Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

1984. MÁRCIUS 24., SZOMBAT s m£Zye'iÜ£)jf m Két évtizedre Korrózió ellen Legalább két évtizeden át biztonságosan védi a korrózió­tól a nagyfeszültségű távve­zetékeket a Magyar Ásvány­olaj- és Földgázkísérleti Inté­zet új kenőanyaga. Hároméves kutatómunkával a Tiszai Kő­olajipari Vállalattal együttmű­ködésben sikerült olyan anya­got előállítaniuk, amely a leg­kritikusabb időjárás mellett is megvédi a vezetékeket. Az új terméket a Villamosipari Ku­tató Intézet és a Vasipari Ku­tató Intézet is levizsgáztatta, s bizonyítványa alapján teljes értékű helyettese az eddig im­portált kábelvédő anyagoknak. A kutatók gondoltak a magyar gyártmányú kábelek exportjá­ra is, így a korrózióvédő anyag nemcsak a hazai körülmények között használható, hanem megőrzi jó tulajdonságait a tengerpartok sós-párás levegő­jében is. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet szak­embereinek közreműködésével a Tiszai Kőolajipari Vállalat­nál megkezdték az új kábel­védő gyártását. Kis dinnye, gyöngyhagyma Savanyítok ötlete Több is telne tőlük Népszerű a Nagykovácsiban érlelt savanyúság. A Roz­maring Tsz savanyító üzemét havonta tizenöt vagonnyi, Ízletes finomság hagyja el. Az alig két tucat dolgozót foglalkoztató részleg azonban ennél is többet tudna termelni, ha nem je­lentene akkora gondot az alapanyag beszerzése. Ördögárok vize A tavalyi aszályos nyáron például csak nagy nehézségek árán sikerült felvásárolniuk a szükséges paprika- és káposz­tamennyiséget. Még ennél is nehezebb feladat minden esz­tendőben azoknak a növé­nyeknek a beszerzése. ame­lyek a savanyúságok között is különlegességnek számítanak. Ilyen a gyöngyhagyma, a zöldparadicsom és a kis diny- nye is. Ezért határozta el az üzem és a gyümölcstermesztő ágazat vezetése, hogy mezőgazdasági Illedelmesen Gyakran kiütköznek a társadalmi együttélés, a kö­zösségi magatartás fogyaté­kosságai. Ki nem zsörtölő­dött még viselkedési kultú­ránk alacsony szintje miatt? Kit nem háborított iöl az elharapódzó durva­ság, nyegleség, harsány trá­gárság? Főleg a fiatalok magatartásában szoktuk az ilyesmit kifogásolni, holott a felnőtek sem jobbak a Deákné vásznánál, tehát tőlük származik a rossz pél­da, Miként az egyszeregyet, vagy bármely más ismere­tet el lehet sajátítani, kezd­ve a tanulást az alapoknál, hasonlóképpen vagyunk a viselkedés és az illem sza- 'baTyálval' ' is. Ez Utóbbiak ’mégt'áhul'Ssának legjobb is-" kólája a személyes példa­adás — mindenekelőtt a családban —, de azért szük­ség van szóbeli magyaráza­tokra is, és persze nem csak az iskolában. Igen ám, vet­heti közbe valaki, de ez csak írott malaszt, mert napjainkban az illem a ne­velés perifériájára szorult. Igaz volna ez az állítás? Volt idő, amikor az iskola megkövetelte diákjaitól az illemszabályok ismeretét és megtartását. Aztán jött egy másik időszak, amikor a múlttól való gyors elsza­kadás jegyében a jó modort is a maradiság megnyilvá­nulásának tekintettük, affé­le polgári csökevénynek, amelytől jobb mihamarább megszabadulni. Szerencsé­re már a múlté ez a szél­sőséges szemlélet, és évek óta tárgyilagosan, előítéle­tek nélkül tudunk beszélni az illem, a magatartás idő­szerű kérdéseiről. Amióta emberi közösség, társadalom létezik, azóta viselkednie mindig kell az egyénnek, ami nem jelent mást, mint a közösséghez vagy annak valamely tag­jához való alkalmazkodást, voltaképpen együttélést. Ebben az értelemben az al­kalmazkodás nem kiszol­gáltatottság. Az illemszabá­lyok megtartása kölcsönös előnnyel jár. Ifjúnak és öregnek egyaránt. Mert amit ma egy fiatal megtesz az öregekért, azt kapja majd vissza maga is — öregkorában. Találó a hasonlat, amely szerint a mindennapi érint­kezésben az illemszabályok azt a szerepet töltik be, mint a KRESZ a közleke­désben. Csakhogy amíg a közlekedési szabályokat pa­ragrafusok rögzítik, addig az udvariasság, embertár­sunk megbecsülése csupán íratlan törvény, amelynek megszegéséért nem jár semmiféle büntetés. Ragad­junk ki ebből az íratlan törvénytárból egy alfejeze- tet, amellyel kapcsolatban oly sok bajunk adódik mos­tanában; a köszönést! Olvasmányainkból a mai fiatalok is tudják, hogy ré­gen a köszönés módját erő­teljesen oefolyásolta a tár­sadalmi rangkülönbség ér­zékeltetése. Ma ilyesminek nálunk már nyoma sincsen, ámbár akadhat még olyan ifjabb főnök valamilyen munkahelyen, aki még az idősebb asszonyoktól is el­várná, hogy előre köszön­jenek neki. Manapság a kö­szönés legfőbb szabálya rö­viden összefoglalható: min­dig a fiatalabb, illetve a férfi köszön előre. Tanácsként ideiktatunk néhány sort egy nemrégi­ben megjelent tanulmány­ból: Annyit számon kérhe­tünk ma is a gyerekektől, hogy figyelmesen köszönje­nek. Feltétlenül álljanak föl üdvözlés közben, nézzenek a szemébe annak, akinek köszönnek és határozottan mondják: Jó napot (jó reg­gelt, jó estét) kívánok. A gyerek sohase nyújtsa a ke­zét, várja meg, amíg a fel­nőtt kezet ad! Bizony még a kézszorítás módját is ér­demes tanítani. Szörnyűek a puha ujjhegyfogások. Általában és hivatalosan ez a három — a napszak­nak megfelelő — köszönő­mondat dívik ma Magyar- országon, de az intimebb kapcsolatokban egy-két év­tized alatt szinte egyed­uralkodó lett a kezét csó­kolom, aminek a rövidebb formája, a csókolom annyi­ra eltávolodott eredeti je­lentésétől, hogy mindenes szó lett, használja is bol­dog-boldogtalan, férfi és nő, idős és gyerek. Minden illemtanban az áll a tegeződők köszönésé­ről, a szervuszról, hogy ki­tűnő nyelvi lelemény. Ott rezeg mögötte valamikori latinos műveltségünk, és re­mekül hangsúlyozza a kö­szönőfelek egyenrangú vol­tát. Belőle alakította ki a diáknyelv a játékos szia, sziasztok formát, amelynek használata a megfelelő ko­rúak között teljesen termé­szetes. Elvétve elhangzik még egy-egy régi köszönési mód is, az alászolgája, a van szerencsém, a tiszteletem — az első kettő gyakran csak humorosan —, újabban pe­dig a tizenévesek körében divatozik a heló, minden bizonnyal amerikai filmek példájára. Napról napra változik kö­rülöttünk a világ; köszöné­si formák halnak el és szü­letnek, a kor vagy a divat igényeinek megfelelően. Egyvalami azonban soha­sem változik meg, emberi létünk társas mivolta, ami­nek alapkövetelménye az együttélés szabályainak megtartása. P. Kovács Imre szakcsoportot alakítanak a sa­vanyító szükségletének meg­termelésére. A szövetkezettől bárbevett területen ősszel szervestrágyát terítettek szét, szántottak és hamarosan meg­kezdik a palántanevelést. A szakcsoport tizenhat tag­ja a paprika és a káposzta mellett a hiánycikkek ter­mesztésére is vállalkozott. A művelésbe fogott terület ön­tözését az ördögárokból sze­retnék megoldani. A savanyí­tó üzem a szakcsoport tagjai­tól a háztájin keresztül vásá­rolja majd föl a termést. Helyben termesztik Előzetes számítások szerint — ha minden a terv szerint alakul és az időjárás sem szól közbe —, őszre a szakcsoport adja a savanyító alapanyag- szükségletének a harminc szá­zalékát. S ami ugyancsak lé­nyeges szempont, a helyben termesztett zöldségféle ol­csóbb lesz az eddig beszerzet­teknél. M. K. Csereakció — előkészítés nélküB Szerény térítés ellenében A fásultság, a belenyugvás távoltart sokakat Harmadik éve már, hogy Apajon, Dömsöd társközségében a közös tanács képviseletében Németh Imre jelenik meg a falu­gyűléseken. S bár tanácselnök-helyettesi funkciót társadalmi munkában látja el, minden tájékozottságát és szónoki képessé­gét latba kell vetnie, hogy az egyre zsugorodó létszámú fórum előtt helytálljon. sodástól, s a vizét legalább öntözésre hasznosítani. A vízműtársulás létrehozá­sának feltételei ugyanis még mindig nem értek meg Apa­jon. Igaz, hidroglobuszuk is van már, amely kalandos úton, sok szervezés, egyeztetés és nehézség árán került a faluba. A paksi atomerőmű építési te­rületén vált fölöslegessé, s a dömsödi úszóstrandért cseré­be kaphatták meg az apajiak. S amikor a Dunán feltűnt a százötven köbméteres gömböt szállító uszály, bizonyára min­den falubeli közelinek érezte a pillanatot, amikor a nitrátos kútviz helyett a mélyebb ta­lajrétegek tiszta nedve csörge­dezik maid a kifolyókon. Legalább az öntözéshez Szó sincs arról, hogy képes­ségeiben vagy tájékozottságá­ban lenne a hiba. Nem azért csökken évről évre a falugyű­lésen megjelentek száma. In­kább a fásultság, a belenyug­vás tartja távol az embereket. Biztatásnál, reménykeltésnél úgysem kaphatnak egyebet. Pedig néhány éve még, szin­te kézzelfogható közelségben érezték a legfontosabb célt, a vízmű létrehozását. Elkészült a tanulmányterv, s a tíz és fél milliós beruházás megvalósítá­sáért nemcsak a tanács, hanem a területeken működő két tsz is megtette az első lépéseket. A Kiskunsági Állami Gaz­daság magára vállalta a víz­mű kútjának fúratását, s a Dózsa Tsz szakemberei el is végezték a munkát. Két éve áll a lefedett kút kihasználat­lanul, s idén már csupán arról folytak a tárgyalások, hogyan kéne megmenteni az eliszapo­Méhészasszony kaptárai rsxni A - w' " • "tv; isJSr iSyrl 7 - m­* Dékány Andrásné tatárszentgyörgyi nyugdíjas kertjében 35 méhcsaládot gondoz. Jelenleg — az egyik fontos tavaszi teen­dőként — gyógyszeres cukorlepényt helyez a kaptárakba. Király Krisztina felvétele Megmutatta csillogó testét Az uszály azonban mint egy csalóka délibáb, lassan tova­úszott a vízen, mert némi apró szervezési hiányossági!) miatt nem volt olyan erőgép a kö­zelben, amely leemelhette vol­na, s rendeltetési helyére szál­líthatta volna terhét. A pesti Szent István park lakói vi­szont egy darabig gyönyörköd­hettek a fényes gömbben, amely végül az Árpád-híd kö­zelében ért szárazföldet. In­nen viszont már csak szétvá- gottan, a Hungarocamion kü­lönleges szállitójárművén, az éjszakai, kihalt fővárosi uta­kon, a légvezetékek között ara­szolva kerülhetett vissza Apai­ra. Ha némi késéssel is. végül megérkezett. Idestova ennek (s két esz­tendeje már, S azóta másod­szor hallhatták az apajiak, hogy a vízműtársulás létre­hozására nincs a tanácsnak pénze. Mint ahogy az iskola bővítésére, a vizesblokk meg­építésére is várniuk kell még — valameddig. S ami tavaly még egyszerűnek látszott, az orvosi rendelők, s az azokhoz csatlakozó szolgálati lakások építésének befejezése, most szintén nehézségekbe ütközik. A beruházásra szánt összeg ugyanis az áremelkedések arányában zsugorodik. Németh Imre tehát mind nagyobb aggodalommal várja a következő falugyűléseket. Egyre nehezebben szánja rá magát, hogy kiálljon az embe­rek elé, s ismét azt mondja, nem tudnak segíteni. Hiszen az idei kétmillió nyolcszázezer forintos fejlesztési alap utol­só fillére is be van osztva. Ja­vát éppen az apaji orvosi ren­delők befejezésére szánják, egy részéből a villanyhálózatot kell bővíteni, s alig valami, csupán négyszázezer forint az. amit távlati célra, az új mű­velődési ház terveire fordíta­nak. Ebből pedig nem lehetne vízmüvet építeni. Rozsda mar]» nem ragyog A Pest Megyei Víz és Csa­tornamű Vállalat — bár szin­tén lekötött már minden fej­lesztésre fordítható forintja — azért igyekszik enyhíteni a ne­hézségeken. A falugyűlés után — a tanáccsal közösen — elha­tározták, hogy megpróbálnak keresni egy olyan hidrofort, vagy kis vízmüvet, amelyet valamelyik település már le­cserélt, használaton kívül he­lyezett r Ha szerény térítés eMemében hozzájuthatnánk ilyesmihez, legalább a már kész kút vifce kihasználható lenne, s átme­netileg enyhítené a falu víz­ellátási gondjait. A nagy utat bejárt, kalandos sörsú hídno- globusz pedig büszke gömb­alakját rég elveszítve rozsdá­sodik, s reménykedik abban, hogy egyszer még majd jobb idők járnak a hidroglobu- szokra. / Mr . A. Marhaagykivonattai Nem lesz feledékeny Egy londoni kutat« napi 30—10 gramm marhaagyból ló­vont ribonukleinsavat (RNSi adott olyan «2—9« év közötti embereknek, akit feledékeny- ségröl panaszkodtak. NégyhÖ- napos kezelés után a tizenhat kísérleti személy közül tizen­egynél feltűnő emlékczetjavo- lás mutatkozott, annak ellené­re, hogy némelyikük igen Sú­lyos agyi érelmeszesedésben szenvedett. Olyan Is akadt köz­tük, aki házastársa nevére sem emlékezett, a kezelés után azonban normálisan részt vett a társalgásban. Valamennyiük szellemi koncentráciőképessége fokozódott, ingerlékenységük csökkent, és általános közér­zetük javult. A kutató tulajdonképpen a göteborgi neurobiológiat inté­zetben elért eredmények alap­ján jutott erre a kezelési Öt­letre. Reimsfől Hagy kálóig Törley úr, szereti a pezsgőt? „A Törley Pezsgőgyár eredetét Reimsben vette, ahol a gyár meg­alapítója és tulajdonosa, Csantavéri Törley József azon czélból telepe­dett meg az 1870-es évek második felében, hogy itt a valódi franczia pezsgőkészítés módját megtanulva, azt később hazánkban meghonosítsa. Reimsben töltött hosszú éveken át folytatott eredménydús munkálko­dása után Csantavéri Törley József 1881-ben megalapította jelenlegi gyárát Budafokon (Promontoron)i, amely 1898—99-ben új otthont és nagyszabású átalakítást nyert, miáltal a gyártelep a világezégek sorá­ba lépett, és úgy a legtökéletesebb műszaki berendezése, valamint óriási méreteinél fogva nemcsak hazánkban foglalja el a legelső he­lyet ezen a téren, hanem a külföld hasonló vállalatai között is mint mintatelep, egyedül áll.” — VALAHOGY így kezdő­dött — mondja, s nyújtja át féltőn az ipartörténeti érde- kességű díszes füzetet, majd visszabillen karosszéke kényel­mébe. Mohón kapok az írás után, amelyet 1931-ben, a cég megalakulásának 50. évfordu­lójára adtak ki, s amelyből ez az egyetlen hozzáférhető pél­dány. Dr. Törley József alig palástolt büszkeséggel figyeli lázas körmölésemet, majd fel­világosít a falra akasztott ké­pek eredetéről. Kiderül: Tör­ley asszony ecsetje mintázta azokat. A berendezés szép, íz­léses, a könyvespolc szinte roskadozik terhe alatt. A pezs­gőnek viszont nyoma sincs. A valóságban az asztal alatt vas­tagon pelenkázott unoka kú­szik, édesanyja pepecselése pedig behallatszik a konyhá­ból. Lakótelepi lakás, Nagyká- ta központjában. Törley József készséggel emlékezik: A gyárat nagyapám testvé­re alapította, aki utódok nél­kül hunyt el. Ezért két test­vére gyermekeire, négy fiúra hagyta a céget. Közéjük tar­tozott az édesapám. Montpel- lierben végezte el a borászati főiskolát, a borfejtéstől a rep­rezentációig mindent megta­nult, s idővel műszaki igazga­tó vált belőle. Hárman voltunk testvérek s mondhatni, hogy a gyárban nőttünk fel. Eleinte csak a szünidőkben dolgoz­tunk, ugyanúgy fizettek ben­nünket, mint a többi nyári gyereket. Az udvarsepréstől vezetett az út az igazgatói székig. (A többi gyereknek azért ez nem adatott meg). AZTÄN JÖTT a háború, a hadifogság, de annak is vé­ge lett, s mi dolgoztunk tovább. — Kutat emlékeiben. — Ak­koriban hatvan alkalmazot­tunk volt. ha jött a szezon, akkor pedig száz. Ebből mind­össze húszán foglalkoztak az ügyvitellel, beleértve a csalá­dot is. — No és az államosítás? Igen, elért benünket is, mint sokakat akkor. Módunkban lett volna elhagyni az orszá­got, de apám volt olyan pat­rióta, hogy maradt. Elvesztet­tük a védjegyet is, mert pon­tosan akkor járt le az oltalom, a meghosszabbítást pedig sváj­ci frankban kellett volna be­fizetni egy külföldi cégnek. Ügy, hogy most teljes joggal használják Budafokon a Tör­ley nevet. Fölösleges volna tagadni, nehéz idők voltak, de amint 1956 után erősödött a konszolidáció, úgy javult a helyzetünk, s most már vala­mennyien megtaláltuk a he­lyünket. A gyárral sem szakadt meg" a kapcsolat. Az öcsém a budapesti Műszaki Egyetem élelmiszerkémiai tanszékének a docense. Zömében nála ta­nultak azok, akik ma Budafo­kon vezető pozícióban dolgoz­nak. Mi is be-be látogatunk a gyárba, nem vagyunk Idege­nek. Az üzem szebb mint va­laha. Felújítva, modernizálva, lelkes, jó szakemberek irányí­tásával majd harminc mil­lió palack pezsgőt állít elő évente. KÖZBEN elkészül az ebéd. a baba jóízűen nyeli a sűrű pépet. — Négy unokám van, — int feléje szemével. — A fiam kutató vegyész Kőbányán, a lányom szobrász. A feleségem asszisztens a helyi orvosi ren­delőben. de ő is kacérkodik a képzőművészettel, szépen fest Nagykátára való ezért is cö- vekeltem le, no és a munkám is ideköt. Tizenöt esztendeje vagyok a Nagykáta- és Vidé­ke Áfész jogtanácsosa, s mint nyugdíjas visszajárok. A MÁV-nál dolgoztam, amikor szólt a főkönyvelő, hogy meg­üresedett egy állás. Szívesen elfogadtam. Megbecsült em­berré váltam. MEGVÁLASZTOTTAK a helyi Vöröskereszt elnökévé, egyik vezetője vagyok a jól működő helytörténeti körnek, és a társas házunk közös kép­viseletével is megbíztak. — Hogy szeretem-e a pezs­gőt? — kérdez vissza. — Hát persze, hogy szeretem, de nemcsak a Törleyt. Kövess László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom