Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. JANUAR 28., SZOMBAT 3 Munkósőregység-gyülések a megyében Helytállás munkában, közéletben Valami újnak, frissnek, hasznosnak a kialakulása Üres erszénynél késéi a bánat Mint az első oldalor is közöljük, tegnap folytatódtak Pest megyében a munkásőr- egység-gyűlések. Cegléden, Gödöllőn és Vácott tartották meg évzáró-évnyitó összejövetelüket a munkásőrök. Az MSZMP Központi Bizottságának és a kormánynak a jókívánságait, valamint a Pest megyei pártbizottság elismerését tolmácsolta Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka, Vác és Dunakeszi városok, valamint a vonzáskörzetükbe tartozó harmincnégy község munkásőreinek a DCM kultúrtermében megtartott zászlóaljgyűlésén. Rónai Árpád, Dunakeszi város pártbizottságának első titkára elnökölt az eseményen, s külön is köszönötte a vendégek között Borbély Sándort, dr. Arató Andrást, a megyei pártbizottság titkárát, Fehér Béla megyei munkásőrpa- rancsnokot, Weisz Györgyöt, Vác város tanácselnökét. Mlatilik György egységparancsnok adott számot az elmúlt évi munkáról, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy a munkásőrök a különféle választott tisztségekben, a gazdasági munkában és a közéletben is példamutatóan helytálltak, s eredményesen vettek részt az ifjúság hazafias honvédelmi nevelésében. Dr. Olajos Mihály, Vác város pártbizottságának első titkára ünnepi beszédében elmondta: aki a munkásőri pártfeladatot teljesíti, az örökre elkötelezett ember marad, ezért is tartják a városi és községi pártszervezetek fontos feladatuknak az állományépítés segítését, a munkásőrök tevékenységének értékelését. Az egységgyűlésen 19 fiatál munkásór tett esküt, majd a Forte gyár politikai és gazdasági vezetése szalagot adományozott a zászlóalj csapat- zászlójára. ★ — A szocialista verseny nagyon hatékony eszköz az egység előtt álló feladatok megoldásában, új irányelveit a gyakorlatban kipróbáltuk. A sok kiváló eredmény közül kiemelem híradó alegységünkét: a megyei versengésben ötödik alkalommal kerültek az első helyre — mondotta parancsnoki beszámolójában Kósa Sándor, a Mészáros János munkásőr zászlóaljnak a ceglédi sportcsarnokban tegnap megtartott egységgyűlésén. A meghívott vendégek sorában jelen volt Kárpáti Ferenc altábornagy, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, miniszterhelyettes, a város országgyűlési képviselője: Balogh László, a Pest megyei pártbizottság titkára. Ünnepi beszédet mondott Bállá János, a Cegléd városi pártbizottság első titkára. A gyűlés megható perceinek sorába tartozott, amikor az abonyi úttörő munkásőrök köszöntötték a zászlóaljat, illetve amikor néma felállással adóztak a tavaly elhunyt Mészáros István nagykőrösi alapító munkásőr emlékének, s amikor a leszerelők és tartalékállományba vonulók nevében Orosz Ferenc, a DÉTÉV személyzeti osztályvezetője átadta fegyverét Bagi Sándornak, az ÉVIG ceglédi gyárában dolgozó üzemmérnöknek, aki a most esküt tett munkásőrök nevében fogadta meg: a fegyvert elődeikhez méltóan ők is a párt és a nép szolgálatában használják. ★ Gödöllő és környékének munkásőrei, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával kitüntetett Kobzi János munkásőregvség évzáró gyűlését tegnap délután az Agrártudományi Egyetem A felnőtt és a gyermek körzeti orvosi ellátásról, mint kiemelt egészségügyi programról tárgyalt pénteki ülésén az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, valamint számos meghívott vendég, közöttük megyei főorvosok, körzeti orvosok, egészségügyi intézmények vezetői. Az Egészségügyi Minisztériumnak a tanácskozásra készített előterjesztése szerint hazánkban a jelenlegi tervidőszakban — és később is — az alapellátás továbbfejlesztése kap elsőbbséget. Ezt segíti az a körzeti orvosi hálózat, amelynek szervezeti keretei — a népesség számának és az emberek lakóhely szerinti megoszlásának megfelelően — aulájában tartották. Részt vett az eseményen Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Tóth József, a munkásőrség országos parancsnoksága alosztályvezetője és Kovács János, a megyei munkásőrparancsnok helyettese. Ott voltak a társ fegyveres testületek képviselői, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport küldöttei. Várnagy Attila, a Kobzi János munkásőregység parancsnoka mondta el beszámolóját, egyebek között azt, hogy kiváló eredménnyel zárták az esztendőt, az összevont kiképzési tervük megvalósítása jól sikerült. Ezután a város nevében Herczenik Gyula, a gödöllői pártbizottság első titkára, majd Barinkai Oszkárné méltatta elismerő szavakkal a gödöllői munkásőregység érdemeit, a szolgálatban tanúsított helytállását. Az évzáró és évnyitó mun- kásőrgyűlés szép mozzanata volt ezúttal is, amikor a leszerelők és a tartalékállományba vonulók nevében Ádám Mihály, az egyetem kommunális csoportjának részlegvezetője átadta fegyverét az esküt tett húsz ifjú társát képviselő Viczián Lajosnak, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet villanyszerelőjének. Befejezésül elismeréseket adtak át. már korábban kialakultak. A VI. ötéves terv célkitűzései szerint az egy körzetre jutó lakosságszámot nem szükséges csökkenteni, de a jelenlegi körzethatárokat felül kell vizsgálni. A városokban már az elmúlt tervidőszakban kiépült a körzeti gyermekorvosi hálózat, jelenleg az ellátás körébe bevonják a város környéki községeket is. Mára minden óvodának és általános iskolának van kijelölt orvosa és védőnője. Az írásos előterjesztéshez dr. Najzcr Alajos, az Egészségügyi Minisztérium főcsoportfőnöke fűzött szóbeli kiegészítést, majd széles körű, tartalmas vita bontakozott ki. Egy új kötöttárugyár létrehozása tetemes költségeinek a nagyobb hányadát — hozzávetőleg a hatvan százalékát — takaríttatta meg annak idején a Minisztertanács azzal, hogy az érintett főhatóságokkal, valamint a vállalatokkal fontolóra vétette: vajon nem kifizetődőbb-e — azaz: gazdaságosabb — a meglevő üzemek bővítésével, rekonstrukciójával létrehozni a kívánt termelőképességet, mint új beruházással? Hat a kényszer A számítások azt mutatták, jó volt az elgondolás — az elgondolás külföldi tapasztalatokra támaszkodott —, nem szükséges a képletes vagy szó szerinti kukoricaföldön gyárat emelni, a cél elérhető más módon is. Ezt a más módot választották, a többi között így került sor a Váci Kötöttárugyárban rekonstrukciós jellegű korszerűsítésekre különböző technológiai területeken. Ha egyetlen ilyen eset lenne az említett ügy a könnyűipar körében, s még inkább az ipar egészében, akkor is figyelmet érdemelne, mert követhető a példa. Szerencsére azonban, nem szabályt erősítő kivételről van szó, ám szabályról sem! Esetek csoportjáról beszélhetünk, amikből módszer formálható, bár igaz, ezt a módszert elsősorban a kényszer — a szűkebb beruházási lehetőségek kialakítása — kívánja, s csak másodsorban alakítja a józan fölismerés, az ilyen, nem egyszerű tartalékok feltárásának szükségessége. Esetek csoportjáról beszélhetünk, ugyanis példák az el sem kezdett, azaz ismételten fontolóra vett beruházásokra éppúgy lelhetők a nehézipar, mint a gév- és gépi berendezés g:iártása, a villamosgép- és -készülék-gyártás, a faipar területén. Ezek többsége ugyan az irányító politikai testületek, a felügyeletet gyakorló hatóságok ajánlása nyomán került újólag mérlegre a vállalatoknál — mivel a vállalati körben még mindig hat az a szemlélet, amely szerint a fejlesztés, a fejlődés beruházás —. ez azonban magát az eredményt nem kisebbíti. A megye mezőgazdaságában is szaporodnak a külön-külön megvalósított beruházások helyett a társulásos alapon létrehozot- i—wmr ii.r.'SMMaBwjKwciraiaagBM Pai Ismenti bizottság ülésen Körzeti orvosi ellátásról Évente 60-70 ezer ügyet intéznek. A megyében mintegy 250 vidéki hivatallal — tanácsok, földhivatalok stb. — tartják a kapcsolatot: két és fél telefonvonal szolgálja az összeköttetést. így aligha lehet azon csodálkozni, hogy a legreményíelenebb vállalkozások egyike, telefonon felhívni a Pest megyei Illetékhivatalt. Egyébként sem könnyű megtalálni őket. Csak a fővárost jól ismerők tudják, hol is van a II. kerület Rét utca 3. Az a kissé romos, alaposan megviselt külsejű épület, amely otthont adott két esztendeje az illetékhivatalnak. Tréfálkozhatnánk azon, mi lenne, ha Ismernék az utat, hiszen a hétfői és szerdai félfogadási napokon igencsak sokan keresik fel őket ügyes-bajos dolgaikkal... Csúszik a határidő — Az igazgatási, hatósági munkának ez egy sajátos területe — kezdi a beszélgetést dr. Vámosi Nagy Szabolcs, a hivatal helyettes vezetője. — Talán a büntetőjogot kivéve a jog valamennyi területén jártasnak kell lennie az érdemi ügyintézőnek, az adózás, az illetékkiszabás, az illeték- jogszabály csínját-bínját ismernie kell. Ami nem is mindig könnyű, a jelenleg is érvényben levő 1966-os illetékjogszabály már 33 alkalommal módosult. Itt házon belül tanfolyamokkal igyekszünk a naprakészséget elérni, azt, hogy egy szakmailag jó színvonalon álló gárda legyen az illetékügyek gazdája a megyében. — Gyakran éri a vád önöEififkalt jövedelmek, Beáztatott bélyegek á munkát a lakossá® iája két, hogy hosszadalmas az ügyintézés, több hónap is eltelik, míg pont kerül egy-egy eset végére ... — El kell ismernem, valóban nem mindig 30 nap az ügyintézés ideje, legalábbis az ügyfél számára nem, mert azért itt a stáb szorgalmasan dolgozik, az objektív körülmények azonban nem szolgálják az ügyintézés gyorsaságát. — Ezt hogy értsem? — Az elhelyezésre gondolok. A könyvelésen például tizenkeiten dolgoznak egy szobában. Ha ezen a kilátástalannak tűnő helyzeten változtatni tudnánk, csupán azzal, hogy kevesebben vannak egy- egy szobában, 20-30 százalékkal növelhetnénk a munkaintenzitást. A megoldást a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata is sürgeti, de ez ügyben csak a jószándék nem elég. Megfelelő helyiség pedig nincs a láthatáron! Letiltás tíz százalék — A kirótt illetéket idejében fizetilc-e a Pest megyeiek? Vagy talán csak a felszólítás használ? — Vétel, ajándékozás, vagy öröklés után mintegy 340 millió forint a bevételünk egy évben, csaknem 28 ezer tételt jelent. A döntő többség rendesen fizet, de a figyelmeztetett ügyfelek Is hamarosan rendezik az illetéket. Legfeljebb az esetek 8-10 százalékánál kell letiltáshoz folyamodnunk. — Az új jogszabályok gyakran a korábbinál kedvezőbb feltételeket adnak az állampolgároknak az illeték fizetésénél... — Nekünk pedig több munkát. A részletfizetések, a kedvezmények mind a nyilvántartásunkat növelik, szaporodik az akta. 1985 első felében arra számítunk, hogy a megyéből mintegy 4-5 millió adat várható az adózással kapcsolatban. Feldolgozáshoz sajnos nincs gépünk. — Említene érdekes eseteket a hivatal gyakorlatából? — Évente 10-12 kisiparost jelentünk fel adóeltitkolás — adócsalás — miatt, sajnos, kevés visszariasztó erővel. Egy érdi műszaki cikk kereskedő kettős könyvelést folytatott, valódi forgalmának csak 15 százalékát tüntette fel jövedelemként, 1 millió forintos adóhiányt találtunk nála, Du- naharasztin pedig egy művirágkészítő tevékenységét vizsgálták meg a szakértők, s kiderült. akkora anyagköltséget könyvelt el. ami után jóval nagyobb bevételre kellett szert tennie, mint amit bevallott ... — Találtak-e már hamis illetékbélyeget? — Nem, de olyat, amelyet újra fel akartak használni, igen. Elvileg ez is bélyeghamisítás. Egyébként nem nehéz felismerni a leáztatott és újraragasztott bélyeget, vastagabb, mint az „eredeti”. Csak postán át — Miért nehézkes a fel nem használt illetékbélyegek visz- szaváltása? — A rendszer egy kicsit valóban nehézkes. Hozzánk kell benyújtani egy kérelmet, nem fizethetjük ki itt helyben, csak postán küldhetjük vissza a pénzt, jókora késéssel. Sajnos, más megyékben akadt arra példa, hogy visszaéléseket követtek el a bélyegek visszaváltásánál, ezért volt szükség a szigorúbb, időigényesebb eljárásra... A tervgazdálkodás nem tartozik a hivatal erősségei közé, hiszen jószerével egyetlen dolgot, az adóellenőrzést tudják csak megtervezni. A többi — nem kevés — feladattal a megye lakossága látja el őket. S még egy érdekesség: ezeket az aktákat nem selejtezhetik, meg kell őrizniük, s tíz esztendő után átadhatnák a levéltárnak további megőrzésre. Hely hiányában azonban ez az átadás megoldhatatlan, így nem marad más hátra, minthogy saját maguk tárolják az aktahegyeket, amelyeket az idén is előreláthatólag több tízezerrel gyara- pít a megye lakossága. G. M. tak, megkezdettek, tervezettel?, azaz — fenntartva az óvatosságot, mert a jelek még nem vélhetők jellemző vonásoknak — bizakodhatunk valami ú'- nak, frissnek, hasznosnak, társadalmilag szükségszerűnek a kialakulásában. Erre az újra — nagy hiba lenne hallgatni erről — nem általában fogalmazódik meg a szükségszerűség igénye, hanem égető sürgősséggel, a továbblépés elengedhetetlen elemévé téve ezt az ú’’t. Az eredendő ok ennek az új gyakorlatnak az alkalmazására ott húzódik meg, hogy a megye termelő- ágazataiban, de elsősorban az iparban és a mezőgazdaságban, évek óta mérséklődik — részben gazdálkodási okok, főként azonban a szabályozóváltozások következtében — a fejlesztési források nagysága, s az ilyen célú pénzek mennyiségén az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás nem kü- lönítteti el a régebbi, az ún. klasszikus fejlesztési alapot. A forintösszeg persze így sem csekély, kézenfekvő azonban: nemcsak a vélt, hanem az erőteljesen indokolt fejlesztési szükségletek fedezetére sem futja abból. Éppefi ezért — ezért is — szeléktálni, azaz rostálni, rangsorolni kell. S elkerülhetetlen ez azért is. mert a közben megváltozott világgazdasági körülmények — nem kevésbé a január óta érvényes szabályozók — kétségessé tették, tehetik a korábban, évekkel ezelőtt elhatározott, s még el nem kezdett, vagy éppen az első szakaszban tartó — tehát megmásítható, átalakítható — fejlesztések érdemességét; gazdaságosságát, kifizetődő jellegét. Hozzászoktunk Van mit követni jó módszerként a megye gazdálkodási gyakorlatában! Rangsorolási megfontolásokra támaszkodva alakították ki például a Mezőgép Trösztnél a kovácsolás fejlesztésének korábbiaktól eltérő — a szétaprózott beruházásokkal szemben koncentrációra törekvő — útját. A nehéziparba tartozó vállalatok egy részénél — mint a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál — az élőmunka-szükségletet fogták kisebbre a megvalósítandó, s majdan vagy rövidesen üzemszerű termelésre fogandó fejlesztéseknél. A megye élelmiszeripari üzemeinek javánál — így egyebek mellett a tartósítóiparban — a rekonstrukciós jellegű műszaki megoldások élveznek elsőbbséget az új létesítmények ellenében. Bebizonyosodni látszik a szakemberek egy csoportja által már hosszú ideje hangoztatott vélemény, ami szerint az esetek egy részében a leggazdaságosabb fejlesztés az el sem kezdett beruházás! Az el sem kezdett, klasszikus értelmű beruházás, hanem helyette a jól irányzott, egy-egy részletet korszerűsítő — az ún. szűk keresztmetszeteket célba vevő — fejlesztés hozhat igazi hasznot, bizonyulhat a leggazdaságosabbnak. Első hallásra természetesen meghökkentően hangzik, hiszen ahhoz szoktunk hozzá, hogy a haladást üzem- és gyáravatásokkal mérjük —bár persze a mostani szűkös időkben is évente 3,5—4,8 milliár- dot ruháztak be a megye iparában, 2,5 milliárd forintot a mezőgazdaságban —, az ipar, a mezőgazdaság korszerűsítését, haladását beruházási számadatokkal is láthatóvá tegyük. Ennek a maga idejében nem is jogosulatlan gyakorlatnak vetett véget az az új értékrend, melyet a hazai munkateljesítmények megítélésében a cserearányok változása elkerülhetetlenül kialakított. Így már érthető — bár ne feledjük, rejlenek ebben negatívumok is! —, hogy a megyében csökkent a kivitelezés alatt álló, termelő jellegű építmények száma a legutóbbi két évben. Ezzel párhuzamosan erőteljesen differenciálódik a vállalati fejlesztési körbe tartozó pénzek elköltésének módja — a legutóbbi három-négy esztendőben például nagy ingadozásokat mutat az építési igények alakulása —, a korábbiaknál sokkal nagyobb anyagi erők koncentrálódnak a vállalatoknál a folyamatban levő • beruházások kivitelezésének meggyorsítására. Reálisabb tehát a fejlesztési magatartás, mint volt a hetvenes években, s ez akkor is igaz, ha persze a lépések lassúbbodását nem mindenütt tarthatjuk kívánatosnak. Vannak ugyanis a megyében olyan termelőhelyek, amelyeknél a fejlesztés, a minél előbbi beruházás egyszerre népgazdasági és vállalati érdek. Esetleg éppen olyan áron elérhető érdekérvényesítés ez, amit a másutt el sem kezdett beruházások tesznek lehetővé. Jó példát kínálnak erre a megyében a konvertálható export árualapot növelő — hitelre támaszkodó — fejlesztések. Szűküljön a kör Formálódik tehát egy űj beruházási. fejlesztési magatartás, némely tapasztalatok azonban változatlanul kérdőjelként magasodnak elénk, hiszen még mindig meglehetősen gyakran találkozunk irreális fejlesztési,, beruházási tervek dédelgetésé- vel, szinte csak egyetlen érvvel támasztva alá azokat: egyszer már elhatároztuk, akkor csináljuk ... Meggyőződésünk szerint a mai forrásszűke helyzetben is a jó megoldásoknak, a gazdaságos termeléskorszerűsítésnek nyíljék tág terepe, ennek azonban az is feltétele, hogy szűküljön ott a kör, ahol a haszon kétséges, vagy éppen bizonyos — csak éppen kimondani nem mert — a kudarc, a ráfizetés. Az el sem kezdett beruházás olykor valóban megoldás, ám lemond a"' valamiről mindig egyszerűt’- mint meglelni azt, ami he!"- ben és általános értelemben i előbbre visz. Mészáros Ottó Pedagóguslakások Foton A gödi Dunamenti Termelőszövetkezet építői készítik a Fóti Gyermekvárosban a kecskeméti házgyár elemeiből kialakított pedagóguslakásokat. A tíz lakás tulajdonosai előreláthatólag tavasszal vehetik birtokukba új otthonukat. Barcza Zsolt felvétele
