Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

1984. JANUAR 3., KEDD Réges-régi motí­vumok ismerői A kezekben még az egykoron tanult mozdulat. Az em­lékezés mélyéről felidéződik a min­ta. A hosszú téli estéken ördögi ujj- mozgással készül a vert csipke. Nem könnyű ellesni a fortélyát, de sokan szívesen megta­nulják nagyanyá­inktól, hogyan csi­nálják ezt a sze­mei gyönyörködte­tő kézimunkát. Pest megyei alkotóműhelyek Tanárok a szaktudományért Áprilisban lesz öt esztende­je, hogy inegyénik pedagógu­sai elhatározták: megalakít­ják a Magyar Pedagógiai Társaság Pest' megyei tagoza­tát. Valószínűleg előbb is sort lehetett volna erre kerí­teni, hiszen az országban se­reghajtók voltunk a tagozat létrehozásában. Az igény ugyan mind társadalmi, mind pedagógiai oldalról megvolt, csak ezt megelőzően nem foglalkoztak az illetékesek megfelelő módon a kérdéssel. Pedig szű'kebb pátriánkban számos tankönyvíró, újító, al­kotó tanár, tanító, óvónő te­vékenykedik. Közülük nem egy az országos szakosztály tagja is. Fórumok — Alakuló létszámunk 120 körül volt s ez bizony nem sok a megyei több mint tíz­ezres pedagóguslétszámhoz képest. Am a tagozatba fel­vételt kell nyerni s azt csak az erre igazán érdemesek ér­hetik el — magyarázta Sza­bó Alfréd, aki kezdettől fog­va a megyei tagozat titkára. — Ajánlók kellenek hozzá, megvizsgáljuk az illető mun­kásságát is, majd. ha méltó erre, felkérjük, jelentkezzék szervezetünkbe. A mi célunk az, hogy segítsük a megyében éiő alkotó pedagógusokat, le- hf tőséget teremtsünk arra, hogy eredményeik mind na­gyobb körben váljanak köz­kinccsé, ismertté. Olyan fó­rumokat, munkaformákat kí­vánunk teremteni, ahol o kí­sérletező kedvű kollégák el­mondhatják tapasztalataikat, a többiek pedig véleményük­kel segíthetik a holnapi si­kerek elérését. Szeretnénk azt is, hogy növekedjék az alko­tó pedagógusok száma, sza­porodjanak a publikációk, hiszen azok hatékonysága közvetve és közvetlenül is mérhető az iskolai nevelő­munka fejlődésében. — Hány munkabizottság­ban tevékenykednek? — Négy csoportunk van: a didaktikai-metodikai, a neve­léselméleti, a pedagógiai-ve­zetési, valamint a neveléstör­téneti. Az elmúlt években — kisebb egyenetlenségekkel ugyan — eredményesen dol­gozott valamennyi. Nem érezzük azonban befejezett­nek a munkát. Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk még tovább bővíteni azoknak a körét, akik mindennapi ta­nításuk során alkotó módon tudják és akarják alkalmaz­ni a pedagógiai, pszichológiai, szociológiai tudományok leg­újabb eredményeit, s hozzá kívánnak járulni a szaktudo­mányok fejlődéséhez. Kapcsolatok — Vannak lehetőségeik a maguk elé tűzött cél elérésé­re, a pedagógiai propagandá­ra? — A tíz és negyven között váltakozó taglétszámú mun­kacsoportjaink aktivizálják a tanárokat, tanítókat, hogy részt vegyenek a pedagógiai pályázatokon, publikáljanak az országos szaksajtóban, il­letve megyei időszakos kiad­ványunkban, a Pedagógia Zsámbéktól—Abonyig című­ben, s közreműködőként részt vegyenek a megyei pedagó­giai napok rendezvényein. Programjuk érdekes, tartal­mas, színvonalas. Sokféle munkaformát alkalmaznak a már ismertetteken kívül is; például előadást, felolvasó ülést, tapasztalatcserét tarta­nak, közösen kutatnak, kiál­lításokat rendeznek s elősegí­tik a megyei pedagógiai ha­gyományok gyűjtését. Emel­lett közös tagozati rendezvé­nyeink is vannak, amelyeken aktuális, mindenkit érdeklő témákban tartanak neves szakemberek előadást — Milyen a kapcsolatuk más pedagógiai szervezetek­kel? — Munkánkat Igazán jól csak úgy tudjuk ellátni, ha megfelelő az együttműködés a pedagógus-szakszervezettel, a megyei művelődési osztály- lyal, a pedagógustovábbképző kabintettel, a TIT megyei ve­zetőségével, s a Magyar Pe­dagógiai Társaság titkárságá­val. Úgy érezzük, kapcsola­tunk valamennyiükkel gyü­mölcsöző és rendszeres, hi­szen szakmai, módszertani se­gítségükre mindig számítha­tunk. Ám nemcsak önma­gunk, hanem tágabb környe­zetünk tevékenységét is figye­lemmel kísérjük. Most pél dául a győriekkel szeretnénk közelebbről megismerkedni, mert úgy hallottuk, igen jó eredményeket értek el isko lavezetési módszereikkel. A szolnoki tagozattal szintén tapasztalatot cserélünk, mert ők már területi elv alapján dolgoznak, s mi is erre sze retnénk áttérni. Ha területi csoportokat hoznánk létre, bi­zonyára hatékonyabb lenne munkánk. Jelenleg ugyanis komoly akadályt jelentenek a nagy távolságok. Az elmon­dottakon túl részt veszünk a megyei pedagógiai pályázatok előkészítésében, meghirdeté­sében, elbírálásában. Védnök­séget vállalunk a megyei pe dagógiai napok rendezvényei fölött is. ★ A Magyar Pedagógiai Tár­saság megyei tagozata a pe­dagógia elméleti és gyakor lati művelőinek önkéntes egyesülése. Célja és feladata a nevelés ügyének, a neve léstudomány fejlődésének előbbreviteie, a tudomány legújabb elméleteinek köz­kinccsé tétele, az iskola és a társadalom nevelő tevékeny­ségének növelése, tudatosab- bá, hatékonyabbá tétele. Körmendi Zsuzsa Kezdeményezések a művelődésben Keny értől a mobil színpadig Hamar terjedt a hír, hogy a művelődési ház előterében friss, ropo­gós házi kenyér kapható a hétvégeken. A (óvárosban is neszét vették. Szombatonként családi programként sokan sétálnak el, vagy lötyögnek jó fél órát a HÉv-en, megcsapta orrukat a túrái kemencékben sült omlós kenyér. Esztendeje, hogy a kultúra otthonai nem átallnak — úgymond — ilyen közönséges, mir lennapi szolgáltatást fölvállalni. Sokan nem győzték hangoztatni — hangjukban kétkedéssel, de féltéssel is —, hogy azért van a kenyérbolt, hogy ott kenyeret áruljanak, azért a művelő­dési otthon, hogy oda szórakozni járjunk. A házak gazdái pedig azzal érveltek: a kettő — mármint a szolgáltatás és a művelődés — jól meg­fér egymással. A hiányzót próbálják a há­zak saját lehetőségeikkel pó­tolni, természetesen nem fő- tevékenységként. Mert miért kellene az elromlott órával, kilyukadt cipővel a fővárosba szaladgálni, ha például Gö­döllőn nem tudják megcsinál­tatni? Vagy miért álljon sor­ba színházjegyért a szentend­rei ember, ha a művelődési központban megrendelheti a budapesti színházjegyeket? Együttműködők Ily módon mindenki jól jár. Alig egy év alatt bebizo­nyosodott; szó sincsen arról, hogy mások feladatait vállal­nák fel a népművelők. Mind­össze úgy gondolják; a min­dennapi kultúra részeként — erejükhöz mérten — segíte­nek. A hiányra építve alakult ki például Gödöllőn a mai szolgáltató iroda, szervezik Szentendrén a hétvégi családi segítségnyújtást, Öcsán az MHSZ-szel működnek együtt, hogy a különféle hobbik klub­tevékenységet öltsenek. Daba- áon és másutt is a művelődési házak adnak ott/iont a gép- járművezetői tanfolyamoknak. Sorolhatnánk tovább, színes a skála: a főtevékenység mellett mi mindenre jut energia a művelődési házakban. — Akad a környéken olyan ember, aki a gépjárművezetői tanfolyam kezdetén tette be hozzánk először a lábát — mondja Bagó József, az Örké­nyi művelődési ház vezetője. — Megpillantotta a tanfolya­mokra, az előadásokra hívó plakátokat, azóta rendszeres látogatója a háznak. A kör­nyéken — Hernádon, Tábor­falván, Tatárszenigyőrgyön — is fontos ez a szívóhatás.» Ér­dekes megfigyelni; a közvet­len haszon — az, hogy valaki jogosítványt szerezzen — mi­Tv-figyelő Szilveszter. Az ünnepi lako­mák menüjét szokták úgy ösz- szeállítani, hogy a kínálgatást étvágygerjesztő snapszokkal kezdik, majd következnek a könnyebb előételek, ezek után pedig a mindenféle sültek a testesebb borok kíséretében. Végezetül pedig a torkig jólla­kott vendégeket még torták­kal, süteményekkel is illendő megtraktálni, hadd legyen a gyomorban édesség is, ha meg­teszi hagyományos útvonalát a búcsúzáskor szétöntögetett pezsgő. Nos, ha tisztább fővel vé­giggondoljuk a televízió óévet búcsúztató műsorfolyamát, nagyjából az is ilyen díszme­nünek tetszett, természetesen az efféle gasztronómiai egyve­legek esetleges balfogásaival egyetemben. Hogy például íze- sebbre sikeredett a francia sa­láta, mint a később behozott töltött dagadó. Ami ezt a szombati délutánt, estét, éjszakát illeti, ebben is a korábban látott betétek — példánknál' maradva, az elő­ételek — vidítottak jobban, míg az éjfél előtti, utáni bo­londozások jogos várakozása­inktól elmaradtak. Kedvesen, behízelgően éne­keltek például mindazok, akik a Leo Fall-emlékmüsorban bi­zonyíthatták stílusérzéküket. Ettől a hangulatos összeállí­tástól a bánatosabb nézők is jókedvre derülhettek. Az operett-nóták után jött a Dolly Roll, vagyis az átkeresz- telkedett régi Hungária. Egy rossz szót sem szólhatunk a névadó hölgy köré tömörült társaságról, mert — ellentét­ben sok jósolgatással — ők is tudtak újítani; nemcsak saját szerzeményeik vannak, de sa­ját stílusukat is sikerült kiala­kítaniuk. Paudits Béla Pardon, hogy bocsánat... elnevezésű revü- jében szintén kottafejeket szó­laltatott meg a maga immár egyénien félparodisztikus mo­dorában. Magukat a dallamo­kat is szépen elzengette, de egyúttal a butuska kupiék torz rajzolatát is felskiccelte. A hozzája hasonlóan jókedvű partnereivel együtt igen ked­ves perceket szerzett. A Szuperbola lett volna a szilveszteri éteksor első komo­lyabb fogása. Lett volna — ír­tuk, mert amilyen ügyesen ki- ötlötték azt a kórházas keret­játékot, olyannyira nem sike­rült megtölteni a két műtét közötti hézagokat. Míg más­kor a Szuberbola sok-sok, re­mekül kiválasztott filmbetét­jével, fanyar-szellemes kom­mentárjával a fő óévbúcsúz­tatóvá emelkedett, addig most csak ismételgette önmagát. Sem nyelvi, sem képi ötlet nem volt benne annyi, mint amennyit megszoktunk, és amennyire most is számíta­nunk lehetett. Sótlanul sózták ránk_ tehát ezt a sültféleséget. Márkus Lászlót öröm volt gyógyultan újra látni, és szin­tén jókat lehetett kuncogni az Üdvözlet a tengerpartról című angol burleszkfilmen js. Gé­gékben igen gazdag volt'ez a bohóckodás; s ráadásul a me­leg nyarat idézte ebben a nyir­kos télben... Gálaest. Fél tizenegytől kap­csolták élő adásban a Pesti Vigadót, ahonnan azt a vidám, zenés gálaestet hozták néző­közeibe a kamerák és a mik­rofonok. Élő adás szilveszterkor? Ilyen is régen fordult elő, da­cára annak, hogy hajdan, a hazai televíziózás hőskorában meg éppen a direkt kapcsolá­sok fésületlen, de annál ked­vesebb percei töltötték ki a napi programok jó részét. Ami ezt a végre nem do­bozból kivett látni- és halla- nivalót illeti, nos, ez egyálta­lán nem tűnt fésületlennek, Sőt, nagyon is jól kidauerolták: még a legigényesebb előfizető sem találhatott benne közve­títési bakit, rendezési döcce- nőt. Mindenki feltűnt a kellő pillanatban, mindenki elfújta, -mondta a nótáját, mondóká- ját, aztán ágyő. Baj nélkül ju­tott el az éjféli Himnuszig ez az egész revü — csak azt lett volna jó megtudni, hogy miért éppen azokat láttuk, akiket elibénk rendeltek, és azok miért éppen azzal kedvesked­tek, amivel. Röviden és bána­tosan fogalmazva: ez a viga­dóbeli gála a részben már is­mert magán- és társas számok esetleges mustrája volt. Mint szerkesztmény, nem szólt sem­miről; emléke tehát csak igen halovány marad. Bizony egy jobb fő fogással is végződhe­tett volna ez a vacsora. Akácz László ként alakul át egy tágabb ér­telmű, belső indítékból fakadó kulturális igénnyé. — Az együttműködés a mű­velődési házakkal számunkra alapkérdés — fogad Fehér Jó­zsef, az MHSZ Pest megyei gépjárművezető-képző iskola vezetője. — Dabas, Vác, Szent­endre, Érd környékén együtt­működési szerződést kötünk a művelődési házakkal. Ök ad­ják a lehetőséget, mármint a helyiségeket, gyakorta meg is szervezik a tanfolyamokat. Mi pedig azzal segítünk, hogy helybe visszük a képzést. Gon­dolhatnánk, meglehetősen al­kalmi ez a kapcsolat. Estén­ként eljönnek az előadásokra, aztán a vizsgák után elfeledik az egészet. Tudunk csoportok­ról, akik később is együtt ma­radtak, ilyen például a gyáli motoros szakosztály. Szolgáltatások O — Megszűnik a kenyéráru­sítás, valamint a telekocsi közvetítés! Ezzel a hírrel fogad a gödöl­lői művelődési központban Varga Kálmán előadó. Csodál­kozó arckifejezésemet látva máris folytatja: — A piacon házikenyérbolt nyílott, a telekocsira pedig nincsen igény. Annak idején mi így is gondoltuk. Abban a pillanatban, amikor a város más részén megoldanak vala­milyen mindennapi gondot, nem folytatjuk tovább, hiszen akad épp elég tennivaló. Tavaly szolgáltatást szerve­ző iroda nyílott: bebizonyoso­dott, hogy szükség van rá. — Tovább működik a szol­gáltatást szervező iroda — folytatja Varga Kálmán. — Vállalatok és magánszemélyek kérését közvetítjük, s egy hét múlva már a központi adat­bank küld ajánlatot. Kétségte­len, hogy az új rendelet szel­lemében a bevételi források növelése is fontos az intéz­mény gazdálkodása keretében. De ez nem az elsődleges tevé­kenység és természetesen a művelődési kereteken belül történik. Úgy • gondol­juk: óz új formák a tartalmi munkát is mélyítik. Sokszínűén Az eddigi tapasztalatokra és az igényekre alapozva szám­talan újdonsággal is találkoz­hatunk a tervben. — A legfontosabbak között / szerepel például az Autóklub információs szolgálata — so­rolja a népművelő. — A Szilas Tsz gyógynövénykészítménye­ket kínál majd az előtérben, s iparművészeti butik működé­sét tervezzük. Szeretnénk lét­rehozni a kulturális szolgálta­tások összevont ügyfélszolgá­latát, a művészeti csoportok­nak fellépési lehetőségeket ke­resünk. Meglepő lehet, hogy egyes termeket a nyári sze­zonra turistaszállássá alakí­tunk. Mobil színpadi dobogó­rendszert alakítanánk ki, amit kölcsönöznénk.., A kisebb házakban az intéz­mény vezetője próbálja azokat a lehetőségeket megkeresni, amelyek a mindennapi szük­ségletekhez kapcsolódva elve­zetnek a művelődéshez. A na­gyobb helyeken már arra is lehetőség nyílik, hogy o házon belül vállalkozási csoport kap­csolja össze a kultúra külön­böző fokozatait. Erdősi Katalin Szilveszter a rádióban NÉGY SZOMORÚ, fáradt, megtört ember tekint ránk a rádióújság utolsó, múlt évi számából. A szilveszteri rádió­kabaré szerkesztői Farkasházy Tivadar, Marton Frigyes, Ka- posy Miklós és Sinkó Péter. A mellékelt cikkben azt közük az olvasókkal, hogy a műsor lap­zártáig nem készült el, de ag­godalomra semmi ok, mert lesz. •Sietek leszögezni, ha mulat­ságom nem is volt teljesen fel­hőtlen, a műsorgazdáknak sí­rásra, szomorkodásra nincsen okuk. Egyrészt, mert a továb­biakban részletezendő kifogá­saim ellenére is jókat nevet­tem, s gondolom, így voltak ezzel a készülékek előtt ülő százezrek. Másrészt, mert hosz- szú évek nevelőmunkájának eredményeként megtanultuk, hogy ne várjunk különleges attrakciót a szilveszteri kaba­részínháztól. Persze, hogy a műsor igazán jól sikerüljön, szükség van egy politikailag érzékeny írógárdára, s ebben azt hiszem nem szenvedünk hiányt. Olyan társadalmi lég­körre, amikor a szókimondás­nak, a jószándékú kritikának nem állják útját. Tudomásom szerint emiatt sincs okunk pa­naszra. Végezetül nem kevés­bé fontos, hogy az élet produ­káljon olyan eseményeket, Bessenyei Ferenc és a tánckar amelyeken akár dühönghet­nénk is, de jó magyar szokás szerint szívesebben nevetünk azokon, s mert az elmúlt esz­tendő sok tekintetben nem volt diadalmenet, témahiányban sem szenvedhettek a kabaré­szerzők. MÉGIS, a visszatekintés, még így másfél órában sem volt igazán alapos. Volt ötlet, mu­latság. csakhogy kevés volt a mindenkori szilveszter savát- borsát jelentő ízből: magunkat nem nevethettük ki. A kivételek közül elsőként a Markos György—Nádas György szerzőpárost kell em­líteni. Előadásuk alatt szem nem maradt szárazon a neve­téstől, s közben majd nyolcvan esztendő magyar történelmét hallottuk elbeszélve. Jól mu­lattunk Szuhai Balázs jelene­tén, mely a nagy műkincslo­pás utáni, valóban kabarétré­fába illő történeteknek állított emléket. S szintén a legjobbak között kell említeni Sinkó Pé­ter Major Tamás által elő­adott nyílt levelét Schultheisz Emil egészségügyi miniszter­hez. A fenntartás nélkül dicsé­rendők sora itt meg is sza­kad. Sass József petárdái ez alkalommal kisebbet puffan­tak, Farkasházy Tivadar ha­gyományos monológja, a Mit is ír a hogyishívják? nem volt igazán mulatságos. S a többi­ek? Regős István paródiája, Szilágyi György csujogatója. Sajtóbakik csokra. Sós András Horváth Tivadar előadta mo­nológja az est feledhető percei közé tartoztak. Verebes István volt a műsor konferansziéja, bevezetője szel­lemes volt, összekötő szövegei már kevésbé jól sikerültek. VÉGEZETÜL ismét a rádió­újságban a műsorlap helyett közölt beharangozóra szeret­nék hivatkozni. Szerzője ele­venítette fel, hogy az elmúlt esztendőkben már az év kö­zepén elkezdték szerkeszteni a szilveszteri kabarét. Jövőre ta­lán ismét ezen. a már több­ször bevált, kitaposott úton kellene járni. Csulák András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom