Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

4 MKGlKt 1984. MÁRCIUS 24., SZOMBAT Színházi levét. Ki ez a Carlos? A nehezebb oldalt választották Olthatatlan megismerési vágy Kötelező-e a tö­kéletes és teljes egybevágás a tör­ténelmi tények és történelmi tárgyú műalkotások kö­zött? Ragaszkodnia kell-e egy adott korszak pontos ese­ménytörténetéhez, a korszak nagy emberei hiteles életrajzi adataihoz a regény- vagy drá­maírónak, ha úgy dönt, hogy ennek vagy annak a kornak a kulisszái közé helyezve adja elő mondanivalóját? A kérdés szónoki. Nem, nem kötelező. Nem kötelező, mert az író nem történész. Más a feladata. A művészi cél érde­kében az író másképpen cso­portosít, másképp hangsúlyoz, mást emel ki és mást hagy el, mint amit és ahogyan egy szi­gorúan tudományos történeti mű írója, akit műfaja épp a tárgyilagos hitelességre köte­lez. Példák a régibb és újabb drá­mairodalomból is szép szám­ban hozhatók. Mindenki tudja, hogy Julius Caesar, Brutus és Antonius kik-mik voltak, milyenek voltak, melyikük mit mondott és mit csekeledett ama emlékezetes március idusán — és mindezt tudta Shakespeare is, noha nem volt különöseb­ben mély klasszikus műveltsé­ge (egyes kortársai szerint semmilyen sem volt). Mégis, a Julius Caesarban pontról pont­ra kimutathatjuk, miben tér el a valós történelmi tényéktől, mit tesz hozzá, s mit vesz el belőlük. Ám nem ez a lényeg, hanem az, hogy műve mint dráma, igaz-e megáll-e a lá­bán? A Bánk bánról is elég könnyű bebizonyítani, miben, hol, mennyire tért el Katona József a krónikáktól, melyek talán maguk sem voltak abszo­lút hitelesek. Itt sem ez a lé­nyeg, hanem az, hogy a dráma mit mond, mit közvetít, mire buzdítja nézőit. Ugyanis a tör­ténelem legtöbbször Csak ürügy és álca, hogy a szerző saját koráról és saját korához szóljon, illetve hogy beleszól­jon a saját korába. Ennek a műalkotás és a tör­ténelem közti sajátos viszony­nak az egyik legismertebb példája Friedrich Schiller 1787-ben befejezett történelmi drámája, a Don Carlos. A mű szereplői történelmi alakok: II. Fülöp spanyol király, az óriási világbirodalom ura; fia, a trónörökös (spanyol kifejezés­sel: az infáns), Don Carlos; Fü­löp második felesége, Erzsébet francia királyi hercegnő, aki korábban Carlos jegyese volt; Eboli hercegnő, a szép udvar­hölgy, akit Fülöphöz nemcsak alattvalói szálak fűztek; Alb3 herceg, Fülöp nagyhatalmú ál­lamférfija; Rodrigo Posa már­ki, máltai lovag — meg a töb­biek éltek, tetteiket feljegyez­ték a krónikaírók. (Volt persze mit feljegyezni: az 1527-ben született s 1555-ben atyja, V. Károly lemondása révén trón­ra került II. Fülöp uralkodása idején folyt például a küzde­lem a feltörekvő Angliával a világtengerek fölötti hegemó­niáért — me’yet a híres spa­nyol Nagy Armada 1588\as szétverése után fokozatosan a britek hódítottak el.) Nos, Schiller drámájának délceg ifjú hőse, a huszonkét- huszonhárom éves Carlos, ez a nemesszívű, lobogó lelkesedé- sű, bátor és fennkölt gondol­kodású királyfi, sosem létezett. Az infáns a valóságban testi­leg és szellemileg gyógyíthatat- lanul nyomorék, gyengeelmé­jű, állatkínzó, szadista, hebegő, kacskakezű teremtmény volt. Fülöp első házasságából szüle­tett, 1545-ben. Anyja, Mária portugál királyi hercegnő volt. Mind Fülöp, mind Mária ősei között ott volt az Őrült Jo­hanna néven ismert spanyol királynő, a spanyol birodalom alapjait megteremtő Ferdi- nánd király és Izabella király­nő lánya. Ezen a szabályos el­mebeteg Johannán kívül is szép számmal voltak mindkét családban terheltek, elmebete­gek, gyógyíthatatlan betegsé­gekben szenvedők. Miután a koronás fők családjai rendsze­resen érdekházasságokat kö­töttek, ez a közeli és távoli ro­konok közötti házasságokat is jelentette. Nem kell hozzá ge- netikusi szakképzettség, hogy belássuk: ebből a beltenyé­szetből nagy valószínűséggel születhettek terhelt utódok. Az igazi Carlos is ilyen volt; apja valósággal elzárva tartot­ta, huszonhárom éves korában letartóztatta, ünnepélyesen ki­zárta a trónöröklésből, bebör- tönöztette, majd 1568-ban az ő jóváhagyásával véget vetettek az infáns életének. Szó sem volt tehát arról, hogy Fülöp- nek Carlos szerelmi vetélytár- sa lett volna, noha az Erzsé­bettel való jegyessége politikai okokból valóban létrejött. És arról még kevésbé volt szó, hogy Carlos szabadsághősként a lázongó protestáns Németal­föld helytartója akart volna lenni, hogy egy ottani hatalmi bázissal megdöntse Fülöp ab­szolutista zsarnoki uralmát, és egy felvilágosultabb rendet te­remtsen. Posa márki sem lett Fülöp jó szelleme, s nem is ál­dozta fel magát, hogy Carlost megmentse. Mindezek csak Schiller fantáziájában alakul­tak így, mert neki arra volt szüksége, hogy — mindössze két esztendővel a francia for­radalom kitörése előtt — egy történelmi példázatban arról szóljon, ami korának legége­tőbb kérdése volt: az abszolu­tizmus és a felvilágosodás el­lentétéről, a zsarnoki elnyomás és a jó hatalom kérdéseiről, a polgári szabadságeszmék és a megcsontosodott világi és egy­házi reakció összecsapásáról. A Don Carlos ugyanakkor ko­rántsem csak va­lamiféle kiigazí­tott, átrajzolt történelmi lecke felmondása, hanem az egyik legkiemelkedőbb dráma mind Schiller életművében, mind a romantikus drámairodalom­ban. Szereplő személyei drá­mai hősök, érzelmekkel, in­dulatokkal, izgalmasan meg­rajzolt lélektani portrékkal, akiket a dráma szövetén belül ezer szál fűz egybe, s ezer konfliktus állít szembe egy­mással. A valóságban szinte kőszoborhoz hasonlatosan ri­deg, érzéketlen, szenvtelen Fü­löp itt kétségektől, féltékeny­ségtől, hatalomféltéstől, gyűlö­lettől és — talán — szerelem­től meg atyai szeretettől átha­tott, bonyolult karakter; a je­lentéktelen Erzsébet királynő érző szívű, szenvedő asszony; az észre sem vett Posa márki a cselekményt mozgató, ne­mes szívű hős, Schiller eszméi­nek rokonszenves szócsöve — satöbbi, satöbbi. A Vígszínház most látvá­nyos előadásban újította fel a Don Carlost. Megtekintésekor nem árt, ha eszünkben tart­juk: a történelmi igazság és a drámai igazság sosem jelent betű szerinti azonosságot. Takács István A lelkesedés csodákat mű­vel. Elkoptatott szólamnak tű­nik, mert igaz. Hát még ak­kor, ha mindez némi fantá­ziával is párosul! Letkésen, az általános iskolában e kettő gyümölcseit élvezhetik peda­gógusok. gyerekek egyaránt. Domború domborzat Földrajz-biológia-rajz szak- tanterem. Amikor belének, azt hiszem, rossz helyen járok, s valami Tanért raktárba té­vedtem. Soha ennyi és ilyen változatos célra használható szemléltető eszközt nem lát­tam, mint amennyi itt van. Csodálatos, élénk színekben pompázó, valóban domború domborzati térképek, szétszed­hető gyümölcsök, égetett, kor­hű egyiptomi fáraószobor- másolatok, világhírű épületek makettjei, építészeti stíluso­kat reprezentáló modellek, fo­lyószabályozási térképek. Va­lamennyit a tanárok készítet­ték, hullámpapírból, újságpa­pírból, farostlemezből, csiriz­zel, temperával — no meg sok-sok leleménnyel, lelkese­déssel. Ez utóbbi a szülőkre és a diákokra is átragadt, mert a hatalmas maggyűjtemény, a különféle állatok koponyái, csontvázai a tanulók szorgos­ságát dicsérik, míg a kitömött mókus, fácán, egyéb szárnyas és emlős állat a szülők ügyes­ségét. Hasonlóan Izgalmas kép fo­gad abban az osztályteremben, ahol a matematikát, kémiát, fizikát oktatják. Itt házi ké­szítésű motorok, táblázatok, atomszerkezet modellek, ké­miai kötéstípus-ábrázolások teszik könnyebbé, érdekeseb­bé. szemléletesebbé a tanulást. A történelem szaktanteremben apró játékfigurákkal mutatják be a közlekedési eszközök fej­lődését, házi készítésű térké­pekkel, korhű öltözetű ember­kékkel a honfoglalást, a török hódoltságot, a szabadsághar­cokat, világháborúkat és a nagy felfedezések korát, útvo­nalát. — Mióta elkészültek ezek a szemléltető eszközök, határo­zottan javult a gyerekek ta­nulmányi eredménye. Bioló­giából például egyszerűen nem lehet senkit sem meg­buktatni Diákjainkban — ép­pen a sokrétű szemléltetés ha­tására — erőteljesebbé vált az igény az önálló megismerésre, ismeretszerzésre. Erre egyéb­ként mi is rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk, s emel­lett azt is elvárjuk neveltje­inktől, hogy a könyvtárban hozzáolvassanak a tanultak­hoz — magyarázza Akucs Ló- rántné igazgató. — Ezek a szemléltető eszközök fillérek­be kerültek. Gond volt a lel­tárba vételnél is. mert egysze­rűen nincs forintértékük — módszertanilag azonban annál jelentősebbek. 4 Tudott dolog, hogy nincs bőséges anyagi keret az isko­lákban a különféle taneszkö­zök vásárlására. Letkésen a pedagógusok — akárcsak má­sutt — két dolog közül vá­laszthattak: vagy sírnak, hogy ez sincs, az sincs, vagy pedig tesznek azért, hogy mégis le­gyen. Ők is az utóbbi, nehe- I zebb megoldás mellett döntöt­tek. Nem volt egyszerű dolog. | hiszen sok idejük ráment. Nemcsak a tanév alatt, a szün­időben is barkácsoltak. Jelen­leg valamennyi osztály megfe­lelő mennyiségű szemléltető eszközzel rendelkezik. S mind­egyik teremben van televízió, írásvetítő. Erre tudták fordíta­ni azt az összeget, melyet a barkácsolt tárgyak segítségé­vel megtakarítottak. — A járásban először mi alakítottuk ki a szaktantermi rendszert. 1982. augusztus 1. óta pedig integrált intézmény­ként doigozunk. Ez a hivata­los dátum. Valójában hosszú, spontán folyamat előzte meg, amelyre egy hivatalos fölké­rés tett pontot; mondván, min­den adottságunk megvan hoz­zá — folytatja az igazgatónő. — Akkor egy év próbaidőt kértem. Utána a nevelők egy­öntetű pozitív véleménye alap­ján mondtuk ki az igent, s a beleegyezés, egyetértés alapját az elmúlt tanítási időszak ta­pasztalatai adták. Igaz, hogy integrált rendszerben dolgozni többletterhelés, de annak, aki hivatásának érzi a pedagógiát, bőségesen megtérül ez a tanít­ványok érdeklődésében, tudá­sában, nyitottá válásában. Szoros kapcsolat Az integráció annyit jelent, hogy közös igazgatás, azonos koncepció alatt működik az óvoda, az iskola és a klub­könyvtár. Az integrált intéz­ményben tizenkilenc különfé­le kiscsoport működik. Van csak gyerekeknek, csak felnőt­teknek szóló, de olyan is, ame­lyikben felnőtt és iskolás együtt szórakozik, művelődik. Pávakörüknek éppen a közel­múltban volt rádiófelvétele. citeraszakkörük tagjai maguk készítette hangszereken játsza­nak. Sikeres a gyermekklub, a szabadidő klub, a népi dí­szítő szakkör, a nyugdíjasklub, a népi játszókor, a világnézeti szakkör és a kis kör\yvtárosok klubja, A 161 tanuló közül akad nem egy olyan, aki több­féle foglalkozásra jár. A cso­portokat azonban nemcsak ta­nárok, hanem nyugdíjasok, s más szakmákban dolgozó hely­beliek is irányítják. — Nevelőink zöme itt lakik Letkésen. Képesítés nélküli nincs közöttünk. Ám mindent megtesz értünk a helyi tanács és a termelőszövetkezet. Most tavasszal adnak át például két újabb szolgálati lakást. Ha valahová vinni szeretnénk a gyerekeket, akkor megkapjuk a téesztől az autóbuszt. S ami a legfontosabb: igen erős az összetartás az intézmény, a szülők és a társadalmi, politi­kai szervezetek között. S ez nem véletlen, hiszen mind­annyian saját gyermekeink ér­dekeit tartjuk szem előtt — egészíti ki az eddig elmondot­takat Akucs Lóránt.né. Együttes erővel Papíron még nincs két éve annak, hogy ebben a nagyvá­rosoktól távollevő kis község­Foci I. Futballnemzet va­gyunk — szokás mondani, s hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy előre nem rögzített labdarúgó-mérkőzés közvetítése miatt az egész te- 'evizóműsor azonnal fölborul. Ha kell az egy'k adásból le- nyv^zentenek, a másikat tei- jss tgészíoen odébb taszítják, s mindezt csupán csak azért, hogy a képernyőkön ott gu­ruljon az a gömbölyű csoda, az a varázslatos focilabda. Most, szerdán is ez a nyisz- szentés és taszítás következett be. A Jogi eseteket három­negyed óráról huszonöt percre sűrítették, és budapesti ta­vaszi fesztivál ide, hazai ké­szítésű tévéjáték oda, a Dó­zsa meg a skótok összecsapá­sát nézte-izgulta a nagyérde­mű. S tette ezt egészen ad­dig, amíg tehette, mert — és ez is a képtovábbítás lényegé­hez tartozik —, egy idő után eltűntek a szöges cipőt viselő .ábak, és gyorsan be kellett kapcsolni a rádiót, hogy meg­ben integrált iskola-óvoda- könyvtár alakult. Ám az is­mertetett eredményeken kívül még van valami, ami miatt bizonyosan érdemes volt. Az igazgatónő úgy fogalmazott, hogy nagyobb lett a felnőtt lakosság művelődési igénye. Míg régebben senki sem volt kíváncsi a könyvtár rendezvé­nyeire, addig mostanában pél­dául egy-egy TIT-előadáson annyian jelennek meg, hogy be sem férnek a terembe. Önálló kezdeményezésre alakult az angol nyelvi szakkör és a kon­dicionáló torna foglalkozás. A pedagógusok elégedettek az eredménnyel, ám szívesen megszabadulnának a papír­munkától. Adminisztrátoruk ugyanis nincs. Nem rendelke­zik az integrált intézmény mű­ködési szabályzattal, munka­köri leírásokkal, nincs egysé­ges jelentési rend, s gyakoriak az átfedések is. A gazdasági ügyintézés sok időt elvesz, amelyet hasznosabb dologra; a produktív, tartalmi munkára lehetne fordítani. Lehet, hogy mindez egy négyórás státuson Király llus, a népművészet mestere emlékére Népviselet a színpadon fejdísztől a sarkan­tyúig címmel országos pályá­zatot hirdet a Népművelési Intézet, a Népi Iparművésze­ti Tanács, a Bács-Kisikun me­gyei Tanács művelődési osztá­lya és a Néptáncosok Orszá­gos Tanácsa. A pályázat célja: a hivatá­sos és az amatőr népi együt­tesek, tánccsoportok színpadi viseletéből bemutatni azokat a kosztümöket, amelyek ter­tudjuk, hányadán is áll a dolog. Foci II. A sors egészen fur­csa fintorának jóvoltából az újpestiek sajnálatos veresége után alig egy nappal került sor a Vereség című új ma­gyar tévéfilm vetítésére, amely természetesen szintén a most emlegetett férfisportból merítette tárgyát. És micsoda legendás időket idézett! Ne­vezetesen azokat az esztendő­ket, amikor összekovácsolódott és diadal után diadalt aratott az a bizonyos aranycsapat. Legalábbis egészen addig, amíg az 1954-es világbajnok­ság döntőjében a nyugatné­met válogatottal szemben alul nem maradt. Nos, ez a Vere­ség éppen azt a kisiklást idéz­te fel, mégpedig úgy, ahogyan a forgatókönyvíró, Kapás De­zső és a rendező, Várkonyi Gábor szerint a hajdani szur­kolók egy népes kompániája a kudarcot átélhette. Aki végignézte ezt a het­ven percet, az tapasztalhatta, hogy egy igencsak görbe tük­Fesztiválzenekar Az első lemez A budapesti tavaszi feszti­válra a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat megjelentette a Budapesti Fesztiválzenekar első hanglemezét, amelynek felvétele a zenekar tavaly de­cember 26-i bemutatkozó hang­versenyén a Zeneakadémián készült. A hanglemez első ol­dalán Mozart g-moll szimfó­niája, a második oldalán Glin­ka Ruszlán- és Ludmilla-nyi- tánya, Mahler V. szimfóniájá­nak adagietto tétele, Brahms I. magyar tánca és Johann Strauss Kirándulóvonat című gyorspolkája hallható. Az utóbbi három művet a zenekar a nagy sikert aratott koncerten ráadásként játszotta el. A Budapesti Fesztiválzene­kar létrehozásának gondolatát az a régóta sürgető igény ve­tette föl, hogy legyen olyan szimfonikus zenekar, amely alkalmanként, elsősorban a budapesti tavaszi fesztiválon lép koncertpódiumra. Az együttes alapítói, Fischer Iván karmester és Kocsis Zoltán zongoraművész. A 79 tagú zenekart elsősorban a Ma­gyar Állami Operaház zene­karának zenészei, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárai és hallgatói alkotják. vező közreműködésével, népvi­seletünk etnikai hagyomá­nyaira támaszkodva — ezek sajátosságait szem előtt tart­va — születtek, és a színpadi követelményeknek is megfe­lelnek. A pályaműveket június 1-ig kell eljuttatni Kalocsára, a művelődési központ és ifjúsá­gi házba az I. István út 1. szám alá, ahonnan kérésre bő­vebb információt is kaphatnak az érdeklődők. rőt tartott mind a főszereplő esemény, mind pedig az azt lereagáló társaság tagjai elé a szerzőpáros. A meccs ilyen formán holmi kakasviadallá degradálódott, a rádiózó fér­fi- és asszonynép pedig egy- től-egyig eleven karikatúrává torzult. Paródia akart tehát lenni ez a VB-döntő-idézés a javá­ból. Akarni akart, de még­sem lett az! Először is azért nem kerekedhetett azzá, mert a téma nem alkalmas arra. hogy egy elegáns mozdulattal a feje tetejére állítsák. Egy­szerűen azért nem, mert az a vereség mérhetetlenül fájt még azoknak is, akik életük­ben nem voltak meccsen. Hát még azoknak, akik a kor szel­leméhez híven szinte együtt lélegeztek a verhetetlennek hitt aranycsapattal! Az a fiaskó — tanú erre az a több milliónyi állampolgár, aki ak­kor élt, eszmélt, rajongott —, messze több volt, mint egy át­lagos nemzetek közötti rang­adó; csűrhetjük, csavarhatjuk, de az egy kicsit igenás törté­nelem vol-t. A históriának egy ilyen darabkáját pedig nem­igen lehet szinte semmibe vé­ve gúnyisziruppal leönteni. Akácz László Hegedűs D. Géza (Carlos) és Bánsági Ildikó (Erzsébet) a Vígszínház előadásán ■Tv-FIGYELŐB múlik?! Körmendi Zsuzsa Sokszínű pantomim Ebben az esztendőben, mintha némileg mérséklődött volna az érdeklődés a tavaszi fesztivál különleges csemegéje, a nemzet­közi pantomimfesztivál iránt, pedig a másodszor megrendezett találkozóra idén is rangos társulatokat hívtak meg a szerve­zők. A képen a találkozó egyik érdekes színfoltja: a Deutsches Theater pantomimegyüttesének eredetileg gyermekek számá­ra készült bohócműsorának jelenete. Trencsényi Zoltán felvétele Népviselet a pályázaton Hagyományaink tükrözői i

Next

/
Oldalképek
Tartalom