Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

«w « .wf.t in 1984. MÁRCIUS 4., VASÄRNAP 4 Rádiófigyelő Világháborús emléktárgyak Az alkotó frontkatona ^ jfél után egy órakor, valahol a világháborús E frontvonalon az alkotó katona felvéste a dá­tumot töltényhüvelyből készített vázájára: 1918. október 31. Éjjel egy órakor. Amikor normális körülmények között alszik az ember, esetleg, legényről lévén szó, mulat valahol. Akkor azon­ban nem voltak normális körülmények. A katona ébren volt, támadásra készült, támadásra várt. Helyzete min­denesetre rendkívüli volt, abnormális. Abnormális? E sorok írása közben is harcokról, há­borús cselekményekről, halottakról, veszteségről, fogság­ba ejtett katonákról beszél a rádió. Reggeltől estig mást se hallunk a híradásokban, mint háborúról, törékeny és felborult tűzszünetekről, fenyegetésekről, partra szál­lásról, valamint az erre való felkészülésről, hadgyakor­latokról. Az első világháború után is folytatódott a vér­ontás. A második világháború befejezése óta is ennek lehetünk szem- és fültanúi. Ezredévek óta háborúzik az emberiség. Igazán lett volna ideje, hogy megszokja, ne tekintse, érezze rendkívülinek, abnormálisnak a fegy­verzajt. Mégsem szoktuk meg. Mégis rendkívülinek, abnor­málisnak érezzük, holott napi társunk az ellenségeske­dés, s annak legdurvább megnyilvánulása, az öldöklés, a háború. Azok a régi bakák, az első világháború front­katonái sem nyugodtak bele a sorsukba, noha tenni nem sokat tehettek ellene. Most következhetne a tetszetős fordulat, hogy a háború rettenetével, a halál mindenna­pos látványával a művészetet, az alkotást állították szembe. Még azt sem hisszük, hogy a tárgyak megalko­tásával akartak továbblépni, ha már valóságosan nem lehet. Szerintünk mindahányan abban reménykedtek, hogy hazatérhetnek. Valamennyien bíztak a szerencséjükben, s abban, hogy saját kezűleg adhatják át anyjuknak vagy kedvesüknek, feleségüknek a harci szünetek Idegfeszítő várakozásában, a hadifogság keservesen unalmas per­ceiben készített dísztárgyat, vázát, képeslapot. Mi, akiket szerencsénk megóvott a háborútól, a lö­vészárkoktól, a hadifogságtól, csak elődeink, apáink, nagyapáink elbeszéléseiből ismerhetjük a rendkívüli helyzetek történéseit. S tőlük tudjuk azt, hogy a katona, a hadifogoly esze mindig azon jár, mikor és miként ke­rülhet haza. Hazajutni: minden mást ennek a gondolat­nak rendeltek alá. A borzalmas körülményeket, az éhe­zést, a mosdatlanságot, a fájdalmakat, a betegségeket, a megaláztatást azért képesek elviselni, mert hiszik és re­mélik; egyszer hazajuthatnak. Ügy véljük, a gödöllői művelődési házban látható kiállítás minden tárgya, legyen az kép- és tükörkeret, töltényhüvelyből készített váza, díszdoboz, kupa, csont- faragvány, kanál, villa, bugylibicska, fapálcikákból emelt vár, szalmából, vesszőből font ház, lánc, karkötő, gyer­tyatartó — azért lett, mert alkotója abban a nagyon cse­kély eshetőségben bízott, hogy hazatérhet. Az életben bízott. Az élet folytathatóságában re­ménykedett, miközben a halál aratott körülötte. S en­nek a parányi esélynek rendelt alá mindent. Tudatosan vagy öntudatlanul, ezért nem emésztette el magát, ezért igyekezett megóvni magát a kétségbeeséstől. Ezért ké­szített töltényhüvelyből vázát, kupát, nyírfaháncsból ké­peslapot, fapálcikából várat. Alkotó önkifejezés? Alkotó önmentés. Önnön lelkét, szellemét, kedélyét, tudatát, személyiségét igyekezett így is átmenteni a rendkívüliből a normálisba, a háborúból a békébe, a lövészárokból az otthonba. Hogy ezek a tár­gyak mennyire tetszetősek, mennyiben tekinthetők mű­vészetnek, tizedrangú kérdés. Ha azok a világháborús katonák nem kerülnek abba a helyzetbe, valószínűleg soha nem készítenek ilyesmit. Szegényebbek lennénk ettől? Nem. Minden bizonnyal gazdagabbak, hiszen az a sok millió halott sok mindennel járulhatott volna hoz­zá az emberiség haladásához. Munkával, alkotással. Kör Pál NAPJAINK KÉRDÉSEI NEMZET, NEMZETISÉG Nagy téma a nemzeti, nem­zetiségi kérdés. Erről értekez­ni időszerű, hiszen a nemzeti­ségi kérdés: világjelenség. A föld mintegy kétszáz államá­ban egyes becslések szerint kétezer, más értékelések sze­rint háromezer nép és népcso­port él. Az etnikai határok te­hát nem esnek egybe az álla­mok politikai határaival: az így keletkező eltérések hozzák létre a kisebbségeket. Joó Ru­dolf Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormányzat, egyenjogúság című könyvében arra vállalkozott, hogy meg­ismertessen bennünket ennek az izgalmas, népeket, nemze­teket és az egyéneket egyaránt foglalkoztató kérdéssel, köze­lebb hozva a témát az olvasó­hoz. A Kossuth Könyvkiadó Napjaink kérdései sorozatban megjelentetett mű a nemzet­közi jogi viszonyok, önrendel­kezési eszmék vizsgálata alap­ján próbál választ adni a fel­tett kérdésre. A szerző mindenekelőtt a nemzetfejlődés és önrendelke­zés problematikáját veszi szemügyre. A nemz.etté válás európai útjait követi nyomon, majd az önrendelkezési moz­galmakat vizsgálja. Ugyanis a múlt ismerete nélkül nem ért­hetjük meg a mai helyzetet sem. Leírja, hogy szinte alig van nemzetileg. nyelvileg egy­nemű ország, amelyben a po­litikai határok egvetlen etni­kai csoportot fognának át. An­nál több az olyan ország, amelyben a többségi nemzeten és etnikumon kívül legalább tízszázaléknyi más népesség is él. Ezért szükség van az ön- rendelkezés mai értelmezésé­nek a megfogalmazására. Joó Rudolf e témában alapos jár­tassággal sorakoztatja fel az önrendelkezési jogi szabályo­kat. Nagyon érdekes dolgot vet fel, például azt, hogy a világ 55 független államának lakos­sága nem érte el a kétmilliót, sőt néhányuk még a százezer főt sem. Szerinte a törpeálla­mok elszaporodása az önren­delkezés elértéktelenedéséhez vezethet, s felveti a saját álla­miság nélküli népekkel és nemzetekkel való összehason­lítás jogos kérdését is. Milyen nagyságrendi, életképességi, stratégiai, társadalmi vagy po­litikai okból lehet saját állama például a kétszázharmíncezer izlandinak, az egymillió gabo­nának. vagy az Arab Emírsé­gek kilencszázötvenezer lakó­jának, és miért nem illeti meg a teljes rendelkezés például, a négymillió palesztint, a 21 millió dél-afrikai feketét, a kilencmillió spanyolországi ka­talánt, a közel-keleti országok­ban élő hétmillió kurdot vagy a hatmillió kanadai-québeci franciát? Családi tükör. Űj partnerrel jelentkezett tegnap reggel Ju­hász Judit, ezúttal Balogh Ist­vánnal együtt vezette a mű­sort, melynek témái most is családi gondokról, azok vala­mennyi generációit érintő kér­désről szóltak. Folytatták a nyugdíjashá­zakkal kapcsolatos kutatásai­kat, hogy ki miért, s milyen feltételek között szeretné igénybe venni ezt az egyelőre kevesek számára megadható lehetőséget. Múlt szombaton olyan idős emberek beszéltek, akik nem szeretik a kortár­saikkal való összezártságot. Ök azt javasolták, olyan gar­zonházakat építsenek, melyek­ben szintenként váltakozva laknának idősek és az életüket most alapozó kisgyermekes családok. Megteremtődne így egy családsegítő szolgálat is, mert sok olyan hajlottkorú házaspár van. aki vágyik ar­ra, hogy valahol pót-nagyszü­lői szerepet vállalhasson. A tegnapi riportban egy, már a nyolcvanadik évhez kö­zeledő Budapest XIII. kerületi házaspár segélykiáltását hal­lottuk, akik hatalmas négyszo­bás társbérleti lakrészüket ajánlották fel kerek esztendeje a tanácsnak egy nyugdíjas- házbeli elhelyezés fejében. Vá­laszt azóta sem kaptak. Ennek fényében elgondolkodtató va­jon hányán vannak szerte az országban ilyen gonddal küsz­ködő emberek? S a megoldás késik. A családi élet bajainak tük­re a gyermek. Ilyenféleképpen fogalmazott az a pszichológus­nő, aki egy neurotikus gyer­meket gyógyító kórházi osztá­lyon dolgozik. Munkájának legnehezebb része — mondta — a szülők meggyőzése, hogy csakis az ő segítségükkel, a kettejük közötti megromlott viszony rendezésével lehetsé­ges a remélt és várt gyógyu­lás. Szívem szerint minden zűrös családi viszonyok között ver­gődő felnőttet köteleztem vol­na arra. hogy hallgassa e szak­ember szavait és lelkiismeret- vizsgálatot tartson: szabad-e saját elfojtott vagy szabad­jára engedett indulataival fer­tőzni gyermekének testi-lelki egészségét? Megfontolandó a pszicholó­gusnő javaslatnak is beillő töprengése arról, hogy az ilyen beteg gyermekek számára — sajnos számuk nem csekély, egyre több — gyógyító iskolá­kat kellene létrehozni, ame­lyekben hosszabb időn át, kis csoportokban, személyre szóló tanterv szerint foglalkozhat­nának velük. B. H. A továbbiakban a 19. század második felében, a 20. század elején kidolgozott több külön­böző dunai föderációs-konfö­derációs terveket ismerteti. Idézi Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nem­zetiségi kérdés című könyvéi, majd a Monarchia felbomlása utáni helyzetet elemzi, s az oroszországi szocialista forra­dalomban megmutatkozó nem­zeti önrendelkezés és föderá­ció eszméjét eleveníti fel, Le­nint idézve, aki azt írta, hogy mi a nemzetek önkéntes szö­vetségét akarjuk, olyan szövet­séget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakát sem a másikkal szemben, olyan szö­vetséget, amely a teljesebb bizalmon, a testvéri egység vi­lágos tudatán, a teljesen ön­kéntes megegyezésen alapulna. Lenin szavai ma is időszerűek. Megállapítja, hogy a fasiz­musban a kisebbséget, a nem­zeti egyenjogúságot lábbal ti­porták. Ezután a Romániában. Csehszlovákiában és Jugoszlá­viában létrejött nemzeti-nem­zetiségi egyenjogúság alkotmá­nyos alapjairól szól. nem hall­gatva el azok fogyatékossága­it. gyengéit. Teljesen elfogu­latlanul ismerteti az ezekben az országokban megmutatkozó mai helyzetet, egy-egy ország „A föld is bennünk tud mindenséggé nőni” Játszma mindannyiunk előtt „Azt mondják a tudósok, hogyha naprendszerünket százmilliószoros arányban kisebbítenénk, akkor föl­dünk körülbelül tizenkét centiméter átmérőjű, vagy­is jókora alma nagyságú gömbbé zsugorodna össze. Ugyanezzel a mértékkel ki­csinyítve, a felülete csak­nem teljesen sima volna, szóval olyan lenne, mint egy szép fényes almáé. Leg­feljebb a Mount Everestet, amely modellünkön még 0,08 milliméter magas vol­na, lehetne érzékeny ujj­heggyel mint parányi érde­kességet kitapintani. Ha az ilyen arányban kisebbített földre rálehelnénk, az alma felületére lecsapódott pára vastagsága már jóval meg­haladná az óceánok mély­ségét. Hát hol van itt Európa? képzeletünkben. Mert a Hol van Magyarország? És föld is bennünk tud almá­ból Ibrány? Bennem. Ben- vá zsugorodni vagy min- nünk. Az emlékeinkben. A denséggé nőni.”-------------— a szülőföld­| Vallomás | ről. Vallo­---------------- más önma­gáról. Vallomás a világról, ahogyan a harmincadik élet­évét átlépő látta. Hegedűs D.---Géza, a mindannyiun­kat körülvevő dolgokat át­tételesen, összefüggésrendsze­rében nézi. Hogy fejtegeté­se konklúziójaként letisztul­tán, kristálytisztán fogalmaz­hasson. Mi sem természetesebb számára önéletrajzi írásában: a szülőfalu, Ibrány a világ kö­zepe. És folytathatnánk: a Vígszínház deszkái a világot jelentik. Ny olc esztendő a pályán. Sok avagy kevés? Arra min­denesetre elég, hogy néhány szép szerep boldogságot okoz­zon. Az erőteljes színpadi ala­kítások, a film- és tévés jelen­lét hírnevet is szerzett, s né­hány esztendővel ezelőtt a szakmai elismerést, a Jászai- díjat. Üstökösként tűnt fel — mondogatták róla annak ide­jén. Egymást érték a főszere­pek — Az ifjú W. újabb szen­vedései, a Jó estét nyár, jó es­tét szerelem, a Homburg her­cege, a Legátó című film hő­se. És csak ezek után követ­kezett az átütő sikert hozó Kőműves Kelemen, a Vak Béla király Gellért szerepe, a tévéfilm Liszt Ferenc életéről, hogy a legjellegzetesebbeket említsük. A legújabb: március 16-án a Don Carlos a Vígszín­házban. Sok vagy kevés ez az alig egy évtized alatt? Bárki eldöntheti. — Boldog vagyok, ha vissza­tekinthetek, de azt sohasem mondom, hogy elégedett. A sajátosságait. Foglalkozik a kis létszámú és a szórványte­lepülésen élő kisebbségiek helyzetével is. A nemzetté vá­lás és az etnikai kisebbségi identitás a fejlődő világban cí­mű fejezetben pedig a harma­dik világ nemzeti-etnikai sa­játosságait vizsgálja. Summázatként hangoztatja, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik a nemzetközi béke és biztonság világméretű ügyé­hez. A nemzetiségi viszonyok kielégítő rendezése ebben az értelemben is globális érdek. Ahogyan könyve előszavában a szerző hangsúlyozza: nem a nemzetiségi kérdést vagy a nemzetiségi 'politikát kívánta általában vizsgálni, hanem a címben megjelölt három kulcsfogalmat szerette volna különböző történelmi helyze­tekben, más-más társadalmi civilizációs, földrajzi környe­zetben megragadni: a nemzeti­nemzetiségi önrendelkezést, az önkormányzatot, az egyenjo­gúságot. Ügy véljük, hogy mindezt sikerrel tette: könyvében az elméleti kérdések összegezése, a rendelkezésre álló szakiro­dalom feldolgozása, a társa­dalmi összefüggések elemzése hasznos tapasztalatokat nyújt mindenkinek, akit érdekel ez a fontos, az egész világot foglal­koztató téma. Gall Sándor feladat újabb és újabb gondo­kat teremt, és ez az állandó változás — úgy érzem — egyre inkább átformál. Minek kö­szönhetem a sikert? Azt, hogy ismernek, hogy befutottam? Sok mindennek. A szerencsém­nek, tanáraimnak, mestereim­nek, a társaimnak. A főisko­lán Horvai István osztályába jártam. Kapás Dezső is ott ta­nított. Mintha csak folytattam volna a főiskolás éveket, ami­kor hozzájuk kerültem, immár a Vígszínházban. Ezáltal egy­fajta színházi felfogáshoz szer­ződtem, természetesen maga­sabb szinten. Csodálatos fel­adataim közepette próbált te­relgetni a színház. Sohasem éreztem azt, hogy elengedték volna a kezemet. — ------------- a sort, hogy I Úűy hozta | a szerepek :----------------mindig rá­ta láltak, meglelte a számára legfontosabbat. A próbákon, a színpadon leste le az előtte járó kortársaitól a mesterség­beli tudást úgy, hogy a saját egyéniségébe beleépült. El tudná sorolni, kitől, mit ta­nult, de azt már nehezebb lenne számba vennie, melyik alakításánál mi hatott rá a legerőteljesebben. — Ahogyan az évek telnek, újabb és újabb vonásokat fe­dezek fel önmagámban. Talán úgy is mondhatnám: érettebb lettem, néha fanyarabb, a dol­gokat több oldalról megköze­lítő. Biztos vagyok abban, hogy megélhetünk olyan ese­ményeket — akár a színpa­don, akár a köznapi életben —, amelyek pillanatok alatt meg­változtathatnak. Szerep szere­pet, emberi viselkedésmód emberi viselkedésmódot for­mál. Ki tudja, hogy a bennünk rejtőző titkok hogyan alakít­ják állandóan a színészeket?--------------;— ifjú nemve­| A lángoló I szítette el az---------------- évek során le ndületét, csak más lett. Az a nyugtalanság, ami a pá­lyán elindította — úgy érzi A magyar könyvek, folyó­iratok, lemezek, valamint más kulturális és nyomdai termé­kek exportjával, a kulturális importtal foglalkozó Kultú­ra Külkereskedelmi Vállalat az elmúlt évben 1,6 milliárd fo­rintos rekordforgalmat ért el. A vállalat idén is a tavalyihoz hasonló szinten szeretné tel­jesítményét tartani,' illetve fej­leszteni. Különösen nagy volt az ér­deklődés az Akadémiai Kiadó­nál és a Corvina Kiadónál gondozott idegennyelvű mű­vészeti, úti, szakács és tu­dományos kötetek iránt. A Clusius kódex, a 20 nyelvű ki­adói szótár, az 1982-es haema- tológiai kongresszus anyaga angol nyelvű kötetekben. Bar- csay festőművészen anatómiá­ja olaszul és oroszul, Köpeczi Béla Magyarok—franciák cí­mű kötete francia nyelven, —, mindig sajátja marad. Ez a tulajdonság meghiúsítja a megelégedettséget, az önelé­gültséget. Nem pályázik min- dik főszerepekre. Jó partne­rek között az epizódszerep is felkészültséget kíván. Néha csöndet érez maga körül, mint az elmúlt félévben is. Azután minden meglódul: nem győz egyik próbáról a másikra készülni, mint mostanában, örül, ha versmondásra kérik fel, mert a költeményeket meg is kell szólaltatni. — Ezért vállaltam, hogy a Pest megyei Hírlap irodalmi estjén tolmácsoljam a tájegy­ség irodalmát. Átfogó lírai ké­pet szeretnénk nyújtani a kö­zönségnek a Pesti Vigadóban. Az összeállítás érzékelteti: ahogyan Vörösmarty Mihály­nak, Arany Jánosnak, Illyés Gyulának meg kellett küzde­nie a költészetért, éppúgy a mai líra képviselőinek is. A szülőföld és a kor ábrázolásá­nak nem kis feladatát mutat­juk be a röpke idő alatt.----------------- években fel­I AZ Utóbbi tűnt min­----------------denütt, ahol szűk ebb vagy tágabb környe­zete érdekeit is képviselhette. — Mi sem vagyunk társa­dalmon kívüliek. Hivatásunk­ból fakad, hogy hassunk má­sokra, határozottan nyilvánít­sunk véleményt. A legtöbb ember hordoz magában má­sok felé kisugárzó értékeket. Mondhatjuk úgy is: politikus alkat vagyok. Érdekel a világ, az ország, szűkebb pátriám. Mindaz, ami körülöttem zaj­lik. A mindennapok igazsága vagy igazságtalansága izgat. Fontos, hogy életünk ütőerét érezzük napról napra. Utolsót kattan a fényképe­zőgép. Elkapva a pillanatot, amint a vallomást tevő Hege­dűs D. Géza átváltozik Don Carlossá, mielőtt a színpadra lépne. A játszma folytatódik — mindannyiunk előtt. Erdősi Katalin Hajas—Flandorfer: Ló és lo­vas című könyve hollandul je­lent meg, s aratott sikert. A hazánk iránti fokozódó érdeklődést jelzi, hogy nagy a kereslet a nyelvkönyvek, a társalgási kötetek, és a szótá­rak iránt. Egyre többen kíván­nak ugyanis szerte a nagyvi­lágban magyarul tanulni, ám sajnos az ezt szolgáló kiadvá­nyokból még nem megfelelő a választék. Elsősorban a klasszikus hanglemezek iránt nőtt meg a határainkon túli érdeklődés, de dinamikusan fejlődött a kazet­ták kivitele is. A vállalat a Tanért által gyártott iskolai oktatási és szemléltető eszközöket is ex­portálja: a szocialista orszá­gokba 63 millió, a tőkésekbe pedig 8 millió forintnyi ilyen terméket adtak el. Széles körű érdeklődés Kultúránk a nagyvilágban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom