Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-26 / 48. szám

1984. FEBFüAR 26., VASÄRNAF A televíziózás új útjai A képernyő varázslói A filmgyártás legfőbb költ­ségeit manapság a nyersanyag és a díszletek jelentik. Egy-egy tévéfilm má már 10—20, sőt 40 millió forintba kerül. A díszlet felépítése produkción­ként általában 6—8, lebontása 2—3 napot vesz igénybe — te­hát legalább 10 napig kihasz­nálatlanul áll a stúdió, csúszik a többi forgatás. A televíziózás új eszközeivel, a videotechnikával az előzetes számítások szerint — minimá­lisra lehetne csökkenteni az említett kiadásokat. Az elekt­ronikus műsorkészítési tech­nológia ugyanis feleslegessé te­szi a filmnyersanyagot, meg­szünteti a pazarló túlforga- tást, a laborálást, a vágást, az utószinkront és az egyéb szo­kásos utómunkálatokat. Érthe­tő tehát, hogy a nagy nyugati filmstúdiók mind több snittet igyekeznek videotechnikával rögzíteni. A Birodalom vissza­vág, a Jedy bosszúja és az E. T. című sci-fi nagy része elektronikus technikával ké­szült, s utólag másolták át celluloidra. Díszletek nélkül Elektronikus képkombiná­ciókkal üres stúdióban fan­tasztikus városok, sosem volt látványok varázsolhatok elő szinte a semmiből. A több száz helyszínen játszódó műsorok ugyanúgy két hét alatt készül­nek el, mint azok a tévéjáté­kok, amelyekben a színészek fából, gipszből, vászonból, pa­pírból, habarcsból épített, szín­házias hatású, nagy díszletek között ülnek és beszélgetnek. A szükséges makettek és tér­plasztikák azonban csupán tö­redékébe kerülnek, mint a ha­gyományosnak. A színész az üres stúdióból távoli országos egzotikus szín­helyeire transzformálható. Az Angyal száll le Babilonba cí­mű magyar elektronikus tv- dráma egyes jeleneteihez a sok tagú technikus- és színész­stáb helyett csupán hárman utaztak a dél-jemeni helyszín­re, s rögzítették a környezetet, a csodálatos ősi palotákat, me­sés pálmaligeteket. Az elektronikus térképzés már az első pillanattól fogva olyan tulajdonságokkal rendel­kezett, amivel a film sosem. Néhány példa: a kép bármely eleme kiemelhető, áttehető egy másik képbe. A kiemelt ké­pekkel bármit megtehetünk. Megfelelő számítógép-progra­mokkal kicsinyíthetők, nagyít­hatók, elforgathatok, nyújtha­tók, zsugoríthatók a térben. Jelenetek másolhatók egybe. Képsorok, képrészletek tüntet­hetők el. Szintetikus árnyék rendelhető a szereplőkhöz, tár­gyakhoz, élethűvé téve az üres, egyébként árnyékmentesre megvilágított stúdióban játszó­dó jelenetet. Kristályokból, fémekből, üvegből, műanyagokból, orga­nikus anyagokból csodálatosan merész formákat képezhet a rendező. Elektronikus úton díszletek, figurák is rajzolha­tok, például egy makett-to­ronyhoz lépcsősort „rendelhet hozzá” a komputer. Mesék, mítoszok, Írói, költői agyszüle­mények, lázálmok — eddig csak verbálisán leírt bizarr eseményei, fantazmagóriái, alakjai válnak megielenithetö- vé. Jóllehet, a hazai elektro­nikus tévéjátékok néha fan­tasztikus, lebilincselő látványt nyújtanak, esztétikai szem­pontból mégsem múlják felül hagyományos társaikat. Hazai kísérletezők Az új eszközök művészi cé­lú használata nemcsak a ha­gyományostól eltérő dramatur­giát követel, hanem újszerű kulturális közgondolkodást is Magyarországon-azonban a ne­hezedő gazdasági körülmények ellenére nem mindenki vette tudomásul ezt a szükségszerű­séget. Különösen vonatkozik ez a kritikára, amely értetle­nül fogadja ezeket a kísérle­teket. A televízió legtöbb stú­diója pedig még az egyszerűbb elektronikus képkombinációk­kal is alig barátkozott meg. A lehetőségek és a gyakorlati felhasználás közti szakadék egyre növekszik. Egyedül az MTV kísérleti elektronikus csoportja — Rajnai András vezetésével — folytat kutatá­sokat 1975 óta az elektro­nikus képkombinációkkal. A televízió vezetősége a produk­ciók nemzetközi sikere, ked­vező visszhangja nyomán a csoportot 1982 végén kibővítve megalakította az úgynevezett video-innovációs szerkesztősé­get. A szerkesztőség voltakép­pen egyfajta alkalmazott ku­tatói műhely. Mindenféle új televíziós technológia műszaki alkalmazását vizsgálja szerve­zetten, tervszerűen, és javas­latokat készít az új eredmé­nyeknek a többi osztályokon, stúdióban történő gyors beve­zetésére. A kilenctagú szerkesztőség­ben elsősorban a művészeti kutatásokkal próbálják meg­oldani az eleik. Ironikus kép­kombinációk során felmerülő esztétikai problémákat. Mivel az előállítható képsorok, jele­netek olykor szöges ellentét­ben állnak az évszázadok alatt kialakult látáskultúránkkal, meglehetősen absztraktnak, túlzottan meghökkentőnek, erőltetettnek tűnhetnek (néha azok is). A kutatók ezért ke­resik azt a pontot, ahol a nép­szerűség, a közérthetőség és a művészi megjelenítés egyen­súlyban áll. Szeretnék felmér­ni, mennyire különböztethetők meg a valódi és kreált terek, mesterséges környezetek, mennyire olvaszthatok össre ezek szerves egésszé. Kimun­kálásra várnak a műfaj for­mai, esztétikai, dramaturgiai szabályai. Háttéripar \ A szerkesztőség az elektro­nikus műsorkészítés háttér­iparát is szeretné megteremte­ni. Kapcsolatot keresnek azok­kal a gondolkodókkal, alko­tókkal1, szakemberekkel. Intéz­ményekkel, akik vagy amelvek hozzájárulhatnak a fejlesztés­hez, s a legkülönbözőbb terü­letekről tudnak újat hozni. Külön munkatárs foglalkozik a speciális effektéik fejleszté­sével. Folyamatosan figyelem­mel kíséri a világban közzé­tett ilyen tárgyú híradásokat, információkat, összefogja a hazai szakértőket, makett- és optikai mobilépítő képzőmű­vészekéit, lézereseket, holog­ramkészítőket, műszakiakat. A töprengésre, vitára indító kísérleti alkotásokat klubok­ban vetítik le, és várják a hasznosítható véleményeket. A video-innovációs szerkesz­tőség arra törekszik, hogy a ma még kuriózumszámba me­nő eljárások, módszerek elter­jedjenek minden stúdióban, elérhetők legyenek valamennyi rendező számára. Sámathy Tamás „Belépés csak zokniban” Minden út a Hídlábba vezet A sör kellemesen hideg, a környék csendes. így jólesik üldögélni a gödöllői Hídláb vendéglőben, amely, állítha­tom, az Agrártudományi Egyetem egyik fontos „kihe­lyezett” intézménye. Bizonyít­ják ezt a falra függesztett, végzős diákok adományozta, becsben tartott, bekeretezett .d.plomák. Közülük egy: „Kö­szönettel az atyai, anyai gon­doskodásért; az ötödéves gaz- dászok". Tavasztól nagyüzem — Merre találom a közmű­velődési titkárságot? ötödször tettem fel a kérdést az egye­tem boltíves folyosóin diák­nak, tanárnak. Útbaigazító választ azonban csak a kul­túra emberétől, a könyvtáros­tól kaptam. — Nem az a fontos, hogy tudják, hol tanyázunk, hanem az, hogy érezzék jelenlétünket az egyetem kulturális életé­ben — mondta a végre „meg­talált” dr. Hajós László ad­junktus, közművelődési titkár. — Bár, ha művelődésünk hét­köznapjairól akar írni, abban a KISZ-esek tudnak többet se­gíteni, mert ők szervezik a rendezvények kilencvenkilenc százalékát. Mi — a közműve­lődési titkárság bizottsága —, az évfordulós ünnepekért fér lelünk. Természetesen ügye­lünk a KISZ-esek munkájára, de még nem volt szükség be­avatkozásra. Régebben — a művelődési központ elkészül­téig —, több saját önképzőkö­rünk dolgozott, de ezek az évek során, célszerűen, beol­vadtak a művelődési ház ha- sonjellegű klubjaiba. Manapság bármiről is le­gyen szó, illáik, sőt szót kell ejteni a pénzről, a kultúráló- dás anyagi hátteréről. — Évente — folytatja a tit­kár —, úgy nyolcszázötvan- ezsr forintot költhetünk köz­művelődésre. Az egyetemet rendszeresen megbízzák kü­lönféle kísérleti munkával. Az ezekért kapott összegek egy részét és természetesen a kul­turális alapot fordítjuk erre a célra. „ Gödöllőn ballagva, a város­ból keveset látónak is feltű­nik az egymást érő sportpá­lyák sora. Téli délelőtt lévén most csak ráérő galambok billegnek rajtuk, senkitől sem zavartatva, kényelmesen. Ta­vasztól azonban aligha sze­mezgethetnek majd errefele, hiszen az egyetem húsz pályá­ját birtokba veszi az atléták, tollaslabdázók, kézi- és röp- labdázók, no meg a focizok végeláthatatlan sora. Télvíz idején az új sportcsarnokban pezseg az élet, de táblás a diákok kondicionálóterme is. amely fölött a következő ki­írás fogadja az érkezőket: „Belépés csak zokniban”. Lányok kerestetnek Bár az egyetemen nem szünetelnek az előadások. a Hídlábban majd minden asz­tal foglalt. A vendégkör'több­sége névről ismeri a pincért, az agrártudományok fellegvá­rából rándultak át nyelet sör­re. Asztaltársaim illegálisan üldögélnek a kockás abrosz mellett, ezért nem hajlandóik felfedni nevüket. Az egyete­mi közművelődést firtató kér­désemre egyikük költői pózba vágva magát, az eget helyette­sítő plafonra fordítva fejét szavalja: — Lásd vándor, nők­től mentes e táj. Az idézet nem idézet — folytatja prózá­ban —, mert tőlem való. Az egyetemen nyolcvan százalék­ban fiúk tanulnak. Az a ke­vés lány is — aki hozzánk jár —, foglalt. Finoman fogal­mazva még a kevésbé szebbje is könnyen elkel. Mi meg ül­dögélhetünk itt a Hídlábban Nem mondom, majdnem min­dennap van valamilyen ren­dezvény, de mit ér az lányok nélkül! Jó, mondjuk politi­zálni lehet magunkban is, de táncolni? — Tulajdonképpen — veszi fel a gondolat fonalát társa —, hétköznap nemigen jut idő kikapcsolódásra. Nálunk a gé­pészkaron, nem leszólva a többieket, kétszer annyit kell tanulni, rajzolni. Hét végén meg a többség haza utazik. Ezért nehéz ügy itt az egye­temen a közművelődés. Az órát bliccelő Anonymu- sokat magukra hagyva Dóra János, a KISZ-esek közműve­lődési titkárának keresésére indulok, ami nem kis feladat a több száznyi, folyosókon ván­dorló dióksereget figyelembe véve. Ismerői végül megint- csak a Hídlábba irányítanak. Programok abc-ben — Tévedés ne essék — mondja a tanároknak, hallga­tó társaknak is csak Nyúl be­cenéven ismert ötödéves diák —, nem vagyunk valami ivós társaság. Itt „engedünk ki” óra után, egy helyben megta­lálható az egyetem krémje ko­radélután. Sokszor itt beszél­jük meg a programokat, mert nem a saját kútfőm után ta­lálom ki azt, hogy milyen műsor legyen a klubban. Itt, ide szólnak, hogy figyelj Nyúl, hívjátok meg ezt meg azt. Ha kész a program, ak­kor beolvassuk a rádióba, ami naponta este hattól ki­lencig sugároz műsort. Régeb­ben műsorfüzettel is kísérle­teztünk, de olyan gyakran vál­toztak a műsorok, hogv na­ponta kellett módosítanunk. Más és más program dukál a termelőszövetkezeti, vállala­ti dolgozóknak, megintcsak más az egyetemistáknak. Va­jon, mivel lehet lekötni őket leginkább? — Ezek a gyerekek egész nap tanulnak. Ami érdekli őket, maguktól is utána néznek. Nincs szükség figyelemfelkel­tő előadásokra. Inkább a színvonalas lazításra törek­szünk. Könnyűzene: volt itt az Omega együttes, Koncz Zsu­zsa, jazz, pantomim. Abban a szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy a belépőjegyek fedezik a műsorok költségeit. Mi „olcsóbban” vagyunk a művelődési háznál, ha a rezsi- költségeket nem számoljuk. Bevételi forrásunk a szombati diszkó, ami1 csak mi rende­zünk Gödöllőn. Akkor sok lány bejön — tudom, hogy ez a szívfájdalmuk a fiúknak —, de a többség hét végén haza­megy, megfosztva magát az ismerkedési alkalmaktól. A szórakozás mellett hétközben ki-ki érdeklődése szerint, részt vehet a fotó-, akvariszti­kái, számítógépes, nyelvi és még sorolhatnám, milyen egyetemi klubbokon. Szerin­tem kevés olyan intézmény van — a művelődési házakat kivéve —, ahol annyi mindent szervezhetnek, mind itt. Ha a programokat abc-sorrendbe kéne szedni, talán minden be­tűre jutna valami. Délután két óra. Az egye­tem után most itt, a Hídláb­ban kezdődik a nagyüzem — záróráig. — Diplomaosztásig itt állítják ki a diákdiplomá­kat. Mészáros László Avar temető es település Avar temető és település maradványait tárták fel Du­naújvárosban, a székesfehér­vári István király Múzeum régészei. Felkutatták e terü­letre feltehetően 568-ban be­települt nép 387 sírból álló te­metőjét, s kibontották a föld alól az avar falu 19 házát, 12 kemencéjét és tucatnyi árok­rendszerét. A leletek újabb értékes adatokkal szolgáltak az 1100—1400 évvel ezelőtti népesség életmódjáról, temet­kezési szokásairól. Különösen a három évszázadon át te­metkezési helyül szolgáló nyugvóhely tartogatott sok meglepetést a régészeknek. A/ sírokból -T— annak ellenére, hogy szinte valamennyit meg­bolygatták, s a gazdagabbakat ki is rabolták az avar idők-' ben —, sok nemesfém, ékszer és értékes használati tárgy ke­rült elő. A hajdani rablóknak nem volt nehéz dolguk, avar szokás szerint ugyanis a teme­tőt felosztották, s á tehető­sebb családok külön csopor­tokban temetkeztek. A tele­pülés lakói feltehetően az avar népesség felső-középső rétegé­hez tartoztak, ezt bizonyítja, hogy feltűnően sok lovas sír­ra, olyan nyugvóhelyre buk­kantak, ahol a kedvenc pari­pát gazdájával együtt temet­ték el. Ezt az is igazolja, hogy a környéken élők főleg ka­tonáskodással foglalkozhattak. Maga a falu nem volt túl népes település, feltehetően 30—40-en lakták egészen a ki­lencedik századig. Lakói ak­kor elpusztultak, vagy elköl­töztek a környékről. A duna- úivárosi avar temető és tele- oülés lesszebb, legértékesebb leleteit Székesfehérváron ka- marakiállításon mutatják be. ~R~Á D TÓ FI GYE LŐ VENDÉGSÉGBEN. Tegnap délelőtt egy nagyon rokon­szenves újságíróhoz, az ott- honszépítő-családfőhöz, a La­káskultúra főszerkesztőjéhez és az Oj Tükör kulturális he­tilap rovatvezetőjéhez, Balogh Jánoshoz és családjához láto­gatott szombat délelőtti cse­vegésre, Antal Imre és Ker­tész Zsuzsa. Sokan vannak, lakásuk át­változtatására mindig készek, akik kéthavonta alig várják, hogy megjelenjék az újságos­standokon a Lakáskultúra — ma már ugyan cseppet sem ol­csó — legfrissebb száma, melyben mindig találhat­nak berendezkedőknek való ínyencségre. Jó példára, szép régi lakások adottságainak és a mai élet követelményeinek összeegyeztetésére vagy a la­kók egyéniségét magán viselő jól szerkesztett családi ott- haora. melyet a szerkessztők szándéka szerint nem másolni Politikai könyvek Az átalakuló gazdaságról Cok vita, sőt még találgatás is van a gazdaság körül. A hazairól éppen úgy, mint a nemzetköziről. Miképpen ala­kul a világgazdaság, benne a magyar népgazdaság helyzete? Hogyan alakul át a szocialista gazdaság? Megannyi kérdés, amelyekre az olvasó és a gaz­daságpolitika iránt érdeklődő ember egyaránt választ keres. Ehhez nyújt jó alapot Földes Károly könyve, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelente­tett meg, s amelynek címe Szocialista gazdaság a válto­zások korában. A szerző, amint előszavában leszögezi, a gaz­dasági stratégiára ható ténye­ket és ezek kölcsönhatását vizsgálja. Az elmélet és a gyakorlat érintkezési síkján értelmezi a valóságot és en­nek összefüggéseit. Persze ezt nem időtől és tértől függetle­nül teszi, hanem a hetvenes­nyolcvanas évek eredményeit, kialakult viszonyait tanulmá­nyozza és von le belőlük hasz­nos tanulságokat. Földes Károly a társadalmi és gazdasági alapfogalmakat tisztázza, majd leírja, hogy mi a szocialista elsajátítás, a szo­cialista tulajdon formája, az elsajátítás folyamata és mód­ja. Mindezt úgy teszi, hogy közben bírálja a politikai gaz­daságtan tankönyveinek logi­kai ellentmondásait, majd le­szögezi, hogy a szocialista el­sajátítás kiegyenlítettebbé tet­te a társadalmi teherviselést, korszakos struktúraváltozáso­kat eredményezett, hozzájá­rult a régebbi elmaradottság leküzdéséhez, emelte a töme­gek jólétét, kultúráját. A továbbiakban tarról érte­kezik, hogy a kelet-európai országok — ideértve a Szov­jetunió európai területét — fáziskésésben voltak a Nyugat­tal szemben, tehát a szocializ­mus viszonylag elmaradott gazdaságú országokban ala­kult ki és fejlődött tovább, ki­vételek ez alól a német, cseh és a balti területek, így rövid idő alatt hatalmas hátrányt volt kénytelen behozni. A tör­ténelmi átalakulás szükséges­ségének vizsgálata után a ma­gyarországi társadalmi és gazdasági fejlődés feltételeit vizsgálja, hangoztatva, hogy a magyar gazdasági élet­ben nagy a társdal mi tényezők szerepe, szerve- vezete mégsem építhető fel a mozgalmi élet mintájára, olykor tapasztalható túlpoliti­záltságát pedig meg kell szün­tetni. Szerinte nem is a tudo- mányes intézmények szemléle­tét kell benne meghonosítani, jóllehet erre is szükség van, hanem az a fő dolog, hogy jus­son nagyobb megbecsüléshez az olyan teljesítmény, amely a nemzetgazdaság jövedelem- termelő képességét növeli, vagyis alapvető dolog: gaz­daságosan és versenyképesen termelni. Ezután az európai szocialis­ta országok közötti gazdasági hasonlatosságot és különbsé­get veszi mikroszkóp alá, hangsúlyozza a hasonlatosság fontosságát, az egymásrautalt­ság és gazdasági önállóság té­nyét, a nemzeti tulajdon és a nemzeti gazdaságpolitika fon­tosságát. A továbbiakban a hazai és a nemzetközi gazda­sági tevékenység kölcsönhatá­sát elemzi, majd rátér a KGST-együttműködés néhány jellegzetességének ismertetésé­re. Röviden visszapillant a történelmi helyzetre, a kölcsö­nös kereskedelem kétoldalú jellegére, a nemzeti árak elté­réseire, s az ezekkel összefüg­gő árszorzókra és valutaárfo- lyomokra. Könyvének harmadik fejeze­tében áttekinti az átalakuló­ban levő világgazdasági hely­zetet, sorra veszd a változáso­kat, a tőkés világgazdaság je­lenlegi állapotát, a gazdasági erőviszonyok eltolódását, s azt, hogy a tőkés világ hogyan ke­resi a kiutat a gazdasági vál­ságból. S ami szorosan ehhez a témához tartozik: ezután az európai térségben levő szo­cialista országok gazdaságát teszi mérlegre, elemezve az egyes országok helyzetváltozá­sait, a kölcsönös együttműkö­dés körülményeit, a növekedés összehangolásának gazdasági alapjait. A következő fejezetekben a magyar 'nemzetgazdaság* te­szi a világpiac mérlegére. Ezen belül foglalkozik az 1968-as gazdasági reform néhány elvi­stratégiai kérdésével, a gazda­sági'szabályozás szerepével, s az 1978-as gazdaságpolitikai irányváltás problematikájával, az infláció néhány nemzetgaz­dasági tényezőjével, a terve­zés, a szabályozás, vállalkozás mai helyzetével. A könyv egyes tartalmi ré­** szével lehet vitatkozni, de tény, hogy alaposan elemzi a mai gazdasági helyzetet, azo­kat a politikai-elvi és gyakor­lati tényezőket, amelyek ala­kítják a gazdaságot. Kutatá­sának célja, hogy feltárja a jelenségeket, segítse a társa­dalmi haladást. Gáli Sándor kell, hanem azokból jó ötlete­ket merítve felhasználni saját otthonunk időnként hasznos átrendezéséhez, kényelmeseb­bé tételéhez. Az otthonszépítő Balogh János saját családi tűzhelyeit is szívén viseld — jól láthatta Antal Imre és Kertész Zsuzsa a családfő és a család vala­mennyi tagjának szavain ke­resztül — ezt az igényt. Egy­mást nagyon szerető és tisz­telő közösség az, ahol ugyan már a gyerekek is felnőttek, mégis minden lehetséges al­kalmat megragadnak arra, hogy együtt töltsék szabad 'idejüket. Erről a családszeretetröl, melynek szerves alkotóeleme az otthonteremtés művészetté emelt tevékenysége — s mi­lyen jó lenne, ha minél töb­ben érzenék ennek fontossá­gát —, beszélt a vendég Bajor Nagy Ernő újságíró és mű­vészfelesége, László Margit énekesnő. S miközben a vendégek és vendéglátók fesztelenül beszél­gettek a mikrofon előtt, s mi, hallgatók éreztük a feltálalt sütemények, a gőzölgő kávé illatát, s láttuk a rafináltam megterített szombat délelőtti asztalt, arra gondoltam, hogy milyen nagy szükség lenne ilyen műsorokra. Melyet ha nem is hallgat mindenki, de van, akinek szüksége lenne az ilyen példára, hogy azon felbuzdulva megkíséreljen vál­toztatni saját monotonná me­revedett életén. Lehet, csak lélekben, meglehet tettekben is: egy a feleségnek mondott bókban, egy szál virágban, egy szemetgyönyörködtetően megterített családi vacsora- asztalban KASTÉLYOK KIADÓK. Történelmünk építményekben még meglévő emlékei, szép hazai kastélyaink közül sokat a háború, az 50-es évek kár­hoztatott enyészetre, sok még átvészelt ugyan két évtizedet, s mára jutott el a végső romlás állapotában. Van né­hány, mely még megmenthe­tő. Mint annyi minden más­ban. például a környezetvéde­lemben, ismét Vas megye volt az első, melynek vezetői lép­tek ez ügyben. Szűkebb pátriánk a Váchar- tyáni egykori Rudnai kastély jelene — panzió és lovarda — is reményt ad arra, hogy' ez a megoldás hosszú távra tovább élteti sok jobbsorsra érdemes kastélyunk sorsát. B. H. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom