Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

4 l^ágflp 1984. Április zz., vasárnap Közművelődés Játék és kultúra K isfiam nagyapja fűzfavesz­szőből készített játéksze­keret. Igazából kereke sem volt, egy ügyesen hajlított vesszőn csúszott az alkotmány. Míg ezt a játékot szét nem nyülte, rá sem hederített a sok műanyag, fém autócsodákra. Ebben a játékban valami olyas­mi lehetett, amit a játékiparunk nem tud megadni gyermekeink­nek. De fabrikált nádból hege­dűt, tojáshéjból madarat, fűz­favesszőből fonott ostort, sí­pot, lovat, virágból fejdíszt, ló-, szőrből gyűrűt. Ezek a játékok egy percig sem voltak unalma­sak. Ha elromlottak, hát újat lehetett helyettük készíteni. A természet bőven nyújtotta a nyersanyagot. A csutkababákról szóló legen­dákat csak megemlítem. Sok fel­nőtt nőnek örök nosztalgiája ma­rad. Iiukoricafosztáskor termé­szetes módon tették félre a ba­bának való vörös vagy dús, sző­ke bajuszú csöveket. Ehhez a játékhoz dal is illett. A nyelvi folyamatosság láncszemei, az átörökítésé. Ma milyen dalt lehet dalolni a műanyag gépfegyverhez, pisz­tolyhoz, tanKiiozv Becsapó ró­zsákkal, cirádákkal díszítve, so- aeinvoit színeket keverve mű­anyaggyártó lombikokban, fél- reertüetö, álromantikát adva? A játék a gyermek álma, hogy felnőtt legyen. Milyen fel­nőtt válik belőle kultúránktól teljesen idegen játékkal azono­sulva? A korábban felsorolt játékok közel állnak az emberhez. Ter­mészetes anyagokból készültek, természetes módón lehet játsza­ni velük. Játékosan készítette fel a gyermeket a felnőtt élet­re, a munkára. Igazságérzetre tanított, józan ítélőképességre. Állattartásra, földművé.ésre, gyereknevelésre, Házépítésre, mesteremberek munkáira, a kö­zösség szokásaira. Erőre, ügyes­ségre tanított, kitartásra, fan­táziára, rögtönzésre. A játék- szabályok betartására, a kö­zösség törvényeire. Feleiősseg- érzetet alakított ki. Egy élő, szerves kultúrát hordozott. Az átörökítés, a hagyományozódás egyik láncszeme, olyan módon, hogy örömet adott. Ma nagyon sok játék ezt a szerves kultúra hordozást, át­örökítést nem tudja megvaló­sítani. Talán azért is idegenek érzékenyebb gyermekeinktől. Akik pedig csak ezen nőttek fel, egy folytonosság megsza­kadásának a szenvedői. Maguk sem tudják, hogy mitől fosztot­ták meg őket. Végh Károly Hangverseny Cegléden, Pilisvörösvárott és Szentendrén Mesterek tanítványaik előtt A hét elején, három egymást követő estén, a megye három különböző helységében ismét bebizonyosodott az az alapigazság, hogy minden tanári munka annyit ér, amennyit a tanítványok visszaigazolnak belőle. Három zeneiskolai hangversenyen vettem részt: hét- főn Cegléden (ezt kedden megismételték), kedden Pi­lisvörösvárott, szerdán Szentendrén. Valamennyin zene­tanárok muzsikáltak. Láttam virágcsokrokkal tanáraik után szaladgáló gyerekeket és önfeledten tapsoló tanít­ványokat, s bizony olyat is, amikor egy-egy félrefogott (-ütött) hang után összehúzták szemöldöküket. Akik ez utóbbit tették, azok közül egy sem volt Rózsa Sándor leszármazottja, csupán értője annak, amire az az ember neveli, aki éppen a színpadon játszott. ményeknek. Bárhogy is legyen, egynek mindenki örült, legki- vait a gyerekek: dobogón lát­ták azt a pedagógust, aki az órán nyüstöli, de a siker pilla­natában példakepe is. A nö­vendékek kiállást tanulhattak és elmélyülést, meghajlást és együttmuzsikáiást. Nemrég számolhattunk be a megyei négykezes és kétzongorás ver­senyről. Másfél száznál több gyerek vett reszt csak a szent­endrei döntőn, s tessék, most a tanárok is kedvet kaptak ehhez. Cegléden dr. Perneczky Janosné és Lévay Mihályne tolmácsolta Mozart D-dúr Kondoját, Szentendrén Má- tyásné Gáli Éva és Prádáné laborján Ágnes Debussy Kis szvitjét, Pilisvörösvárott Ka- rapetián Karine és dr. Sági Tamásné Seiber Mátyás nosz­talgikus táncait. Kiállás és elmélyülés Az előadóművészet pikanté­riája volt tetten érhető ezek­ben a kis jelenetekben? Való­színűleg az is, de az az igé­nyesség is, amire a tanár ne­veli növendékét. S ebben a hangszeres biztonság, a zenei stílusérzék éppúgy fellelhető, mint az emberi igazmondás, a karakteres kiállás és a min­denkori felkészülés igénye. Vagyis amit nem kell (vagy nem lehet?) elkendőzni, azt meg is beszélhetik rögvest a koncert után, de a hirtelen reagálás mégis a mindenkori grimasz marad. Ezzel persze korántsem állí­tom, hogy egy (vagy több) összehúzott szemöldöktől csök­kenne a zenetanárok presztí­zse. De hát miért is lennének kisebbek? — morfondírozok magamban, hiszen senki sem azt várja el tőlük, hogy úgy játsszák el Mendelssohn hege­dűversenyét, ahogy azt David Ojsztrah tette, vagy úgy bil­lentsenek, mint Glenn Gould. Inkább a hangszerismeret el­sajátíttatása, a zenei tudomá­nyok értelmi és érzelmi ábé­céjének a megismertetés» az ő feladatuk. S ha mindezek mel­lett erejükből és tehetségükből még koncertezésre is futja, már akkor megérdemelnek minden tiszteletet. A három hangverseny részt­vevői tanúi lehettek egészen kiváló s halványabb teljesít­Tőbbet tud mint az automata Formatervezett robot Több célra alkalmazható ipari robotot szerkesztettek a Videoton elektronikai vállalat­nál Többet tud, mint egy automata, mechanikus mozgá­sa nagyobb a hagyományos célgépeknél, átprogramozható más munkára, tehát okosabb elődeinél. Bár nem feladata, de képes egy szál virágot a vázá­ba helyezni, vagy egy üveg­poharat az asztalról felemel­ni. Megjelenésében esztétikus, formatervezett berendezés. A gyár fiatal mérnökei és szakmunkásai tervezték és ké­szítették, tavaly novemberben az Alkotó ifjúság pályázat gyári kiállításán mutatták be először. A jelek szerint ez a berendezés lesz az alapja a gyár robotcsaládjának. To­vábbfejlesztve, a különböző készülékek összeszereléséhez és az alkatrészgyártáshoz egy­aránt jól alkalmazható lesz. A Videoton első ipari robot­ját betanítás után az egyik gyáregységben alkalmazzák. Az őt követő testvéreivel a tunelgyártás fárasztó műve­leteit szándékoznak elvégez­tetni. Utódai pedig már a szá­mítógéppel vezérelt, univerzá­lis ipari robot perspektíváját jelentik. Izmosabban szólt De említhetjük a sikerben a töDoietcet is. az erai szeiuíciyu Körzeti Aliami ZeneisKoia pi- lisvorosvari Koncertjeroi La-o gordonkaversenye eiso tételé­nek eloaaasaert Tacsik Zsu­zsannát (zongorakisero Kara­petian Karine) vagy Kaveczki rerenc hegedüjáteicat, tap Jó­zsef pompás zongorázását (Díszt Tarantelláját szólaltatta meg, s produKciója különb hangszert erdemeit volna). Szentendrén az egykori nö­vendékeit. is közreműködtek a húszéves fennállást köszöntő hangversenyen. Szabóky Tün­de rendkívül szép hangon "és érzelemgazdagon játszotta Doppler Nociurnóját. igeretes vo.t Borsódy Lászco trombita- játéka (Haydn versenyművé- nek eiso teieiet hallottuk), s a Zeneakadémián végzős Barnás Mária is a zenei értelmezés szép példáját mutatta Marcello oboaversenyenek előadásában. Haydn D-dúr vonósnégyesé­nek szélső tételeit Szendi Emma, Bánk Zsuzsa, Ott Má­ria és Mezei Erika szólaltatta meg, alkalmanként egészen iz­galmas pillanatokat szerezve. Johann Christian Bach Kvin- tettinója majdhogynem profi munka volt Fenyő Gábor, Ott Rezső, Ászlainé Abaffy Kata­lin, K. Szalai Erika és Regős Szabolcs megoldásában. A Szentendrei Kamarazenekar DIOFIGYELO MŰEMLÉKEINKRŐL. A kér­désnek kevés avatottabb isme­rője van dr. Bercsényi Dezső ■művészettörténész professzor­nál. akit, noha a fővárosban élt, ezer szál köt a megyé­hez, ezen belül is Váchoz. An­nak idején itt járt gimnázium­ba, s ennek a hajdan volt osz­tálynak még élő tagjai öt év­tized múltán is havonta talál­koznak egy budapesti kávéhá­zi asztal mellett. Sokat köszönhet neki úgy­szólván valamennyi műemlé­kekben, műemléki együttesek­ben gazdag városunk. Elsőül Vác. Szépséges főterén valaha piac volt. Dombay Sándort, az akkori városi főmérnököt Der- csényi tanár úr tanácsai segí­tették, amikor megálmodta a műemlékházak -— közöttük a siketek tanintézetének tömb­je, az Irgalmas Kórház tekin­télyt parancsoló épülete, a Fehérek temploma, az egykori kú'ria — köré a város minden látogatójából elragadtatást ki­váltó parkot. Mindez akár példaként is szolgálhatott volna ahhoz a beszélgetéshez, melyben Der- esényi professzor műemlé­keink és műemlékvédelmünk jelen állapotát elemezte. A ri­porter tudatosan provokatív kérdéseire adott válaszaiban (például arra, hogy a műem­lék épületek felújítása milyen sokba kerül, ebből a pénzből mennyi újra futná, stb.) böl­csen és visszafogottan érvelt. Egyebek között azzal, hogy nem azért kerül sokba műem­lékeink felújítása, mert a kér­déses épületek régiek, hanem azért, mert olykor évszázado­kig sem nyúltak hozzájuk. Igaz, sokszor nem is kellett, mert állták az idők viharait. Ezért elhanyagolódtak. állaguk leromlott. Egyébként a magyar műem­lékvédelem szakembereit ép­pen azért tisztelik szerte a vi­lágon — legutóbb éppen Oller Miklós építész díja is bizonyí­totta —. mert csak annak ér­tékeit menekítik át a jövőnek, ami arra érdemes. MIT — HOL — MIKOR — HOGYAN? A változó, nehe­zülő gazdasági körülmények egyre több vállalatot, szövet­kezetét kényszerítenek arra, hogy változtasson termékszer­kezetén. Bánhorváth Attila ez­zel kapcsolatos kérdést, az átképzést járta körül dr. Ró­zsa Józseffel, az Állami Mun­kaügyi Hivatal főosztályveze­tőjével. Még emlékezünk rá, milyen sokáig volt tépia, hogy az Orion megvásárolta a kalap­gyárat. Mint a tegnapi műsor­ból kiderült, azért, hogy ezzel készen jusson hozzá néhány jó állapotban levő üzemépü­lethez. Megvette a kalaposo­kat is. Közülük is megszólal­tak néhányan. például egy olyarf asszony, aki két évvel a nyugdíj előtt is érdemesnek találta elsajátítani egy számá­ra merőben új szakma isme­reteit. Ehhez az Orion állami átképzési támogatást kapott. Dr. Rózsa József elmondta, jelenleg ezernél alig valami­vel többen részesülnek ebből az alapból, hogy a korábbi szakmájukban keresett bérük az új ismeretek elsajátítása idején se csökkenjen. Ez a szám nagyon alacsony, annál is inkább, mert az átképzési alap úgyszólván korlátlan, akár tízszer ennyi ember szá­mára is nyújthatna anyagi se­gítséget az átképzés idejére, ha a vállalatok vezetői és az érintettek maguk igényelnék. Valószínűleg nem is igen tudnak róla. Mert ha ismer­nék a lehetőséget, bizonyára többen és szívesebben vágná­nak bele a rendszerint ugyan nem kívánt, ám kikerülhetet­len pályamódosításba. Bányász Hédi (ezúttal kisegítőkkel mfegerő- sitve) sokkal izmosabban szólt, mint legutóbbi önálló estje. A szólisták és az együttes mint­ha új életre kapott volna Bach Brandenburgi versenyének megszólaltatásában. Kötni és formálni Cegléden közreműködött a Peáagoguskórus is. Ha bát­rabban énekelnek, egysegeseob hangszineket hallottunk volna. Tetszett Hacheleva Ludmilla zongorázása az est során; dr. Paczolay Béláné önfeledt, fel­szabadult éneklése (minde­nekelőtt Rosina áriája Rossini Sevillai borbély című operájá­ból). Banai Istvánná vibrafon- és xilofonjátéka virtuóz volt. Zeneileg Schubert Opus százas triójának a második tétele volt a legemlékezetesebb. Dávid Sándor, Balog Zsuzsa és Bal­lag Judit a zenei együttgon­dolkodás és -játszás magasis­koláját érzékeltették. S hogy a csattanók se ma­radjanak el, a már sokszor hallott Szentendrei Kamaraze­nekaron kívül új együttesek is dobogóra léptek. Az érdi kör­zet is megalakította tanári ka­marazenekarát, miként a ceg­lédiek. Remélhetően sok-sok örömük fakad majd a nem kis áldozatokkal járó csapat­munkában. Csak legyen ere­jük a folytatáshoz, s akkor még több növendéket köthet­nek magukhoz, formálhatnak szellemileg, érzelmileg maga­tartásban, tudásban hozzájuk hasonló emberré. Mindhárom zenei nevelési intézmény tanári kara és szü­lői munkaközössége a hang­verseny bevételét az új Nem­zeti Színház javára ajánlotta fel. M. Zs. Kinőtték a Kéktó utcai házat Jó kezekben a hagyaték Szigetszentmiklóson 1960-ban alakult meg a honismereti szakkör. Tagjainak kutató-, gyűjtőmunkája nyomán jött létre a falumúzeum — amely 18 esztendeje a Kéktó utca 2. alatt működik. A szakkör ve­zetőjét, Vöő Imrét a falumú­zeum. valamint az 1979-ben megnyitott Ádám Jenő Em­lékház jelenéről és jövőjéről kérdeztük. — Azzal, hogy Ádám Jenő, a nagy zenetudós, pedagógus és zeneszerző hagyatéka visz- szakerült szülőhelyére, Szi- getszentmiklósra, a település kulturális jelentősége sokat emelkedett. Sikerül-e kialakí­tani egy múzeumi centrumot — az immár városi jogú rang­ra emelkedett nagyközségben? — Ádám Jenő professzor szülőháza, gazdag anyaggal berendezett emlékházként méltó Szigetszentmiklós nagy szülöttjének nevéhez. Az anyag szemlélteti Ádám Jenő élet­útját. tartalmazza hatvan év levelezését, tíz könyvének kéz­iratos és nyomdai példányát. Az emlékházban őrzik egész könyvtárát, 1982. május 15-én bekövetkezett halála után pe­dig Szigetszentmiklósra szállt a zeneszerző minden ingó és ingatlan vagyona. A városi jogú nagyközségi tanács keresi a megoldást ar­ra, hogy megfelelő épületbe kerüljön a falumúzeum bősé­ges anyaga. A Kéktó utcai há­zat ugyanis már „kinőttük”. A tanáccsal történt megegyezés alapján a volt rendőrségi épületet zeneiskolának ren­dezik majd be, Ádám Jenő örökségéből. Az intézmény, amelyet a zeneszerző születé­sének 90. évfordulóján — két év rnúlvp — nyitnak majd meg, Adóm Jenő nevét fogja viselni. Az említett épületben idén ősztől — négy teremben — megkezdődik már a zene­oktatás. V. V. A zenepedagógus zongorája Barcza Zsolt (elvétele Új Kossuth-kiadvány Politikuspályák vázlatosan Az idősebbeknek azért, mert még ismerték őket vagy azt az időszakot, amelyben működtek, a (iatalab- baknau pedig azért ajánljuk, mert közelmúlt történel­münknek voltak jeles személyiségéi azok, akik a Poii- tiauspályák című könyvben szerepeinek. A gyűjtemény a Társadalmi Szemlében 1982—1988-ban megjelent cikk­sorozatot tartalmazza, s most a Kossuth Kiadó tetszetős formában könyvalakban is megjelentette. A kötetet Sánta Ilona szerkesztette és irt hozzá előszót és zárszót. szakban a nemzeti egységfron­ton beiül es kívül, a nagypo­litika múhelyeioen és a töme­gek körében is roppant erejű osztály küzdelem foiyt. A fel­szabadulás lehetőségeivel élve, a tömegek harca revén sike­rült hazánkban felszámolni a nagybirtokrendszert, korlá­tozni, majd felszámolni a nagytőkét, megtörni a kivált­ságosok művelődési egyedural­mát, kiszorítani a hatalomból a kizsákmányolókat, megnyitni a lehetőségedet a szocializmus építéséhez. E nagyot alkotó, lendületes évek erdekes sze­mélyiségeket, politikusokat dobtak a felszínre, akiknek valamilyen formában nagy ha­tásuk volt az eseményedre, a tömegekre, akik a maguk te­rületén szenvedélyesen védel­mezték és magyarázták politi­kai céljaikat, törekvéseiket, akik keményen csatáztak egy­mással is, s nem kis részük volt a helyzet alakulásában. Tevőlegesen beleszóltak a történelem alakításába A felszabadulás utáni évek élvonalbeli politikusairól van szó, azokról, akik tevőlegesen beleszóltak Magyarország tör­ténetének alaku.ásába. Többek között Dálnoki Miklós Béláról, az ideiglenes kormány elnöké­ről, Tildy Zoltánról, Szakasits Árpádról, volt köztársasági el­nökről, Rákosi Mátyásról, a Kommunista Párt főtitkáráról, Nagy Ferencről, aki a Kisgaz­dapárt egyik vezetője, egy ideig miniszterelnök volt, Ve­res Péterről, a Pacasztpárt el­nökéről. Másokról — rrjint Er­dei Ferenc, Dobi István, Rajk László, Kovács Imre, Slachta Margit, Mindszenty József, Révai József, Kéthly Anna, Rónai Sándor, Sulyok Dezső —, akik jelentős szerepet ját­szottak a koalíciós időkben és a későbbi években is. A cikksorozat megjelenése idején már nagy feltűnést kel­tett mind idehaza az olvasók körében, mind külföldön, fő­leg az emigrációban, a Nyuga­ton élő magyarok között, hi­szen nem egy közülük disszi- dens politikusként külhonban is folytatta tevékenységét. Ilyen volt Sulyok Dezső kato­likus polgári politikus, aki 1965-ben bekövetkezett halá­láig nem adta fel retrográd és egyben irreális politikai cél­jait. Míg Nagy Ferenc élete vége felé eljutott odáig — bár régi kommunistaellenes beállí­tottságát sohasem adta fel —, hogy elismerte; „a hazai rend­szer adott lehetőségei szerint a magyar nép gazdasági és szellemi erősítésén fáradozik." Miért érdekesek ezek a po­litikus-pályák? Azért, mert a második világháború után. 1945-től 1948-ig terjedő idő­Kik voltak, honnan indultak? Kik voltak ezek az embe­rek, honnan indultak, milyen elveket, politikai célokat kö­vettek? Ezeket vázolják fel a kötetben az életrajzírók, való­ban csak vázlatosan, hiszen mindegyikükről könyvet lehet­ne írni, olyan gazdag volt eseményekben és politikai tar­talomban életük, olyan osztá­lyokat, rétegeket, érdekcsopor­tokat képviseltek, amelyek az ország formálásában jelentős szerepet vittek. Az írásokból azt is megtudjuk, hogy a kü­lönböző politikai irányzatokat képviselő személyiségeknek milyen volt egyéni magatar­tásuk, hogyan szolgálták vagy akadályozták a fejlődést, mennyiben tudtak lépést tarta­ni és milyen mértékben a vál­tozó belső és külső viszonyok­kal? Realisták voltak-e vagy életidegenek, elvhűek-e vagy megalkuvók? Rugalmasak-e vagy maradiak? A történelem ítéletet mondott róluk. Külön­böző értékeket hordoztak, sú­lyos hibákat követtek el, de a kor parancsát teljesítették egy nagyon viharos időben. Közelebb visz a korszak . megértéséhez Egy recenzió keretében nem vállalkozhatunk arra, hogy akárcsak egynek is az életét ismertessük, hiszen ezt megte­szik maguk a történészek, akik a kötetben szereplő írásokban megrajzolták a politikusi pá­lyákat, s ezáltal jobban meg­értik az olvasók az embert, a korszakot, amelyben éltek, különösen a mai fiatalok szá­mára tették ezt világossá, akiknok ezek az idők már tör­ténelem. Nem teljes a kép, amit az ember kap a kötet ol­vasása során, de mégis köze­lebb visz bennünket a korszak megértéséhez, a mai viszonyok kialakulásának az igenléséhez. A névsor sem teljes, kimaradt például a Sorozatból Pfeiffer Zoltánnak, az ellenzéki Ma­gyar Függetlenségi Párt elnö­kének pályarajza, elsősorban azért, mert kevés tudományo­san megbízható adat állt a szerzők rendelkezésére. A Társadalmi Szemle — mint a szerkesztő a zárszóban leírja — nem vállalkozhatott arra, hogy végérvényes ítéle­tet mondjon a cikksorozat szereplőiről. Mégis így együtt olvasva a huszonkét életutat, a gyűjteményes kötet sok ér­dekeset tár fel róluk: néhány kulcsember egyéni tevékeny­ségét, egyéni sorsát, egyedi vonásait ismerjük meg a szer­zők tolla nyomán, s ezzel együtt jobban megértjük a sorsfordító korszak osztályküz­delmeit, társadalmi-politikai folyamatait, s a mai Magyar- országot, amely már a fejlett szocialista társadalmat építi. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom