Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-17 / 40. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1984. FEBRUAR 17., PÉNTEK Myíll tclepü&spaKtikci A köziigyek iránt érdeklődnek A lakótelep első útja "1 Monoron, a leendő Pozsonyi úti lakótelep első útját készítik a Monori Építők Ipari Szövetkezetének munkásai. Természete­sen ennek még csak ideiglenes szerepe lesz, az anyagszállító teherjárművek számára könnyíti meg a közlekedést a Jókai utcától az építkezés helyszínéig. Remélhetőleg ezután már a munkálatok is felgyorsulnak Hancsovszki János felvétele Húszas optikával Fiataloknak, fiatalokról !zzé:ss?s A laikus számára artistamu­tatványnak is tűnhet, pedig csak a villanyoszlopon levő lámpatest izzóját cseréli ki Monoron az egyik utcában Mu- site Attila villanyszerelő. A DÉMftSZ fiatal szakembere gyakran kényszerül ezekben a hideg napokban is ilyen műve­letre meghibásodás vagy az al­kalmi céllövők találatai miatt. Hancsovszki János (elvétele A nop kulturális programja Gyomron, 19 órától: a HE­LIOS Ruhaipari Szövetkezet farsangi bálja. Az úttörőház­ban, 14.30-tól: a bélyeg-; 15- töl: a fotószakkör összejöve­tele és disco; 16-tól: asztalite­nisz-edzés. Pilisen, 17-tól: balett-tanfo­lyam, 1,7.30-tói: a Csepp I. irodalmi színpad próbája, 18- tól: ifjúságig JfliAttfqgJaJkgz^A. moziban 16.30-tól és 18.30- tól: Kína-szindróma, ifjúsági előadáson: A telhetetlen mé­hecske. Maglódon Szülök bá3ja A hét végén, szombaton is­mét megrendezik a hagyomá­nyos szülők bálját Maglódon, az általános iskola tornatermé­ben és központi épületében. A bál teljes bevételét isko­lai felszerelések vásárlására fordítják. — Az idei télen már a ne­gyedik kályhát vásároljuk a várókba! — mérgelődik Ellen- pacher Lajos állomásfőnök. — Beállítjuk, befűtjük, hogy ne fázzon az utas, és pár nap múlva eltűnnek a csövek, a kályhaajtók, meg ami köny- nyen mozdítható... Változó arc A vasutasok nincsenek az idén elkényeztetve — ámbár mikor voltak? De a nyáron kezdődött felújítási munka, az állomásépület rekonstrukciója még félidejénél se tart hirte­len ránézésre. Csupasz a be­tonaljzat a forgalmi irodá­ban, a főnöki irodában is, a falak leverve várják a maj­dani lambériát, az emberek egyik helyiségből a másikba költöznek egész télen, hogy amit éppen kiürítenek, ott me­A közvéleményt széles kör­ben befolyásoló tájékoztatók egyre inkább vonzzák Vecsés lakosságát, hogy egy-egy adott alkalommal vitapartnerként lépjen fel, legyen jelen. Szá­mos fórumon tekintették át az elmúlt hetekben az 1983-as évre meghatározott feladatok végrehajtásából fakadó ered­ményeket és az idei teendő­ket. A szakszervezetek szak­maközi bizottsága is napi­rendre tűzte ezt a témát. Tesznek érte A jó kapcsolatok egyre erő­södnek, ilyen a népi ellenőr­zési bizottság munkájában va­ló részvétel. Az egészségügyi, szociálpolitikai, kereskedelmi problémákban is akadnak gon­dok Vecsésen. Éppen ezért hangsúlyozták a szakmaközi bizottság feladataként is a nyílt településpolitika megva­lósítását. Mint azt Ősz Béla, a HNP titkára hangsúlyozta, a HNF és a szakmaközi bizottság kap­csolatai a községben erősek, hiszen a programokat legin­kább a nyugdíjasok teszik magukévá, s nemcsak tudo­másul veszik, de tesznek is megvalósításukért — utalt a hessen a munka. Nyár elejére készen lesz — ígérik az épí­tők, s reméli mindenki, aki naponta végigasszisztálja a felújítás totyogó ütemét, ke­rülgeti az állványokat, ideig­lenes kerítéseket. S ha nem is sokat, valamit azért mégis változik majd a „nagyközség kapujának" arca. Pénz többre, másra nincs, mint az állomás- épület korszerűsítésére, bár mint Ellenpacher Lajossal, az állomásfőnökkel folytatott be­szélgetésünkből kiderül: Mo- nor jócskán kinőtte már régi állomását. Amire az utazókö­zönség nem is figyel: napi át­lagban 30-40 tehervagon is mozog az egyetlen pár rako­dóvágányon. Ezeken ma is telt ház van, negyven leadási és 10 feladási kocsi jön, megy. A MÁV állandó, nagy helyi partnerei — a Duna ÉLVEGY, az állami gazdaság, a Gabona­D’Elhougne Győző szb-titkár beszámolójából hallottakra. — 1983 végén és ez év ja­nuárjában a HNF kezdemé­nyezésére a szakmaközi bi­zottság 53 főnyi társadalmi munkása állt rajthoz, amikor a központi rendelőintézet mű­szaki átadása után a takarítás következett. D’Elhougne Győző titkári beszámolójának mindenre ki­terjedő részleteiből kitűnt: széles körű társadalmi kapcso­lata révén a szakmaközi bi­zottság a vállalatok, szövetke­zetek felé is nyitott. Külön hangsúlyt kapott a KIOSZ- szal, valamint a Vöröske­reszttel való jó együttműkö­dés. Az utóbbival a humán intézkedések vannak kontak­tusban. Több kiadás — A magány, az elhagya- tottság oldására a gyömrői szociális otthont is látogatják. Évente megrendezik a nyugdí­jasok napját is. Az 1983-as nőnap is nevezetes volt, hat 90 évesnél idősebb embert láto­gattak meg, köztük egy 100 éves nénit. Májusban a József Attila Művelődési Házban rendezett nagy szórakoztató és Malomipari Vállalat — mellé felsorakozott a MÉH- telep műanyaghulladék-feldol­gozója is, s rendszeres belépő a söripar, a budapesti üze­mek kihelyezett részlegei. Az egyes vágány oldalában lapátol a csípős szélben is kesztyű nélkül, kék munkakö­penyben Tóth János. — Takarítok — mondja. — Ez itt a saját lovasfogatom, erre gyűjtöm az itt hagyott, szétszórt hulladékot. Amúgy málházó lennék, de ez most már rendszeres feladatommá lett. Ha nem akarjuk, hogy belep­je a mocsok az állomás kör­nyékét, valakinek rendet kell csinálnia! Ha szolgálati időm alatt akad egy kis üresjárat, indulok takarítani. Pénzt nem kapok érte, de tudja, ha az ember 22 évet lehúzott már egy helyen, mint én itt a mo­nori állomáson, tekinti any- nyira sajátjának a munkahe­lyét, hogy olyasmit is megte­gyen érte, ami nem lenne kö­telező. Folyamatos üzem Mutatja a lapát élével az üres rizseszacskók, üvegek, papírok, a legutóbbi FÜ- SZÉRT-szállítmány nyomai. — Pedig nem vagyunk mi rendetlenek! — szabadkozik arrébb, egy nyitott vagon aj­műsorral kedveskedtek az idő­seknek. Napjainkban pedig beindították a Régi idők mozi­ja sorozatot, ugyancsak az idősek részvételére számítva. Az 1984-es év munkaterve a párt-, a tanács, a községi és társadalmi szervezetekkel, az üzemek és vállalatokkal való társadalmi összefogással a nyílt településpolitika megva­lósítását tűzte ki célul. A Vö­röskereszttel közösen orvos­egészségügyi előadássorozatot indítanak. A díjtalan szóra­koztatást sem veszik le a na­pirendről. Veszélyben a „tartalék” — mondotta Vári József gazda­sági vezető, s számokkal is illusztrálta a mérleget. A cse­kély, de a tervezettnél több kiadás, kulturális s a szociális célokra fordított túllépésekből adódott Ám az egyenleg — tetemes — más takarékosság­ról tanúskodva, méasincs ve­szélyben. Az 1984. év költség- vetését az energiatakarékosság jegyében állították össze. Elismerés Torma Pál, az SZMT képvi­selője elismerését fejezte ki a Pest megyében működő, mint­egy húsz szakmaközi bizott­ság között is jelesen tevékeny­kedő vecsési szervezet mun­kájáért. F. G. fia este Fűtől — fáig címmel ma es­te 21 óra 30 perckor a Kos­suth rádióbah közfigyelemre érdemes műsor hangzik el a környezetvédelem és a polgá­ri védelem kapcsolatáról. A műsorban szó lesz többek kö­zött a radioDiológiai és vegy­védelmi rendszerről, a Paksi Atomerőműről, a felszíni vi­zek vizsgálatának eredmé­nyeiről. Az izgalmasnak ígér­kező műsort kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk. tájában a FÜSZÉRT két rako­dója. — Ha a szél nem fúj, el is szoktuk égetni a szeme­tet ... — Ma konzervet szállítot­tunk — áll meg egy percre a rakodólapok mellett Soós Jó­zsef. — Naponta fejenként 150-200 mázsa árut mozgatunk meg, úgyhogy ne is kérdezze, fázunk-e. Ilyen munka közben nem fázik az ember. Tóth János traktoros még mondaná, hogy négy-öt fordu­lót tesznek meg munkaidő alatt, de társa szigorú: ha feltartom a fiatalembert — mondja —, nem lesznek ké­szen. Nevet a szomszédos vagon­nál Vitéz Pálné, a GMV va­gonőre. Mindannyian jól is­merik itt egymást, rakodók és vasutasok. Vitézné hét éve közreműködik a vagonok kira­kásánál, öt tanácsi darab­számláló is segíti a munkáját, ö sem fázik — bizonygatja a lökésszerű hullámokban táma­dó szélben —, de ha mégis, hát van a kerítés mellett egy kis melegedő, oda be tud sza­ladni néhány percre. A mele­gedőben egy szál faláda, egy asztal és egy villanykályha jelenti a komfortot, de kincs ez, ha — nem ritkán előfor­dul — reggel 7-től este 8-ig helyt kell állni. — A vasút folyamatos üzem. Nekünk éjszaka sincs megál­lás, és az lenne a jó, ha a rakodással kapcsolatosan a partnerek is hasonló munka­rendben dolgoznának — ma­gyarázza Ellenpacher Lajos. — Gyorsabb lenne a vagonok Ülünk a monori Hangulat presszó belső helyiségében. Csütörtök este van és disco. A műsor még nem kezdődött el, épp ezért lassan gyülekez­nek a fiatalok. A homályosan bevilágított helyiségben misz­tikus alakokká nőnek. Már­mint a „bájgúnárok és cica­babák”. Minden adott tehát a bulihoz, a hangulat ennek el­lenére sem az igazi. Kényszeredettnek, kimódolt- nak tűnik. Itt nem a zene, a szórakozás fontos az emberek számára, hanem az önimádat és magamutogatás. Nincs kö­zös harmónia, a srácok na­gyon messzire vannak életvi­telükből kifolyólag egymástól. És ezen semmilyen zene nem segít. A közelünkben fiatal háza­sok nevelik gyermeküket. A csemete úgy négy év körüli le­het és egészen különös a vi­selkedése. Hogy sokat-beteges­kedik, ebből a szempontból nem érdekes. Az viszont igen, hogy én még ezt a kisfiút so­ha nem láttam felszabadultan játszani. Sőt még szaladni sem. Ami azért ebben a kor­ban, úgy hiszem egyedülálló. No persze, féltik is. Az elmúlt télen például volt úgy, hogy hetekig ki sem hozták a la­kásból a levegőre. Eljátszottam a gondolattal a túlzott féltésből adódóan. Vajon ha iskolába megy, a többi gyerek között hogyan állja meg a helyét? Nem fog­ja tudni elkülöníteni a dolgo­kat. És egy idő után a többi gyerek céltáblája lesz. Majd­mozgása. De hát hét végén csak az állami gazdaság és a Duna ÉLVEGY rakodik, a munkahetek rövidülnek, s éj­szakai rakodás sem igen for­dul elő ... De nem panaszko­dom. Környékbeli partne­reinkkel jó azért a kapcsola­tunk, tetemes kocsiálláspénzt sem fizetett még senki. Ked­vezményes rakodási időt adunk, nem néhány órát. ha­nem vonattól vonatig. Időben jelezzük a szállítmányokat, s gyakorlat, hogy reggel hatkor hívnak a felek, érdeklődnek, lesz-e dolguk aznap. Ottjártamkor bizony volt: az állami gazdaság és a Ma­lomipari Vállalat kukoricát rakodott, a Duna ÉLVEGY pótkocsis vontatója is forgott egész nap. — Nem álltunk egész télen — mondták —, szerencsére nem volt olyan idő. hogy ne lehetett volna hozzáfogni... Kemény próba A gumicsizma-marasztaló sártengert a hetes vágánynál a kőre fagyott jégdarabokat az egyesnél, a szelet, a hideget sem szidják Dolgoznak gép­pel, kézzel, fel sem emelik a fejüket a megafon hangjára: — A tízes kitol, a tízest át­állítom! A váltót hárman is igazít­ják, a fogak között morzsolt szitokkal, amikor visszacsú­szik. Mert kemény ugyan a február, de a munka ugyan­úgy megy, mintha szél, jég nem is próbálná ki az embert. Koblencz Zsuzsa nem bizonyos vagyok benne, hogy sokat érik majd megaláz­tatások. És mire felnőtté vá­lik, egy önbizalomhiánnyal küszködő ember lesz belőle. Oda kéne figyelni rá, hogy ne így legyen. Az emberek általában kü­lönbözőképpen reagálnak az eseményekre. Egy valamire azonban majdnem egyformán. Ha kézhez kapják a behívó­jukat, a bevonulásig hátralevő napokat „hosszú hétvégének” tekintik, magyarán ha lehet, még jobban „belehúznak” a dolgokba. Amit aztán a kívül­állók sokszor értetlenül figyel­nek, és lehet, hogy magukban talán meg is botránkoznak ki­csit. Ugyan, ugyan! Legalább most legyenek egy kissé elné­zőek gyarló embertársaikkal szemben! Hiszen a mai felnőt­tekkel is megesett ilyesmi... , K. J. jegyek, bérletek Jé öllel volt Borítékos sorsjegyet is áru­sított már Üllőn az autóbusz- megállóban a nemrég meg­nyílt trafik. Hétezer forint ér­tékben vásárolta itt meg a kör zönség a szerencsével is bélelt borítékokat, nyereményként a trafikos Z orkóczy Gábor 2 ezer 185 forintot fizetett visz- sza. Nem is olyan rossz a nyerési arány. Persze a trafikáru, cukorkák és hírlapok mellett a busszal utazó közönség a Volán-busz havibérletek értékesítésének örül a legjobban. A nyitva tar­tás négy hónapja alatt 1 ezer 671 bérletet vásároltak a rend­szeres utazók, ezek értéke 788 ezer 585 forint. A villamos- és kékbuszje­gyet keresők sem távoztak üres kézzel, bizonyítja az ed­dig értékesített 6 ezer 600 da­rab. A Vízügyi Építő Vállalat földmunkagép-javító és -gyártó üzeme felvesz gépszerelő, lakatos, ti'lany szerelő, kovács, asztalos és hegesztő szakmunkásokat Jelentkezni lehet személyesen a következő címen: Vecsés, Dózsa György út 82., vagy a 343-780-as, illetve a Vecsés, 60-as telefonszám'»'' (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) A falugyűlése­ken komoly dol­gokról, feladatok­ról esik szó. A nehezebb körül­mények ismereté­ben a fórumok résztvevőinek rit­kán van okuk a mosolygásra. Még­is előfordul, hogy nevet a falugyűlés. A kis embernek nagy a hangja. Sör és pálinkabűz lengi körül, a mellette ülők hiá­ba intik csendre, a beszámolót is Megy a mankó kézzel, géppel Csípős szélben sincs megállás fj Körülöttünk tombol a tél, az ország közepe pedig — $ mintha csak külön medencében élnénk — alig lát $ havat, s déltájt verőfényt élvez. Igaz, a febryár hideg $ széllel csipked, s a huzatosabb utcafordulókban felhaj- $ tott gallérok mögül sóhajtjuk: siethetne a március... $ A monori vasútállomáson és környékén is hangos szi- ^ szegéssel acsarog a szél, bebújik a rakodóállványokon £ veszteglő vagonok alá, magasra csapja a hulladékból 2 rakott tűz lángjait, amelynél az állami gazdaság rakodói | melegítik kezüket, lábukat. Az állomásépület tetején f fázósan mozgó alakok kátránypapírt teregetnek, „meg- ágyaznak” a piros pala alá. Utas a kora délutáni órák- $ ban alig akad, aki várakozik, a várótermek hideg kály- 4 hái mellett kuporog. Megmondta kommentálja. Már amennyire botla­dozó nyelve enge­di. Természetes, hogy elsőként je­lentkezik hozzá­szólásra. Az előt­te ülő és saját szé­kébe kapaszkodva, ingadozva bár, de talpon tud marad­ni. A nagy erő­feszítés miatt azonban úgy tűnik, elfelejtette mon­dandóját. Vissza­huppan a helyére, elbóbiskol. A kö­vetkező szót kérő a település túlsó szélének gondjá­ról beszél. A kis ember fölébred, s vele egy időben az együttérzés is. — Ugye, meg­mondtam? Ezt mondtam én is! — ugrik talpra, az­tán visszarogy, s alszik tovább bé­késen: a jól vég­zett munka tuda­tával. V. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom