Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-13 / 61. szám
1984 MÁRCIUS 13., KEDD Népzenei verseny Szentendrén Fokos és kávé gőz nélkül A get, bő gatyát, fehér gyolcsin- pitykés lajbit viselő marcona férfi komoran homlokába tolja pörge kalapját, s szinte ugyanazzal a mozdulattal pödör egyet a bajuszán. Ezüstfejű, veretes fokosát kimért mozdulattal a pult széléhez támasztja és zord hangon eny- nyit mond: — Egy jó feketét kérnék, gőz nélkül! A jelenet — legalábbis az Utolsó mondat kivételével — bárhol másutt megdöbbenést keltett volna e szombat délelőtti órán, a Pest megyei Művelődési Központban azonban nem. Még a gyerekek sem hajlandók szájtátva megbámulni a betyár külsejű dalnokot, hiszen a megye dalosainak és népi hangszereseinek találkozóján' az ő öltözéke sem feltűnőbb, mint a sokféle, szebbnél szebb népviselet. Ezek némelyikét a Néprajzi Múzeum is megirigyelhetné. Egy fehér ingvállas, rózsaszín ^elyemszoknyás, varko- csos-máslis kisleány izgatottan tudakolja a szervezőktől, mikor kerül sorra, az idős nénike, díszes főkötőben, színpompás vállkendőben, sokszoknyás-rin- gó járással indul a bejárat felé. Mögötte két, hímzett gyolcsinges, csizmás férfi díszes citerával a hóna alatt igyekszik ugyanarra. A nézőtér már tarkállik a színes fejkendőktől, főkötőktől, szalagoktól, kalpagoktól. A versenyzők lámpalázasan várják a kezdést. Az elmúlt év őszén indult e szombati döntővel tetőző versengés. A művelődési központ és a Pest megyei Tanács művelődési osztálya közösen hirdette meg a rendezvénysorozatot. Több mint kétszázan vettek részt az eddigi hat elődöntőn, Veres-egyházon, Foton, Galgahévizen, Nagykátán, Érden és Monoron. Közöttük kilencéves gyermek és nyolcvan- éves aggastyán is akadt. A kétszáz versenyzőből válogatták ki a döntő ötvennégy résztvevőjét, akik — Tóth Béla, a megyei művelődési központ igazgatója megnyitó szavai szerint — ékes cáfolatát adták annak a véleménynek, hogy Pest megyében csak a Tápió és a Galga mente vidékének van sajátos népi zenei kultúrája: a megyében mindenütt őrzik és újítják a hagyományokat. A színpadon tekerőiant, citera. A kamaszfiú, aki felváltva játszik rajtuk, végül nádsípot húz elő zsebéből. Még nem igazán sikerül minden hang — talán csak a versenyTlsztdn csendülted fel a népdalod a pilisszentkcresztl Mikus Anna és Kolozsvári Ilona ajkán láz miatt —, a citerán még nem minden dallamív igazán megformált, de a fiú játéké ból már érződik a népzene értő szeretető. Középkorú asz- szony következik: dalokat ad elő. Tizenkét éves kisfiú, d alig látszik hatnak. Kezében furulya, úgy cifrázza, mint a mesebeli juhászbojtár, akinek játékától mindenki táncra perdült. ■ Az előtérben még mindig nagy a nyüzsgés, néhányan izgalmukban föllépés előtt be se mernek menni a terembe, mások meg éppen sikeres sze replésük után adják hírül örömüket. Kipirultan, mosolyogva érkezik egy kékfestőruhás kislány. Míg a fellépésre várt, mindenről megfeled kezve, kezét tördelve állt az első széksor mellett. Most már észreveszi a közönséget is, boldog, mert sikere volt. Göliner Judittal, a verseny főszervezőjével beszélgetünk: — Az elején nem nagyon bíztunk a versenyfelhívás sikerében — mondja —, annyira kevesen jelentkeztek. Aztán a határidő közeledtével özönteni kezdtek a levelek. Nem- is gondoltuk, hogy ekkora sikere lesz. — Lesz-e valamilyen folytatás? — Sajnos, nem. Az egész a megye kezdeményezése volt, országossá bővítéséről egyelőre nincsen szó. Magnóra rögzí tettük viszont az elődöntők és a mai rendezvény dalait, mert nagyon sok, eddig ismeretlen, szép, régi stílusú népdalt fedezhettünk föl. Lejegyzésük gazdagíthatja a népzenetudományt. Kallós Zoltánnak, az erdélyi népzenekutató-tíalgyűjtőnek, a rendezvény díszvendégének tetszettek az elhangzottak: — Legnagyobb élményem a gyerekek, főleg a táborfalviak voltak. A gyerekek hozták a legautentikusabb régi stílust, nem is akármilyen szinten; ez már nem az iskolai éneklés! Nagyon ürülök, hogy a hagyományok ilyen frissen, elevenen élnek tovább, s élni is fognak. Ennél többet pedig mi sem kívánhatunk. Décsi Ágnes A VERSENY EREDMÉNY El Hagyományőrző kategóriában (énekesek) Arany fokozat: Kovács Tamásné, Szada, Koncaik József Tápiószent marton. Ezüst fokozat: Illés Imréné Érd, Czv. Bojsza Sándorné Veresegyház, özv. Or mán dl Kálmánná Ipolytöl- gyes. Bronz fokozat: Ilamál József Sza- da, Kis István Nagykörös. Ifjúsági kategóriában (énekesek) Arany fokozat: Tóth Zs. Katalin Tara. Ezüst fokozat: Kovács Cecilia Szád.". Bronz fokozat: Pápai Erzsébet Érd. Hangszeres kategóriában Arany fokozat: Kovács László tanuló (citera, furulya, náúsip, teke- rőlant) Táborfalva. Ezüst fokozat: Major János (citera) Veresegyház. Bronz fokozat: Aszódi Csaba tanuló (furulya) Aszód, Jónás András (citera) Dunavarsány. A tápiószentmártoni Koncsik József szépen szólaltatta meg furulyái".: Trencsényi Zoltán felvételei Művelődési gondok Szobon Humanitás kontra közérdek Március ötödiké, délelőtt tíz óra, Szob. A helyi művelődési ház kívül-belül csendes. A festékfoltos aulában két mici- sapkás munkás matat egy villanykapcsoló körül. Az irodaajtók zárva. Egyik-másik előtt ujjnyi vastag porszőnyeg; há- boríthatatlan hízhat egy ideje. A munkásoktól tudakozódom a házbeliek után. Hiába. A mi- cisapkások csak annyit tudnak, hogy egy népművelő dolgozik itt, az is elment valamerre. Biztatnak, nézzek körül a faluban, mondván, aki keres, az talál. ★ Szerencsém van, Bores József, a művelődési ház egy- szem szolgálatban levő munkatársa hamar megérkezik. Szobájának ajtaján a felírás; előadók. 7— Előadók? Egy éve dolgozom itt, jóformán egyedül. Az igazgatónő, Gulyás Erzsébet évek óta betegeskedik. A múlt esztendőben sem dolgozott egy hónapnál többet. Az idén már a januárt sem bírta végig. Ügy tudom, nyáron újra műtik, megint csak nem számíthatok rá. Ha legalább a szabad népművelői státust elfoglalná valaki, akkor csak könnyebben lennénk. Gondnok is kellene, aki ért a műszaki berendezésekhez. Most — a munka mellett —, ha kell, fűtök, megoldom az igazgató feladatait, sőt alkalomadtán még a mellékhelyiségeket is én takarítom. Szobot a helybeliek enyhe malíciával csak mint átjáróházat emlegetik. A hasonlat találó. Mivel a helybeliek nagyrésze Vácra, a környékbeliek pedig ide járnak dolgozni. Mindenki utazik, naponta vonatra-buszra száll. — Nemcsak Szob — mondja Boros József —, hanem Mária- nosztra és Ipolydamázsd köz- művelődését is innen irányítjuk, pontosabban irányítom. Hat kis alkotóközösség tartozik a kebelünkbe, köztük fotó, gyorsíró, mesemondó szakkör. Sajnos, egyik-másik döcögve járja útját. Mint látja, a művelődési házat éppen renoválják, ezért itt nem kerülhet sor nagyobb léptékű rendezvényekre. Vagyis erényt kovácsolunk a kényszerből, Mária- nosztrára és Ipolydamázsdra vihetjük ki a műsorokat. Sikeres vállalkozásnak indult a Dialóg Színpad — ez egyébként a főnöknőm ötlete volt —, de a betegségével ez is leállt. Merthogy volt még néhány jó ötlete. Mindent egybevetve; én egyedül képtelen vagyok ellátni három ember munkáját. Ráadásul, ha Erzsébet vissza-vissza is jön, akkor rendszerint vitába bonyolódunk egy-egy téma kapcsán. E'gységes, egészséges kompromisszum nem születhet, mert nincs rá idő. Így — fizikai példával élve — a néha-néha találkozó sinus hullámok kioltják egymást. ★ A szobi állapot, ahogy mondani szokták; áldatlan, immár évek óta. Orvoslást, megoldást csak a helyi tanácstól várhatnak, de mi a biztosíték, hogy valóban intézkedik az, akit illet ez a jog? Hiszen a tanácsi vezetők nem pár hete, hónapja kerültek szembe a művelődési ház gondjaival. Nagyközségi közös tanács, tizenegy óra. A tekintélyes .épület emeleti folyosóján rés- nyire nyitva az Elnök feliratú ajtó. Ősz hajú asszony ül a fogadószoba íróasztala mögött. Pedáns, határozott, jól tájékozott. Ám azt nem tudja, mikor található az irodájában az elnök. Javasolja, próbáljam meg később. A vb-titkárnál kopogtatok. Készségesen fogad, hellyel kínál, de rögtön felhívja a figyelmemet, hogy csak elnöki engedéllyel beszélhetünk. Amennyiben azt megszerzem, máris szólhat a művelődési házról, a közművelődésről. Némi felvilágosítást azonban mégis kapok. Folyosói beszélgetés során megtudom, hogy Gulyás Erzsébet a múlt év decemberében saját felelősségére vállalta újra a munkát, de csak pár hétig dolgozott, aztán újra ágynak esett. Informátorom nevét kérésére nem írhatom le, mert őt sem hatalmazta fel az elnök a tájékoztatásra. Gulyás Erzsébethez indulok. A szolgálati lakás ajtaján hiába csöngetek. A szomszéd — talán az ebédtől állt fel kopogtatásomra — morcosán a vállát vonogatja. — Az Erzsiké, hm, talán a kórházban. Nagyközségi közös tanács, fél tizenkettő. A titkárnő a helyén, mint mindig. — Az elnök elvtárs? Ö, ha fiü^yiíiítS. Országjárásuk közben ezúttal Nagykátára is ellátogattak a Kertünk-udva- runk munkatársai. Nem ok nélkül keresték fel ezt a Pest megyei települést, mert — láthattuk, hallhattuk — ott különösen sokan és igen eredményesen foglalkoznak szarvasmarhák tartásával. Lendvai Mária egyedülálló nő létére is vagy egy féltucatnyi jószágot nevel, gondoz. Kis gazdaságát még fejőgéppel is felszerelte — nyilván azért, mert így jobban tud boldogulni az állatokkal, és azért is, mert megéri a befektetés. (Bánata csak az, hogy ■gyermekei .egyáltalán nem vonzódnak az ő jókedvvé1 végzett foglalatosságához. Nekik — panaszolta — egyszerűen nem kell az ál’at.) Árvái Lajosék portáján szintén ott sorakoznak a tehenek. A legelsőt a szobába szánt parkett árából meg egy miniszteri kitüntetés összegéből vették (a parkettázás azóta is várat magára — mesélte ke- serédes mosollyal a háziasz- szony), a többit meg úgy, ahogyan a pénz szaporodott. Most már el sem tudnák képzelni az életüket e négylábúak nélkül, bár sok a tennivaló körülöttük, és ami a fő gond: egyszerűen nem lehet otthagyni azokat. E két példát Kiss. Lajos, a tanács osztályvezetőjének szavai egészítették ki. Tőle hallhattuk, hogy mintegy tízezer szarvasmarhát számlálnak a volt nagykátaj járásban, s közülük 2900—3000 fejőstehén Ez utóbbiak nagyobb része a magángazdaságokban hízik, tejel. A követendő példaként bemutatott Nagykátán egyébként egy esztendő alatt 470 ezer liter tejet fejtek. Ez bi zony igen szép eredmény! A tejipari tröszt minden lehetőt elkövet azért, hogy ez a tengernyi folyadék még nagyobbra duzzadjon. Tudván tudják, hogy a fejőgépekkel nincs minden a rendjén, tehát most ezeket a masinákat kell használhatóbbakká tenni. És még egy — szintén a tröszt által tapasztalt igen kedvező jelenség: megítélésük szerint mind több fiatal adja a fejét a háztáji tehéntartásra Pest megyében. (Lendvai Mária utódainak idegenkedése ilyenformán nem általános tünet, inkább csak egyedi ódzkodás.) Szcnílőrinckáta. A másik Kátára — a megyehatárnál virágzó Szentlőrinckátára — is ellátogattak a tévések. Itt nem annyira a föntebb emlegetett jószágok adják a hasznot, hanem a fóliázás. Ahogyan a felvételek mutatták, szinte nincs is olyan kert, ahol ne csillognának a műanyag leptek. Alattuk pedig ... Nos, alattuk vidáman zöldell a sok jóféle levesbe, éléskamrába való. Főképpen a retek hozza á pénzt — legalábbis azok szerint, akik szót kaptak Gerhardt Zsuzsa szerkesztő hangulatos, munkára, Vállalkozásra biztató műsorában. S hogy ez a most szóba hozott helység mennyire rákapott a kertészkedésre, azt ml sem bizonyítja jobban, mint a klubkönyvtár esete. Ez az intézmény ugyanis ügyes profilváltással a mezőgazdasági tudományok terjesztését vállalta el. Rendszeresen tartanak ott kertészeti szakelőadásokat, amelyeken átlagosan 40—50 érdeklődő vesz részt. És nemcsak kérdeznek, jegyzetelnek az összegyűltek, hanem földet és palántát is hoznak, úgymond elemezni. Tehát kertjük, ágyásaik televé- nyét, produktumait tájékozódás céljából minősíttetik. _Lám — vélhette az előfizető — mi mindenre jó egy ilyen művelődési létesítmény, ha okos kezekben van, ha éppen arra használják, amire kell... Szálka, hal nélkül a készüléktulajdonos általában optimista ember; szentül hiszi, hogyha valami nagyon rosszul kezdődik, annak a folytatása csak jobbra igazodhat. A Szálka, hal nélkül című jelenetsorral is így lehettek mindazok, akik szombat esténként tévézni szoktak. Hátha — így az óhajtás — a nyitány borzalmait el feledteti a második traktus. Nem feledtette el. Felülmúlta. Abban a kórházi környezetben ugyanis valami olyan fahumorú, rendezetlen, szerkesztetlen tébláboiás zajlott le, amire egyszerűen nem érdemes jelzőket keresni. És négy fejezet még hátravan Gyurkovics, Dobray! Mit kell még megérnünk?! Akácz László idáig nem jött, nem is lesz ma már bent. ★ Egy emelettel följebb, Vácott, a. városi tanács művelődési osztályán próbálkozom értesüléseket, esetleges javaslatokat tevő munkatársat találni. Az osztályvezető éppen nincs bent. A helyettes — aki inkább csak sportügyekkel foglalkozik — Fadgyas Ilonához, a terület ismerőjéhez küld, akit a művelődési központban találhatok meg. Ott először Kiss Edithez irányítanak, mivel akit keresek, még nem érkezett meg. Kiss Edit, a központ módszertani előadója, felhatalmazás nélkül is kifejti véleményét. — Szerintem nem lenne méltányos leírni egy régi dolgozót, aki jól látta el a munkáját, de tény, a vezetésre egészségileg alkalmatlan. Ezzel szembe kell néznie, viszont valahogy senki sem mondja ki ezt, mármint hivatalos fórum előtt. Biztosan akadna valamilyen munkajogi megoldás az esetre. Hiszen a betegség mindenkit elérhet. Addig is mi innen, Vácról próbálunk valamennyit segíteni. Közben megérkezik Fadgyas Ilona is, de elfoglaltsága miatt csak kiüzen, hogy nem tud semmit hozzátenni a szobi ügyhöz, ö személy szerint nem javasolja Gulyás Erzsébet elmozdítását. Beszélgetni, kérdezni nincs módom. Köztünk a párnás ajtó. ★ A kör bezárul. A kálvária utolsó szereplőjét, Végh Károlyt, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának főmunkatársát kérdezem: vajon ki, mikor, hogyan tesz pontot á szobi ügyre? — Sajnos az tény, hogy a művelődési ház igazgatója többször kényszerül hosszabb időre betegállományba. Ügy tudom, nem várható az, hogy a közeljövőben Újra munkába álljon. így egy mun- ka társsal a környék közművelődése fehér foltokkal jellemezhető. A szabad népművelői státus betöltése sem megoldás. Legénység, kapitány nélkül hajóznak... Intézkednie azonban a helyi tanács elnökének kell. Majd két héttel ezelőtt azért találkoztunk, hogy az ön által most kérdezetteket is megtárgyaljuk. így a következő variáció is felmerült. Mivel a könyvtár vezető, je végzett népművelő is, és vezetése alatt az intézmény az egyik legjobb lett a megyében, lehet, hogy ő lesz átmeneti időre a művelődési ház vezetője is. Biztos vagyok abban, hogy a tanácselnök is szeretne már megoldást. Kár, hogy nem sikerült beszélnie vele. Minden gonddal tisztában vagyok, de azért ne felejtse el, hogy a szakkörök, kiscsoportos foglalkozások nem álltak le, ott van a Börzsöny Múzeum, meg Vácról is kapnak segítséget, szóval nem állt le a közművelődés szívverése Szobon és környékén. ★ _ Eddig a szobi ügy — egyelőre. Mert a következő hetekben, hónapokban is nyomon követjük az eseményeket, s a fejleményekről beszámolunk olvasóinknak. Mészáros László Két kategóriában Gyűjtőpályázat A miskolci Herman (X; múzeum, több más intés ménnyel közösen, az idén' i meghirdette az lstvánffy Gyv la honismereti és népraj: gyűjtőpályázatot. A matyók és palócok nép életének neves kutatójáról el nevezett pályázatra ezúttal i ifjúsági és felnőtt kategóriá ban lehet nevezni, elsősorba a munkás- és parasztéle önálló kutatásán alapuló mű vekkel. A pályázat meghirde tői több kiemelt témát ajánla nak feldolgozásra. A pályaműveket a miskolc Herman Ottó múzeum címé re, ez év augusztus 15-ig kel beküldeni.
