Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

4

tour »

.»/ff.»//]

1984. FEBRUÁR 4., SZOMBAT

Színházi levél

Mivé legyünk?

Kis hazánk történelme folyamán megélt már egykét sorsfordító esztendőt. Egyik-másik ilyen évet gyakran emlegetjük, ha nem is mindig érdemben, hanem inkább csak úgy jelszóként, hogy: 1241 (Muhi), 1526 (Mohács), 1848 (március idusa), satöbbi. E dátumok közül többnyire kimarad egy közbülső: 1686. Pedig hát ez az esztendő, amelynek szeptember hava második napján, délután öt órakor, az osztrák császár és (magyar király, I. Lipót csapatai — melyék közt a szövetséges lengyel, velencei, orosz és más katonák mellett körülbelül 14-15 ezer magyar is volt — megkezdték Buda végső ostromát, és este bét órára, tehát mindössze két óra leforgása alatt, visszafoglalták a törőktől. 145 évig ült a török Budában, és most két órai harc véget vetett ennek az uralomnak. (Maga az ostrom persze kicsit tovább tartott: a szövetséges seregek június 17-én már elfoglalják Pástét, az akkor nem túlságosan megerődített várost, és június 22-én kezdik meg a budai váír ostromát Közben visszaverik a szultán nagyvezérének, Szulejmánnak a 10 ezer főnyi török várvédő sereg felmentésére indított támadását — ez augusztus 14-én történik —; a szeptemben 2-i támadás tehát csak a betetőzés) .

Buda visszavételével alapjaiban rendült meg a török magyarországi uralma. Lotha- ringitai Károly, Lipót császár fővezére, négy nappal Buda elfoglalása után, már a visz- szavonuló Szu'lejmán üldözésére indul, majd a fővezérletet átadja Badeni Lajos főhercegnek, aki déil felé haladva a Dunántúlon, szeptember

23-án elfoglalja Simontonnya várát, majd ostrom alá fogja Pécset (török nevén Pecsevit), s október 22-én el is foglalja.

S ezzel helyben is vagyunk. A Vígszínház új bemutatójá- miaik címe ugyanis: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban.

Weöres Sándor darabja — mely a Történelmi panoptikum alcímét viseli — 1968-ban keletkezett; azóta vár bemutatásra, s e tizennégy év alatt különböző legendák, mendemondák szövődtek köré. Ami csak azt jelzi, hogy az idejekorán be nem mutatott dalrabok, különösen ha egyébként ismertté válnak, elkerülhetetlenül kiszolgáltatottjai lesznek önnön hírüknek, mely hírnév egy idő után mintegy függetlenül a darabtól,, e ez esetben különösen nem tesz jót neki. a megelőzés persze a bemutatás lenne, — de hát nem A kétfejű fenevad az egyetlen, mely erre a sorsira jutott, hiszen éppen a Vígszínházból vehetünk egy közeli példát: Örkény István darabja, a Forgatókönyv is hevert egy ideig, aztán színre került, s kiderült; nemigen volt értelme az óvatoskodás- no'k, az aggodalomnak. Legendák, mendemondák többnyire a nem ismert, vagy nem a nyilvánosság előtt is ismert művek táptalaján keletkeznek, s élő. látható, olvasható művekkel mindig könnyebb vitázni is, mint legendákkal.

N

os, Weöres darabja a magyar történelem- ncf: ezt a nem nagyon emlegetett sorsfordító esztendeiét választja drámája színpadi idejéül. Azaz egy olyan korba helyezi a cselekményt, melyben megint egyszer összesűrűsödött sok minden itt a Kárpát-medencében. Mert volt ugye egyszer a török megszállás, az ország középső harmadán. Volt a királlyá Magyarország, I. Lipót jogara alatt. Volt a Thököly Imre-féle felkelés. melynek nyomán Felső-Magyarország (a Felvidék) a kuruc vezér kezére került — és volt Erdély, mint önálló fejedelemség. Mindeközben pedig szinte követhetetlenül változtak az egyes országrészek fölött uralkodók érdekviszonyai, kapcsolatai, szövetségesi kötöttségei. Lipót éppúgy taktikázott,

mint a török szultán, IV. Mehmed. S a magyar urak hol a török szövetségét kerestek a Habsburgok ellen, hpl a Habsburgokét a törck ellen, hol meg mindkettőjét egymás /ellen. Fejedelmek, fő- és al- vezérek, csapatok és egyes vitézek percenként álltak hol ide. hol odá. Aki tegnap még Thököly oldalán harcolt a császár ellen, ma már a császár oldalán küzd a törökökkel, holnap meg a törökök közt verekedik Lipót és Thököly ellen. Aki Kőszegen vagy Sopronban császárpárti volt, mire Simontornyára ért, törökpártivá lett, s mire Kolozsvár kapuján kopogtatott, az erdélyi fejedelem hű embereként mutatkozott be. Aki tegnap elárulta Thctkölyt, ma elárulta Lipótot, s holnap után cselt vetett a budai basának. Hűség, becsület, tisztesség, hála, elvbarátság határai elmosódtak, s maguk e fogalmiak is folytonosan át- meg átértékelődtek. A kétfejű fenevad, melyen általában a császári címer kétfejű sasmadarát értjük, ebben az időben áttételesen azt is jelentette,: Árpád apánk népe, már amennyi még maradt belőle, két fé- nevad között vergődik, s nem tudni, melyik a rosszabb: a német-e, vagy a pogány, vagy az ezeknél is gonoszabb nemzeti széthúzás, pártoakodás, viszály, a nemzet létkérdéseit háttérbe szorító önérdek.

Weöres darabja, ez a furcsa, heterogén színi munka, melyben hol a 17. századi iskolai színjátszás darabjainak stílusa bukkan fel, hol a barokk dráma vonásait látjuk, de kairikí- rozva, hol a modern abszurd jelenik meg, hol kabarétréfák sorakoznak, erről a rettenetesen zavaros, alig áttekinthető korról szól, de mégsem történelmi dráma. Minden gondolata, minden kérdésfeltevése a mának címzett. A darab folytonos kavargása mér. lyén ugyanis lényegében egyetlen kérdés húzódik meg: miképpen lehetséges megőrizni a nemzetet magát ebben a szörnyű kavargásban, illetve: hogyan lenne megteremthető a békesség és nyugalom, melyben kivirágozhatna a nemzet egysége ?

V

iszont erre az alapkérdésre A kétfejű íenevad nem nagyon biztató választ ad, mert Weöres nemigen hisz a történelem ésszerűségében, logikájában. Nem dönti el — nem tudja? nem akarja eldönteni? — mivé kellene lennünk: törökké, kuruccá, labanccá-e, hogy életben maradjunk a történelem elemi csapásai közepette. Amit mégis javall: hagyjuk a csudába a háborúskodást, „immár a történelem utáni békés idő nyíljék".

A Vígszínház Valló Péter rendezte előadásáról csak any- nyit: a bemutatással eloszlatta a darab körüli legendákat, de a mű eklektikusságá- ban is egységes gondolati ívének magrajzolásával, s Weöres sajátos színpadi világának megidézésével többnyire adósunk maradt.

Takács István

Kiosztották a félévi értesítőket

A közös bizalom alapján

Február 3. Az idén ezen a napon viszik haza a nebulók a félévi értesítőket, vagy közismertebb nevén a bizonyítványt; hallhatták tegnap reggel az útjukra induló szülők és gyerekek. Vajon valóban ilyen rettegett nap ez a diákok számára? Él-e még a bizonyítvány nimbusza? Hogyan várják, miként fogadják kicsik és nagyok a féléves munkájukról készült, számokban kifejezett értékelést? Erre kerestük a választ három iskolában.

Titkolózás nélkül

— A negyedik félévi bizonyítványt adom ki az idén — mondja Vasasné Pásztor Erika, a budaörsi lakótelep általános iskolájában dolgozó tanítónő.

— Osztályom a IV. b. német tagozatos. A gyerekek többsége német ajkú családokból jár hozzánk, ez azonban nem tükröződik a nyelvi osztályzatokon. A csoport jó része jövőre már csak a nulladik, vagy az utolsó utáni órában foglalkozik a némettanulással.

— Voltak nehézségei az érdemjegyek megállapításánál?

— Igyekszem sokszor osztályozni a negyedikeseimet, így könnyebb dönteni. Ám önmagában csak a jegyeiket nézni, nem elóg, olyan esetekben, amikor például bukásról kell határozni.

A másodikosok értesítőjében csak két érdemjegy szerepel: magatartás és szorgalom. Tárgyi tudásukat tesztelik. Ennek ellenére — bár még nem kapták kézhez a bizonyítványt —, büszkén pattannak föl helyükről azok a kisdiákok, akik dicsérettel zárhatják a félévet.

— Nincs titkolózás — magyarázza osztályfőnökük Vaíd- diné Mohos Kamilla. — Megbeszéltük előre, kik a legjobbak és a gyengébbek. — Kérdőíveket tesz elém, amelyeken szülők és diákok nyilatkoznak a tanulásra való ösztönzés módszereiről. Szinte kivétel nélkül dicséretről, meggyőzésről szólnak a felnőttek, s hasonlóan vallanak a gyerekek is.

Nincs izgalom

Arra a kérdésre, hogy kinek mit ígértek otthon jó bizonyítvány esetén, egyetlen kéz lendül a magasba:

— Anyukám azt ígérte, hogy megnézzük az E. T.-t — hadarja a szőke kisfiú az utolsó pádból.

Több jegyből könnyebb osztályozni, tartja Vasasné pásztor Erika tanítónő. Lesz ez még jobb is. Kotyulák Géza, a szobafestő-tanulók osztályfőnöke minden diáknak rövid értékelés kíséretében nyújtotta át a bizonyítványt (a cím fölött).

Erdősl Agnes felvételei

— Nekem nem mondtak semmit jutalomról otthon — mondja Schreier Péter, a jobbak között is az első, miközben le sem veszi szemét a füzetétől —, de azt mondták a szüléim, hogy nagyon örülnének egy jó bizonyítványnak.

Az érdi Vörösmarty Gimnázium diákjai nem rágták tövig a körmüket az izgalomtól tegnap. Nemcsak azért, mert már az első órán kiosztották az értesítőket, hanem mert eddig sem érték nagy meglepetések a diákokat osztályzás ügyben. A kapott jegyeket — még a bukottak is — igazságosnak érzik.

— Figyelmünk már két éve a felvételi tárgyaké — magyarázza a viszonylagos közöny okát Hegedűs Gábor, a IV. C. egyik szószólója. A nagy létszámú osztály tanulói között egy sem akadt, ahol a bizonyítványosztás reggelén szóba kerültek volna az osztályzatok.

— Nálunk már jó ideje nincs vita, szidás vagy jelenet például egy matek egyes körül. Fenyegetés és eltiltás sincs. Szavak nélkül is tudom, azt szeretnék, ha úgy osztanám be az időmet és a tennivalóimat, hogy ne hozzak legközelebb rossz jegyet.

Sokszor idő kérdése

— Ez a bizonyítvány jelzés volt a szülő és a gyerek számára — magyarázza dr. Sze- rényi Gábor, a IV. C. osztály- főnöke. — Megtudhatják belőle, melyik az a tárgy, amelynél rá kell kapcsolni. Egyébként a növendékeim leterheltségét ismerve tudom, hogy ez sokszor nem is szorgalom, hanem idő kérdése.

A 202. számú Szakmunkás- képző Intézet elsős szobafestő tanulóinak többsége fellélegzett az értesítő fellapozása után.

— Négy diák bukott, az átlag ennek ellenére jó közepes — mondja Kotyulák Géza műszaki tanár. — Talán meglepő, hiszen a fiúk java része a gyengébb tanulók közé tartozott az általános iskolában. Itt azonban egészen más jellegű a tananyag, s igyekszünk az általános ismeretek közé is becsempészni a szakmát.

Bár a fiúk nem mutatják, mégis bizonyos, hogy ez a bizonyítvány számukra sokat jelent, hiszen az első komoly

kontroll a majdani szakmájukban való jártasságban.

Nincs tehát szorongás, amikor a diákok szüleik elé teszik alz ‘értesítőt. Ám úgy tűnik e'n- nék oka nem a közöny, hanem a nyílt, közvetlenebb kapcsolat diák, pedagógus és szülő között.

Móza Katalin

Könyvek, . képeslapok

Újdonságnak számító könyvek, különleges technikai eljárással készülő képeslapok, új típusú poszterek és olcsó gyermekjátékok kerülnek 1984. ben az üzletekbe a Képzőművészeti Kiadótól.

Folytatódik a Mai magyar művészek sorozat, amelynek célja a kortárs magyar képzőművészet megismertetése. Az elmúlt év végéig 75 kötet látott napvilágot, s a monográfiák nem csupán a tárlatlátogató közönségnek nyújtanak segítséget: haszonnal forgathatják az iskolákban is. Idén Vén Emil, Lessenyei Márta, Bálványos Huba, Bencze László, valamint Kéri Ádám művészi munkásságáról jelennek meg kötetek. Folytatódik a népszerű Képzőművészeti zsebkönyvtár Sorozat, ezúttal az európai kovácsoltvas-művességről, valamint a közel-keleti népek kultúrájáról adnak ki könyvet.

Világszerte — és így Magyarországon is — megnövekedett az érdeklődés a fényképezés története és esztétikája iránt, egyre több embert vonz a régi fotók gyűjtése. A Leletek a magyar fotográfia történetéből című könyv 400-nál több fénykép segítségével tekinti át a hazai fényképezés históriáját. Ebben az évben került az üzletekbe Korniss Péter jemeni fotóalbuma.

Változatos lesz a képeslapok kínálata is. Újdonságnak számítanak a selyemre nyomott különleges levelezőlapok, a dombornyomású képeslapok, valamint az eredeti színes képek felhasználásával készített, hajtogatott fotólapok. A képeslapkiadást is elérte a nosztalgiahullám: egy-egy város, városrész régi és új látképe egymás mellett jelenik meg új üdvözlőlapokon.

Új témákkal kerülnek a boltokba a fotóposzterek. A kiadványok elsősorban a fiatalabb korosztályok igényei szerint készültek. A plakátméretű képeken autós, motoros témák, sportfelvételek szerepelnék. A nagy méretű fotötapé- ták kínálata 15 új tájképpel gazdagodik.

Tv-FIGYELŐ'

Kék fény. Felfokozott érdeklődéssel vártuk a Kék fény legutóbbi adását, hiszen mindenki biztosra vehette, hogy abban a nevezetes képlopás lesz a fő-fő téma.

Az is lett, de nem úgy és nem annyira, mint ahogyan a szerencsés megtaláláson föllelkesült publikum előre elképzelte.

A szóban forgó adás — mint emlékezhetünk rá — nem tüstént a műkincsek elkerítésének históriájával indult, hanem más, ezúttal kevésbé szenzációsnak tűnő bűnesetek ismertetésével. Köztük egy közelebbről meg nem nevezett Pest megyei település fémáruboltjának botrányával, ahol súlyos százezrek tűntek el a vezető magánkasszájában. Dugipénz — hadd hívjuk így a soron kívüli kiszolgálás ellenértékét, hiszen a sokat emlegetett csúszópénz, megítélésünk szerint, kevésbé találó kifejezés, mert a forintok ön- maguktóí nem tudnak csúszni; hogy helyet változtassanak, dugdosni kell őket —, tehát

dugipénz követett ott illegálisan leperkált suskát. Egyrészt a falsul lemázsált vasdarabok, drótkerítések adásvételekor, másrészt meg akkor, amikor olyan általános hiánycikkekért epekedett a vásárló, mint a mélyhűtő vagy a japán képcsöves színes televízió.

Mindezeket követően pedig terítékre került a képügy. Várakozásunknak megfelelően sorra feltűntek és meg is szólaltak az évszázad képtolva.i- lásának magyar szereplői akik ugyebár — sajnálatos módon — szintén megyénk lakóiból verbuválódtak az olasz bűnbanda helyi segítőivé.

A föntebb jelzett meglepetéssel tulajdonképpen ők szolgáltak. Nevezetesen azzal, hogy a nézők többsége bizonyára olyan valakik megjelenésére számított, akik külsejükben is,

magatartásukban is, úgymond, méltók egy több mint száz ország által nyilvántartott és körözött kompániához. Ezzel szemben... De ne kelljen itt szóban is fölfesteni azokat a portrékat, amelyeket megfigyelni alkalmunk adódott. Röviden csak annyit, hogy a krimiken felnövekedett előfizetőkben egészen más kép élhetett azokról, akiket egy ekkora vállalkozásba bevonnak.

Az újabb nagy megdöbbenés tehát elmaradt. Kaptunk viszont helyette néhány okos és megszívlelendő szót a vagyonvédelemről. Arról, hogy nemcsak a veszélybe került műtárgyakat kellene jobban óvni, hanem minden egyes olyan értéket, amelyet az elemelés vagy a megrongálás veszélye fenyeget. Hazánkban azonban még mindig gyenge lábakon áll a vagyonok védelme: sole helyütt munkaköri leírás sem rögzíti, hogy kinek mi a dolga e tárgyban. Hátha — reménykedjünk! — ez a világra szóló skandalum, mármint a Szép- művészeti Múzeum festményeinek ügye — majd szigorúbbá t:szi mindazokat, akiknek beosztásához különben hozzátartozna a szigor.

USA. A műsorszerkesztés úgy hozta, hogy az egyik este az Amerikai Hírszerző Hivatal boszorkánykonyhájába pillanthattunk bele, amikor A ..Cég" ügyeiről szóló sorozat első traktusát néztük, a következő délutánon pedig a washingtoni Fehér Házát mutatta be az Itt kezdődik Amerika című riportfilm. Emiit gyilkosság- tervek, mentő- és támadó akciók, amott fény, ragyogás, a protokolláris élet csúcsa. Magyarán: még huszonnégy óra sem kelleit ahhoz, hogy megismerjük az USA-nak. mint világhatalmi képződménynek a színét és a visszáját. Nehéz elképzelni élesebb kontrasztokat.

Akácz László

Mehmed szultán (Miklósy György) és Lipót császár (Bárdy György) a Vígszínház előadásában