Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT 5 A biatcáágyiak csatát nyertek Háború a kastély iskola körül A főváros peremén Ä község, amelyben csak laknak '/ Karnyújtásnyira a tővárostól, az agglomerációs í gyűrű legdélibb sávján nyújtózkodó településen kisvá- '/ rosnyi ember lakik. Tizenöt és fél ezer lélek, akik közül ^ mindössze két és fél ezer a hivatalos bejegyzés szerinti ^ ideiglenes lakos. Ma. Hiszen annak ellenére, hogy kö- ^ rükben meglehetősen nagy a mozgás, a fluktuáció, száz ^ körül van az évente kiadott építési, illetve lakáshaszná- í latba-vételi engedélyek száma. Elérhető kék busszal és < a ráckevei HÉV-vei. A megállóhelynél Szigetszent- 4 miklós-Gyártelepet jelöli a tábla, de ha az utas átmegy ? az országúton, máris Szigethalmon találja magát. A ki- ^ terjedt településen belül helyi járatok segitik a jó közié­ig kedést. Csupasz falak meredeznek az ég felé. Megvakított sze­meik mellett, s a föld közelé­ben a hajdanvolt kőműves- mesterek kezenyoma. Az égre néző falakon, a takaratlanul töltött tél ellenére is látszik, hogy nem régen festették, hen­gerelték a termeket. A falak tetején évszázados ácskapcsok meredeznek. A kőpadlót föl­szedték, nedves, homokos föl­dön járunk lépcső és küszöb helyett. Színhely: Biatorbágy, az 1823-ban készült műemlék jel­legű kastélyiskola. A felújítás időpontja 1984. február. — Nem tudom miért kellett eltávolítani a födémet és a te­tőt, s kitenni az épületet a tél megpróbáltatásának, azután, hogy a falakat vegyszeres be- injekciózással szigetelték — morfondíroz Ambróczy Árpád, az iskola igazgatóhelyettese. — Mi pedagógusok, akik ennek a felfordulásnak a szomszédsá­gában tanítunk, természetesen nem vagyunk szakemberek, de azt látjuk: áz építők itt barbár rombolást végeztek. Csak a falak állnak A felújítás alatt álló, úgy­nevezett „A” szárnyat ideigle­nes fóliakapuvaí választották el a hétköznapjait élő iskola- épülettől. Nyomaik azonban folytatódnak a folyosókon és a tantermekben. Az egyébként sem túl barátságos közleke­dőkben a fal mindkét oldalán csaknem egy méternyi magas­ságig leverték a vakolatot, a későbbi szigetelést előkészí­tendő. Az elodázhatatlan felújítás tavaly kezdődött, s már a híre is nagy vitát váltott ki Biator- bágyon. A köz véleményét a tanácstagság tolmácsolta: so- kállották a renoválás költség- vetésének végösszegét, a 16 millió forintot. Hiszen ennyi pénzből már egy új oktatási intézmény építésébe is bele­vághatnának. S az a legopti­málisabb feltételeket biztosíta­ná a gyerekek számára. Míg a százévesnél is idősebb, nem iskola céljára épült kastély hátrányaiból semmilyen fel­újítás nem tudna előnyt vará­zsolni. A kis ablakokon, a ma­gas, kifűthetetlen termeken már a műemlékjelleg mivoltá­nak kötöttségei miatt sem vál­toztathatnak. S a kedélyeket csak tovább borzolta az a munkatempó, amellyel az ácsai Vörös Októ­ber Tsz építőrészlege a fel­újításba kezdett. A nap java­része focizással, kártyázással telt, s a szakik semmilyen szempontból nem voltak telcin­tettel a szomszédban tanuló gyerekekre. Válaszoljon a kivitelező — A december 20-i tanács­ülés, mint az egyik legviharo­sabb vonul majd be Biator­bágy történetébe — mondja Hernádi Károly tanácselnök. — A tanácstagok komolyan aggódtak a kastélyiskolában tanuló gyerekekért, értelmet­lennek találták a jó tető el­bontását, féltették a már lészi­getelt falakat, s a befektetett pénzt. Végül is ezen az érte­kezleten jegyzőkönyvbe került, hogy a január 30-i ülés első napirendi pontja a felújítás helyzetének megvitatása lesz. Tanácstagjaink ragaszkodtak hozzá, hogy az építők képvise­lője számoljon be a végzett és a további munkáról. A január 30-i tanácsülés nyugodtabb légkörben zajlott le, mint az előző. Ez bizonyá­ra nemcsak a kivitelező kép­viselőjének ígéretei miatt volt így. A megyei tanács pénzügyi szakembere elmondta, hogy egy új iskola építése körülbe­lül két és félszeresébe kerülne a felújításnak, bár a tizenhat helyett ez is megközelíti majd a harmincmillió forintot. Fabók Géza tanácstag javas­latára a felújítás ellenőrzésére ideiglenes bizottság alakult hozzáértő polgárokból. Az épí­tészek, iparosok, pénzügyi szakemberek figyelemmel kí­sérik majd a munka menetét. Halmai László, a Vörös Ok­tóber Tsz képviselője megígér­te, hogy a felújításon dolgozó (illetve nem dolgozó) brigádot lecserélik, akárcsak az építés- vezetőt. Vállalta azt is, hogy egy vonalas ütemtervet készí­tenek a tanácsnak a rekonst­rukció további menetéről. Ami pedig a legfontosabb, ígéretet tett az „A” szárny — 4 tante­rem — augusztus 31-i átadá­sára. Nem hullott az ölükbe A biatorbágyi gyerekek — kivéve a felújítással együtt él­ni kénytelen háromszáz diákot — így is jobb helyzetben van­nak sok, máshol élő társuknál, hiszen egy műszakban tanul­hatnak. Milliók ide vagy oda, a renováláshoz szükséges ösz- szeget nem nekik kell kigaz­dálkodni (nem is volna miből). Miért volt mégis olyan nagy a tanácstagok felzúdulása? Több válasz is van, s valamennyi a nagyközség vezetőtestületét di­cséri. Akkor sem hagyják el­herdálni a pénzt, ha föntről kapják. Nem törődtek bele ab­ba, ami nem megmásíthatat­lan. Nem legyintettek, mond­ván, ilyen az építőipar. Bebi­zonyították, hogy változtatri lehet a szolgáltatók teremtette kiszolgáltatottságon. Ám bármilyen furcsa, mind­ezek ellenére a tanácstagok in­dulatának elsősorban érzelmi okai voltak: — A biai emberek nagyon sokat tettek az iskolánkért — beszél erről Szabó Imre, a nagyközségi pártszervezet tit­kára. — Nem hullott az ölünk­be az egyműszakos tanítás. Két éve az egész falu hordta a téglát, túrta a földet, húzta a kerítést, hogy tanévkezdésre ideiglenes iskola legyen a ré­gi vasúti épületből. És a kas­télyban levő tantermeket sem csak az odajáró gyerekek szü­lei festették, csinosították. Az ódon iskolában még né­hány esztendeig társbérletben élnek diákok, pedagógusok és építők. Lehet, hogy addig még új és újabb kivitelezők adják egymásnak a kilincset. A bia- torbágyiak mégis csatát nyer­tek. Talán a „háborút” sem veszítik el... Móza Katalin Itt egy éve még tanítottak (a cím fölött balra). Csendélet a valamikori folyosón (a cim fölött jobbra). A falakra Ősszel fóliaborítás ke­rült. A tető nem védett volna Job­ban? (Cent.) Erdősl Agnes felvételei Ennek ellenére is meggyő­ződésem, hogy a jövő a Game- szeké. Mégpedig azért, mert szakembereik koncentrált anyagi erőkkel vonulnak fel az intézmények állagának megóvására, sőt felújítására. Ráadásul sokkal olcsóbban, mint egy idegen vállalat, szö­vetkezet, gmk vagy kisiparos. A pozitív példák közül most a pomázit ragadjuk ki. Polgár Tibor, a község tanácselnöke és Tóth István, a Gamesz ve­zetője elmondták, hogy az 1981-ben alakult szervezet vál­lára mintegy 12 intézmény fenntartásának, a közterületek és a köztisztaság rendjének biztosítása nehezedik. Kiépí­tettek egy jó telephelyet a község régi művelődési házá­ban és udvarán, a létszámot 25 főre emelték, s lassan, cél­tudatosan gépesítettek. A na­pokban kapják meg a több műveletre (hóekézés, járdatisz­títás, útseprés) alkalmas Mul- ticart, van már teherautójuk, csatornatisztítójuk, s szeretné­nek egy szippantókocsit is. A tanácselnök szerint az intéz­mények emésztőinek ürítéséért igen borsos árat kér az idegen vállalat, a Gamesz féláron megoldaná, ha volna hozzá eszköze. Pomázon jól szervezett az iskolák, az óvodák, a rendelők karbantartása. Ebben nagy szerepet játszik az úgyneve­zett intézményvezetői tanács. Negyedévenként üléseznek, s háromhónapos tervet készíte­nek. Így az iskolaigazgatók pontosan tudják, hogy az adott időszakban hol s min dolgoz­nak a Gamesz emberei. Eze­ken a megbeszéléseken rang­sorolják a teendőket. A köz­ség költségvetésének kéthar­madával már a Gamesz gaz­dálkodik. Ez 27—28 millió fo­rintot jelent az idén. Kimerült a keret A főváros, az ipar szívja magához a népességet, s mert befogadni nem tudja, Buda­pest köré települnek. Az 1950- ben községi rangot kapott két­ezres törpetelepülés, alig több, mint 30 év alatt egybeépült Szigetszentmiklóssal és Tököl- lal. De tanácsa önálló. A be­építetlen telkek száma a ma­gas árak ellenére rohamosan csökken, ezeket csupán tarta­lékként tartja számon a ta­nács. Tavaly kezdték meg a 152 újabb családi otthon épí­tésére kijelölt telkek kialakí­tását. A kisajátítás költségeit a Pest megyei OTP előlegez­te meg. Gyorsan gazdára ta­lálnak a házhelyek, hiszen jóval olcsóbbak, mint ameny- nyit manapság napi áron el­kérnek négyszögöléért. Tanácsi telken szeretne építkezni az a fiatalasszony is, aki véletlen adta kísérőként útba igazított az iskola keresése közben. Rósz utakról és a nitráttal fer­tőzött ivóvízről panaszkodott. — A két iskolánál van egy- egy mélyfúrású kút, onnan hordjuk az ivóvizet a csecse­mőknek. Rosszak az útjaink, a tanácsnak meg nincsen pénze, hogy megcsináltassa. Ezeket a járdákat magunk építettük társadalmi munká­ban. Ez ismeretlen dolog a fővárosban, ahová dolgozni járunk. Ott nem hívják a la­kosságot utat, járdát építeni. Az intézmények vezetői munkaigénylő lapon jelentik be a kéréseiket. Az asztalosok, festők, kőművesek, villany- és vízszerelők ezt viszik maguk­kal, s a megrendelő ezen iga­zolja vissza a javítást, a ráfor­dított munkaidőt, s ez az alap­ja a bér megállapításának is. A Gamesz mellérendelt vi­szonyban van a tanácsi keze­lésű intézményekkel. A szak­mai kérdésekbe nem szól bele. Például egy iskola a taneszkö­zök, berendezések vásárlására kapott összeget saját belátása szerint használja fel. Az igaz­gatók, vezető óvónők munkál­tatói joga csorbítatlan. Mit mond egy érrdekelt? Faragó Zsuzsannát, az 1-es számú iskola igazgatóját kér­deztük meg: Mi a véleménye a Gamesz tevékenységéről? — Jók a tapasztalataim. Mű­szaki problémáink megoldásá­ban azonnal segítenek. Nagy könnyebbség, hogy például a központi konyha olajégőfejei­nek a javítása miatt nem kell szakember után szaladgálni. A fenntartási és költségvetési összeget terv szerint használ­ják fel. Létszám- és bérnyilvá­nításuk naprakész és pontos. A régi tanácsi gondnokság nem tudta megoldani a prob­lémákat. Tóth István azt mondja, hogy sikerült baráti munka­kapcsolatokat kialakítaniuk az intézményvezetőkkel. Még azok is melléjük álltak, akik kez­detben legyintéssel intézték el a Gameszt. Olajozottan megy a munka. Csak néhány segéd­munkásra volna még szüksé­gük, de nincs jelentkező. Pedig teendőik — ahogy a község terebélyesedik — egyre gyara­podnak. Vicsotka Mihály — Valóban nagy problé­mánk a víz. Meg az utak ál­lapota. Pedig a szomszédos községekhez képest elég sok nálunk a burkolt út. — Erről már a tanácselnök, Szabó Ist­ván tájékoztatott, s arról is, hogy eléggé gondterhelten néznek a február 24-i falu­gyűlés elé, ahol számot kell adniuk a lehetőségekről, hogy mire futja, mire nem. — Pe­dig bizonyos, hogy ismét a jól ismert gondokat s a kétség­telenül jogos kívánságokat halljuk majd újra. Csakhogy a magunk erejére vagyunk utalva. Gyakorlatilag egy fil­lér támogatásra sem számít­hatunk az idén. A megyei ta­nácstól kaptunk volna az út­javításhoz, vízelvezetéshez se­gítséget, de elfogyott a pénz­keret, törölték a tervből. Ugyanígy azt a 12 milliót is, amellyel megkezdhettük vol­na egy újabb iskola építését. Így aztán míg korszerű orvo­si rendelőink és elegendő tan­termünk nincs, bármekkora gondunk is a víz, megoldani nem tudiuk. Ki-ki tehetsége szerint E tekintetben csupán tér­ben közeli a lehetőség. Érinti a község határát az a vezeték, amely a tököli vízbázisról a főváros felé szállítja a vizet. A szomszédos településeken meg is csapolták, nagyarányú hálózatépítés, bővítés kezdő­dött. Szigethalmon most nem áll rendelkezésre az a 2—3 millió forint, amennyibe a ve­zetékes vízhálózat kivitelezési terve kerülne. Anélkül pedig nem kerülhet sor a vízműtár­sulás szervezésére, bármeny­nyire szívesen áldozna erre a lakosság. Mert áldoz közös hasznú létesítményekre! Az orvosi rendelő, pontosabban egy 650 négyzetméter alapte­rületű egészségház építéséhez saját erőből, a szigethalmiak önkéntes községfejlesztési hozzájárulásából kezdtek hoz­zá. Ki pénzzel, ki társadalmi munkával iratkozott fel a gyűjtőívekre. Egyébként jó az egészségügyi alapellátás, már ami a létszámot illeti. A gyó­gyítók munkakörülményeiről már nem lehet ugyanezt el­mondani. Szigethalom lakói segítenek hát magukon. S ha némi büszkeség színezetet ér­zünk a tanácselnök szavaiban, ne vitassuk el a jogosságát: — Eddig sem mentünk üres kézzel segítséget kérni fejlesz­tési terveink megvalósításá­hoz. Mindig jelentős saját erő­vel, társadalmimunka meg­ajánlással indulhattunk el. A tervezett iskolaépítéshez is 2 millió forintot meghaladó ér­tékű munkát ajánlottak fel. Építettünk már óvodát, peda­góguslakásokat, utat, és jár­dából évente 2—3 kilométer készül el ilyen módon. Itt nincs ipar, mezőgazdasá­gi üzem, közös gazdaság. Hiá­nyoznak tehát á gazdag mecé­nások. Hogy is mondta Szabó István? „Itt csak laknak az emberek, dolgozni eljárnak." Nagyon sokan a szomszédos Csepel Autógyárba, keveseb­ben a Pestvidéki Gépgyárba. S ha területileg a két nagy- vállalat nem is tartozik Szi­gethalomhoz, sokat tesznek a településért. De ne felejtsük el, e két gyár nagyon megosz­tott lehetőségei végesek. A környék több községét segítik ugyanígy. Míg a budapesti üzemektől — ahová ugyanúgy eljárnak dolgozni az itt lakók — nem kapnak semmiféle tá­mogatást. Tavaly e két Pest megyei vállalat, illetve szocia- 1 lista brigádjaik közreműködé­sével épült fel a kétszintes pedagógusszálló, s ezzel eny­hült a képzett pedagógushiány Szigethalmon. A Csepel Autó segített a két 100 személyes óvoda létesítésében is. A szerep nem idegen Nagyszerű vívmányok, ered- • mények ezek egy olyan köz­ségben, ahol a település tör­ténetében viszonylag rövid idő alatt meghatszorozódott a lélekszám. Tudott volna eny- nyire is lépést tartani a köz­ség a számszerű fejlődést kí­sérő igényekkel, ha nem fog össze a lakosság és az emlí­tett két nagyüzem? Igaz, az emberek itt csak laknak, vi­szont nem a munkahelyen, hanem otthon viszik óvodába, íratják iskolába, napközibe gyerekeiket. És otthon vásá­rolják be a mindennapra va­lót. A fentebb említett fiatal- . asszony is a boltba igyekezett üres szatyrával. Most már a három nagy ABC-áruház, a jó néhány kisebb önkiszolgáló bolt, az 50—60 kereskedelmi egység és ipari-kereskedelmi szolgáltató — nagyobb részt maszek — megfelelő alapellá­tást nyújt. A központi iskola kapuján, mint az elszabadult kiscsikók vágtatnak ki a gyerekek, po­koli jókedvvel, láthatóan fel- villanyozódva a hóeséstől. (Az imént a tanácsházán megkö­zelítőleg se ez a hangulat tük­röződött Szabó István arcán, amint az ablakkeretben feltű­nő, egyre sűrűsödő hóesést szemlélte. A tanács gondja a hóeltakarítás. Ne kérdezzék, milyen eszközzel teszi!) Az is­kola csak ontja magából a gyerekhadat, át kell vergőd­ni az áradaton. A folyosó, a lépcsőház is tele gyerekkel. Hol férnek el ennyien? — Éppen váltás van. A déí- - előttösök távoznak, s érkeznek - a délutánosok — adott magyar­ázatot Kovács Gáborné igaz­gató. — Ezt a nyolc tantermes iskolát az 1981/82-es tanévben ■ avattuk, a szomszédos épület­ben hat tanterem van. Itt húsz felsős csoportot, odaát ti­zenhárom tanulócsoportot ok­tatunk. Valamennyi tanterem és alkalmas helyiség foglalt. A tanáriban és az ebédlőben is tanítunk. Ebédidőben tehát- az udvaron tartózkodik az a két csoport, amelyik ott ta­nulna. Reggel negyed nyolc­tól estig dolgozunk, dél alatt átfedéssel, hogy a korrepetá­lást, a szakköri foglalkozást megtarthassuk, s hogy a ner velőink is megebédelhessenek. Innen húsz perc járásnyira pontosan ugyanez a helyzet a József Attila utcai iskolánál. A nyolc tantermes öreg iskola mellé rohammunkával húztak fel négy tantermet, úgyneve­zett Forfa-házat, magyaron ‘ faházat. Még 1974-ben. És úgy tűnik, néhány évig még szük­ség lesz arra is, miután eb­ben a tervidőszakban mór nem készül el az újabb isko­la. Pedig az sem nyújtana összkomfortos kényelmet sem gyereknek, sem pedagógusnak. Megmaradna a két műszakos oktatás. Mert a felmérés sze­rint a gyereklétszám növek­szik. Jövőre 60, a következő ' tanévben már 64 tanulócso­porttal számolhatnak és így tovább. Jelenleg 58 tanulócso­portra 26 tanterem jut. És van 38-as létszámú első osztályuk! — Hogy mi lesz jövőre? Egyelőre nem tudom, pedig már gondolkodnom kellene ezen. Három műszak, vagy keresünk alkalmas helyiséget. Tanítottunk mi már a párt­házban is — teszi hozzá egy sikertelen félmosollyal az igazgatónő, aki egyszemélyben a község párttitkára is. Ami azt illeti, nem idegen szerep ez egy pártház számára. Más kérdés, mekkora teher a peda­gógusoknak az ingázás, a gye­rekeknek az iskolán kívüliség. Víz vagy iskola? Égetően szükség lenne Szigethalmon mindkettőre. Mégis az utób­biban alapozódik a település jövője. Kádár Edit A „mindenesek" pótlója Van már aki dicséri Már megalakulásukkor vegyes érzelmekkel fogadták a Gameszeket. Sok intézményvezető jobban szerette volna, ha megmaradnak az is­kolában a'mindenesek, akiket közvetlenül mozgósíthattak zár javítá­sokra, bútorreparációra. Attól féltek, hogy az új szervezet elérhetet­len lesz, izmosodik a bürokrácia, hosszú idő telik le a kivitelezésig! Kár tagadni, sok helyütt nem alaptalanul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom