Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
1984. JANUÁR 15., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Koripálya Á nagy. jégpályáínségben sokakban fölvetődött, hogy miért nemeteket a régi, hagyományos módszerrel — felöntéssel, áras'ztá'ssal — ideiglenes pályákat létrehozni. Mi itt, Szigetújfalun mindenesetre elhatároztuk, készítünk egyet, hogy a gyerekeknek ne kelljen a*‘D’útia vészélyés jegére menniük. Ne rettegjenek a szülők, ha a család apraja' korizni megy. Annak idején, amikor a KISZ-sportpályát készítettük a Duna-parton, gondoltunk a télre is, s a területet kis gáttal vettük körül. Ezt töltöttük fel vízzel, a helyi tűzoltóegyesület közreműködésével, ahonnan szivattyút és tömlőket bocsátottak a rendelkezésünkre. Nyitrai Sándor pedig — aki a tűzoltótestület tagja — minden alkalommal velünk volt, irányította az árasztás munkáit. Benzinköltségünk elég magas, de Huszák Géza, a művelődési ház igazgatója is a segítségünkre sietett. Diszkóestet rendeztünk, amelynek bevételét a szivaty- tyúmotor üzemeltetésére fordíthatjuk. A koripálya ugyanis még nincs teljesen kész, de szépen hízik rajta a jég, több rétegben fagyasztjuk. Pillanatnyilag az időjárás is kedvez, reméljük, hamarosan a gyerekek birtokba vehetik. Reinholcz Tibor KISZ-tag Szigetújfalu ★ Gratulálunk a kezdeményezéshez, a példás összefogáshoz egy jó ügy érdekében. Ennél már csak az lenne szebb, ha több hasonló kezdeményezésről kapnánk hírt. Zajban Vác állomásnak a Szob felé eső részén levő utcák lakói szenvedő alanyai az állomás zajának. A teherforgalom itt a legnagyobb, a vasúti pálya 10—15 méterre van a házaktól. Legelviselhetetlenebb az állandó üzemben tartott dízel- mozdonyok dübörgése. Ide állnak ki, s este 8-tól hajnalig, de napközben is órákig ácsorognak üzemben tartva. Nem beszélve a dudálásokról! Dolgozó emberek vagyunk, pihenni szeretnénk, de ilyen körülmények között lehetetlen. Válasz cikkünkre Síkos mellékutak Hóban, jégen címmel jelent meg a december 11-i Postabontás rovatunkban Domonkos Pál fóti lakos észrevétele. A nevezett út a váci üzem- mérnökség 7. őrjáratos körzetébe tartozik évek óta. Megfelelő sózása, és adott esetben hóeltakarítása a körzetbe tartozó. 37 kilométer hosszúságú úttal, együtt az ,ő feladatuk, s eddig' él is végezték a külterülete ken. nAr-Sni-.kilométernél, a lejtős útszakaszon levő autóbusz-megállókban külön csúszásgátló szóróanyagot helyezett el az üzemmérnökség. Megjegyezni kívánjuk, hogy a szóban forgó 5,6 kilométeres útszakaszból 3,8 kilométer átkelési szakasz, amelynek tisztán tartása, téli síkosságmentesítése és a hó eltakarítása a helyi tanácsok feladata. Budapesti Közúti Igazgatóság Alkalmasint nem ártana gyakoribb ellenőrzéssel felügyelni a mellékutak állapotára télvíz idején. Tapasztalatból tudjuk, hogy a mellékutak síkosságmentesítése hagy kívánnivalót maga után. Feltehetően olvasónk sem ragadott volna tollat? hogy közölje ezzel kapcsolatos észrevételeit, ha annyira rendben lenne minden a jelzett úton, mint ahogy azt a fenti válasz rögzítette. Volt egy hosszú, forró nyarunk, ^ablakot nyitni sem tudtunk, mert a leírtakon kívül a hangosbemondó is üvöltött nappal és a csendes éjszakában, mintha ez senki földje, lakatlan terület lenne. Miért nem használnak a tolatáshoz villanymozdonyt, amelynek csendesebb és olcsóbb is az üzemelése, s járatni sem kell, ha éppen nincs dolga. Egyáltalán, számít valamit a MÁV- nak az, hogy itt emberek, családok élnek? Ha igen, szüntessék meg ezt a 1 tűrhetetlen állapotot. A DCM-et nagy bírságokkal sújtották a levegő szennyezéséért, hatalmas költséggel csökkentették az ártalmakat. Minden üzemet büntetnek, amely az ember számára káros állapotokat teremt. A MÁV-ra nem vonatkozik semmi rendelet? Az ősszel riportműsort sugárzott a rádió a vasútról, nemcsak hazai viszonylatban nyilatkoztak a vasutak vezetői, nagy állomások főnökei (Záhony, Párizs stb.) arról, hogy milyen megoldásokat, intézkedéseket tettek a csönd érdekében. Az érintett terület lakói Vácról ★ Olvasóinkat nem vigasztalná, ha soraikhoz hozzáfűznénk hasonló panaszainkat, amelyek szintén a vasút közelségéből fakadnak. Tudjuk jól, a vasút zajos üzem, éppen ezért kérnénk kíméletesebb, figyelmesebb munkát azoktól, akik végsősorban értünk dolgoznak, amikor mi pihenni szeretnénk. De amikor ők pihennek — mások dolgoznak értük! Ennek belátása, megértése nem szívesség kérdése. Ezért ajánljuk a MÁV illetékeseinek figyelmébe váci olvasóink panaszát. Utasgondok Az utazási tarifa felemelése óta a Volán szolgáltatásai nemhogy javultak volna, inA szél egy darab födéllel... -t Monoron, az állomásnál ■' ?•! Köszönjük a figyelmeztetést! De hol a tető? Trencsényi Zoltán felvétele kább romlottak. Egyes járatok megszüntetésével növelték a zsúfoltságot. A buszok túlnyomó része már Páty-alsóra is telítetten érkezik, sok esetben előfordul, hogy a felső megállóban meg sem állnak. Ügy látszik, o Volán figyelmen kívül hagyja az' utasok számának megnövekedését. Pedig községünk az utóbbi 10 évben dinamikusan fejlődött, emelkedett a bejárók száma. A zsámbéki főiskola hallgatói hét végén nagy számban utaznak haza majd vissza. Megnövekedett a fővárosból kijáró telektulajdonosok száma is. A december 27-én történtek arra engednek következtetni, hogy a közlekedés irányítóinak fogalmuk sincs, mennyien járnak Budapestre dolgozni. A buszokat hét végi menetrend szerint közlekedtették, emiatt nagyon sokan átfázva, ingerülten és elkésve értek be a munkahelyükre. Természetesen azt nem kívánjuk, hogy valamennyien ülve utazzunk, de annyit igen, hogy legalább állni kényelmesen tudjunk. Kérjük, hogy utasszámlálással győződjenek meg panaszaink jogosságáról, és a lehetőségekhez képest enyhítsenek utazási gondjainkon. Cseke Zoltán Páty Gondoskodás Az év elején meglátogattam Sülysápon az öregek napközi otthonát. A vezető, Badacsonyi Ferencné nagy szeretetet és együttérzést tanúsít az idős, magányos emberek iránt, ennélfogva őt is nagyra becsülik valamennyien. Érdeklődésemre elmondták, hogy az étkezésükről a Malom utcai iskola gondoskodik, A koszt kitűnő, mindenki elégedett a feltálalt ételekkel. Az év elején is beszédtéma volt még az otthonban megrendezett karácsonyi ünnepség. Szép karácsonyfát szerzett be Losonczi Istvánné, a napközi „mindenese”, segített a feldíszítéséJó ivóvíz — vagy nyugalom Mint mélyszántás után a határ A múlt év tavaszán láttak hozzá a munkához és most már a perőcsényi vízhálózat építéséből kezd elege lenni mindenkinek, akit érint. Lehet, hogy a határidő-elcsúszás teszi — november 30-ra kellett volna befejezni — vagy inkább a sűrűsödő közlekedési gondok. Mindenesetre szaporodnak a bejelentések a tanácsnál, a generálkivitelezőnél: a- Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. És egy időben szerkesztőségünk is két levelet kapott Perőcsény- ből az év végén. Bánár József budapesti szerkesztőségünktől kért segítséget, Váci Hírlapunk Csömör Nándor oda címzett azonos tartalmú levelét közölte január első napjaiban. Járhatatlan utcák „Az utcákat végigárkolták, hónapok óta 1,5—2 méteres gödrök látonganak, amelyek félére szűkítik le az utat, a járművek kénytelenek egymásra várni. Másutt elhaladni sem tudnak az út közepén, meg a kereszteződésben álló fóldhányásoktól. Tönkretették a járdákat, a vízelvezető árkokat, összetörték a betongyűrűket. Vannak utcák, amelyeket járművel megközelíteni nem lehet, mert teljes szélességében átvágták. Erre a sorsra jutott községünk másfél kilométeres aszfaltozott bekötő útja is, emiatt napokig nem jártak be’ a menetrend szerint közlekedő autóbuszok. A posta kocsija nem tud eljutni a postához, elmarad a Patyolat- járat, és nem szállítanak gázt, mert megközelítnetetlen a cseretelep. Sártengerré vált a község. A mély árkokat alig vagy egyáltalán nem védik korlátok. Életveszélyes a közlekedés, különösen este a hiányos közvilágítás mellett. Küldjenek ki egy riportert, nézzék meg, fényképezzék le, mi van itt.” Az idézett levélben Bánár József drámai képet festett a Perőcsényben uralkodó állapotokról. Ám a látvány, amelyet ez a Börzsöny nyugati lankái között, kis, völgyben települt község mutatott, minden képzeletet felülmúlóan elképesztő volt. Alkalmi kísérőnk, Matyó Lajosné — aki éppen az általunk keresett Dózsa utcában lakik — kommentárjára alig volt szükségünk. A látottak fölött töprengve, felvetődött a gondolat, vajon menynyire és egyáltalán miben ad az magára, aki így végzi a munkáját? Az élet lelassult — Ezt itt már betemették. Dehogy végeztek a munkával! Majd kiássák, ha folytatni tudják. De itt egyáltalán nem lehetett közlekedni a földkupactól. Többször panaszt tettünk a tanácsnál, aztán ki-ki a háza előtt elkezdte visszatemetni az árkokat. Erre jött egy gép is és visszakotorta — mutatja a Dózsa és a Petőfi utca sarkán álló házban lakó levélírónk felesége. Bánár József nem tartózkodott otthon. — Kemencén sem jobb a talaj, mégsem csináltak ilyen pocsékságot, mint a mi községünkben. Sok a bába, de azzal senki sem törődik, milyen munka ez itt. Ha a tanácstitkár időnként nem áll a sarkára, megnézhettük volna magunkat — így egy másik utcabeli. Pillanatok alatt összeverődtek az emberek érkezésünkre. Engedtessék meg nekünk, hogy ne tolmácsoljuk a véleményeket. Amint elmondták, időközben már történt egy és más a lehetetlen állapot megszüntetésére. Mi lehetett itt azelőtt?! Az élet lelassult, olykor napokra megállt. Távozásunkkor a lelkünkre kötötték, feltétlenül nézzük meg a Börzsönyi utcát, bár figyelmeztettek, oda csak gyalogszerrel jutunk be. Igaz. Olyan az utca, mint a mélyszántás után a határ. Földjeink szomjazzák a csapadékot, de attól a perő- csényieket mentse meg a jó sors! A generálkivitelező PVCSV termelési osztályvezetője Balia Dániel és helyettese, Sárosi István ismeri jól ezeket a gondokat, panaszokat. Az egyik kivitelezőt a közelmúltban szólították fel levélben, állítsa helyre a bekötő utat, és a jövőben ügyeljen a hasonló esetek megelőzésére. Sárosi István gyakran jár a helyszínen. — Ez a hálózatépítés olyan munka volt, amit el kellett vállalnunk. Kemencén mi dolgozunk, de Perőcsényre már nem futotta a kapacitásunkból. Ezért adtuk ki a munkát két alvállalkozónak. A bekötő útnál és attól balra a budapesti székhelyű Romhányi Építő- Szakipari és Szolgáltató Gazdasági Társaság dolgozik, attól jobbra, a község nagyobb részén pedig a gödi Váckörnyéki Talajvédelmi és Vízgazdálkodási Társulat. Elég nehezek ott a talajviszonyok — tette hozzá az osztályvezető. És hát mit tudnak tenni, nem ők a kivitelezők, nem felelhetnek mások munkájáért — mondták. Megkérdeztük hát a gödi társulat főmérnökét, Vízler Istvánt. De vele sajnos nem tudtunk egy véleményre jutni abban, hogy lehetne másként is megoldani a vezetéképítést. Arra hivatkozott, hogy a' városokban sem jobb a helyzet közműfektetés idején. — Különben hetenként két- szer-háromszor jelen vagyunk, egyeztetjük a problémákat. Holnapután ismét odautazom tárgyalni. Türelmet kérünk a lakosságtól. Fegyelmi eljárás Ennyiben maradtunk. Egyetlen ember, aki megértést, sőt, együttérzést tanúsított a perő- csényiekkel szemben, és vállalta dolgozóik hanyag* munkájának is a felelősségét, az Aradi László volt, a romhányi GT igazgatója. — A panaszok kapcsán decemberben bejártuk a területet és néhány dolgot rendbehoztunk. Fegyelmi felelősségre vonást is alkalmaztunk. Nagyon sajnálom az ottaniakat, mert láthatóan megnehezült az életük. A nem biztató talajmechanikai vizsgálatok ellenére sem számoltunk ilyen nehéz munkakörülményekre. Gépeink sorra tönkrementek. Nem szeretném a nehézségeinkre kenni azt, amit rosz- szul csináltunk. A mi dolgozóink nem jobbak, nem rosz- szabbak, mint mások. Nem akarom mentegetni őket. Éppen a körültekintő munkát, a lakosság kímélését kértük számon a fegyelmi eljárás során. Nyitott árkok Azt is megtudtuk Aradi Lászlótól, hogy az építkezés folyamatosságát az anyaghiány is gátolta. Bizonyos szerelvények a mai napig is hiányoznak, ezek miatt nem tudják például összekötni a vezetékeket. Ezért nyitottak az árkok, s emiatt láthatták a községbeliek „dolgozgatni” az építőket. Pedig a szerződésben a PVCSV vállalta valamennyi szükséges anyag biztosítását. A vámosmikolai közös tanács titkára, a helyszínre citálások- kal újra meg újra intézkedésre kényszerülő Szabó Lajos belefáradt már a szélmalomharcba. — Rossz és kevés volt a víz a két községben, halaszthatatlan a vízellátás megoldása. A Pest megyei Tanács támogatásával kezdődött a beruházás. Nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle. A határidőcsúszás még megérthető. Előfordul. De hogy hónapokig nyitva hagyják az árkokat, lehetetlen helyzetet teremtve ezzel a közlekedésben, a lakosság ellátásában, nos, ne várják, hogy ezt megértsük. De azt se, hogy a lakosság ezt türelemmel viselje el. Ha nincs anyaguk, temessék vissza az árkokat, s bontsák ki, amikor lesz. Bejárások, egyeztetések ... A héten újra idejön az egyik kivitelező. Nincs itt már mit megbeszélni. Fejezzék be a munkát, hogy mielőbb hozzáláthassunk az utak rendbehozásához. Több hozzáfűznivalónk az utóbbi két sommás mondathoz nem lehet. Hiszen nincs is Perőcsényben egyéb tennivalójuk a kivitelezőknek. Most már nincs. Kádár Edit ben is. 300 forintos ajándék- csomagot kaptak, és a sülyi óvodások kis műsorral kedveskedtek. Viszonzásul az idős emberek maguk készítette posztó állatkákkal ajándékozták meg a kicsinyeket. Láthatóan jól érzik magukat a közösségben az öregek. Éppen ezért furcsállom, hogy a 20 személyes napköziben jelenleg mindössze 12 ember él. Pedig kár kihasználatlanul hagyni a lehetőséget, pusztán a rossz emlékek szülte gondolatok, idegenkedés miatt. Egykorúak jó közössége ez, ahol meg lehet osztani gondokat, örömöket. Ahol ráadásul szeretetteljes gondoskodással veszik körül az ott élőket, és hetenként helybe megy az orvos is, dr. Papp Ágoston. Krátky László A gyermekekért Nagyszerű dolog az, ha a felnőttek a gyerekeket szeretettel és sok segítőkészséggel veszik körül. A gyerekek tiszteletét cselekedeteinkkel tudjuk elnyerni. Ladó Lajos, a MÁV Járműjavító Dunakeszi Üzemének titkárságvezetője méltó erre, kimagasló munkájáért meg is kapta a Gyermekekért Érdemérmet. 1946- ban került Dunakeszire lakatostanulóként, s húsz éve a titkárság vezetője. Motorja, lelke annak a munkának, melyet az üzem a 60-as évektől végez — a szocialista munkabrigádokkal — a város iskoláinak, több gyermekintézményének patronálásával. Ladó Lajos másik nagy szerelme a sport, közelebbről az FTC. Sólymost László Dunakeszi Dideregnek A fenti címmel, a december 4-i Postabontásban közreadott olvasólevélre válaszolva közöljük, hogy Mogyoród, Mázsa térről 5 órakor induló járat a mogyoródi HÉV-állo- másra 5.09 órakor érkezik. A vonat Budapest felé 5.13 órakor, Gödöllő felé 5.16 órakor indul. Véleményünk szerint ez a csatlakozás megfelelő. Volán 20. sz. Vállalat lorgalomfcjlesziési osztály ★ A november 19-i esetről beszámoló levél nyilvánvalóan úgy értelmezte a menetrend-egyeztetést, hogy vagy a HÉV várja meg az érkező buszt, vagy a busz érkezzen a menetrend szerint. Éz utóbbi egyszerűbb, mégis a panaszos levelek, de személyes tapasztalataink is arra engednek következtetni, hogy olykor nem veszik túl szigorúan a menetrend előírásait a buszjáratokon. Néhány perc ide, vagy oda?! Aminek aztán ilyen, panaszra okot adó következményei lesznek. Szemetelünk Panaszkodunk a szemétre, a rendetlen, piszkos utcákra, terekre, tömegközlekedési eszközökre. Főként otthonunk környezetére vagyunk kényesek. Rendjén is van ez, hiszen a szemétszállítás ma már általában megoldott. Mégis sokan nem a rendszeresített szemétgyűjtőkbe, hanem mellé, rossz edényekben, nylonzsákokban rakják a házak elé a háztartási hulladékot, ételmaradékot. A szerencsétlen kóbor (és éhes) kutyák igy hozzá tudnak férni, szétmarcangolják a zsákokat, szétszórják a szemetet. A szemetet elszállító dolgozóknak viszont nerr\ feladatuk, hogy ezt ösz- szetakarítsák. Bár voltam már tanúja ilyesminek is. Mert az otthonára kényes ember — tisztelet a kivételnek —, azt már -hajlandó elnézni, hogy az utca rendetlen, szemetes, mert az közterület. Pedig legalább a háza előtt tenne rendet mindenki, barátságosabbak lennének az utcáink. Kevesebb okunk lenne a panaszra is. radányl Lajos Budakeszi i
