Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

1984. FEBRUAR 19., VASÁRNAP Közös irányítás alatt Kisebb lesz a kézirathegy Könyvkiadásunk általános gondja, hogy az évről évre halmozódó kéziratkötegekkel csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a nyomdák. A szűk nyomdai ka­pacitások miatt így aztán nem ritkák az úgynevezett sorbán- álló könyvek, amelyeknek ki­adása esztendőről esztendőre húzódik. Ezeknek a gondoknak az orvoslását az is segítheti, ha egy-egy kiadó közvetlenebb kapcsolatba kerül az írásos szellemi termékeknek végső formát adó nyomdával. En­nek a gondolatnak a jegyében született a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkárának utasítása az Akadémiai Kiadó és az Akadémia Nyomda ösz- szevonásáról. Az összevonás, az új szervezeti rend kialakítása lehetőséget ad az egves mun­kafolyamatok ésszerűbb meg­szervezésére, így közelebb hozható egymáshoz a kiadói munka és a nyomdai tevé­kenység. Vagyis olajozottabbá válik a nyomda és a kiadó együttműködése, következés- kéno a kézirathegyek is gyor­sabban apadhatnak. Áttörő változást természetesen csak a nyomdai kapacitás bővítése hozhat, hiszen jelenleg a tu­dományos munkák számának dinamikus növekedése nem áll arányban az Akadémia Nyom­da technikai felkészültségével. A jövőben gépesíteni kíván­ják a lexikonmunkákat, hisz a pótkötetek vagy az újabb ki­adások megjelentetésének elő­készítésekor nagy segítséget jelent, ha a számítógép adat­tárából lehívható a korábbi cikkely. Ezt azután — mielőtt végső formát kapna — elekt­ronikus úton alakíthatják át, egészíthetik ki, illetve elhagy­hatnak részeket belőle. Közművelődési gyakorlaton Vácott Milyen a szakma presztízse? Egy héttel ezelőtt hírül adtuk, hogy az egyetemek­ről, főiskolákról kirajzott diákok népművelési gyakorla­ton vettek részt. Pest megye művelődési házaiba kopog­tattak be, hogy megnézzék, vajon mi van a kulisszák mögött. Igyekeztek szembesíteni a tanultakat a helyi gyakorlattal. Vácott arról faggattuk őket: milyen elképzelésekkel érkeztek? Egy hét elteltével ismét találkoztunk. Most a tapasztalataikról, benyomásaikról beszélgettünk. tűk, hogy közvetlen kapcsola­tot építettek ki a dolgozókkal. De azt már nem tudtuk kifür­készni, hogyan. Meglepett a könyvtárak kínálata: a leg­újabb kötetek mellett olyan hiánykönyveket is felfedeztem a polcokon, amelyekhez a fő­iskolán is nehéz hozzájutni. Első kézből Nyomonkövetés Szeldei Ibolyát, az egri ta­nárképző történelem-népmű­velés szakos hallgatóját az életmódvizsgálat — mint szo­ciológiai téma — vonzotta Vácra. Ezzel kapcsolatos a ké­szülő szakdolgozata. E röpke idő alatt sikerült anyagot gyűjtenie? — Számomra a legizgalma­sabb a város munkahelyi köz- művelődésének nyomonköve- tése volt. Sajnos — mint azt már előre sejtettük —, az élet­módkutatáshoz ez az idő íze­lítőnek sem elég. Ezért hatá­roztam el, hogy jobb híján az üzemek kulturális tevékenysé­gével ismerkedem meg. Az Iz­zó váci gyárába és a DCM-be látogattunk el. Rendkívül ér­dekes volt az üzemi népműve­lőkkel folytatott beszélgetés. Már csak azért is, mert Eger­ben — ahol iskolába járok — ezzel a témával nem találkoz­tam. — Az üzemi népművelés hatékonyságát meglehetősen nehéz tetten érni. Mi ragadta meg a figyelmét? — Tudjuk, tanultuk: a köz- művelődési törvény nyomán a vállalatoknál létre kellett hív­ni a közművelődési bizottsá­gokat. Ez ideig úgy gondol­tam: munkájuk eléggé formá­lis, csupán a muszájból fakad. Vácott meglátszik, hogy füg­getlenített népművelők szer­vezik a programokat. Érzékel­Rádiófigyelő MAGYAR VAGYOK. Tizen­hat-tizennyolc éveseknek aján­lotta a hazaszeretetről, a szü­lőföldről szóló összeállítását az Iskolarádió, pedig korra való tekintet nélkül szolgált ta­nulságokkal. Történelmi okai vannak, hogy a hazaszeretet érzésének megnyilvánulásai nálunk nem mindig találtak maguknak egészséges formát. Emlékezhetünk a vadmagyar, húsmagyar és szégyenlős ma­gyar korszakokra, egészségte­len nacionalizmusra, s a rosz- *zul értelmezett internaciona­lizmus jegyében a haza iránti kötődést már-már megkérdő­jelező időszakra. Az apákon, nagyapákon ke­resztül mindez zavart teremt­het a tizenéves fejekben. Ezért örülök olyan nagyon, hogy Fefenczy Agnes minden te­kintetben mértéktartó, mégis hatásos műsort szerkesztett a fiatalok számára. Nem megmagyarázni akarta • megmagyarázhatatlant, ha­nem példákat állított, olyan ideálokat szólaltatott meg, amelyekkel érdemes azonosul­ni, egyformán gondolkodni. Nem ringatta abba a kényel­mes, ámde valótlan illúzióba hallgatóit, hogy mi különbek lennénk más népeknél, hanem azt sugallták az idézetek, be­széd- és interjúrészietek, hogy nekünk itt. ezen a földön van tennivalónk, s hogy nemcsak magunkért, de egymásért is felelősek vagyunk. Még egy megjegyzés — ez sem korholó éllel — a műsor­ban elhangzott, a fiatalokkal folytatott beszélgetésekről. A gyerekek között akadt olyan is, aki állította, számára a haza fogalma semmit sem je­lent. Nemcsak remélem, de hiszem is, hogy ezeket a kije­lentéseket nem kell komolyan venni. A polgárpukkasztónak szánt megjegyzéseket nem a szív, hanem a nehezen kiszá­mítható kamaszlélek szülte. UEVKALAUZ. Egy másik, szintén az ifjúságnak, Sőt in­kább gyerekeknek szánt aján­lóműsor. Filmről, színházról, könyvekről, képzőművészetről tájékoztatja a tizenéveseket, kritikát mond, egy-egy idé­zettel igyekszik kedvet csinál­ni a kultúra, a gyermekek­nek szánt alkotások befogadá­sához. De vajon attól valóban if­júsági lett-é a műsor, ha a művek a tízen túliak okulá­sára, szórakoztatására készül­tek? Ez esetben választ egy alapos közvéleménykutatás adhatna. Mégis megkockázta­tom, hogy az említett korosz­tály számára formájában is frissebb módon kellene aján­lani — eladni —, megszeret­tetni vele a figyelemre való­ban érdemes műveket. Cs. A. Kovács Vilmos a gödöllői egyetem harmadéves hajdani iskolavárosában szeretett vol­na a kulisszák mögé belesni. Tőle azt kérdeztük, sikerült-e? — Jó volt ismét Vácott len­ni. Első kézből tájékozódhat­tunk a város gondjairól. A művelődési központban ízelí­tőt kaptunk arról, hogyan szervezik a műsorokat. Azt a rejtélyt viszont nemigen tud­tuk megfejteni, hogy a fiata­lok miért nem látogatják gyakrabban a klubokat. A dia- poráma-bemutatóra, igaz, elég sokan érkeztek. De úgy lát-i szott, véletlenül bukkantak rá; legtöbben a diszkóprogram közben. — Ha megkérdeznék, milyen jobbító javaslatot tenne? — Majdani szakmámtól eléggé távoliak ezek a gon­dok. Nem beszélve arról: ahol jártunk, kissé megkerülték, el- siklottak a problémák fölött. Bármerre mentünk, előbb- utóbb rábukkantunk az ide­genforgalmi hiányosságokra. Maga a város, a Dunakanyar e vidéke, bővelkedik látniva­lókban. Nincsen egy szálloda, egy kemping, ahol megpihen­hetne az idegen ... Arbuk Ildikó majdani jo­gászszemmel is körbenézett a városban. Miskolcon tanul, az életmódvizsgálat nenrgen iz­gatta, mert úgy gondolja; nem tér el számottevően a két ipar­város élete. Egyetemistaként nem hisz túlságosan abban, hogy úgymond szervezetileg formálni lehetne az emberek kulturális igényeit Bánásmód — Véleményem szerint a közművelődésnek akkor van igazi talaja, amikor az egyéni elképzelés találkozik a prog­ramokkal. S ezt az egyes em­berre szabott népművelést va­lóban nehéz megvalósítani. Számomra a legfontosabb a váci börtönben tett látogatás volt. Eloszlott a misztikum, ami e témát körülveszi tanul­mányainkban. A büntetés fo­kozatainak megfelelő bánás­mód és a nevelő tevékenység volt a legizgalmasabb nekem, márcsak szakmai szemmel is. Berda Terézia hamarosan a sárospataki főiskolára utazik vissza. A gyakorlat láttán nem ment el a kedve a népműve­léstől, amelyet hivatásul sze­retne választani? — Mindenképpen megpró­bálom, még akkor is, ha ne­héz helyzet előtt állok — fe­leli, miközben az elmúlt na­pok eseményeit lapozza vissza noteszában. — Az egyik na­pon Szentendrére kirándul­tunk. Itt jöttek össze a Pest megyében és Budapesten gya­korlaton levő egyetemisták. Akik a fővárosi művelődési házakban töltötték napjaikat, azzal dicsekedtek, milyen ne­vezetes személyiségekkel talál­kozhattak. Mi viszont egy-egy tájegység mindennapjaiba te­kinthettünk be — s ez a lé­nyeg! A hallgatók a művelődési központ könyvtárában összeg­zik élményeiket. Ülnek a könyvtárban, írásban is rög­zítik a látottakat, véleményü­ket. Friss szemmel látták a várost, javaslataikat érdemes figyelembe venni. Kis Edittől, a gyakorlatvezetőtől arról ér­deklődtünk, ő milyennek ítéli az egyetemisták igyekezetét? Tanulságok — Nyolc esztendeje fogad­juk a téli gyakorlatosokat. A csoport úgy igazán nem tudott összekovácsolódni. De a meg­látásaik számunkra is fonto­sak. Például az, hogy a város nagyszámú értelmisége nem jelenik meg a művelődésben, s valahol a fiatalok is hiá­nyoznak. A mindennapokat igyekeztünk bemutatni szá­mukra, minden lakkozás nél­kül. A népművelői szakma presz­tízséről nem sok jó tapasztala­tot szereztek a diákok egy hét elteltével sem. Mindenesetre az e pályára készülők elhatá­rozását ez nem változtatta meg. Erdősi Katalin Politikai könyvek Az MSZMP agrárpolitikája Csizmadia Ernő akadémikus Az MSZMP agrárpolitikája és a mezőgazdaság című legújabb könyvében azt vizsgálja, hogy milyen összefüggés van pár­tunk agrárpolitikája és a ma­gyar mezőgazdaság eredményei között. Az összefoglaló mű át­tekinti mezőgazdaságunk száz­éves fejlődését, részletesen elemzi a felszabadulás utáni változásokat, a mai szövetke­zeti, gazdasági-társadalmi helyzetet, a termelés és a ter­melési struktúrát, a gazdaság- irányítási rendszerünk főbb jellemzőit Miért fontos, hogy annyit foglalkozzunk a magyar mező- gazdaság helyzetével? Erre mindjárt a bevezetőben vá­laszt ad. Azért, mert az agrár- politika országunk életében kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ugyanis, bármennyire is iparosodott Magyarország, me­zőgazdasága, élelmiszerterme­lése meghatározó szerepet ját­szik a népgazdaságban. Ismert, hogy hazánkban a mezőgazda- sági adottságok kedvezőek, a hazai terfnelésből ki lehet elé­gíteni a lakosság növekvő élel­miszerfogyasztását, s még szá­mottevő exportra is jut a me­zőgazdasági termékekből. Mérföldkő: a földreform Ha ennek a tudatában va­gyunk, akkor jobban megért­jük, hogy pártunk miért for­dított megkülönböztetett fi­gyelmet a’ mezőgazdasági ter­melésre, a falu társadalmi kér­déseire, miért volt számára fontos az agrártermelés kor­szerűsítése, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem összehangolt fejlesztése, az élelmiszergazdaság dinamiz­musának fenntartása. Csizmadia Ernő könyvének tartalma pontosán tükrözi pár­tunk agrárpolitikáját. E poli­tikát elemezve a szerző jelen­tős helyet szentel a két világ­háború közötti időszaknak, mi­közben néhány pillantást a múltra is vet, mégpedig a múlt század második felére, amikor Magyarországon megkezdődött az ipar fejlődése, a kapitali- zálódás. Bár a változás elég gyors volt. az ország mégis Igényes szigorúság Szívvel-lélekkel az iskoláért rpanítványaitól azt kí- ■*- vánja, hogy képessé­gük szerint a legtöbbet nyújtsák. Az óra egyetlen perce ne múljék el tar­talmatlanul. Bori néni munkatempója nem mond­ható lassúnak. Harminc éve, mióta tanít, mindig szigorú volt. önmagához, a gyerekekhez. Könnyen hi­hető, hogy nem voltak, nin­csenek fegyelmezési gond­jai. A gyerek figyelme leköthető változatos mód­szerekkel, s nevelhető kö­vetkezetes pedagógiai el­járással. Tizenkét éve dolgozik Boldizsár Béláné a kere- pcstarcsai 1. sz. általános iskolában, a Ságvári úton. Korán reggel és késő dél­után is megtalálható mun­kahelyén. Történelmet és földrajzot tanít, s óráira ma, harminc év után is rendszeresen fölkészül. Jobb szereti ezt is az is­kolában végezni, helyben vannak a szükséges kézi­könyvek. A feladatlapokat, dolgozatokat inkább otthon javítja. Mikor is? Adós ma­rad a válasszal. Inkább ar­ról beszél, hogy van né­hány elve, tulajdonsága, amelynek nem ártott az iramló idő, változatlanul magáénak tudja. Rendkívüli fontosságot tulajdonít az őszinteségnek. Legifjabban, pályakezdő­ként is úgy tártották szá- * mon, mint aki nem rejti véka alá véleményét. Ha­tározott, magabiztos. Ha irodalmi hasonmását kelle­ne meglelni, föltétlenül egy Móricz-regényben keres­gélhetnénk utána. Van benne valami nagy elszánt­ság, és erre megvan a ma­gyarázat. ahogy gyerekko­ráról, ifjúságáról szól. Szü­leit a háború alatt elvesz­tette. hat testvérével ma­radt árván. Szegény pa­rasztleány, kitűnő képessé­gekkel. Nővérének köszön­hető, hogy tanult, legalább ő, a családból. Szorgalma, vasakarata vitte előre. Bár ma már boldog nagy­mama, csöpp nosztalgia lá­gyítja hangsúlyait, ha azok­ra az évekre emlékezik, mikor független volt és szabad: férjhezmenetele előtt. Teljesen az iskoláé volt, szíwel-lélakkel részt vett minden olyan meg­mozdulásban, ami a taní­tás mellett a gyerekekkel való foglalatosságot jelen­tette. Volt úttörővezető — ma raj vezető —, sokat ki­rándult, igaz, most is min­den évben útnak indul osz­tályával. Szeretné, ha ta­nítványai között több vol­na az ambiciózus és jóval kevesebb a közömbös, a tanulásban véglegesen mo­tiválatlan. Valahogy úgy érzi, míg kisebb volt a jólét, úgy általánosságban, több igye­kezetét tapasztalhatott az osztályokban. Manapság elvégzik az általánost, s nagyon megfelel a kettes osztályzat, sietnek jól fize­tett szakmát kitanulni. Be­látogat volt iskolájába a hajdani bukdácsoló diák, alig húszéves, már házat épít vagy bővíteni készül apjáét, többszázezer fo­rint kifizetése nem gond a számára. Kőműves, s any- nyit fusizik, amennyi fiatal erejéből telik. Ezt látta gyermekként apjától, ezt rokonaitól, s azt tanulta leghamarabb, hogy a javak mielőbbi megszerzésére kell minden energiát fordí­tani. Kicsit elkeseredik a ta­nárnő, amint arról szól, hogy mit is tehet az is­kola. a legjobbnak minősí­tett pedagógus e szemlé­let ellenében. A család, ne­tán a televízió, a film elle­nében? Az érdekes, jól elő­készített órák nagyon fon­tosak, kell a családlátoga­tás, a beszélgetés. Megteszi ő is, mint kollégái. Elmegy növendékeihez, némelyik­hez nem is egyszer. Mit csinálhat Boldizsár Béláné, ha a gyerekek kö­zött van? Volt tanítványai hálásak igényes szigorúsá­gáért, érettebb fővel jól látva, mit kaptak tőle. Uat éve van még a u nyugdíjig. Egyelőre úgy gondolja, nem tanít tovább. Vannak tervei ar­ra az időszakra is. Bár fér­jével most is eljárnak ha­vonta színházba, maradék ereje, ha az iskolából ha­zamegy, a házastársáé, a második, a harmadik mű­szaké. Világot akar látni, utazni, még egészségesen, frissen. Ügy érzi. a szak- irodalommal is behatóbban foglalkozhat majd akkor. Pillanatnyilag nagyon vár­ja az új történelemkönyvet. A tanmenet a még meg nem jelent könyv értelmé­ben készült ugyanis. Addig lehet ismételni, elmélyíte­ni az eddig tanultakat. Egyenes derekú, tartású asszony, nem szentimentá­lis. Puritán és tiszta, örül­het a szülő, kinek cseme­téjét ő tanítja. Herman Eva megmaradt feudális agrárál­lamnak. A fejlődést ugyanis akadályozta a nagybirtokrend­szer és a feudális berendezke­dés. Igaz. demokratikus válto­zást csak a felszabadulás ho­zott, amikor megtörtént a föld­reform, majd megkezdődött a szocialista átszervezés, amely magával hozta a magyar falu átalakulását, a mezőgazdasági termelés korszerűsítését. Ez olyan gazdasági és társadalmi fejlődést eredményezett, amely alapjában formálta át nemcsak a mezőgazdasági termelést, ha­nem a faluképet is. A hatva­nas évek elejére hazánkban uralkodóvá lettek a szocialista tulajdonviszonyok, amelyek alapvetően meghatározzák a társadalmi-gazdasági fejlődést. Urbanizációs átrétegződés Csizmadia Ernő ezután a vá­ros. a falu és a tanya viszo­nyát vizsgálja, s megállapítja, hogy a nagyarányú társadalmi átalakulás, átrétegeződés az urbanizációval együtt ment végbe, míg 1949-ben az össz­lakosságnak a városi lakosság csak egyharmadát jelentette, 1980-ban már 54 százalékát. De nemcsak ez jellemző a fejlő- ‘ désre, hanem az is, hogy az utóbbi évtizedek átalakították a paraszti* társadalmat is. Könyve ezt a folyamatot is bemutatja. Megállapítja, hogy a falu átalakítása következté­ben többféle falutípusok ala­kultak ki. Vannak hagyomá­nyos falvak, amelyek önellá­tók, átalakult falvak, ame­lyeknek jellemzői az erős. jól gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem, az iparosodás ki­bontakozása. az urbanizáció egyes, kezdeti jelei, s vannak városias falvak, amelyeknek városias jellege nemcsak külső jelekben, hanem az ott élők gondolkodásában is megmu­tatkozik; a városjelölt falu számottevő vonzást gyakorol a környező településre, míg a szórványfalu inkább tanyacso­portnak mondható, s végül lé­teznek a tanyák, amelyek még mindig jelentős helyet foglal­nak el <?“ mezőgazdasági ter­melésben. A továbbiakban áttekinti a magyar gazdasági életet és az élelmiszergazdaságot, vizsgál­ja a jövedelem, az életszínvo­nal, az életkörülmények ösz- sZefüggéseit, a lakosság élel­miszerfogyasztását, valamint az élelmiszertermelés és a kül- gazdasági kapcsolatokat. Mind­ebből következtetve megálla­pítja, hogy a gazdasási stabi­litás és egyensúly egyik alap­vető összetevője a mezőgazda- sági és az élelmiszertermelés alakulása. Túlsúlyban a nagyüzem Az állami gazdaságokat, ter­melőszövetkezeteket aszerint ií elemzi, hogy azok mennyiber felelnek meg a vállalati szer­kezetnek. miként állnak helyi a szocialista vállalati gazdál­kodásban. Ezt követően a vál­lalati, szövetkezeti együttmű­ködés alapkérdéseiben össze­gezi kutatásait., sorra veszi s vállalati társulásokat, a ter­melési rendszereket, az agrár­ipari egyesüléseket, hogy aztán a mezőgazdasági kistermelés — háztáji és kisegítő gazdaságok — időszerűségét fogalmazzE meg. Megállapítva, hogy a ma­gyar mezőgazdasági termeiéi tartós alapja a túlsúlyban le­vő szocialista nagyüzem amelyhez azonban szorosát] kavcsolódik a háztáji és n ki- senitő gazdaságok termelése. Végül a magyar gazdasági irányítás főbb jellemzőit vá­zolja fel különösen a mező­gazdaságban működő gazdasá­gi szabá'vozórendszer fontos elemeit. Könyve tartalmának összegezéseként hangsúlyozza hogy agrárpolitikánk a mező­gazdaságot sohasem szakította ki népgazdasági összefüggéset- gől, más ágazatokkal kiépült kapcsolataiból, hanem igyeke­zett minél szervesebben beil­leszteni azokba. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom