Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
1984. FEBRUAR 4., SZOMBAT ^díitop 5 Bányászhagyományok folytatói Mindennapi, közös érdekek Speciális ajtók Sűrű, finom fehér por borítja a kőhegyet. Távolról olyan a látvány, mintha a gépek puha, vastag hótakaróban törnének maguknak utat. Egykori leírások szerint azelőtt egészen más volt a pilisvörösvári bánya, ahonnan több mint száz éven keresztül hozták a felszínre a kőszenet. Az egész tájék fekete volt akkoriban a szénportól. Ezen a vidéken zajlott 1928-ban a magyar munkásmozgalom legnagyobb tömegeket megmozdító bányászsztrájkja. Ilyen a múlt, amit a helybeliek ma is büszkén vallanak magukénak. A tanácsháza előtti téren kőszobor — benne bányászlámpa — emlékeztet ezekre az időkre. Nyolctól tizenegyig A fővárosban sok helyütt bevezették már nyújtott műszakot is, hogy ki-ki tanácshoz kapcsolódó ügyeit munkaidő után is elintézhesse. Megkérdeztük a Dunakeszi Városi Tanácsnál, nem igényelnék-e a Budapesten dolgozók, ám helybeliek a nyújtott műszakos ügyfélfogadás bevezetését? Dr. Jancskár Sándor vb -titkár pontos adatokkal teli dosz- sziét tesz az asztalra. — Valóban érthető lenne, ha az ingázók a délután öt órán túli nyitvatartást, ügyfélfogadást igényelnék. Tavalyi felmérésünk azonban bebizonyította: a dunakesziek nem szívesen járnak hivatalos ügyekben munkaidő után. Az adatokat két hét ügyfélforgalma alapján összesítettük, s egyik fiatal munkatársunk ennek alapján írta meg szakdolgozatát az Államigazgatási Főiskolán. Nem töltik a tanácsnál Polgár Erzsébet három évet töltött az ügyfélszolgálati irodában, s megfigyeléseit szak- dolgozatában sűrítette: — A két hét adatai, s a három év napi tapasztalatai azt mutatták: nagyon kevesen veszik igénybe a délutáni ügyfél- fogadást. Naponta átlag 112-en keresik fel a tanácsi előadókat. S bár a félfogadási idő hétfőn 13-tól 17 óráig, szerdán pedig reggel nyolctól 17 óráig tart. a hozzánk érkezők 50 százaléka reggel nyolc és tizenegy óra között akar túllenni hivatalos elfoglaltságán. — Délután négy és öt óra között csupán az ügyfelek négy százaléka keres fel bennünket, pedig a helyi üzemek is, s a Budapesten dolgozók délelőttös műszakja is kettő és négy között ér véget. Sokan lennének tehát, akik munkaidő után, éppen három és öt között kellene, hogy ideérjenek, ha hajlandók lennének szabad idejüket a tanácson tölteni. A felméréshez használt kérdőíven azt is megérdeklődtük: az ügyfél munkidejét tölti-e nálunk? A megkérdezetteknek azonban csupán tizenhárom százaléka ismerte be, hogy éppen akkor dolgoznia kéne... Pedig nem valószínű, hogy egy találomra kiválasztott késő őszi időszakban naponta közel százan szabadságuk vagy betegállományuk óráiban keresik fel a tanácsházát. — Nyújtott műszak bevezetése tehát értelmetlen lenne Dunakeszin. Van-e lehetőség arra, hogy az ügyfélforgalmat valahogy mégis egyenletesebbé tegyék? Rávegyék az embereket, hogy időnként munkaidőn túl szabad idejükben intézzék hivatalos dolgaikat? Ürességtől kong — Egyetlen módon befolyásolhatnánk a forgalmat, ha a hivatalos idézések időpontjaként délutánt jelölnénk meg. Itt azopban szintén fennáll annak a veszélye: az idézett éppen délutános, s szintén a munkahelyéről kell eljönnie. Ráadásul az előadók munkáját is nehezítené, akik délutánonként mennek ki a területre, helyszínre, mert ilyenkor inkább otthon találják az érintetteket. Nem nagyon tudjuk tehát befolyásolni azt. hogy a lakosság miként osztja be az idejét, mikor szán ránk belőle valamennyit. Ezek szerint a szabad idejéből ritkán. Amit nemcsak a délután négy és öt között betévedő négy százalék igazol, hanem a szombati ügyelet teljes kihasználatlansága is. Igaz, ilyenkor érdemi ügyintézésre nincs mód, de nyomtatványok kitöltésére, kérvények benyújtására, ki- és bejelentkezésre ezeket a délelőttöket is kihasználhatnák azok, akik hétköznap már nem jutnak el munkaidő után a tanácshoz. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ügyeletes tanácsi dolgozó magányosan tölti a délelőttöket az ürességtől kongó épületben. Legfeljebb a násznépben gyönyörködhet, ha az anyakönyvvezető éppen esküvőt celebrál a házasságkötő teremben. Mr. A, Jólesik elücsörögni a társaságban Csalódást okozunk, nam bennünket vártak. Az ajtón a postásnak kellett volna belépnie, harmonikatáskájában a nyugdíjjal. Az előtérben méltóságteljesen pihenő öreg már el is fordította a fejét, a szemközti falra mered. Két, hajlott derekú nénike borul össze, sutyorognak a fényképezőgép láttán. Majd főkötős asszonyok karéjától terelve előbukkan a belső helyiségből a nyársapáti öregek napközi otthonának vezetője, Farkas Imréné is. Dolgoznak a gyerekek — Nem szegényház ez, amit szégyellni kellene — mondja. — Azért nem restelli magát senki sem, hogy a gyermekét beadja a bölcsődébe vagy az óvodába. Pedig a helyzet hasonló. A gyerekek munkába járnak, a szülők meg otthon ücsörögnek, dolgozgatnak. Persze hogy nem szeretik a négy falat nézni, inkább eljönnek ide, ahol hasonszőrűekkel találkoznak. Meghányják-vetik a világ dolgait, kipanaszkodják magukat, kézimunkáznak, jól eltöltik az időt. —. Nem mindenkinek rendezett a családi háttere. A múltkoriban például rátaláltam egy magányos, idős bácsira egy közeli tanyán. Elmondta, hogy szívesen jönne, de mi lesz a malacokkal? Majd megbeszéli a fiával, aztán jelentkezik. Úgy látszik, meggyőzték. Ide nem engedik, ám nem is törődnek vele. Hát akkor már sokkal jobb a közösségben. Hétkor ébresztő, de ha az este belemelegedtek a játékba, a tévézésbe, akkor később is kelhetnek. Fél kilencig lezajlik a reggeli. Aztán takarítás, bevásárlás, jut idő a félbehagyott kézimunkára is. Délben ebéd, utána a pihenés órái következnek, majd közös program, vagy egyéni foglalkozás. Korai vacsora öt órakor, a bejárók miatt. Mert csak huszonöt fekhelyünk van, ha több lenne, talán mind a negyvenen maradnának. Jen a postás Közben megérkezik a várva várt postás, erről a kinti zsá- bongásból értesülünk. Fontos esemény, hiszen sokaknak ez biztosítja a megélhetést. Majd mindenki ebből fedezi a napközi diját. Ne bolygassuk ezzel a gyerekekét — tartják. A legmagasabb befizetési összeg 620 forint, de a többség ennél jóval kevesebbet fizet. Olyan is akad, aki semmit sem, mert egyszerűen nincs jövedelme. Lassan csendesedik az izgalom, a bankók eltűnnék a kötények zsebeiben, ki-ki visszatér kedvenc időtöltéséhez. Ez mostanában leginkább a makramé. Fonálból csomózott virágtartók példázzák az új módi karrierjét. Mintha a ráncos kezek reszketőse is csitulna az odaadó munkától. Egyikük kitanulta készítését, s most adja át tudását az érdeklődőknek. Ha megakadnak, noszogatják: mondja már, ho- gyon kell, azért van maga itt, hát ne lustálkodj on! A falon beszédes tábla árulkodik a kis közösség sajátos demokráciájáról. Feltüntetve rajta a tisztasági, a játék, a viráglocsoló és sok más teendő felelőse, s ott olvasható a vezetőségi tagak neve is. Mint a vezetőnő szavaiból kiderült, maguk választják tisztségviselőiket. Olyanok kerülnek a megbecsült pozícióba, akikre a többiek hallgatnak, akik tolmácsolják kéréseiket, részt vesznek a döntéseikben, mint például az esti étrend összeállítása. Együtt készülnek különböző rendezvényekre, kirándulásokra, amelyek száma egyre gyarapodik, hála a környező üzemék, intézmények önzetlen segítségének. De e nélkül is találnak magúknak okos elfoglaltságot. Az egyik néni most ajánlotta fel a kertjét, tavasztól közösen művelik, megtámogatják vele a napi huszonöt forintos étkezési normát. A sarokban varrógép kattog, Ágnes néni hajtja fiatalos lendülettel. — Megengedték, hogy behozzam a gépet, így most itt dolgozhatok — néz fel egy pillanatra munkájából. Nincs nyugdíjam, csak hétszáz forint tartásdíjat kapok, hát a varrásból élek. Nem szorulok én senkire sem, a gyerekektől sem fogadok el semmit. A férjem harmincöt évi házasság után hagyott el. Végig tudtam, hogy van valakije, de a család miatt nem emlegettem föl, öt gyerek van. űk nem akarták, hogy bejöjjek, de nem volt maradásom. Az orvos is biztatott. Rossz a szívem, itt (közel az ügyelet. De azóta szerencsére jobban vagyok. Elérkezett az ebéd ideje, magunkra maradunk a varrógép mellett. Nyílik a hálóterem ajtaja, két mentős fog közre egy idős nénit. Az éjszaka lett rosszul. Egy pillanatra visszafordul a szoba másik feléről: Isten vele — mondja halkan. Ágnes néni zsebkendővel fogja fel a szeme sarkából kicsorduló könnycseppet. A zászló jslentéss Már indulnánk kifelé, amikor szembeötlik egy meghajlított drótra erősített háromszögletű papírzászló. Ez áll rajta elnagyolt betűkkel: Békét a világnak! — A világ eseményei az itt lakókat sem hagyják érintetlenül — mondja a vezetőnő. A tárnákat 1967-ben — mivel a kitermelés gazdaságtalanná vált — megszüntették, de ekkor már néhány kilométerrel arrébb feltárták a föld fehér kincsét, a dolomitot. Ma az Országos Érc- és Ásványbányák egyik legdinamikusabban fejlődő üzeme a pilisvörösvári, ahol a kutatók szerint az eddig feltárt értékek mellett mást is rejteget a föld mélye. A múlt másik örökségét azonban nem ilyen könnyű vállalni. Az 1920-as években építettek itt egy lakótelepet, a régi köztemető és a bánya között, komfort nélküli, rosz- szul szigetelt, az idő viharát nehezen viselő épületekből. A szanálásra ítélt kolónia — 188 lakás — lebontása és az újak építése 1977-ben megkezdődött, s hosszú időre alapvetően meghatározta a település fejlesztését. Amikor Berényi Gyulával, a nagyközségi pártbizottság titkárával a mai lehetőségekről beszélgettünk, óhatatlanul előkerülnek ezek a dolgok, hiszen még ma is a régi, romossá vált település felszámolásán fáradoznak. — Viták során alakul ki nálunk a végleges terv, hogy mit tudunk kiválasztani a sürgető feladatok közül — mert rangsorolnunk kell az igényeket, hogy melyik a legfontosabb. Befejezés előtt a kolónia teljes felszámolása. Májusban átadnak egy 36 lakásos épületet, és ezt követően még nyolc család elhelyezéséről kell gondoskodni. Az új otthonok modernek, komfortosak, s bár a kommunális, kereskedelmi ellátás még kívánnivalót hagy maga után, fényévekben mérhető csak a különbség a régihez képest. — Az érdekeltek többsége nagyon várta a változást — fejtegeti Berényi Gyula —, de egyes esetekben mégis érvelni, bizonygatni kellett a költözkö- dőknek, akik megszokták régi környezetüket. A lebontásra ítélt, elhanyagolt épületek túlnyomó többségében már nem bányászok laktak, sok volt ott az alkalmi munkákból élő nagycsaládos ember. Az átköltözés óta eltelt idő alapján nyugodtan beszélhetünk, arról, hogy a korábbinál sokkal jobb körülmények az életvitelükben is előnyös változásokat hoztak. A lebontott házak anyagát térítés ellenében azok kapták, akik önerőből építkeznek. Az egykori kolónia, vagy ahogy a helybeliek becézik, a Jancsi- telep helyén pedig fákat ültetnek, parkosítanak. A pártszervezet a tanácsi vezetőkkel együtt készül a február végi falugyűlésre, ahol a tavalyi eredményekről számot adva, az új tervekről beszélgetnek a résztvevőkkel, egyúttal aktív közreműködésüket is kérve a végrehajtásnál. Mint Berényi Gyula elmondja. az utóbbi években saiátos módon változott a nagyközség akóinak az összetétele, megnőtt a szellemi munkát végzők aránya. A második világháborút követően ipari egység nem volt Pilisvörösváron, a. helybeli értelmiséget az orvos és a Az arc... tanító képviselte. Ma itt van az Országos Ere- és Ásványbánya dunántúli műveinek központja, ahol a korszerű technológiai berendezések szükségessé tették képzett műszaki értelmiségiek, magasan kvalifikált szakembergárda alkalmazását. Ezek az emberek pedig aktívan részt vesznek a település közéletében, számítani lehet rájuk a különböző feladatok végrehajtásánál. — Mivel gyarapodik az idén a nagyközség? Kétségtelen, hogy kevesebbel, mint az előző esztendőkben, mikor az új lakások zöme, a szakorvosi rendelőintézet, és a művelődési központ épült. De azért ebben az évben is sor kerül fejlesztésre. Tavaly bevezették a táv- hívásos rendszerű telefont, idén akarják fölállítani a nyilvános fülkéket. Javítják a közlekedést: új buszkitérőket és -várókat építenek. Lámpákat szerelnek fel néhány meg- világítatlan zebra fölött. Folytatják az út- és járdaépítést. Készülnek az új iskola alapozására is, s bár úgy néz ki, az idén nem kezdhetik el, társadalmi munkában már megcsinálták a terveket. Gá. J. A korszerű könnyűszerkezetes elemekből készült sertéstelepekhez szállítanak nagyméretű ajtókat a Rozmaring Tsz nagykovácsi faipari részlegéből. Erdős! Ágnes felvétele Kövess László ... és a hozzá tartozó kezek Trencsényi Zoltán felvételei He mi lesz a malacokkal? Észrevétlen oldódik a magány A nyújtott műszak problémái Az ügyfél délelőtt jön Hivatalos ügyeink intézése állandó forrása még ma is a viccnek, az élcelődésnek. Az államigazgatás dolgozói pedig már sokat tettek, hogy megkönnyítsék a bürokratizmus útvesztőiben való bolyongásukat. Pest megyében eddig minden városban 6 nyolc nagyközségi tanácsnál hozták létre az ügyfélszolgálati irodát, ahol a félfogadási időtől függetlenül, egész nap felvilágosítást, segítséget kaphatnak a tájékozatlan érdeklődők.
