Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

1984. JANUAR 29., VASÁRNAP Karneválherceg Változatos, gazdag progra­mot ígér a hagyományos ka­posvári farsangi napok ren­dezvénysorozata, amsiyre he­tedik alkalommal kerül sor január 30. és február 6. között. • Az egyhetes vigasság janu­ár 30-án este a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Mű­velődési Központban a Molnár dixieland együttes műsorával veszi kezdetét. Épül-szépül az Operaház A Magyar Állami Operaház rekonstrukciójánál a díszítő-, festő-, aranyazómunkálatok, valamint a tetőszerkezet teljes felújítása befejezéshez közele­dik. Sanzonest a szentendrei Nosztalgiában .Illik néki a mimét...” V „Nagy, intelligens, sokolda­lú művésznő ö, aki a dizöz, a drámai és operettszínésznő jelességeit egyformán egyesíti magában. A szűk, fényes szín­házacska Medgyaszay ének­számai után valósággal dör- gütt az ujjongó tetszéslármá­tól. Ilyen ovációkat nagy szín­házakban is ritkán hallani.” A fenti sorokat Kosztolányi Dezső írta 1907. október 13-án a Budapesti Napló hasábjain egy akkor huszonhét esztendős énekesnőről, akit egy másik írásában „a dal színésznője”- ként emlegetett Medgyaszay Vilma — mert róla van szó —1 a századelő, a nagy és merész újdonságok korának egyik merész és új jelensége volt, akinek nem kevesebb köszön­hető, mint hogy a frissen fel- virágzott kabarékban megho­nosította az irodalmi igényű szöveg és a művészi rangú ze­ne összefonódásából létrejött dalt, francia kifejezéssel: chansont, s ami ennél is fon­tosabb: nem idegen anyagból dolgozott, hanem hazaiból. A legjobb fiatal költők, Adytól Szép Ernőig, Babitstól Heltai Jenőig, szívesen írtak neiká dalszövegeket, s a legjobb fia­tal komponisták, Szirmai Al­berttól Reinitz Béláig szíve­sen írtaik muzsikát ezekre a hol édesbús,an érzelmes, hol csípősen pikáns, hol egy-egy rövid dalocskában mély em­beri drámákat felvillantó ver­sekre. Hogy mi köze ennek a visz- szapillantásnak a szentendrei Nosztalgia kávéház sanzon­estjéhez. (Minden. Ezen az es­ten ugyanis Medgyaszay Vil­ma alakját idézi fel egy adott­ságaiban, tehetségében hozzá hasonló színésznő: Császár Angéla, akinek nem mond­hatjuk nagyobb dicséretét, Politikai könyvek Az igaz szó erejével Zrinszky László a meggyő­zés pszichológiájáról, pedagó­giájáról írt könyvet, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg. A szerző idézi Kádár Jánost, aki azt mondotta: „Mi annyian vagyunk, ahány embert iga­zunkról és a szükséges tenni­valókról képesek vagyunk em­beri szóval meggyőzni.” Meggyőzni is Hogyan lehet ezt az emberi szót megtalálni, s eljutni vele minden emberhez? Először is masunknak kell hinni abban, amit hirdetünk, bizonyosságtu- datunk kell hogy legyen, meg kell győződnünk igazunkról — mondja a szerző. Példákat hoz fel a meggyőződésről, amely lehet többféle: világnézeti, po­litikai, erkölcsi, de lehet tudo­mányos, esztétikai. A lényeg az igazságban való hit, az a meggyőződés, hogy bizonyos vagyok valamiben, például ab­ban, hogy érdemes jól, becsü­letesen dolgozni, vagy biztos vagyok benne, hogy barátom nehéz helyzetben is kitart mellettem. A meggyőződés, a bizonyosság már fél siker. Milyen legyen a módszer, amely elvezet bennünket a si­kerhez? Egy-egy kérdést sok­oldalúan, árnyaltan kell meg­mutatni, vitatkozni az ellenfél nézeteivel, szilárdan képvisel­ni álláspontunkat, elhatárolni minden más véleménytől, szembenálló nézetektől, maga­tartásmódoktól. Vagyis a kom­munistáknak, a marxizmus— leninizmus propagandistáinak nem egyszerűen tudniuk kell, amit meg akarnak tanítani, hanem emberi szóval meg­győzni is igazukról másokat. Vigyáznunk kell arra, hogy azok, akiket meg akarunk győzni, ne zárkózzanak el elő­lünk, ne húzódjanak vissza már első szavunkra, mert ha ez megtörténik, akkor lehetetlen még egyszer visszanyerni az elvesztett bizalmat. Kerüljük a fölényességet, teremtsünk de­mokratikus légkört, tegyük le­hetővé, hogy ellenfelünk­nek is módjában legyen néze­teit kifejteni, érvelhessen. Ügyeljünk arra is, hogy a ré­teg- és egyéni sajátosságok ér­vényesüljenek, a meggyőzés lépésnormái, az érzelmek ki­fejeződjenek. Idéz egy rövid részletet Platón Kratülosz cí­mű dialógusából, amelyben Szókratész Hermogenásszel folytatott párbeszédben lépés­ről lépésre közelíti meg azt a tételt, hogy az ember igazat mond-e, vagy hamisat. Az ér­zelmekkel kapcsolatban pedig hangsúlyozza: nem mindegy, hogy a beszélő érzelmi viszo­nya milyen a szóban forgó tárgyhoz, hallgatójához, ön­magához. Azonosulnia kell ve­le. A továbbiakban arról érte­kezik a szerző, hogy a propa­ganda milyen logikai sorrend szerint érveljen. Kevés érvet — sokszor, s megfelelő érve­ket kell használnunk, mert csak akkor érhetünk el sikert. Foglalkozik a hangadók, a vélsmányirányítók szerepével, a meggyőző előadás fontossá­gával. Számít az időtartam is. Az előadást akkor tehetjük változatossá — írja a szerző —, ha az elvont tételeket idejében megvilágítjuk, ha elemezzük az anyagot, ha enyhe derűt is viszünk be az előadásba, s ér­dekesen vetjük fel a tárnát, magunk is átéljük azt, amit mondunk. Ezért lehetőleg ne kéziratot olvassunk fel, hanem szabadon tartsuk meg az elő­adást, beszéljünk kötetlenül. szinte csevegve. Vagyis a meggyőző előadás nem más. mint a meggyőző tartalom, szövegszerkesztés, nyelvi for­ma és beszédkultúra, nem utolsósorban a hallgatósággal emberi kapcsolatot teremtő előadói magatartás egysége. Érzelmi hatás Végül a vitamódszerről, a hatástervezésről közöl néhány hasznos tanácsot. Bár vélemé­nye szerint szűk lehetőségek vannak meggyőződésünk át­adására. arra, hogy mindenki­hez közel kerüljünk, mert so­kan elzárkóznak, érzelmeiket elleplezik. A tudatosság mel­lett az érzelmi hatásról sem feledkezzünk meg. Ez a tanul­sága Zrinszky László könyvé­nek, amelyet haszonnal forgat­hatnak a Propagandisták, s mindazok, akiket érdekel az igaz szó. Gáli Sándor Császár Angéla mint hogy Kosztolányi a fenti sorokat az ő mostani műsora után is írhatta volna. A Nosztalgia hangulatos kis pincehelyisége is dörög a tap­soktól a mintegy hetvenper- ces műsor után, és a fiatal színésznőről is elmondhatjuk: benne egy sajátos előadói egyéniség testesül meg, mert — vegyük megint segítségül Kosztolányit — „Nemcsak elöadóműv észnő, és nemcsak énekesnő, hanem több ennél: a dal színésznője.” A műsor természetesen fel­idézi Medgyaszay Vilma leg­sikeresebb dalait, Babits gá­láns versétől — melyben meg­írta, hogy „Illik néki a mi­nét”, azaz a menüett illik Medgyaszay Vilmának — Bartók és Kodály népdalfel­dolgozásáig. Ady—Reinitz Egyedül a tengerrel című da­lát éppoly mély átéléssel adta elő, mint Kodály feldolgozá­sát, A tücsök lakodalmát, vagy Bartók Fekete főd-jét. Ahány dal, sanzon, kupié, annyiféle szín, hangulat, ki­fejezési mód és eszköztár. De legalább ennyire fontos a mű­sor komplexitása és remek korfsstő színei. Nemcsak egy nagy előadóegyéniséget idéz egy nagy előadóegyéniség, ha­nem azt a korszakot is. mely­ben ez a művész működött, s érzékeltetni tudja, miért, mi­től, hogyan is lett ez a mű­vész olyanná, amilyennek ko­ra ismerte és elismerte. A Nosztalgia pincetermében esténként talán harmincán nézhetik meg ezt a kezdemé­nyezésnek is remek műsort (a kávéház tulaját. Éliás Tibort, külön dicséret illeti a produk­ció létrehozásában és életben tartásában végzett munká­jáért) —, de ez a kitűnő ösz- szeállítás és ez az egészen ki­váló előadói teljesítmény megérdemelné, hogy — inti mitá'sának veszélyeztetése nél kül— nagyobb nyilvánosságot is kapjon. Takács István Művészet és mesterség Beszélgetés Láng István zeneszerzővel, a zeneművészeti szövetség főtitkárával Láng István zeneszerző, a Magyar Zeneművészek Szövet­ségének főtitkára, a Zenemű­vészeti Főiskola kamarazene­tanára, az Állami Bábszínház zenei tanácsadója. O Operákat, balettzenéket, szimfóniákat, fúvós kamara- és szólódarabokat sorol fel ne­ve mellett a lexikon. Az ön élete annyira egybeforrott a ze­nével, hogy feltételezem, mu­zsikuscsaládból származik. — Pedig apám revizor, anyám könyvelő volt. Igaz, szerették a zenét, jártak ope­rába, hangversenyre. Apám harmincéves korában került olyan helyzetbe, hogy vehetett magának egy zongorát, és meg­tanult játszani.’ A hangszert örököltem. Hatéves koromtól taníttattak, nem igazán szeret­tem játszani, a tanárom sem volt jó. Aztán jött a háború. Tizenkét éves voltam 1945- ben, amikor újra zongorához ülhettem. Már késő volt. Ha­mar világossá vált, hogy elő­adóművész nem lesz belőlem. A koncertek, a Károlyi-kert hangversenyei a karmesterség­hez csináltak kedvet, majd komponálgatni kezdtem. Sztra­vinszkij modorában. Tizenhét évesen felvettek a karvezetői szakra, egy év múlva a zene­szerzőire. 9 Mégsem zongoradarabokkal jelentkezett. Sok fúvószenét írt, szólókat, kamaraműveket. Nagy szerepe volt a magyar fúvósmuzsíka fellendítésében. — Szép volna, de nem így ment. Nagyszerű fúvósaink vannak, ők inspiráltak, kérték, írjak számukra. Amit a fúvó­sokról tudok, a hangszerekről és főleg a hangzásvilágról, azt a Magyar Fúvósötösnek és né­hány szólistának köszönhetem. Van egy előadói gárda, egy at­moszféra, amely új hangzások keresésére ösztönöz. Első fú­vósdarabomat is baráti kérés­re írtam: Pernye András kért zenét két altfurulyára (block­flőtére). Biztatott a Magyar Fúvósötös is.- Írtam három fú­vósötöst. szólót, duót, verseny­művet trombitára, klarinétra, fuvolára, oboára, fagottra ... 0 Kinek írt? A barátokat említette, de vannak-e más megbízók, zenekarok, akik Igényük? — Az embernek vágyai van­nak, és ha szerencséje is, ak­kor a megrendelés és a vágy egybeesik. Így történt a III. szimfónia esetében. A rádió néhány évvel ezelőtt már fel­kért, hogy írjak darabot a vi­déki zenei hetekre, mert azt akarták, hogy a rendezvény egy-egy új mű megszületését is jelentse, későn szóltak, más munkával voltam elfoglalva. Én darabokat csak akkor vál­lalok föl, ha percre pontosan adni is tudom. A suszterra is haragszom, ha nincs kész idő­re a cipőm. Bach is arra a napra írta meg a kantáta! amire rendelték, és nem más­napra. Számomra ez hozzátar­tozik a művészet és a mester­ség becsületéhez. Tavaly aztán Idejében szólt a rádió, és ne­kem már régi vágyam volt. Bizonyítványosztás előtt Félidei finisben hogy egy új nagy, szimfonikus művet írjak. Most sem lettem hűtlen önmagamhoz. A szim­fóniában jelentős a fagottszó­ló, az oboaszóló és fontos a négy pozaun (harsona). Tudo­másom szerint Magyarorszá­gon először történik meg, hogy egy szimfonikus műben a basszusfuvola hangsúlyos sze­repet kap. S Három operával jelentke­zeti a íiatal Lang István. Von­zódott a drámához, a színház­hoz. Hol a folytatás? — A színház, az opera élet- reszóLo elmenyem. Egyik dip­lomamunkám egyfelvonasos opera volt 1958-ban: a Pathe- lin mester. Lényegesen jobb volt, mint egy dipiomamunka, de lényegesen rosszabb az olyan darabnál, amit feltétle­nül be kell mutatni. Ennek el­lenére játszották az operaházi stúdióban. Aztán megírtam a Bernarda háza című operát. Elkészült még 1962-ben a Ma­rio és a varázsló. De az opera- színpadra nem tudtam betör­ni. Nagy ellenállás volt azzal szemben, amit én akartam. Az Operaház a nagy monstrumda­rabokat várta, támogatta. Szü­lettek is kiváló darabok. Előt­tem a kapu Sarkadi Imre Gyá­vája miatt csukódott be. Nagy kedvvel csináltam, de az ope­raház mást várt, abbahagy­tam. Hosszú évekig semmi. Ta­valy a tévé számára írtam egy operát abban a felfogásban, amelyben töretlenül hiszek. Mándy Iván Alom a színházról című regényéből készült a té­véopera, a forgatás előkészü­letei már megkezdődtek. Most látom világosan, hogy az én korai kísérleteimmel az volt a fő baj, hogy olyasmit szeret­tem volna a színpadon, amit csak a tévé, a film adhat: na­gyon rövid jeleneteket, gyors váltásokat, nem nagy tablókat. Úgy érzem, dramaturgiailag sikerült, majd elválik, mit mutat a képernyőn. 0 Mi a sorrend, a munka­rend az életében? — Erre azt szoktam monda­ni, hogy tanítok, zenei tanács­adó vagyok, főtitkára a Zene­művészek Szövetségének, és végül, de nem utolsósorban, remélem hogy zeneszerző is vagyok. Életbeosztás kérdése az egész. Kora reggel kelek, délelőtt komponálok. Minden egyéb utána jöhet. O Mi a szövetség álláspontja a zenészek, énekesek, zeneta­nárok elhelyezkedési problé­máival kapcsolatban? Hogyan vezetik le a feszültséget? — A feszültség levezetése nem a szövetség dolga. De az igen, hogy felismerje a gondo­kat. és javaslatot tegyen a megoldásra. Támogatjuk a kül­földi szerződéseket, mert úgy véljük, hogy a magyar zenei élet nagy baja a mobilitás tel­jes hiánya. A mobilitás hiá­nyát jelzi, hogy nincs mozgás a zenekarok között sem. Nem azt akarjuk, hogy az együtte­sek szétzilálódjanak, de a bel­ső frissítés jót tenne. Ma nyug­díjas állások vannak a zene­karokban. Pedig legalább olyan mozgás volna kedvező, mint a színházak között a szí­nészeké. Beszélünk zenész­többletről. De vidéken zeneka­ri, tanári állások maradnak üresen. Hogy ne így legyen, el kell érnünk, hogy a vidéki mű­vészek, zenészek, tanárok az ország zenei életébe bekap­csolódhassanak. Ezt szorgal­mazza a szövetség. A túlkép­zésről pedig az a véleményem, hogy az elhivatottakat nem le­het lebeszélni a pályáról, a tehetségeket nem is szabad. A főiskolának nem lehet az a szempontja a felvételnél, hogy milyen állása lesz a tehetséges muzsikusnak öt év múlva. Bo­nyolult a tervezés. Két éve például egyszerre hét fagottos végzett, azt hittük, ennyit nem lehet Magyarországon foglal­koztatni. L ehetett. Próbáljuk tervezni, hány zenészre van szüksége a magyar zenei élet­nek. De a tehetségek jelent­kezése tervezhetetlen. Budai Rózsa süRadiófigyelő Hihetetlenül gyorsan telik az idő. Ügy tűnik, alig pár napja adtunk hírt arról, hogy megkezdődött az iskolákban a tanítás, most pedig arról kell szólnunk, hogy félidei finisben vannak a gyerekek. A jövő pénteken ugyanis valamennyien megkap­ják az első néhány hónap tanulmányi eredményét igazoló könyvecskét, a bizonyítványt. Vajon lehet még addig javítani valamicskét? Trencsényl Zoltán felvétele CSALÁDTERVEZÉSI MO­DELL. Evekkel ezelőtt átéltem már egy — az egész országot foglalkoztató — vitát arról, hogy népességünk fogy, a tár­sadalom elöregszik, s nem biz­tosított nemzetünk fennmara­dása. Annak idején kevesebb szó esett közgazdasági kérdé­sekről, de a megoldás, a vita eredménye éppen ilyen intéz­kedések sora lett. Például megszületett a hároméves, fi­zetett gyermekgondozási sza­badság intézménye. A döntés azt a felismerést tükrözte ,a nők emancipáció­jával, munkába állásával egy időben nem gondoskodtunk arról, hogy a családok — legalábbis átmeneti ideig — intenzívebben törődhessenek a gyermekek megfelelő nevelé­sével. A gyermekgondozási sza­badság bevezetésének ered­ményeként, a lakáshoz jutás lehetőségének javításával a születésszám akkor emelke­dett. Azóta azonban a körül­mények megváltoztak. Az élet- körülmények nehezedtek, a nemzetközi gazdasági-politikai helyzetben sok a bizonytalan­ság, a gyermekgondozási se­gély vesztett eredeti értéké­ből. Az eredmény: a születé­sek száma oly alacsony, ami­re évtizedek óta— a gyes be­vezetésekor — sem volt pél­da. Ma negyven százalékkal kevesebb a szülő korban levő fiatal, mint amennyire a tár­sadalom egészséges arányai­nak fenntartásához szükség lenne. S ez a szomorú statisz­tika nemcsak azzal fenyeget, hogy ükunokáinknak már nem lesznek ükunokái, de az­zal a közeljövőben bekövet­kezendő problémával, hogy a társadalom munkakénes nem­zedékének annyi idős ember­ről kell gondoskodnia, ameny- nyit esetleg nem képes eltar­tani. Pásztor Magdolna most in­duló sorozatának legfőbb eré­nye, hogy e pillanatban, ami­kor a társadalom annyi más nehézséggel küszködik, ismét erre a kérdéskörre irányította a figyelmet. A műsor első részének résztvevői szinte valamennyi, a témával kapcsolatos véleke­désnek hangot adtak. Szeren­csére azok voltak többen, akik a bajok eredőjeként nem a fiatal nemzedék önzését, fe­lelőtlenségét. fogyasztásimá­datát jelölték meg, hanem mint a KISZ Központi Bizott­ságának munkatársa, a nehe­zedő életkörülményeket. A rossz, sokak számára kilátás­talan lakáshelyzetet, a gyer­mekneveléssel járó súlyos anyagi terheket és különösen a nők körében jelentkező tár­sadalmi, munkahelyi érvénye­sülési hátrányokat. Sok szó esett egészségügyi kérdésekről is. Kétségtelen, nagy vívmány, hogy ma a tu­domány lehetővé tette a csa­ládtervezést, méais úgy gon­dolom, ez esetben a legfonto­sabb kérdésekről terelné el a figyelmet, ha az ezután ha­vonta jelentkező folytatások­ban ezekről az egyébként valóban praktikus kérdések­ről esnék a legtöbb szó. A BÖRÖND. Naponta 35 órányi magyar nyelvű műsor­ról kell gondoskodniuk a rá­dió szerkesztőinek, s bizony ennyi csupa halhatatlan müvei megtölteni az adásidőt, aligha lehetséges. Vytaute Zlinskaite hangjátéka sem tartözik a fe- léjthetetlenek közé. Túlságo­san egyszerű a sztori, s mon­danivaló gyanánt is csak any- ryit kínál, hogv érzelmi kap­csolataink melyebben élnek, bennünk annál, mintsem azt hinnénk. Talán igaztalan lenne a sommás ítélet, a szigorú mér­ce, ha ez a mű valamelyik írói terveket szövögető ifjú honfitársunk zsengéjeként ke­rült volna hangszalagra. De ezt a Berényi Gábor rendezte hangjátékot szívós munkával, a világirodalomban kellett megkeresni. Csulák András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom