Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

Cívi /A 1984. MÁRCIUS 10., SZOMBAT ifqp Legenda pénzről és romantikáról Alacsonyan repülő gépmadarak Egyes külföldi országokban — olvashattuk az újságokban — szívesen vásárolják, fo­gyasztják a férges almát, a kukacos cseresznyét és egyéb hasonló csemegéket, mert úgy vélik, ezeket nem érhette vegyszer, permetlé. Saját helikopterrel Fantó Jenő, a MÉM Repü­lőgépes Szolgálatának főpiló- ta-helyettese naivitásnak tart­ja, s mosolyog az ilyesfajta történeteken. Azt mondja, hogy vegyszerezés nélkül nem­csak a mezőgazdasági terme­lés kerülne veszélybe, hanem ellepnék otthonainkat a pat­kányok és egyéb rágcsálók is. Nem az a kérdés, hogy kell-e permetezni, hanem az, hogy mivel és hogyan. A gazdasá­gok^ vezető szakemberei a ha­tékonyságot" és' k költségeket mérlegelve . választják ki ■ a számukra legmegfelelőbb eljá­rást. ; Egy merevszárnyú repülő­géppel egy nap alatt ezer hek­tár földterületét lehet kezei­ül, ami — mihderi más eljá­rással összehasonlítva — rend­kívül gyors módszer. Igaz vi­szont, hogy az árak is maga­sak. Az egy hektárra eső költ­ség helikopteres permetezésnél 200 forint, merevszárnvú re­pülőgépesnél énnek a fele, ha földi gép szórja a vegyszert, akkor 50—60 forint. Milyen előnyöket nyújt e borsos árak ellenében a légi­szolgálat? A már említett gyorsaság mellett — ami adott esetben nagyon fontos lehet — azt, hogy a gépek nem tapos­sák a földet, tehát nem káro­sítják a fejlődő növényeket. Á gazdaságok sokra értéke­lik a felkínált lehetőségeket, amit bizonyít, hogy a MÉM re­pülőgépes szolgálatának ter­melésé 1975—8T. között 100 százalékkal emelkedett és az­óta tartják az elért szintet. A mezőgazdasági pilóták évente mintegy 5 millió hektárt ke­zelnek. Jelenleg 112 légi brigád dol­gozik az országban. Pest me­gyében mindössze három: Ceg­léden, Herceghalmon és Gö­döllőn A ceglédi Lenin Ter­melőszövetkezetben olyan jól bevált ez a módszer, hogy né­hány évvel ezelőtt saját heli­koptert vásároltak, amit a szolgálat egyik legiobb bri­gádja — Bartha Attila, Szabó Károly és Horváth Zoltán — üzemeltet. Balesetveszélyes hónap Hogyan élnek a repülős bri­gádokban dolgozó pilóták és szerelők? Légügyi törvény sza­bályozza, hogy napi 6 óránál többet nem tölthetnek a leve­gőben és ezt szigorúan be is tartják. Ennek ellenére havi munkaidejük a tavaszi csúcs­időbén például gyakran eléri a 300 órát. A pilóta ugyanis nemcsak a repülőgépet irá­nyítja, hanem egyben gazdasá­gi yezető is. aki az adott te­rületen teljes jogkörrel képvi­seli a vállalatot és szervezi közvetlen környezetének a munkáját. A nagy tavaszi csúcs már­cius, közepétől április végéig tart, ez az őszi búza vegysze­res gyomirtásának ideje. Má­jusban, különösen ha esős, mint mondják, fejest ugranak a kukoricába. Május derekán kezdődnek a szőlőiminkák és ha a két feladat találkozik, is­mét csúcsról lehet beszélni. Június — ekkor kerül sor a levéltrágyázás zömére — a leginkább balesetveszélyes hó­nap, mert ilyenkor már megle­hetősen fáradtak az emberek. Fantó Jenő szerint, aki 14 éves korában a sportrepülők­nél kezdett, olyan csodálatos érzés a levegőben szárnyalni, hogy ahhoz még a szerelem sem hasonlítható. Ám nyom­ban hozzáteszi, nem szabad hibázni, mert egy rossz dön­tés vagy elhamarkodott moz­dulat emberéletet követelhet. S míg a köztudatban a pilór ták a magasság bajnokai, a mezőgazdasági repülésnél ép­pen az a veszélyes, hogy ala­csonyan kell kormányozni a gépet. Permetezésnél mindösz- sze 2—5 méter, műtrágva- szórásnál ÍR méter távolságra vannak a földtől. így lehét pontosan oda juttatni a vegy­szert, ahová szükséges. Ez a pálya mindig is von­zotta a fiatalokat. Ma is mint­egy tízszeres a túljelentkezés, de a pilóták szerint fogyatko- zóban van az utánpótlás igazi, reális bázisa. Sokakat inkább a pályához kapcsolódó roman­tika. no meg azok a legendák vonzanak, melyek szerint fi oi- Ióték keresete messze megha­ladta az átlagot. És hoev ezzel kapcsolatban Szélesebb körben is mi az igazság? — A teljesítménytől függő­en, rendkívül nagy a szóródás — mondja Fantó Jenő. — Az éves átlagkereset 80—250 ezer forint körül ingadozik. A jöve­delemnek csak 35—40 százalé­ka biztos pénz, a többi mozgó­bér. — Mellesleg, mind mond­ja, ezt az arányt nem tartják egészségesnek, mert a túlzott hajtás növeli a balesetveszélyt. A MÉM repülőgépes szolgá­latot az országhatárokon túl is elismerik. Dolgozóik, tavaly először, külföldön is vállal­hattak munkát. Nemrég érke­zett haza egy csoport Egyip­tomból, illetve Szudánból. Magyarországon ugyancsak nő az érdeklődés a repülés iránt. Gyakran kérdezik, le­het-e repülőgépet, helikoptert vásárolni? A válasz: igen. Magánembernek is, de az üze­meltetési feltételek nagyon szi­gorúak és épp ebből eredően, személyi használatra fölöttébb költséges mulatság lenne. Ám gazdaságoknak, mint a ceglédi­ek példája is mutatja, előnyös lehet, ha nem bérlik, hanem megvásárolják a mezőgazdasá­gi feladatokat ellátó légiesz­közt. Szóba került már az is, hogy üzleti csoportot alakítva, a jelenleginél szélesebb körben lehetne felhasználni a repülő­gépes szolgálatot. Célszerű lenne, amikor gyors szállításra van szükség, de adott esetben építkezéseknél is, például, ha körülhatárolt kis területre kell valamit beemelni. Ám ezek egyelőre csak elképzelések, a j |H * • ­napi feladat most más: kezdő dik a tavaszi csúcs a mező gazdaságban. Gál Judit Bagyula János üzemeltető főszere lő minden felszállás előtt gondo san átvizsgálja a légcsavart. Kis méretű, úgynevezett szükség repü lőtérről startol a gépmadár (a cím fölötti felvételek). Alacsonyan szállnak a növényvédelmi szolgá­lat gépei (a cím alatt). Nagy László I. osztályú pilóta, harminc­négy esztendeje repül. Naponta át lag harmincötször emelkedik a ma­gasba (lent). Hancsovszki János felvételei Terjeszkedik a piac Kelendő holmi, tarka bóvli Válogatni és alkudni is lehet A csütörtök kiválóan alkalmas bevásárlásra. Nagykátán ezt már évtizedekkel ezelőtt felismerték. Közeleg a hétvége, de azért nem ég körmünkre a beszerzés, semmit sem kell elsietni. Jut idő alaposan körülnézni, válogatni és alkudni, mert Itt azt Is lehet. Néhány palánta árát kérdezem és megtudom, hogy 15 forintra tartják, de utánam szólnak, ha kell, vigyem tízért. Elég rápillantani a máshol nem kapható vesszöseprűrc, a gyönyörű zöldségekre, az óriásira nőtt fokhagymára és máris dicsérik, kínálják az eladók por­tékájukat. Vannak itt ízléstelenül tar­ka művirágok, meg bazári csecse-becsék, pulóverek, ci­pők, edények, játékok, és ki győzné felsorolni, mennyi mindent kínálnak ebben a vá­sárnak is beillő sokszínű for­gatagban. Gócsa József, a nagyközségi gazdasági ellátó szervezet ve­zetője azt ecseteli, hogyan terjeszkedik a piac, egyre több a sátoros-árusítás. Néhány év­vel ezelőtt még csak ősterme­lő tanyasiak hozták a friss zöldfélét, gyümölcsöt, virágot. Az utóbbi időben viszont több kiskereskedő, bazáros jön. Az elárusítók már hajnali 4 óra­kor itt vannak, felverik a sát­rat, kirakják a batyukat, el­rendezik a portékát. Előnyt az őstermelőknek Akinek már nem jut hely, az panaszra megy a tanács­hoz és intézkedést kér, Sür­get. Ám helyet így sem tudnak teremteni. A helyievy árusítása a nagy­községi GESZ hatáskörébe tar­tozik, ahol előnyben részesítik az őstermelőket. A bérletes helyeket is elsősorban az ő számukra biztosítják. Gócsa József mutatja a pia­ci és vásári tarifa árjegyzé­ket, mely szerint a beton-i asztal egy négyzetméterének napidíja 3 forint, a földön el­helyezett bátyú zöldség, vagy gyümölcs árusításáért 2 fo rintot kérnek. Nem sok. Szó volt már a tarifák emelésé­ről, mert ezekből a díjakból nem fedezhetők a fenntartás költségei. Arra is gondoltak, hogy áttelenítik a piacot a nagyközség központjából a kül­ső területre, ahol több a hely, és így valóban szabad a vá­sár. Panasz és forgalom Sétálgatunk a sátrak között. Az árusok már nemcsak a környező községekből jönnek, mint azelőtt, hanem a fővá rosból és a megye távolabbi részeiből is, például Dunake­sziről. Megszólítom Gyovai Jánosékat, akik Albertirsáról érkeztek óriási rakomány kö­tött-holmival: Hogy megy az üzlet? Azt mondják gyengén, az emberek inkább csak né­zelődnek, mint vásárolnak. Mások is panaszkodnak, mert a piac már ilyen, dicse­kedni itt nem szokás, de az óriási forgalom ellentmond borús szavaknak. Délfelé már mindenki szedi a cókmókját, ami eddig nem kelt el, az meg­marad legközelebbre. Egy tú­rái asszony, aki több mint 10 esztendeje Nagykátán áru­sít, a Zsiguli csomagtartójába pakolja * maradék almát, sü­tőtököt, egyebet és közben Gócsa Józseffel a helypénz- ről alkudozik. Szerinte sok egy batyu után a 2 forint, mert ugye nem kel el minden, és akkor kétszer is kell érte fi­zetni. A nézőpontok különbö­zők. Csütörtök bevásárlónap Gábor Györgyné formás kis lila káposztafejeket kínál és szép, gondosan tisztított zöld­séget. Barátságosan biztat: tessék, lehet válogatni. Be­szélgetés közben elmondja, hogy 300 négyszögölön termel zöldségfélét, jól jön ez a kis külön pénz. Kiegészítés a nyugdíj mellé. Csütörtök bevásárlónap, Idejárnak az emberek az egész környékről, és nemcsak a piacra. A nagyközségi ta­nács hatósági osztályán szá- montartják az adatokat, me­lyek szerint ilyenkor a helyi áruház, a műszaki bolt for­galma is jóval magasabb, mint más napokon. Gá. J. Perbáli felmérés Otthoni gondok A perbáli községi tanács felmérte a nők gazdasági és szociális helyzetét, foglalkoz­tatottságát. Ismét bebizonyo­sodott, a főváros közelsége Perbálon azok számára is megkönnyíti az elhelyezkedést, akik helyben vagy a környé­ken nem találnak maguknak kedvükre való munkát. A lá­nyok és asszonyok mintegy ötven százaléka Budapesten dolgozik. A toki Egyetértés Tsz a kör­nyék legnagyobb munkáltató­ja, 32 százalékban nőket fog­lalkoztat. Az utóbbi években sokan szereztek közülük szak- képesítést. Ami a szociális körülménye­ket illeti, nagy segítség a dol­gozó édesanyáknak, hogy a községben minden óvodai és napközis felvételi igényt ki tudnak elégíteni. Hátrányos viszont, hogy a bolthálózat az utóbbi években keveset fejlő­dött. A helybeli önkiszolgáló üzlet szűk, és a gyakori sorál­lás sok időt elrabol a háziasz- szonyoktól. Az asszonyok egyes szolgáltatások hiányára is pa­naszkodnak. A felmérés tapasztalatai sze­rint a munkahelyi lehetőségek általában megfelelők, a nők elsősorban az úgynevezett má­sodik műszak, az otthon gond­jainak könnyítésében várnak segítséget. Mindig kilincsel valaki a portánkon Még ízes a szó a tanyákon SZÉTSZÓRT, HULLT csilla­gokként guggolnak a tanyák Köröstetétlen és Törtei között. Kopár, szürke, kihaltnak vélt csillagok ezek a fehérfalú, mo- hás-tetős épületek. Udvarukon lombjavesztett alvó akácok gubbasztanak. Hogy közelítünk Kósa Jó­zsefek pipáló házához, varjak rebbennek a szunnyadó-dider­gő őszi vetés fölött. Kárognak a fekete madarak, s hangju­kat hallva, megrezzen az ud­var. Pulykák karattyolnak, tyúkok kárálnak a magasban mélázó madártestvéreik felé, s a kémény fölött táncba kezd a vékony füstcsík. Kutyaugatás nyit kisajtót, aztán a gazdasz- szony szavától megszelídült komondor elkerget mellőlünk három tolakodó jerkét. Fölöttünk, a szürke felhőzet­ben ezüst színű napkorong sej­lik. Néhány percre előbukkan, halvány tányérja megfürdik a csirkeitató-lábas lúdbőrös vi­zében. A tanyaudvar sarkában öreg parasztszekér álmodik a múltról, szakadt bordái között macska surran át. Kósa Józsefné szíves szóval Invitál beljebb. Előbb persze, alaposan végigmér, ugyan, ki- féle-miféle emberek bukkan­nak elő ebben a március eleji alvó határban? Zsíros peremű kötényén lisztfoltok, arca szög­letében koromcsík. Kezefején, mint görbe utak, türemlenek a kék erek. Az üvegfalú, zárt verandán üde zöld függöny — cserepes virágok levelei — őrzik a nyár hangulatát, seidítiik a kö­zelítő kikeletet. Mellettük víz­zel teli lavórok, bödönök, faze­kak. — Eső- és hóiét tartok ezek­ben — mondja mentegetőzve az asszony. — Kemény a kút vize. abban nem moshatom tisztára a ruhákat, s a virágok sem érnék meg a tavaszt, ha azzal öntözném töveiket. — Beszaladt a faluba a pá­rom — int Törtei felé ven­déglátónk. — Biciklivel,., még bírja ... A sóért, paprikáért faluba kerékpározó férfi hetvenhá- rom esztendős. Legény lehe­tett még, amikor e ház funda­mentumát lerakták. Az ember- derék-vastag gerendáról vil­lanyvezeték csüng alá. — Két éve kötötték be a villanyt, előtte majd’ harminc évig petróleumlámpa adta a világot. Azóta van mosógépem, centrifuga, rádió, televízió. S kevesebb dioptriájú szemüveg­gel olvasok. Tegnap sütött, aranysárga belsejű tököt tesz asztalra az asszony. Falatozzuk a kemen­cében pirult, édes gyümölcsöt. A komódon néhány megyei lap és képes újság lapul, s a faiba vert szögre spárgán át­húzott kalendáriumot akasz­tottak a háziak. — Hogy kéznél legyen. Na­gyon szeretünk olvasni. Időnk is van a betűre, meg aztán jó, ha tudjuk, mi újság a nagy­világban. - - j — Család? — Ó, kirepült már mindkét fiam. Egyikük Abonyban ra­kott fészket, a másik Nagykő­rösre nősült Három unokánk is van. Ha tehetik, eljönnek. Télen, tavaszelőn látogatóba, nyaranként a szőlőben segéde kezni. A jószág mellett két­ezer négyszögölnyi szőlőt is bírunk az Ugyerban. — Szomszédolnak is néha? — Hát persze, főleg télen. A környező tanyákon összetartó, jó emberek élnek, magunkfaj­ták, akiknek még ízes a szó mint a vendégváró lekváros bukta, vagy az ajándékozott kóstoló. Mindig kilincsel vala­ki a portánkon. Vagy éppen mi megyünk át tésztázni. Olyankor négy-öt asszony ösz- szeáll, s tésztát csigáz, metél vagy sodor. Nem haszonra, csupán konyhára készítjük a levesbe valót. Közben persze beszélgetünk is, így hamarabb eltelik az idő, szaladnak az es­ték. A férfiak kártyáznak, el- borozgatnak. múltat idéznek Legtöbbje idős ember, hát van miről diskurálniok. — Nem vágynak nagyobb községbe, városba? — Nem. Majd’ fél életünket leéltük itt, megszoktuk a csen­det, a nyugalmat, a tiszta le­vegőt. S belénkivódott a min­dennapi tennivaló, a tanval munka is. öreg fát új helyre ültetni? Ki hallott még ilyet? Ki sem bírnánk a változást... Csöndesen ketyeg a vekker- óra, a szobaablakon túl mind jobban homályosul a keríté­sek, távoli tanyák imént még éles körvonala. Helyüket ke­resik, s elülnek a tvúkok. a pulykák — alkonyodik. Kinn az ólakban jussukat kérik a süldők. Kósa Józsefné moslé­kot kavar, maid odébb kus- haszt.ia a iószágokat. s bele­önti a vödör tartalmát a ré- gottperemű favályúba. Naiv evönvörűséggel habzsolják a röfögök a bűcsűvacsorát... Holnap — nagy a család — közülük kettőnek leáldozik a hainaM nania. A GAZDAASSZONY hunyo­rogva néz Törtei felé, össze­húzott szemekkel les egy kö­zelítő, alig pislákoló, sárga lámpafényt. — Alighanem a párom lesz az... No, végre... B.U

Next

/
Oldalképek
Tartalom