük rá a monori MHSZ-t arra, hogy vásároljanak egy számítógépet. Most ott szórakozunk hétvégeken, amikor zárva az iskola — meséli vidáman Seres Jenő és még azt is hozzáteszi, hogy nem tudja, mit kezdene magával a szünidőben, ha nem lenne ez a lehetőség. Körmendi Zsuzsa Vetélkedő szakmunkástanulók A gyakorlat teszi a mestert ■f A tábla — Üdvözöljük kedves Ä vendégeinket — jószerivel ál- y, landóan a Toldi Miklós Éleimi- ^ szeripari Szakközépiskola és ^ Szakmunkásképző Intézet por- í tálján lehetne. Most mégis kü- Y Ionos gonddal tették fel: ez ad í különös hangsúlyt a mai és az ^ elkövetkező látogatásoknak. S, Ennek oka felettébb egyszerű: ^ április 5-én és G-án itt találkoz- í tak az ország szakmunkásvizs- Zga előtt álló legjobb, élelmi- / szertartósítást tanuló diákjai, v. hogy elnyerjék a „szakma lti- r. váló tanulója” kitüntető címet. Kérdések és válaszok A -kilenc iskolát tizenkilenc versenyző képviseli. Az osztályok két-két legjobbjukat küldhették, de míg Szegedről csak egy, addig Debrecenből — ott két osztályban tanítanak — négy diák érkezett. Sorsolással kezdtek; a dolgozatok, megszólalások, gépszerelések ettől kezdve egy- egy számmal jelölt tanuló teljesítményei, s a zsűri majd csak az értékelésnél, a pontok végleges összesítésénél tudja meg, melyik szám melyik iskolát, s mely versenyzőt jelöli. Az írásbeli fordulója először keménynek tűnt, de mire az ünnepélyes megnyitóra felsorakoztak a tanulók, már engedett a toll forgatás görcse. Délután aztán több fordulóra is sor került, ,s ezek szüneteiben beszélgettünk a versenyzőkkel. Először is, ha valaki lenyalt hajú, szemüveges, szigorú tekintetű, azaz amolyan eminenstanuló-forma diákokra gondolt volna, az bizony nagyot tévedett. Egyáltalán nem különböztek diáktársaiktól, csak a szokásosnál gondosabban megkötött fejkendő, megigazított sapka emlékeztetett rá: versenyzők ők a javából. A délelőtti írásbeliről faggatom a 11-19. sorszámmal jelölt tanulókat. Válaszaik eleinte tréfásak, _ém sok igazságot hordoznak. Elmondták, hogy a technológiai feladat nem állította őket különösebb erőpróba elé. ;A tesztről már másként vélekednek. — Ha tudtuk volna a kérdéseket, nem is lett volna nehéz — bölcselkedik az egyik. — Sőt! Ha valaki tud, az tud! — állítja a másik. Minden beugrik Közben egyenként szólítják őket a feladatokra. Az asztaTv-FIGYELŐ' Jó, ha rossz — Ügy megszerettem a számítógépet, hogy ilyen irányban fogók továbbtanulni. A Kandóba szeretnék menni — mondja Magócsi Sándor, s a mellette álló, Vácról érkezett Balogh Jóska buzgón bólogat mert ő is oda készül. Most a Lőwvben tanul elektroműsze- részetst. — Nincs ennél jobb időtöltés — szól közbe Polgár Attila. — Itt még az is lelkessé teszi az embert, ha nem jó a program. Akkor lehet töprenRágalom. Van egy angol szó, a message (ejtése: meszidzs), amelyet magyarra üzenet gyanánt lehet lefordítani. Nos, ez a kifejezés mostanság lépten- nyomon feltűnik szövegeink, ben. Mármint azokban, amelyek művészeti jellegű alkotásokat méltatnak, mondván, hogy ennek a festőnek ezt volt szándékoznia üzenni nézőinek, amaz a filmes meg amazt próbálta meg üzenetté formálni a masa históriájával. Mivel a televízió szintén művészeti intézmény működésének felében-harmadá- ban, hát a mi kedves tévéseink is meg-megpróbálnak üzengetni. Űjabban például olyan televíziós játékokkal teszik ezt, mint például a pénteken este közvetített Sheri- dan-darab, A rágalom iskolája. Igen, Lengyel György átdolgozó és rendező nyilván maga is egy sajátos üzenetnek szánta ezt a munkáját. Annak gondolhatta, csakhogy az a megátalkodott néző nem tudta kibogozni, hogy mit is akart közölni vele. Egyáltalán: miért éppen erre a két Surface■ testvérre, meg a körülöttük jövő-menő, intrikáló sokadalomra esett a választása. Az angolok jeles szerzőjének megidézését — legalábbis a képernyők előtt ülők egy bizonyos részének vélekedése szerint — az égadta világon semmi sem indokolta. Ez a XVIII. századi brit író ugyanis igencsak távolból szól hozzánk és szavai olyasmikről regéinek, ami manapság kevéssé érdekes. Hogy mi mindent rejt a kor szigorú etikettje? Hát ez bizony jelen éveinkben egyáltalán nem mutatkozik fontosnak. Hogy akkor mégis mi indíthatta az illetékeseket eme Sheridan-játék elővezetésére, amely történet eleddig csupán kétszer jelent meg magyar színpadokon: először 1838-ban a Nemzetiben, másodszor pedig 1960-ban a Néphadsereg Színházban? Egyetlen elképzelhető válasz kínálkozik. Nevezetesen az, hogy több jó szerep van benne, és ezeket a figurákat most igen szerencsésen ki lehetett osztani. Hadd ne dicsérjük név szerint is külön-kü- lön a kamerák elé kért teát- ristákat, de azt úgy általánosságban el lehet mondani, hogy egyikük is, másikuk is meglehetősen élvezte a szerepét. Szívesen ágált, készséggel replikázott. Visszatérve az üzengetésre, ebben a másfél órás jövés-menésben ez az alakoskodás volt a fő-fő message. Egyéb ehhez hasonló szándékot — sajnos — nemigen lehetett felfedezni. Csakígy azokban a közelmúltban látott tévéjátékokban sem, amelyek gyors egymásutánban a képernyőre kerültek: Bíró Lajos Francia négyesében, valamint Pierre Boulle Nagyúri mesterségében. Kiválasztották, jó szereplőkkel előadatták és kész. De az, hogy itt és most éppen ezekre a párbeszédes cselekménysorokra van szükség, nos, az egyik meseféléből sem derült ki. Az a bizonyos üzenet elmaradt. Ligeti Lajos. az elmúlt években sok tudósunkkal készített interjút Kardos István. Olyanokkal is, akik idehaza öregbítik — vagy immár csak öregbítették — a magyar tudományosság hírnevét, és olyanokkal is, akik idegen földön csináltak karriert, alkalmasint világraszólót. Ez a közkedvelt sorozat aztán megszakadt. Miért, miért nem — ki tudja. Most azonban újjászületni látszik, mert vasárnap késő este ismét feltűnt a képernyőn a szakemberek szakértő kérdezője és megint egy nagyon érdekes társalgást produkált, amikor az orientalisztika híres magyar szakértőjét, Ligeti Lajos akadémikust vallatta meg életpályájáról és tudományos munkásságáról. Éppen a legjobbkor cseréltek eszmét, mert Ligeti ugyancsak abban jeleskedik, amiben a most kétszáz esztendeje született Körösi Csorna Sándor is világszerte ismert tudóssá nőtt: a Kelet-kutatásban. Akácz László lökön 28 alkatrész, gépelem, s közülük kell nyolcat — kártyára írt elnevezésük alapján — kiválasztani. — Típushiba? — kérdez vissza Kerényi János, a zsűri elnöke, a Konzervipari Közös Vállalat osztályvezetője. — Olyan gépelem nincs, amit senki sem ismert volna fel. Talán a csigakerék fogósabb a többinél. Amelyik gyerek megnézi az alkatrészt, az tudja is, mit keres. Ezek különben a tanműhelyekben, gyá-~ rakban használt leggyakoribb darabok. Áz általános felkészültséget közepesnek tartom. A másik teremben vízvezetéket kell továbbépíteni. Van, aki már az alkatrészkiválasztásnál megakad, van, aki nem jól kezeli a szerszámot, s olyan is, aki teljesen tanácstalan az első pillanatokban. — Mintha nem is tanultunk volna ilyet! — Egy villanás, beugrik a mozdulat, s már szerel is a soros versenyző, mert időre megy minden. — A rajzfeladat megoldása hasonló — mondja Kerényi János. — Aki tudja a gyakorlatot, az érti az elméletet is. A szakmai gyakorlat második része vegyesbefőttgyártás, a szokásos szakmai számításokkal. Most lassan, óvatosan dolgoznak a versenyzők. — Nincs könnyű dolgunk nekünk sem — sóhajt Kurgyis Jánosné értékelő —, oly erősen kell összpontosítani. S bár a befőttek készülnek, a számításoknál becsúszik egy- egy hiba. Az összeadásoknál nem írják egymás alá a helyi értékeket, eltévesztik a tizedesvesszőt a szorzásnál, nem állítják be a mérőeszközt az elején. Az első nap este, míg a versenyzőket a kiválóan rendező és figyelmes házigazda Toldi videodiszkóval szórakoztatja, kialakul az aznapi sorrend. — A tanulónak jóformán mindegy... ám a tanár is minősül. .. — vélekedik Soós Józsefné. Nyilvánvaló, hogy a tanulónak is hasznos, ha a szakmunkásvizsga előtt meg- mérődik, s ha jól szerepel, bizonyítványt is kap. A jó szereplésért Másnap reggel hét órakor megkezdődött a szóbeli: a paradicsomsűrítmény gyártását kellett ismertetni minden tanulónak — segítség, be- lekérdezés nélkül. A zsűrin kívül az érdeklődők zárt láncú, színes videoberendezésen követhették nyomon az eseményeket. A verseny — verseny. Pontokért. helyezésekért, a jó szereplésért folyik — mindenki hasznára. Ballai Ottó
