Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. FEBRUÁR 18.. SZOMBAT Kötelező olcsó árut tartani Rendelés nélkül is Beszélgetőpartnerünk dr. Kiss Ferenc, a MÉM főosztályvezetője Moszkvai műtermekben A toronyházakból messzire látni Az élelmiszeripar az idén év elején az érdeklődés homlokterébe került: a fokozott exportkövetelmények, egyes cikkek fogyasztói árának emelése ráirányították a figyelmet. Kérdések hangzottak el, sokan nyilvánítottak különböző, nagyon is eltérő véleményt. A problémákra a választ a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Kiss Ferenc élelmiszeripari főosztályvezetőtől kértem, s egyúttal tájékoztatást a Pest megyei vállalatok helyzetéről. Milyen az élelmiszeripar fejlettsége? Hol van sürgetően szükség a továbblépésre? — A magyar élelmiszeripar már a múlt század végén híres volt. Ezzel, az egyébként pozitívummal is magyarázható, hogy sok épület és berendezés elavult, különösen a nagy múltú malom-, cukor- és söriparban, bár a tudatos fejlesztés a negyedik és ötödik ötéves terv idején már eredményt hozott. A konzervipar a hatvanas években épült ki, de ma már ez sem eléggé korszerű, hasonló a helyzet a baromfirendszereknél is. Az egész világon oly mértékben megszigorodtak a higiéniai követelmények, hogy a felhasznált gépek csak rozsdamentes acélból készülhetnek, festett fémet nem használhatnak. Mivel az élelmiszeripar 14 szakágazatának hetven gyártási ága évente egy-két gépnél, berendezésnél többet nem igényel, a hazai iparnak nem érdemes sorozatgyártásukra berendezkedni. A fejlesztés alapkérdése a technológia és a csomagolás. Míg a hetvenes évek végén a két-három- milliárdos tőkés import főleg gépekből tevődött össze, ez az összeg 1984- re egymilliárdra zsugorodott, és ez a szinten tartáshoz is csak szűkén elegendő. «3» Milyen feltételek mellett részesedhetnek a vállalatok a 7,2 milliárdos élelmiszeripari beruházási keretből? — Valamennyi vállalat olyan, önálló beruházási tevékenységet folytathat, amilyenre saját erejéből képes. Természetesen amennyiben hitelképes, a rendelkezésére álló hiteleket is igénybe veheti. Milyen helyet foglal el Pest megye élelmiszeripara az országos összképben? — Négyszázhetven helyen foglalkoznak élelmiszer-feldolgozással Pest megyében. Szakágazatonként eléggé szétszórt ez a tevékenység, a növényolaj- és a dohányipar kivételével minden megtalálható. Az üzemek és telephelyek nagysága a két-három fős magánvállalkozástól a kétezer dolgozót foglalkoztató gyárakig minden szektorban széles skálán mozog. A Dunakeszi Konzervgyárban jelentős rekonstrukció folyik. Nagykörösön a dobozgyártó vonal teljes korszerűsítése van napirenden. A Pest megyei Pincegazdaság az utóbbi években különösen a Márka üdítő italok és az ürmös gyártásában fejlődött. Mindegyik nagyüzem jól gazdálkodik és fejlesztésüket lényegében saját erőből valósítják meg. •J« A belföldi ellátás minőségének Javítását elöseglti-e az egyes termékek fogyasztói árának emelése, és csökkentette-e ez az intézkedés az állami hozzájárulást? — A belföldi ellátásról nem kell különösen bizonygatni, hogy jó. Ezt a vásárlók érzik. Jelentkeznek ugyan még minőségi problémák, de nagyon kemény szankciókat alkalmazunk azokkal szemben, akik a gyártás- technológia megsértésével vagy egyéb fegyelmezetlenséggel rontják az élelmiszer minőségét. Annál is inkább, mert az áremelés után a vásárlók joggal igénylik a jobb. a kifogástalan minőségét. Ugyanakkor a választék biztosításával gondolni kell az alacsony jövedelműekre, nyugdíjasokra, kisf izetésűekre: a húsfélék minimum 60 százalékának az olcsó kategóriába kell tartoznia. S ezeken most is Van ártámogatás. Azok a termékek, amelyek magas feldolgozottságnak és az áruk is tisztességes, nem tartalmaznak kiegészítést, tulajdonképpen megállnak a saját lábukon. <• A felvágottak és húskészítmények izét és a választékot sok kifogás éri. Várhatunk-e a jövőben Javulást? — Ez elsősorban a belkereskedelem és a gyártók összefogásán, együttműködésén múlik. Vannak olyan boltok, amelyekben csak ötféle húskészítményt kell tartani, a nagyobb üzletekben viszont kötelező a szélesebb választék. A legnagyobb probléma a hét végi és a hét eleji ellátás. A húsipart kötelezték és vállalta is, hogy a belkereskedelem által kijelölt, megfelelő tárolótérre' rendelkező boltokba szombaton folyamatosan szállít, egész zárásig. A másik intézkedés kimondottan a hétfői választék növelését szolgálja; hétfőn hajnalban rendeléstől függetlenül egységcsomagot szállítanak az üzletekbe. <3* Az Idén az élelmiszeriparnak ts tovább kell növelnie az exportot. Mik a lehetőségek az exportfeladatok tel- jesitésére? — Az importot igénylő beruházásokat és fejlesztéseket elsősorban ott támogatjuk, ahol nagy részt vállalnak a kiviteli tevékenységből. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aránya meghaladja az összexport 20 százalékát, ezen belül a dollár elszámolású tavaly megközelítette a 40 százalékot. Az idén összességében meghaladja az elmúlt évit, de értékben annál valamivel kisebb, vagy azonos szintű. Külkereskedelmi szerveink négyszázalékos ár- csökkentést prognosztizáltak amit volumennöveléssel kell kiegyenlíteni. Van-e reményünk arra, hogy mindezt .elérjük? Van! Az eszközállomány erre alkalmas, és a rendelkezésre álló munkaerő is biztosíték az exportfeladatok maradéktalan teljesítésére. Ha valaki azt kérdezné tőlem, mi a legnehezebb az élelmiszeripari kivitel növelésében, első helyre a szállítást tenném, másodikra a tárolást és csak harmadik tényezőként számolnék a termelési kapacitás gyengéivel. »> A nagyüzemi baromfigyártás versenyében erős konkurrencia alakult ki a világpiacon, amely nehezíti helyzetünket. Várhatóan csökken-e emiatt kivitelünk? — Kivitelünk nem esett vissza, sőt tavaly többet exportáltunk, mint bármikor a megelőző években. Más kérdés az. hogy mennyiért? Valamikor egy tonna baromfiért ezerháromszáz dollárt, sőt többet is lehetett kapni, ma nyolcszáz-kilencszázba kerül, Ez még akkor is kedvezőtlen, ha a költségráfordítás csökken. •J» A tejtermékek ára viszonylag alacsony. Miért olyan drága akkor a tejfehérje, a kazein, amit a korszerű élelmiszeriparban zsírok és szénhidrátok helyett használnak? — Egy kilogramm étkezési tejfehérje előállításához negyvennégy liter tej szükséges, mert a tej fehérje- tartalma az 1 százalékot sem éri el, míg a zsírtartalma 4 százalékos. Ez az oka. hogy a kazein kilójának termelői ára 220 forint körül mozog. Ha importból hozzuk be, az 108 forint. a nyugati országokban ugyanis feltehetően ez a termék nagy ártámogatást kap. Répcelakon elkészült egy kazeingyár Réka néven, itt viszont csak 220 forintért tudják előállítani. Az importból beszerzett ugyan lényegesen olcsóbb, de valutáért kell megvásárolni. És ez esetben már több, mint drága. SERESS ESZTER Galambos Tamás, Szkok Jván festőművész és Orosz Péter szobrász társaságában a Szovjet Képzőművész Szövetség meghívására Moszkvában, Szuzdálban, Vlagyimirban tartózkodtunk. Több kiállítást és műemléket tekintettünk meg, a Kpngresszusi Palotában részt vettünk Rossini operája, A sevillai borbély előadásán. Jártuk az utcákat, érzékeltük az élet dinamizmusát. Az emberi látóhatár a műtermekben villant fel mégis igazán. Itt követhettük nyomon, milyen eszmények, törekvések és problémák izgatják a Szovjetunióban élő alkotókat. Házak, városok, szelíd emberek Andrej Petrovics Szurovcev olyan terülj, asztallal fogadott, mely népmeséi környezetet idézett. Mandarin Jóleső érzéssel vettük észre, hogy tisztelik a magyar festészet eredményeit, komolyan érdeklődnek a fiatalok kutatásai iránt még akkor is, ha ők más módszerrel alkotnak. Vonzó volt látni a kollegialitást, azt, hogy megbecsülik egymást, örülnek előrelépésüknek. Ezt a követendő és lelkesítő jelenséget a gyakorlatban láttam. Annak is örültem, hogy voltak és vannak azonossági pontjaink. Moszkvában éppúgy, mint Budapesten a festők keresik sajátos tájaikat, formanyelvüket, azt az egyedi hangzást, mely a nemzeti kultúra kincse lehet a koncentráció és a tehetség összegzéseként. Színes utcák, esti fények Az egyik moszkvai toronyház legfelső emeletéről pompás a kilátás. Élő színmobil a villogó, szikrázó esti metropolis. Kiterjesztett Nicolas Schöf fer-mű ez a szüntelen váltakozó, állandó piros, zöld, kék, sárga izzás — a közeli gyárak, a metró és a kurszki pályaudvar fényei. Esténként Budapest, Moszkva. Párizs és Bécs nagyon hasonlít egymásra, színtestvér a kígyózó neonöltözetben. Kinn állok az erkélyen, hallom a mozdonyok zörgését, ragyogó pompás karácsonyfa a szikraesőben tündöklő közeli üzem, halkan morog, mint egy zsémbes öregember, mintha Kőbányán lennék. Hívogatnak befelé az első tósztra, s igaz, ami igaz, jólesik most a vodka a csípős hidegben. Mihail Vszevolodovics Ivanov műtermében vagyunk, tiszteletünkre szól az első poháremelés. Kedves férfi, kicsit hajlott már, udvariassága belülről sugárzik, nem egyszerűn csak stílus. Finomak, érzékenyek a képei is, olyanok, mint a megjelenése, magatartása, mintha ő is vendég lenne saját műtermében. Nem uralkodik, csak szolgál, s ez a csak a lényeg. Utrillót folytató bensőséggel idézi a régi Moszkvát, sorozata tárja fel a folyóra vetődő fényeket, az enyhe dombringáson végiggyűrűző, színes utcákat, háttérként a testőrként vigyázó felhőkarcolókat. Ivanov ízig-vérig művelődéstörténész, festő, megörökíti azt, ami az urbanisztikai keretből átalakul. Szorgalmas meghittsége magyar környezetet is érint. Utazása után több képet festett Szentendréről, Sopronról, Pécsről, Budapestről, melyet világkörképpé kíván dúsítani, hiszen több külföldi országban járt tanulmányúton. Több tárlata nyílt Japánban, Belgiumban. Angliában és az NSZK-ban. Érdemes lenne magyar anyagát itthon is üdvözölni, hiszen tanulságos, hogyan látja egy szovjet festő hazánkat. sebb lett előttem. Először a karhiánya izgatott. Súgva kérdeztem Szu- roveevet. Ö mondta: a sztálingrádi csatában vesztette el. negyven éve megmaradt jobb karjával fest. Addig kérleltem, míg a szerény festő engedett, meghívott műtermébe. Idők, emlékek - a művészet memeatója Döbbenet fogadott. Egész falt betöltő látomások Mozart Rekviemjéről, a kijevi Babij Jarról, ahol a fasizmus vezényelte zuhanó tömeggé az ártatlanok ezreit. Semmi ismétlés, semmi hatás, de az örvénylés Greco Orgaz gróf ‘temetésének a szerves folytatása egy huszadik századi dráma megörökítésében. Ennél is meg- rendítőbb az Anya általános alakja, szürkékbe ágyazott lángszeme, mely zöld tónusaiban is vörösük, olyan az ereje. S ebben a válószínűtlen térben, összezsugorodva katonafejek. Mindannyian ezt az anyát álmodják, amit a kép közös modellnek vetít a reményről. Elég egy bori lágerre módosítani és az anyát hitvesre, Radnóti Miklós verse hallatszik e szürke lüktetésből. Az idő ugyanaz, a tragédia is, a művészet mementója nemkülönben. Nem tudok szabadulni az igénytől és a vágytól, hogy a léleknek ezt a tiszta, elégiává szelídített festői kiállítását a magyar közönség is lássa a Műcsarnokban. LOSONCI MIKLÓS Felvételeinken Andrej Szurovcev művel. A cim fölött, balra: Kideksa, jobbra: Borovszk egy borús napon. A cím mellett: Khicsma város bazársora. Lent: Szuzdal (bal oldalon), Vörös házak Mu- romban (jobb oldalon) és tojás, sajt, hús, hal, apró sütemény és szellemi bőség képeinek sodró izgalma. Kedélyes, izmos, középkorú férfi, az Orosz Föderatív Szocialista Köztársaság népművésze, aki Frank Frigyeshez és Gráber Margithoz hasonló szilajsággal ragadja meg motívumait élénk erejű színekkel, ö is a régi moszkvai házakat sűríti, lendíti képeikké és öreg Volga-parti kisvárosokat. Különös hangulat árad görbe házairól, haragos felhőzetű egeiről, villámként cikázó ágindáiról és siető, szelíd embereiről. Első pillantásra a felületes ítélet Chagall-hatást regisztrálhatna, de nem, Szurovcev erre a nagy ázsiaieurópai valóságra hasonlít kizárólag. Ihletett és felkészült, sorra mutatja a szebbnél szebb és ' tartalmasabb műveket a vörös arbáti házról, a moszkvai Óbuda emeletes ékszeréről és Buharáról, Szuzdalról, hokizók- ról, nagy olajcsövekről, vödrös fiúról, szamovárról és egy magányos kutyáról. A mai szovjet művészetre is ez a jellemző: nem riadnak vissza semmilyen témától, e téren szélesebb a skálájuk a mienknél, a munkás hétköznapok minden elemét festészetté alakítják. Szurovcev jól, aki Marina Vlady-s feleségére tereli a szót. Sokkal fiatalabb nála, tanítványa volt — atmoszférája van és sugárzó szőkeségét valami különös szelídségű báj növeli. Máskülönben ő is festő, de ezúttal művészként háttérben marad, helyette kínál minket. Tényleg csak udvariasságból marad valami az órával még zsúfolt asztalon. Poharaz- gatunk. Tósztot tószt követ, miközben váratlan vendég érkezik, félkarú, idős férfi. Azonnal távozni akar, de Szurovcev tartóztatja és önzetlenséggel nagy művésznek mutatja be delim Szimkint. Azonnal a legérdeke5
