Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
1984. MÁRCIUS 13., KEDD ßK*T W.c»*; Leányok, asszonyok Ä lakóterület közéletében A minap elkészült felmérésből i— amelynek kidolgozását a Hazafias Népfront országos elnökségének rétegpolitikai munkabizottsága kezdeményezte, hogy összefoglalja a nők közéleti tevékenységével kapcsolatos tapasztalatokat — egyértelműen kiderült: a nők mindinkább élnek alkotmányos jogaikkal, s szívesen vesznek részt lakóhelyükön érdemi feladatok megoldásában. Az elemzésből egyebek közt kiderül, hogy a helyi tanácsok növekvő önállósága kedvező feltételeket teremtett á nők fokozottabb bekapcsolódására a közéletbe, mind számottevőbben gyarapodtak a lakosság közvetlen érdekeinek megvalósítását szolgáló tennivalók. Emellett azonban tapasztalni kellett azt is, hogy ismét a hagyományos családi munka- megosztás kezd tért hódítani: a nők újra a korábbi, szokott munkáikat látják el, annak érdekében, hogy hozzátartozójuk a második gazdaságban is dolgozhasson. A falvakban élő nők pedig hovatovább felhagynak az ingázással, s csupán a háztájiban, a ház körül tevékenykednek. A Hazafias Népfront fontos f eladata, hogy számon tartsa a megbízásokat szívesen vállalókat, s előmozdítsa: ezek az állampolgárok idővel választott testületek tagjai lehessenek. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy igazi fellendülés e téren csak akkor érhető el, ha a lakóterületi közéleti tevékenység az eddiginél fokozottabb elismerésben részesül. Ezért célszerűnek látszana, ha a népfrontmozgalom vitát kezdeményezne arról, hogy miként vonható be az eddiginél még hatékonyabban a lakóterületi munka a közélet egészébe. Országgyűlési bizottság Köpfenden az árpolitikai Hétfőn a Parlamentben Bognár József elnökletével ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A bizottság ülésén, amelyen részt vett Cservenka Ferenc- né, az országgyűlés alelnöke, a képviselők meghallgatták Csikós-Nagy Béla államtitkárnak, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének tájékoztatóját. A vitában felszólalt Garai Vilmos, Szabó Kálmán és Szurdi István (Budapest), Antal Imre és Kovács Istvánná (Pest megye 19, illetve 1. választókerület), Hajmer Imre (Komárom megye), Kangyalka Antal (Csongrád megye), Marton János (Győr-Sopron megye), Nics János (Fejér megye), Seres György (Hajdu-Bi- har megye) és Varga Gyula (Zala megye) képviselő. Foglalkozása: kovács Leszerelte a kandelábereket J Mottó: Miért róla szól ^ írásunk? Azért, mert nincs i benne semmi különös. Ép- í pen olyan, mint mi. Hét- í köznapi ember. HALLOM, hogy a zalaegerszegi zsinagóga kilincseit egy érdi kovács csinálta meg a felújítás során éppen olyanra, amilyenek az eredetiek voltak. Érdekelt a dolog, vajon miként találhattak egymásra ekkora távolságból a zalaegerszegiek és a mester? Kíváncsian a kovács nyomába eredtem. Amikor ráleltem, kellemes meglepetésben volt részem. Kiderült, hogy régi ismerősöm nekem ez a kovács, a Mezőgép érdi gyárából. Amikor először találkoztunk, huszonéves, ifjú ember volt, szívében a mesterség szerete- tével, kéz'-ben a tudással. Azt mondta róla akkor Antal Imre, a gyár igazgatója, hogy igencsak ismeri már a szakma minden csínját-bínját, fiatal kora ellenére a legjobbak közé tartozik, pedig csak azért került a pályára, mert annak idején máshol minden hely betelt az orra előtt a szakmunkásképzőkben. Szakmai tudásáról most is úgy vélekednek az érdi gyárban, hogy minden elismerést megérdemel. Bármiféle gépet képes kezelni a műhelyben, de érti a kézi kovácsolás szakmai fogásait is, szóval: még mindig egyike a legkiválóbbaknak. Afféle fregoli, mindenhovajó ember. Ezért döntött úgy a gyár vezetősége, hogy diszpécserként foglalkoztatják, meg rábízzák a szakmunkástanulók oktatását is. Nagy fájdalmára pillanatnyilag nincs tanuló. Emiatt azért kesereg, mert félti a szakmát. Ha nem lesz utánpótlás, ki művelje akkor, amikor a mai kovácsok már kiöregedtek? Az érdi kovács, Lusánszki LÁszló azonban még mindig fiatal. Mindössze harminckét éves. Felépült a háza, amit akkor kezdett, amikor legutóbb beszélgettünk. Igaz, az emelet még nincs egészen kész, de a földszinti rész szép otthont jelent a négytagú családnak. A melléképület pedig műhellyé alakult át a gazda értő keze alatt, ebben dolgozgat szabad Idejében, a közben beszerzett működési engedély birtokában. Persze, ehhez mester- vizsga is kellett. Azt mondja, nem is ártott egy kicsit tanulni, olyan dolgokat, amelyek nem tartoznak szorosan a szakmához, de nélkülözhetetlenek egy önálló mesterember számára. Különben is, minden érdekes, ami új. EZ UTÓBBI elv alaoján foglalkozik a műemlék énü l etek felújítása közben adódó munkákkal is. A Metrimpex budapesti székházának kanuiát bízták rá e^vebek közt nemrég, mert úev vélték, kovácsoltvas. Amikor jobban megvizsgálta. kiderült, hogy nem az. hanem színesfém ötvösmunka. de ez nem okozott problémát. Esv ötvösmester barátiával nekiláttak. S ha már benne vannak, leszedték az épületről a régi kandelábereket is, hogy újjávarázsolják azokat. Ráday Mihály tv-ope- ratőr, a városvédő műsorok atyja, a helyszínen, a Mün- nich Ferenc utcában járva, észrevette, hogy hiányoznak a szóban forgó darabok. Ki volt az az örült, aki leszerelte a kandelábereket? — kiáltott, s rátalált Lusánszki Lászlóra. Azóta tart az ismeretség, azóta egyre több a műemlékek felújításához tartozó munka. Miért csinálom? — kérdez vissza. Nem kifejezetten a pénzért. S ahogy sorra vesszük az árait, ez nyilvánvalóvá válik. Mert mit lehet kérni egy zsinagóga kilincséért? Kétszáz forintot? Ám megtörténhet, hogy több napot dolgozik azon. míg olyan lesz, amilyennek lennie kell. Ez a' munka egy kicsit művészet is, egy kicsit hobbi is. Csak szeretettel lehet csinálni. És ez a szeretet meglátszik a munka gyümölcsén. Például a Magyar Állami Népi Együttes Corvin téri épületének egyik finom mívű kapuján is. MOST ÖRÜL, hogy a gyár, amelyhez tartozik, elnyerte az Ipari Minisztérium pályázatát, melegüzemi kovács tanműhely létesítésére. Jövőre fel is kell építeni. Nagyon reméli, hogy a pályaválasztás előtt álló gyerekek szülei számára is vonzó lesz ez a műhely, s nem tiltakoznak, ha a fiuk ide jelentkezik. Nagy szeretettel foglalkozott — igaz, csak rövid ideig — a legutóbb vizsgázott tanulókkal. Talán ennek is köszönhető, hogy mind az öten ott maradtak a gyárban. És a saját fia? Hát... Nem olyan, mint én — sóhajt — más dolgok foglalkoztatják. Szenvedélyes bélyeggyűjtő például, képes fél napokat kószálni Pesten egy-egy dara- . bért. Újabban már lejárogat az udvari műhelybe, tanulgatja a hegesztést. Legjobban talán az. autók érdeklik. Most hetedikes. Majd meglátjuk, mihez lesz kedve, ha arra kerül a sor, hogy választania kell. A kislánya negyedikbe jár. Amikor legutóbb náluk voltam, még kis tücsökként ugrabugrált a mama körül, ma pedig már kész hölgy. Erről jut eszembe: a hölgyek nem unják, hogy apu örökké a műhelyben tesz-vesz? Mosolyog szőke, bajusza alatt. Azért elmegyünk ide-oda, ha nagyon akarják. Beülünk qz autóba, kirándulunk. Elugrunk Zala- karosra fürödni, vagy a fővárosba, cirkuszba a gyerekekkel, néha moziba is. Nem visz- szük túlzásba, nem olyan a természetünk... AMI AZ Ö természetét illeti, arról csak ennyit: pontosan olyan szerény, kedves embernek találtam, amilyen régebben volt. Szókimondónak ismertük meg, az ma is. És nem válik hűtlenné önmagához, mert búcsúzóul még utánam szól: meggazdagodni nálunk becsületesen igen nehéz, de jól megélni, azt lehet. Csak dolgozni kell. Munka meg akad, ha meg vannak elégedve az emberrel... Bálint Ibolya A fahseityaak együtt a Texgsáffaí Aki akar, a jövőben is boldogul Éppen nyolc esztendővel ezelőtt, 1976-ban számolhatott be lapunk utoljára két megyei ipari szövetkezet egyesüléséről. Az ilyen események azonban többnyire azt jelzik, hogy a két összevonásra vállalkozó közösség közül valamelyik — enyhém szólva — betegeskedik. Szűkebb pátriánkban az utóbbi években — a sokasodó és olykor csak nagy erőfeszítésekkel megoldható gondok ellenére — szövetkezeteink állták a versenyt, csak ritkán fordult elő, hogy valamelyik veszteséggel zárta az évet. Tavaly a ceglédi Dél-Pest megyei Szolgáltató Szövetkezet került nehéz helyzetbe, ám náluk a gyors vezetőváltás Sikerrel járt — azóta felkerültek a mélypontról. Az idén — az elmúlt esztendei tevékenységével — az aszódi Ferrome- chanika kasszája ürült ki, pénzügyi gondokat okozva, ám talpon maradásukra megvan a remény. Taksonyban már az sincs: az előzetes számítások szerint mintegy 7-10 millió forintos alaphiánnyal, illetve veszteséggel kell szehír benéznie a kollektívának. S mert saját erőből nem tudják megtéríteni adósságaikat, a KISZÖV javaslatára tegnap kimondták a beolvadást a du- naharaszti Texgrúf Ipari Szövetkezetbe. Megalapozóit intézkedés (Dlmaharaszti, 1984. március 9., o Texgráf közgyűlésén.) — ... És ezúttal szeretném bejelenteni, hogy mai megbeszélésünkön döntenünk kell a Taksonyi Háziipari' Szövetkezet kollektívájának befogadásáról is — mondotta a vezetőség beszámolóját ismertetve Semegi Pál elnök. — Kérem önöket, hogy foglaljanak állást a beolvadás mellett, mert a „szomszédok” ugyanolyan becsületesen és megbízhatóan dolgozó emberek, mint mi itt, Dunaharasztiban. Nem rajtuk múlt, hogy ennyi gond halmozódott fel gazdálkodásukban ... Szót kért Bernáth Tibor, a KISZÖV elnöke is: —,. Ami pedig a takso nyiakkal az egyesülést illeti, a befogadó szövetkezetnek jogos az az igénye, hogy ne neki kelljen az adósságot megfizetni. Az OKISZ kölcsönös támogatási alapból kerül rendezésre a beolvadó szövetkezetnél felmerült pénzügyi hiány. Gondjaik helyben meg'oldha- tatlanok, csak a beolvadás se gíthct rajtuk... A levezető elnök megnyitotta a vitát a javaslatról. Marosi Zsigmond raktáros: — Jó lenne, ha a taksonyiak valamelyik vezetője itt elmondaná, ők hogyan látják a helyzetet. Üjabb hozzászóló Jelentkezett: Glódi István, a nikecell- gyártó üzem vezetője. — Mindenképpen fontosnak tartom, hogy mi egy tiszta szövetkezetei kapjunk, tehát ne nekünk kelljen a partner adósságait kifizetnünk. Ami viszont továbbra is kérdés marad: mi lesz a sorsa a taksonyiak üzemeinek, gépeinek? Lesz-e elegendő pénzünk a megkezdett beruházások folytatására? Talán jobban járnánk, ha eladnánk azokat a csarnokokat, műhelyeket, s az, így kapott összegeket saját beruházásainkra költenénk. Vagy egy ötlet: nyissunk tájjellegű szállodát, ott! Nem aka-rom, hogy bárki is munka nélkül maradjon Taksonyban, de azt kérem, hogy csak megalapozott intézkedéseket hozzunk. A taksonyiak elnöke Szalay Ervin a kérésnek eleget téve elmondta véleményét: — Éppen harminckettedjk esztendeje működik szövetkeetünk. Híre nem csak idehaza, de külföldön is ismert. Sajnos, hiba csúszott a számításba ... Állíthatom, a mi közösségünk is a munkát szerető emberekből áll. A munkahelyi tanácskozásokon egyébként mindenki egyetértett a beolvadással. Bernáth Tibor válaszolt Glódi István kérdésére. — Kérem, azt is vegyék figyelembe, hogy nem elsősorban anyagi gondokról van szó. Sokkal inkább a szövetkezeti mozgalomról. Amikor javaslatunkat előterjesztettük,, az volt a célunk, hogy senki se járjon rosszul. Taksonyban kell a meglevő üzemekben jobban szervezni a munkát. Szövetségünk a jövőben is megad minden támogatást a Texgráfnak, ha kéri. A titkos szavazás végeredményét a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette: a 205 megjelentből 204-en fogadták el a befogadást, egy ellenvéle ménnyel szemben. Kiút a mélypontról (Taksony, 1984. március 12. a háziipari szövetkezet köz gyűlése.) Szalay Ervin terjeszti elő az egyetlen, napirenden szereplő javaslatot, a beolvadást. — Az elmúlt évet 3,9 milliós nyereséggel zárhattuk volna, ha a különböző adóssá gaink nem vinnék el a pénzt. Most más választásunk nincs: ahhoz, hogy továbbra is megtalálja számítását a kollektíva, a dunaharasztiakkal való ösz- szeolvadásra van szükség. Kérem, döntsenek javaslatunkról. A vitában először Bernáth Tibor kért szót: * — Megyénkben az ipari szövetkezetek nagyon nehéz évet zártak tavaly. Minden erőfeszítés ellenére, mintegy 20 százalékos nyereségcsökkenést okozott a szabályozók szigorodása. Állíthatom, csak az kollektíva tud talpon maradni, amelyik képes azonnal alkalmazkodni a követeimé nyékhez. Így születhettek szűkebb hazánkban 1983-ban • is kimagasló eredmények. Anti az önök gondjait illeti: húrom, okra vezethető vissza a mostani helyzet kialakulása. Az egyik, hogy különböző vezetői és káderpolitikai hibák miatt nem volt megfelelő a vezetés és nem tudták követni a változó gazdasági követelményeket. Az elnökük hosszas beté- geskedése alatt nem volt például megfelelő a vezetői munka. A másik, a rendkívül magas, majdnem 38 százalékos létszámcsökkenés. A harmadik: hozzákezdtek egy olyan beruházáshoz, amelyre a szövetkezetnek nem volt fedezete. Mindezek együttesen billentették fel végzetesen, a pénzügyi egyensúlyt. Schmauder Pál fűtő a következő felszólaló: — Ha ennyire csökkent a létszám, s látták, hogy nehéz helyzetben vagyunk, : miéit nem módosították a tervet? 1 Szalay Ervin válaszolt is mindjárt: — Á negyedik negyedéiben csökkentettük a tervet, pe már ez sem segített. . A titkos szavazás végéted- . mépye szerint llQ-en döntöttek az egyesülés mellett, hárman ellene, foglaltak állást. Munka lesz elég Szalay Ervinnel a szünetben váltottunk szót. — Hogyan mehetett tönkre a szövetkezet egyetlen esztendő alatt? — Hosszú évekig eredményes volt a gazdálkodásunk;. Én tíz esztendeje vagyak Itt elnök, ez alatt egyszer — 1979- ben — elnyertük a kiváló címet Is. Hogy miiként juthattunk idáig?- Én a magam számára elvégeztem a számvetést, de a hivatalos vizsgálat eredményére még várni kell... Semegi Páltól, a Texgráf elnökétől azt kérdeztük: mi i.asg a befogadott taksonyiak sorsa? — Némileg módosul a termelés szerkezete. Az új csarnokban a textilkonfekcionáió részleg kap helyet, később Du- navarsányból és Dunaharaszti- ből a dobozüzemünket is szeretnénk odaköltöztetni. Meg kell oldanunk ott gz anyag- mozgatást. ami rendkívül égető feladat. A bedolgozókkal más a helyzet. Ha a kosárfonás gazdaságosan tovább folytatható — fejlesztjük. A kézí hímzéssel foglalkozó asszonyokat és lányokat azonban g konfekeiórészlegben fogjuk alkalmazni. Az viszont biztos: aki akar, nálunk is boldogul*■ hat. Furucz Zoltán M egütközve vettem tudomásul a Pest megyei szállítási bizottság egyik ülésén, hogy megyénkben tavaly csak a vonatkocsikban 9—10 millió forint kárt okoztak a rongálók. Ez az összeg körülbelül két vadonatúj, jobb márkájú személyszállító vonatkocsi ára. A letörött csapokat, kagylókat, a felhasított üléshuzatot, a betört ablakokat, kicsavart villanykörtét látva az utasok széttárják a karjukat. A probléma azonban az, hogy egyelőre az illetékesek sem tettek ennél sokkal többet. Végül is elfogadható magyarázat, hogy létszámhiány van a MÁV-nál, két-három ember fizetése több, mint eggyé, tehát gyakran előfordul, hogy egy tíz-tizenöt kocsiból álló szerelvényt egyetlen kalauz kísér. S ember legyen a talpán, aki a három-négy jól megtermett potyautassal, vagánykodó- val szemben kellő szigorral lép fel. Ezért a veszélyezVANDALOK tetett helyeken, már visz- szaállították a csoportos jegyvizsgálatot, vagyis négy-öt jól megtermett ellenőr járja ezeken a szakaszokon a vonatokat. A debreceni vasútigazgatóságról például már 19 fővizsgáló túlórázik emiatt rendszeresen. A Budapest—Szob és Budapest—Üjszász között közlekedő vonatokat — mondta a vasútigazgatóság szakembere — Pest megye területén egyszerűen megdobálják a környező lakosok. Ha nem tudnám, hogy Lajosmizsén, éppen a kulturáltabb utazás érdekében épített kocsimosó vágányok 7 millió forintba kerültek, és ugyanakkor ezen a szakaszon a legjellemzőbb a vandalizmus, hányavetien megkérdezném: ugyan, nincs jobb dolguk? Ám márcsak azért sem lehet le- gyintenl, mert az országban a statisztikai adatok és a MÁV-oSok tapasztalatai szerint Pest megyében okozzák az utasok a legtöbb kárt. Egy évben körülbelül 100 millióan szállnak megyénk területén vonatra. S a többség ugyanúgy elítéli a ron- gálókat, mint a MÁV dolgozói, vagy — a rendőrök. A vasút érintett igazgatóságai ugyanis már kérték a Pest megyei rendőrkapitányság segítségét is. Meg is kapták, sorozatos ellenőrzéseket tartottak együtt, de állandó kíséretet ők sem adhatnak a kalauzok mellé. V an-e megoldás? A MÁV dolgozói, a rendőrök és mivel a házi főzető szesz árusítása már a vám- és pénzügyőrökre tartozik, azok bevonásával sűrítik az ellenőrzéseket. Ám egyelőre úgy tűnik, csak példás büntetésekkel lehet majd elvenni a rendbontók kedvét a virtuskodástól. Eller Erzsébet Több termés Melioráció A mezőgazdaságban évről évre nagy Összegeket költenek meliorációs munkákra; a kiy jelölt vidékekén komplex tervek alapján javítják a talajt,, vezetik le a belvizeket, elejék Veszik a föld kopásának, az eróziónak, és — ha szükség»* — kémiai vagy mechanikai beavatkozással javítják a termőképességet. Az idén kétmilliárd 250 millió forintot fordítanak meliorációra, ebből több mint 1 milliárd forint az állami" támogatás összege, a többit az üzemek saját erőből, illetve kisebb részben hiteiből teremtik elő. A komplex talajrendezés. -javítás mértékére jellemző, hogy az elmújt három évben 330 ezer hektárt hoztak rendbe. Az idén, illetve a következő években ie változatlan ütemben folytatják a munkálatokat. A MÉM szakemberei érté*- kelték az eddigi munkálatokat. Megállapították, hogy nagy átlagban egy hektár'.meliorációs'javítása után 1.-6—2 tonnával növekszik a gabonahozam. A megtérülés ideje sík vidéken 6—9 év. Ennél hosszabb a dombvidékekén, ifi azonban a melioráció egyben a termőföld mentését is jelenti, így a gazdasági számításoknál alaovetően más a közelítés módja is. :