Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-25 / 96. szám

1984 ÁPRILIS 25., SZERDA mr m>c A gyárkapu környékén A bevásárléutcában Versenyeznek a vevőkért Mondhatnánk, hogy egy-egy település fejlődésének dinami­káját alapvetően a lakosság lélekszáma és jövedelme hatá­rozza meg, hiszen közgazdasá­gi kifejezéssel élve: a növek­vő kereslet hatással van a kí­nálatra, képes azt mennyisé­gileg és minőségileg módosí­tani. Természetesen ez az állí­tás feltételezi a szolgáltató szférában lassan kialakuló ver­senyszemléletet. Vagyis: azok a kereskedők és kereskedelmi egységek részesüljenek maga­sabb jövedelemben, amelyek fokozottan figyelembe veszik a vevők igényeit. Ehhez vi­szont szükséges a verseny fel­tételeinek megteremtése, azaz a kereskedelmi hálózat fej­lesztése. Nagyon jó példát találunk erre a Csepel Autógyár főka­pujának környékén. Ma már szinte pezsgővé vált az élet: butikosok, pecsenyesütők és hobbifelszereléseket árusító kereskedők versenyeznek egymással — a verseny ha­szonélvezőiért — a vevőkért. A Sziget-áruház környékén bevásárlóutca jött létre, ahol elsősorban mennyiségileg már képesek kielégíteni a vásárlók igényét. Az igényekhez lassan, de felzárkózott az állami szektor is: iparcikk- és bútorkereske­delmi szaküzlet vezette be a sort, egy időben a Sziget-áru­ház felépítésével. Az ABC- élelmiszerüzlet megnyitása könnyített a vállalatnál dolgo­zó nők bevásárlási gondjain, annak ellenére, hogy az áruel­látásra gyakran panaszkod­nak. Tavaly még tovább bő­vült a szolgáltatások sora. A legjelentősebb az új gyógy­szertár átadása volt, amellyel lassan komplett szolgáltatási centrummá változik a válla­lat környéke. B. L. Új iskolát terveznek Szentmártonkátán Szerényebb lehetőségek Szentmártonkátán az egyik legfontosabb megoldásra váró feladat­ként tartják számon, hogy új központi iskola épüljön a községben. Jelenleg ugyanis hat — különböző helyen lévő épületben oktatják • gyerekeket. Az elmúlt években a szűkös anyagi keretek csak azt tették lehetővé, hogy a központi Iskolát felújítsák, a az egyik külső területen lévő oktatási intézményben mellékhelyieéget építsenek. — A helyzetet súlyosbította, hogy az elmúlt esztendőben az egyik iskolaként használt épü­let veszélyessé vált — mondja dr. Wirth Ágnes, a helyi ta­nács vb-titkára. — Ügy segí­tettünk magunkon, hogy más­hová irányítottuk a gyereke­ket. Szerencsére arra nem volt szükség, hogy a két műszakos oktatást ismét bevezessük. A kialakult helyzet ennek ellené­re szükségessé teszi, hogy rö­vid időn belül új központi is­kolát építsünk. Jelenleg öt­száznegyven diák jár az alsó, Illetve a felső tagozatra, s szá­muk a jövőben sem fog csök­kenni. A vb-titkár szavait azzal Igyekszik alátámasztani, hogy a községben — az igényeket figyelembe véve — az elmúlt évben huszonhárom új építke­zésre alkalmas telket alakítot­tak ki. Belterületen parcelláz­tak, ezért nem kellett külön villanyhálózat. Hiányzik vi­szont a vezetékes víz. amelvet — ha a pénzügyi lehetőségek engedik — rövid időn belül megépítenek. — A tartós használatra ki­adott telkek zöme már gazdá­ra talált — folytatja dr. Wirth Agnes. — Zömmel fiatalok je­lentkeztek, s az új tulajdono­sok közül sokan már hozzá is kezdtek az építkezéshez. A ta­nács öt évben szabta meg a beépítési kötelezettséget, s ugyanakkor olcsón — 45—50 ezer forint közötti áron — ér­tékesítettük a telkeket. Nem ez volt az első alkalom, hogy se­gítettünk a fiataloknak az ott­honteremtés gondjaiban. Ko­rábban ugyanis negyvenöt épí­tési telket osztottunk. Gyorsan gazdára találtak, de az isénve- ket nem tudtuk maradéktala­nul kielégíteni, s ezért volt szükség egy újabb parcellá­zásra. Szentmártonkátán az idén két — helyi viszonylatban fon­tos — feladatot akarnak meg­oldani. Az egyik o bei vízvéde­lem, amelyre 1 millió 200 ezer forintot költenek majd, a má­sik pedig, hogy két új buszvá­ró épüljön a községben. A munkálatok már el is kezdőd­tek. Napirenden szerepel még az öregek napközi otthonának a bővítése is. — Jelenleg húsz idős ember elhelyezését tudjuk megoldani, de ez nem elegendő — ma­gyarázza a vb-titkár. — Sok ember él külterületen; csak­nem ezer —, s bizony a több­ségük idős. éretnének nap­közben együtt lenni, de ezt nemcsak a távolság, hanem a helyhiány is akadályozza. Ter­vezzük, hogy a napközit hetes­sé alakítjuk át. Ezzel bizonyá­ra sokat tudnánk segíteni gondjaikon. Három évvel--ezelőtt adták át a község új telepén épült óvodát, viszont a legtöbb je­lentkező a falú másik végében lakik. Ennek ellenére biztató, hogy valamennyi jelentkezőt fel tudták venni, nemrégiben pedig sikerült megoldani a ré­gi óvoda felújítását is. Cs. J. Ferde csöveken Tisztsfórendszeír Magyar találmány hollandiai és olaszországi kizárólagos hasznosítására kötött megál­lapodást a Novex. A szerződés értelmében a nagy teljesítmé­nyű szennyvíztisztító rendszert a Novex és a holland Skimo- vex közösen állítja majd üzembe. A találmány alkalma­zásával — különleges kikép­zésű. ferde műanyag csőveze­ték-hálózaton át áramoltatják a szennyvizet — a hagyomá­nyos rendszerekhez képest 50—100 százalékkal növelhető a teljesítmény. További elő­nye. hogy mintegy 30—50 szá­zalékkal kisebb a térfogat- és a helyigénye. Nemcsak új lé­tesítményeknél alkalmazható, hanem beépítésével a meglevő telepek kapacitása is növelhe­tő. A rendszer mintegy 50 szá­zalékos költségmegtakarítást tesz lehetővé. A megállapodás szerint a holland cég fővállalkozásában a Novex nemcsak az előterve- ket szállítja, hanem az elő- és utóülepítőkhöz a szeparátor elemeit is. A Novex már szál­lítja is az első elemeket egy, naponta 24 ezer köbméter tel­jesítményű ipari szennyvíz- tisztító berendezéshez. Szívesen jönnének hozzánk Ami mértékkel egészségvédelem Mesebeli feladat, hogy a hősnek kásahegyen kell átrág­nia magát — a valóság alig van messze ettől, az ember élete során nemcsak átrágja magát, hanem ételből-italból kisebb hegyet el is fogyaszt. Hosszú évszázadok során sok­féle táplálkozási mód alakult ki világszerte. Dr. Kulin Sán­dor nagykőrösi belgyógyász orvostól a vegetáriánus táplál­kozás kialakulása felől érdek­lődöm. Kiszolgáltabban — A táplálkozás lényege a hústalan étrend, Indiából, ahol ősidők óta létezik, csak a XVIII. században érkezett el Európába, így hazánkba is. Vallási tiltó rendelkezések ha­tására alakultak ki táplálkozá­si szabályok, főleg Keleten. Ennek a felfogásnak alapos egészségügyi és gazdasági in­díttatásai is vannak. Érdekes módon ezt a táplálkozást főleg laikusok kezdeményezték, az orvosok többsége ellenezte. Mégis érdemes megemlíteni, A flakonból sosem elég Mert praktikus és nem is túl drága csomagolóanyag. A tahi- tótfalul Kék Duna Szakszövetkezet műanyagüzemében jelen­leg 7 féle terméket gyártanak, közöttük mosószeres, üdítőita­los flakonokat. A formatervezők megálmodjak, a gép elkészí­ti, Kiss Józsefné (képünkön) és munkatársai sorjázzák. Ennyi az egész... Trencsényi Zoltán felvétele hogy híres emberek, Pitago- rasz, Seneca, Tolsztoj, Voltaire, G. B. Shaw vegetáriánusok voltak. — Mivel magyarázható, hogy egyre többen érdeklőd­nek olyan táplálkozási módok felől, melyek jobb közérzetet és jobb egészséget biztosíta­nak? — Én azt mondanám, hogy egész életünk-éietmódunk el- távolodóban van a termé­szettől. Életünk egyre kényel­mesebb, kiszolgáltabb, de a ci­vilizációs ártalmaknak követ­kezményei vannak. Jól élünk, de egészségügyi szempontból nem jól. Egyre több az elhí­zott, renyhe izomzatú ember, sok a keringési, a szív- és ér­rendszeri megbetegedés, növe­kedett a cukorbetegek száma, sokan küszködnek komoly emésztési panaszokkal, magas vérnyomással. Nemzetközi sta­tisztikai adatok bizonyítják, hogy a vegetáriánus táplálko­zást folytatóknál ezek a be­tegségek lényegesen ritkábban fordulnak elő. — Milyen feltételek lenné­nek szükségesek, hogy válto­zás álljon be megszokott táp­lálkozási módunkban — egyál­talán mi jellemzi a magyar konyhát? — Nálunk nem étel az étel hús nélkül, persze paprikásán, fűszeresen,, zsírosán. Igen so­kat fogyasztunk tésztafélesé­gekből, szalonnából. Lényege­sen kevesebb fogy tejtermék­ből, főzelékből, gyümölcsből, mézből stb. Erősen kötődünk hagyományos táplálkozási for­mákhoz, ha történetesen kül­földre kerülünk, nem ízlik az olajjal készült étel és sokall- juk az ismeretlen salátákat. Természetesen a tárgyi feltéte­lek sem adottak, élelmiszer­iparunk nem kínál választékot, s az olaj is drágább,„mint a zsír. Mi az esztétikailag fehér kenyeret részesítjük előnyben, pedig a barna kenyér vitami­nokban, ásványi anyagokban lényegesen gazdagabb. A he­lyes táplálkozás mozgással, rendezett életvezetéssel kife­jezetten pozitív hatású a köz­érzetre és a személyiségre. Az a szervezet, amely minden fontos tápanyagot megkap ész­szerűen összeválogatva/-feltét­lenül egészségesebb, ellen- állóbb. — ön mint ilyen szemléle­tű orvos, milyen tanácsokat ad betegeinek? — Vegyük például a gyógy­szerfogyasztást, amely jófor­mán az alkoholfogyasztás fel­futásához hasonlatos. Gya­korlati tapasztalatom, hogy bi­zonyos esetekben a magas vérnyomás gyógyszerek nélkül, egy jól összeállított diétával is kedvezően befolyásolható. Nagyon tudom ajánlani az úgynevezett gyümölcsnapok beiktatását, a zsír helyett az olajjal való főzést, rántás he­lyett habarást és változatosan elkészített saláták fogyasztá­sát. Idős korban diétát, rostos anyagok fogyasztását, sok vi­tamint, könnyen emészthető, jól felszívódó ételek fogyasz­tását, könnyű vacsorát, rend­szeres mozgást. Nem éhezés­ről van szó, hanem tudatosan tervezett táplálkozásról, a jó, ahogy nálunk van szemlélet módosulásáról. Meggyőződé­sem, hogy ezáltal sokkal keve­sebb ember szorulna orvosi kezelésre, gyógyszerezésre. Idegen nyelven — Hazánk idegenforgalma évről évre nő, biztos, hogy ve­getáriánus módon táplálkozók is szívesen jönnének hozzánk, étkeztetésükre van-e lehető­ség? — Az idegen nyelvű vegetá­riánus folyóiratok sok egyéb mellett azt is közük, hogy mely országokban van ilyen jellegű táplálkozási mód, a vi­lág legtávolabbi részét is meg­találhatjuk ezeken. Szocialista országok közül csak Csehszlo­vákia szerepel. A földön 500 millió ember táplálkozik így. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy milyen táplál­kozási módot választ, az lenne a jó, ha ebből a szemléletből annyit vennének át az embe­rek, mely tudatos egészségvé­delmüket jelentené. Nem önsanyargatás — Többségük nem jut el az előzőekben említett illusztris helyre, de a városi könyvtár­ból mindenki kiveheti A vege­táriánus főzés örömei című könyvet, pontosan 220 receptet kínál e kiadvány. Talán ez a szám is bizonyítja, hogy a ve­getáriánus ember nem él ön­sanyargató módon, s el kell ismerni, hogy más étkezési kultúráktól is van mit tanulni, főleg, ha a nehezen visszasze­rezhető egészségünkről van szó. Szendrődi Judit R itkán ilyen népes az udvar, amelyet már régen felvert a gyom, s még kis letaposott ösvények sem vezetnek az üresen árválkodó istállóig. A gyom meg a fű között csak néhány elhízott tyúk kapirgál, karicsál. Anica néni a tornácon üldögélt a nagy karosszékben, sütkérezett az április végi napfényben. Lármázó unokáiban gyönyörködött, kiket a gondozója, a megözvegyült Juliska lánya terelgetett ide-oda, mert félt, hogy a megereszkedett istálló vagy a rozoga szekérszín kárt tesz ben­nük. Jó gyermekem ez a Juliska, gondolta Anica néni, amikor gyer­mekei kiröppentek, családot alapí­tottak, a férjét meg kikísérte a Ku- kuca temetőbe, rögtön odaköltözött hozzá, gondozza, ápolja, mint egy gyermeket. Hiába, vízkeresztkor már elmúlt nyolcvanesztendős, gyen­gül, a lába nem bírja úgy a testet, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt, aztán az emlékezete sem olyan már, mint volt: neveket, arcokat felejt el. Né­ha unokái, dédunokái számbaszedé- sével is bajban van. Persze, hogyne lenne, hiszen egyszer vagy kétszer látja őket egy esztendőben. Hirtelen szélesre tárták a kiska­put. Egy csapat kamaszodó fiú tó­dult be, kör bekapták a kislányokat, akik visíva, nevetve próbáltak me­nekülni, és locsolták őket, ahol ér­ték. Zengett az udvar harsány ne­vetésüktől. Anica néni nevetve nézte őket. Hát mégis csak eljöttek a fiúk meglocsolni a városi lányokat, gon­dolta elégedetten, mert reggel attól félt, hogy szegénykéket senki nem öntözi meg. Pedig a cseperedő lány számára nincsen attól nagyobb bol­dogság, mint az, hogy őt a fiúk úgy megöntözik, hogy hajuk, ruhájuk el­ázik. Nicsak, már a Juliskát öntözik, mosolygott Anica néni. A lánya ka­cagva menekült a gyermekcsapat elől. Be a tornácba. S mire Anica néni felocsúdott volna, bizony jócs­kán hullt rá is a szagos víz. A tornác nyári asztalkájára két csinos kosárka került. Az egyikben színes, írott tojások voltak, a másikban csokoládé nyuszik és to­jások. — Vegyetek, gyermekeim — kínál­ta a legénykéket Juliska néni. — Az én nevemben is — bóloga­tott Anica néni. — És rögtön kaptok dióst meg mákost. Hozzad csak, lá­nyom, hozzad — biztatta Juliska lá­nyát Anica néni vidáman. A gyermekhad kikapkodta a tojá­sokat, nyuszikat, felkaptak egy sze­let dióst, mákost és kiviharzottak a nagy, gyepes udvarra. — Na, édesanyám, ezek nem olyan szégyellősek, mint mi voltunk ilyen süldő korunkban. — Az a jó lelkem; hadd ficánkol­janak, annál derekabb emberek lesz­nek, ha felnőnek. Olyanok ők is, mint a csikók. Szegény apád mond­ta, ha nagyon ficánkolós, pajkos volt a csikó: na, ebből olyan ló lesz, amelyiknek párját is nehéz lesz ta­lálni. A kanca mellett koslató csikót nem szerette, eladni, amint lehetett. Megint nyílott a kiskapu. Magas, szőke, bodorított hajú fiatalember lépegetett a tornác felé egy nagy csomaggal. Már menet közben elő­vette az üvegecskét, s mielőtt üdvö­zölte volna a két asszony, elhadar­ta a locsolóversikét, s megkérdezte: — Szabad-e locsolni? — Szabad, lelkem — mondta Ani­ca néni fürkészve a derék emberkét. — Fiam, hát te ki vagy? — kérdezte, amikor hullt rá néhány csepp. 3 uliska néni hirtelen összecsapta tenyerét. — Szent Isten, édes­anyám, hát ő az unokája, a Sa­nyinknak a kisebbik fia. Lett erre nagy öröm. Különösen Anica néni örült, hiszen hat eszten­deje is van már annak, hogy a kis Sanyika egy ünnepre lejött nagy­anyjához a szüleivel. Záporoztak rá a kérdések. Hogy jöttél? Kocsival. Hol a kocsi? Itt áll a kapu előtt. Nem is hallottuk. És egyedül jöttél? Apádék miért nem jöttek? Nagyon elfoglaltak, ezért jöttem én. Persze, ők mindig olyan elfoglaltak voltak, apád is, anyád is. — De a nagymamának meg Julis­ka néninek küldtek ám ajándékot. Rögtön ki is bontom. — Jobb lett volna, ha ők jönnek — sóhajtotta halkan Anica néni. — Nagymama, tessék elhinni, nem iöhettek, utazniuk kellett. De apu azt mondta — telepedett le a legény a nagymamája mellé húzott székre, miután átadta az ajándékokat —, hogy hamarosan lejönnek. Kivesz­nek néhány nap szabadságot, itt akarnak egy kicsit pihenni, mert Pesten nem nagyon lehet. — Jól van, fiam, várjuk őket, de téged is. De mondd csak, apád el­engedett egyedül autóval? Sanyika nevetett. — Miért ne engedett volna el? Há­roméves jogsim van. Többet autóz­tam én már. mint apu eddigi életé­ben. — Csak vigyázz, fiam, mert a rá­dió is mondja, meg az újság is írja, hogy az ótósbaleset — emelte fel fi­gyelmeztetően kissé remegő mutató­ujját. Juliska néni bort hozott. — Sanyika. meddig maradsz? — kérdezte, amikor a poharakat is le­tette az asztalra. ;— Nem is tudom — mosolygott a fiú. — Tulajdonképpen maradhatok reggelig, ha ... — Akkor maradsz — mondta ha­tározottan a nagymama. — Majd a két fiúval alszol a nagyszobában. Unokatestvéreid. Ha emlékszel rá­juk. Ök az ózdiak. Ott ugrálnak, ni — mutatott ki az udvarra. Sanyika néhány pilanatig nézte a lármázó sereget, de csak fejét rázta. — Nem, nem emlékszem, egyikre sem. Nagyon kicsik tehettek, amikor láthattam őket. \ — Bizony, kicsik. De azt hiszem, ők sem emlékeznek rád. Látod, én, a nagyanyád sem ismertelek meg azonnal. Azelőtt nem így volt; a ro­konságot mindenki jól ismerte, és gyakrabban össze-összejött a család ünnepkor, névnapkor, lakodalomkor, temetéskor. Manapság — legyintett — hangyaboly az élet, fiam. Minden­ki rohan, fut, szalad meg kocog, nincs ideje semmire, se egy látoga­tásra, se egy kis csevegésre. És ez az én bajom is. Most még egy napig lármás lesz az udvar, aztán csak a vadgalambok turbékolása fogja fel­verni a csendet, meg annak a né­hány tyúknak a karicsálása. És hó- napogik itt fogunk árválkodni a nagynénéddel. L ehajtotta a fejét a fiú, csak nagy­nénje biztató szavaira pmpitp fel. — Igyál, Sanyikám, egészségedre. Ne hidd azért, ho. y olyan rossz a sorunk, ahogy nagymamád mondja. Sanyika lehajtotta a bort. Már bánta, hogy azt mondta: reggelig maradhat. Félt nagyanyja panaszko­dó szavaitól. Bába Mihály: ^’ianty Lat te Li vagij ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom