Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1984. FEBRUÁR 4., SZOMBAT MieidÍ0 újabb és újabb tartalékok tárhatók fel A lehetőségek újrateremtődnek Kevesebb tüzelőanyag fogyott Van, ami másutt hiánycikk Köszönünk Csöppet sem kell csodál­kozni azon, hogy a mostani világunkban nemigen szü­letnek „tízparancsolatos” tudniillikek. Rohanó élet­módunk miatt gyakran nem tudjuk betartani azokat az előírásokat, melyeket vala­mikor megtanultunk. Étkezés közben ne be­szélj! — hallottuk, s mond­tuk mi magunk is. Am most, amikor a családtagok csak este találkoznak, a be­szélgetésre nem a közös vacsoránál nyílik legjob­ban alkalom? Akadnak olyan illemsza­bályok, amelyek nem min­den helyzetben alkalmaz­hatók. Azonban vannak az együttélésnek olyan örök­érvényű szabályai, melyek betartása mindenkire néz­ve kötelezőek. Nem kertelünk, kimond­juk, a köszönésről van szó. Régi szabály, most is érvé­nyes, nem illik a fejet el­fordítani, hogy egy köszö­nést megtakarítsunk, bár formája sokféle változáson ment át, ami viszont ma­radt, hogy továbbra is szo­kás. Legalábbis annak kel­lene lennie! Nem szeretek köszönni! Aki ezt mondja, hogyan képzeli el az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést? Hiszen éppen a köszönés az, amellyel ennek első je­lét adhatja! Bárhol érvényes szabály, hogy ha belépünk valaho­vá, megszólítunk valakit, vagy először távozunk — mi köszönünk előbb. A ta­pasztalat szerint, mostaná­ban mintha erről is megfe­ledkeztek volna az embe­rek. Kopogás, köszönés, be­mutatkozás nélkül kezde­nek mondandójukba hiva­talos helyeken, nem hall­gatják végig türelmesen aki beszél, hanem közbevág­nak. Távbeszélőn is köszönte­nünk kell először azt, aki­vel összeköttetésbe Kerül­tünk, majd a saját nevün­ket monajuk meg, és csak azután érdeklődhetünk, hogy mi kivel beszélünk, közölhetjük, hogy kit ké­rünk a telefonhoz. Ám a köszönés miatt is kerülhetünk kellemetlen helyzetbe. Például azzal, ha megfeledkezünk arról, hogy ismerősünkkel tegezóáünk. Köszönünk, hogy jó napot, mire a válasz szervusz. S akkor jut az eszünkbe, hogy valahol, valamikor már megegyeztünk abban, hogy nem magázódunk. Jöhet a mentegetődzés: Jaj, bocsáss meg! Tegyük a szívünkre a kezünket, hányszor előfor­dul velünk ilyen eset... Az udvarias embert álta­lában nem lehet megelőzni a köszönésben. Máskülön­ben köszönjön az előbb, aki előbb észrevette a má­sikat. A gyerekek köszönjenek a felnőtteknek, a fiatalok az időseknek, a férfiak a nőknek. Nem vét a szabály ellen az a beosztott nő, aki a hivatalban nem várja meg, míg főnöke köszön neki. A felnőttek példamutatá­sa igen fontos. Szoktassák rá gyermekeiket a köszö­nésre. A gyerekek ne csak motyogjanak, hanem ért­hetően üdvözöljék társai­kat és a felnőtteket. Ha a gyerekek látják, hogy óvo­dás, vagy iskolás társuk megy a mamájával, köszön­jenek úgy, hogy: Kezét csókolom, szervusz. Nem megengedhető, hogy a gyerekek ne köszönjenek az óvónőknek, pedagógu­soknak. Az is felháborító — és sajnos gyakorlat hogy a társak az úton nem köszönnek egymásnak, a foglalkoztató- vagy osztály­terembe ugyancsak anélkül lépnek be. Az osztálytár­sak legtöbbször ismerik egymás szüleit, mégsem, vagy éppen hogy köszön­nek nekik. Bizonyára akadnak fel­nőttek, akik nem tartják fontosnak a köszönést. Mi viszont azt kérdezzük: mi­lyen felnőtt válik abból a gyermekből, akit meg sem próbálnak rászoktatni az embertársai iránti tiszte- ■ letre, melynek egyik meg­nyilvánulási formája a — I köszönés? Kovács Katalin J Ez az időszak mindenütt ^ hagyományosan a számve- ^ tésé. így van ez a Nagy- ^ körösi Konzervgyárban is, $ ahol Görbe Ferenc igazga- ( tót a múlt év eredmé­' nyélről, s az idei tervekről ^ kérdeztük. — Az 1983-as évre mi na­gyon kemény feladatot tűz­tünk ki magunk elé. Tízszá­zalékos termelés-, értékesítés-, eredményességnövelést ter­veztünk. Gyakorlatilag a kü­lönböző költségek kigazdál- kodásával, a takarékosságnak mindig újratermelődő lehető­ségei mellett, a termelés mennyiségi növekedésével próbáltunk küzdeni a jobb eredményért. A vállalatnak van egy fix költsége, ami — akármennyit is termelünk — változatlanul fennáll. Másik része, a rezsiköltség, a ter­meléssel arányosan növeke­dik. Ha növeljük a termelés volumenét, akor a fix költség részaránya sokkal kisebb mér­tékben terheli az egyes ter­mékeket. Megvalósult célok Tehát ezzel, összességében, a nyereség szinten tartása, sőt, emelése is, biztosítható. Ez volt tehát egyik utunk. Eh­hez kapcsolódott, hogy válla­latunk 83-ra az egy főre ju­tó bruttójövedélém-niutatóhbz kötött bérszabályozási for­mát választotta, így létér­dekünk volt az, hogy minél nagyobb nyereség legyen, mert a következő, tehát az idei év bérfejlesztési lehetőségei ettől függtek. 4 ládagyári rönktér barát- ságos melegedőjében együtt találni mind a tíz embert. Szusszanásnyi idő csak a pihenőjük, alig reméltem, hogy futná valamennyire ide­bent a beszélgetésre. Az abla­kon át szidják a hókásás, csa­takos időt, s aztán, mintha jelre tennék, másodsorra is előkerülnek a paklik, fáradt, érdes Ujjaik cigaretta után kutatnak. Várnak még, talán szűnik valamelyest az esés. Tudom, legszívesebben• in­dulnának már, a vendég azon­ban náluk is vendég, marad­nak hát egy keveset. A rönk­tér munkásainak legnagyobb ellensége a rossz idő. Akár esik vagy fúj, tető akkor sem jut a fejük fölé, s hiába a vé­dőruha, esőkabát meg pufajka, megszokni ezt soha nem tud­ják. Furcsa mód, munkahe­lyükhöz mégis nagyon ragasz­kodnak, mint talán senki más a telepen. Pedig nem irigylés­re méltó az ő életük a rönk­fákkal érkező vagonok kira­kása, osztályozása embert kí­ván, a legnehezebb munka ez a telepen. Igaz, a két Weimar rönk­idén egy-egy konzervgyári dolgozó bére? — Jelenleg négyszázalé­kos, illetve a korábbi évek tartalékával még fél, egyszá­zalékos emeléssel, összességé­ben 5%-os bérfejlesztést tu­dunk indulásiként végrehajta­ni. Ehhez remélhetően, több tényező alakulásával, még jö­het 1—2%. Ez volt különben a tavalyi célkitűzésünk egyike is. — És a termelés? — A tőkés exportban olyan növekedést kívánunk elérni, hogy 10-11 ezer tonna körüli mennyiséget tudjunk kiszáll - tani. Az évet lezárva elmond­hatjuk, mindkét célt sikerült megvalósítanunk. Csökkenteni, kiváltani — Pedig köztudomású, hogy aszályos év volt... — Ha a nyersanyaghelyzetet nézzülk, a zöldségfélékből 30- 50% esett ki, szilvából 50%, mégis a termelést mintegy 5,6%-kal növelni tudtuk 1982-höz képest, igaz ugyan, hogy ezzel elmaradtunk a tervben szereplő 10 százalék­hoz képest. — Mi volt a módszer? — Végső soron jelentős mértékben tudtuk költségein­ket csökkenteni, a belső szer­vezési, gazdálkodási intézke­désekkel. Fajlagos ráfordítá­sunk mérséklődött. Ki kívánom hangsúlyozni, hogy a már megvalósult mű­szaki fejlesztésekkel mindig újabb és újabb tartalékok tá­rulnak fel. Többek között en­nek is betudható, hogy át rakodó a vontatók meg a da­ru nélkül kevésre jutnának, de a fák osztályozásakor bi­zony még ma is kézzel kell megemelni minden egyes da­rabot. Évente 47-50 ezer köb­méter faanyagot mozgatnak meg, tőlük függ a feldolgo­zó üzemek nyersanyagellá­tása, a vasúti kocsik időbeni kirakása. Olykor álló nap üres az iparvágány, aztán éjjel nyolc is jön. Üres a rönktér, a vagonok nem várhatnak, mi hát a teendő? Néhányan közbeszólnak; „ilyenkor bizony jönni kell”. Évente de sokszor csenget a kiértesítő: „Gyertek Józsi, Fe­ri, Pali bácsi, vagonok jöttek a telepre”. Oda az álom, a pi­henés. Az ünnepek meg leg­többször eggyé mosódnak a hétköznapokkal. Munkával telt el most is a karácsonyuk meg az újév. S mi ezért a fi­zetség? Jó pénzt kapnak, hat­hét, nyolcezer forint nem ritka a borítékban, de aki a múlt­kor is a legtöbbet kapta, gyorsan hozzáteszi: „Ezt nem lehet igazán megfizetni. A megbolygatott éjszakákért, az ünnepnapokért a jutalom, a prémium is kevés. Itt meg­szokni vagy megszökni lehet, ez a két választás van.” Ök az előbbiek közé tartoz­nak. Idővel aztán a meg­szokás náluk is nagyobb úr lett. Olyannyira, hogy rosz- szul esik, ha mást — legtöbb­ször persze csak könnyebb munkát — kell csinálniuk. Ha nincs vagon, oda küldik őket, hol legnagyobb szükség van két kezük munkájára. Az em­ber mindenhol kevés. Néha takarítanak, forgácsot, fűrész- port, meg ami széjjelség adó­dik a telepen. Amolyan minde­nesek. Nem „dombelhárítók- ká” léptünk elő — teszik hoz­tudtunik térni a negyvenórás munkahétre, úgy, hogy a túl­óra nem nőtt, de a termelés növekedett. Magyarán: nőtt a termelékenységünk. — Vannak-e még további tartalékok? — Változatlanul jelentkez­nek. Ilyen például az egy ré­szes zárás, ezt szezontól a vállalat egészében bevezetjük. Addig — elsősorban export­ra — változatlanul a három­részes zárásé üvegeket küld­jük, ezzel is csökkentjük ezt az üvegfajtát. — Nagy változtatást terve­zünk a meggy felvásárlásánál, arra ösztönözzük a termelőket, hogy szár nélkül adják át a gyümölcsöt. Erre még felárat is fizetünk. így kiváltjuk a technológia legszűkebb tagját, a szártépést. Ez azért is fon­tos, mert a meggy a maga 4 ezer tonnájával értékben a legnagyobb nyersanyagunkká lépett elő, s ennék fele is tő­kés exportra megy. Itt a mi­nőség javítása szinte létérde­künk. Elcregyártás — Ezek már az idei eszten­dő tennivalói, tervei. — Az adott műszaki bázisra, nyersanyagháttérre alapozva tízszázalékos mennytségnö- veked'ást tervezünk. Ez 115 ezer tonnát jelent. Az első félévben a húsos ételkon- zerv.ekfcői nagyobb mennyisé­get gyártunk. Aztán előre- gyártást végzünk a gyümölcs- levekből is, hogy a nyáron a termelés elég legyen. Ballal Ottó zá gyorsan, mintha a telep minden dicsősége e szóban lenne összegyűjtve. Nevet­nek, hogy veszem a „lapot”, a nagyobb baj, hogy ilyenkor kevesebb a pénzük, más az elszámolás, s ez mindig fáj. Különös közösség ők a láda­gyárban. Brigád, de mégsem az, hisz igazi nevet — tetsze­tősei — sem választottak, kétesen hangzatos titulusuk a humor szüleménye. Rajtuk is ragadt. Pontok, paragrafusok, brigádszabályzat? Rájuk nem vonatkoznak. „Nem a forma a lényeg, hanem a tartalom. A munkának tettek adnak hitelt”. Bizonyára alapja van a komoly szavaknak, mert munkások, vezetők, kikkel ró­luk beszélgettünk úgy mond­ták, életük, munkájuk példa lehet az „igazi" brigádok előtt. Nagy dicséret ez, nem min­denkinek adják. S akit meg külön is kiemelnek közülük, az nemcsak fűrészes, vontatás, darus vagy targoncás, hanem A nagykőrösi városi tanács testületé csütörtöki ülésén nagy érdeklődéssel hallgatta meg a TÜZÉP vállalat nagy­kőrösi telepének munkájáról, az építőanyagelláitásban be­töltött szerepéről szóló tájé­koztatóját. Nőtt a bérük Is Az 1983. évre 61 milliós ter­vet készítettek. Ezt már októ­ber végére teljesítették, és év végére majd .72 milliót értek el. Ez a megelőző évhez ké­pest csaknem egynegyedével nagyobb forgalmat jelent. Az adatok elemzése sok minden­re enged következtetni. így arra, hogy a telep for­galma jobban növekedett, mint a vállalati átlag. Feltűnő vi­szont, hogy a tüzelőanyagfor­galom jelentősen visszaesett. A vállalati magyarázat szerint erre nem a kínálat hiányossá­ga miatt került sor, mivel — szerintük — a készletek lénye­gesen nagyobb tüzelőforgalmat is lehetővé tettek volna. Kü­lönösen jelentős a csökkenés a tűzifa esetében. Ezt a vál­lalat más cégek eladásaival, illetve a tüzifafeldolgozás, konkrétan a fűrészelés megol­datlanságával próbálja megin­dokolni. Ugyanakkor kedvező, hogy az építőanyagok forgalmazá­sában, 55,2%-os a növekedés. A telepnek sikerült olyan épí­tőanyagoknál is jelentős több­letforgalmat biztosítani, ame­lyekből egész évben országo­Már adtunk hírt a Petőfi iskola „Edz a család” tömeg­sportakció járói. Az esemény igen jól sikerült. Bár több- kevesebb izomlázzal tértek haza a résztvevők, miindany- nyiian örültek: szórakoztató és változatos gyakorlatokkal, fel­adatok megoldásával sportol­tak együtt, ötvenkét család, mintegy 350 fő vett részt az eseményen, különböző össze­tételben. Kategóriánként a következők bizonyultak a leg­jobbnak. szakszervezeti és pártfunkcio­nárius vagy munkásőr éppen. A rönkhordáson túl minden­kinek futja másra is az ide­je. Pedig a család is ott van, hozzájuk is menni kellene, ha munkaidő végén felzúg a sziréna. z eső elállt, a szél is alábbhagyott. Kifelé ké­szülődik mindenki. A síneken csikorgó kerekű vagonokat tolnak, rajtuk fenyő meg nyárfarönkök. Műszak végéig a tíz emberre még sok mun- ka vár, az újonan jött ko­csik leszedése még az ő dol­guk. Módra Sándor, a ra­kodók csoportvezetője pillana­tok alatt szétosztja embereit. A Weimarok fürge acélcsáp­jaikkal könnyedén markolják ki a megtermett rönköket, rakják a hatalmas gúlába. Amikor elköszönök, a sínek mellett baktatva az jut eszem­be, vajon az erős, ügyes gépek nélkül lenne-e egyáltalán ember, aki helyt tudna állni ebben a még most is igen ne­héz rakodói munkában? san hiány volt. (Tetőcserép, nyílászárók, fenyőfűrészáru.) így — a vállalat szakembe­reinek értékelése szerint — várható, hogy az 1983. évben felépített lakások száma váro­sunkban meghaladja az 1982-es szintet. (Persze, más magya­rázat is elképzelhető. Vidékről is járnak ide vásárolni, és a zártkertekben is kacsalábon forgó kulipintyók épülnek...) Mindemellett világos az is. hogy ez a hatalmas felfutás a telep dolgozóinak és vezetői­nek rendkívüli erőfeszítését igényelte. E feladatnak eleget is tettek, amit könnyített, hogy tiszta járulékos bérezési for­mában dolgoznak azonnal megérezve a forgalom változá­sát. Tavaly az itt dolgozóik át­lagkeresete 4550 Ft volt ha­vonta, ll,5°!0-kal meghaladva a bázisévet. Az év folyamán a telep elektromos hálózatát felújí­tották. S az idei esztendő tervei? Szinten maradni Sajnos, számszerűen nem tudjuk ismertetni azokat, hi­szen az árualapok még nincse­nek véglegesen letisztázva, erre csak az I. negyedév végér kerülhet sor. A vállalat tö­rekvése mindenesetre az, hogy legalább az 1983. évi szintet tartani tudják. Indokolt lenne fedett rak­tárkapacitást építeni, de ezt csak a következő ötéves terv- eleiére ígérik. Meg akarják oldani a tűzifa-feldolgozást is Szülők + 5 gyeTek; Irházi István és családja 1671, szü­lők + 3 gyerek: Petőfi László és családja 1544, szülőik + 2 gyerek: Bari Béla és családja 1404, szülők + 1 gyerek: Lá- posi Ferenc és családja 968 ponttal. Egy szülő -j- 2 gyerek. Haraszti Sándorék 1081, 1 szü­lő + 1 gyerek: Hugyák Gyu- láék 688 pont. 2 gyerek: Holló Julianna és István 740, 1 gye­rek; Pa tik József 387 ponttal. Tulajdonképpen mindenki győztes volt, sportolt az egész­ségéért. Tavasszal szabadté ren megismétlik a családos sportvetélkedőt. Szombati sportműsor Birkózás Budapest: országos ifjúsági kötöttfogású KISZ Kupa via dal. Pécs: országos serdülő szabadfogású verseny. Kosárlabda Giimnáziumi labdajáték-te­rem, 9 óra: ÁFÉSZ—Petőfi is­kolai pedagógus nők, 9,25: Konzervgyár—Ügyvédi mun­kaközösség férfi, 10: Kossü- thos pedagógusok—ÁFÉSZ női. 10.25: ÁFÉSZ—Konzervgyár férfi, 11: Petőfi pedagógusok— Kossuthos pedagógusok női. 11,25: ÁFÉSZ—Ügyvédi mk. férfi, 12: Petőfis pedagógusok —Kossuthos pedagógusok női. városi KISZ-es bajnoki mér­kőzés. Kecskemét; Nk. Aram- isik.—Kiskunfélegyházi Vasas és Nk. Arany isk.—Szekszárdi Dózsa úttörő leány Bács-Kis- kun megyei bajnoka mérkő­zés. Labdarúgás Petőfi tornacsarnok, 13 óra- ÁFÉSZ—Információtechnika, 14: Kocsér—Városgazdálkodás, 15; Mészáros Tsz—Kinizsi. 16; 21-es Volán—PVCSV, 17 Cl&T—Konzervgyári KISZ, vá rosi kispályás öregfiúk terem- kupa-mérkőzés. Torna Toldi sportcsarnok, 10 óra a megyei középiskolás női C kategóriás egyéni bajnokság döntője. Vasárnapi sportműsor Birkózás ÜP.%Or9zágos ifjúsági kö­töttfogású KISZ Kupa viadal Pécs: országos ifjúsági sza­badfogású verseny. Torna Toldi sportcsarnok, 10 óra, a megyei középfokú tanintéze­tek férfi C-kategóriás bajnoki döntője. S. Z. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap) Miklay Jenő Bozsik József felvételei — Mennyivel nő tehát az Nem dombdháríték Sporthírek Együtt edzettek a családok

Next

/
Oldalképek
Tartalom