Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

1984. MÁRCIUS 25. VASÄRNAP Cégek tapasztalatai Számítógépek vezérlése Olasz számítástechnikai szak­emberek számolnak be újdon­ságaikról a március 28-án Bu­dapesten kezdődő háromnapos rendezvényen, amelyet a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara olasz tagozata, a Neumann Já­nos Számítógéptudományi Társaság és a Számítástechni­kai Alkalmazási Vállalat szer­vez. Neves cége^ képviselői — Olivetti, a Datamont, a Mon­tedison, az Enidata — tarta­nak előadást az ügyvitel auto­matizálásában és a számítógé­pek hangjeles vezérlésében el­ért eredményeiről. Ismertetik a számítástechnikának egész­ségügyi és kőolajipari alkal­mazásában szerzett tapaszta­lataikat is. Az előadásokat a Számaik Szakasits Árpád úti székházában tartják meg. A Dunakanyar távlati programja Turisták paradicsoma lesz Mint arról már korábban beszámoltunk, átfogó, az egész Dunakanyar jövőjével foglalkozó rendezési tervjavaslat ké­szült el a közelmúltban. A mintegy harminc esztendő fejlesz­tési irányait, feladatait átfogó koncepciót a közeljövőben szakemberek sora Ismeri meg, s mondja el arról véleményét. Ezt tette legutóbbi esztergomi ülésén a vidék idegenforgalmi fejlesztésével foglalkozó társadalmi szervezet, a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság is, melynek tagjai között építészek, biológusok, közgazdasági szakemberek, környezetvédők egy­aránt találhatók. Hétvégi százezrek Az új program összeállítása előtt a tervkészítőik természe­tesen ellenőrizték, mennyire helytállóak a mintegy húsz esztendővel ezelőtt prognosz­tizált vagy mért adatok, ame­lyeknek alapján a jövőt fel le­het vázolni. Kiderült például, hogy kétezertízben egy átla­Bizalomért lelkesedés Venni kel! az adást Az a titka az egésznek, hogy azonnal venni kell az adást. Amikor egy hétre bezárt a városban a jármübolt, rögtön rendeltem kismotorokat és kerékpárokat. Óriási volt a kereslet. Az a másik bolt azóta sem nyi­tott ki. Az igazgatóm csak akkor tudta meg az egészet, amikor már úton volt az áru. Fiatal áruház Az érdi Skála igazgatónője egy csöppet sem rosszallta, hogy Kovács Tibor, a fiatal osztályvezető a háta mögött bővítette az áruház kínálatát. — Sőt Itt ez a természetes — mondja Cajzágó Lászlóné igazgató —, ezért szeretek fia­talokkal dolgozni. Amiben csak lehet, szabad kezet adok nekik, bízom bennük, ők ezt értékelik is és lelkesedéssel, sok-sok plusz munkával viszo­nozzák. Valóban fiatal áruház ez. Nerpcsak az épület, hanem a dolgozók zöme is. Az ipar­cikkrészleg négy osztályveze­tőjének és helyetteseinek át­lagéletkora még a 27 évet sem éri ei. S ezek a fiatalok 147 millió forintot forgalmaznak évente és átlagosan 20—30 millió értékű árukészlettel gazdálkodnak. S nem is akár­hogyan. Az ő ötleteik nyomán alakult, formálódott az áruház az elmúlt másfél év során. A kereslet, a vevők igényei sze­rint alakították a kínálatot, de ehhez nem kevés munká­val magát az áryházat is át kellett formálni. A járműhöz hasonlóan a vé­letlen hozta be az áruházba a cipőt is. Köztudott, hogy az érdiek nagyon hiányolták a cipőosztályt. Sorsdöntő véletlenek — Tavaly januárban a mű­velődési házban rendeztünk egy cipő-expót — meséli Nagy Károlyné, a cipő-sport-játék osztály vezetője. — Tíz nap alatt másfél millió forint for­galmat csináltunk. Akkor dön­töttük el, hogy mindenképpen kell a cipőosztály. A sport­cikkek és a játék iránt idő­szakos a kereslet, ezek eladó­területét csökkentettük és ki­alakítottuk a cipők helyét. Ez ma még nem a legtökélete­sebb, de reméljük, az idén ki­egészíthetjük a berendezést. Hasonlóan jött létre a kon­fekciót némiképp pótló divat­áru részleg, a Méta-shop és így bővült a műszaki osztály kínálata mezőgazdasági kis­gépekkel is. Mindez persze sok szabad időt, hét végét vett igénybe. Ám a munkához társakra találtak a műszaki személyzetben Bodó Vilmos vezetésével, akiknek pedig anyagi érdekük sem fűződik a forgalom növeléséhez. Azon gondolkodom, hogy elhivatottság lehet ezekben a fiatalokban, hiszen manapság a' kereskedelem éppen nem tartozik a népszerű szákmák közé. Ezen jót mosolyognak és elmondják, hogyan kerültek a pályára. Kovács Tibor kezdi: — Teljesen véletlenül al«T kult így a sorsom nyolcadik után. Borzasztóan el is vol­tam keseredve, nehezen tö­rődtem bele, de olyan helyre kerültem, ahol sokat foglal­koztak velem. A főnököm rriár harmadéves tanuló koromban rámbízta a boltot. Lassan megszerettem a szakmát. Nagy Károlyné esete is ha­sonló. — Én is minden más akar­tam lenni, csak kereskedő nem. Apám viszont az volt, s hamar elvágta a vitát: ide fogsz jönni és kész! Hát így... — Én viszont világéletem­be erre a pályára vágytam — mondja Jakab Klára —, pedig a szüleim inkább a gimnáziu­mot szerették volna. Wines fejetlenség A szakmát tehát meg lehet szeretni, ha jó helyre kerül az ember. Hogyan lehet viszont ilyen rövid idő alatt egységes csapattá formálni egy ekkora áruházban a dolgozókat? Ahá- nyan vannak, annyi felől jöt­tek, talán egyedül az közös bennük, hogy a többségük ér­di lakos. — Azt hiszem, a nyitás előt­ti hajrá hozta össze a csapa­tot— vélekedik Jakab .Klára —, ha á munka leköti az em­bert, nincs idő mással fog­lalkozni. Nem is sokan men­tek el azóta sem. — Másrészt — mondja Nagy Károlyné —, viszonylag sokan jelentkeztek, a szükségesnek majdnem a kétszerese. Ez né­mi válogatásra is lehetőséget adott. Mi, a leendő osztályve­zetők is beleszólhattunk, kit vegyenek föl. — Sokat számit az is — Ko­vács Tibor szerint —, hogy fiatalok vagyunk. Az időseb­bek már nehezebben változ­tatnak. S ehhez kapcsolódik a vezetés, ami éppen a fiatal­ságunkra épít. Csak a fő irá­nyokat szabják meg nekünk, azon belül szabad kezünk van. S ha nem jön be valami el­sőre, nincs rögtön fejetlenség. Hagyják, hogy kipróbáljuk, mire vagyunk képesek. Azt hiszem ezt nevezik mened­zser típusú vezetésnek. Ilyen egyszerű a recept? Ügy tűnik igen, de akkor mi­ért alkalmazzák ilyen keve­sen? M. Nagy Péter gos hétvégi napon már körül­belül 300 ezren utaznak erre a vidékre. Ez 42 ezerrel több, mint amennyit a tervidőszak­ban helyesnek, optimálisnak véltek. Ekkora embertömeg az itt élő 350 ezer lakossal együtt zsúfoltságot okozhat, mert legtöbben néhány üdülőköz­pontba igyekeznek, amíg más­hol — esetleg nem kevésbé szép helyen — még bőven lenne mód a vendégfogadás­ra. Csakhogy nincs jól kiépí­tett infrastruktúra, vízveze­ték, megfelelő autóparkoló, vagy gyatra a kereskedelmi ellátás. A távlati terveik sze­rint az egyszerre itt levő 300 ezer vendég mintegy 40 szá­zaléka lesz kiránduló, míg a többiek számára olcsó, éjsza­kai szálláshelyről is gondos­kodni kell. Központi gondolata az új koncepciónak, hogy egyre több területet kell a kirándu­lók. üdülők előtt megnyitni, a szezont megnyújtani, és. a té­li üdülés, pihenés feltételeit megteremteni. Ennek érdeké­ben a területet hét körzetre osztották fel. Az első közülük a Dunakanyar központi ré­sze, Esztergomtól Dunabog- dányig, illetve Zebegénytől Verőcemarosig terjed, itt az országjáró turisták és külföldi vendégek számára egyaránt sok a látnivaló. Ezért kell a terület társadalmi jellegét erősíteni, míg az egyéni célo­kat szolgáló parcellázást csök­kenteni, illetve megszüntetni. Hétvégi házak építésére pél- dáűl kiválóan alkalmas a Pi­lisalja, a solymár—dorogi völgy. A Csobánka—Pilisszent- kereszt—Dobogókő közötti he­gyeket pedig a természetjárók paradicsomának kell meg­hagyni. illetve ilyen irányban fejleszteni. Szentendre és környéke már ma is kulturális és szórakoz­tató központ, valamint a tar­tós hétvégi üdülés tája, vízi- sport-bázis. A Vác és Buda­pest közötti terület, valamint Főt és Vácrátót szintén ren­delkezik olyan értékekkel, amelyek érdemesek a kirán­dulók figyelmére. A következő kirándulócent­rum a központi Börzsöny és peremterületei. Itt már ma is megtalálható a börzsönyi táj­védelmi körzet. E terület an­nál is inkább érdekes hz ide­genforgalom szempontjából, mert Nagyhideghegy, Török- mező és a Kemence község mellett található völgy igazi téli sportközpont lehet. Pihenés falun Üjabb sajátos idegenforgal­mi értékkel rendelkező terü­letté kívánják fejleszteni az Ipoly völgyét, ahol a horgá­szok, a vadászok és a falusi pihenést kedvelők érezhetik jól magukat. Egyre népsze­rűbb a Nógrádi medence és a Cserhát is a hazai turisták körében. A színvonalas idegenforga­lom alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra. Sajnos, e te­kintetben nincs sok okunk a dicsekvésre, hiszen útjaink Párologtató cserepek Csibeitatók ezres tételben Eredeti habán és sárközi motívumokkal díszített tálak, tányérok, vázák és kályha­csempék mellett sok egyéb használati tárgyat is készíte­nek a kaposvári Fazekas Házi­ipari Szövetkezetben. Különö­sen sikeres ezek közül a hosz- szú ideig hiánycikknek számí­tó párologtató. Készítenek be­lőle olyant, amelyet a külön­féle radiátorok bordái közé Lehet illeszteni, olyant is, amely gázkonvektor mögé akasztható, sőt még cserép­kályhára helyezhető, szép for­májú párologtató cserepeket is szállítanak a kereskedelem­nek. A háztáji baromfitartás fellendülésével párhuzamosan ismét keresett cikk a hagyo­mányos formájú cserép csibe­itató. Ennek éppen most van a szezonja. A hét-nyolc lyukú itatókat ezres tételben szállít­ják a kereskedelemnek. túlzsúfoltak, vízvezeték pedig meglehetősen kevés települé­sen van. A hosszú távú prog­ram e tekintetben is jelentős változásokat ígér. Például azt, hogy Budapest körül végre megépül az M—0-ás autópá­lya, s a hétvégi dunakanyari üdülőforgalmat a váci olda­lon szintén négysávos út fog­ja kiszolgálni. A Budapest—Esztergom kö­zötti vasút ma még az ország egyik leglassúbb vicinálisa. Ha megépül a második vá­gánypár, itt is meggyorsul a forgalom. A terv az idegen- forgalmi központokban, így Szentendrén, Vácott, Pilisvö­rös váron és Nagymaroson új autóbuszpályaudvarok építését is javasolja. Az utóbbi időben a szak­emberek arról vitáznak, hogy a Duna vize alkalmas-e a für­dőzésre. A tervkészítők mé­rései úgy látszik azt igazol­ták, hogy a folyóvíz túlságo­san szennyezett, mert szerin­tük csak a strandok hozhat­nak megoldást. Többek között azt javasolják, hogy a gödi termálkút körül épüljön a mostaninál lényegesen nagyobb közfürdő. Tájhoz illően A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság szakemberei részle­tesen megismerve a tervet jó néhány kiegészítést és módo­sítást javasoltak. Többek kö­zött azt, hogy végre szigo­rúan kell rendezni a zártker­tek és földek beépítésének ügyét. Szerintük ugyanis mind­eddig nincs olyan végrehajt­ható jogszabály, amely végér­vényesen megoldaná az építési tilalmak ellenőrzését. Ez az oka annak, hogy a közösségi épületek helyett, egymás után emelkednek a tájba sem illő hétvégi, vagy családi házak. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással is, hogy a ma sók gondot okozó bányatavak a későbbiekben igazi vonz­erőt jelenthetnek a kirándu­lóknak és üdülőknek. Ilyen tavak a Dunakanyarban is (ta­lálhatók, melyek megfelelő előkészítő munka után stran­dolásra, horgászásra egyaránt alkalmasak lehetnek. Számonkérheti az olvasó, hogy egyi ilyen elvi jellegű tervben mennyire lehet hin­ni, s vajon a szóbanforgó 30 év múltán mi valósul meg. Akik készítették, azt szeret­nék, hogy a program igazi vezérfonala lehessen a követ­kező évek fejlesztéseinek. Eh­hez azonban mindazok segít­ségére szükség van, akik jól ismerik és szeretik ezt a vidé­ket. Cs. A. A HÉT HÍRE HANC9LÄIOK © Átadták a KISZ-díjakat. © Országos zöldség­termesztési tanácskozás színhelye volt Hódmezővásár-. hely. © Tatabánya adott otthont a kardiológusok or­szágos összejövetelének. ®A hét híre az is, hogy a Pesti Vigadóban hangszerkiállítás nyílt. Vadászó, halászó, gyűjtögető ősünk már készített ilyen­olyan instrumentumot, azaz elébb volt birtokosa a hang­szerformálás tudományának, mint a földművelésnek. A vé­letlennel társult kíváncsiság vezethette rá, miként szólal meg a velőtől megszabadított csont, hogyan dong a száradt állatbör, s így kezdte keresni a- lehetőséget arra, a magáétól elütő hangot adó varázsszer­számok tulajdonosa lehessen. Kezdetleges, zörejeket sem nélkülöző muzsikálás volt az a valamikori, de sípok, pál­cák, hárfák, kereplők, dobok már zenét szolgáltattak, igaz, igaz, nem mai értelműt — harmonikusát és metrikusát —, hanem melodikus és ritmikus zenét, amire ma hamari mó­don rámondjuk, primitív. Va­lóban az lenne? Az őskor ze­néjének nagy szakértője, E. M. Hornbostel — 1913-ban meg­jelent könyvében — úgy véle­kedett, hogy a mai muzsiku­sok „nehezen tudják felfogni első hallásra a primitív zene komplikált ritmusát’’. Ami­bén sok az igazság, hiszen a zenében a szokatlan, az új. az addig nem ismert — akárcsak ezernyi másban — gyakran vált ki napjainkban is felhör­dülést, átkozódást, kirekesz­tést. Legősibb hangszerünk a hangunk maga, összevert te­nyerünk, dobbantó lábunk. Zenélhet tehát bárki ezen a módon, s föltételezve — de meg nem engedve — a muzsi­kálás e legolcsóbb módját, már nem látszik szükségesnek a bolt; ahol instrumentumok szép serege kínálja magát. Nincs is! A megye több mint száztíz ún. kulturcikküzlete között nem lelünk egyet sem, amely csakis hangszereket árulna, s mert méltánylandó- nak kell tartanunk a kereske­dők olyan fogalmait, mint cse­kély kereslet, gazdaságosság, haszon, nyereség, érjük be az­zal. hogy aki nagyon akar, utazás árán bár, hozzájut az áhított eszközhöz. Ha hozzá­jut... — Mert — meglepő — a hangszereknél 'nem ismeret­len a hiánycikk. Ha nem si­kerülne a vásár ilyen okok miatt, a zenélésre szomjazó figyelmébe ajánlhatjuk a bé- getőt, a fűzfasápot, a csergety- tyűt, a nádsípot, a brekegte- tőt. a nádi hegedűt, a mai gyermekek által már hírből sem ismert zenélő játékokat, melyeket a valamikori — ügyesebb — ; gyermekek ma­guk készítettek a természet fölkínálta közönséges anyag­ból. Fölhagyva a tréfával: van valami elszomorító, elgondol­koztató abban, hogy a fura szerzetnek kijáró gyanakvás övezi azon konok keveseket, akik hisznek, bíznak az ott­honi zenélés adta élmények fontosságában, mással — így az ún. gépzenével — nem he­lyettesíthetőségében. Amint el­szomorító, elgondolkoztató a2 is. hogy az általános iskola felső tagozatán tanító pedagó­gusok tapasztalatai szerint ta­nítványaik tekintélyes része nem képes sem a hangszerek hangjának, sem maguknak az eszközöknek a biztos felisme­résére. Kivéve persze a tago­zatos osztályba járókat, akik ének-zeneoktatási többletként kapják meg azt, ami minden, kinek sajátja kellene, hogy le­gyen. Még szerencse: a leg­utóbbi három évben is folya­matosan emelkedett a megyé­ben ezeknek a tagozatos osz­tályoknak a száma, azaz úgy tűnik, lesznek a jövőben' is, akik tudják, miért áll legke­vesebb három tagból — mert a hegedűs a dallamot, a brá­csás a harmóniát, a csellós a basszust szolgáltatja — az az együttes, amelyet zenekarnak nevezhetünk, ha e fogalmat a hagyományos, a kezdetekhez visszanyúló értelemben kezel­jük. 1 ájházak kiállítási tárgya lesz lassan a duda, a tekerő, a furulya, a citera, seregnyi más hagyományos népi hang­szerrel együtt, s ugyan némely helyen — így Nagykáta kör­zetében — próbálkoznak azzal elszánt népművelők, rendező­irodák, hogy esküvőkön, bálo­kon ne magnetofon, lemezját­szó, hanem régi és új instru­mentumok szolgáltassák a ze­nét, véljük, sok mindent kel­lene át- és felhangolni ahhoz; hogy erre általában igény le­gyen. Mert igaz, joggal lehe­tünk büszkék a váci zeneis­kolára, ám azt se feledjük, Lóréven —ahol nagy híre volt egy időben az ottani nemzeti­ségi együttesnek — az idősek távozásával lassan nem lesz, aki játszani tud majd például a tamburán ... A kettőt együtt látni, így cselekedni: ez az igazi hangolás a holnapra. Mert a régi-régi gyermekmon­dóka szerint kele kele fűzfa, szóljon már a sípja. Szóljon hát, mind többeknek. Mészáros Ottó Növényeket védő biológia A nagyüzemi mezőgazdaságban az új növényfaj ták elterjedésével új kártevők is meghonosod­nak. A Növényvédelmi Kutató Intézetben — Bu dapesten és Nagykovácsiban — döntően alap­kutatásokat folytatnak, laboratóriumi körülmények között. A termesztett növények kártevői­nek biológiai tulajdonságait vizsgálják. Ezzel a munkával párhuzamosan, környezetkímélő növényvédő-anyagok kutatása is folyik. A környezet biológiai egyensúlyának megőrzése ér­dekében ugyanis szűkíteni szándékozzák a különböző kémiai anyagok káros hatáslehetősé­geit. A képeken: (balra) Manninger Sándorné dr. a különböző búzatörzseken fejlődő rozsdatele­peket vizsgálja, (jobbra) Nagyidai Ágnes baktériumokkal fertőzi meg a dohánylevelet. Cser István félve telel

Next

/
Oldalképek
Tartalom