Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
4 1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT ■ Színházi levél Tyltylék meg az aerobic Operett, Hofi... és? Közművelődés, avagy az idő pénz A színhely: Ráckeve, Acs Károly Művelődési Ház, délután két óra. Iskolatáskájukat cipőjük mellé csapva süldőlegénykék toporognak izgatottan, egy szemre közönséges ajtó előtt. A szerencscsebbje a kulcslyukhoz is hozzáfér, és a kemény könyökharcban szerzett pozíciót kelletlenül adja át. A művelődési ház munkatársa végre megszánja a kipirult arcú közönséget, bár szünnap van, kitárja előttünk az „édent” elzáró ajtót. Odabenn példás rendben, falra függesztve fotográfiák. Tárgyuk: a nők, lepellel, meztelenül, állva, fekve, révedezve. Azaz itt látható a megyében először megrendezett, s néhány nap alatt közönségsikert aratott aktfotó-kiál- lítás. Kéz a kézben A Grimm-, Andersen- vagy Hait/f-mesék gyermek- vagy felnőtt hőseiről, de még e mesék riasztó f'guráiról is, el tudjuk képzelni, hogy táncra perdülnek. Ki milyenre persze: más módi járja a bálon, ahol Hamupipőke parányi cipellője ottmarad, s más Jancsi és Juliska szüleinek falujában. De mindegyik mesében nyilván a maga kora táncdivatját és tánczenéjét tartjuk elképzelhetőnek. Nem is beszélve a magyar népmesékről, melyeknek figuráit aligha gondolhatjuk megrögzött keringő- vagy mazurkatáncosnak, és a francia négyesben 's bizonyára járatlannak mutatkozna a csillagszemű juhász meg az ttranyhajú királylány. Mindezzel csak azt akarom (mondani, hogy a mesék világa nem kortalan, nem kiszakított abból a társadalmi, etnikai környezetből, melyben létrejött. Ám ugyanez-e a helyzet a — mondjuk így —, Irodalmi mesékkel? Azok is egy adott kor termékei — akikor hát bennük Is ennyire megkötött a való világ képe, ennyire ragaszkodnunk kell ■— a példánál maradva —, a mese szerzőjének korához, ha éppenséggel táncra, táncmuzsikára gondolunk? Vagy megengedett, megengedhető az át- lgazítás, a jelenhez illesztés oly módon is, hogy ezeket a kulturális kísérő jelenségeket it ma kelléktárából vesszük? A kérdések nem feleslegesek, nem is csak szép általánosságokat takarnak. A konkrét okot az elősorolásukra egy friss színházi előadás, a Thália Színház Maeterlinck- íelújítása, A kék madár szolgáltatja. Kazimir Károly rendezése ugyanis egy — máskülönben igen kitűnően kivitelezett —, aercvbicshow-val kezdi ennek a közismert ' mesének az előadását. A lendületes zenére lendületesein előadott show-ban felvonulnak &z előadás szereplői, s a testhez tapadó trikók meg a csíkos aerobic-lábszárvédők látványnak sem kellemetlenül formálják ki a karcsú színésznők súlyfölöslegtől mentes alakját, meg a fiatal színészek kisportolt izmait. A nézőtéren az erősebb nem képviselői is megkapják a kedvükre való nézhetőséget, meg a gyengébb nem képviselői is. Az Esztergályos Cecília vezényelte show részvevőiről aztán mihamar kiderül, hogy egyikük majd a mese Kutyája, másikuk a Cukor, illetve a Tündér, a Fény, a Víz, a Tűz, az Éjszaka, meg a többi figura lesz. Ha majd megkezdődik persze maga a mese. Hiszen azért itt a lefedett zenekari árok mégiscsak a favágó gyerekeinek, Tyltyl- nek, a kisfiúnak, és Mytyl- nek, a kislánynak a szobács- káját mutatja: csergével letakart ágyat, kemencét, pohárszéket, öreg falócát, régi edényeket, kézhez álló használati tárgyakat. S ebben az előtérül szolgáló szobácskábán mégiscsak az Anya altatódalától kell (eme) elaludniuk a gyerekeknek, szent karácsony éjszakáján, amikor a gazdagok gyerekeinek mindenféle szépséges ajándékokat hoz a kis Jézuska, míg ebben a kis házikóban Tyltyl és Mytyl legfeljebb csak álmodhatja magának az ajándékokat. És mivel ez mese, mi sem természetesebb, hogy a gyerekek, ezek a kissé kortalanra öltöztetett, kortalanra játszott mesebéli gyerekek, akik éppúgy élhetnek tegnapelőtt, mint száz évvel ezelőtt, a környező világ tárgyaiból álmodják a maguk képzeletbeli mesevilágát. A pohárszéken ott áll a cukortartó, a pohárszékben ott szunnyad a kenyér, a kemencében ég a tűz, a kannában friss víz, a lámpa fényt érászt, a szobában heverészik a macska, a küszöbön a kutya — kell-e több egy álmodott mese népségének össze- gyülekezéséhez? És kell-e több, hogy e mesefigurák csodás útra vezethessék a gyerekeket, az ő kis valódi életükben csak másoknak kijutó boldogságot kerestessék velük, azaz hát keressék együtt, az Emlékezés, az Éjszaka, a Boldogság vagy a Jövő birodalmában ? Maurice Maeterlinck háromnegyed évszázada írt mesejátéka tehát nagyon is mese. És az előadás egyik szcenikai rétege hűen idézi is ezt a régi világot, mely régebbi a mesejáték megírásának koránál is, és tulajdonképpen nem is igen köthető semmiféle reális dátumhoz, évszámhoz. A kék madár ugyanis nemcsak úgy egyszerűen mese, a népmesék vándormotívumait is felhasználó, s azokat ügyesen a cselekménybe építő színpadi játék, hanem egy adott korszak irodalmi stílusában fogant mese: szimbolista játék, mely a fontosabb rétegében tulajdonképpen arról szól, hogy mindnyájan keressük a boldogságot, mindenhol keressük, s amikor megtaláljuk, vagy nem vesszük észre, hogy a kezünkben van, vagy kiengedjük a kezünkből — vagy esetleg egyáltalán meg sem találjuk a boldogságot, ezt a ritka kék madarat. A kék madár itt az örök keresés, az örök beteljesülés utáni vágy szimbóluma; többet jelent önmagánál, nemcsak két kedves gyerek fantáziájának játéka, s nemcsak azért keresik, hogy örömet szerezzenek vele a szomszédasszony beteg kisfiának. Tyltyl és Mytyl, a mi gyererkkori énünk; a kék madarat hajszoló vándorlásuk a mi sóvárgásunk a tünékeny boldogság után. M ár most szükséges-e egyáltalán, hogy ezt az időtlen szimbolikus mesét a mához közelítsük? Több lesz attól, ha modernizáljuk, aktualizáljuk, a Fény, a Víz, a Tűz megszemélyesítőire ügetőverseny-zsokék mezéhez hasonlatos Jelmezt húzunk, a Cukor formás lábikráit csíkos aerobic-lábszár- védőbe bujtatjuk, s az Éjszaka birodalmában tangót és rurnbát táncoltatunk az éjkék színű spanyol fandangoöltö- zékben pompázó Macskával (Esztergályos Cecília) és a Kutyával (Mikó István; Deve- cseri Gábor dalszövegeire.) Az segíti -e ennek a mesének a tanulságai felismerésében, átélésében a nézőtéren jelen lévő sok-sok gyereket, hogy így modernizáljuk a mesét? Vagy a gyerekek — öttől nyolcvanöt éves korig —, e külsődleges modernizálási kényszer nélkül is megértenék, ami ebben a nem világrengető, de mégiscsak máig kellemesen fogyasztható mesében az „üzenet": ha a boldogságot keressük, legjobb először szétnézni magunk körül, hátha karnyújtásnyira van, s már azzal is elérhető, ha jók vagyunk egymáshoz, szeretjük egymást és az életet? Száznál több mű Elsőkötetesek A százat is meghaladja azoknak a műveknek a száma, amelyek első ízben jelennek meg 1984-ben a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Prózaíróink közül Bertha Bulcsu, Bolya Péter, Csalog Zsolt, Fehér Klára, Galsai Pongrác, Gé- czi János, Hegedűs Géza, Horváth Péter, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Papp László, Ku- rucz Gyula, Mészöly Miklós, Módos Péter, Polgár András, Somlyó György, Tamás Menyhért, Varga Katalin jelentkezik új kötettel. A határainkon túl élő magyar írók közül ebben az esztendőben a Szépirodalmi Kiadó Deák Tamás, Mé- liusz József és Sütő András egy-egy művét adja közre. Az idén — a korábbi évekhez viszonyítva — több elsőkötetes író teszi le az olvasó asztalára névjegyét: Bicskei Gábor, Bognár Róbert, Csalog Judit, Dózsa Ildikó, Kroó András, Molnár György, Saád Katalin, Sylvester András — a költők közül pedig Agai Ágnes és Sarospataky Csaba. Az életműsorozatok köre is bővül. Cseres Tibor, Goda Gábor, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Tatay Sándor, Vas István műveinek kiadásához új életműveket összefoglaló kötetsorok társulnak: Bárány Tamás, Rákos Sándor és Sőtér István alkotásai. Az iskolai számítógépek használatát megkönnyítő tanári kézikönyv jelenik meg a fővárosi és a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet közös gondozásában. A könyv anyagát az ÉLTE természettudományi karának gépi numerikus számítástechnikai tanszékén ösz- szeállított módszertani kézikönyv megteremti a lehetőségét annak, hogy a pedagógusok önálló tanulással elsajátítsák a középiskolákban rendszeresített HT 1080 Z számítógép alkalmazását az oktatásban. Elsajátíthatják belőle a Olimpia. Havas-jeges Időket élünk. Igaz, csak az ország déli és keleti szögleteiben tombolt úgy a tél, hogy emberáldozatokat követelve zárt el utakat és kerített be településeket, de mi, akik e szelídebb éghajlatú tájakról figyeljük dúlását, bele-beleborzongunik dühöngésébe. Dicséretére a televízió híradósainak, az ország valamennyi előfizetője tudomást szerezhetett a természet és vele együtt a lakosság megpróbáltatásairól, hiszen a bátor forgatócsoportok azonnal a hóviharok nyomába eredtek, és — ki tudja milyen úton-módon — remek felvételeket juttattak el a Szabadság téri stúdióba. Bravúros teljesítményeikért igazán megérdemlik a gratulációt. Am nemcsak, úgymond, odakint zúdult alá a fehér csapaStrohmayer Máriával, a művelődési ház vezetőjével magukra hagyjuk a rövidnadrá- gos korú érdeklődőket; egészen biztos, hogy tárlatvezetés nélkül is elboldogulnak. Érdekes, a megnyitón csak nyolcán voltak, de másnap már hatva- nan eljöttek körülnézni! — Ketten dolgozunk itt a házban, nem strázsálhatjuk végig a látogatókat. Bár csak ennvi a létszámunk, ez nem jelenti azt, hogy csak mi teszünk valamit a község köz- művelődéséért. Néha már úgy érzem, hogy a termelőszövetkezet kirendeltsége vagyunk. Bár tény, hogy nehezebben menne a munkánk nélkülük. Miről is van szó? Évente hetprogramozás alapvető tudnivalóit, a programozási nyelv szókincsét, s azt, hogyan hasznosíthatják a számítógépet a matematika, a fizika és a biológia tanításánál. A könyv feladatkiválasztása a középiskolai tananyaghoz igazodik. Segítséget ad az iskolai számítástechnikai szakkörök munkájához is. A számítástechnikai kézikönyv, amelyhez hasonló még nem áll a pedagógusok rendelkezésére, várhatóan májusban jelenik meg. dék, hanem Idebent, a képernyőkön is. Mint köztudomású, ezekben a napokban zajlik a szarajevói téli olimpia, és azok a felvételek, amelyek a jugoszláviai városból és annak környékéről érkeznek, azokra szintén a patyolat szín jellemző. Hol az első, hol a második csatornán, de délutántól egészen éjszakáig peregnek előttünk a világverseny soros eseményei, és igazán úgy peregnek, hogy kedvünket lelhetjük bennük. Megszámlálhatatlanul sóik kamera pásztázza a helyszíneket, és a rutinos rendezők mindig oda kapcsolnak. ahova éppen kell: a legizgalmasabb pillanatokról sohasem maradunk le. örvendetesen sok a lassított ismétlés is; ezek azért jók, mert a száguldások során meg nem figyelhető aprócska, de a sikert illetően végzetes tévedések egyszeriben nyilvánvalóakká válnak. Mit mondhatunk? Profi mód adják ezt az ötkarikás viadalt! A nézőknek nem is azzal lehet bajuk, hogy milyen a sugárzás minősége, hanem sokkal inkább azzal, hogy szinte csak erre a most emlegetett rendezvényre építette föl programját a honi televízió. Korcsolya, szánkó, bob, sí — újból és újból ezeket a sportszereket látni. Ami a siklások, röppenések, száguldások között mégis megmutatkozik, az ta- pasztalhatólag csak afféle töltelék. Itt egy filmecske, amott egy dalcsokor szakítja meg — ha egyáltalán megszakítja — a téli sportok képfolyamát, amely alázúdulást az is kénytelen elviselni, aki éppen hogy nem barátja az efféle vetélkedőknek. Meg kellett érnünk, hogy az esti főmüsorban is jéghokit mutogatnak! Tévedés ne essék, remek sport ez a korong- kergetés, mutatós sport, mert venezer forintot kapunk a szövetkezettől, cserébe nálunk laknak amatőr csoportjaik: a citerazenekar, a néptánccsoport, sőt a sakk-kör is. Ráadásul kulturális rendezvényeket tarthatnak itt, terembér nélkül. Mi pedig már bele sem fogunk olyan műsorba, rendezvénybe. amelyre a téeszben nem fogynak el a jegyek. Nagyrészt ott dolgoznak azok, akikre mi számíthatunk. Amellett, hogy szervező munkával segítenek, olyan feladatokat is elvégeznek, amelyek nekünk sokba kerülnének. így tavaly száznyolcvanezer forintot érő karbantartási munkát is a támogatáshoz könyvelhettem el. Sőt, éppen most állítjuk össze az új kéréshalmazt. Ebből a brigádok — ha segíteni akarnak nekünk — választhatnak, megjelölhetik éves vállalásaikat Azt még nem tudom, hogyan viszonozhatjuk kedvességüket. A honorálásban még nincs gyakorlatunk, de biztosan találunk majd mindenkinek tetsző megoldást. Uborkaszezon Az osztály nem vész el, csak átalakul — állíthatjuk szabadon a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetről szólva. A szövetkezeti mozgalom históriájában talán először, 1979- ben osztállyá szervezve öten irányították a munkahelyi közösség közművelődését. Ám a csoda napjai is meg vannak számlálva, több mint egy éve újra csak három munkatárs alkotta csoportról beszélhetünk. Vajon a Duna menti az ügyesség és erő úgy mutatkozik meg benne, hogy leplezetlenül kinyilvánítódnak az emberi indulatok, de könyör- günk, az ország lakosságának túlnyomó többsége képtelen folyamatosan és hosszan követni ezt a játékot. Mi a látványosabb és mindenképpen lassúbb focin nőttünk fel, és nem ezen a villámsebes hokin. Szabadjon ezért hát fejcsóválva fogadni azt a műsorszerkesztői döntést, hogyha téli olimpia van, akkor a tévében se igen legyen más, mint téli olimpia. Tangolita. a nagy versengés látványosságai között húzódott meg a La Bella Tangolita című operettműsor szerdán este. Alig félórán át tartott, de ez alatt a harminc perc alatt szerzett annyi bosz- szúságot, amennyinek elfeledé- séhez harminc óra is kevés lehetett. Először is: hinné a jámbor készüléktulajdonos, hogy a hazai televíziózás felnőtt korában — tehát mostanság — már lejárt a rálövöldözéses színháztermi közvetítések kora Nem járt le. A jobb sorsra érdemes kamerákat most is úgy puskázták rá a szereplőkre, mint amikor még azt sem tudták, mi fán terem a tévé. Eay kép jobbról, egy kép balról, és kész. Semmi mozgékonyság, elevenség. Másodszor pedig: ha már operettműsor, akkor azok nó- tázzanak benne, akik tudnak operettül. Operaházunk azon magánénekesei — hogy közülük ki és mennyire érdemli meg ezt a titulust, az a zenei intézmény igazgatóságának a dolga —, akiket alkalmunk volt látni és hallani, kevéssé mutatkoztak járatosnak ebben a műfajban. Akácz László szövetkezet letett volna egész népművelői apparátust megmozgató terveiről, vagy...? — A felállásunk ugyan változott, de a feladatainkból alig csippentettek el valamit. Egyébként már az is megtévesztő, hogy hármas létszámú a csoport. Ugyanis hozzánk tartozik a makádi művelődési ház vezetője, de a termelő- szövetkezet működését ketten: én és a kultúrszervező irányítjuk. A föntieket Balogh Lászlóni mondta, a csoport vezetője, aki biológia—testnevelés szakos tanárként a katedrát cserélte fel kilenc esztendővel ezelőtt, amikor a szövetkezetbe hívták. Már akkor sem kellett bemutatkoznia itt, hiszen oktatója volt azokban az években és ma is a makádi néptánco- soknak. — Nem robbantottuk a* osztályt — folytatta —, miután a téeszen belül megszűnt két főosztály —, így a jogi- igazgatási is, ahová mi tartoztunk —, egyszerűen nem töltettük be a nálunk időközben megüresedett állásokat. Az átszervezést csak a ma mindenkit takarékosságra késztető helyzet diktálta. Természetesen ezzel nem gátunk fel semmit terveinkből, abból, hogy programjaink minden dolgozóhoz eljussanak. Nagy feladat ez, hiszen a tagság érdeklődési területe — még kilenc év tudatos közművelő! munka után is — erősen behatárolt. Operett, Záray—Vámosi, Hofi. Az ilyen és ehhez hasonló műsorokra általában hamar elfogy a jegy. Mondom, általában, mert éppen tavaly júniusban történt meg, hogy le kellett mondanunk a kaposvári színház „Operettről operettre” című vendégjátékát. Nyár lévén, mindenki a háztájival volt elfoglalva; összesen két jegyet adtunk el. Az előbb felsoroltak mellett azért a többség szeret kirándulni, s kedvelik a környezetükkel, egészségükkel foglalkozó ismeretterjesztő előadásokat. Afelől is faggatőztam, hogy az elpályázott két munkatárs területét hogyan osztották fel egymás között. — Furcsa csoport a miénk, hiszen címünk után csak a közművelődési tárca lenne a miénk. Ám a szociális alap elköltése is a mi dolgunk. Vagyis: nyugdíj-kiegészítés, segélyek, üdülés, névadó ünnepség és még sorolhatnám, mi mindennek a lebonyolítását bízták ránk. Álláshalmozók — Ebinek megfelelően — segít be a beszélgetésbe Bodnár Józsefné, a kultúrszervező, kettőnknek főosztályra való funkciója gyűlt össze. A főnököm, Baloghné jogi-igazgatási osztályvezető-helyettes, versenybizottsági titkár, újságunk szerkesztő bizottsági titkára, emellett a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának tagjá. Jómagam a nőbizottság és a versenybizottság elnöke vagyok. — Biztos nem panaszképpen sorolta kolléganőm az előbbieket — veszi át a szót Baloghné. — Hiszen e munkával még szorosabb napi kapcsolatot építhetünk ki környezetünkkel. De jól szervezetten működik kulturális aktívahálózatunk is, így percre Ismerjük, tudjuk, mit látna szívesen a tagság. Végül mit mond a dolgozó, akiért a fentiek történtek, történnek? Heim Béláné a téesz műanyagüzeméból: — Már hogyne vennénk észre, hogy mindenféle programokra csábítanak minket. Néha-néha elmegyünk a brigáddal, de nemigen jut időnk ilyesmire. Mi málnát vállaltunk, állatok várnak hajnal- ban-este. Csak arra megyünk el, ami biztosan érdekel. Az idő, tudja, pénz. S ml abból élünk. Mészáros László Takács István Jelenet A kék madár előadásából, * Thália Színházban Tanári kézikönyv a számítógépekhez • • Önállóan megtanulható Tv-figyelő i
