Pest Megyei Hírlap, 1984. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

1984. Április n„ szerda Rákion 5 Hétvégén drágább A tizenévesek egészségi állapotáról, fizikai állóké­pességéről eszmefuttatások sora szólt már. Mert még mindig kevés a tornate­rem, 8 csak elvétve akad egy-egy iskola, amely sze­rencsés körülményei foly­tán szervezett úszásoktatás­ra foghatta nebulóit. Ráckevén sem rózsás a helyzet, pedig lubickolásra alkalmas víz van elegendő. Aki nem elégszik meg a holtág kétes tisztaságú tükrével, az a strandot vá­laszthatja, ahol rendszere­sen ellenőrzik az esztétikus, tiszta környezetet, vízminő­séget. Csakhogy bármelyik mel­lett dönt is a felnőtt, éret­len csemetéit nem szívesen bizza a habokra szülői fel­ügyelet nélkül. A felügyele­tet viszont leginkább hét­végeken tudjuk biztosítani, ilyenkor oktatjuk utódain­kat a kerékpározás, hegy­mászás, kocogás és úszás szakszerű fogásaira. Ám amíg az előbbi hasznos testgyakorlatok elsajátítá­sának körülményeit kizáró­lag a rendelkezésünkre ál­ló szabad idő határozza meg, addig a folyékony közegben való mozgáskészség kialakí­tásáért dupla árat kell fizet­nünk, ha netán szerencsét­lenségünkre csak hét végén érünk rá. Egyszóval a strandbelépők ára ilyenkor kétszerese a hétköznapinak. A strand üzemeltetője, a Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat logikus érveket sorol fel döntésé­nek alátámasztására. Az uszodák fenntartása ráfize­téses, hét közben — s ez a fedett, melegvizes medencé­re, a szaunára is vonat­kozik — alig akad látoga­tó. A nyári szombat-vasár­napokon viszont elviselhe­tetlen a zsúfoltság, a Köjál által engedélyezettnél jó­val többen szállják meg a medencéket. A kánikulai strandolok rohamának meg­fékezésére vezették tehát be a külön díjszabást. S nem utolsósorban a vesz­teségek csökkentésére, mert a testedzés, úszás lehetősé­gének biztosítása nem tar­tozik az alapellátáshozf!?). Mr. A. Kis települések gondjai Maradjanak a nők a fakanálnál? Több és jobb munkalehetőség A címben feltett kérdés ezúttal nem jelképes, hanem pontosan megfelel a szövegnek. Nevezetesen arról van szó, hogy a táplógyörgyei asszonyok, akik számára ed­dig, ha helyben akartak dolgozni, kizárólag a pomázi Faipari Szövetkezet helyi üzeme kínált könnyű fizikai munkát, most mást is választhatnak. A Zöldmező Ter­melőszövetkezet idén márciusban gazdasági társulás ke­retében kéziszövödét nyitott a faluban és terveik na­gyon biztatóak. Ami pedig a „fakanalasokat" illeti, ők ugyancsak a korábbinál kedvezőbb lehetőségeket kínál­nak a munkavállalóknak. Elköltöznek a fiatalok Varró Károly tanácselnök elégedett a kialakuló helyzet­tel, hiszen mint a kis telepü­léseken általában, ők Is huza­mosabb ideje olyan gondokkal küszködnek, hogy elköltöznek tőlük a fiatalok. Jelenleg mint­egy ezren ingáznak a faluból, ezerszázan már túlhaladták a nyugdíjkorhatárt, és mind­össze nyolcszáznegyvenen van­nak olyanok, akiket helyben tudnak foglalkoztatni. Az így kialakult helyzet ter­mészetesen nem újkeletű és néhány éves az a folyamat is, hogy megkísérelnek tenni va­lamit ellene. Az életfeltételek nagyon sokat javultak azáltal, hogy ma már minden utcában van egészséges ivóvíz, a köz­ségi társulat tavaly december­ben befejezte a munkáját. Ugyancsak múlt évben került sor a villanyhálózat bővítésé­re. A korábbinál kényelme­sebb, kulturáltabb élet felté­teleit tehát — nagyon sok tár­sadalmi segítséget igénybe vé­ve — biztosították és most már a község vezetői mind több figyelmet fordítanak an­nak ösztönzésére, hogy több és jobb legyen a helyi munkale­hetőség. A pomázi Faipari Szövetke­zet helyi üzemében, ahol je­lenleg 36 nőt-és 9 férfit fog­lalkoztatnak, az alakulás óta el­telt 9 esztendő alatt alaposan felfutott a termelés. Gál Lász­ióné, az üzem vezetője el­mondta, hogy tavaly export­tervüket 134 százalékra telje­sítették és a tervezett 5 mil­lió helyett 6,5 igillió forintár­bevételt érteit . el, Az itt gyár­tott fakanalakat, melyek rész­ben kézi munkával készülnek, az NSZK-ba, Svédországba és Dániába exportálják. A mostani műszaki fejlesz­tés gyakorlatilag annyit jelent, hogy áttérnek a szalagrend­A NAGYKATA ES VIDÉKÉ ÁFÉSZ 1984. május 1-től 1989. április 30-ig, versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 6. sz. italbolt (IV. oszt.), Nagykáta, Jászberényi u. 24. 29. sz. cukrászda (II. oszt.), Nagykáta, Gyóni Géza u. 8. 25. sz. büfé (ill. oszt.), Szentmártonkáta, Táncsics u. 1. 21. sz. büfé (III. oszt.), Szentiőrinckáta, Zöldmező u. 673. 36. sz. büfé (III. oszt.), Tápiószecső, Sági u. 30. sz. eszpresszó (III. oszt.), Tápióság, Bicskei u. 1. Strand büfé, Tóalmás, 49. sz. kultúrbüfé (IV. oszt.), Tóalmás, Rákóczi u. 2. 16. sz. büfé (IV. oszt.), Kóka, Dózsa György u. 1. 51. sz. büfé (III. oszt.), Kóka, Felsővásár tér. 17. sz. büfé (III. oszt.), Pánd, Vörös Hadsereg útja 39, sz. büfé (III. oszt.), Tápiószecső, Dózsa György u. 90. 42. sz. italbolt (IV. oszt.), Tápiószentmárton, Sőreg-puszta. 28. sz. büfé (IV oszt.), Tópióbicske, Nagykátai u. 8. 46. sz. Aranyfácán kisvendéglő (III. oszt.), Tóalmás, Béke u. 84. sz. vas-műszaki bolt, Kóka, Nagykátai u. 5. 55. sz. húsbolt, Tápiószecső, Kossuth Lajos u. 28. 105. sz. vas-műszaki bolt, Tápiószecső, Kossuth Lajos u. 103. sz. Tüzép-telep, Tápióság, Bicskei u. 1. 82. sz. háztartási tüzelőolajkút, Nagykáta, Rákóczi u. 110. sz. háztartási tüzelőolajkút, Tápiószecső, Vörös Hadsereg útja. 115. sz. gáz- és üzemanyagtelep, Tápiószentmárton, Vörös Hadsereg útja. 94. sz. háztartási tüzelőolajkút, Szentiőrinckáta, Lenin u. 87. sz. háztartási tüzelőolajkút, Kóka, Dózsa György u. 101. sz. gáz- és üzemanyagtelep. Tópióbicske, Vásár tér. 15. sz. hatósági húsbolt, Nagykáta, Bajcsy-Zsilinszky u. 37. sz. hatósági húsbolt, Szentmártonkáta, Rákóczi u. A pályázatokat, április 30-ig, levélben nyújtsák be Burján Lászlónak, az áruforgalmi főosztály vezetőjének, cím: Nagykáta, Szabadság tér 12., levélcím: Nagykáta, Pf.: 32. 2761. A versenytárgyalás május 11-én, délelőtt 9 órakor lesz Nagykátán, az 5. sz. Bagolyvár bisztróban. szerre, és nem kell a műhely egyik részéből a másikba ci­pelni a nagy farönköket. Ta­valy decemberben — első al­kalommal — export bérprefe­renciát is kaptak, kiváló telje­sítményük elismeréseként. Szakcsoport alakult Idén márciusban pedig tíz taggal megalakult a szakcso­port, melyben a résztvevők 40—45 órát vállalva, kiegészí­tésként megkereshetik havi fi­zetésük 50 százalékát. Gáli Lajosné és Demők Sán- dorné brigádvezetőktől kérdez­tem, kik lehetnek a szakcso­port tagjai? Mint kiderült, minden vál­lalkozó számára adott a lehe­tőség, egyéni elhatározáson múlik, hogy belevág-e valaki. — Én már nehezen győz­ném erővel — mondta Gállné —, mert az utóbbi időben so­kat betegeskedtem. Azelőtt téglarakó voltam, amíg itt Tápiógyörgyén nem akadt más munka, és bizony kissé elfá­radtam. Elég nekem, ha meg­csinálom, amit itt kell a nyolc óra alatt, utána meg otthon a ház körül. Demők Sándorné, a maró­brigád vezetője viszont az el­sők között lépett a szakcso­portba, mert magasabb kere­setet akar hazavinni. Családi körülményei is úgy alakultak — szakközépiskolás fia kollé­gista és csak hétvégén jön ha­za —, hogy vállalhatja a meg­terhelést. TJagadhatatlan az is, hogy az asszonyok — még a régi dol­gozók is — fél szemmel a né­hány hete alakult új üzem felé kacsingatnak, hiszen most már van választási lehetőség. Az egykori vendéglőből át­alakított textiles üzem frissen mázolt és újak a szö­vőszékek is, melyeken nemrég készültek az első próbadara­bok. Verb Ferencné, az üzem ve­zetője, aki röviddel ezelőtt még Nagykátán dolgozott az ÁFÉSZ-nél, arról beszélt, hogy az új gárda első tagjai vala­mennyien részt vettek már a mázolásban, a takarításban, mert azt akarták, hogy« minél előbb minden -rendben legyen. Hagyományos rongyszőnyege­ket csinálnak egyelőre gyári hulladékokból, és elkészült né­Javítja a betegellátást Számítógépes betegnyilván­tartó rendszer kialakításán dolgoznak az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutatóintézetének szakembe­rei. Egy teljes kórházra kiter­jedő számitógépes nyilvántar­tórendszer modelljét alakítják ki; a munkával várhatóan még az idén elkészülnek. Külföldön már létezik ilyen rendszer, amelyben számító­gép segítségével tartják nyil­ván a betegek valamennyi adatát úgy, hogy azok — tet­szés szerinti csoportosításban — a kórház bármelyik osztá­lyán lévő terminálra a köz­ponti géppl lehívhatók, vagy az egyik osztályról a másikra átküldhetők. Mindez önmagá­ban is gyorsabbá, pontosabbá teszi a betegek ellátását és csökkenti az orvosok és ápolók adminisztrációs terheit. Emel­lett azonban lehetőség nyílik az úgynevezett követési rend­szer kialakítására is. Ennek lényege: az egyes betegek adatait a számítógép nemcsak megőrzi, hanem értékeli, és például indokolt esetben jelzi. ha a beteget újabb kezelésre szükséges visszahívni.' hány faliszőnyeg is, melyek nagy sikert arattak. A betanulásról érdeklődtem, mire elmondták, hogy a gaz­dasági társulás vezetője Vára­dt Endre gépészmérnök — aki­nek konstrukciója alapján ké­szültek a szövőszékek — he­tenként két napot tölt Tápió­györgyén és megadja a szük­séges instrukciókat. Egyelőre tizenhármán van­nak, de Verb Ferencné újabb neveket sorolt, olyanokat em­lített, akik most intézik a fel­vételüket: a fiatal Nyúzó Ilona eddig Budapestre járt dolgoz­ni, nem csekély fáradsággal, hiszen hajnali fél háromkor kellett fölkelnie ahhoz, hogy beérjen a műszak kezdésére. Vágó Istvánná és a lánya, Ka­tona Istvánná eddig Nagyká- tára ingáztak, most ők is mind a ketten kihasználják a lehe­tőséget, hogy nem kell napon­ta utazgatni. Sokat számít Az asszonyok a betanulási idő alatt 15 forintos órabérért dolgoznak, ami később a tel­jesítménytől függően emelke­dik. A tervek szerint 40—50 munkást foglalkoztatnak az új üzemben, ami a helyi viszo­nyokat tekintve sokat számít az ingázás csökkentésénél. Bővültek tehát Tápiógyör­gyén a munkalehetőségek és az sem baj, hogy a fakanalat készítő asszonyok most egy kicsit a szomszédba is tekinte­nek, mert tudják, hogy van választási lehetőségük. Gál Judit Szabálysértések Szentmártonkátán Nem lett kevesebb A pénzbüntetés hatása Nem csökkent, de nem Is emelkedett az utóbbi években a szabálysértési ügyek száma Szentmártonkátán. Tavaly 48 feljelentés érkezett a helyi ta­nácshoz, egy esztendővel ko­rábban nagyjából ugyanennyi. Bár az idei év — egyelőre — csendesnek ígérkezik, mindössze négy akta került a tanácsi illetékesekhez. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy eny- nyivel kevesebben követnek eh különféle szabálytalanságo­kat. Sokkal inkább az a jel­lemző, hogy vagy nem fedez­ték még fel azokat, vagy is­mét a harmadik és a negye­dik negyedév jelenti majd a csúcsforgalmat. «A községi tanács vb-titká- ra, dr. Wirth Ágnes elmond­ta, hogy itt is a tulajdon elle­ni szabálysértések száma a legtöbb. Tavaly 18 alkalom­mal fordult elő, hogy egy-egy boltból, áruházból fizetés nél­kül akart távozni valaki. Ci­garetta, ital, édesség került a táskába, egyszer pedig egy 990 forint értékű cipőt akart — lábon — elvinni az egyik vásárló. Tíz alkalommal sza­bott ki a helyi tanács pénz­bírságot, ennek összege 13 ezer forint volt. A legszigo­rúbban azt a személyt büntet­ték meg — 4 ezer forintra —, aki rendszeresen italt árult a házánál. S, ha már itt tartunk, a jo­gosulatlan kereskedés sem rit­ka dolog. Az engedély nélküli piaci árusítás éppen úgy elő­fordul, mint az, hogy külterü­leteken fákat vágnak ki em­berek. Viszonylag gyakori eset volt az elmúlt esztendőben az is, hogy katonaköteles fiatalok nem jelentek meg a kötelező honvédelmi oktatáson. A ta­valyi öt renitenskedő példá­ját idén senki sem követte; a pénzbüntetés megtette a hatását. Ugyancsak a fiatalok által elkövetett ügyek közé tartozik a tankötelezettség el­mulasztása is. A korábbi esz­tendőben háromszor kellett eljárást indítani azért, mert iskola helyett csavarogni jár­tak a gyerekek. A szülők itt azzal érveltek, hogy nincsen tudomásuk arról, hogy cse­metéik hosszabb ideje elkerü­lik az iskolát, mivel ők dol­goznak. Szentmártonkáta község­ben tavaly több mint 36 ezer forint értékű büntetést szab­tak ki a különféle elkövetők­re. Tizenkét alkalommal még ez sem használt, mivel az érintettek nem fizettek. Végül is letiltáshoz kellett fo­lyamodni. Az idei feljelentések semmi­ben sem különböznek a ko. rábbi évitől, A tulajdon elle­ni ügyek éppen úgy szerepel­nek most is, mint a köztiszta­sági vétségek. Sőt, mint a vb-titkár elmondta, ez utób­bi márcsak azért is figyelem­re méltó, mivel ilyenkor ta­vasszal, szinte ugrásszerűen megnő ezeknek a száma. Ezért is fordítanak nagyobb figyel­met arra, hogy az erdőkben, árokpartokon szemetelőket minél nagyobb számban fele­lősségre vonják. Cs. J. Bába Mihályi • • lyjnnep után E rzsi leállította a gépet, lesöpörte a fém­forgácsot, az olajos rongyot végighúzta a gép tetején. Oldalt lesett, a művezető kis fül­kéjére, aztán a gépre tenyerei ve pihent egy keveset. Egy kéz nehezedett a vállára. — Mi van, Erzsiké? Vasné, az anyagmozgató állt mellette. Erzsi önkéntelenül is a gép fogantyúja után kapott, hogy beindítsa. Vasné megfogta a kezét. — Mi bajod? Fáradt vagy? — Á, nem — mondta Erzsi mosolyt erőltet­ve arcára. — A gépet tisztítottam. — Értem — bólogatott megértőén Vasné. — Csak vigyázz! Olyan szeleburdiak vagytok ti, fiatalok, aztán könnyen megvan a baj. Erzsi tágra meresztette szemét. — Hogy érti ezt, Juliska néni? — Ügy, hogy jobban vigyázzatok ... munka közben is. Vasné legyintett, továbbment. Erzsi elgon­dolkozva nezett utána. Csípős nyelvű asszony, nem szereti a fiatalokat, mert ő már öreg­szik. Beállította az új munkadarabot, és meg­nyomta a gép karját. A motor egyenletesen zúgott. Szerette ezt a zajt. Két esztendővel ez­előtt, amikor a müszergyárba ment dolgozni, azt hitte, hogy sohasem szokja meg. Megfáj­dult a feje, s szédült a zajtól. Késobo mar hiányzott neki. Elfelejtette a végtelen csendet, amely a tsz földjén körülvette. Letette a tér­dig erő gumicsizmát, amit esőben, sárban hor. dott, tűsarku cipőt vásárolt, aooan ment az új munaanelyére. Mindennap úgy öltözött, mint­ha vasárnap lenne, és a korzóra menne sétál­ni. Amikor Dement a gyárba, kombinéra vet­kőzött, köpenyt öltött magára, magas szárú, la­pos sarkú cipőt vetf fel, hogy az állástól ne Dagadjon meg a bokája. Vonattal járt munka­helyére. Kezdetben nehéz volt négy órakor kelnie, aztán rnár az ébresztőórát sem kellett beállítania, felébredt magától. Megszokta a gyors öltözködést, a gyors reggelizést, aztán táskájába tette az anyja készítette ennivalót, és sietett az állomásra. Százával tolongtak a kopott falú váróteremben, ahol alig néhány század eleji pad várta a rohanástól elfáradta- kat. A vonaton ismerkedett meg Ferivel, aki a szomszéd faluból járt a gépgyárba. Az is­meretségből hamar szerelem lett. Feri ekkor már a vasárnapjait Erzsikééknél töltötte. Fe­rit behívták katonának. Eljegyzésüket még a bevonulás előtt megtartották. Ezután a ritka látogatása valóságos ünnep volt Erzsiéknél. Lázasan készülődtek Feri fogadására. Any­ja sütött, főzött, ő meg a szobákat rakta rend­be. Feri előbb szüleit látogatta meg, aztán Er­zsikéhez utazott, és megkezdődött a két-há- rom napos vendégeskedés. Erzsi elvitte a vő­legényét nős testvéréhez, asszony nővéréhez, ahol teli demizsonnal, megrakott asztallal fo­gadták az új rokont. A poharak egy pillanatig sem maradtak üresen. Feri szeme szüntelen csUloaatt, mint a szentjánosbogár lámpásadkor, tonaruhájában mereven ült, néha a levegőbe,, dobta karját, gesztikulált, és tervezgette a jö­vőjüket: — Sógorkám, hiszen hamarosan azok le­szünk, ha letettem az angyalbőrt, rádiószerelő leszek. Nincs annál jobb mesterség a világon. És pénzes szakma. Olyan életet teremtek én, majd meglátod, Erzsikének meg a családom­nak, amiről te álmodni se mersz. A sógor arca vörösödni kezdett. Várt még egy'Kglj/eset, engedte, hogy pattogjon a kissó- gor, 0á2tán hirtelen az asztalra csapott, a po­harak táncot jártak, jócskán megöntözték az abroszt — Én meg azt mondon, kissógor, ha mi nem termeljük meg a tsz-ben az ennivalódat, meg ha nekünk nem lesz pénzünk rádiót vásárolni, akkor felfújhatod magadat, még egy kutya­ólatok sem lesz. Odafutottak az asszonyok. Csitítgatták a he- veskedőket. A gyerekek meg a sarokba hú­zódva kuncogva ismételgették: kutyaólatok se lesz, kutyaólatok se lesz. Lassan elcsendesedtek a vetélkedők, békét kötöttek, amit egy-egy nagypohár borral meg is pecsételtek. Aztán valamennyien felkere­kedtek, és mentek tovább, az asszony testvé­réhez. És kezdődött minden elölről. Ettek, it­tak, hangoskodtak. Hajnalban feküdtek le, de néhány óra múlva pálinkával ébresztgették egymást. Erzsiké meg az anyja szinte szünet nélkül ébren volt. Egy-egy órácskát szundítottak csak. S nem csoda, hogy megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor a vonat elrobogott a virágos hangulatban lévő vőlegénnyel. Hajnalban alig lehetett lelket verni Erzsi­kébe. — Ébredj, lányom, lekésed a vonatot. — Csak még egy picikét hadd aludjak. — Késő van. Siess, öltözködj. Majd alszol, ha hazajössz. És Erzsi szaladt az állomásra, a kocsiban is elszenderedett, a szomszédai ébresztették fel. Ólomként nehezedett szemére az álmosság. Már nem bírt figyelni a gépre sem. Vasné szüntelenül oda-odalesett az ingadozó, álom­kóros lányra. Már a gép sem zúgott egyenle­tesen. Erzsiké elfelejtett munkadarabot cserél­ni. Vasné odasietett. Leállította a gépet. — Erzsiké, az ördögbe is, még valami ba­jod lesz — tolta el a géptől a lányt. — Azon­nal menj ki a friss levegőre... Talán elröp­pen az álmosság a szemedből. Erzsi bólogatott. Igen, talán elröppen. Né­hány percre. De aztán újra visszatér, gondol­ta. H irtelen, hevesen megragadta Vasné kar­ját. — Jaj, Juliska néni, csak ünnep ne lenne. Nálunk volt a vőlegényem. Ünnepeltünk. Há­rom napig. És a három nap alatt alig alud­tam három órát. Meg kellene tiltani, Juliska néni, mert a dolgozó is csak ember — mond­ta és kitántorgott a friss levegőre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom