Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

xytíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT lk (3sifö indulásra kész V Élfei pirn! a kenyerek hasa Efetipiockor fogy a legtöbb Testet ölt és megkemény- sziik a hajnali levegő, szinte látni lehet a kenyérgyár sar­kánál, a finom sárga fényű lámpák alatt, amint a városba iramlik a dermesztő légáram. Sehol egy teremtett lélek a sötét plafon borította utcákon, korán van még, öt óra. Benn a ceglédi sütőüzem udvarán, a mécsek szűkmarkúan szórt világánál az első szállításra készülődik tíz jármű és a fu­varozócsapat. A friss pékárut csupán a városban legalább száz lera­kóhelyen várják, hát érkeznie kell, pontosan, időben. Egy- egy gyári műszakot az előző napi megrendelések alapján állítanak össze. A munka rész- mozzanatai feltételezik egy­mást, s ha valahol megsza­kad a lánc (betegség vagy bármi más miatt), főhet a fe­je az üzemvezetőnek. Szorító norma Három-négy esztendő óta minduntalan visszatérő gyári hiánycikk a munkaerő. A se­te-suta szójáték tanulsága szé- rint: a kellőnél 15 százalékkal kevesebben keresik itt a ke­nyerüket. Mint mondják, igen nagy a mozgás, ha akad évente harmincnégy belépőjük, biz­tosra vehető, hogy negyven­kilencen távoznak a gyár kö­telékéből. Tán cudarul fizetik a pékmunkát? Nem, ezt nem lehet mondani. A: segédek is úgy 4 ezer körül keresnek, egy dagasztónak meg, persze éjszakai műszakokkal, akár 9—ÍO ezer is ütheti a markát. Inkább a szorító napi norma miatt cserélődnek sűrűn a munkakönyvek: egy személy­nek egy óra alatt 109 kiló ke­nyeret kell elkészítenie. Az elvándorlók korántsem po­roszkálnak túlontúl messzire, többségük az élelmiszeripar­ban marad. Igaz a mondás: a Nagykőrösi Konzervgyár dol­gozóiból könnyen ki lehetne állítani egy teljes kenyeres műszakot. Péksüteményből 60—70 ezer darab, kenyérből 80—150 má­zsa gördül ki naponként a gyár kapuján. Hetipiackor erőteljesen megnő a kereslet, ám hétfőnként, mivel sok bolt zárva tart, igencsak csökken. Bizalom jele Mireg-morog, fázósan prüsz­köl a szállítókocsi orra, idő­be telik, míg átmelegszik a motor. A volángazda, Fazekas Ferenc tizenkét éve dolgozik a gyárban. Hosszú ideje Cse- mőből indult útnak, hogy műszakkezdéskor munkára je­lentkezzen. Nemrég költözött be a városba. A Felház utcai kisbolt előtt állunk meg először. Mózes Lajos, aki a hajnali vendég miatt most a frisseik között kucorog, a hátsó fertály ajta­jához csúsztat két színültig telt műanyag ládát. Ennyit hagyunk itt. Főleg kifli meg zsömle halmozódik, tetejükbe okmány kerül, igazolás a lá­dák tartalmáról. A lakótelep­re igyekszünk. A kopogtatás­ra senki sem válaszol a Rá­kóczi úti kisáruház raktárá­ból, így hát kívül a fal mellé illesztgetjük az edényeket. Há­tukat egymásnak vetve szo­ronganak a kétkilós veknik. A Dózsa György Kollégium konyhájában már érkeztünk- kor kellemes illatok kószál­nak, jólesik kortyolgatni a meleg kakaóból. Legközelebbi állomásunk a vasúti resti. Sö­rösrekeszekből állított oszlo­Sportöltözék, saját pénzért Nem könnyű cselgáncsozni Samutiifé, hűtőtérben Bő választékkal a vásárlékért Nézik a pénztárcát, meg az ízlést Bíró Tamás magyar bajnok Célratörő, „akaratos” gyere-' kék a cselgáncsozók, s ezt bi­zonyították az elmúlt év ver­senyein is. Lehetőségeik nem, de eredményeik javultak, s ezzel tovább segítették a sport­ág megismerését, elterjedését Cegléden. Egyáltalán nem irigylésre méltó az, ahagyon a judósok készülhetnek. A nyolcvan-ki- lencven sportoló korától és képzettségétől függetlenül egy időben kényszerül edzéseket tartani, s a heti két edzésszám sem emelkedett. Ezt tervsze­rű egyéni munkával — házi feladat keretében — próbálták áthidalni. Emellett, vállalva az utazás fáradalmait, a leg­jobbak többször is részt vettek az Újpesti Dózsa foglalkozá­sain, akár hetente kétszer is, hogy megfelelően felkészülhes­senek a következő versenyre, a feladatokra. A jelenlegi le­hetőségek mellett természete­sen nem tudták megoldani az utánpótlás tervszerű nevelését. A ceglédi cselgáncsozók az egyéni felszerelés megvásárlá­sával anyagi terheket is vál­laltak. (Persze, ebben nem egyedüliék a sportágban, az országban.) Az elmúlt év legjobb ered­ményeiről az edzőtől, Pá- gyánszki Páltól kértünk felvi­lágosítást: — Az elöcsatározások során tizenhármán harcolták ki a jogot a négy korcsoportban, hogy elinduljanak az országos egyéni bajnokságon. Sajnos közülük ketten nem tették le a korcsoportnak megfelelően előírt technikai vizsgát, így ők nem vehettek részt a legjob­bak küzdelmében. A serdülők között Bíró Tamás magyar bajnoki címet nyert, az úttö­rő harmadik korcsoportban pedig Csurgai Zoltán szerzett ezüstérmet. Az ezüstjelvényes ifjúsági sportoló minősítést ketten: Szilágyi Imre és Zádo- ri András a bronzjelvényt pedig hatan szerezték meg. Mindezeket összegezve el­mondhatjuk, 1983. évi eredmé­nyességi célkitűzéseinket túl­teljesítettük. — Mi várható ebben az év­ben? — Ferencsik István, aki ta­valy sérülése miatt nem ver­senyezhetett, Kaposváron, Bí­ró Tamás pedig Budapesten folytatja iskolai tanulmányait, így két nagyon eredményes versenyzőnktől kellett meg­válnunk. Az elért eredmények megtartásához, vagy éppen túlszárnyalásához hetente leg­alább három edzést kell tar­tanunk. Lehetőleg kétcsopor­tos megosztásban úgy, hogy a kezdők és haladók külön gya­korolhassanak a tatamin. U. L. pok között kanyargunk a portékával. Szavakat legin­kább csak a „jó reggclt”-ekre meg a „viszontlátás”-okra for­dítunk, egyébként csöndben zajlik az átvétel. Ügy tűnik, mi sem természetesebb, mint hogy valahol a város másik végén megterem a kenyér, s ezek a ládás emberek még jóval a‘boltnyitás előtt megje­lennek, kopogtatnak, a helyé­re rakják, majd távoznak. Meg sem számolják, vajon darabra megvan-e, amit hoz­tunk. Alighanem a kenyér­gyár és az üzletek közötti fel­tétlen bizalom okán. A Rákóczi úti áfész-közért- be sokféle holmiból álló, na­gyobb rakományt cipelünk be, több fordulóval. Csinos lá­nyok szortírozzák az édes sü­teményt, tágas kosarakba öm­lik a kifli, zsömle, polcokra kerül a kenyér. Végül egészen szemrevaló sütőipari részleg kerekedik ki. Kevéssel odébb virrad ránk, a Köztársaság úti óvodánál, ahol mindössze néhány kenyeret hagyunk. Jöhet a következő Lépésben haladó járatunk érinti a mezőgazdasági szak- középiskolát, a szomszédos bölcsődét, majd némi várako­zás után a húsgyár kapuján fordulunk be. Visszafelé még útba ejtünk néhány kisebb árudát. Fél nyolc. Kocsink megint a péküzemben pihen. Hátsó ajtaja nyitva. Megmozdulnak a kerekes állványok, telik a raktér. Hamarosan indulhat a következő szállítmány. Számolgatunk, fontolgatunk, nézelődünk — s egyre alapo­sabban. Nem, ezt most nem veszem meg, mert emezt sze­retném. Vagy mégis in­kább...? És így tovább. Csak az nem kétséges, hogy január 23. óta fukarabb kezekkel mér­jük bankóinkat az élelmiszer- boltokban is. Meglehet, éssze­rűbben, takarékosabban vásá­rolunk. Lám, mégis milyen nehéz bámész pillantások nélkül, könnyedén elszelelni mostaná­ban — legalább egy héten ke­resztül — Reggel utcai ABC húskészítményes pultja előtt. Hogy szinültig töltötték a pol­cokat, ez a kisebbik öröm. De hogy mennyi- s miféle étkek garmadája hever itt karnyúj­tásnyira ... ímhol a sörkol­bász: hosszú, vékony, és csípős. Amott meg az aromás májas. Rémlik, valaki valamikor már beszélt róla. Igényfelmérés Szó sincs, persze, csodáról, trükkről, varázslatról. Mint je­les gazdasági hetilapunk, a HVG írja: A mostani áreme­lés eszköz a belső fogyasztás átterelésére, illetve a hazai vállalatok termelésének orien­tálására. Eszköz tehát, s két cél elérésének lehetőségét, szükségességét hordozza. Ügy tűnik, hatásos serkentőszer is termelő és kereskedő számára. Példáért nem kell a szomszéd­ba menni. Takács Mihály, a PENO- MAH ceglédi gyárának keres­kedelmi vezetője ekképp fogal­maz: — Idei tervünkben 530 va- gonnyi húskészítmény előállí­tása szerepel. Az árak módo­sítása után furcsa helyzetbe kerültünk, mert jelenleg nem ismerjük teljes pontossággal a fogyasztói igényeket. Partne­reinkkel együtt figyelemmel kísérjük az átalakuló vásárlói szokásokat, hiszen a gyár ter­melését ehhez kell igazítanunk. Persze, nem várjuk ölbe tett kézzel a fejleményekét, meg­próbáljuk menet közben ki­deríteni, miből mennyit rendel majd a kereskedelem. Egy héten át a gyár teljes húskészítmény-választékáit be­mutatjuk a Reggel utcaj ABC- ben. Körülbelül ötvenféle fi­nomság szemlélhető és vásá­rolható meg a nap minden szakaszában. Természetesen különböző árfekvésű ter­mékekkel jelentkezünk. Az ol­csóbb étkek kiállítása mellett gondoltunk a hagyományos ízlés híveire is: nekik ajánl­juk a préselt disznósajtot, vagy például a sertés vastagbélbe töltött hurkát. Kelendő tejtermék — Szándékunkban áll a ser­tésmájat az eddiginél nagyobb mennyiségben forgalomba hozni. Jobbnál jobb falatok készíthetők belőle. Még az árát is csökkentettük, gondo­lom, ez az üzemi étkezdék szá­mára előnyös lehet. Kérdőíve­ket adunk a boltjárók kezébe, ezek segítségével szeretnénk tájékozódni, mit s milyen íze­sítéssel fogyasztanának szíve­sen. Még nincs elegendő ada­tunk ahhoz, hogy a forgalom szerkezetét vázolni tudjuk. Azt azonban már most vállaljuk, hogy mind a mennyiséggel, mind pedig a minőséggel kap­csolatos majdani igényeknek eleget teszünk. Cseh Márton, a Reggel utcai ABC-áruház vezetője néhány friss tapasztalatról számol be. — Számok mutatják a hús­forgalom csökkenését. Tavaly ugyanebben az időszakban 15 mázsa húst adtunk, el, most februárban jó, ha 5 mázsa lesz. A húsfajták kö­zül a bontott csirke iránt nőtt meg erőteljesén a kereslet. A közelmúltban megjelent a ceglédi múzeumbaráti kör évkönyve. Kocsis Gyula mú­zeumigazgató szerkesztésében olyan kiadvány látott napvi­lágot, amely tucatnyi tanul­mányt foglal magában. Beveze­tő sorai Kossuth Lajos halálá­nak közelgő kilencvenedik 'év­fordulójához kapcsolódnak. Magyar Antal, a ceglédi turi- ni százas küldöttség történe­tének újabb fejezeteivel is­merteti meg az olvasót. Pataki Ferenc az 1848/49-es szabad­ságharc egy elfelejtett honvéd ezredeséről, Csutak Kálmán­ról írt kutatásai alapján. Híd­végi Lajos tollából Földváry Károly életrajzának részletei válnak ismertté előttünk. Gubody Ferencről, Cegléd egykori nevezetes polgármes­teréről szól Reznák Erzsébet munkája. Ma már kevesen tudják, hogy ez a jeles köz­életi férfiú 1884-től kezdő­dően huszonhárom éven át — egészen haláláig — töltötte be ezt a fontos posztot. Irá­nyításával vetette meg a tele­pülés a városiasodás alapjait, létesültek azon intézményei, amelyeket egy évszázaddal ké­sőbb mi, mostani ceglédi pol­gárok is élvezhetünk. Azok­ban az években épült fel a városháza, készült a Kossuth- szobor, alakult ki a mai főtér, a vasútállomást a központtal összekötő nyílegyenes utca, Nagy hagyománya van vá­rosunkban a kisüzemi szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesz­tésnek. Cegléden minden má­sodik család valamilyen kap­csolatban áll a földdel. A szemlélőt örömmel tölti el a Budai úti, a Pesti úti, az ugyeri, a Körösi úti, a bedei, a Csengeri széli és a Csemő környékén épülő, szépülő kis­kertek, fóliasátrak sokasága. Szorgalmas népek lakják a várost, a kertészek zömében munkaidő után sietnek a par­cellákra, hogy dolgukat te­gyék a maguk és a közösség javára. Tevékenységük népgazdasá- gilag is hasznos, hiszen a mű­velésbe vett terület nagy ré­sze nagyüzemi megmunkálás­ra alkalmatlan. A család meg­teremti szőlőből, gyümölcsből, zöldségből azt a mennyiséget, amelyet az év során elfo­gyaszt, s a felesleget értéke­síti. Az esztendőnként 80 milliárd forint értékű termé­ket előállító háztáji és kisegí­tő gazdaságok az önellátáson túl fontos szerepet vállalnak az árutermelésben és az ex­Februárra már a szokásos adag dupláját rendeltük, s ez is minden bizonnyal el fog kelni. Ezzel együtt kuncsaft­jaink egyre nagyobb figyelmét szentelnek a sajtoknak, a sa­vanyított áruknak, a túróknak. Az egy esztendővel ezelőtti forgalmi adatokat 20—25 szá­zalékkal túlszárnyaltuk. — Örömmel fogadtuk a PE- NOMAH kezdeményezését, an­nál is inkább, mivel ilyen bő választékot (huzamosabb időn keresztül), még magam se lát­tam. A párizsi továbbra is ve­zet a népszerűségi ranglistán, de ez természetes, ((gyanúkkor az olcsóbb, kilónként 90 fo­rintért mért szalámik egysze­rűen nem fogynak. A szokás alakul Volt olyan délután, hogy mindössze 15 dekát tudtunk ilyesféléből értékesíteni — em­líti a boltvezető. — A drágább étkeket viszont, mint például a sonkát és a nyelvkockát igen sokan kipróbálják, igaz, csak apróbb adagokban. Idő kell még, hogy megrögződjenek, ki­forrjanak a vásárlói szokások. Ám az biztos, hogy a , bemu­tatotthoz hasonló áruválasz­tékkal szívesen szolgálnánk az év minden napján. V. S. továbbá a mai Lenin park. Benne állt az a Vigadó, melynek helyén .nemrég épült fel a tornacsarnok. Kezdemé­nyezése nyomán valósult meg a gimnázium, szilárd burkola­tú utak és a villanyhálózat kialakításának megszervezése kapcsolódik még ■ nevéhez. Kürti Béla Paulovits Ká­rolyról, a ceglédi sport aiyjár ról publikál. Dr. Szomorú István Kárpáti Aurélra emlé­kezik, aki száz évvel ezelőtt városunkban született. Ugyan­csak ő tudósít a múzeumba-, ráti kör egy sikeres kirándu­lásáról. Gőz Sándor a Kossuth Gimnáziumban meghirdetett Kossuth-pályázat eredményét teszi közzé. A szerkesztő he­lyet adott a díjnyertes pálya­műnek, amely Lendér Mária harmadikos diák tollából szü-. letett. Máté Bertalan a továb-. bi kutatásokat könnyítendő a Kossuth Múzeum adattári gyűjteményéből közöl temati­kus és kronológiai összeállí­tást. Petrányi Ferenc a Pusz­taszeren tett csoportos látoga­tásról tudósít. Dr. Bíró János Egy mezőváros kialakulásá­nak egészségkulturális vonat­kozásai címmel írt tanul­mányt. A múzeumbaráti kör év­könyve 250 példányban ké­szült a városi kórház sokszo­rosító üzemében. portcikkek létrehozásában. A kistermelők egy részét tömö­ríti a kertbarátmozgalom. Cegléden 1983-ban alakult meg a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának segítségé­vel a kertbarátkör. Terveik között szerepel, hogy a város kertészeti kultúrájának ápo­lása mellett a kerttulajdono­sok érdekvédelmét is vala­milyen formában ellátják. Az érdeklődőknek örömmel nyúj­tanak segítséget a termelt áruk értékesítésében, szakmai ismereteik gyarapításában, ta pasztalatcserék szervezésébe', kiállítások rendezésében. A klub jelenlegi taglétszá­ma ötven. Ügy tűnik, ez a kertészkedők számához ké­pest igencsak kevés. A kert­barátkor mindenkit szívesen lát, aki soraikba kíván lépni. Mint mondják, nem kevés fel­adat áll előttük, ám nagyobb bázisra építve tán a megoldás is könnyebb lesz. T. Tóth János ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Varga Sándor Hamarosan kétszintes lesz A Ceglédi Építőipari Szövetkezet fontos megbízatást kapott, ők végzik a vasutas-sportcsarnokban a felújítást, átalakítást. Mivel az épület belső tere igen magas, lehetőség van arra, hogy azt „megfelezzék”, cs így egy jól hasznosítható felső szintet alakítsanak ki. A képen: az ácsok a tartópillérek zsaluzatát készítik. Apátl-Tóth Sándor (elvétele A baráti kör évkönyve Száz éve lett polgármester Tucstnyi helytörténeti tanulmány Földápolók köre Terveznek a kertbarátok X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom