Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

2 jgffflP 1984. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP ~mmA hét viiaspolitikai kérdéséi Éaa«BB Véleménycserék európai fővárosokban Magas szintű látogatások — Figyelmeztetés Washingtonból A Fehér Ház gondjai a választási kampány nyitánya után Elutazott a brit kormányfő A Szommer család otthonában Barcza Zsolt felvételei Bár érdemi változásról nem lehet beszélni, s az álláspon­tok a világpolitika fő kérdé­seiben nem kerültek közelebb az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és a Varsói Szerző­dés között, ezt a hetet mégis leginkább az jellemezte, hogy párbeszédek egész sora zajlott le a vélemények jobb megis­merésére. A kétoldalú magas szintű megbeszélések zömére elsősorban a szocialista orszá­gok fővárosaiban került sor. Berlinben az NDK vezetői elő­ször Cheysson francia külügy­minisztert, majd Trudeau ka­nadai miniszterelnököt fogad­ták. A kanadai kormányfő ezt megelőzően Prágában, majd Berlin után Bukarestben tár­gyalt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök pedig a világ­sajtó rendkívüli érdeklődése közepette folytatott Budapes­ten megbeszéléseket. Kiemelt figyelmet kapott ugyané héten egy párizsi látogatás is: Ivan Arhipov szovjet miniszterel­nök-helyettes olyan kétoldalú egyezményt írt alá, amely 1990-ig hosszabbítja meg Fran" ciaország és a Szovjetunió kö­zötti gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködési egyez­ményt. Az esemény jelentősé­gét jelzi, hogy Ivan Arhipovot fogadta Mitterrand francia el­nök is, s a lezajlott eszmecse­rén nemcsak gazdasági, hanem világpolitikai kérdések is fel­vetődtek. HOGYAN LEHET ÉRTÉ­KELNI EZEKET A MEGBE­SZÉLÉSEKET? ____________ Üg y ahogy a január 17-én megkezdődött, egy héten át a külügyminiszterek jelenlétében zajlott stockholmi konferencia is kedvező visszhangot keltett, a mostani kétoldalú megbeszé­léseket is biztató jelzésekként értékelik. A 35 ország esetleg évekig is elhúzódó tanácskozá­sa a bizalomerősítő intézkedé­sekről, olyan fórumot jelent, amelyen javaslatokat vitathat­nak meg az európai biztonsá­gi rendszer megerősítésére. Igaz — mint a kommentátorok többsége megjegyzi — a Pers­hing—2 rakéták nyugat-euró­pai telepítésének megkezdése és ennek következtében a két genfi szovjet—amerikai tár­gyalás megszakadása, egyelőre nem biztosítja a kedvező lég­kört a svéd fővárosban meg­nyílt értekezlet célul tűzött kompromisszumos megol­dásainak gyors kimunkálásá­hoz. Hiszen világos: ahhoz, hogy egész sor új bizalomerősítő intézkedést fogadjanak el, a kölcsönös bizalom megfelelő mértékére van szükség. Ha ugyanis a NATO-államok el­torzított képet festenek a je­lenlegi katonai erőegyensúly­ról, s így akarják megváltoz­tatni a fegyverkezési hajsza újabb fordulójával a maguk javára a helyzetet, akkor alig­ha lehet hatékony bizalomerő­sítő intézkedések kölcsönös el­fogadására számítani. Logikus tehát a szocialista országoknak az az alapvető álláspontja, hogy a genfi rakéta-nukleáris tárgyalásokhoz való visszaté­rés útja csakis azon át vezet, ha a NATO helyreállítja a Pershing—2 rakéták telepíté­se előtti helyzetet Nyugat-Eu- rópában. Ez az elvi és kristálytiszta nézet fejeződött ki mindazo­kon a kétoldalú megbeszélése­ken, amelyek a szocialista or­szágok fővárosaiban lezajlot­tak. A szocialista országok ko­rábban már egész sor javasla­tot tettek a leszerelés és a biz­tonság előmozdítására. Most a NATO-órsságokon volna a sor, hogy tettekkel mutassák meg sokat hangoztatott meg­egyezési szándékaikat. Min­denesetre a kétoldalú megbe­szélések alkalmat adtak egy­más nézeteinek jobb megisme­résére és maga a párbeszéd té­nye is pozitív jelenség HOGYAN FOGADJÁK MINDEZT WASHINGTON­BAN? ___________________ Az amerikai kormányzati kö­rökben hangoztatják, hogy e párbeszédek Washington egyet­értésével jöttek létre és hogy' a NATO-szövetségesek köré­ben teljes az egyetértés a Pershing—2 rakéták telepítése ügyében, csakúgy mint a nyu­gati katonai szervezetet érintő más alapvető kérdésekben. Sőt — mint hozzáteszik — mindez belevág abba az irány­zatba, amelyet Reagan elnök indított el január 16-i beszédé­vel. Ez — mint emlékezetes — a stockholmi értekezlet meg­nyitásának előestéjén, mérsé­keltebb hangnemet ütött meg a Szovjetunió irányában, s hiányoztak belőle a korábbi el­vakult vádaskodások. Ez már jelezte, hogy az akkor korteshadjáratra készülő Rea­gan ismeri a közvélemény-ku­tatások eredményeit, s bizonyí­tékot akar szolgáltatni leendő választóinak tárgyalási szán­dékairól. De — mint az ame­rikai lapok is rámutattak — a Fehér Ház lakója ezúttal sem jutott tovább a szavaknál, kompromisszumos törekvései dokumentálásánál, s hiányzott beszédeiből egyetlen olyan konkrét indítvány is, amely előmozdíthatná a konstruktív tárgyalások folytatását. Sőt — mint üzeneteiből kitűnt — vál­tozatlanul meg kívánja való­sítani az Egyesült Államok re­kordnagyságú fegyverkezési programját és továbbra is tö­rekszik a Szovjetunió feletti katonai erőfölény kivívására. Ebben a helyzetben hang­zott el Eagleburgérnék a Rea- gan-kormányzat úgynevezett ,.belső köreihez” tartozó magas állású külügyi tisztségviselő­nek váratlan megnyilatkozá­sa. Az amerikai kormányzati személyiség azt vetette a nyu­gat-európai szövetségesek sze­mére, hogy „távolodnak a iva- shingtoni politikától”. Mint a londoni rádió beszámolt róla, Eagleburger figyelmeztette a NATO-szövetségeseket: ha ez a tendencia erőteljesebb lesz, az Egyesült Államok esetleg arra kényszerül, hogy erőtelje­sebben támaszkodjon Japánra, mint szövetségesére és a csen­des-óceáni térség felé orientá­lódik majd nagyobb mérték­ben. A londoni rádió washingtoni tudósítója úgy értékelte a be­szédet, hogy ez még „nem fe- yegetés”, hanem „inkább amo­lyan figyelmeztetés”. Más hír- magyarázók szerint a Reagan- kormányzat attól tart, hogy a választási évben egyfajta kül­politikai vákuum keletkezik, mivel az Egyesült Államok „befelé fordul”, s el lesz fog­lalva a kampány feladataival. Eszerint a Fehér Ház figyel­meztetése tulajdonképpen így szól szövetségeseihez: ne pró­bálják saját kezdeményezé­seikkel betölteni a keletkezett űrt és az elkövetkező eszten­dőben szigorúan ragaszkodja­nak a korábban kijelölt külpo­litikai irányvonalhoz... MI A FEHÉR HÄZ PP.OB- LÉMÁJA LIBANON ÜGYÉ­BEN? _____________ Reag an elnök még korábban megkönnyebbüléssel fogadhat­ta az amerikai kongresszusnak azt a felhatalmazását, amely­nek alapján 1985 márciusáig ott tarthatja Bejrútban az amerikai katonai kontingense­ket. Ezek — mint emlékezetes — a francia, az olasz és az an­gol egységek oldalán az úgy­nevezett nemzetközi erőkben vesznek részt. Most viszont olyan demokratapárti javaslat került a washingtoni törvény- hozás elé, hogy az elnököt kö­telezzék: kilencveh napon be­lül tegyen jelentést az ameri­kai tengerészgyalogosok liba­noni állomásoztatásának szük­ségességéről. Ez a javaslat a Fehér Ház szóvivőjét ingerült nyilatko­zatra késztette. Hiszen annyit jelent, hogy Rsagannek az a törekvése, hogy libanoni ame­rikai katonai jelenlét ügyét ki­zárja az elnökválasztási had­járatból, kudarcot vallott. A demokratapárti politiku­sok nem véletlenül vetik fel teljes erővel a problémát. A The New York Times és a CBS amerikai televíziós társaság ál­tal közösen végzett legutóbbi közvélemény-kutatás ugyanis meglepő adatokat tárt fel a kormányzat számára. Eszerint a megkérdezettek 49 százaléka nyilatkozott a tengerészgyalo­gosok libanoni állomásoztatá- sa ellen, s csupán 38 százalé­kuk helyeseli, hogy továbbra is ott maradjanak. Sőt kitűnt, hogy szintén a közvélemény­kutatás szerint az amerikaiak 25—28 százaléka valószínűnek tartja, hogy a libanoni és egyéb beavatkozásai miatt Reagan értelmetlen háborúba fogja sodorni az országot. Rea­gan szemére vetik közép-ame­rikai beavatkozását és azt, hogy elnökségének három évében — elődeivel ellentétben — nem kötött jelentősebb szerződést, de még számottevőbb nemzet­közi megállapodást sem ... Árkus István Az ENSZ Biztonsági Taná­csa Nicaragua kérésére pén­tek este összeült, és megvitatta a közép-amerikai ország elle­ni — hondurasi területről in­dított — légitámadás ügyét. A csütörtöki bombázásnak — mint ismert — három nicara- guai katona esett áldozatául. Honduras felőli berepülő gépek pénteken újabb légitámadást intéztek nicaraguai célpontok ellen — ezúttal egy személy halt meg. A BT ülésen a nicaraguai küldött azzal vádolta az Egye­Stockholmban az európai bi­zalom- és biztonságerősítő és leszerelési konferencián az el­múlt héten folytatódtak a tár­gyalások a tartós béke és a kontinens biztonságának meg­teremtésével kapcsolatos prob­lémákról. A TASZSZ értékelése sze­rint több felszólalásban kifeje­ződött az a nagyfokú aggoda­lom, hogy az új amerikai nuk­leáris rakétáknak Nyugat- Európában megkezdett telepí­tésével és az Egyesült Álla­mok militarista politikája miatt jelentős mértékben fo­kozódott a nemzetközi feszült­ség. A tűzszünetre való felhívá­sok ellenére péntek éjszaka tovább folytatódott a drúz harcosok és a libanoni kor­mánycsapatok közötti tüzérsé­gi párbaj a Bejrúttól keletre fekvő Suf hegységben. Az összecsapások Szűk El-Garb helységre koncentrálódták. Safik Al-Vazzan libanoni mi­niszterelnök rádióbeszédében ismét tűzszünetre szólította fel az egymással szembenálló erő­ket. A fővárosban .szórványos lövöldözések voltak az éjszaka folyamán. A bejrúti rádió közleménye szerint néhány perccel éjfél után fegyveresek törtek be a libanoni állami televízió főszerkesztőjének la­kásába s több lövést adtak le. A fegyveresek kilétét nem si­került azonosítani, jelentések szerint seniki sem sérült meg. A libanoni hadsereg péntek este kiadott közleménye sze­rint a kormányerőknek harc­kocsik és gépfegyverek beve­tésével sikerült visszafoglal­niuk korábban elvesztett állá­saikat s eközben öt katona vesztette életét s 11 sebesült (Folytatás az 1. oldalról) az otthonok távfűtésesek, hő­szigetelésű vakolásúak. Innen néhány lépés volt csupán a Lukács fivérek útja 64. számú épület, amelynek el­sült Államokat, hogy kikép­zésben részesíti és mindennel ellátja a managuai kormány megdöntéséért harcoló ellen­forradalmárokat. Az amerikai delegátus ezt tagadta, s azt állította, hogy Nicaragua meg­próbálja „exportálni a forra­dalmat”. A Biztonsági Tanács meghatározatlan időre elnapol­ta ülését. Nicaragua ezzel egy időben „konzultációra” hazarendelte nagyköveteit az Egyesült Ál­lamokból , és Hondurasból. A szocialista államok képvi­selői felelős, kojistruktív mó­don közelednek a nemzetközi feszültség leküzdéséhez, a bi­zalom légkörének megteremté­séhez. A TASZSZ rámutat: a NATO képviselőinek felszóla­lásai bővelkednek a párbe­szédre, a nemzetközi feszültség csökkentésére utaló hangzatos felhívásokba. Ugyanakkor eze­ket nem erősítik meg gyakor­lati lépésekkel, és ezen orszá­gok nem mutatnak politikai hajlandóságot arra, hogy meg­oldják az európai béke és biz­tonság szavatolásával össze­függő kérdéseket. meg. A síita Amal mozgalom által kiadott közlemény sze­rint viszont a siita fegyvere­sek továbbra is szilárdan tart­ják állásaikat s a kormánycsa­patok négy támadását verték vissza. Jelentéseik öt halott­ról és harminc sebesültről számoltak be. Challenger űrrepülőgép Elveszett a műhold Elveszettnek tekintik a Challenger űrrepülőgépről péntek este a világűrbe kibo­csátott Westar—6 távközlési műholdat, mivel nem tudnak vele rádiókapcsolatot létesíte­ni. A péntek reggel útnak in­dult Challenger személyzeté­nek első fontosabb feladata volt, hogy — a Western Union cég megrendelésére — úgyne­vezett geostacionárius pályára állítsa a magával vitt távköz­lési műholdat. Az űrrepülőgépről való le­válása után azonban nem ér­keztek rádiójelek a Westarról. ső emeletén lakik Szommer Endre, a Pomázi Írószer Szö­vetkezet esztergályosa, felesé­ge, aki ápolónő, s három gyer­mekük. A brit kormányfő rö­vid látogatást tett a családnál. Melegen érdeklődött életkörül­ményeikről, arról, hogyan ju­tottak lakáshoz, mit jelent a gyermekgondozási segély, s a gyerekeket — Sándor 9, Szil­via pedig 8 éves, Zsolt hathó­napos — kérdezte arról, ho­gyan tartják a kapcsolatot a nagyszülőkkel. A család tagjai elmondták, hogy a nagyszülők közel élnek, tíz esztendeig Bu­dapesten és Nagykovácsin ná­luk is laktak, amíg néhány héttel ezelőtt beköltözhettek új otthonukba, amellyel elé­gedettek. A bútort — a beren­dezést Margaret Thatcher asz- szony igen praktikusnak ta­lálta — már korábban meg­vásárolták. A házigazdák barackpálin­kával, süteménnyel, kávéval kínálták a vendéget, aki innen a Kovács Margit Gyűjtemény­hez kocsizott. A múzeum dol­gozói nevében fehér szekfűből, nősziromból, fréziából kötött csokrot nyújtott át Bocskay Károlyné pénztáros, majd a gyűjtemény termeiben Majláth Imre, a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságának munka­társa vezette körbe, s ismer­tette meg angol nyelven a ma­gas rangú vendéget a művész­nő munkásságával, alkotásai­val. Margaret Thatcher hosz- szan időzött Kovács Margit Bevezető nyilatkozatában a brit miniszterelnök nagyra ér­tékelte, hogy Magyarországon mindenütt szívélyes és nagy­vonalú fogadtatásban részesí­tették. Tárgyalásait a magyar vezetőkkel — Kádár Jánossal, Losonczi Pállal és Lázár Györggyel — nyíltnak, építő jellegűnek és értékesnek minő­sítette. Régóta esedékes volt ez a látogatás — mondotta —, de ezúttal igazán alkalmas időpontban valósult meg. En­nek kapcsán utalt arra, hogy mindkét részről aggodalommal szemlélik a kelet—nyugati kapcsolatokban mutatkozó fe­szültséget, a fegyverzetkorláto­zási és leszerelési tárgyalások félbeszakadását. Ügy vélte, budapesti látogatása az első lépés abban az irányban, hogy „az európai népek között jobb kapcsolatok alakuljanak ki”. Margaret Thatcher a brit— magyar tárgyalások tartalmá­ról szólva hangoztatta: rögzí­tették a meglevő nézetkülönb­ségeket, de nem foglalkoztak azokkal. Ehelyett a távlatok­ról, a békés és virágzó jövő lehetőségéről cseréltek véle­ményt; olyan jövőről, amely­ben a béke a hagyományos és nukleáris fegyverzet alacso­nyabb szintjén őrizhető meg. Kifejtette azt is, hogy me«5v6- ződése szerint a NATO védel­mi jellegű szövetség, amelynek tagországai époűgy keveseb­bet kívánnak költeni fegyve­rekre és többet gazdaságuk fejlesztésére, mint a- politikai választóvonal másik oldalán levő államok. A kelet—nyugati kapcsola­tok jövőléről szólva a brit mi­niszterelnök kijelentette, hogy a javulással. kapcsolatban nincsenek illúziói: lassú és fokozatos lesz csak a fejlődés. több műve előtt is, tetszéssel szemlélte a Halászasszonyok című alkotást, majd búcsúzóul elismeréssel mondotta, szobrá­szati értékeket fedezett fel e kierámiamunkákban. Az út innen Visegrádra, a Silvanus szállóba vezetett; itt költötte el ebédjét Margaret Thatcher és kísérete — majd az újabb helyszín Budakalász. a Gyógynövénykutató Intézet volt. Az intézet kapujában dr. Kapolyi László ipari miniszter és dr. Tétényi Péter, a Gyógy­növénykutató Intézet igazgató­ja várta Margaret Thatcher asszonyt, akit dr. Tétényi Pé­ter tájékoztatott a gyógyszer- iparral összefüggő — nemzet­közi, így a Nagy-Britanniában található intézetekkel, bota­nikus körteikkel ápolt kapcsola­taikról — az intézet másfél­száz dolgozójának — közöttük 30 tudományos munkatársnak — tevékenységéről, majd be­mutatták a fitotronokat, az intézet több laboratóriumát —, ezekben Angliából származó műszereket is használnak — s a gyűszűvirág-szövettenyész- tássel, klónozással foglalkozó részleget, valamint az üveg­házat, amelyben trópusi ere­detű gyógynövényeket nevel­nek. Az intézeti séta után Mar­garet Thatcher és kísérete visszatért Budapestre, ahol a miniszterelnök az Átrium szállodában nemzetközi sajtó­értekezletet tartott. Ehhez is az szükséges azon­ban — folytatta —, hogy az érdekeltek szigorú realizmust és kitartást tanúsítsanak. Ezután a brit miniszterelnök az újságíróknak a brit—ma­gyar viszonnyal, a fegyverzet­korlátozási tárgyalások jövőjé­vel és más nemzetiközi problé­mákkal kapcsolatos kérdéseire válaszolt. Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával folytatott eszmecseréjéről az MTI tudó­sítójának érdeklődésére el­mondotta: — Találkozónk nagyon érté­kes, nagyon építő jellegű és valóban kellemes volt. Remé­lem, hogy egy másik alkalom­mal ismét találkozhatunk majd. Meg szeretném monda­ni: könnyű volt nagyon nyíl­tan beszélnünk egymással. S ez mindig jó Jel. ★ A sajtókonferenciát köve­tően a miniszterelnök asszony találkozott a brit kolónia kép­viselőivel a nagykövetségen. Ezután a vendégek a Feri­hegyi repülőtérre hajtattak, ahol ünnepélyesen búcsúztat­ták Margaret Thatchert és kí­séretét. A búcsúztatásra meg­jelent Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes, Várkoriyi Péter külügyminisz­ter, továbbá politikai és gaz­dasági életünk több más ve­zető személyisége, valamint Bányász Rezső. A különrepülőgépnél kis út­törő virágcsokrot nyújtott át a miniszterelnök asszonynak. Lázár György és Margaret Thatcher még néhány szíves szót váltva, kézfogással búcsú­zott el egymástól. Légitámadások hondurasi területre! BT-iilés memguai kérésre A TASZSZ értékelése a stockholmi konferenciáról Egyoldalú a nyugati álláspont Eredménytelen a libanoni tűzszünetí felhívás Folytatódtak tsz Nemzetközi sajtókonferencia

Next

/
Oldalképek
Tartalom