Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

Ahol még nem, s ahol már igen Negyvenórás munkahét Mint ismeretes, január 1-től az iparban, az építőiparban és, az államigazgatás területén át lehet térni a negyvenórás mun­kahétre, de ennek feltételeit a vállalatoknak, intézményeknek önerőből kell megteremteniük. Néhány nappal az új esztendő­be lépés után három gödöllői munkahelyen érdeklődtünk, át- témek-e vagy sem. Ha igen, mit tesznek a kieső munkaidő pótlására. Első helyszínünk a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat volt, ahol Kiss József igazgató arról tájékoztatott, ők még nem vezették be a rövidebb mun­kahetet. Tudomása szerint a megyében más kommunális üzem sem. Ügy tervezik, hogy a második negyedévben vizs­gálják meg, milyen intézkedé­sét kell tenniük a majdani át­téréshez, ami lehet a második félév, de a következő esztendő is. A Gödöllői Autójavító Kis­vállalatnál Rákóczy Attila igazgató tájékoztatott. Mint el­mondta, a műhelyben dolgo­zók, pontosabban az autójaví­tással közvetlenül foglalkozók már tavaly, amikor bevezették a két műszakot, negyvenórás munkahétben dolgoztak. Az idén, január elsejétől a töb­biek, a központi számlázás, az anyag- és forgalmi könyvelés dolgozói, valamint a karosz- szérialakatosok is negyven órát dolgoznak hetente. Ezek a vál­tozások tehát minket, az autó­javító szolgáltatásait igénybe­vevőket semmiképpen nem érintenek. A leginkább a Diana Ruhá­zati Ipari Szövetkezetre vol­tunk kíváncsiak, hiszen itt a nők vannak túlnyomó többség­ben, s közismert, az asszonyok­nak, anyáknak minden óra so­kat számít. Nem kevésbé azárt, mert az elnök, Köteles Imréné nőpolitikusi szíve nyilván azt súgta, ha egy mód van rá, mi­nél hamarabb be kell vezetni a negyvenórás munkahetet. Kérdésünkre az elnöktől olyan választ kaptunk, ami­lyenre számítottunk: január 1- től a központi műhelyben rö­vidített műszakban dolgoznak. Ez azonban azt is jelenti, hogy 2—3 százalékkal csökken a ka­pacitás, s ezt a kiesést vala­hogy pótolni szükséges. A munkaszervezők feladata, hogy ezt megtalálják. Többféle el­képzelésük van, s ezek várha­tóan az első félévben realizá­lódnak, s a hat hónap minden bizonnyal elegendő lesz a meg­változott körülményekhez va­ló alkalmazkodáshoz is. Egye­bek között körzetesítik a be­dolgozókat, aminek lényege, hogy kihelyeznek egy-egy spe­ciális gépet, s ehhez szervez­nek 4—5 varrónőt. Ezzel kettős célt akarnak elérni. Növelni a kapacitást, s a bedolgozóknak magasabb színvonalú munkát adni, amiért természetszerűleg magasabb bér is jár. A tartalék feltárásának egyik másik módja az önmeózás. Ha kevesebb a munkaidő, ez azt is jelenti, hogy a mostaninál is pontosabban, kevesebb hibá­val szabad dolgozni, ha ugyan­azt a mennyiséget akarják elő­állítani. A szabászoknál tér­nek át az önellenőrzésre, már csak azért is, mert meósuk sem lesz több, mint korábban volt. Az önellenőrzés nagyobb figyelmet követel a szabászok­tól, hisz minden darabot na­gyon gondosan kell kiszabni, és lemeózpi, hogy a konfekció összeállítói hibátlan darabokat kaphassanak. Az átállás itt sem megy má­ról holnapra. Az új feladatot, másfajta ritmust meg kell szokni, begyakorolni. S min­den mással is így vannak. Ezért mondta már az elején Köteles Imréné, örülni fog, ha az első hat hónap után minden a re­mélt kerékvágásba kerül. A negyvenórás munkahétnek azonban már most örülhetnek a szövetkezet dolgozói. Aszéifi anyakönyvi hírek Született: Dévai József és Hajdú Mária: Brigitta; Ron­della Mihály és Maros Klára: Mihály; Pethes Tibor és Med- gyes Ildikó: Csaba; Király Pál és Turányi Erzsébet: Anikó; Zsemberóvszki László és Mol­nár Márta: Zsolt; Kovács Ágoston és Zöjdi Edit: Ri- chárd; Körösi Gyula és Vá­gány Judit: Gábor; Baráth István és Masznyik Mária: István nevű gyermeke. Házasságot kötött: Danis Ti­bor és Drabos Éva; Tordai László és Turjáni Ibolya; Bo­romisza Károly és Gajzinger Margit. Elhunyt: Perjési József, Ik- lad, Iskola tér 2.; Braun Ottó- né Földházi Mária, Aszód, Petőfi út 42.; Király Pál, Do- mony, Domonyvölgy 39., Ser­főző Andrásné Barna Mária, Domony, Domonyvölgy 39.; Vitovszki Tibor, Aszód, Dózsa György út 61.; Fábián József- né Mátés Aranka, Aszód, Pe­tőfi út 17.; Braun Dánielné Mayer Katalin, Iklad, Szabad­ság út 159.; Chászár László, Iklad, Szabadság út 93.; Csor­dás János, Aszód, Berkes utca 12. LLjOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 7. 5ZÄM 1984. JANUÁR 10.. KEDD Weisz doktor ajándéka Vonzóvá teszik a könyvtárat Rohanónak nevezett korunk­ban mennyire érünk rá olvas­ni? Kik a legnepszeruob írón? Kell-e a jo Könyv? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken gondolkoztam a könyvtárba menet. Hogy azután más is szóba került ilyesmi, az nem a véletlen műve. Baracskai Laszloné húsz éve könyvtáros Lányban. Elsőként erre kér­deztem rá. trJékezz rám — 1964 augusztusában vál­laltam el a könyvtárosi teen­dők ellátását. Akkor még az iskola szertárában szorítottak helyet a kéiezernyi kötetnek. Mindössze háromszor kétmé­teres helyiségoen dolgoztunk. Némi fejlődést jelentett, ami­kor a mozi hétszer hétméteres helyiségébe költözhettünk, a Kölcsönözhető kötetek száma ekkor hétezer volt. Jelenlegi helyünkön, a volt községi ta­nács jeíujüott termemen 67 negyzetmeteren gazdálkodunk es könyvtárunk 12 ezer kö­tetes. a termelőszövetkezet­nél és az alsó, íeiső tagoza­tos általános iskola napközi­seméi letéti könyvtarunk üze­mel. — Nagyon sok Jókai-kötetet látok az asztalán. Ezek új be­szerzések? — Nem. Ajándékba kaptuk Őket! Az első lapon lévő be- bélyegzés így hangzik: dr. Weisz Mátyás nyugdíjas kör­zeti orvos ajándéka Dány község könyvtarának. Olvasó, ha kezedbe veszed e köny­vet, emlékezz rám, aki ötven évig tanítottam, gyógyítottam, s főleg szerettem e község la­kosságát. — Kilencven kötetet kap­tunk Matyi bácsitól, amiért kimondhatatlanul nagy hálát érzek iránta. A Jóixai-cente- nárium alkalmából szebb. és értelmesebb ajándékot nem is kaphattunk volna. — Gyakran hallani manap­ság, hogy azért nem megyünk a könyvtárba, mert ottho­nunkban is rengeteg könyv van. Mi erről a véleménye? — Szeretnék erre éppen Weisz doktor példájával felel­ni. Rengeteg könyve volt a lakásában. De ritka volt az a nap, amikor nem nézett be a könyvtárba. Feleségével együtt rengeteget olvasott. Gyakran lehetett őt látni könyvekkel a hóna alatt. Felhívta figyel­münket a legújabb, általa már olvasott műre, de a könyvtá­ros ajánlatát is szívesen vet­te. Sok munkája mellett is ta­lált módot és lehetőséget az olvasásra. — Jelenleg mintegy 250 fel­nőtt olvasónk jár hozzánk. Nagy őröm, hogy szinte vala­mennyi iskolás rendszeres ol­vasónak számít. Tény azon­ban, hogy a könyv ma már ajándékozási cikknek számít és évről évre gyarapszanak a házi könyvtárak. Van azonban mód és lehetőség további könyvbarátok megnyerésére. Zene, irodalom — Milyen programokkal te­szik például az idei évet von­zóvá? — A KISZ-esek számára Elmélkedés a nemzeti zászló­ról címmel szeretnénk vita­délutánt tartani. Tervezünk két író—olvasó találkozót. Egyet a felnőtteknek, egyet pedig a fiatalabb korosztály­nak. Barangolások Pest me­gyében címmel játékos ve­télkedőt rendezünk szocialista brigádok, kollektívák, KISZ- fiatalok részére. Az iskolai könyvtárral közösen tervezzük József Attila költészetének még teljesebb bemutatását. A Magvető Termelőszövetkezet MSZBT-csoportjának segítsé­gével vetélkedő formájában is­merkedhetünk meg a Szovjet­unió zenei és irodalmi életé­vel. Népszerűek a fiatalok ré­szére tartott szünidei elfoglalt­ságok. Az idén a komoly zene alaposabb megismertetését tervezzük. Az ifjúsági klubban vitát szervezünk Kell-e a jó könyv? címmel. — Mekkora összeg áll ren­Üagi gyerekek Biívéáíja Önálló felfedezésekhez jutni A bagi általános iskola és a Dózsa György Művelődési Köz­pont Fapihe gyermek színját­szó együttesét az 1983. évben nyújtott művészi és pedagó­giai tevékenységéért a Nép­művelési- Intézet nívódíjával tüntették ki. Fodor Mihály, az együttes vezetője nem titkol­ja örömét, de a siker forrását nem önmaga munkájában, ha­nem a gyerekek szorgalmában, lelkesedésében és a szülők na­ponta érzett megújuló támo­gatásában látja. Alap, érzékenység — Csoportunk alig kétéves múltra tekint vissza, s ezért volt számunkra váratlan a Népművelési Intézet elismeré­se, hiszen ezzel a nívódíjjal év­tizedes múlttal rendelkező együtteseket előztünk meg. Azt hiszem,'’elsősorban a törekvést jutalmazták, s nem a teljesít­ményt — szerénykedik a fia­tal pedagógus. — Azt a szándékot ismerték el, hogy a gyerekek a szín­padra vitt darabot saját élmé­nyükből a közösség élményévé tudták formálni. Sokat mond­juk, hogy szocialista társadal­munk eszménye a sokoldalúan művelt, logikusan gondolkodó, fejlett esztétikai érzékű, aktív közösségi ember. A sokoldalú ember nevelésének alapjait kisgyermekkorban kell lerak­ni, amikor még minden iránt érdeklődik, amikor még na­gyon érzékenyen reagál az őt érintő ingerekre. Váljék színessé Fodor Mihály és gyermekei munkásságát értékelve éppen azt emelték ki a szakemberek, hogy az osztály tanító bácsija, értő kézzel és a gyerekeket tisztelő, szerető alázattal ké­pes szakszerű segítséget nyúj­tani a diákszínjátszóknak, hogy a gyerek a közös munká­ban ne váljék felszínessé, kö­zömbössé, esetleg idegessé, ha­nem életkorának megfelelő tájékozottsággal igazodjék el a világban, s az őt érő benyo­másokat sokoldalúan, tehát érzékletesen és gondolatilag, érzelmileg és esztétikailag is fel tudja dolgozni. Mindezeket pedig együttesen szövi át a gyermekkor alapvető tevé­kenysége — a játék. — A gyermekszínjátszás — mondja Fodor Mihály — komplexitása miatt nagyon alkalmas eszköz, módszer pe­dagógiai terveink megvalósí­tására. A korszerű nevelés legfőbb elve az, hogy véget kell vetni a túlnyomóan köz­lő és befogadó oktatásnak, és elsősorban a gyermeki tevé­kenységre kell épülnie. A szín­játszás, ezen a szinten, első­sorban játék, tehát a gyermek számára öröm, melyhez érzel­mileg kötődik, s így játékosan sajátít el ismereteket, teremt kapcsolatot a világgal, a köze­li és távoli környezettel, s él­ményeit, benyomásait játéko­san dolgozza fel. A rendező által megfogal­mazott elveknek gyakorlati megvalósítását többen is lát­ták, amikor a csoport egy-egy próbáját megtekintették, mert hiszen ha Fodor Mihály fon­tosnak tartja is az előadáso­kat, azért legfontosabbnak, legizgalmasabbnak mégis a próbákon folyó műhelymunkát érzi, s ezekre koncentrál. — A gyerek a kötetlen játékidőben is gondolkodik, de gondolko­dik akkor is — indokolja a próbákon látott gyermekde­mokratizmust a tanító —. ami­kor mesét, verset vagy éneket dramatizál. Spekulál akkor is, amikor kelléket készít, díszle­tet tervez és mindez kölcsön­hatásban áll az érzelmekkel, akarattal, figyelemmel, emlé­kezettel, képzelettel. Közös öröm — Még valami nagyon fon­tos — figyelmeztet Fodor Mi­hály — a színjátszás sokrétű­sége egy időben fejt ki hatást a gyermek értelmére, érzel­meire, ízlésére, s mivel az egész tevékenység együttes, így a közösségi magatartás ki­alakulását is segíti. Több helyre elkísértem a gyerekeket. Legutóbb, még. az elmúlt év szeptemberében, Csillebércen jártam velük, s ezt a közösséggé válásukat egész együttlétünk ideje alatt éreztem. Utazás közben, az előadást követő beszélgetés so­rán tapasztaltam, hogy a kol­lektív örömök, a közös siker­élmények szorosabbá fűzték egymáshoz való kapcsolatukat, mert annak létrejöttében va­lamilyen módon a csoport min­den tagja érdekelt volt. Országos fesztivál Saját tapasztalatból ismer­jük, hogy a gyermek unatko­zik, ha száraz, hosszú, szöveges magyarázatokat kell passzívan végighallgatnia, de fellángol az érdeklődése, ha maga is te­vékenykedhet és tevékenysége közben önálló felfedezésekhez juthat. Ehhez azonban olyan mód­szerekre van szükség, amelyek megfelelnek életkori sajátossá­gainak, kíváncsiságát cselek­vő, játékos megoldásokkal éb­ren tartják és sikereket is biz­tosítanak számára. Fodor Mi­hály és gyerekei ezeket a mód­szereket találták meg és ju­tottak el a járási, megyei ver­senyek megnyerésével a gyer­mekszínjátszók országos feszti­váljára, ahol a kritika szerint a színpadra varázsolták a gyermeki mesevilág élő cso­dáit, s azt hiszem, ezért vehet­ték át jogos örömmel a Nép­művelési Intézet nívódíját. Fercsik Mihály delkezésre új könyvek beszer­zésére? — Évente mintegy 25-30 ezer forint. Nagyon sokan jönnek hozzánk adatokért, in­formációikért. Nagyon örülök, ha segíthetünk. Kézi könyvtá­runk és lexikonjaink? száma azonban nem nagy, bővíté­sükre, illetve beszerzésükre az eddigieknél többet fogunk ál­dozni. Tények, tanúk — Az anyagi támogatáson kívül kap-e a könyvtár egyéb segítséget? — A községi tanács támo­gatása mellett nagy segítség a könyvbarát-bizottság és a pedagógusok tevékenysége. Jó a kapcsolatunk a mű­velődési házzal. — Melyek a legnépszerűbb könyvek? — A gyerekek nagyon sze­retik a Delfin-sorozatot, a Pöttyös és Csíkos könyveket. Sok örömet okoznak számuk­ra a Búvár zsebkönyvek. Fel­nőtt olvasóink fiatalabb kor­osztálya Szilvásit nagyon ked­veli. A népszerű történelem, a Tények és tanúk sorozat mellett a krimik is igen ol­vasottak. Sződi Sándor Beat dolgoznak A téli Időjárás miatt vala­melyest lassult a munka az erdőkertesi művelődési ház bővítésénél, de néhány belső munka ezekben a hetekben Is tart. Az intézmény újjáalakí­tását a tanács építőbrigádja vállalta, s a lakosság is már több mint négyszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett el rajta. A régi klub­könyvtár hatvan négyzetméte­res színpaddal és kétszázhet­ven személyes színházterem­mel bővül jövőre. Kesrtészeknek Elkészült a MÉM Műszaki Intézete műszaki továbbkép­ző irodájának 1984-es mun­katerve. Egyebek között kü­lön tanfolyamon foglalkoznak majd a kertészeti kisáruterme- lés gépesítésével, amelyre a műszakiakon kívül a háztáji agronómusokat is várják. Or­szágosan meghirdetett prog­ramjukban az energiatakaré­kos szárítógépek használatáról, a vegyszer- és energiatakaré­kos növényvédelemről és a biogáz előállításáról és fel- használásáról ugyancsak tar­tanak kurzust. A nap programja Gödöllő, művelődési központ ( Családi fotográfiák a gödöl­lői járás falvaiból, fotós falu- történeti kiállítás, megtekint­hető 15—19 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fényké­pei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 14—18 óráig. E. T. (Földönkívüll) Színes, szinkronizált amerikai sci-fi, 4, 6, és 8 órakor. Irodalmi emlékeink Vadonéba rózsát oltott Már csak kevesen tudják, hogy a gödöllői agráregyetem épületeinek egy részét, az 1920-as évek elején a pre­montrei papok építették gim­názium céljaira. Először a Fácán sor felé néző szárny készült el 1924-ben. Ott kez­dődött a tanítás. Akkor ab­ban voltak a tantermek, az internátusi szobák, a rendház és a kápolna is. Belül nagyon átalakították, de a kápolna helyisége változatlanul meg­van. Most színházteremnek nevezik és használják. A hozzá vezető út minden évben egy-egy világhírű szob­rászművészünk alkotásaival gyarapodott. Az egyik szinten Szent Imre, a másikon Patró- na Hungárié szobra állt, és az egészet bekoronázta a meny- nyezetet ékesítő Nagy Sándor- freslcó. A szobrok helye üres, a freskó helye fehérük. Nem a háború pusztította el őket. Vajon mi lett a sorsa ezeknek a pótolhatatlan műkincsek­nek? A kápolnában színpadon állt. a főoltár, mintegy jelezve a terem többszörös rendelteté­sét. Csak egy függönyt húz­tak az oltár elé és már ké=z volt a díszterem, ahol nem­csak az iskolai ünnepségeket tartották, hanem híres elő­adóművészek is szórakoztatták a diákságot és a falu lakossá­gát. A legnagyobb szenzáció mindig az volt, ha Mécs László érkezését jelezte a fá­ma. Izgalommal vártuk. A mi költőnk volt. Premontrei pap volt ő is. de a rendház csen­des nyugalma helvett az élet nehezét választotta. Plébános volt. Ott. találkozott a szomo­rú sorsokkal, melyek egész költészetét áthatották. Szo­katlan realizmussal és bátor­sággal ábrázolta korának szo­ciális problémáit. Azok közé az új igricek közé tartozott., akiket nem ih­letett szent zenére Salamon, kit ötszáz ágyas várt, mint kéjek tündérkertje, s nagy Napóleon, ki ezrek, népek vé­rét csapraverte. Hanem a mv.nkássorsok milliói!... és Az a csöndes, küzdő ember, aki nem járt oly mezőkön, hol virít az úri hóbort., kinek qol- gotás volt útja!... Ez volt az j ő ihletője. Az első világháború utáni nehéz időket éltük. Dúlt a munkanélküliség. A mi utunk is golgotás volt. Ezért éreztük annyira magunkénak. Versei rólunk és nekünk szóltak. Már a második fellépésekor az egész terem zengte egyik szép versének refrénjét: Kon­gatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Ezzel jelez­tük, hogy készek vagyunk gondolatainak befogadására. Pap létére már az 1920-as években a barna gyárak em­berpáriáinak oda merte kiál­tani: Ti többek vagytok pá­riáknál. Lelkesedni tudott Adyért — nem az istenesért —, a forradalmárért. Le mer­te írni, hogy Vörös földren­gést sírtak a harangok s ke­gyelmesek kis patkánylyukba bújtak. Még a püspököt is meg merte szólni, ha fehér lovas, finom hintón részvét nélkül vágtatott el a vak kol­dusasszony mellett. Neki a koldus' láttán — akikből olyan sok volt akkor — az jutott eszébe, hogy a napsugarat sem számolják, ami ráragyog, sem az anyai csókot, amit kapott, és az egész pénztárcáját számolatla- nul a koldusnak adta. Sorol­hatnám a végtelenségig szebb­nél szebb megnyilatkozásait, de talán ennyiből is kitűnik, hogy miért volt a kedven­cünk. Az igazi költő nemcsak ko­ráról és korának ír, hanem szinte jós, és programot ad a jövő nemzedék egyszerű em­bereinek is. ötven évvel ez­előtt írta: Most konferenciáz- nak a nagy szélhámosok ! Hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog... / S míg lakomában dőzsöl, ki millió­kat ölt / Vadonéba rózsát ol­tok. hogy szebb legyen a föld. Neki már akkor rémálma volt: Vér csurgótt le testén, lelkén, mert A népek közt és szívek közt a szivárványhid leszakadt. Jóslata és álma már egy­szer valóra vált a második világháborúban. Rajtunk is múlik hogy ne ismétlődjön meg újra. Üjváry Ferenc ISSN 0133—2600 (Ceglédi HirlftT V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom