Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
^9>', , xSttna A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1984. FEBRUAR 4., SZOMBAT Akisiek fsssto a Eapfa Ütitársként a járőrkocsiban Egy nyugodt este krónikája Délután 3 óra. Eligazítás. Röviden, tömören, érthetően. Az akciót irányító főhadnagyot mindenki feszülten figyeli. Az akció célja: közbiztonsági ellenőrzés Vácon és Vác vonzási körzetében. Az ellenőrzés kiterjed a közúti közlekedés, a szórakozóhelyek nyugalma, az utcák, terek közbiztonságának, valamint a rendőri felügyelet alatt állók ellenőrzésére. Kirívó eset Pontosan 16 órakor indulnak a gépkocsik a váci rendőrkapitányság elől. Kellemetlen télies az időjárás. Ködös, párás, enyhén csúszós az út. Mi Szob irányába tartunk, a terület északi részét fogjuk ellenőrizni. Négyen ülünk a kocsiban. Az út teljesen kihalt. A csendesen duruzsoló motor álmo- sítólag hat az emberre. — Ma úgy érzem, nyugodt napunk lesz — mondja a gépkocsi pilótája. — A mi területünk rendszerint csendes — szól a másik. Bár délelőtt ugyancsak kirívó eset történt. Dulakodás közben megöltek egy nőt. A helyszínelés még most is tart. Ez a téma az este folyamán, még többször is előkerül, a kíváncsiskodó „sokat tudók” szerint sokszínű változatban. Mindenki érdeklődik, de ugyanakkor jólértesült is. Nagymaroson megállunk a vasútállomásnál. A vendéglő füsttengerében réveteg arcok néznek ránk. Nem keltünk izgalmat. A törzsvendégek ismerik a rendőröket, s akinek tiszta a „lapja” annak nincs mitől tartania. Némi feltűnést csupán én okozok. Egy rekedt, borízű hang meg is jegyzi: — Mi az fiúk, erősítés az óberhéről? A hegytetőn kell ezután valakit ellenőrizni. Itt is mindent rendben találtunk. Irány Szob. Az őrszobán szusszantunk egyet. Én a sötétben nézem a tv-t, a furfangos Börs Máté kalandjait. A telefon élesen felberreg. Az események ettől a pillanattól kezdve gyorsabban peregnek. A ir.otor nem indul — Vettem! — hallom a katonás hangot és az órámra nézek. 17 óra 50 perc. — Tűz van Ipoly damásdonl Lenin út 11/b — mondják a címet a telefonnál, amint riasztják a váci tűzoltókat. Tizenhét óra 52. Mi is kocsiba szállunk és száguldunk a szobi önkéntes tűzoltóparancsnokért. Tizennyolc óra. A parancsnok beül a kocsinkba, irány a tűzoltó siertár. Zseblámpával világítunk, mert más világítás nincs. A tűzoltókocsi ott áll, mint kiderül „halottan” a garázsban. Nincs hűtővize. A tartálya is üres. A motor nem indul! Mi mindent megpróbálunk, de hiába. Tizennyolc óra 15 perc. Nem kísérletezünk tovább, elindulunk Ipolyda- másdra. — Ott a tűz! — Csak a füstjét látjuk. A fél falu serénykedik. Ahogy az Udvarba lépek megbotlom, a hideg majd kiver, a lábam alatt egy tek- nőszerűvé olvadt gázpalack. Mondják nem volt benne gáz. A rendet igyekszünk biztosítani, s pár perc múlva halljuk a váci tűzoltók szirénáját. Itt vannak. Tizennyolc óra harminckettő. Majdnem egyszerre futnak be a határőrség egységei is! A tűzoltók centiméterenként átnézik a füstölgő-gőzölgő gerendákat. A tűz már elaludt. Ennek láttán a futkosás és idegeskedés alábbhagy. Most már jobban meghallják az utasításokat is, s az udvar kiürül. Mi okozta a tüzet? Mennyi a kár? Ezt találgatja mindenki. Természetesen ennek eldöntése a későbbi vizsgálatok tárgya lesz. Az adatok felvétele, a jelentés elkészülte után mi folytatjuk utunkat»visszafelé. — Ez lett a csendes estéből — állapítjuk meg közösen. Szép lassan „csordogálunk” Zebegény felé. Az út üres, csak a határőrök jeleznek a lámpáikkal. Üdvözöljük egymást. Civilben tovább Zebegényben áthajtunk a vasút alatt. Harmonikaszó és vidám ének hallatszik ki a vendéglőből. Benn jókedvű társaság. Itt is beszédtéma a délelőtti eset. Továbbmegyünk. A következő színhelyen igazoltatásra is sor kerül. A delikvens eleinte hangosan ágál — felnyomta benne a szesz a pumpát — magyarázzák a haverok. Az igazoltató végig nyugodt marad, s ennek láttán a hőzöngés is elcsendesül. Mindössze annyit mond: A fehér fostalak világa A közelmúltban alakították át a Kötöttárugyárban a csehszlovák típusú METQ-kötőgépeket. Ez jelentős minőségi javulást és anyagtakarékosságot eredményezett. Emellett növekedett a gépek termelékenysége is. A három műszakban egy-egy gépről 150 kilogramm kelme kerül le. A felvételen Ondrik Zsuzsa munka közben. Hancsovszkl János felvétele Vác, Pf. 32. Még egyszer a telefonról 1984. január 17-én a Váci Hírlapban megjelent „Mikor lehet telefonálni” című cikkhez még az alábbiakat kívánom a segélykérő távbeszélő állomások igénybevételéről közölni. Segélykérő az a beszélgetés, amelyet az állam biztonságát közvetlen veszélyeztető' esemény, elemi csapás, vagy baleset esetében, továbbá az emberi élet oltalma érdekében sürgős beavatkozást igénylő, segélykérés céljából történik, illetve jelentenek be. Az említett események közlésén túl a bejelentő köteles közölni, családi és utónevét, pontos címét és személyi számát. E beszélgetések díjmentesek. Ha a beszélgetés tartalma még sem segélykérés lesz, akkor a posta tízszeres díjat számít fel. A posta 1981 óta hozzájárult, hogy a segélykérő nyilvános állomásokról, annak üzemideje — postahivatal zárva tartása alatt a hívott költségére kért f..R”) beszélgetéseken túlmenően, a díj utólagos megfizetésének vállalása mellett a lakosság díjköteles belföldi távolsági beszélgetést folytathasson, sőt táviratot is adhasson fel. Ez esetben a személyi adatain kívül közölni kell a távbeszélő központ kezelőjével, hogy a szolgáltatás díját milyen fizetési módon kívánja megfizetni. Erre három féle lehetőség van: a) a legközelebbi munkanapon a helybeli postahivatalban fizeti meg a díjat, b) állandó, vagy ideiglenes lakására, esetleg munkahelyére küldött postautalványon küldi meg a díját, c) ha más helyiségben van telefonja, annak számláján számítsák fel a díját. A beszélgetés, illetve a távirat feladás után a távbeszélő- központ kezelője közli a fizetendő díjat. Egyébként mindezekről valamennyi nyilvános állomáson található tájékoztató, vagy a távbeszélőközpont kezelője részletes felvilágosítást nyújt! Hivatalunk e szolgáltatásainkkal kapcsolatos tapasztalatokat. észrevételeket, javaslatokat továbbra is örömmel vári a és köszöni: Pomozl Miklós a váci 1. sz. postahivatal vez. Köp, haszon és dísz Gsíambek idei szemléje Hajógyári megbeszélések Ismertek a feladatok A napokban fejeződtek be a hajógyárban a műhelyekben és osztályokon megtartott termelési tanácskozások. A kiadott tájékoztató tartalmazta az MHD nagyvállalat tavalyi eredményeit, melyek tőkés és szocialista export, valamint belföldi értékesítésekben realizálódtak. Az elért eredmény csaknem 500 millió forint.. A tájékoztató ezek után a váci gyáregységgel foglalkozott, megismertetve a dolgozókkal az elért eredményeket' s az év közben felmerült problémákat. Számszerű eredmény, hogy a 355 millió 786 ezer forintos árbevételi terv 127,2 százalékkal lett túlteljesítve. Ami nem számottevő, de mégis gondot okozott, az az anyagellátásból adódó, olykor előforduló hiányosságok. Ezt elsősorban a gyakori típusváltás, illetve a háttéripar nem megfelelő' kiszolgáló képessége okozta. A gyár munkaverseny-bi- zottsága vállalást segítő célokat határozott meg a szocialista brigádoknak. Acélkonténerből 2000 darab, az 5 tonnás alumínium konténerből 400 db szerepel az idei tervben. A társgyáregységek részére daru- és hajó- alkatrészek gyártásánál belső kooperációban mintegy 150 ezer normaórának megfelelő munka került be a tervbe. A fontosabb műszaki fejlesztési tervek közé tartozik az elemekből összeépíthető lakókonténer, 10 lábas daruval felszerelt konténer, 20 lábas speciális kivitelű opentot konténer a SEA cég részére. A II. félévben még további feladat a fűthető tartálykonténer, aggregát- konténer, valamint ömlesztett árut szállító alumínium kiskonténer elkészítése. A vállalási javaslat részletesen k'tér az „Egy brigád — egy újítás” mozgalom kiszéle-/ sítésére, a fokozott anyag- és energiatakarékosságra, a társadalmi munkára, a munka- fegyelem szilárdítására, a balesetvédelemre, valamint a szabad idő kulturált eltöltésére. A fentiekből kitűnik, hogy a gyár szocialista brigádjainak jócskán van mire megtenni, vállalásaikat, természetesen figyelembe véve a brigád tagság összetételét s igényeit. , Az új versenyszabályzat lehetőséget biztosít arra is, hogy évközben is tehetnek vállalást egy-egy bizonyos munka elvégzésére a brigádok. Ezen feladatok teljesítése után rögtön rugalmasan megtörténhet az értékelés is, ami anyagi elismeréssel jár. Csányi Ferenc Eifafelisfák taggyűlése A Vác városi Bélyeggyűjtő Kör február 17-én, pénteken délután 5 órakor tártja — sorsolással egybekötött — évi rendes taggyűlését a . városi könyvtár tanácstermében (Vác, Mártírok útja 37.) — A fizetésemet nem mondom meg, csak az ügyvédem jelenlétében. Az egyetlen kerékpáros, akivel találkozunk, megfelelően kivilágítva kerekezik. — Vajon tudja, hogy mi jövünk? Még két helyen megállunk, de itt is mindent rendben találunk. Verőcemaroson elbúcsúzunk egymástól, innen már civil autóban „egyedül” indulok hazafelé. Játszani kezdek a szavakkal. Rendőr... rend-őr ... őriz ... vigyáz ... nyugalom ... Otthon nyugodtan elalszom. Radányi Lajos Az idén is reprezentatív kiállítással mutatkozott be a nagyközönség előtt a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének váci 162. számú Galambsport Egyesülete. A szakmai értékelés után a közönség is gyönyörködhetett a kiállított galambokban, ahol húsz fajtából több mint ötszáz került bemutatásra. A mintegy negyven tagot számláló egyesület az elmúlt évben is jelentős eredményt ért el. Az Országos Champion Röpversenyen Fleischmann Ferenc a negyedik helyezést érte el, Vígh Ferenc pedig a hatodik lett. A kiállításon is bemutatott röp-, dísz- és haszongalambokról az országos szövetség bírái, Haraszti János és Bíró János elismerőleg nyilatkoztak. Béres Ferenctől, a szakosztály elnökétől megtudtuk, hogy egy-egy ilyen kiállítás nemcsak a közönség, hanem a tagság számára is hasznos, hiszen ebből az alkalomból összejönnek és kicserélik tapasztalataikat. A kiállításon felnőttek és gyermekek együtt gyönyörködtek a szebbnél szebb fajtákban, melyek nemcsak e kiállítás szereplői, hiszen jelenlétükkel hozzátartoznak a városképhez. Papp László Száz éve született ki emlékezés virágai Vácott, a Sallai Imre utca 11. számú ház falán nincs emléktábla, mégis ezt az épületet mutatják meg az idegen- vezetők annak, aki Bornemisza Géza életének utolsó szakasza felől érdeklődik. Itt élt, alkotott 1966-ban bekövetkezett haláláig a 20. század egyik' neves magyar képzőművésze, akinek több alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. .. ! O 1884. február negyedikén született a Szabolcs megyei Nábrád községben. Az Életrajzi Lexikon megemlíti, hogy a Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán tanult, majd Párizsban a Julian Akadémiára járt. 1906-ban Matisse tanítványa lett. A francia festészet hatására a nagybányai iskola .természetelvű felfogását dekoratív, stilizáló törekvések váltották fel művészetében. 1922-ben a Belvederében volt kiállítása. 1932-ben részt vett a velencei biennálén. Európa számos nagyvárosában bemutatta munkáit. 1960-ban az Ernst Múzeumban rendeztek kiállítást műveiből. A Képzőművészek Űj Társaságának egyik alapító tagjaként részt vett a kecskeméti művésztelep létrehozásában. A Magyar Nemzeti Galéria megvásárolta néhány alkotását (Csendélet szoborral. Kertben stb.). Könyvet is írt Perlrott-Csaba Vilmos művészete címmel. o o Sok megpróbáltatás után Vác város vezetői megfelelő otthont adtak az idős művésznek. A Sallai Imre utcai lakás egyik szobáját teljesen betöltötték korábbi és újabb alkotásai. Gyakran megfordultak ott váci képzőművésztársai, barátai, tisztelői. Szívesen beszélt fiatal koráról, az indulás éveiről. S arról, hogy megszerette Vácot. Amikor teljesen egyedül maradt, Peukert Károly tanárképzőművész társa vállalta a gondozását, ápolását, ö vállalta Bornemisza Géza halála után műveinek rendezését, egy későbbi önálló tárlatra, vagy emlékszobára gondolva. Tizennyolc év telt el halála óta. de ez a jogos törekvés máig sem valósult meg. o o o A sződligeti községi sírkert főbejáratánál van a Bornemisza család kriptája. Ott pihen a neves festő és grafikus feleségével, fiatalon elhunyt gyermekével. Születésének centenáriumán itt helyezik el az emlékezés virágait művésztársai, barátai. Gondolatban megkoszorúzzák a sírt azok. akiket tanított, gyönyörködtetett alkotásaival. Papp Rezső Jegyzet Keret A múlt esztendő utolsó heteiben kirándulni hívtak. A szezon szerint meglehetősen szokatlannak tűnő helyre, s jókora útra. A társaság összetétele szimpatikus volt, a hangulat kitűnőnek ígérkezett. Ráadásul fizetni sem kellett a vállalati autóbusz kilométereiért. így hát könnyen elhessentettem magamtól még azt a gondolatot is, hogy akkor, amikor először mutatja magát a decemberi tél, az utak pedig csúszósnak ígérkeznek, ez a vállalkozás nem lesz egészen kockázatmentes. A Zempléni-hegység egyik kis faluja közepén aztán meg is bizonyosodhattunk erről. Az országúton keresztbe fordult előttünk egy autóbusz, s több, mint egy órába telt, míg a daru helyrebillenthette. Utasainak szerencsére nem esett bajuk, de mx, okulva a látottakon, a meg előttünk levő tíz kilométeres utat nagy óvatossággal folytattuk, a kocsink szinte lépésben haladt. — Tényleg. Miért pont ilyenkorra időzítették ezt az utat — kérdeztem az egyik mellettem ülő szervezőtől, aki arról világosított fel, hogy a nyáron nagyon visszafogták az üzemanyag-fogyasztást, most viszont el kell használni a tartalékot, mert az idei fel- használás mértéké számit majd a jövő évi keret alapjául, vagyis az lesz a Oázis. Hívtak tehát engemet it, bázismentőnek, ha úgy tej- szik. Régi, esztendő végi nagy közületi vásárlások emléke derengett fel bennem, amikor a boltokban semmi sem lehetett drága. A főkönyvelő mindenről elfogadta a számlát, ami megvehető volt, mert a maradványt nem lehetett átvinni a másik évre. Jóllehet a soron következő évben néhány helyen szorított a cipő, akarom mondani a keret, dehát ez a dolgok rendnek tekintett meneten, a szabályokon nem változtatott. Az ilyen szélsőségeken szerencsére túl vagyunk, ám még mindig sorolhatunk példákat, melyekkel a rugalmatlanságot mutathatjuk be, a túlzottan papír-, irodaszagú regulákat, melyeket nincs mód a naponta, hetente változó valóság követelményeihez igazítani. Ezért aztán többe kerül a leves, mint a hús, a termelési költségek számai nem lefelé, hanem felfelé kerekednek. És már ott is vagyunk a sokat panaszolt piaci értékesítés gondjainak erdejében. Az üzemanyaggal példálózhatunk még tovább is. mivel olyan esetről is hallhattunk, hogy az év közben engedélyezett kilométerek azért fogytak el hamarabb, mert az alapanyag-beszerzésre váratlan okok miatt egy idő után a tervezettel szemben csak háromszoros j távolságról nyílt lehetőség. A vállalatnak pihentetnie kellett saját kocsijait, s jóval többért foglalkoztatnia másokét, akiknek még volt kilométerük. Nem vitás. Az élet minden területén szükség van ! rendező elvekre, szabályok- ! ra, s különösen vonatkozik j ez korunk legnagyobb érte- j kére, az energiára. Csak- j hogy a szabályok merev cl- j kalmazása olykor bumeránggá változhat, s oda vezethet, mint az először említett esetben. Ügyeskedés- ' hez, s bizonyos fokig a vei lalati nézőpontból érthetően is. . Lehetne enyhébb, de azonos tőről fakadó példát is említeni. Mondjuk a főnök utasítást ad; hogy takarékoskodjanak a postabélyeggel és a telefonköltségekkel. Ezután jelentéktelen ügyek miatt is a távoli helyszínre utaznak a hivatal emberei. Ez. mondjuk, a telefonköltség hatszorosa. Nem szabad megengedni, hogy a szükséges keretek, szabályok, korlátokká változzanak. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) \
