Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1984. JANUÁR 29., VASÄRNAP Erejét ki-ki próbálhatta Nyereségről vallhat a főkönyv Új ügyiekkel kell meggyőzni Egészen a kapuig elkísérték Szögre akasztotta hőrtáskáját — «Sose legyen rosszabb postásunk! — mondta a nyugdíjas Szántai Sándor, amikor az újságot átvette Földinctől, akinek ez volt az utolsó, hivatalos munkanapja. Irta és fényképezte: Gyuráki Ferenc A Pesti úti kisüzemben szorgalmas tevékenységgel tel­nek a munka megszokott min­dennapjai. Találnak elfoglalt­ságot a lakatosok, az esztergá­lyosok, a szerelők, mégpedig eléggé 60‘kféle tennivalót. Fordulnak a gt-hez Meglehetősen színes profilja van a ceglédi Lenin Termelő­szövetkezet gesztorságával mű­ködő Dél-Pest megyei Mező­gazdasági Gépjavító Gazdasági Társaságnak. Annak idején hat környékbeli termelőszövetke­zet hozzájárulásával jött létre. Javítanak gépeket és gépjár­műveket, lánctalpas és gumi­kerekű traktorokat, munkagé­peket. Az IFA teherautók affé­le márkaszervizét alakították ki, ahol műszaki vizsgára is felkészítik a kocsikat. Szolgál­tató teendőik mellett — bér­munkaként — új termékeket is készítenek lakatosaik, esz­tergályosaik. Az évek során úgy alakult, hogy a széles kör­nyékről hozzájuk viszik fel­újításra a megrokkant lakóko­csikat, amelyeket egyébként a huzamosabb ideig a határban dolgozó emberek használnak korszerű menedékhelyként. Kovács Károly igazgató so­rolja megrendelőiket, az or­szágos vállalatokat, útépítőket, vízügyi igazgatóságokat, víz­gazdálkodási társulatokat, épí­tőipari vállalatokat, mezőgaz­dasági nagyüzemeket. Vannak olyan termelőszövetkezetek, amelyek kikalkulálták; eszkö­zeik felújításához érdemesebb a gazdasági társulást igénybe venni, mint saját javító appa­rátust fenntartani, a sokféle — nehezen beszerezhető — al­katrész- és anyagkészletezési gondjairól nem beszélve. Így például az albertirsai — dán- szentmiklósi Micsurin Terme­lőszövetkezetből tizenhét MTZ- és ejy lánctalpas traktort kap­tak javításra. Nem zárkóznak el a városbeli üzemekkel való együttműködés elől sem. Így például a MEZŐGÉP gyáregy­ségével és a vasipari szövet­kezettel jutottak egyezségre bizonyos munkák elvégzésé­ben. Ez a kisüzem 135 fős gárdá­val látja el feladatát. Tavaly hatvanmillió forintos terme­lési érték előteremtésére fu­totta az erejükből és lehetősé­geikből. A munka hatékonysá­gára nem lehet panasz, hiszen a tervezettnél kisebb létszám­mal is sikerült elérni a kitű­zött célt. Segített ebben a bér­tömeggazdálkodás is, amely lehetővé tette, hogy ki-ki va­lós erőfeszítése mértékében — megkapja az őt megillető fize­tést. Ilyenformán a gazdasági társulás emberei különöseb­ben nem panaszkodhatnak, hi­szen az egy személyre jutó éves átlagbér 1983-ban ponto­san 58 ezer 161 forintot tett ki. Ehhez azonban hozzá kell ten­ni, hogy tisztességes nyereség- hányaddal látták el feladatu­kat, hiszen 8,5 millió forintos tiszta nyereség jelzi a főkönyv­ben fáradozásuk eredményét. Hírős törzsgárda 1984-re a tavalyihoz hason­ló tennivalókat körvonalaztak. Nyereségtervüket 8 millió 650 ezer forintban szabták meg. Számítanak a kialakult kollek­tívára, amelyből talán százan is vannak, akik a törzsgárda tagjai, és hűségesek régi mun­kahelyükhöz. Azon vannak, hogy ügyes piacszerzéssel, új üzletfelek megnyerésével kös­sék le évi teljesítőképességü­ket. Az ésszerű munkaszerve­zés, gyártáselőkészítés, az ok­szerű takarékoskodás sem ke­rüli el a figyelmüket. Ezt szol­gálja az a várhatóan három­millió forintot igénybevevő vállalkozás, amellyel a Bajcsy- Zsilinszky tértől tovább vi­szik a földgázvezetéket. Akkor a jelenlegi olajkazánok költ­séges üzemeltetését sikerülne gázzal felváltani. A vállalat igazgatója felkereste ezzel kapcsolatban a körzet tanács­tagját, Kürti Andrást is, arra kérve, támogassa és segítse a környékbeli lakosság hozzájá­rulását is megszerezni ennek az áldozatos fűtésmódnak a megvalósításához. A városért is Ez a ceglédi üzem — szerény méreteihez mérten — mindig tisztességgel kivette a részét a városfejlesztő, -szépítő tár­sadalmi munkából. Ott voltak A kút, a ceglédi „Danaidák kútja" még alszik. A kőbe fa­ragott nőalakok egykedvűen tartják vállukon korsóikat. A csövek bánatosan lekonyulnak a kis kőmedencék fölé, ame­lyekre rászáradt, megdermedt a moha, az algalepel. Ziman- kós az idő manapság Ceglé­den, északról, északnyugatról fújnak a szelek, megült a hó az utcák kövén, megdermesz- tette a fagy a földutak görön­gyeit. A strand, helyesebben a gyógymedencét körbevevő épü­let csatornáin ölnyi jégcsapok nyújtózkodnak. Hogy le nem szakad súlyuktól az eresz! Ugyan, ki az erősebb? A jég­nek ellenálló ereszcsatorna, vagy a lúlyemelők, akik egy házhosszal' arrébb, a tornacsar­nok előtermében, az üvegfal mögött edzenek? Korongfor- ma nehezékek a meghatározott méretű rúdon. Emelik, rugóz­nak vele, kéz- és lábgyakorla­tokat végeznek, kilökik. Az ereszcsatorna megadóan tűri terhét, nem sportból: muszáj­— a többi között — tavaly a városi tornacsarnok építésénél, ahol például az ablakemelő szerkezeteket ők készítették el. Bölcsődék és óvodák emlegetik elismeréssel önzetlen segítség- nyújtásukat. A szociális ott­hon korszerűsítésében is részt vesznek, s általában nem ide­gen számunkra semmi olyan tevékenység, amellyel Cegléd további fejlődését szolgálhat­ják. Megyei tanácstag fogadóórái Cegléden a városi tanács tit­kárságán fogadóórát tart szer­dán, február 1-én reggel 9 órától déli 12 óráig Bán Lajos megyei tanácstag. bői. Ha kisüt a nap, úgyis jaj a jégcsapoknak. Vörös folt, fekete folt a ceg­lédi járdákon. Ki sóval, ki táp­sóval „irtja” a balesetveszélyes jeget. Mostanában mintha job­ban fogyóeszközzé vált volna a gipsz a kórház baleseti se­bészetén. Gipszcsizma, gipsz­ből bokafogó, lábszárvédő, kar­mantyú konyákig — a kárval­lottak több heti viselete. A mondás szerint peches ember ne menjen a jégre. A baleseti- sek szerint az se, aki szelebur- di, vagy kora, egészségi álla­pota inti óvakodóbb közleke­désre. Tél van tulajdonképpen, ré­gen várt tél. A város úgy ahogy van, alapjában véve örül a kis hónak, a kerti föl­det befedőnek, a veteményt védőnek, a hangulatot adónak. Január van, most volna az ide­je, hogy kitombolja magát a tél. Ám ez a tél mintha a ma­ga módján már mulatni is el­felejtett volna. Csak hébe-hó­ba vicsorog, mutogatja a foga fehérjét. Földi Lászlóné, az abonyl postahivatal kézbesítője a mi­nap Véglegesen „szögre akasz­totta” jókora bőrtáskáját, amelyben húsz esztendőn ke­resztül lapultak jó és rossz hírek, üdvözlések egyaránt. Borika, Borika néni — mert így szólították többnyire mun­katársai és körzetének lakói — nyugdíjba megy. A fürge mozgású, halk szavú asszony­nyal az első „szabadnapján” beszélgettünk. — Hogyan telt el az utolsó munkanap? Virágcsokorral A kérdés hallatán arcába szökött a vér, látszott, hogy valami összeszorítja torkát, de aztán összeszedte magát. — Ugyanúgy dolgoztam, mint két, vagy tíz évvel ez­előtt. Igyekeztem nem gon­dolni másra, csak a munkám­ra. Ez azonban végül is nem bizonyult tartósnak, mert ké­sőbb körzetemben ez is, az is figyelmeztetett, milyen nap köszönt rám. A napközi ott­hon konyháján virágcsokorral vártak az asszonyok és köny- nyezve köszönték meg mun­kámat. Hirtelen fel sem tud­nám sorolni, mennyien visel­kedtek hasonlóan, mennyi kedves figyelmességben volt részem. Délután munkatár­saim hasonlóképpen fogadtak, ki ezzel, ki azzal kedveske­dett, sőt, amikor hazafelé in­dultam, egészen a kapuig kísértek. Ekkor r»ár betelt a pohár, elérzékenyültem és könnyes szemmel léptem az utcára. I Földi Lászlóné akkor vállalt először munkát, amikor férje beteg lett és leszázalékolták. Tulajdonképpen ő lett a csa­ládfenntartó. Abban az idő­ben még éltek idős szülei, te­hát róluk, a beteg házastár­sáról és három gyermekéről kellett gondoskodnia. Haj­nali 5 órakor ébresztette az óra, rendet tett, ellátta hoz­zátartozóit. később a kis há­zi gazdaságot és ezután in­dult dolgozni. Sosem késett el. Első munkahelye a helyi konzervtelép volt, rövid idő után, pontosan 1964. febru/r 4-én átpártolt a postához. Kezdetben hírlavkézbesítő- ként foglalkoztatták, később úgynevezett mindenes lett, majd 1967-ben került egyesí­tett kézbesítőnek. Ö volt az első női „pénzes postás” az abonyi hivatalnál. Nehezen fogadták miaguk közé akkori férfi kollégái, de bebizonyí­totta, hogy kénességei nam rosszabbak a többién.él, és fi­zikailag is elbír annyit, mint más. Azóta naponta 14-15 ki­lométert tett meg, sőt olykor többet is. A kézbesítendő anyag mindig sok volt, mert Aboni/nak az a része lett a körzete, ahol a legtpbb leve­lező ember lakik. — Szerette a munkáját? — Nagyon. A férjem kez­detben gyakran mondogatta: keress valami más munkahe­lyet, ahol fedél van felet­ted. Szó se lehet róla — mondtam. — Én csak kint, a szabadban, az emberek kö­zött érzem jól magam. Nincs szebb az életben a bizalom­nál. Sokan egészem belső, félt­ve őrzött titkaikat felfedték előttem, tudták, hogy nem adóim tovább. A jó postás mindenkit meghallgat, de nem beszél. A többsége igen Ám a népszerűségnek ez csak az egyik oldala. A má­sik a pontos, becsületes mun­ka és ő erre nagyon ügyelt. Ha valamilyen rajta kívül álló akadály nem volt. szin­te percnyi pontossággal ér­kezett mindenkihez. — Az ifjabb generációnak milyen tanácsokat ad, vagy adna? — Szeressék ^z embereket és tekintsenek mindenkit egyenrangúnak, ne tegyenek kivételt senkivel! — Az immár volt mun­katársai hajlamosak, hogy ilyenek legyenek? Ady-versben megénekelt égigérő giz-gazok jócskán ta­lálhatók a városban. Az idei tél egyébként sem kedvez a rendetlenségnek, lomnak és kosznak, mert a hó nem nyújt oltalmat, nem fedi be azokat. Mivel nincs számottevő hó, a fehéres alapszínből nagyon éktelenül rikítanak a gyomok. Jellegzetes kép fogadja az autóst a felüljáró környezeté­ben, ahol a nevezetes Malom- tó-szél található. A törmelé­kes talajok, gyommagvaktól hemzsegő borítóföldek nagyon gazdagon adják a gyomokat, így azok irtása ilyen helye­ken alapvető fontosságú. Akár, ha ősszel le kellett volna ezeket perzselni, eset­leg lekaszálni. Esetenként úgy áll a dolog, hogy lennének vállalkozók, koordinátorok, de mert a lelkesek nem rendel­keznek döntési joggal, az egész megfeneklik. Hasonlóan elszomorító lát­vány az építkezési területek számára 1 sválasztott felületek gyomtengere. Csúf látvány így tél időben, a Rákóczi út és a Kossuth Ferenc utca egy ré­sze, továbbá a Széchenyi út találkozásában az emberma­gasságú gyom. é Szerencsére a pézsmafű ér­tékes olajos magot terem, ezért a madarak szívesen p’- hennek meg a törpe fácska méretű gyomok ágain. Bősé­ges táplálékot nyújt a vere­beknek, tengelicéknek, város­lakóvá vedlett mezei pacsir­táknak. Bizonyára nem a madárvé­delem, a madarak szeretete az elsődleges szempont, hogy így maradtak a jelzett terü­letek. Annak más módja -is — Többsége igen. A kézbesítő asszony pontos, becsületes munkáját munka­adója is sokra becsülte. Sza­vak helyett a legjobb bizo­nyíték erre, hogy kétszer megkapta a Kiváló dolgozó kitüntetést, egyszer pedig igazgatói elismerésben része­sült. Hogy mi lesz ezután? Most kicsit pihenni akar. A közeljövőben, életében elő­ször üdülni mehet, férjével két héten át Hajdúszoboszlón pihenhetnek. — Aztán ránik köszönt a tavasz és veteményezni kell a kertben, s hadd tegyem hozzá, hogy öt unokám van, akik nagyon kedvelnek és én is őket. Szeretnék sokat ve­lük lenni. Nem fog unatkozni Tehát, egyelőre nem fog unatkozni. És amikor mind­ezt elmesélte, nyomban Imz- zátette: rövidebb időre na­gyon szívesen vállalkozik volt munkatársai helyettesítésére. Biztos szívesen viszontlát­ván. így lehetőleg ne tegyük a parkokat, építési és szaná­lási területeket a madarak te­rített asztalává, mert nagyon rontja a városunk esztétikai arculatát. A tízezres nagyságrendű verebek, de még inkább a csodás szépségű tengelicék, melyek közel 800-an élnek ebben az övezetben — más úton is megtalálják a táplá­lékukat: a pézsmafű kórók feleslegesek. S. D. A Tápió-vídék néprajza A ceglédi Kossuth Múzeum ajtaján az épületben folyó kor­szerűsítés, felújítás miatt hosz- szú ideje ott az elnézést kérő jelzés, miszerint vendégeket most nem fogadnak, zárva a kiállítás. Az állandó kiállítást az emeleten még nem láthatja a közönség, a termekben még van mit tenni. A földszinti részen viszont február 3-tól már lesz figyelemkeltően szép látnivaló. A Tápió-vidék néprajza címmel fotóbemutató nyílik. A képanyagot néprajzkutatók készítették, anyaggyűjtő út­jaik, munkájuk során: ár. Ikvai Nándor, Kocsis Gyula és Rá- duly Emil. A kiállítást Bihari József, a Pest megyei Múzeu­mok igazgatója nyitja meg feb­ruár 3-án pénteken, délután 15 órakor. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) (e. k.) Cserepakk a könyvbarátoknak Az SZMT Teleki utcai körzeti könyvtára a városi és környékbeli üzemek, intézmények letéti könyvtárait segíti. Több mint ötvenezer kötetet kínálhatnak olvasmányként, szakiro­dalom is bőven akad a kötettömkelegben. A képen: dr. Zsámberger Györgyné és Deáki Endréné a PENOMAH letéti könyvtárának cserecsomagot állít össze. Apáti-Tóth Sándor (elvétele Mutogatja a foga fehérjét ják! Madarak terített asztala ß

Next

/
Oldalképek
Tartalom