Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

4 1984. FEBRUÄR 12., VASÄRNAP Görög népművészet Görög népművészeti és kézműipari kiállítás nyílt a Vigadó Ga­lériában. A bemutatón népviseletek, hagyományos íazekaster- mékek, athéni ötvösmunkák, bizánci ikonmásolatok, népi kerá­miák, szőnyegek és textíliák tekinthetők meg. A hagyományos folklórelemek mellett a kiállításon helyet kaptak a mai kerá­miák és iparművészeti alkotások is. Rádiófigyelő Közművelődési gyakorlaton Vácott Milyen a szakma presztízse? Információ a hallgatóknak első kézből _ Népművelő szeretnék lenni. Igaz, rendkívül össze­tett ez a pálya, és a főiskolától csak ízelítőt kapunk be­lőle. — N emigen becsülik meg a közművelődési szakem­bereket. A legtöbb helyen igyekeznek megszabadulni tő­lük. Az a vélemény, hogy izgágák, mindig mást akar­nak, mint a többiek. Csak éppen arra nem gondolnak, hogy ez a mást akarás mindannyiunkért való, amitől ér­telmesebb lenne az életünk. — A szakma presztízse bizony nem a legjobb. Azt már mindenki tudja, hogy többnyire jól felkészült, értelmes emberek mennek népművelőnek, de mégis megfoghatat­lan tevékenységük hatásfoka. — 'Én mégiscsak megpróbálkozom a népműveléssel. Sokszínű, nagy energiát igénylő tevékenység. Az iskola­padból bizonyára mindent másképpen látunk. Azért csak úgy gondolom: megpróbálom... BURGERT-PORTRÉ. Miköz­ben Lakatos Pál műsorát hall­gattam a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinát igazgatójá­ról, az jutott eszembe, hogy milyen sokat tudok már Bür­gert Róbertról. Sokkal többet, mint államférfiakról, egyné­mely ünnepelt színésznőről vagy néhány kollégámról, akik­kel pedig évek óta egy folyosón dolgozunk. Csak néhány hó­napja, hogy újra vetítették ti- zen-valahány évvel ezelőtti emlékezetes televíziós beszél­getését, s folytatták az azóta megtett életút eseményeivel. De Burgert Róbert képmásá­val találkoztam napilapokban és folyóiratokban, hangját gyakran hallottam a rádióban, véleményéről tudakozódhattam irodalmi újságból és közgazda- sági közlönyből. Az igazgató meg is érdemel­te a közfigyelmet. Mindenekelőtt azért, mert személye a mindig újat, jobbat akaró ember szimbóluma. Azo- ké a nehéz embereké, akik bár ideológusok, s nem is társadal­mi vezetők, mégis példájukkal a közgondolkodás és a politika formálói is. Előfutárok, akik arra hívják fel a figyel­münket, hogy a megcsontoso­dott szokások, a mozdulatlan társadalmi keretek gátjai a fejlődésnek. Burgert Róbert emellett szí­nes egyéniség. Eredendően az, ráadásul a két évtizedes sze­replés gyakorlottá tette az interjú műfajában is. Olyan riportalany, amilyennél kelle­mesebb partnerra nem is vágy- h£» az újságíró. Mégis, a Lakatos Pál készí­tette portré közben az jutott eszembe, nem könnyű a dolga Burgertnek. Először nehéz em­bernek kellett lennie, aztán példaként szolgáló reformer­nek. végül megállapodott . si­kerembernek. Mindig egyedül, legfeljebb másod-, vagy har­madmagával. Persze mi jól tudjuk, hogy szerencsére eny- nyire nem volt egyedül, de honnan tudja meg ezt az a szegény kutató^ aki mondjuk úgy száz év múlva a 20. szá­zad második felének Magyar- országáról filmekből, újságok­ból, hangszalagokból merít majd magának ismereteket.' JATÉKTÖKTÉNET. A játék nagyon komoly dolog. Oly­annyira az, hogy sok részes sorozat készült erről a rádió­ban, melynek legutóbbi 9. ré­szét most hallhattuk féitucat nagyon komoly történész köz­reműködésével. Azt bizonyí­tották, hogy a játék története egyszersmind az emberiség története, a játékos kedv nyo­mait fellelhetjük az irodalom­ban, a történelemben, sőt még a játékban is. Egy-egy korszak hangulatát, az akkor élt elődök gondolkodásmódját játékaikon keresztül is meg lehet ismer­ni, s akár egyórás folytatások­ból álló sorozatban feldolgoz­ni, mint e műsor teszi. E felismerésnek én roppant módon örülök. Pályatársaim, a szépírók, az afféle magamfaj­ta mezei újságírók lelke mé­lyén ugyanis él a félelem, hogy egyszer majd nem jut eszünk­be semmi új, s nem tudjuk kenyerünket mivel megkeres­ni. Most már aggodalomra semmi ok. E műsor analógiá­jára sokrészes sorozatban szaktekintélyek segítségével megvitathatjuk a női kalapdi­vat hatását a történelemre, megírhatjuk a lámpafórmák és az emberiség nagy társa­dalmi változásainak összefüg­géseit. S milyen érdekes lehet majd a társasági tánc forma­változásainak hatása a filo­zófiára című sorozat 34. foly­tatása irodaimi és zenei idéze­tekkel fűszerezve. Csillák András ni imiw un ■ i >i ii .. inrurrrTT Fi lmszemle Harmadik napjánál tart a I XVI. magyar jáiéKfiimiizemle; ; a budapesti Vörös Csillag Fiim- j színházban ma is öt ,filmet láthatnak az érdeklődök, köz­tük két új, eddig a mozikban még nem játszott munkát. A szemle sajátossága ugyanis, hogy programja kettős; egy­részt az előző esztendőben már bemutatott uj magyar játékfil­mekből nyújt válogatást, más­részt az előző évben már elké­szült, de a közönség elé még nem került filmeket is bemu­tatja, mintegy előzetesként. A szemlék tellát egyúttal mér­leget is adnak. Mondhatni; el­lenőrző mérleget, mivel egyfaj- ; ta, s igen alapos számvetést \ már a szemlék előtt elvégez a \ filmkritikusok szokásos évi i szavazasa, s az ezzel a szava­zással odaítélt — csak erkölcsi értékű, anyagiakkal nem jaró — díjak. Idén, mint ezt már hí­rül adtuk, január végén adták át ezeket a díjakat, s a dönté­sek azt jelezték, hogy a kriti­kusok testületé elsősorban azo­kat a filmeket tartotta elisme­résre méltónak, melyek vala­milyen formában a mai ma­gyar életből merítették témá­jukat. így jutott a legjobb film díja a kitűnő tíokumentumíiim- nek, Gyarmaíhy Lívia Együtt­élés című munkájának, mely­ben a nemzetiségek mai, néha igen bonyolult problémáiról volt szó; a legjobb elsőfiimes rendező díja Szurdi Miklósnak, a mai művészetika kérdéseit boncoló, fiatal színművészek közegében játszódó ííatásvadá- szok című filmjéért; a legjobb alakítások díja Zenthe Ferenc­nek és Eperjes Károlynak, a li. világháború faji üldözések­től mérgezett éveit ábrázoló Jób lázadása, illetve a mai de­viáns fiatalemberek életének egy szeletét bemutató Könnyű testi sértés című filmekben nyújtott teljesítményükért, és a legjobb epizódalakítás díja Bodrogi Gyulának, a Szeren­csés Dániel című (az 1933-as filmszemlén már díjazott) film egyik fontos figurájának meg­formálásáért. De még a doku- mentunifilmek közül is az a Macskaköröm nyerte a kriti­kusok díját, mely a mai társa­dalom egy groteszk jelenségét mutatta fel éles szatírával. Az elmúlt esztendő filmter­mésének már bemutatott része is, tíe a filmszemlén látható új alkotások java része is elsősor­ban tehát a jelenhez fordul, az 1230-as évek égető kérdéseit te­szi fel, vagy igyekszik válaszol­ni rájúk a filmművészet eszkö­zeivel. Nem mindig egyenletes színvonalon persze, s nem is mindig a legáltalánosabb prob­lémákat. érintve — de még az olyan, sikerültnek nem nagyon nevezhető filmekben is ott érezhető a jelennel foglalkozás vágya, mint az Elcserélt sze­relem vagy a nemrég bemu­tatott Szeretők. A formai meg­oldások persze sokfélék: az épp ma este látható Gyertek el a névnapomra (Karinthy Ferenc regényéből Fábri Zoltán ren­dezte* hagyományos dramatur­giájától a Déry Tibor-noveliá- ból készült Felhőjáték (rendező IVIaár Gyula) oldottabb, bonyo­lultabb hangvételéig — mint ahogyan a témák időben is szerencsésen szóródnak: a Fel­hőjáték az 19?0-as évek Buda­pestjén játszódik, a Febr'.-film ma. Bacsó Péter ú? 1 Iin-'e, a Te rongyos élet az lS50-es évek legelején, P.lészáros Gjrula film­je, a Házasság szabadnappal meg ismét csak a legjelenebb jelenben — hogy a szemle be­mutatóiból vegyük a példákat. A filmszemle társada/m: zsű­rije, mint eddig is, az idei ter­mést is díjazni fogja fez füg­getlen a kritikusok díjaitól). Esélyesek máris vannak — de az igazi döntést majd a nézők­től várhatjuk, ha jegyet válta­nak a filmekhez. Takács István Kíváncsiság Négyen vallanak a népmű­velői pályáról, annak presztí­zséről Vácott, a művelődési központban. Az ország legkü­lönbözőbb felsőfokú intézmé­nyeiből érkeztek ide közműve­lődési gyakorlatra. Immár hat esztendeje, hogy a főiskolások, egyetemisták kirajzanak a mű­velődési házakba, könyvtárak­ba, üzemekbe. Bekopogtatnak, hogy elméleti tanulmányaikat a gyakorlattal szembesítsék. A legkülönbözőbb hivatásra ké­szülők önszorgalomból jelent­keztek a tíznapos munkára. S ha csupán egy-egy település mindennapjaival ismerkednek meg, már az sem kevés. Hi­szen másképpen szemléli majd a dolgozó mezőgazda, jo­gász, pedagógus a környezetét, ha egyetemista korában ízelí­tőt kapott a közművelődés megannyi nehézségéből, jelleg­zetességéből. Kezdettől fogad diákokat a váci művelődési kökzpont. A közműveltség szerepe a társa­dalmi, gazdasági fejlesztésben. Életkörülmények, életmód, életminőség. Ezek a témák címszavakban, amelyeket az érkezők helyben tanulmányoz­hatnak. Túlságosan tudomá­nyoskodónak, túlságosan álta­lánosnak tűnik, a megfogal­mazás. Vajon mit szeretnének bemutatni a diákoknak? — kérdeztük a témavezető Kis Edittől, a ház munkatársától. — A témaköröket a buda­pesti bölcsészkaron fogalmaz­zák meg és adják tovább a többi iskolának. A diákok ter­mészetesen az érdeklődésük­höz közel állót választják. S csak a helyszínen derül ki, hogy túl nagy fába vágták a fejszét. Jelen esetben minden­ki tudja, hogy az alig két hét semmiképpen sem elég pél­dául az életmódkutatásra. Még arra sem, hogy belekós­toljanak egy szociológiai fel­mérésbe. Nem beszélve arról, hogy jelen pillanatban nem is foglalkozunk ilyennel. Megismerés — Önök nem jelezték ezt az egyetemnek? — Minden évben elmond­juk, hogy túlságosan általáno­sak és túlságosan elméleti ku­tatásokat igénylők a kiírások. Mi azt szeretnénk, ha a diá­kok betekintenének a művelő­dési intézmények, a munkahe­lyek életébe. Találkoznának a város sorsáért munkálkodók­kal, az illetékes szakemberek­kel. Jó lenne, ha egy kicsit kö­rülnéznének ezen a környé­ken, a Dunakanyar két olda­lán. Jó lenne, ha minél több helyen ismerkednének meg a pálya szépségével, buktatóival. Szeldei Ibolya, az egri tanár­képző történelem-népművelés szakos hallgatója egy esztendő múlva az egyik fővárosi mű­velődési házban szeretne el­helyezkedni. — Egerben járok iskolába. Budapesten * lakom, ugyanott szeretnék dolgozni., Az élet­módvizsgálat — mint szocio­lógiai téma — vonzott Vácra. Arra vagyok kíváncsi, meny­nyire tér el a főváros közelé­ben lévő város közművelődése a hasonló nagyságú egritől. Sajnos, ez utóbbiban a törté­nelmi múlton kívül alig-alig akad valami. Az idegenforga­lom szinte meghatároz min­dent. Különben üresek a mű­velődési házak. — Mit szeretne a néhány nap alatt megtekinteni? — Lassacskán gondolkod­nom kell a szakdolgozatomon is. Egyelőre a pályakezdő nép­művelők és pedagógusok élet­módvizsgálatéhoz gyűjtök ada­tokat. Ezért kívánok elmenni néhány iskolába és a környék­beli üzemekbe. Érdekel az Iz­zó váci gyára és a DCM mun­kahelyi közművelődése. Szin­te mindenre kíváncsi vagyok, ami a világban történik: ezért is oly vonzó számomra a pá­lya. Kitekintés Kovács Vilmos harmadéves a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Valamikor Vácott járt középiskolába. Akkori­ban gyakran látogatta a mű­velődési házat. — Most szeretnék a kulisz- szák mögé is betekinteni — folytatja a beszélgetést a jö­vendő mezőgazda. — Igaz, szakmámnak vajmi kevés kö­ze van a népműveléshez. Ám mégis úgy érzem, hogy a me­zőgazdasági értelmiségi fele­lőssége is fontos. Nem mind­egy, hogy a kisközségekben az agronómus hogyan kapcsoló­dik a helyi művelődési házak munkájához. Azt gondolom, a segítségére szüksége van. Ez alatt a két hét alatt szeretnék a szervezési munkával megis­merkedni, hogy ne jöjjek za­varba, ha valamikor ilyen fel­adatom lenne. Arbuk Ildikó a miskolci egyetem jogi karának másod­éves hallgatója. Eredetileg Ve- lembe szeretett volna menni, azután mégiscsak Vácra ke­rült. — A téma vonzott engem is — mondja. — Igaz, hogy nagy a különbség a két helység kö­zött, de itt volt lehetőség. Kí­váncsi vagyok a városra, a Du­nakanyarra. Szeretnék elmen­ni Szentendrére, Zebegénybe. Azt nem hiszem, hogy másként élnek Vácott, mint Miskolcon, ezért inkább a helyi jellegze­tességeket keresem. — Jogásznak készül, miért jött éppen népművelési gya­korlatra? — Nem szeretem, ha vala­kit csupán a legszűkebb szak­mája érdekel. Fontos, hogy az egyetemista nyitott legyen, a többi foglalkozás iránt is. A spontán találkozásokat kedve­lem. Jó lenne, az itt élő diáko­kat, kollégistákat megismerni. Hidegzuhany A ki meg akar ismerkedni ha­zánk küipoiitikajanaix alap­jaival, a nemzetközi erővi­szonyokká!, a forradalom és a szocializmus mai helyzetével, ol­vassa el Berecz János Kihívások, vá­laszok című könyvét. A testes köte­tet az Akadémiai Kiadó jelentette meg, s a szerzőnek 1979 és 1932 kö­zött írt tanulmányaiból, előadásai­ból és cikkeiből nyújt válogatást. Berecz János világosan, tisztázott elvi alapokon, igen magas színvona­lon fogalmaz, illetve fejezi ki pár­tunk politikáját. Teszi ezt abban a minőségben, hogy évekig a magyar külpolitika egyik felelős irányítója­ként és alakítójaként tevékenyke­dett, s azon az elvi alapon állva, amelyet Kádár János így fogalma­zott meg: „A világos állásfoglalás­nak megvan. a jelentősége. A ta­pasztalat szerint... jó néhány ál­lamban minket a nyugati oldalon is elfogadnak partnernek. Úgy fogad­nak el és úgy is kell, hogy elfogad­janak, hogy hovatartozásunkat ille­tően semmiféle félreértés sincsen, és ne is legyen. Nem kétséges, hogy melyik oldalon állunk. Hosszú táv­ra ez az igazi elvi politika, ennek van ereje, becsülete és tekintélye még az ellentáborban is.” Négy síkon közelíti meg a kérdést. Elsősorban arról értekezik, hogy az elmúlt negyedszázad alatt a világ és benne Magyarország helyzete hogyan alakult. Foglalkozik az enyhülés, a biztonság és a nemzetközi erőviszo­nyok alakulásával, majd a forrada­lom és a szocializmus mai helyzetét elemzi, s végül a békeharc és a pár­Magyarország a nyugtalan világban Kihívások, válaszok beszéd szükségességéről ‘fejti ki vé­leményét. A mai viszonyokat, hazánk jelen­legi helyzetét csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük pártunk negyed­százados töretlen politikáját. Ezért tartja fontosnak a szerző, hogy olva­sóival megismertesse Magyarország történelmének utolsó negyedszáza­dát. Mélyrehatóan elemzi az ellen- forradalmi időszakot, a konszolidá­ció éveit, a néphatalom megszilárdí­tásának nemzetközi körülményeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1937. júniusi értekezletének 25. év­fordulójára rendezett tudományos ülésszakon elhangzott beszédében megállapította: az 1956-os ellenfor­radalom -a nemzetközi élet kedvező irányú fő folyamatait gátló, a hala­dást veszélyeztető esemény volt. Megnövelte a reakciós és a háborús körök étvágyát és átmenetileg a le­hetőségeiket is. Az ellenforradalom leverése, a magyarországi szocialista konszolidáció jellege és eredményei ezzel szemben — teszi hozzá — a haladó világ erősítését is szolgálták, ugyanakkor a világ haladó erőinek sikerei javították a magyar szocia­lista konszolidáció nemzetközi felté­teleit. megkönnyítették annak előre­haladását. Mindez hozzájárult az erőviszonyok további kedvező irá­nyú változásához. A magyarországi szocialista konszolidáció a nemzet­közi kommunista mozgalom számá­ra is fontos tapasztalatokat jelen­tett, a kétfrontos harc szükségessé­gét igazolta, s a lenini normák győ­zelmét segítette a kommunista pár­tok kapcsolataiban. Egy másik írásában arról fejti ki véleményét, hogy az alig több mint tíz és fél milliós népességű, 93 ezer négyzetkilométeres területű Magyar- ország hogyan tud helytállni a nyugtalan világban. Leszögezi, hogy népünk azért is tekint nagy figye­lemmel a külvilágra, mert több mint egy évezrede olyan földrész közepén talált hazát, ahol a legtöbb háború pusztított, amely századunkban már két világégésnek volt kiindulópont­ja, s ahol ma minden korábbinál fenyegetőbbek a veszélyek. Népünk­nek érdeke a béke, az, hogy a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok viszonyát bizalom és jó szándék hassa át. Az Enyhülés, biztonság, erőviszo­nyok című fejezetben tényeket so­rakoztat fel, emlékeztet rá, hogy egy­felől a hidegháborús időszakban is voltak megállapodások előfordultak az enyhülésnek rövid életű szaka­szai, másfelől az enyhülés éveiben is voltak olyan események, amelyek feszültséget keltettek. Hangoztatja, hogy az enyhülés és a feszültség ten­denciái mögött objektív gazdasági­társadalmi tényezők állnak. S mind­ehhez hozzáteszi: egyetlen ésszerű perspektíva az emberiség létének, békés jövőjének fenntartásához nem az erőpolitika, hanem a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén megvaló­suló katonai erőegyensúly, s az er­re támaszkodó enyhülés, a megálla­podásokkal megalapozott kölcsönös biztonság. F elvázolja korunk erőviszonyait is, ismerteti a nemzetközi biztonság kérdéseit, felelőssé­günket Európáért, majd a vi­lágforradalom mai folyamatait elem­zi, foglalkozik a nemzetközi osztály­harc, a nemzetközi ideológiai harc egyes kérdéseivel, a létező szocializ­mus helyzetével. A megvalósuló szo­cializmus gyökeresen átalakította a nemzetközi viszonyokat — állapítja meg. — A szocialista világ példája és politikai-anyagi támogatása felbe­csülhetetlen szerepet játszott a gyar­mati elnyomás megszüntetésében, a fejlődő világ haladásában. A Kihívások, válaszok című kötet méltó folytatása a szerzőnek koráb­ban megjelent Harc és együttműkö­dés, valamint a Vitáink és egysé­günk című könyveinek. Berecz Já­nos legújabb művét hasznos irány­tűként használhatjuk a szövevényes nemzetközi viszonyokban való el­igazodáshoz. s elolvasva jobban meg­értjük a jelenkori történelmet, az eseményeket mozgató erőket, hazánk helyét a világban. . Gáli Sándor Berda Terézia, a Sárospata­ki Tanítóképző Főiskolára jár. Népművelés-szakkolé- giumra Iratkozott be, ezt a szakmát választja hivatásá­nak. — Egy bodrogközi kisköz­ségben születtem, oda szeret­nék visszamenni a főiskola után. Az utóbbi esztendőkben nálunk mind kevesebben je­lentkeztek erre a szakkollé­giumra. Pedig szükség van ar­ra, hogy a jövendő pedagógu­sai népművelő-szemlélettel le­gyenek beoltva. Talán soha oly fontos nem volt a közműve­lődés szakembereinek összefo­gására, mint korunkban. Igaz, sok elfoglaltságot, időt, ener­giát követel, Ügy érzem, hogy a felkészültség mellett a nép­művelő pályához adottság és rátermettség is szükséges.., A téli gyakorlat ebben az esztendőben jól kezdődött. El­ső útjukon imigyen fogadta őket a művelődés egyik kép­viselője. — Népművelők szeretnének lenni? Miért nem választanak maguknak valami más pályát? Mindenesetre az egyetemis­ták első kézből hallhatták, mi­lyen a népművelő presztízse... Erdősi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom