Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

m >

1984, FEBRUAR 11., SZOMBAT

»■SzÍNHÁZr LEVÉL

Híradás a NEP-ből

(Az Oroszországi

j Kommunista (bol- (sevik) Párt X.

kongresszusán,

11921 márciusában I hirdette meg Lenin a NEP-et, azaz a Novaja Ekonomicseszkaja Polityikát, mely feloldotta a hadikommunizmus kemény rendszabályait, és — bizonyos határok között — teret' engedett a tőkés kezdeményezéseknek, a magánkereskedelemnek, a kisiparnak. A polgárháborúban és az intervenciós támadások elhárításában kivérzett, leromlott, tönkrement szovjet államnak ki kellett, jutnia a gazdasági kátyúból, hiszen az ipar is, a mezőgazdaság is csak a töredékét termelte a háború előtti szintnek. Súlyos élelmiszer- és lparcilkkhiány, melynek enyhítését még külön nehezítette a tönkrement vasúti hálózat; leromlott vagy elpusztult ipari termelőeszköz-állomány; 'falun a kipusztult igavonó állatok, a mezőgazdasági gépek és a vetőmag hiánya; alig létezett a gazdasági életnek olyan szektora, amely ne küzdött volna úgyszólván megoldhatatlan gondokkal.

A NÉP ennek ellenére nem aratott osztatlan politikai sikert; voltak,.akik a kapitalizmus újjáéledését, sőt, újjáélesztését látták abban, de voltak olyanok is, akik kevesellték a NÉP tágabb kereteit is. Mindenesetre a^»íg az első ötéves terv kidolgozása meg nem kezdődött, ■ a terv 1929-ben életbe nem lépett, a NÉP egy átmeneti időszak tzükségmegoldásaként elég jól működött. Hogy persze azonnal akadtak, akik kihasználták a lehetőségeket, és spekulációra, nyerészkedésre, ügyeskedésre adták a fejüket, azon nem lehetett csodálkozni. őket jelölte a máig ismerős nepper, illetve nepman szó: a csalókra, a spekulánsokra, a feketézőkre, a nyerészkedőkre mondták mindkettőt.

Az 1920-as évek szovjet valósága természetesen megjelent a művészetekben Is. Két remekbeszabott regényt, például nálunk is tízezrek olvastak erről a korról: Ilf-Petrov Tizenkét szék és Aranyborjú című szatirikus műveiben minden magyarázgatásnál pontosabb leírását kapjuk a NEP-nek, a neppereknek (akiknek klasszikus figurája Osztyap Bender, a nagy kom- binátor). A színpadon is megjelent a korszak, méghozzá nem kevésbé szatirikus ábrázolásban. Majakovszkij két gyilkos szatírája, a Poloska (1928-ból) és a Gőzfürdő (1929-<ből), ráadásul a színházi avantgarde nagy egyéniségének, Mejerholdnak a rendezésében, megsemmisítő támadást intézett a NEP-korszak visszásságai, a kispolgári élős- diség, a mindent elborító bürokrácia, a vaskalaposság, illetve a túllihegett forradalmá- ság vagy a polgári gyökerű álradikalizmus ellen éppúgy, mint a számításból a párt mellé sündörgők, a gerinctelen karrieristák ellen.

Fantasztikus korszak volt ez. Egyik oldalon ott örvénylett benne a NÉP pozitív, a gazdaságot előbbre lendítő szerepe, meg az a szinte mámoros lelkesedés és akarat, mely az új világ megteremtéséért semmi fáradságot, szenvedést, nélkülözést nem sajnált — a másik oldalon meg ott volt a NÉP sok káros hatása, Illetve a hurráoptimizmusnak a vadhajtásai, az etika, az emberi kapcsolatok terén kialakult tisztázatlanságai, túlzásai, mindent azonnal megváltoztatni akaró türelmetlen, néha álmegoldásokat hajszoló radikalizmusa, vagy a múlt még oly értékes eredményeit Is szőröstül-bőröstül elvető proletkult.

Miért ez a nem szorosan színházi témájú eszmefuttatás? Azért, mert e háttér ismerete nélkül sokkal nehezebben érthető meg Valentyin Katajev ugyancsak 1928-ban írt vígjátékának — magyar címe: A kör négyszögesítése — sok fontos vonatkozása.

Ez a kedves, hagyományos dramaturgiáid komédia, melyet most a Józsefvárosi Színház Szigeti Károly rendezésében (és Abody Béla fordításában és átdolgozásában) játszik,' öt fiatalemberről — két lány, három fiú — szól, akik valamely szovjet városban (mindegy, hogy melyikben, a viszonyok mindenhol hasonlóak voltak) élnek, éppen a NEP-korszak elején. A bonyodalmak a körül forognak, hogy at egyetlen padlás- szobában lakó fiúk, Vászja és Iván, ripsz-ropsz megnősülnek, de ezt, tekintettel a lakás szűkösségére, egyik sem meri bevallani a másiknak, márpedig a két ifjú feleség, Ludmilla s Tánya tüstént be is költözik a parányi szobácskába, ahol még egy albérlő is meghúzódik: a kissé kelekótya fűzfapoéta, Jemeljan.

Eddig ez nem más, nem több, mint egy helyzetkomikumra épülő, jól bonyolítható hagyományos vígjáték. Érdekessé a korszak s a szereplők jellegzetesen a 20-as évek szovjet fiataljait karakteri- záló tulajdonságai teszik. Ez a r\égy fiatal egyszerre lobog valami eufórikus lelkesedésben az új világért, miközben fejedelmi vacsorának kell tekinteni egy kis kenyeret és egy darabka kolbászt; egyszerre habzsolja Marx és Engels művelt meg a félredobott polgári erkölcs nyomán támadt szabadságot —, s egyszerre érez zavart, ha a matematikai ridegséggel megfogalmazott új erkölcs nem vág egybe legszemélyesebb érzéseikkel, azaz: ha a kispolgári csökevénynek érzett-nyilvání- tott szerelem egyszer csak hatalmába keríti őket.

R

égi műsordarabja. Katajev komédiája a magyar színháznak; már 1931-ben bemutatták nálunk. Népszerűsége a kitűnően bonyolított cselekményben, a jól megrajzolt figurákban, a szemérmes lírában, és nem utolsósorban, a NEP-korszak torz kinövéseit szatirikusán ábrázoló éles humorában rejlik. Manapság ehhez még hozzávehetjük, hogy Katajev nem lelkesedik a hebehurgya, felelőtlenül és végiggondolatlanul Létrehozott párkapcsolatokért, melyekbe huszonnégy óra alatt bele lehet ugyan mászni, de annál keservesebb kikeveredni belőlük. Ez pedig sajnos ma is igen aktuális kérdés.

A Józsefvárosi Színház mostani előadása — mely a megyében is töhb helyen bemutatkozik majd —, sajnos, elköveti azt a hibát, hogy a darabot egyszerűen csak kellemes helyzetvíg játéknak

fogja fel, s kifelejti mögüle a korszakot, a NÉP sajátos légkörét; de a szatírát és a lírát sem bontja ki belőle. „Fecseg a felszín, hallgat a mély’’.

Takács István

;.. En tízévesen már azért kaptam körmöst a polgáriban, mert Big Bill kalandjait olvastam órán a pad alatt. Kérem, valahonnan el kell indulni Illyés Gyula felé. Életelemem a jövés-menés, a színház, a mozi, a könyv, a társaság, de ezzel nem mindenki van így, ezért nitics könnyű dolguk azoknak, akik egy kollektíva, munkahelyi közösség számira próbálnak színes, kulturális programot összeállítani. Ráadásul mostdná- ban mindenki jobban megnézi azt, hogy mivel töltse el rövidülő szabadidejét...,

Tamás Albert autószerelő, ha nem is ős-nagykátai, tizenhét éve hűséges a termelőszövetkezethez. Véleménye a munkahelyi művelődésről útmutató.

— Tudomásul kell venni, hogy drágul az élet. Nekünk itt megvannak a lehetőségeink, hogy többet dolgozzunk, többet keressünk. Idáig, úgy száz emberre mindig bizton számíthatott egy-egy rendezvény. Ám a megrövidülő szabadidőben, nem mondva le a kirándulásról, inkább szakmai ismereteket átadó előadásokra lenne szükségünk. Mondjuk, sokan dohányt fognak termeszteni, s nem mindenki tudja a mesterfogásokat. Ez az idő a szakmai műveltség gyarapítására' alkalmas, ne hagyjuk ki. Meg aztán amúgy is talpon kell maradnunk.

Kulturális távolság?

Munkahelyi művelődésről szólva duplán szerencsésnek tudja magát Nagykátán a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet tagsága.

— Alig-alig vannak bejáróink, a tagság nagyobbik része itt él — tudom meg Horváth Pálnétól. az Erdei Éerenc szocialista brigád vezetőjétől.

— Ezért ha szervezünk valamilyen műsort, kulturális rendezvényt, nem a buszok indulása szabja meg a kezdést vagy befejezést. Nem másodsorban pedig elnökünk Bánáti András, a mi emberünk. Neki köszönhetjük, hogy mindig megkapjuk ingyen és bérmentve a buszt. Mért nagyon szeretünk ám kirándulni, elcsavarogni. Csak a múlt esztendőben kilencszer ültünk buszra. Színházba is inkább

— szerencsére közel van — a fővárosba megyünk, mert úgy vettük észre, a művészek a tájelőadásokat összecsapják, elsietik, nem az igazi'. S ha már megtehetjük, miért ne menjünk...

A termelőszövetkezet a segédmunkástól az elnökig hét- százharmimcegy tagot számlál. Még ha közülük százhat- vanan Budapesten is dolgoznak különféle szolgáltatószakmákban, az otthoniak sem férnek be egyszerre a buszba azaz döntően fontosak, a kapun belüli, hazai programok.

— Gyarapodik a tudásunk akakor is, amikor más vidékre látogatunk, de úgy gondolom, hogy a vetélkedők: a készülés, versenyzés az, ami leginkább elmélyíti a tanultakat. Együtt dolgozva a helyi művelődési központtal, minden lehetséges vetélkedőn indult valamelyik brigádunk. Aszerint, melyik téma kit érdekel. A Kodály munkásságával foglalkozón hatodikok lettünk/

— Kijelentem: nem lasszóval kell összeszedni az embereket az ismeretterjesztő előadásokra sem. Egy mentőorvos volt nálunk már máGyürki István (Iván) él Strasszer Anikó (Tánya) Katajev vígjátékában

sodszor, közönségsikerrel beszélt a mindennap ránk leselkedő veszélyekről, leggyakoribb betegségekről, megelőzésükről. Ám mostanában különösen büszkék vagyunk a falumúzeum létesítését támogató pályázatunkra, amelyben felhívtuk Nagykáta brigádjait, hogy kommunista szombatokkal, együtt teremtsük meg a múzeum alapjait. Eddig — miVel éppen ezzel a programmal nyertünk százezer forintot az Állami Ifjúsági Bizottság hasznos szabadidő eltöltésére kiírt pályázatán — már száztizenkilencezer forintunk és százötven különféle múzeumi tárgyunk bizonyítja, komolyan vették a felhívásunkat.

Város és falu között — köszönhető az életmódváltozásnak, közművelődési hálózatnak, technikai lehetőségeknek — csökkent a kulturális távolság. Ám, ahogyan elmondták, ebben az évben újabb földterületet adnak bérbe a tagoknak, amibe majd munkaidő után vágják bele a kapát. Ez az . új, a programok közötti szelektálás feladatát juttatja a munkahelyi művelődés szervezőinek. Segítséget ehhez elsősorban a dolgozóktól várhatnak.

Vetélkedőkön nyargalva

Nagykáta és környéke egyik híres-nevezetes telefongyári brigádja, Mihály Dénesröl, a televízió elődje, a telehonor feltalálójáról nevezte el magát. Pályájukat egy jó néhány évvel ezelőtti vetélkedősorozattal kezdtek, amelyet idáig négy aranykoszorús brigádkitüntetés jelez. Németh Zsuzsa brigádvezető-helyettes mutatja be a csapatot.

— Éppen tízévesek vagyunk; huszonegy a szerencseszámunk. Ennyi a bigéd létszáma, s közülünk tízen legalább hét- kilenc éve itt, a termeláselő- készítőben dolgoznak. Igen, a vetélkedőről kérdezett. Hét éve, hogy először Indultunk egy féléves vetélkedőn, amely különféle műsorok megtekintéséből, majd azok vetélkedés feldolgozásából állt. A döntőben harmadikok lettünk. Azóta jobb eredményeket is elértünk; nézzen a falra, csak tizenhat oklevelet tettünk ki. Állandó munkát adunk az asztalosoknak, nem győznek keretezni nekünk. Szóval megjött a kedvünk; ahol szellemi tornát rendeztek, mi ott voltunk. Különben valószínűleg sohasem tudtam, tudtunk volna ~ meg egy sereg dolgot. Mert miért néztem volna utána például annak, hogy mi az az enciklika. A brigádnak összesen harminckilenc gyermeke van, s mivel nagyobb részt nőkből gyúrtak össze minket, a férjek vigyáznak alkalmakkor egymás gyerekeire. A múltkoriban az egyik zenész férj pesztrált három lurkót, s mi mást csinált volna, dobolt nekik. A szomszédok ugyan zokon vették ezt, de a kicsinyek remekül szórakoztak.

— Ennek a brigádnak — szól bele Németh Zsuzsa-monológjába Bálint László, a termeléselőkészítők osztályvezetője — csak ürügy a vetélkedő, hogy együtt lehessenek. Én ugyan nem vagyok brigádtag, de ha lehet, elcsábu- lok, ha valamit szerveznek. Leginkább a Tápió partjára szeretek vélük menni, dalolunk, jókat eszünk a más gyáregységből • verbuválódott testvérbrigádokkal. Szerintem ez a brigád így együtt még sokra viszi. Hiába, jó a közösség! Négy hónapja beteg a brigádvezetőjük, min-- den munkát elvégeznek, s utána marad kedvük vetélkedni, együtt lenni. Nem véletlenül kapták meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést.

Maecenas, a valamikori Róma legendás művészeti pártolója bizonyára elégedett lenne kései utódjával, az áíész- szel. — Már ami a Nagyká- ta és, Vidéke Áfész munkahelyi művelődésre .áldozott pénzösszegeit illeti.

— Mi azt szeretnénk, — mondja Ulviezky József elnök —, ha a munkatársainknak az Áíész nemcsak az a hely lenne, ahol pénzt kereshetnek, hanem az is, ahol hivatásuk gyakorlása mellett tanulhatnak, szórakozhatnak, művelődhetnek, eltölthetik szabad idejüket. Ez utóbbira a múlt évben hatszázezer forintot költöttünk.

Minden rendezvényen

— Tíz községben élnek, munkálkodnak kollégáink. Nehéz lenne összefogná őket, számukra — gyakorta csak őket érdeklő — műsorokat szervezni. Ezért együttműködünk, pénzzel támogatjuk a művelődési házakat. Ha olyan programot terveznek, amely a tagságot is érdekelheti, segítünk megszervezni, lebonyolítani. Dolgozóink természetesen ingyenes résztvevők. Bárányt Ferenc lassan-lassan már háziköltőnk, olyan gyakran jön író—olvasó találkozóra. A mi vendégünk, de nemcsak a mi dolgozóink közül kerül ki a publikum. Az utánpótlásra is gondolva szerveztük a kerámia szakkört, így a gyerekek már általános iskolás korukban kapcsolatba kerülnek velünk, és talán közülük sokan választják majd az áfészt munkahelyül. Nem találja ki, hogy miért Indítottunk matematika- és történelemfoglalkozásokat a szülők részére! Azért, hogy otthon segíthessenek csemetéiknek. Az ismert film után szabadon: ott vagyunk minden művelődési házban, rendezvényen.

Mészáros László

A szovjet kultúra házában A felszabadulás évfordulójára

A Szovjet Kultlira és Tudomány Háza elmúlt esztendei tevékenységéről és az idei tervekről tájékoztatta tegnap az újságírókat Iván Bagyul, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője.

Tavaly jubileumi év volt a Szovjet Kultúra Házában. A programok ennek jegyében zajlottak. A tízéves intézményben a több mint tízezer rendezvényen a látogatók száma meghaladta az ötmilliót.

A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában az > Idén azokra a rendezvényekre' helyezik a hangsúlyt, amelyekre Magyarország felszabadulásának negyvenedik évfordulója, valamint a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme negyvenedik évfordulójára való előkészületek jegyében kerül sor.

A két jelentős jubileumhoz a házban ötvén különféle program kapcsolódik majd, de számos barátsági nagygyűlés, baráti est, kerekasztal- besaélgetés, fórum, filmvetítés és kiállítás lesz az ország számos megyéjében — köztük szűkebb 'pátriánkban is — a Negyven év a szocializmus útján, testvéri egységben a Szovjetunióval című rendezvénysorozat kapcsán.

Kiemelkedőnek ígérkezik a* áprilisban kezdődő A felszabadulás útján című vetélkedősorozat első fordulója, amelyet vállalatoknak és a szocialista brigádklubok tagjainak hirdettek meg, s amely 1985. május 9-én fejeződik be. A most látható Zichy Mihály-kiállítás után, az év folyamán bemutatják többek között a kirgiz iparművészetet, a belorusz kézművesek munkáit és a modern politikai plakátokat is.

STv-FIGYELŐ'

Györgyike. A színészek rettegtek Szomory Dezsőtől, Nyugat írónemzedékének ettől a magányos alakjától. Amint azt- oly sokan följegyezték, drámáinak előadását az első próbáktól végigfigyelte, és ha valamelyik szereplő nem égé szén az ő kedve szerint gesztikulált vagy hangsúlyozott, önmagából kikelve utasította vissza a mondatai ellen elkövetett merényletet. Igaz, a stílusnak nagy művésze volt, és indázó, fonadékos mondatainak elhangzására joggal felügyelt.

A teátristáknak ez a pennás ellenfele igen nagy sikereket aratott az 1910-es, 1920-as

években, ám aztán — mint mondani szokás — az élet túlhaladta az ő rajongó, túlfűtött, a hétköznapoktól elrugaszkodó meséit és modorát Csillaga a zenitről a csaknem teljes ismeretlenségbe hullott.

Mostanában azonban felfelfedezi egyik-másik rendezőnk. Sőt még a televíziós dramaturgoknak is rávillan olykor a tekintete. Az előfizetők jól emlékezhetnek rá, hogy a II. József császár című Szomory-darab milyen kellemesen mutatott a képernyőn — Avar István remekelt az uralkodó szerepében — és lám, most a Györgyike drága gyermek is rögzítés sorsára jutott.

Tegyük hozzá gyorsan,, hogy ez az 1912-ből való história igazán megérdemelte a telekommunikációs felújítást. Egyszerűen azért, mert élvezhető, jó darab. Színészekre szabott igazi szerepek vannak benne, és ha a Mikár család bécsi jövés-menése önmagában nem is izgatja nagyon a publikumot, a századforduló utáni kor jellegzetes figuráiban kellőképpen el lehet gyönyörködni.

Pláne akkor, ha jő a szereposztás! Most — hála Szirtes Tamás rendezőnek — igazán jó volt.

Balogh Erika Györgyikéje tökéletesen elhitette velünk, hogy milyennek kellett lennie egy — a szó legszorosabb értelmében vett — eladó leánynak, s ugyanilyen tehetséggel produkálták magukat mindazok, akik körülötte sürögtek- forogtak. Mikár papa szerepében Zente Ferenc olyan remekül tüsténtkedett, ahogyan az abban a bizonyos nagykönyvben meg van írva, nem is beszélve hitvesének életre keltőjéről, Pásztor Erzsiről, aki parádésan adta elő a fölkapaszkodott úriasszonyt. Shütz Ila Annája pedig? Nos, a méltán népszerű színésznőnek ez a karakterformálása szintén telitalálat volt a javából: ahogyan ott a jelenetek hátterében meghúzódott, okuláréja mögé bújva vénlányosan szen- tenciázott, mindez az átlénye- gülés tökélyének mondható.

A jó és még jobb színészkedések közül csupán csak Sztankay István Hübner Fé- lixe lógott ki. A hatalmas vagyonú bécsi nagyiparos alakja ugyanis egyáltalán nem hozzá való. Gondoljuk csak el, ami-, kor a Györgyike drága gyermeket a Vígszínház annak idején bemutatta, Csortos Gyuláé volt ez a szerep. Szo- mory nyilván neki is írta, illetőleg olyan valakiknek, akikből csak úgy sugárzik a nagyság, a hatalom.

Családi kör. a szülők és a

gyermekek kapcsolatáról szólt a Családi kör legutóbbi adása. Nevezetesen arról, hogy szót ért-e az anya, az apa az ő kiskorú utódaival. Hát nemigen ért szót. A lelkekre kötött lecke tehát: szót kell érteni.

Ezzel a penzummal egyet is érthet minden érdekelt. Azáal a szövegezési metódussal azonban, amely ezt a csütörtök esti példálózgatást jellemezte, már kevésbé. Röviden és szomorúan: ahogy a gyerekszereplők a művi környezetben megszólaltak, úgy egyetlen tízen inneni és tízen túli sem beszél. Az Ullmann Mónika szájából elhangzott bölcsességek például profesz- szori ajkakra illettek volna, és nem egy ilyen szöszke kislány orrocskája alá. Hiába mondta olyan kedvesen, nem lehetett hinni neki...

Akácz László

t

Nem lasszóval fogják az embereket

Big Bilitől Illyés Gyuláig