Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
VWr VIIÍG PB9LETÁBJS1, E GYES ÜLJETEK! PEST ^ *r\ MEGYEI m MSJP W ^aiyigp fiz MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A XXVIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Ára: 1,80 fnriiit TfiNACS LAPJA 1984. Április 30., hétfő Ezen haza egész jövője H atalmas utat tettünk meg, ki venné tehát a bátorságot, hogy azt mondja, rövid ez az út, amennyit haladtunk rajta, nem több, mint kezdet csupán, a java még előttünk áll? Bátorság kellene a tény kimondásához? Mert tény, hatalmas az az út, melyet magunk mögött tudunk a népesség iskolázottságának, műveltségének gyarapításában, ám szabad-e kétkedni a mindennapos tapasztalatokban, melyek arra figyelmeztetnek, nem hogy megállásról, de, még pihenésről sem lehet szó, hanem tovább, tovább, a kor megfogalmazta követelményeknek csak folytonos és folyamatos tanulással felelhetünk meg, a tanulást iskolára, s iskolán kívülre egyaránt értve. Hatalmas utat tettünk meg. Mennyi szárnyaló álom, görcsös igyekezet, fog- csikorgató elszánás, könnyes fogadkozás, mennyi izgalom, röviddé tett szabadság, éjszakákból elcsípett óra kellett ahhoz, hogy ösvény nyíljék, majd út épüljön a tudat bonyolult birodalmában, egyre fényesedő világosság űzze mind hátrább a sötétséget, a tompultságot, a szellemi igénytelenséget! Mintha sok századdal korábban kelt krónikát lapoznánk: a megye minden száz lakosából öt volt olyan 1949-ben, aki egyáltalán nem járt iskolába, további hetvenöt pedig — igen, hetvenöt — csak nyelve hegyével ízlelhette meg az ismeret, a tudás szellemet kibontakoztató, erősítő táplálékát, mert ez a hetvenöt egy-két, négy, legjobb esetben is hét osztályt járt ki, azaz mai fogalmazással élve, nem fejezte be az általános iskolát. Minden százból nyolcvan ember. Benne a történelmi múlt. Benne azonban az is. amit történelmünk legjobbjai a középkortól kezdve napjainkig nem szűntek meg hangoztatni: seregnyi pótlandónk közül a legnagyobb, a legsürgetőbb, a nép egészét átfogó szellemi gyarapodás. A legnagyobb, a legsürgősebb pótlandó, mert a politikai kultúra, a munkakultúra, az életmód, a viselkedés kulturáltsága, ezernyi mással egyetemben közös gyökérzet ágas- bogas növényzete, s e gyökérzet nem más, mint az osztályokra, rétegekre, foglalkozási csoportokra, lakóhelyi közösségekre, családokra, egyénekre tagolódó társadalom alapkultúráltsága, ismeretszintje, igénye és képessége a többet tudásra, s e többet tudás alkalmazására elsőként a termelésben. Megismételjük: minden százból nyolcvan ember érte be, kényszerült beérni 1949-ben a nagyon kevéssel, a hétnél kevesebb iskolai osztály kijárásával. Hová jutottunk a hatalmas út megtétele után? A nyolcvanból harmincnégy maradt 1980- ra. Harmincnégy maradt, mert örök pihenőre tértek azok. akiknek a szellem és a test kenyerét egyaránt szűk marokkal mérte a valaha volt hatalom, s mert a fiatalabbja nekivágott a má- morító fölfedezés-útnak, tudata tágitá- sának, látóköre szélesítésének, ismeretei gyarapításának. A gyors hódítás ideje volt ez, ennek betudhatóan nőtt a felnőtt lakosságon belül 1,5 százalékról 5.8-re a felsőfokú végzettségűek aránya, négyről 16,3 százalékra emelkedett a középiskolát sikerrel kijártaké. Bölcs gondolkodóink egyike, Eötvös József mondta ki azt, amiből cikkünk címét is választottuk, s ami teljes mondatként így hangzik: „A népnek értelmi emelésében fekszik, legbensőbb meggyőződésem szerint, ezen haza egész jövője.” A népnek értelmi emelése nélkül nem juthattunk volna el oda, ahol ma tartunk. A népnek értelmi emelése nélkül nem juthatunk el oda, ahová igyékszünk, .egy szebb, emberibb, erkölcsiekben, dologi javakban gazdagabb holnapba. A munka ünnepét köszöntjük, de: melyik munkáét? Természetes: a hasznodét, az értékteremtőét, a társadalmilag szükségesét. Amiben szellemi és fizikai erő egyaránt és egyszerre ölt testet. Minden munka ilyen? Sajnos, nem. Akkor tehát az ünnepen is kezdjük a méricskélést, folytassuk az ítélkezést, egy percre se szüneteltessük az osztályozást? Avagy fogadjuk el az el nem fogadhatók, s tartsuk munkának az oda- csapottat, a felületest, a fegyelmezetlent, a hanyagot is? Aki munkáját lefokozza, magát fokozza le! Mégis, hisz- szük, tapasztaljuk, az önkisebbítők töredékként vannak jelen társadalmunkban, ám annál többen azok, akik bíznak az értelmes munka hasznában, közösséget és egyént boldogító, gyarapító szerepében, csak éppen hiányok csapata szorítja védekezésbe őket; tudás és anyag, ismeret és technika, szervezettség és technológia hiánya küldi a sorban hátrább őket. Ami fizikai, szellemi munkakörökben egyaránt igaz, mert mélyen igaz, ezerszer bebizonyosodott a marxi gondolat, ami szerint „a legfőbb termelőerő, maga az ember”. Ennek deklarálása viszonylag könnyű, egyszerű, gyakorlati érvényesítése azon_ ban roppant nehéz, bonyolult utak szövevényén megy végbe, s nem mentes kudarcoktól, tévutaktól, visszaesésektől sem. A megyében élő aktív keresőknek valamivel több, mint az egynegyede szellemi foglalkozású, a munkásosztályhoz tartozik majdnem hatvan százalék. Hihető-e, komolyan gondolható-e, hogy csak gyermekeik lehetősége, kötelme, dolga a tanulás, hogy az említettek — és a szövetkezeti parasztok — már befejezték a befejezhetetlent, az új és a még újabb ismeretek elsajátítását, az iskolai, és az iskoláin kívüli tanulást? A megye termelőüzemei nem tartoznak a számítástechnika alkalmazásának fellegvárai közé, mégis egyre szembeszökőbb és tartósabb a hiány szakképzett emberekből, amint NC és CNC, azaz számjegyvezérlésű megmunkáló központok gyakran azért állnak, mert a második műszakra már nincs hozzájuk értő ember... És kevés, a szükségletekhez képest a magasan képzett szakmunkás a mesterségek többségében, a felsőfokú végzettségű a megye mezőgazdaságában — holott, arányukat nézve, jobban állunk az országos átlagnál —, a tanító, a tanár, a néoművelő... Hol van akkor hát a titokzatosnak látszó különbözés a megtett hatalmas út és a jelen ezernyi hiányának létrejötte, fennmaradása, sőt, újratermelődése között? Meggyőződéssel állítjuk: ott, hogy társadalmi méretekben makacsul él a tévhit, virul az e tévhit táplálta szemlélet- és magatartásmód, ami szerint o gyermek iskolába jár és tanul, a felnőtt dolgozik és pénzt keres. E furcsa, téves, veszedelmes vélemény elválasztja azt, ami összetartozik, a tanulást és a munkát, a munkát és a tanulást. Mert már a gyermeknek kell — kellene — a tanulás mellett, azzal párhuzamosan munkafeladat, otthoni, családi teendő, s a felnőtt, a dolgozó, az aktív kereső sem vélhetné úgy, hogy ő már tudja mindazt, amit kell, ami a keA Pest megyeiek ho'nap Szigstszentmiklőson Május elsejei seregszemle Világszerte a munka ünnepére készülnek a dolgozók. A városok, falvak díszbe öltöznek hazánkban is. Ma, az ünnep előestéjén felvonják az állami zászlót a Parlament előtt a Kossuth Lajos téren s a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellérthegyen a Felszabadulási emlékműnél. Holnap, a hagyományoknak megfelelően színpompás ünnepségek sora köszönti május 1-ét Pest megyében is. Szigetszentmiklóson rendezik a megye központi népségét, amelyen Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára lesz az ünnepi szónok. Budaörs városi jogú nagyközség — a többi településhez hasonlóan — május elsején délelőtt 10 órakor a 2-es számú iskolában tartja a nagygyűlést, melynek szónoka Nagy Tamás, a helyi szakmaközi bizottság titkára. Cegléden, ugyancsak ezen a napon délelőtt 10 órakor a cse- möi kertben lesz a majális, ünnepi köszöntőt dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára mond. Bahason, a városi jogú nagyközségben május elsején délelőtt 10 órakor a ligetben lesz a megemlékezés, ahol Ádori Károly, a városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára az ünnepség szónoka. Dunakeszin ugyancsak elsején délelőtt 10 órakor a lover, senypályán lesz a nagygyűlés, ahol Rónai Árpád, a városi pártbizottság első titkára mond beszédet. Erden, május elsején délelőtt 10 órakor a strand területén rendezik a majálist. Itt a szónok Szabó Katalin, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete megyei bizottságának titkára. Gödöllőn május elsején 10 órakor a Szabadság téren lesz a nagygyűlés, ahol Kovács An- talné, a HNF megyei titkára mond köszöntőt. Nagykáta városi jogú nagyközség elsején délelőtt 10 órakor a Szabadság téren tartja' a majálist. Monor városi jogú nagyközség délelőtt 10 órakor a sportpályán rendezi a május elsejei ünnepséget, melynek szónoka Rágyánszky Pál tanácselnök lesz. Nagykőrösön május elsején délelőtt 10 órakor Pálfáján lesz a nagygyűlés, melynek előadója Haness László, a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei titkára. Százhalombattán május el. sején délelőtt 9 órakor a sport- csarnokban lesz a nagygyűlés, ahol dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója mond beszédet. Szentendrén május elsején délelőtt 10 órakor a Somogyi- Bacsó parton lesz a majális, melynek szónoka Fodor László, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára. Vácott május elsején délelőtt 10 órakor a Március 15. téren felvonulás, majális lesz. Csernyenko kill- és belpolitikai beszéde Meg lehet védeni a békét Konsztantyln Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepe előtt vasárnap látogatást tett Moszkva egyik legnagyobb üzemében, a „Sarló és Kalapács” vasműben. Az üzfcm dolgozóinak nagygyűlésén Csernyenko kül- és belpolitikai kérdésekről mondott beszédet. Nemzetközi kérdésekről szólva kijelentette: a Szovjetunió és más szocialista országok elleni keresztes hadjárat szervezői térdre akarták kényszeríteni ezeket az országokat. Ez azonban sohasem következhet be. Megszenvedtük és megvédtük forradalmunkat, felépítettük a szocializmust, s most megvalósítjuk országunk fejlesztésének átfogó programját, amelynek célja a nép életszínvonalának javítása — mondotta. — Senkire nem akarjuk rákény- szeríterii Világnézetünket, társadalmi rendszerünket, és nincs szükségünk idegen területek elfoglalására. A Szovjetunió őszintén javasolja a békés egymás mellett élést, a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködést. Érthető azonban, hogy nemcsak a mi jóindulatunktól függ minden. A politikában mi csak a tetteknek hiszünk, s nem a szavaknak. Ha a fegyverzetek (Folytatás a 2. oldalon.) Havasi Ferenc felszólalt az ünnepségen Kiváló a lábatlan! gyár Vasárnap átadták a kiváló vállalat oklevelet a Beton- és Vasbetonipari Művek lábatlant gyára dolgozóinak. Az ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, s beszédében elismerését fejezte ki a vállalat kollektívájának abból az alkalomból, hogy három egymást követő esztendőben elnyerték a megtisztelő címet. A négy esztendeje jelentősen korszerűsített üzemben tavaly a tervezettnél 26 millió forinttal több, összesen 484 millió forint értékű vasbeton terméket gyártottak. Azon túl, hogy az üzem dolgozói pontosan teljesítették az ipar megrendeléseit, rugalmasan Igazodtak a lakossági igényekhez, mindenekelőtt a családi házak munkálataihoz, a magánlakásépítkezésekhez szállítottak több vasbeton terméket. Éljen május &)RKö'B4 nyérkeresethez ma, holnap, holnapután szükséges. A furcsa, történelmi eredetű, de mára igazát vesztett, mert a gyorsan változó világ általi sorozatban cáfolt kettősség, eddig tanul az ember, attól kezdve dolgozik, veszedelmes kolanca társadalmunknak. Az e kölönc okozta botladozáson, bukdácsoláson enyhített, könnyített sokféle erkölcsi, anyagi eszköz, párthatározat és törvény, most legutóbb, az országgyűlés áprilisi ülésén a közoktatás és a felsőfokú oktatás fejlesztési programjának elfogadása, ám aligha tévedünk, ha azt tartjuk: a közös célnak, akaratnak gyakran ellentmond a ténylegesein kialakult — és torzulásokkal teli — értékrend, ami erőteljesen befolyásolja ezen a terepen is az állampolgárt. A munka jellegével nem harmonizáló jövedelem, a magas színvonalú munka- kultúrát követelő tevékenységek meg nem fizetése, ugyanakkor más tevékenységek túlfizetése keltheti azt a hitet — és kelti is —, hogy nem érdemes tanulni, nem fontos új ismereteket elsajátítani. Több, mint intő jel, torkot szorító félelem: a megyében ma kisebb a rendszeresen olvasók aránya a népességen belül, mint volt húsz esztendeje, s a húsz éven felüliek minden százas csoportjában harminckilenc — igen, sajnos, harminckilenc — olyan ember van, aki egyáltalán semmit, se könyvet, se tanfolyami jegyzetet, se újságot, képeslapot, se szakmájába vágó bármit, azaz tényleg semmit nem olvas... Betűkerülők? Többet kerülnek meg vele, önmaguk jobbá, értékesebbé válását, s ezzel a társadalom szellemi tőkéjének gyarapítását. Ez persze nem büntetendő tett, s nem határozatok függvénye a remény, hogy lehessen, legyen változás. Sokkal inkább vonzata lehet a változás reménye annak, amit a nemzeti büszkeség felkeltésének és nemes célú serkentésének, a személyiség kibontakoztatása igényének, a képességek próbájának szokás nevezni, s amit ezerféle erkölcsi, anyagi eszközzel kell ösztönözni, követelni és elismerni, ismétlődően és a legnagvobb nyilvánosság előtt igazolva, bizonyítva, értjük, alkalmazzuk a gondolatot, hogy ezen haza egész jövője a népnek értelmi emelésében fekszik. K iabálni, azt, ami természetes? Igen, kiabálni, ha kell — és kell, főként az ifjú nemzedéknek —, mert miközben munkáink, munkateljesítményeink egyre szigorúbb mérlegre kerülnek a nemzetközi szellemitermék- és áruforgalomban, rohamosan néptelenednek el bizonyos főiskolai, egyetemi karok, túlzottan tágassá válnak némely középfokú oktatási intézmények, zsugorodik a felnőttoktatás, a felnőtt szokoktatást, továbbképzést igénylők, igénybe vevők tábora. A munka ünnepét köszöntjük, de köszöntsük hangsúlyosan a munkával társult tudást, a holnapi feladatokhoz kapcsolt gyarapodó ismereteket,. mint leg- fontosabbját ennek a holnapnak. Mint lagfontosabbját. mert Lenintől származik a mély értelrhű figyelmeztetés: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól."
