Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. JANUAR 21., SZOMBAT 5 A repülőtérnek Ingyen fény A repülőtéri kifutópályák vi­lágítása nagy villamos telje­sítményt kíván, és nagyon költséges. Forgaimas repülő­téren a világítást sötétben ál­landóan bekapcsolva hagy­ják, mert a fel- és leszállás közötti időszakokban való ki­kapcsolás lehetetlenné tenné az esetleges kényszerleszállást. Amerikai kutatók olyan vilá­gítótesteket fejlesztettek ki, amelyek a repülőgépek ref­lektorainak a fényét haszno­sítva biztosítják a kifutópá­lya kellő megvilágítását. Az új világítótestek — a pálya mentén elhelyezett, erős fényvisszaverő és fluoreszcens anyaggal borított felületek — áramot nem fogyasztanak, szerelésük és karbantartásuk egyszerű, és beruházási költ­ségük csak mintegy tíz szá­zaléka a hagyományos repü­lőtéri világításnak. Különbö­ző színkombinációban ké­szülnek. A szabadpiacon könnyen elkelt Amikor mind a három jól jár Alsónémedi szorgos lakói évtizedek óta nagy hozzáértéssel, szakértelemmel foglalkoznak a zöldségtermesztéssel. A Kö­zös út szakszövetkezet csaknem ezer tagot számlál, s mivel a falu lakossága ennek csupán négyszerese, majd minden csa­ládban akad szövetkezeti tag. Tétova lépések Illés György, a szakszövet­kezet elnöke mondja, tavaly óta új feltételek között dol­goznak a szövetkezet tagja': — A községben régóta be­vált, hagyományos rend ala­kult ki. Kora tavasszal min­denki újburgonyának valót vetett, s jó áron értékesítette még a nyár beállta előtt. Ek­kor másodvetésként különbö­ző zöldségek kerültek a táb­lákba, káposztát, karfiolt, uborkát termeltek a tagok. A megszokott rendet azonban felborította, hogy az utóbbi években egyre csökkent a burgonyatermés. Végül, a ta­laj regenerálódása érdekében és növényegészségügyi okok­ból, átmenetileg szüneteltetni kényszerültek a gazdák e be­vált kultúrnövény termeszté­sét. A tagok nehezen tudták eldönteni, milyen növényfaj­ták ültetésével használhatnák ki legjobban a tavaszi idősza­kot. — Ekkor alakult a Közös Út Szakszövetkezet s az Óc&a és vidéke Áfész közös vállalko­zásaként a Zöldorg, a felvá- sárlásra-értékesítésre hivatott gazdasági társulás. — A szakszövetkezet tagjai nem találtak áthidaló meg­oldást a burgonyatermés pót­lására — mondja Illés György. — Ahhoz, hogy korai zöldség­félékkel helyettesítsék az új­burgonyát, a gazdaságok át­szervezésére, sok kézi munká­ra lett volna szükség. Ezt azonban a már megszokott családi munkamegosztás nem tette lehetővé. Így sokan ku­koricát vagy szálas takar­mányt vetettek, s növelték az állatállományukat. Jövedel­müket a fő termények minél gazdaságosabb értékesítésével igyekeztek növelni. A fele jött be Pesti Jánosnak, a Zöldorg ügyvezető igazgatójának min­den szakmai tapasztalatát be kellett vetnie, hogy megment­se az új cég jó hírét. — Sajnos, a korábbi felvá­sárlási gyakorlat és a szerző déses fegyelem nem hagyott jó emlékeket a termelőkben A Zöldért s a , , különböző áfész-felvásárlók sokszor nem vették át a leszerződött árut,' mindenki tudja, mennyi fe­szültség, vita származott eb­ből. Mi arra törekedtünk, hogy megbízható kapcsolatot építsünk ki a szövetkezeti ta­gokkal. A minimális árakat garantáltuk szerződött part­nereinknek, s jó előre piacot kerestünk a terményeknek. A biztonságosabb értékesítésre szerződéseket kötöttünk a tar­tósítóiparral, s a környező települések kiskereskedelmi egységei is szívesen fogadták ajánlatunkat, összesen 170 va­gon zöldségféle értékesítésére kötöttünk szerződést, s a szö­vetkezeti tagok 160 vagon szállításáról biztosítottak ben nünket. — A burgonyatermés kiesé­se. s a szokatlanul magas sza­badpiaci árak azonban ke­resztül húzták számításainkat. Év végéig összesen 89 vagon káposztát, karfiolt s más szerződött terményt szállítot­tak telepünkre partnereink. A többit a szabadpiacon, jó­val magasabb áron értékesí­tették. S bár a gazdaságosság határáig igyekeztünk emelni a felvásárlási árainkat, nem je­lenthettünk konkurrenciát a Bosnyák tér számára. A fel­dolgozóipar felvásárlási árai erősen behatárolták lehetősé­geinket. Partnereinkkel kényte­lenek voltunk közölni, hogy a szerződött mennyiségnek csak ötven százalékát tudjuk szál­lítani, s még így is előfordult, hogy távoli településeken kel­lett felvásárolnunk, hogy a kötelezettségeink felének ele­get tehessünk. Fegyelmezetlenül A Zöldorg bármennyire is igyekezett megőr’zni piacait, bízva abban, hogy idén már biztosabban számíthat a szö­vetkezeti tagokra, akadt azon­ban olyan partnere, aki a szállítási nehézségek miatt az idén nem kívánt már vásárol­ni tőlük. Pedig a piacok meg­őrzése nélkül nem teljesíthe­tik legfőbb célkitűzésüket, nem lehetnek biztos, állandó felvásárlói a tagok terményei nek. — Csak annak köszönhet­jük hogy a múlt évi nyere­ségtervünket teljesítettük — mondja Pesti János, a gt igazgatója —, hogy két táp- es terményboltunk is van. Ezek forgalma — éppen azért, mert a burgonyából szárma­zó jövedelemtől elestek a családok —, váratlanul meg­nőtt. Sokan állattartással pró­bálkoztak, s a két üzlet bevé­tele a tervezett ötmillió fo­rint helyett 7 és fél millióra nőtt. A zöldségfelvásárlás te­rületén viszont nyolcmilliós forgalmat szerettünk volna lebonyolítani, de csak hatmillió forint értékű áru érkezett be tavaly év végéig. Körülbelül hetven szerződött partnerünk egyáltalán nem szerencsélte­tett minket megjelenésével a felvásárlótelepen. Ügy látszik, a szerződéses fegyelmezetlenség nem szün­tethető meg egyik napról a másikra. S bár az elmúlt év kudarcát látva, idén óvato­sabban szerződtek a gazdák a Zöldorggal, s csak száz va­gon zöldséget kívánnak ná­luk értékesíteni, nincs kizár­va, hogy idén ők húzzák a rö- videbbet. A szabadpiac árait ugyanis senki nem garantálja, s lehet, hogy nyáron már szívesen hoznák a helybéli felvásárlótelepre árujukat. Akkor azonban kevesebbet kapnak majd érte, mint a szerződött partnerek, akiknek már tavasszal garantálták a minimálára kát. S talán egy­szer majd kialakul egy min­denki számára elfogadható piaci egyensúly, ahol a terme­lő, az értékesítő, s esetleg még a vevő is jól jár. Márvány! Agnes Élelmiszer-szivattyúk Az Élgépnél tavaly új, importot helyettesítő termékek soro­zatgyártását kezdték meg. A savak, lúgok, vegyszerek vagy folyékony élelmiszerek adagolására alkalmas szivattyúk saját tervezés alapján készülnek. Belvízvédelem, csatornázás Két új utcát nyitnak Az útépítés, a belvízelveze­tés és a parcellázás foglal el központi helyet Tápiógyörgye községfejlesztési tervében. Az idén két kilométer hosszú utat akarnak építeni, továbbra is a lakosság társadalmi munkájá­ra támaszkodva. Nagy a házépítési hajlandó­ság a községben. A vasútállo­más mögötti részen, ahol a te­rület részben közművesített, kedvező lehetőség nyílik a par­cellázásra. Rövidesen két új utcát is nyitnak, egyelőre har­mincöt házhely kialakítására lesz lehetőség. Az új lakások kilencven százaléka összkom­fortos, központi fűtés beveze­tésével készül. A vízműtársulás befejezte a munkáját, de a bekötések kö­vetkeztében a talajvízszint erő­sen megemelkedett. Emiatt szükségessé vált, 2,8 millió fo­rint beruházásban nyílt elve- zetésű csatorna építése, hogy a károk keletkezését megelőzzék. A Tápióhajta Vízgazdálkodási Vállalat a munka kivitelezője, májusra tervezik a befejezést. Alkatrészgyártó nagybáfaéak A kicsin múlik, mit tud a nagy '■ Ki mennyivel járul hozzá a nyereséghez? Olt, ahol az egyik gyáregység ruhaneműt, a másik mondjuk vegyi­anyagokat állít elö, év végén egyszerűen meg lehet állapítani, ki, milyen mértékben járult hozzá az eredményekhez. Am a Telefongyár felépítése nem ilyen. A vállalati komplex tervben meghatározzák, hogy hol, milyen alkatrészeket készítenek, melyik gyáregység szere­li össze azokat, végül, amikor a készterméket eladják, már nemigen kereshető vissza, hogy az egyes gyárak mennyit adtak a nyereség­hez. Ami persze nem jelenti azt, hogy legalább körülbelül ne lehetne megítélni munkájuk milyenségét. A tekercsek 95 százaléka, az alkatrészek 80 százaléka, a nagykátai gyáregységben ké­szül. A Telefongyár 4500 munkásából 800-an dolgoznak itt (3000-en a törzsgyárban Budapesten, a többiek Bugyin illetve Sátoraljaújhelyen). Ti­zenkét év alatt a nagykátaiak hatszor nyerték el az élüzem címet, és Sarlai Rezső, a vál­lalat termelési főmérnöke sze­rint, nem is alaptalanul. A késés ellenére — Mivel a késztermékekhez a legfontosabb elemek Nagy- kátán készülnek, a gyáregy­ség munkája meghatározza a készáru kibocsátásának üte­mességét és minőségét. A törzsgyárban, az importalap­anyagok késői szállítása elle­nére is folyamatos lehetett a termelés, mert tavaly a har­madik negyedévtől kezdve Nagykátán 3—5 hónappal előbb jártak az alkatrész- gyárban a készáru-kibocsá­tásnál. A vállalat így hozhat­ta be a negyedik negyedév­ben lemaradásait és teljesít­hette tervét. A Telefongyár termelési előirányzata 2 milliárd forint felett van. Ehhez tavaly a nagykátai gyáregység dolgo­zói 740 ezer normaórát adtak, ami 0,4 százalékkal több, mint amennyit a terv előírt. Ahhoz, hogy ezt a többletet elérjék (ez biztosította egyébként a már említett előretartást), másfél éve folyamatosan ja­vítják a munkaszervezés, az anyagellátás, azaz a termelé­kenység színvonalát. Helyze­tüket súlyosbította, hogy az alkatrészgyárban a létszám- hiány tartósnak bizonyult, öt­tiz fővel mindig kevesebben voltak, mint ahány emberre a munkát szabták. Rugalmas átállás Sajnos, ez a létszámhiány érthető. Az itt dolgozók bére ugyanis kevesebb, mint amennyit a környékbeli vál­lalatoknál azonos munkakör­ben megkeresnek az embe­rek. Bár a vállalat idei bér- fejlesztési lehetőségei még nem dőltek el, az már biztos, hogy az alkatrészgyártók és a hasonló helyzetben lévő szer­számkészítők fizetését az át­lag felett emelik. Megfelelőnek ítéljük tevé­kenységünk rugalmasságát is — olvasom egy gyári jelentés­ben. Beszélgetőpartnerem, Vass Imre, a gyáregység igaz­gatója. Mit is jelent ez konk­rétan? — kérdezem tőle. — A piaci körülmények sok esetben módosították a? ere­deti programot, mást kértek a vevők, mást kellett gyárta­ni. Ehhez megfelelően év köz­ben 7—800 tételnél módosí­tottuk a saját, belső gyártási ütemezésünket is, ilyenkor a termelési osztály időben elő­készítette az átállást. A gyáregységben az alkat­részgyártás mellett a készáru­kibocsátás nem jelentős. (Itt készáru alatt nem a szó köz­napi értelmében vett készter­méket értik, hanem azokat amelyet a vállalaton belül to­vább már nem dolgoznak fel.) A terv szerint 8," millió fo­rint értékű készárut kelleti volna termelniük, ezzel •szemben mintegy 16 millió fo­rintot teljesítettek. — Hogyan? Inkább úgy kérdezném, miért. Vállalati szinten ugyanis arra ösztö­nöznek bennünket, hogy ahol az alkatrészgyártás nem köti le berendezéseink kapacitását, ott bérmunkát is vállalunk. Mintegy 3—5 százalékos bér- kiegészítéshez jutunk így. Sarlai Rezső tájékoztatása szerint, idén a gyáregység profilját tovább bővítik, azaz növelik a késztermékek ará­nyát a termékszerkezeten be­lül. Kérdésem-e, hogy válto- zik-e ezáltal a gyáregységek között kialakult munkameg­osztás, a válasz: alapvetően nem. Változik azonban az egyes gyáregységek önállósá­gának mértéke. A tavaly augusztusi szak- igazgatói értekezleten ugyan­is jóváhagyták a vállalaton belüli érdekeltségi és önelszá­molási rendszer ütemtervét. Vagyis: az első lépésben öt vállalati egységnél (köztük a nagykátai gyáregységnél isi kísérleti rendszert alakítanak ki, amit, ha beválik véglege­sen is bevezetnek. Mi való­sult már meg ebből, Vass Imre hogyan látja helyzetü­ket? Az egészhez igazodva — Szervezetileg valószínű­leg nem is teszünk, de nem is akarunk önállóak lenni, hi­szen termékeinket úgyis a Te­lefongyár venné meg. Ám ah­hoz, hogy az egyes gyáregysé­gek jobban ösztönözve érez­zék magukat a hatékonyság, a minőségi színvonal javításá­ban, bizonyos gazdálkodást önállóságra szükség van. A korábbi elszámolási rend sze­rint a vállalat egészén belül a költségek és a nyereség túlságosan is összefonódott. A nagyobb önállósághoz vezető úton mindenekelőtt a gyár- egységenkénti elszámolást kell kialakítani, ami persze nem megy egyik napról a másik­ra. Addig is azonban, önállóan szervezzük meg a termelé­sünket, s mi magunk készítő­jük a gyáregység terveit — az egészhez igazítva. Eller Erzsébet a családi és az iskolai nevelés. Csak hát jóval bonyolultab­bak ennél az erőszakos visel­kedés kiváltó okai, ennélfog­va a szelíd kéz egyedül nem képes elsimítani a ráncokat. Két erkölcs határán élünk. Emlegetjük elégszer, hogy tár­sadalmunk átmeneti jellegű, benne már több mint két év­tizede a szocialista termelési viszonyoknak van meghatáro­zó erejük. Igen ám, de a szo­cialista tudat kialakulása és megerősödése nem tart lépést a politikai, gazdasági, techni­kai fejlődéssel. A nagy törté­nelmi-társadalmi megújulás­sal — most csak a tudati ol­dalra figyelve — természetsze­rűleg jár együtt a múlt meg­haladására való törekvés, a régiek helyett új értékek te­remtése. Ránk most az jellem­ző,. hogy a régit1 már lerom­boltuk, az új fölépft^ében lse­dig nagyon lassan haladunk előre. A korábbi, főleg a paraszt társadalom például még föl­használhatta a közvélemény­ben rejlő nevelőerőt is. Mert az egyént, hányán megfeled­keznek erről mostanában, nemcsak a saját személyisége befolyásolja — a jogi törvé­nyekről nem is szólva —, ha­nem azok a magatartási min­ták és íratlan szabályok is, amelyeket a környezete, a közvélemény állít elébe. Ré­gen a kisgyerek elsősorban a felnőttek példáját látva-követ- ve nevelődött bele a társada­lomba, folyamatosan sajátítot­ta el azokat az erkölcsi érték­ítéleteket, amelyekre majd felnőtt korában szüksége lesz. Az egyén magatartását nem­csak a család ellenőrizte, ha­nem a közvélemény is, és a viselkedést aszerint ítélte meg. hogy az összhangban áll-e a közösség céljaival, érdekeivel. Ma viszont mit várhat a ne­velés a közvéleménytől, pél­dául a fiatalkori erőszakosság visszaszorítására? Vajmi ke­veset, hiszen jóformán nin­csen nálunk egységes pedagó­giai közgondolkodás. Az embe­rek egy része, ingerült vá­laszként a neveletlenség sza­porodó tüneteire, kemény szi­gort, büntetést követel, mások viszont — a pedagógia helyes elveit eltorzítva — azt próbál­ják elhitetni, hogy a gyerek­nek teljes szabadságot kell adni. azt csináljon, amit akar mert csak így bontakozhat ki az egyénisége. ELEVENBE VÁGÓ társadal­mi kérdés a fiatalok egy ré­szének agresszív' viselkedése. Ha a közösségi eszme háttér­be szorul a társadalomban, és az emberek bizonyos csoport­jainál az individualista törek­vések kerülnek előtérbe, ha a közvélemény elnémul vagy közömbös lesz alapvető kérdé­sekben. akkor végül is mi emel gátat az önzésnek, az erőszaknak? Kellenek a pedagógia és a pszichológia kis lépései is az erőszakos magatartás vissza­szorítására, de társadalmi mé­retű javulás a szocialista tu­dat térhódításától, a szocialis­ta erkölcs hadállásainak meg­erősítésétől várható csupán. P. Kovács Imre Neveletlenek SZAPORODNAK fiataljaink viselkedési zavarai — pana­szolják a felnőttek — az isko­lában, az utcán, de még a csa­ládban is. Ki nem hallott még meghökkentő eseteket a tizen­évesek durvaságáról, garázda­ságáról, trágár beszédmódjá­ról? Aki rendszeresen megfor­dul fiatalok között —, de ele­gendő élményt kínál egy ki­adós séta is az utcákon —, az tanúsíthatja; hogy az ismerő­söktől hallott történetek ép­penséggel nem légből kapottak. Az ifjabb nemzedék mostani durva viselkedése, úgy látszik, társadalmi rendszerektől füg­getlen kortünet, amellyel ide­haza is szembe kell néznünk. A kultúrálatlan viselkedés­nek számos oka lehet, ezeket sürgősen fel kell tárni, csupán azt ne tévesszük szem elől, hogy az ember magatartása, a mi esetünkben a gyerekek egy részének • kifogásolt * durvasága társadalmi termék, tehát mé­lyebb okokra vezethető vissza, mint az egyéni alkat vagy a manapság oly tetszetősen hangzó kordivat. Az ifjúság arculata minden korban olyan, amilyenné a felnőttek keze és példája formálja. Ifjúságunk viselkedési zava­rai tehát nem függetlenek a társadalmi környezet zavarai­tól. Mert ha a nagy társadal­mi környezet régióiban sincs minden rendben, ha mind töb­ben elhajítják az erkölcsi kö­tőféket, akkor a tizenévesek hogyan lehetnének különbek, mint a felnőttek? Pedagógusok és pszichológu­sok egyaránt azt vallják, hogy mindenekelőtt a kedvezőtlen családi körülmények vezetnek a társadalmi beilleszkedési fo­lyamat korai zavaraihoz, ami iskolás korban a nehezen ne­velhetőségben nyilvánul meg. A rossz családi környezet, a szülők neveletlensége, durva­sága, nemtörődömsége, léha életvitele, szeretet nélküli ma­gatartása az egyik gyerekben gátlást, szorongást, félelmet kelt, a másiknál — aki való­színűleg erősebb egyéniség — erőszakos indulatot vált ki, ami előbb-utóbb átcsap ag­resszív viselkedésbe. Az agresszív magatartás a pedagógiai szakirodalomban gyűjtőfogalom. A jelenség ugyanis nemcsak verekedés­ben, iskolai, utcai vagy mun­kahelyi garázdaságban ölt tes­tet. A szóbeli erőszakosság is agresszió, neveletlenség: a durva beszéd, az útszéli trá­gárság, az ordibálás, a felnőt­tekkel szembeni tiszteletlenség stb. Roppant nehéz megtalálni a betegség elleni gyógyírt. Egye­lőre ott tartunk, hogy a peda­gógusok. a szülők többnyire csak kérdezni tudnak a nehe­zen nevelhető, illetve agresz- szív gyerekekkel kapcsolatban, s a válasz — mely legtöbbször a lélektan tudományának a várából hangzik el — egy-egy gyerek esetében lehet hatha­tós, de magát az elharapódzó jelenséget nem szorítja vissza. Az, hogy nagy figyelmet for­dítsunk a sérült személyiségű fiatalokra, és a velük való fog­lalkozást hassa át a türelem, a szeretet, valóban jó tanács —* de hiszen régóta ismeri ezt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom