Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

198!. ÁPRILIS 18., SZERDA Európai vendégszereplések Magyar művészek külföldön Több neves operaénekes, együttes és szólista vendégsze­repei külföldön májusban. Operaénekeseink közül To- kody Ilona Linzben lép fel. Zempléni Mária, Rozsos István és Sólyom-Nagy Sándor Graz­ban vendégszerepei Bruckner Te Deum-jával. Kincses Vero­nika Prágában a Manón Les- caut-előadás vendégművésze lesz. Takács Klára München­ben lemezfelvételt készít, majd Drezdában dalestet ad, ahol Falvai Sándor zongoraművész lesz a partnere. Jandó Jen6 zongoraművész és Berkes Kálmán klarinétmű­vész májusban közös hangver­senyen lép fel Kölnben. Jandó Jenő később Kassán ad kon­certet. Perényi Miklós gordon­kaművészt Hollandiába hívták meg: Rotterdamban, illetve Groningenben lép pódiumra. Sebestyén János orgonaművész Szófiában, Lehotka Gábor or­gonaművész pedig Linzben ad hangversenyt. A Bartók vonósnégyes az NDK-ban turnézik, kilenc al­kalommal lép a közönség elé. Rádiófigyelő HANGFOTO. Ügy elmélet­ben meglehetősen sokan is­merjük, milyen tulajdonsá­gokkal kell rendelkeznie a jó rádióriporternek. Például pil­lanatok alatt kontaktust te­remt partnerével. Kíváncsinak kell lennie, de a beszélgetés tárgyában járatlan sem lehet. Hangjának, kérdéseinek fe­szességet, ritmust kell adnia a műsornak, de ezt az élősza­vas szerkesztést úgy kell meg­valósítania, hogy közben ne riassza el a beszélőt, sőt, ép­pen olyan miliőt teremtsen, hogy az lelke legrejtettebb zugait is feltárja előtte. A tel­jesség igénye nélkül soroltam ezt a pár tulajdonságot, köny- nyen lehet, hogy nem is a legfontosabbakat. Még sincse­nek félelmeim a tekintetben, hogy megrónak érte az ilyen elméleti kérdésekben nálam- nál jártasabb kollégáim. A jó újságíró, a jó rádióriporter is­mérveit, a csalhatatlan recep­tet senki nem tudja. A leg­jobbak között akad tudós fér­fiú, köznapi, egy háziasszony ismereteivel rendelkező nyug­díjas korú hölgy, ízes beszédű, mindenre rácsodálkozó kollé­ga és igazi, modern riporteri isnjiérvpkkel rendelkező rádiós. Éánkuti Gábor egyik típus­hoz sem hasonlítható. Nem is igazi rádiós, ö csak mesél, vagy beszélget, kérdez és vá­laszol, s nem műsort készít. Különösen jó példa erre a Hangfotó című sorozat, mely­ben úgy sorakoznak egy­más után a dokumentum • ér­tékű interjúk, mint író élet­művében a legjobb versek, a színdarabok és regények. Hét­főn Zilahy Lajos özvegye és Zelk Zoltán volt a vendég. Az előbbi, irodalom és kortörté­neti érdekességekkel, az utób­bi — Bánkúid Gábor közre­működésével — nehezen fe­lejthető félórával ajándékozta meg a hallgatót. attilAt nem szabad EMLEGETNI. Attilát, a ceg­lédi kisfiút, aligha kell az olvasó emlékezetébe idézni. Arról a bestiálisán meggyil­kolt kilencéves emberkéről van szó, aki halála előtt egy iskolai füzetbe felírta a betö­rő nevét Gácsi Sándor, a lélektani drámák nagy mestere, ezt a történetet dolgozta fel. Egy­részt azzal a céllal, hogy em­léket állítson ennek a hősie­sen viselkedő értelmetlenül és korán meghalt kisfiúnak. De ez a dokumentumdráma en­nél többről, valami egész más­ról is szólt. Nem vállalkozom rá, hogy összefoglaljam a dokumen­tumdráma ki nem mondott, de mindvégig nyilvánvalóan állí­tott következtetéseit. Félnék tőle, hogy ha a vélekedés csak részben is hamis, közvetve éppen azokat tenném felélés­sé, akiket legközelebbről rá­zott meg a gyász. Marad tehát a szomszédok, rokonok és az orvosok vallo­mása, akik szerint ez a kis­fiú szigorú fegyelemben tar­tott, nagyon magányos és nagyfokú Önállóságra szokta­tott gyerek volt. Akibe bele- sulykolódott apró korától fog. va, hogy maga körül mindent önállóan, segítség nélkül kell intéznie. S akit — mert jól megtanulta a leckét — a zű­rös családi körülmények kö­zött — sokszor talán észre se vettek a felnőttek. Ez lehetett az oka, hogy bár valószínűleg megtehette volna, gyilkosa távozása után, amikor még magához tért, nem mert, vagy nem akart segítséget hívni? Így volt vagy sem? A kér­dés mindörökre eldöntetlen marad. Csulák András K IALLITOTERMEKBOL Sorsok, művek, nézőpontok , Réti Mátyás gyűjtemé- ^ nyes tárlata a csepeli isko- ^ lagalériában április 28-ig ^tekinthető meg. A Táncsics ^ Mihály életpályát bemuta- ^ tó anyag a Magyar Mun- í kásmozgalmi Múzeumban ? volt látható. A hónap cse- ^ menye a Vasilescu-gyűjte- ^ meny bemutatása a Buda- ^ pest kiállítóteremben. Erő és méltóság Több szempontból vonzó Réti Mátyás retrospektív anya­ga. Ö is Veres Péter Gyepso­rának népéhez tartozik: éle­te kapálással, kaszálással in­dult, s később művészi magas­latokra érkezett. A tiszadobi hajdani szegénységből lendült előre, s nem állt meg addig, amíg el nem érte pallérozott rajztudással tehetsége kibon­takozását. Réti Mátyás is a fényes sze­lek termő aurájában találta meg igaz és egyetlen útját, s a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után több évtizedig rajztanárként tanított. Közben hallatlan szorgalommal úgy építette életművét, hogy a közügy szolgálata mellett nem feledkezett meg egyéni álmái­nak festői megörökítéséről sem. Munkásságában ez is meg­indító motívum. Többszörösen megérdemli a figyelmet érté­ke és önzetlensége. Az sem érdektelen, hogy a szinte hab­zsoló belső türelmetlenség mi­lyen módon örökítette meg a magyar tájat, a fákat, házakat, arcokat. Külön sorozatot szen­telt a nagymarosi fűzfáknak. Kígyósán indázó formátumuk­ban dráma, erő és méltóság tárulkozik fel. A kemény nö­vényeknek emberi arcuk van, emberi helytállással is rendel­keznek. A hazai városok, fo­lyók, hegyek vizuális értelme­zése során több műve érinti Réti Mátyás: Vámosatyai templom K ifizetődő-e a kultúra? Látszólag nem, vagy csak abban az eset­ben, ha a kultúrát úgy kezeljük, mint bármely más terméket, árut, ami a piac törvényeinek van alá­vetve. Miért nem fizetődik ki a kul­túra az első megközelítésben ? A kulturális beruházások semmikép­pen sem olcsók. Nem olcsók, hiszen ahhoz, hogy egy iskolát vagy egy művelődési házat, vagy akár egy színházat felépítsünk, meglehetősen nagy anyagi eszközöket és nagy építési kapacitást kell lekötni. Persze, mindenki tudja, hogy be­ruházásokra, sőt költséges beruházá­sokra is szükség van. Az alapvető közgazdasági meggondolás a beru­házások esetében azonban az — s így is számítják a beruházások ér­tékét —, mennyi a beruházott pénz­összeg megtérülési ideje? Nos, a kultúra ebből a szempontból rossz helyzetben van. Szinte teljesen kiszámíthatatlan a kultúra visszatérülése. Egy múzeum alapítása és fenntartása valóban sokba kerül, a múzeum látogatási díja formális összeg, ezen az alapon egyáltalán nem lehet lemérni egy- egy kiállítás társadalmi és kulturá­lis hatását. A fentebbi okok, me­lyekhez még jó néhányat hozzáfűz­hetnénk, s a példákat is szaporíthat­nánk, közgazdasági értelemben szin­te kilátástalanná teszik a kultúra helyzetét. Olyan országokban, ahol a pénz­nek és a termékek . árujellegének átfogó szerepe van, a kultúra két­ségtelenül drága. Egy sor területen alá van vetve a piaci törvényszerű­ségeknek. Ezért kerülnek sokba a polgári országokban a színházje­gyek, a mozijegyek stb. De még ezekben az országokban is felismer­ték azt, hogy a kultúrának nem sza­bad minden területét és teljesítmé­Kultúra és gazdaság nyét a közgazdasági hatóerőknek alárendelni. Nincs olyan polgári ál­lam, ahol az állami oktatásnak ne lenne jelentősége. Sőt maga az egy­ház is — mégpedig különböző egy­házak — felismerték, hogy az okta­tást — s helyenként a kultúra érté­keit is —, részlegesen ki kell vonni a gazdasági törvényszerűségek ha­tóköréből. Az egyházi iskolák, az egyházi gyűjtemények éppen ezért tőkeátcsoportosítások és alapítvá­nyok révén tudnak működni, s né­ha magasabb színvonalon, mint a hasonló polgári állami intézmények. De ezen túlmenően a kultúra kü­lönböző területeinek viszonylagos függetlenítését a gazdasági törvé­nyektől úgy oldották meg, hogy részben az állami költségvetés tá­mogat bizonyos kulturális intézmé­nyeket (elsősorban múzeumokat és egyes színházakat), részben pedig főként a tudományos tanulmányok területén a különböző alapítványok biztosítják azt, hogy a kultúra az ökonómiai törvényszerűségeken be­lül mégis viszonylagos függetlensé­get élvezhessen. Mindebből az következik, hogy az az elv, mely szerint a kultúra min­den tekintetben támogatandó össz­társadalmi érdek — végső soron helyes. Ez nem jelenti azt, hogy a kultúra teljesen független lenne a gazdaságtól. A kultúra előállításá­nak és terjesztésének megvannak a gazdasági feltételei és együtthatói. Igaz, hogy az író munkája nem áru. De az író is a piacról él. Más­felől pedig a könyv előállításának költségei gazdasági tényezőktől és gazdasági szituációtól függenek. Egy füg­te­színdarab előadása viszonylag getlen a gazdaságtól tartalmi kintetben, de a színház fenntartása, valamint a színészek és a közremű­ködők fizetése már gazdasági kér­dés. Nincs és nem is lehet olyan kulturális terület, amelynek ne len­nének meg a gazdasági szabályozói, de a kultúrának magának viszony­lag függetlenséget kell élveznie a gazdasági törvényszerűségeken belül. S itt vetődik fel, hogy ez a kü­lönleges helyzet rentábilissá teszi-e a kultúrát? Tudniillik a kultúra nem olyan dolgokban viszi előre a társadalmat, ami mindenképpen mérhető. Mert az még mérhető, hogy az iskolázatlanság mennyire függ össze a bűnözéssel, mennyire visz közel a garázdasághoz, illetve meny­nyire teszi nehézzé a kulturáltabb munkafolyamatok bevezetését. De az már nem mérhető, hogy ha az emberek magánbeszélgetéseikben az új kulturális eseményekről folytat­nak eszmecserét, akkor ez meny­nyivel hasznosabb, mennyivel teszi kulturáltabbá a munkát, finomabbá, a társadalmi együttélési a családi életet, mintha az emberek között kommunikáció lehetősége a legdur­vább és a legprimitívebb kérdések­re koncentrálódna. Xj’bben az értelemben hosszú tá- von a kultúra nagyon is kifi­zetődő. S az a társadalom, amelyik valóban emberi célokat akar követ­ni, erről — tehát a kultúra alig ér­zékelhető, de ugyanakkor mélyen tartalmi hasznáról —, nem mondhat le. Hermann István Pomázt, Szentendrét, a Duna­kanyar pompáját. Most, hogy rajztanárként nyugalomba vo­nult, még inkább kibontakoz­tathatja festői álmait. Ész és munka Táncsics világa összekötő híd 1848 és 1919 között. Apja telkes jobbágy, ő a magyar szabadságharc, 1848. március 15-e egyik hőse, de a magyar szocialista munkásmozgalom egyik előhírnöke is. Ezt a viharmadár szerepét érzékelteti a halálának száza­dik évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás a Buda­vári Palota A-épületében, amely végigpásztázza életének folyamatát — képekben, leve­lekben. A bemutatott anyag Ceglédnél is elidőzik, e város­hoz Kossuth és Táncsics egy­aránt kapcsolódik egy bizo­nyos életszakaszban. Sok gon­dosan őrzött és dokumentált tárgyi emlék között található egy fontos mondata, melyet önmagunknak is felhangosít- hatunk: Csak ész s munka / Boldogít hazát. Tisztán, újszerűén-Kár, hogy eddig nem tettük közszemlére a magángyűjte­mények kincseit, melyek sok homályos pontot megvilágíta­nak. Vasilescu János évtize­dek magángyűjtő koncepció­ját, odaadását, ízlését összegzi. Az viszont már közügy, hogy eddig elzárt Rippl-Rónai-, Gu- lácsy-, Egry-, Kassák, Országh Lili-, Vajda Lajos-műveket szemrevételezhetünk. Az is jelentős mozzanat, hogy Deim Pál két főművét, a Szentend­rén készült Kék és Fekete csendet is láthatjuk. Elmánk- ^ be véshetjük tiszta és újsze­rű, eszmét nyitó, gondolatokat ébresztő képi fogalmazását, mely a hetvenes évek magyar festészetének egyik eredmé­nye. Losonci Miklós Versengő diákok Szépen magyarul Méltó választ adtak Pest megye legjobb magyaros kö­zépiskolásai a magyar nyelv hetének kérdésére: milyen az ifjúság beszédkultúrája? Iga­zolták tehetségüket és felké­szültségüket a nyelvhelyesség, a stílus, a grammatika, a szer­kesztés, a kiejtés és a helyes­írás pontos, magyaros és szép alkalmazásában. A két hagyományos verseny — Édes anyanyelvűnk, Helyes­írás — Pest megyei döntőjét a hagyományos színhelyen — Cegléden, a Dózsa György Kol­légiumban — .tartották. Kreutz Raymundné dr. megyei szak- felügyelő, a zsűri elnöke érté­kelte a diákok teljesítményét, majd kihirdette az eredmé­nyeket. A helyesírási versenyen a gimnáziumi tanulók között: 1. Szemlér Tamás (Érd), 2. Berg­mann Mária (Vác), 3. Mega- sitz Erzsébet (Ráckeve), 4. Molnár Ágnes (Vác), 5. Giba Zoltán (Cegléd), 6. Korsós Andrea (Cegléd). Szakközépiskolai tanulók: 1. Szüle Ildikó (Vác, közgazdasá­gi), 2. Szabó Balázs (Vác, me­zőgazdasági), 3. Gór Csilla (Cegléd, közgazdasági), 4. Ta- masóczki Mária (Nagykőrös, élelmiszeripari), 5. Gárdái Zsó­fia (Cegléd, mezőgazdasági), 6. Bukó Nikolett (Vác, mező- gazdasági). Édes anyanyelvűnk verseny, gimnáziumi kategória: 1. Nagyidat Ágnes (Cegléd), 2. Csert Péter (Vác), 3. Szilágyi Andrea (Dunaharaszti), 4. Rí­hat Csilla .(Dunakeszi), 5. Szűcs Andrea (Nagykőrös), 6. Orisek Márta (Cegléd). Szakközépiskolai kategória: 1. Lantos Mária (Cegléd, köz- gazdasági), 2. Tóth Erika (Ceg­léd, mezőgazdasági), 3. Tóth Péter (Cegléd, mezőgazdasági), 4. Blaskó Ildikó (Cegléd, köz- gazdasági), 5. Szilágyi Lajos (Nagykőrös, élelmiszeripari), 6. Hámori Andrea (Cegléd, me­zőgazdasági). Az Édes anyanyelvűnk ver­seny országos döntője ősszel Sátoraljaújhelyen lesz. Me­gyénket ezen Nagyidéi Ágnes és Lantos Mária képviseli. (költői) MOZIMŰSOR ÁPRILIS 19-TÖL 25-IG ASONY 19—22: Szupermodell** 22: Csalogány (du.) 23—24: Te, rongyos élet* BUDAÖRS 19—22: Kisvárosi fojtogató** 23—24: Ellopták Jupiter fenekét CEGLÉD, Szabadság 19— 22: Kisapák és nagyapák (du.) Gyertek el a névnapomra* (este) 20— 22: Az utolsó valcer (éjjel) 23—25: A kétéltű ember (du.) Hét merész kaszkadőr (este) CEGLÉD, Kamaraterem 19—25: Elvis Presley 21— 22: Pandamanci kalandjai (du.) DABAS 19—20: Bombanő** 21—22: Dühöngő bika* 23: Anna és a vámpír** DUNAHARASZTI 19: Visszaesők** 20: Vámpír négy keréken* 21—22: Boszorkányszombat 23—24: Veronika Voss vágyakozása** DUNAKESZI, Vörös Csillag 19—22: Amit tudni akarsz a szexről . . .*** 21—22: Maximka (du.) 23—24: Felhőjáték* DUNAKESZI, József Attila 19: Hosszú vágta 22: Szuperexpresz* 23: Amit tudni akarsz a szexről . . .*** 25: Magánélet ÉRD 19—20 és 22: Forróvérű kísértet 23—24: Ezermilliárd dollár* FÓT 19—20: Felhőjáték* 21—22: Piedone Egyiptomban 23—24: Kramer kontra Kramer* GÖDÖLLŐ 19—25: István, a király GYÁL 19—20: Dühöngő bika* 21—22: Bombanő** 23—24: Feketeszakáll szelleme KEREPESTARCSA 19—20: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban 21—22: Szeretők* , 23—24: Kisvárosi fojtogató** MONOR 19—20: Te. rongyos élet* 21—24: Ben Hur I—II. NAGYKATA 19—24: E. T. NAGYKŐRÖS, Arany János 19—20: Biciklilolvajok 21—22: Kaliforniai lakosztály* 23—25: Gyertek el á névnapomra* NAGYKOROS, Stúdiómozi 19—22: Tecumsech 21—22: Tündér Lala (du.) 23—25: Kisapák és nagyapák PILISVÖRÖSVÁR 19—20: Zsaru 24: Hanyatt-homlok* 25: A matróz, a kozák és a hamiskártyás POMÁZ 19—20: Ben Hur I—n. 21—22: 25 millió fontos váltságdíj 23: Szeretők* RÁCKEVE 19—20: Boszorkányszombat 21: Visszaesők** 22: Csak semmi pánik . 23— 24: Vámpír négy keréken* SZENTENDRE 19—23: Kincs, ami nincs 24— 25: Éretlenek SZENTENDRE, Autós kertmozi 19—25: István, a király SZIGET5ZENTMIKLÓS 19—20: Veronika Voss vágyakozása** 21—23: llobinson Crusoe (du.) Vámpír négy keréken/ (este) 23—24: Lioszorkányszombat TÁPIÓ3ZELE 19—20: A nyolcadik utas: a Halál*** 21—22: A bűn története I—II.** 23: A Nagy Medve fiai VÁC, Kultúr 19—22: Vadölő (du.) 19— 20: Egy zsaru pőréért* (este) 21—22: Felhőjáték* (este) 23—25: Várkastély a Kárpátokban (du.) Zsaru* (este) VÁC, Madách Imre 20: Az óriás 25: A bűn története I—II.** VECSÉS 20— 22: Cecília I—II.* 23—25: Forróvérű kísértet • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. •*• Csak 18 éven felülieknek. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom