Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-08 / 83. szám

4 Titian 1984. Április 8.. vasárnap ■Rádiófigyelő sí Zeneiskolai találkozók Pest megyében A muzsika mindenkit boldogít Jobb hangszerekre és több kottára van szükség yenei életünk nem szűkölködik az utóbbi fél eszten- dőben: egymást szinte utólérik a világjáró zene­karok, szólisták, karmesterek. Elég, ha Bemsteint em­lítjük, majd a tavaszi fesztiválon Ránki Dezső fellépé­sét, Kocsis Zoltán és Rados Ferenc közös zongoraestjét, nemkülönben Beethoven összes szimfóniájának meg­szólaltatását. S rögvest utána megérkezett Claudio Ab- bado, hogy a zenét amolyan lelki gyógyszerként, az el- fásultakat is regeneráló csodaként tárja elénk a Zene- akadémián az Európai Kamarazenekar ifjú muzsiku­saival. Másnap már a Suisse Romande Zenekar előadá­sának tapsolhattunk őszinte örömmel. A FÖLD MÉLYÉBŐL. Ter­mészeti kincsekben szűkölkö­dő hazánk polgárai bizonyá­ra örülnek a hírnek, hogy a magyar ezüst, az alumínium alapanyag még nincs fogyó­ban, sőt a közelmúltban Ba- konyszentlászlón újabb jelen­tős lelőhelyre bukkantak a geológusok. Azért azonban bi­zonyára kevesebben lelkesed­nének, ha ezt a vörös földet éppen az ő házuk alól kellene kibányászni. Bakonyszentlász- ló polgárai éppen így érezhe­tik magukat. A feltárás alatt levő bánya ha szét nem is rombolja, de mindenképpen átformálja a falu képét. A be­avatkozás eredményeként pél­dául ki kell hántolni a teme­tő halottjait, feldúlják az európai ritkaságnak számító ősfenyvest. Vajon természetes-e ebben a helyzetben, hogy ami a nagy közösségnek csupa jót jelent, azt csak ennek a falunak kell megszenvednie? Lakatos Pál alapos, elemző, a részletekre is kiterjedő beszélgetései ép­pen azt bizonyították, hogy humánus szemlélettel, nagyfo­kú hozzáértéssel a kétségtele­nül keletkező károkat a mini­málisra lehet csökkenteni, sőt időnként a szükségből előnyt is léhet kovácsolni. Az ősfeny­vest megmenteni nem lehet, de a meddőhányók fölhalmo­zása helyett folyamatosan új­ra lehet telepíteni az erdőt. A vörös por nyomait is el lehet tüntetni tisztítással az utakról, s a bánya karsztvize pótolhat­ja az egészségtelen, s a bá­nyaművelés miatt amúgy is ki­száradó kutakat. Javára vá­lik a lelet a helyieknek azért is, mert új munkalehetősége­ket, fejlettebb infrastruktúrát hoz á községnek. A jótéteményeket tovább is sorolhatnánk. Hasznuk vitat­Kí ne hallott volna már a Római Klubról? 1960-ban ala­kult és azt tűzte ki célul, hogy felmérje a világ gazda­sági helyzetét. Emlékezetes tanulmányokat tett közzé, mint a Növekedés határai, az Emberiség céljai és a Mikro­elektronika és társadalom cí­mű, amelyekben a világ glo­bális problémáival foglalkoz­tak, tudományosan elemezték a világ gazdaságát, a fejlődés lehetőségeit és korlátáit. Kovács Géza Globális prob­lémák — hazai perspektívák című tanulmányában, ame­lyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg a Szivárvány sorozatban, arra vállalkozott, hogy felmérje a lehetőségeket, s tudományos módszerekkel elemezze a gazdasági viszo­nyokat. Éppen a Római Klub vitáiban részt vett ateisták és hívők, kommunisták és szo­ciáldemokraták, különböző pol­gári eszmeáramlatok képvise­lői, történészek és közgazdá­szok, szociológusok, politiku­sok és írók, művészek és technokraták tanulmányai alapján bontakoztatja ki a témát. Mindenekelőtt azt vizs­gálja, hogy az utóbbi évek­ben felgyorsult az idő, ugyan­akkor megnövekedett a tudo­mány szerepe. A munka ter­melékenysége nem egészen egy emberöltő alatt megdup­lázódott, s az emberiség is so­ha nem látott mértékben sza­porodik, 1970-től számítva az ezredfordulóra megkétszere­hatatlan, ezért fájdalom nél­kül, legfeljebb csipetnyi bá­nattal mondhatjuk a helyiek­kel: a lakótelepekkel együtt a múlté lesz az a csöndes, ked­ves kis falu is, melyet úgy hívnak, Bakonyszentlászló. REFORM. Néhány hónappal ezelőtt Gödöllő adott otthont a főiskolások és egyetemisták országos diákparlamentjének, ahol éppen az előkészítés alatt levő felsőoktatási reformról kerekedett parázs vita. S bi­zonyára lett volna nagyobb is, ha hallják a diákok azt az eb­ben a beszélgetésben elhang­zott megjegyzést, miszerint a reform alapvető, az oktatást érintő kérdéseiben a főiskolá­sok és egyetemisták inkább konzervatívok mint haladók, mert a korszerűbb oktatás szá­mukra azt is jelentené, hogy alaposabban kellene az órák­ra és a vizsgákra készülni, s nagyobb lenne a lemorzsoló­dás is. A magas színvonalú képzés­nek természetesen az is felté­tele, hogy a legjobb, legkép­zettebb, a legfrissebb ismeretek birtokában levő tudósok ok­tassák a holnap szakembereit. Ám ők egyre kevesebben vesz­nek részt az oktatásban, mert itt egyre kisebb a lehetőség a kutatómunkára, s ráadásul az oktatók anyagi megbecsülése, jövedelme sem irigylendő. A beszélgetés résztvevői utaltak arra, hogy ezeket, s a beszélgetésben nem érintett elavult szokásokat és módsze­reket azért kell mihamarabb megváltoztatni, mert a kilenc­venes években több és képzet­tebb diplomásra lesz szüksége ahhoz az országnak, hogy má­sokhoz képest ne maradjunk el menthetetlenül a fejlődés­ben. ződik, tehát mindössze har- mi.-c esztendő elegendő a duplázáshoz. Ez olyan növekedés, amely rendkívül súlyos problémákat vet fel. Ügy is mondhat­nánk, hogy a világ népességé­nek a fejlődésével nem tart lépést a gazdaság fejlődése. Sőt a világgazdaság lassuló szakaszába érkezett, megtor­pant, sőt visszaesett a gazda­sági növekedés, ezáltal kiéle­ződtek a szociális problémák, s a gazdaság romló állapota válságot idézett elő. A szerző azt vizsgálja, hogy mindez miért következett be, milyen eszmeáramlatok motiválták a problémát? Ezután arról értekezik, hogy arccal vagy háttal álljunk-e a jövőnek. Szerinte a horizonton már a XXI. század körvonalai rajzolódnak ki. A világmodel- lek már a 2000-2100 közötti időszakot vizsgálják. Egyesek ugyanis erre az időszakra te­szik a világ nyersanyagkész­letének kimerülését, s a nega­tív fejlődéstendenciák bekö­vetkezését is erre az időszakra jósolják. A továbbiakban a globális problémákat konkrétan vizs­gálja. Felveti azt, hogy va­jon van-e realitása a világ­Következetes nevelés Szocialista hazafiság A fiatalok túlnyomó része nincs kellően tisztában a szo­cialista hazafiaság fogalmá­val, nem ismeri történelmi múltunk fontosabb eseményeit, történéseit. Ezért döntött úgy a művelődési tárca, hogy az áprilisi nevelőtestületi értekez­leteken e mind fontosabb té­makört vitassák meg. A Hazafias Népfront peda­gógiai munkabizottságai jelen­tős szerepet töltenek be az eszmecserék szervezésében. Ennek kapcsán az országos titkárságon elmondották: lé­nyeges fordulat a szocialista hazafiság forgalmának tisztá­zásában csak akkor érhető el. ha még szorosabbá válik a szülők és az oktatási intézmé­nyek kapcsolata. Kettős neve­lés esetén ugyanis a biztosnak látszó tudáselemek is elvesz­tik szilárdságukat, és ez to­vábbi nehézségeket okozhat a fiatalok gondolkodásában. Feladat például az úgyneve­zett fordított optika megszün­tetése, vagyis az a sajátos lá­tásmód, amely a fiatalok egy részét jellemzi. Nevezetesen az, hogy nem, vagy csak alig észlelik azt, ami térben és idő­ben közel van hozzájuk, ugyanakkor felnagyítva, mint­egy torzítva szemlélik a tőlük távoli eseményeket. A felsza­badulás utáni korszak például teljesen kiesik az érdeklődési körükből, holott ezeknek a sorsfordító éveknek az isme­rete nélkül nem alakulhat ki a szocialista hazafiság. Ezért történelemtanításunkat is fe­lelősség terheli, amiért a nagy politikai, társadalmi és gazda­sági változások mögött nem jelölte ki az ember helyét, nem világított rá az alkotás ellent­mondásokon keresztül megva­lósuló fázisaira. A fiatalokban erősíteni kell az internaciona­lizmust is, a más népek iránti tisztelet és megbecsülés érzé­sét. háború veszélyének; melyek a globális-szektorális problémák, illetve mi is a mikroprocesz- szoros forradalom? Ez nem más, mint a számítástechnika kora, a számítógépek, ipari robotok elterjedése, amelyek alapjában formálják át a tár­sadalmat. Amennyiben a mik- roprecesszoros forradalom tár­sadalmi-gazdasági forradal­makkal, illetve reformokkal is összekapcsolódik — márpedig szükségszerűen össze fog kap­csolódni —, akkor a. tudomá­nyos-műszaki indítású és as- pektusú forradalom valójában az emberiség áldásának te­kinthető — állapítja meg a szerző. Külön fejezetben tárgyalja hazánk helyzetét a világban, fejlődésének lehetőségeit. Vé­leménye szerint a kelet-euró­pai szocialista országok — benne hazánk — fejlődésének egy lényeges szakasza lezárul a kilencvenes években, és szükségszerűen át kell térniük egy következő fejlődési sza­kaszra. Azok a reformtörek­vések, amelyek például a Szovjetunióban a XX. párt- kongresszus után ismételten kibontakoztak és az utóbbi időben újból felerősödtek, már ennek az útkeresésnek, átál­Szeretni és érteni Minden megmozduláson telt ház volt, ami azt jelenti, hogy nálunk sokan szeretik és ér­tik a zenét. S ez nemcsak a fővárosra jellemző, vidéken is hasonló a fogadtatás. Ott ter­mészetesen nem Abbadónak örülnek, vagy a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának, ha­nem a helyi erőknek vagy a magyar élvonalnak. A fogad­tatásban nagy szerepe van a már előbb említett megértés­nek, annak a sziszifuszi mun­kának, amit a helyi állami ze­neiskoláik tanárai folytatnak. Nélkülük hiába érkeznének világhírességek, csak egy szel­lemi elitnek muzsikálnának, holott — szándékunk és hoz­záállásunk szerint — a zene mindenkié, tehát tennünk is kell azért, hogy mind többen részesüljenek örömszerző for­rásában. A dolgok nyitja tehát a zeneoktatásnál kezdődik. Nos, Pest megyében a tavasszal olyannyira felgyorsult a ze­nei rendezvények forgási se­bessége, hogy ember legyen a talpán, aki valamennyit kö­lásnak jegyében folynak. Si­keres megvalósításuk mesz- szebbmenő következmények­kel jár majd, mint ahogy ezt ma el tudjuk képzelni. Ugyan­úgy persze súlyos következmé­nyei lennének annak, ha a re­formtörekvések elakadnának. Hogyan történik az átállás? Meg kell őriznünk a társadal­mi stabilitást, jövőbe mutató vívmányait és arra kell töre­kednünk, hogy ne legyen sza­kadás mai struktúráink, érté­keink, prioritásaink megszű­nése és az új struktúrák, új értékek, illetve az új prioritá­sok kialakulása között. Tehát keresnünk kell a legmegfele­lőbb utat, s különösen nagy figyelmet kell fordítanuk a generációs váltással összefüg­gő káderpolitikai kérdésekre. Ennek megfelelően biztosítani kell, hogy az új generációt megfelelő mértékben bevon­ják a döntések előkészítésébe és meghozatalának folyamatá­ba. A szerzővel egy és más kérdésben lehet vitatkozni, könyve azonban nagyon fon­tos problémákra hívja fel a figyelmet, olyanokra, amelyek foglalkoztatják az emberisé­get, de az egyes embert is. Gáli Sándor vetni tudja. Növendék- és ta­nárhangversenyek sorakoz­nak egymás után, köztük fil­harmóniai koncertek és kü­lönféle találkozók. Nagykőrö­sön a kamaramuzsikusok, Vá­cott a megyei szolfézsverseny résztvevői adtak randevút egymásnak a közelmúltban. Vácról az ütősök sem feled­keztek meg, rendkívül szín­vonalas országos fesztivált rendeztek. Március utolsó szombatján pedig Szentendre adott otthont a megyei négy­kezes és kétzongorás találko­zónak. És csodák csodája (?) — Vácott is, Nagykőrösön is, Szentendrén is megteltek a termek. Mindenütt volt ér­deklődő. Nem véletlenül: a nagy koncerttermek irányába a zeneiskolai bemutatókon át­vezet az út. A növendékek ugyanis itt sajátítják el az alapokat, s ugyanitt becsülik meg a mindenkori felkészü­lést, munkát, szellemi kon­centrációt, lemondást és lel- kesültséget, ami nélkül aligha lehet a csúcsokig eljutni. Per­sze, kevesen futnak be a cél­ba, de a zeneiskolai képzés­nek nem is az az alapvető cél­ja, hogy művészeket neveljen. A hozzáértő amatőrt, a zene­szerető embert ma éppúgy boldogíthatja a muzsika, mint a hivatásost. A már említett megyei ta­lálkozók a zeneiskolai mű­helymunkákba engedtek be­pillantást. Szentendrén 160 zongorista gyűlt össze Nagy­kőröstől Érdig. Tápiógyörgyé- től Dunakesziig. A házi válo­gatókon ennek két és félszere­se mutatkozott be. Valószínű­leg a legjobbak jutottak el Szentendrére. Olyan gyerekek találkoztak, akik már most igényesek, s ezt az igyekeze­tüket mások előtt is megmu­tatták. Tegyük hozzá: nem egyedül, hanem másodmaguk- kal. A társak szárnyakat ad­nak, segítenek levetkőzni, ol­dani a gátlásokat, hozzájuttat­nak a muzsika élvezetéhez. A résztvevők hallhatóan és lát­hatóan reprezentálták az egy­másra figyelés fontosságát is, ami már a nevelés eredménye, különösen akkor, ha nem­csak a hangversenydobogón nyilvánul meg, hanem a hét­köznapi életben is belénk ivó­dik. Igények és elvárások Feltűnő volt a szentendrei találkozón, hogy mennyi egé­szen fiatal, egyszerűbben fo­galmazva kicsi növendék volt jelen. S az új korosztály máris megmutatta arcát. Az első lépések között még akad­tak botladozók, de a legtöbb­je már most markánsnak tűnt. Ez pedig az egyre szívósabb tanári munkát dicséri. Annak a szándéknak a tudatosulását, hogy immár nem elég csak zongorázgatni, ha valaki gya­korol, akkor ízlésesen, tuda­tosan művelje azt. Mondta is Szabó Katalin, megyei zon­gora-szakfelügyelő, hogy — ta­lán ezért? — botrányos, ízlés­telen dolog nem volt. Szem­revételezve majd nyolcvan produkciót, úgy is fogalmaz­hatunk, hogy Pest megye va­lamennyi zeneiskolai zongora- tanszaka bemutatkozott. A há­zigazdák egyre igényesebben, szinte minden osztályt képvi­seltettek. Kiemelkedő volt Oszkó Szilvia és Czikora Eri­ka Mozart-darabja. A szobiak is lelkesen készültek. A nagy­kőrösiek a tőlük megszokott magas színvonalukat mutat­ták. A monoriak kínálatából Szakos Andrea és Molnár Judit Debussy-tolmácsolása emelkedett ki. A tápiógyör- gyeiek egészen fiatalokkal ér­keztek. A ceglédi növendékek szépen formáltak, egyenletes színvonalat nyújtottak. Szo­morú Olga és Béres Judit Dvorzsák-előadása élmény­számba ment. A Bartók-mű­ben Kerepesi László és Bó- nácz Olga jeleskedett. Abony- ból is kicsik érkeztek. Az ér­diek jó műsorválasztásukkal tűntek ki. Gödöllőről csupa huszadik századi darabbal ér­keztek a résztvevők. Balogh Péter és Molnár László pom­pásan szólaltatta meg Ravel: Csúnyácska, a pagodák her­cegnője című művét. A legna­gyobb hatást és sikert a du- nakesziek Chopin Rondója je­lentette. Finta Enikő és Fe- dics Ibolya éretten és rendkí­vül tudatosan muzsikált. A dabasiak műsora kevésbé volt egységes, míg a váciak a tő­lük megszokott magas színvo­nalon szerepeltek. Nem vé­letlenül, hiszen növendékeik rendszeresen díjakat hoznak az országos korcsoportos ze­neiskolai versenyekről. Közü­lük ezúttal Bogányi Gergely és Bogányi Bernadette zongo­rázott briliánsán. Lelkes elismerés A megyei zeneiskolák négy­kezes és kétzongorás találko­zóját ezúttal hatodszor ren­dezték meg. Az ötödik és a legutolsó között tíz esztendő telt el. Előtte hét év alatt ötöt tartottak. A nagy siker, a pompás rendezés bizonyára elegendő biztosítékot nyújt ahhoz, hogy a hetedikre ne kelljen ismét évtizedet várni. Még csak két megjegyzést, E sorok írója ezúttal is jobb hangszereket kíván valameny- nyi tanszaknak. Ahogy lyukas cipőben kényelmetlen a já­rás, úgy szétvert, felhangolha- tatlan zongorákkal is kínos a játék. És kíván több kottát is, ami most már egyre jobban hiánycikk. Kifejezetten zene­iskolai tananyagként nem ár­tana ötévenként közreadni több kötetnyi négykezes vagy kétzongorás darabot. A beve­zetőben említett muzsikussá váláshoz, a zene értéséhez ez is éppúgy hozzátartozik, mint a növendékek jelenléte. S ak­kor még többet léphet előre az a zeneiskolai tanszak Pest megyében, amely így is min­den elismerést megérdemel, s amelvnek a tanárairól és nö­vendékeiről csak lelkesedéssel lehet beszélni. M. Zs. Csulák András Politikai könyvek Fordulóponton az emberiség? *f/f/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSá PEST MEGYEI INNOVÁCIÓS NAPOK Explidet — 1 HD OA—908-as típusú, Az Explidet—1 HD típusú gázérzékelő olyan he­lyiségek és munkahelyek légterének ellenőrzésére, fi­gyelésére szolgál, amelyekben a munkavégzés folya­mán egészségre ártalmas vagy robbanásveszélyes, ég­hető gáz- és gőzkoncentráció keletkezhet. Az Explidet—1 HD szikrabiztos akkumulátoregy­Explidet—1T,(2T, 3T) OA-909-es típusú, A készülék a robbanásveszélyes gázok és gőzök érzékelésére, a robbanásveszély előjelzésére, jelző- és beavatkozó szervek automatikus működtetésére szolgál, a veszélyhelyzet elhárítása érdekében. Az egycsatornás, (illetve a két- és háromcsatornás) kivitelű készülék két jelzési szintű, mindkét jelzési szintnél fényjelzést adó és a beavatkozó szerveket mű­ködtető készülék. A LED-diódasoros kijelző 5%-os léptékben, ARH 50%-ig jelzi a koncentrációt. A jelzési szintek beállítása:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom