Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

1984. JANUAR 15., VASÄRNAP Miídsm 5 Gyalogos felüljáró épül , j‘~ jm' ...... ... J^r . .v, .rfÜSf - ; - ...^.. VAV... . .c. ,'w. . • Gyalogosok gondját enyhíti majd elkészülte után a Szentendrei út fölött Ívelő gyalogoshid. Az Út- és Vasútépítő Vállalat szakemberei hamarosan végeznek a szereléssel. Magasabbra került a mérte Költözködés után, ú j szerepkörben A költözködésnek már nyomát sem látni a volt dabasi járási hivatal épületében. Birtokukba vették a szobákat az új munkatársak, s csak az ügyfelek ácso- rognak még, bizonytalankodva a folyosókon, míg felfe­dezik, hol találhatják a keresett előadót. Az új állam- igazgatási szervezet — a városi jogú nagyközségi tanács — dolgozói közül sokan nem először éltek át hivatali átszervezést, költözködést, s több évtizedes tapasztala­taik birtokában most nyugodtabban várták a változá­sok következményeit, mint fiatalabb kollégáik. megalakítása új és érdekes feladatok elé állított. Nem volt könnyű a különböző ága­zatok alá tartozó intézmények egységes gazdálkodását, ellá­tását, karbantartását meg­szervezni. A sokrétű, felelős­ségteljes munka széles látó­körű, jó szervezőkészségű ve­zetőket kívánna a gazdasági és műszaki ellátó szervezetek élére, s ilyet, sajnos eddig nem túl sokat találtunk. A legffissfebb .átszervezéskor is­mét kósza hírek terjengtek a járási hivatal dolgozóinak ké­sőbbi sorsáról, s tulajdonkép­pen, ha úgy alakult volna, szí­vesen vállalkoztam volna va­lamelyik GAMESZ vezetésére. Az események azonban úgy hozták, hogy ismét a helye­men maradtam, A papír, a számológép feladatköre Burik Cyuláné munkáját például nem nagyon befolyá­solták az elmúlt hónapok ese­ményei. Megszokott íróasztala mögött ül, Huszonkilenc esz­tendőt töltött a járási hiva tál pénzügyi osztályán, a já­rás költségvetési gazdálkodá­sával foglalkozott. — Munkakörömet csak any- nyiban érinti a változás, hogy eddig a járási intézmé nygk költségvetésével foglal­koztam, s most nagyobb számban kerülnek asztalomra a nagyközség intézményeinek gazdálkodási addtai is. Köl tözködésben egyszer volt már részem, amikor 1964-ben elké­szült a járási tanács új épüle­te, s mi öt különböző hely­ről, apró, lakásokból kialakf tott irodákból települhettünk ide. Később, a járási tanács, majd most, a hivatal megszű­nésekor a papír és a számoló­gép jeladatköre nem változott. Pontos gazdálkodásra, éssze­rű költségvetésre ezután csak még nagyobb szükség lehet. Ismét a helyemen vagyok Baji József sokkal zaklatot- tabb esztendőket töltött saját szakterületén. S hogy munka­köre nem tartozik a legegy­szerűbbek közé, azt az is bi­zonyítja: 19 éves járási hiva­tali múltjával a megyében ő számít a legidősebb, legta­pasztaltabb gazdasági fel­ügyelőnek : — 1965-ben kerültem a já­rási tanács művelődési osz­tályára, akkor még számadó igazgató elnevezésű munka­körömbe. Azóta két ízben került sor a közigazgatás átszervezésére, s mindkét alkalommal némi bizonytalanság keletkezett a gazdasági felügyelői munka­kör szükségességét, megszün­tetését, avagy megtartását il­letően. Első alkalommal a járási tanács átszervezésekor az is­kolák megkapták a kinevezé­si jogkört, a pénzügyek is ki­kerültek hatáskörükből. To­vábbi munkálkodásomat fe­leslegesnek ítélték hát, és át­helyeztek a pénzügyi osztály­ra. Hamarosan kiderült azon­ban, hogy mégis szükség van központi irányításra, felügye­letre. Ismét gazdasági fel­ügyelő lettem, s a munkaerő­gazdálkodás, a fejlesztési fel­adatok koordinálása, a gond­nokságok ellenőrzése még mindig jócskán adott tenni­valót. A gondnokságok megszűné­se, a GMSZ-ek, GAMESZ-ek Sokrétű követelményt érezve — Nem gondolt arra az át­szervezések időszakában, hogy békésebb, nyugodtabb mun­kahelyet keres? — Az elmúlt majd két év­tized alatt elég sűrűn cseré­lődtek a munkatársaim. Kit az átmeneti időszakok bizony­talansága, kit a kisebb fele­lősség, vagy a magasabb jö­vedelem vonzott más pályára. Én szeretem a munkámat, s ha a változások előrelépést, jelentenek a területemen, ak­kor szívesen vállalom az új feltételeket. Czene Istvánná január má­sodikén ismerősként üdvözöl­te az épületet, örömmel kö­szöntötte a régi kollégákat. Az elmúlt tíz évet ugyan a nagyközségi tanácsnál töltöt­te, de harminckét éve, pálya­kezdőként a járási tanács kollektívája segítette első lé­péseit a szakmában. — Másodszor költöztem most ebbe az épületbe, a pénzügyi osztály minden mun­katársát ismerem. Mintha ha­za jöttem volna. Az örömöt azonban némi aggodalom, fe­szültség előzte meg, mert a hivatalos tájékoztatást a szó­beszéd megelőzte. így tudtuk meg, a járási hivatal meg­szűnik, és körzetközpontok jönnek létre. Jobb hangulat­ban fogadtuk volna az átszer­vezést, ha kellő időben, konk­rét felvilágosítást kapunk, ki­nek, milyen feladatot szánnak a jövőben. Mr. A. Újra feldolgozzák Fémhulladékok Számítások szerint a nép­gazdaság évi színesfém-szük­ségletének mintegy 20 száza­lékát lehetne a hulladékok hasznosításából fedezni. A technológiák további fejleszté­se lehetővé tenné, hogy a je­lenleginél jóval nagyobb arányban dolgozzanak fel alu­mínium-, réz-, ólom- és hor­ganyhulladékot, csökkentve ez­zel is a fémek importját. Az elmúlt tíz évben a szí­nesfémek felhasználása átlago­san évente 3 százalékkal növe­kedett, bár évenként nagy volt az ingadozás. Az összegyűjtött színesfémhulladék mennyisé­ge a legutóbbi két évben 20 százalékkal emelkedett, s ma már meghaladja a 60 ezer ton­nát. Igaz nem az egész meny- nyiséget dolgozzák fel újra, az összegyűjtött hulladék egy részét a feldolgozó kapacitás hiányában a tőkés piacon ér­tékesítik. A hulladékhasznosítás rend­kívül gazdaságos vállalkozás, mert a számítások szerint pél­dául az alumínium bauxitból való előállításához hússzor annyi energia szükséges, mint a hulladékból való készítéshez. Egy tonna rézhulladék feldol­gozása 60—150 tonna rézérc kitermelését pótolhatja. VASÁRNAPI 60NDPIÁTOK TÉLI KÖRTE H iába van január, tavaszi, nyári színekben pompázik a zöldségesstand a téren. Utóprimőr paradicsomok, paprikák, sárga citromok, narancsok, almák kínálják magukat — pazar színbazár e gyümölcspavilon. Igazi dísze azonban a júniusi színekbe öltözött árusítónő, akinek piros árnyalatokban csattanó arca maga a nyár. Nemcsak szép, kedves is, s ez a báj nem üzleti tartal­mú — belülről sugárzik, érett erény. Növeli is a fiatalasszony artisztikumát, egészséges de­rűjét, olyannyira, hogy miközben rakom kosaramba a hagymát, diót, mazsolát — el is nevezem magamban Zsuzsannának. Kész Tintoretto-íestmény — különösen úgy, hogy Zsuzsannához közeledik egy fáradt öregember. Ö a „vének” — egymagában az. Nem lesi a feminin szépség frissen áramló varázsát. Csak megy egyedül. Megy magányosan. Nincs kosár, szatyor a kezében, nem akar ő vásárolni, olyan dermedt, mintha célja se lenne. Szakadt a kabátja Is, borotválatlan, borostás < az arca, üresen kongó lépteiben olvasható az egyedüllét kopár- sága. S ekkor — miközben elteszem az utolsó rakományt is — tormás céklát —, valami rendkívüli történik. Zsuzsan­na megszólítja a bácsit. Hangjában, mely csupa illat, bársony — semmi leereszkedés, bántó fölény: „Békés, boldog új esztendőt kívánok, Lajos bácsi”, s miközben az öreg mosolyra fordult tekintettel megáll — válogat és egy különösen érett, sárga-pirosló körtét átnyújt végte­len szelídséggel, el nem hárítható figyelmességgel a ma­gányos férfinak. M indenki megy a maga útján tovább, visszahull sa­ját szigetére — Lajos bácsi, Zsuzsanna, én is, de egy fontos igazság nem hagy nyugodni. Az, hogy min­den banánok, naspolyák és fügék között ez a körte a legszebb a világon. Losonci Miklós Innovációs kiállítás előtt Hiányszakmák és új eljárások A községekben — különö­sen a kisebb településeken, ahol nincs költségvetési üzem vagy gazdasági ellátó szerve­zet —, a helyi tanácsok is gyakran dolgoztatnak kisipa­rosokkal. így hát örömmel fo­gadták a hírt, mely szerint január 1-től az általános jö­vedelemadóról szóló rendelet lehetővé teszi, hogy a közü- letek közvetlenül a vállalko­zó szakembereknek fizessék ki munkájuk ellenértékét. Ily módon csökken az admi­nisztráció, és ami ugyancsak nem közömbös, a mesterek is szívesebben jönnek, ha tud­ják, hogy késedelem nélkül, gyorsan megkapják a pénzü­ket. Helyi igények A Ráckevei-Duna-ágként je­lölt területen, sok a kisközség és ebből a helyzetből adódóan itt a kisiparosok munkája a közületeknek és a lakosság­<■ A sérelmeket nehéz elvisel­ni, még ha azok vélt sérel­mek is. Kiváltképp nehéz ak­kor, ha azokhoz kajánkodók, álegyüttérzők osztogatják a sebeket. A kudarc, a veszte­ségérzet a súlyának megsok­szorozódásával nehezül lel­künkre, mert számot kell vet­nünk azzal, hogy ismerőseink szemében bukott, vagy leg­alábbis lécsúszott emberekké válhatunk. Egy rangos kitüntetés ünne. peltje mondta el tettetett jó­kedvvel a következő esetet. Az akkori járás területén ren­dezett szövetkezeti ünnepsé­geken mindig a meghívott vendégek között szerepelt — igen jelentős munkakörben dolgozott. Egyszer azonban arra kellett felfigyelnie, hogy változatlanul meghívják ugyan, de megérkezésekor már nem olyan széles a mo­soly a vendéglátóinak az ar­cán, már nem olyan lendüle­tesen sietnek eléje, tréfái már nem váltanak ki olyan ele­mentáris erejű kacagást, s ha javasol valamit, a megszokott zajos egyetértés nélkül, hall­gatnak körülötte. Persze hogy érdekelte, miért hűlt le körülötte a levegő. Végül aztán az egyik ismerőse megkérdezte tőle: mikortól is leszeil te nyugdíjas? Szóval elterjedt róla: elintézett ügy, hogy nyugdíjba kell vonulnia. Akkor volt ötvenkilenc éves, egész életében becsülettel dol­gozott, puritán életvitelét pél­daként emlegették. De lám, a kósza hír — amely ráadásul alaptalannak bizonyult — le­MIT BESZÉLNEK? szállította értékét, megkeserí- tétte napjait. Hónapok múltán kitüntették, harsányan gratu­láltak neki azok is, akik — amíg nyugdíjasjelölt volt — már nem tartották nagyon fontosnak, hogy megmaradjon vele a barátság. Mióta ismerem, mindig fő­osztályvezető volt az, aki most nem szeret az utcára kimen­ni. Az egyik megyei vállala­tunknál, ahol évtizedek óta dolgozik, most egy sor főosz­tályt megszüntettek, az övét is. Hogy alacsonyabb beosz­tásba való helyezésével csak ő járt-e rosszul, vagy a vállala­ta is, nem tudom. Becsületes­ségéhez azonban nem férhet kétség. Most mégis mindenki bulkott embernek tekinti, sa­ját maga is így vélekedik. Ahogy ismerem, a rangvesz­tésen könnyebben túltenné ma­gát. Az igazi tehertételt az a kérdés jelenti számára, hogy hogyan bizonyíthatná be az őt ismerők ezreinek: semmi vét­ket sem követett el? A közigazgatási átszervezés Időszakában történt, hogy a járási hivatalból valakit a községi tanácshoz akartak át­helyezni. „Oda menjek beosz­tottnak, ahová eddig a ve­zetőket beszámoltatni jár­tam?” — kérdezte, s más te­rületen keresett munkahelyet magának. S mondhatja-e nyu­godt szívvel bárki is, hogy teljességgel alaptalan volt a félelme attól a munkahelytől, ahol addig — mint a felsőbb meg­szerv képviselőjét — becsüléssel fogadták? Sem a példák számát sza­porítani, sem üres moralizá- lásba nem szeretnék tévedni. Hiába óhajtanám, hogy em­bertársainkat önmagukért, a bennük megtestesülő jó tulaj­donságok alapján, s ne az ál- • táluk betöltött ilyen-olyan ha­táskör szerint tiszteljük csu­pán. Hiába óhajtanám, hogy tapintatunk, figyelmességünk jeleivel a válságba kerülőket is ugyanúgy halmozzuk el, mint a siker csúcsán lévő­ket. írott malasztból úgyis túltermelés van. Ámde az talán reális kí­vánság lehetne, hogy a mun­kahelyi közvélemény formálói, s a közérdeklődés előterében munkakörük miatt lévők tö­rődjenek többet a nem ‘ ön­hibájukból nehéz helyzetbe ke­rülőkikel. Ostorozzák az ér­demdús nyugdíjasok lenézőit, álljanak ki a nem lebukott, csak képességeiknek jobban megfelelő munkakörbe kerü­lők mellett; adjanak példát a munkában megrokkant embe­rek lelki talpraállításához szükséges figyelmességből. Emberek vagyunk, többnyi­re hiúak is. Az elismerés szár­nyaira eme! (olykor hódit), az ok nélküli presztízsveszteség porba sújt bennünket. Nem mindegy hát, hogy mit beszélnek rólunk. Cseri Sándor nak még fontosabb, mint a jobban ellátott nagyobb tele­püléseken. A mesterek ma már Duna­harasztin és a környékén — Taksony, Dunavarsány, Dél egyháza, Majosháza — össze­sen kilencvenféle munkát végeznek. A szám tekintélyes, de hogy a tevékenység való­jában sok-e vagy kevés, fe­dezi-e a tényleges szükségle­teket, arról csak a helyi igé­nyekkel összefüggésben lehet beszélni. Bujdosó Gyula, a KIOSZ dunaharaszti alapszervezeté­nek titkára pontos adatokkal szolgál: 250-en dolgoznak az építőiparban, 32-en a szállí­tásban, 125-en pedig egyéb, vegyes területeken. Már ez is mutatja, hogy a legnagyobb kereslet az épí­tőknél mutatkozik, ahol meg­szervezték az 1-es számú munkabrigádot. Ebben a kö­zösségben minden érintett szakmát képviselnek, tehát a megrendelőknek csak egy vállalkozóval kell kapcsolat­ba lépni, a többi már a bri­gád dolga. Hasonló szervezési intézkedéseket terveznek a gépjárművek javításánál is, közösen vállalva a komplett szerelést, karosszériajavítást, festést és egyéb munkákat. Idén, a tavalyinál öt százalék­kal nagyobb számú kisiparos dolgozik a térségben, a leg­több új ember a bérfuvaro­zásban, szállításban foglala­toskodik. Legyen költségvetés Hát a hiányszakmák? Még mindig gondot okoz a lakos­ságnak, hogy kevés a háztar­tásigép-, a PB-gázszerelő, és bognárra meg férfiszabóra is szükség lenne. Természetes, hogy sok mester nemcsak a saját lakóhelyén vállal mun­kát, hanem ha kell, átmegy más településekre is. így pél­dául az órás a hét meghatá­rozott napján Dunaharaszti- ból áttelepül Dunavarsányba, és ott tesz eleget a megren­deléseknek. Kisipari szolgáltatóház csak Dunaharaszti ban és Dunavar- sányban található; hat, illetve négy műhellyel. Űjabb beru­házásokat jelenleg nem ter­vezhetnek, de szeretnének né­hány nagyon elmaradott mű­helyt korszerűsíteni. Bujdosó Gyula nem titkol­ja, hogy reklamációk is elő­fordulnak. Múlt évben hu­szonhárom bejelentés érkezett — kétezer forinton felüli ügyekkel a szakmai bizottság foglalkozik —, és tizenkilenc esetben a panaszosnak volt igaza. Általában a fizetendő összeg nagysága körül forog­nak a viták, és elkerülhetők lennének, ha a megrendelő mindig ragaszkodna az előze­tes költségvetés elkészítésé­hez. Ám néhány kivételtől elte­kintve a kisiparosok becsület­tel eleget tesznek kötelezett­ségeiknek. Példa erre, van, aki alkatrészek gyártására is vállalkozik, mégpedig olya­nok előállítására, melyeket az üzemek, szövetkezetek ex­portra kerülő gyártmányaikba beépítenek. A megrendelők kívánságára importot pótló alkatrészeket is készítenek. Elektromos házmester Űj szolgáltatásokat is nyúj­tanak. Bihari István a kör­nyék több középületén al­kalmazta már utólagos fal- szigetelő módszerét, mellyel az átnedvesedő épületfalakat kiszárítja, és megóvja a to­vábbi beázástól A legutóbbi BNV-n — maketten bemutat­va —, feltűnést keltett a módszer. Mester Miklós elektromű­szerész szabadalma ugyancsak érdekes. Lényege, hogy na­gyobb lakótelepeken — köz­ponti távirányítási módszer­rel —, mint valami elektro­mos házmester, Ügyeli a be­rendezések hibáit. A két érdekes újdonsággal szerepel a dunaharaszti alap­szervezet a Pest megyei kis­iparosok márciusi innovációs kiállításán. Ga. J. Hőfakarékcs szigetelés A Fémmunkás Épületlaka­tosipari Vállalat az energiata­karékossági programhoz iga­zodva megoldotta a nagy üveg­felületű épületek hőtakarékos szigetelését. Az ajtókba és az ablakokba beépített — a hő- hidat megszakító — műanyag bélés a fémmunkás vállalat szabadalma. Korábban az alumínium szí­nes eloxálásához külföldi vegy­szert használtak, amelyért de­vizával fizettek. Most a Fém­ipari Kutató Intézettel közö­sen olyan meaoldásra jutot­tak, hogy hazai alapanyagból is tökéletesen elő tudják állí­tani a ' vegyszert, amellyel a mostanában divatos, barnás árnyalatokat kapják. A gyárban olyan energiata­karékos tolóablak prototípusát készítették el, amely minden korábbinál praktikusabban működik, s tökéletes hő- és hangszigetelő. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom