Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
Jegyzet fifaagtiSafok A Burgundia városrész hazai közül jutottam le a partra. A vurjalmaradvá- nyok odora kövei előtt haladok, bandukolok, látszatra majdnem céltalanul, ez egyszer nem sietve. Sokszor jurtám mar erre, s most is pihentetonek indultam a partra, hogy aztan kerülővel jussak naza. A tapasztalatom szerint a túloldal háfoltos mezői, a tágas tér, a kék víz látványa meglehetősen jótékony hatású egy füstös tárgyalószoba, az idegek napi megterhelése után. Felfedezni sem árt olykor azt, hogy hol élünk, s lám, velem is ez történik ismét. Megkapott a régi városrész hangulata a part felé közeledve. A kosárgör- bés kapualjak, tenyérnyi szőlőskertek, s a tetők kusza vonalai között magasba ívelő Barátok temploma tornya. így, ebből a szögből, vagy perspektívából még sohasem láttam. Évtizedek kellettek, hogy a romantikus kisregény illusztrációjának, grafikus ceruzája hegyére kívánkozó kép előtt megállhassak. Egyetlen pillanat villantja fel a képsorokat. A meder felől nézve a szeszélyesen rajzolódó tar ágak szövevényét, az esti szürkületben már itt-ott előbukkanó fénycsokrokát. Igyekszem magamba zárni a képet, amivel gazdagabb lettem, s talán gyökereim is erősödtek itt egy hajszálnyit. Nehogy elszürküljön bennem ez az élmény, mire ismét a prózai valóság napi, esti dolgai vesznek körül! ■Kell, hogy az embet olykor magára maradjon, magának, apró örömeinek éljen. Szinte nem szívesen lépek ki újra a belvárosi utca forgatagába, autó zajába, inkább aprózom a lépteimet. ■ Ám ez is olyan, mint gyerekkoromban az édesr ség, amiből ha sokat kaptunk ajándékba, ráuntunk, s az élmény is csak arra Való, bármiféle légijén is, hogy valakivel megossza az ember. Valakihez szólni, beszélni kell. Különben semmit sem ér az ilyen kikapcsolódárs. Ezt bizonyítja a már-már a szabadúszás határáig önálló munkakörben dolgozó szakember esete is, aki a minap így fakadt ki: — Nem lehet elviselni! Nincs körülöttem senki, úgy érzem, sehová sem tartozók, S a főnökség sem érdeklődik a munkám iránt, <3 nem is kér, csak egykedvűen tudomásul veszi amit csinálok. — Annak örüljön — mondják neki sokan, nem kis iirigységgel. — Magának nem kell kibírhatatlan kollégákkal veszkődnie, kicsinyes presztízsvitákban, belharcokban elégnie. — Valahová tartozni kell — vetik ellen mások, a hozzá hasonló beosztásúak, vagy akik már megpróbálták. ezt a formát, s a nézetük szerint „falkában" a bajt, gondot, főnöki szeszélyt, s más egyebet is könnyebb elviselni. Ezt a nézetet vallotta egykori íróasztalszomszédom is, a 35 éves korában először hivatalt vállaló neves konferanszié. Fura dolog, gondolom, hogy egymással és egymás nélkül is nehéz nekünk embereknek. Lám. a szebbik vagy gyengébb nem sem pusztán a keresetéért vállal magának állást. Egyre kevesebben óhajtják a hajdani mesternek sorsát, akik jól kereső férjeik mellett süthettek, főzhettek, gyerekekkel pörölhettek, más dolguk nem volt, s persze máshoz sem értettek. Nemcsak az eddig ismeretlen városképi részletet, ezt is fel kell ismernie az embernek, s megfogalmaznia a maga számára. Lassan változó szemléletünk jelensége ez, amiről nem érdemes közhelyeket írni — gondolom, miközben hazaérek, s már több kilométer fogyott el a talpam alatt. Kovács T. István á Senior alapanyaga Látványnak Is szép és érdekes a Váci Kötöttárugyár munkaterme. Havas Krisztina kötő az úgynevezett Ferrot cgyhúr- ágyas körkötőgép mellett. Egy gép teljesítménye napi 250 kilogramm alapanyag. Hancsovszkl János felvétele Barátaink életéből SZAKMAI UTÁNPÓTLÁS. Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap arról írt, hogy a szakmunkás-utánpótlás fontosságát felismerték, amit bizonyít az, hogy a járás hat középfokú tanintézetében 3247 fiatal készül a munkáshivatásra. A szakképzett munkások a baráti Szlovákiában is ma a mérnökökkel és tudósokkal együttműködve, aktívan részt vesznek az új (technika és a termelés technológiájának a tökéletesítésében. A szaktan- intézetekben érettségizettek tovább tanulhatnak a főiskolákon, vagy szakmai képzettségüknek megfelelően dolgozhatnak üzemekben. VÖRÖSKERESZT ES TEVÉKENYSÉG. Az érsekújvári Vöröskereszt alapszervezet taggyűlésen értékelte a múlt évi tevékenységet. A tagok környezetszépítésen 3251 órát. egészségügyi területen 1010 órát dolgoztak le. Összejöveteleket szerveztek a nemzetközi nőnap, a virág napja és az idősek iránti tisztelet hónapja alkalmából. Képeslappal üdvözlik a 80 évnél idősebb asszonyokat és ingyenes kirándulásokat szerveztek a nyusdíias korúaknak. Á SZEBB PÄRKÄNYNÄ- NÁÉRT. A járás déli nagy helységében sokat tesznek a lakóhely szénítéséért, korszerűsítéséért. 60 gyermek befogadására alkalmas óvodát adtak át a rendeltetésének, több, mint háromnegyed millió korona értékben járdákat építettek. Háztartási boltot, továbbá csemege- és fűszerüzletet kap a közeljövőben Pár- kánynána. Legkiemelkedőbb beruházás egy szolgáltatási ház építése, amelynek költsége eléri az ötmillió koronát. VITAMIN SURANYBÓL. A surányi termelőszövetkezet 12 üvegházában sokat dolgoznak. Februárban 10 ezer fej salátát adnak az érsekújvári járás boltjainak. Paprikaültetvényekből 60 ezret szánnak korai kiültetésre. A surányi termelőszövetkezeti tagok nemcsak vitamindús zöldséggel látják el a piacot, hanem szegfűt is termesztenek. A januári, hideg időben is 800 szál jutott az üzletekbe a baráti szomszédainknál is kedvelt virágból. — összeállította: P. R. — Ismét látható A Vak Bottyán Múzeum Görög-templom kiállítótermében február 18-tól ismét látható az Iparművészeti tárgyak Pest megyei múzeumi és magán- gyűjteményekből qímű kiállítás. A rendezők a korábbi tervekkel ellentétben a nyitvatartási április 15-ig meghosz- szabbítják. Apáról fiúra Hobbi, sport, szenvedély Közel négy évtizede, hogy Fleischman Ferenc nevét ott találhatjuk az országos ga- lambröpversenyek élvonalában. A versenytársak szerint egymagának több a díja, mint az összes váci galambásznak együttvéve. Erről győződhettem meg, amikor felkerestem Rákóczi úti otthonában. Okleveleiből szobát lehetne kitapétázni és a díjak is több vitrint töltenek meg. Jelenleg is több mint hatvan galamb turbékol a patyolattisztára meszelt padlásszobákban, s ezt összkomfortnak is nevezhetnénk, hiszen külön alakították ki a költőhelyeket. Kevés emberrel találkoztam, aki a hobbijáról olyan lelkesedéssel és szeretettel tud beszélni, mint ő. — Gyermekkorom óta a galambsport szerelmese vagyok. Itt a kisváci területen minden második házban foglalkoztak ezzel valaha. Mivel a szülők kezdetben ellenezték, titokban neveltem, de már akkor tudtam, hogy egy életen keresztül elkísérnek a kis szárnyasok. Alapító tagja voltam az 1946-ban megalakult váci galambegyesületnek és egyben tíz évig pénztárosa. 1947-ben már második díjat nyertem az országos röpversenyen és országos versenyeken azóta részt veszek. — Mi az oka a tartós szenvedélynek? — Nincs annál nagyszerűbb érzés, amikor húsz-harminc szárnyas falkában szeli az eget, s mintegy 1200 méter magasságban egy-egy fénysugár csillan meg szárnyukon. A feleségem velem együtt izgul értük, hogy sikerüljön a nagy magasságból hazajönniük. Naponta 8—10 órát is tudom lesni őket, gyönyörködöm a repülésükben. A szívemhez nőnek, a költéstől az első szárnypróbálgatásig, a versenyrepülésig gondjukat viselem. — De vajon mindig hazajönnek? — Sajnos, nem. Évente mintegy 50—60 elveszik, elsoA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT Segít a gyár, maradnak a fiatalok Albérlet helyett saját lakás Törekvések a DCM-ben Az a vállalat, ahol kevés- a fiatal szakember, s ahol felismerik, hogy e korosztály jelenléte alapvető érdek, ott előbb-utóbb lépéseket tesznek. Az intézkedések célja: megtartani a fiatalokat. Hogy azonban a törekvések miként válnak valóra, az attól is függ; a vállalat által biztosított lehetőségek mennyire vonzóak. Mindezt Vácott, a DCM-ben is mérlegelték. Majd cselekedtek, s ma már elmondhatják: erőfeszítéseiknek van eredménye. Lépni íkellett — A gondok öt-hat éve kezdődtek — mondja ifj. Ferencz Béla, KISZ-bizottsági titkár—. ajnikor a létszámhiány, s ezen belül a fiatalok arányának csökkenése már komoly nehézségeket okozott a termelés. Egyértelművé vált; ha ezt a kedvezőtlen tendenciát nem sikerül megállítani, úgy a vállalat fejlődését sem lehet biztosítani. Ismerve azonban az okokat — az átlagosnál nehezebb munkakörülményeket, a szövetkezetekkel és a kisvállalatokkal szemben az alacsonyabb keresetet a vállalat gazdasági, párt-, és társadalmi vezetése nem késlekedett az intézkedésekkel: konkrétan kijelölte a feladatokat. Ezek részeként sor került a felszabadult szakmunlíások körében kiemelt órabéremelésére, általánosságban az órabérek kiigazítására — ez a tavalyi év legnagyobb eredménye volt —, illetve a szociális támogatás korszerűbb formáinak alkalmazására. Ügy lehet fogalmazni, hogy az elmúlt egy-két évtől kezdődően egy tudatosan és következetesen tervezett folyamat indult meg a további létszámcsökkenés megakadályozásáért. A DCM ez irányú programjának egyik kulcskérdése a szociális támogatás, ezen belül is a lakásproblémák megoldásának segítése volt. Mivel a fiatalok otthonteremtésének gondjai napjaink égető kérdései közé tartoznak — így elsősorban ebben kívántak támogatást adni. — A vállalat vezetése — folytatja a KISZ-titkár — abból az alapelvből indult ki, hogy a fiatalok megtartásában az egyik leghatékonyabb módszer a lakáshelyzet javítása. Tapasztalatok egész sora jelzi, ha a harminc éven aluli fiatalok elmennek, többségükben azért teszik, mert másutt nagyobb esélyt látnak a lakás megszerzésére. Mindebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez az a pont, ahol lépni keli. S hogy mi történt az elhatározás nyomán? Először is az egy évvel ezelőtt megüresedett CEMÜ-irodaépületben megkezdődött az átalakítás és felújítás, majd ennek eredményeképpen az elmúlt hónapban huszonnégy lakást adhattak át. Ugyancsak több fiatal jutott otthonhoz a DCM deákvári lakótelepén — a . magüresedések nyomán —, s folyamatban van a város által szervezett KISZ-lakásépítési Népszerű sportág Lövészetek az alagsorban — Már tizenhárom éve vezetem ezt a klubot — kezdte a beszélgetést Mayer József, az MHSZ DCM honvédelmi klubjának titkára. A nyugdíjaséveit élő temperamentumos titkár nagy szeretettel beszélt az eredményekről. Három esztendeje a százhalombattai úgynevezett minőségi klub létrehozott egy kihelyezett szakosztályt a DCM-ben. dórja őket a vihar, nem találnak haza. Sokszor kapok leveleket a környező országokból, ahol megtalálják. A gyűrűn rajta van a címem. Legutóbb egy csehszlovákiai óvodából értesítettek, hogy egyikük odaszállt. Évente 2(h—30 hozfeám is berepül. Ezeket visszaadjuk gazdájuknak. Volt olyan év, hogy a szövetségbe 46-ot vittem be, miután visszajuttattuk gazdáihoz. Én általuk jutok újabb ismerősökhöz és barátokhoz. — Mi a véleménye az utánpótlásról? — Sajnos, egyre kevesebb fiatalt vonz ez a sportág. Én nem panaszkodhatom, hiszen Laci fiam már gyermekkora óta galambász és talán az unokáim is folytatják. Egész pályafutásom legfájóbb pontja, hogy az 1946-ban alakult egyesület egy-két ember ösz- szeférhetetlensége miatt ketté vált, és a mai napig nem egyesült. Pedig az újraegyesített tagság jelentősebb eredményeket tudna elérni. Ma már Fleischman Ferencet és fiát hazai és nemzetközi versenyekre kérik fel bíróként. A galambsport szak- tekintélyeként ismerik el országszerte. Papp László Ez pozitív hatással volt a fejlődésre. Deákváron a DCM tulajdonában lévő Degré Alajos út 4. szám alatti ház pince- helyiségében kapott otthont a három lőállásos lőtér, ahol felkészülhetnek, edzhetnek a klubtagok. Mint minden sportágban ebben is a jó fizikai erőnlét, a kitartás, a szorgalom, a jó koncentráló készség elengedhetetlen feltétele a sikernek. Különböző típusú NSZK, NDK, csehszlovák, ßzovjet gyártmányú fegyverekkel gyakorolhatnak a szakosztály tagjai. Az elmúlt időszakban a legeredményesebb céllövök: Koplányi Péter, Osváth Pál, Szabó Sándor középiskolai tanulók voltak. Oroszi Krisztina a Légpisztoly negyvenlövéses versenyében országos bajnokságot nyert. Macha Andrea szintén eredményes versenyző, ő három alkalommal ért el arany fokozatot. Mindketten a Radnóti úti Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói. A legsikeresebb esztendő a tavalyi volt. Három arany, két ezüst és egy bronz fokozat kitüntetést mondhat magáénak a szakosztály. A nem mindennapi eredmények elérésében Mayer Józsefnek és Csécsei Dénes klubtagnak igen nagy a szerepük. A jövőre vonatkozó elképzelések szerint célszerű lenne egy öt lőállásos lőtér kialakítása, mivel a megváltozott körülmények között még több fiatalnak nyílna lehetősége ennek a szép sportágnak a gyakorlására. Ehhez minden remény megvan, mivel a DCM gazdasági párt- és tömegszervezeti vezetése a klubnak eddig is minden támogatást megadott — fejezte be tájékoztatóját Mayer József. Tóth Gézáné akció is, amelyet szintén támogat a gyár, s amelynek keretében évente három cementgyári fiatal építkezhet. És a sornak nincs vége: a tervek szerint célszerű lenne a gyári munkásszállót Is ideiglenes lakásokká átalakítani — ez azonban az anyagi lehetőségek szűkössége miatt egyelőre a jövő terve. A DCM vezetői sokat várnak az intézkedésektől. De tehetik is, hiszen ezek hatására már kialakulóban van egy olyan, fiatalokból álló csapat, akikre hosszú távon alapozhatnak és számíthatnak. A húszéves Fazekasné Kormos Ilona bérelszámoló és a huszonnyolc esztendős Sütő Lajos kazángépész közülük való. Havi törlesztés — Két héttel ezelőtt igen nagy öröm ért — meséli Ilonná —, beköltözhettünk a CEMÜ épületében átalakított kétszobás lakásba. Mindössze hétezerhatszáz forintot kellett befizetnünk, tehát jutányos áron költöztünk be. A havi törlesztés összege 630 forint, a lakbér 395 forint, ha összeadjuk, még mindig jóval kevesebb, mint amit az albérletért fizettünk. Ott havonta kétezer forint volt a bérleti díj, ami. teljesen lehetetlenné tette, hogy lakásra gyűjsünk. S tudom, ha nem segít a vállalat, még hosszú évekig nem oldódott volna meg a lakásproblémánk. így azonban egészen más a helyzet. Sokszor gondolunk is arra: mindezt viszonoznunk kell, hiszen aki kap valamit, annak adnia is kell.. Sütő Lajos is albérletben élt a feleségével, majd egy év várakozás után lakáshoz jutott vállalati segítséggel. Ékkor már megvolt a gyerek Csakhogy, amint telt az idő, az egy szoba egyre szűkösebb lett. Nagyobb lakás kellett, s ezt májusban meg is kapták a deákvári lakótelepen. Közös az érdek — Ez a lakás mintegy azt is jelzi — mondja —, hogy a vállalatnak nem mindegy, miként alakul a fiatalok sorsa. Figyelnek ránk, segítenek megoldani a gondjainkat, s ezt sok más intézkedés is bizonyítja. Természetesen tudjuk; ehhez fontos vállalati érdek fűződik, de azt is érezzük, hogy ahol gondoskodnak rólunk, ott érdemes megmaradni. Ez a mi érdekünk is. A DCM vezetői azt remélik, hogy ezt a kölcsönös érdek- viszonyt mind többen felismerik. Már az eddigiek is igazolták elképzeléseik megalapozottságát — joggal bízunk tehát abban, hogy a létszám- csökkenést sikerül valamelyest megállítani. — Ezek az intézkedések — összegzi az elhangzottakat Wágnerné Kohári Mária, a szakszervezeti bizottság tagja — igen kedvezően befolyásolták az emberek hangulatát. Ma már elmondhatjuk: megvannak azok az eszközök, amelyekkel célt lehet érni. Ez még akkor is így van, ha egyik napról a másikra nem szűnnek meg gondjaink. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy a kívánt mértékben stabilizálódjon a létszám, s megfelelőképpen növekedjen a fiatalok aránya, még idő kell, de az bizonyos; ez a folyamat, amely megkezdődött, kedvező hatást ért el. Vasvári Éva ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
