Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
4 1984. JANUAR 15., VASÁRNAP Felvétel a négyes stúdióban V ujicsics-emlékműsor A tfte éve tragikusan elhunyt zeneszerzőről készít emlékműsort a televízió, Sólyom László rendezésében. A 4-es stúdióban készült felvételeknél többek között a képen látható Budapest Táncegyüttes is fellép. ■ R~ÁP IÓ FI GYE LŐ m Hogy a zene valóban mindenkié legyen Egy életre meghatározó élmény TÁRSALGÓ. Liptai Katalin két órája a műsor címére rácáfolva, nem csevegésre csábított, sokkal inkább odafigyelésre. Különösen két interjú volt erre érdemes. Két költő beszélt önmagáról és terveiről. Két érdekes költő, akiktől sajátos helyzetüktől fogva különböző feltételeket kíván a költészet szolgálata. Kozma Szilárd romániai magyar költő, Ernesto Jósé Rodrigez portugál költő. Kozma a Székelyföidön, Csíkszeredán él ma is, Rodrigez Budapesten nyelvi lektor az egyetemen. Okét kettejüket faggatták arról, mit tesz költőnek lenni ma, magyar költőnek lenni Csíkszeredán és portugál költőnek — Magyarországon. Kozma — vele készült az első beszélgetés — arról a kettős igényről beszélt, melynek nem tud — és nem is akar — eleget tenni, jelesen: hogy ma egy székelyföldi magyar költőtől az olvasó „népi szőttes költészetet” vár, vagy attól tart, hogy egy újabb poéta, aki „székelykedik". Nos, ő egyiket sem teszi. Magyarként és székelyként a világba kitekintve elszakad attól — az egyébként általa is megbecsült — sajátosan erdélyi székely szimbólumrendszertől, mely mindenekelőtt a második Forrás-nemzedék jellemzője, de úgy érzi, ezen túl kell lépni. Az 6 útja, hogy nyitott szemmel és szívvel saját hazájára, Európára és a világra, mindarra érzékenyen reagál — háborúra, belső és nemzetközi feszültségekre és az emberi létet fenyegető neutron-veszélyre és így tovább —, ami általában foglalkoztatja korosztályát, a mai harmincasokat. Ennyi idős ugyanis ez a nagybányai műszaki főiskolás, aki tanév közben tanul és tervet készít, s így ilyenkor — mint mondja — nincs ideje költősködni, ám a nyári vakációk idejére elraktározott gondolatait igencsak buzgón vetheti papírra, minthogy az első után máris előkészületben második kötete, mely ismét ars poeticáját példázza majd, miszerint „Számomra a költészet varázslat, érzelmek által hat az értelemre”. Ernesto Jósé Rodrigez három esztendeje él hazánkban. Munkában és eredményekben bővelkedő éveket tudhat maga mögött. Néhány örkény-egy- perces, számos vers — Janus Pannóniustól napjainkig — jelzi eddigi műfordítói tevékenységét, melyről tudja, egy viszonylag szűk, de nagyon lelkes irodalombarát réteget szolgál hazájában. Tiszteletre méltó terveit sorolni is öröm, két antológia megjelentetésére készül, egyikben a fiatal magyar költőket, egy másikban novellistákat akar bemutatni, megrajzolva általa a jelenkori magyar irodalom keresztmetszetét. Azoknak fordit, akik Portugáliában is azt vallják, nemcsak a nagy irodalmaknak, a kis nemzetek irodalmának is vannak olyan értékei, melyek nélkül szegényebb lenne a világ. FALURÁDIÓ. Tiszteletreméltó őszinteséggel nyilatkoztak az érdekeltek, a törzskönyvezett VADEX külkereskedelmi joggal felruházott társaság és a Pannónia Szálloda és a Vendéglátó Vállalat vezetői céljaikról, terveikről. A Mezőföldi Állami Erdőgazdaság és Pannónia vadásztatásra alakult társaságnak nem titkolt célja, hogy megtörje a MAVAD monopolhelyzetét. A Penta Hotelben berendezkedő VADEX agytröszt jónak tetsző üzleti érzékkel egy helyen összpontosítja mindazt, amit a külföldi vadászok igényelhetnek, szállást, szervezést, trófeabírálatot és a trófeákért fizetendő díjak beszedését Egyszerűsítve, gyorsítva az eljárást, s mindezt összekapcsolva a színvonalas vendéglátással, bízvást számíthatnak (vadász-) sikerre. Egyet hiányoltunk a beszélgetésből, hogy nem szólaltatták meg a MAVAD illetékeseit. Vajon ők mit szólnak a konkurrenciához ? Márciusban Vendégmű vészek Az Országos Filharmónia több külföldi művészt hívott meg márciusi vendégszereplésre. Franciaország üól Michel Bérofí zongoraművész érkezik a magyar fővárosba, ahol két hangversenyt ad. Bóroff 13 esztendős korában tűnt fel, amikor elnyerte a párizsi Conservatoire nagydíját. Azóta számos versenyt nyert, s világszerte ismertté vált. Vendégszereplésén első alkalommal a Magyar Ahami Hangverseny- zenekar koncertjén működik közre: március 13-án a Zeneakadémián Berlioz Római kar- nevái-ját, Schumann a-moli zongoraversenyét és Schubert VII. szimfóniáját adjak elő. Második alkalommal, ugyancsak a Zeneakadémián, önálló estje lesz. Ekkor Schönberg hat kis zongoradarabja, Debussy Images című műve, Webern Variációk című darabja, Beethoven E-dúr szonátája és Esz-dúr szonátája hangzik fel. Kétszer lép a közönség elé a Zeneakadémián Sebők György, az Egyesült Államokban élő zongoraművész. Előadói pályafutása 11 éves korában kezdődött, s Párizsban 1957-ben készített lemezeivel, illetve fellépéseivel alapozta meg karrierjét. Később az Indiana Egyetem tanára lett. Először a Liszt Ferenc kamarazenekarral közös koncertet ad, amelyen Mozart Kis éji zené-je és G-dúr zongoraversenye, valamint Beethoven C-dúr zongoraversenye csendül fel. A második alkalommal önálló estet ad, Schumann fisz-mo.il szonátája, Liszt Funeraillcs című müve, Debussy Gyermekkuckója és Bartók táncszvitje szerepel műsorában. Manila! születésű Cecile Li- cad zongoraművésznő, aki az Erkel Színházban koncertezik. A fiatal muzsikus 1981-ben elnyerte a Le vntritt-alapítvány nagydíját, s jelenleg a Suisse Romande zenekar szólistája. Ezzel a zenekarral együtt ad hangversenyt, ahol Frank Martin versenymű 7 fúvós hangszerre, ütőkre és vonószene- karra című művét, Rahmanyi- nov Rapszódia Paganini témájára című alkotását és Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabját (Ravel átdolgozásában) szólaltatják meg. Az előadást Horst Stein, NSZK- beli karmester dirigálja, Stein — aki a hamburgi állami operaház karmestere, később főzeneigazgatója, a bayreuthi ünnepi játékokon neves karmesterek asszisztense volt — jelenleg a Suisse Romande zenekar művészeti igazgatója. Könyvtárlátogatóknak Szerzői est Kertész Ákos író szerzői estjét tartják január 10-án 18 órakor Szentendrén, a művelődési központban. Közreműködik Kertész Lilla előadóművész és Tóth Jánoí István 'gitáros. A rendezvény után a könyvtár köszönti mindazokat, akik hosszú idő óta rendszeresen látogatják az irodalmi műsorokat és a könyvtárat. y Mióta reklámszatyrokon í is olvasható, mindenki is- '/ meri a híres kodályi mon- £ dást: „A zene mindenkié!” í De vajon mit teszünk an- ^ nak érdekében, hogy való- ^ ban mindenkié legyen? Ez- zel a kérdéssel kerestük ^ fel Varsányi Lászlónét, a 2 Pest megyei Tanács műve- í lődési osztályának zeneis- 2 kólái főelőadóját. Beszélge- 2 tésünk során a megye ál- '/ lami zeneoktatásának je- Y, lenlesi helyzetéről nyer- * tünk átfogó képet. Megyei hálózat — Kezdjük az elején! Hány éves múltra tekinthet vissza az állami zeneiskolai oktatás? — Megyénkben 1951-ben, Cegléden alakult meg az első, 1952- ben Abonyban a második, 1953- ban Nagykőrösön a harmadik zeneiskola. Az abonyi volt az ország első falusi zeneiskolája, egyben a megye zeneiskolai hálózatának megalapozója. Az abonyi zeneiskola élén Szabó Sándor hallatlan lelkesedéssel kitartással, a harminc év során harminc kihelyezett tagozatot hozott létre. Közülük önállósult később a szentendrei, váci, érdi, mono- ri és a tápiógyörgyei zeneiskola. Ma a megyében összesen tizenhárom önálló zeneiskola működik; a már felsoroltakon kívül Dabason, Dunakeszin, Gödöllőn, Szobon és 1983-tól Ráckevén. Ezek az önállósult intézmények maguk is új kihelyezett tagozatokat és fiókiskolákat alapítottak, így elmondható, hogy megyénk szinte minden zugát behálózzák a zeneiskolák. Jelenleg több mint hetven helyen folyik állami zeneoktatás, s ezzel elsők vagyunk az országban. — Hány zenetanár dolgozik a megyében? — Intézményeinkben mintegy 340 pedagógus oktat. Több mint kétharmaduk „utazó tanár”, akik többnyire Budapestről, vagy más városból naponta utaznak a tanítás helyére, sokszor vasútállomásiról, buszmegállótól távoli kis településekre. Tanárainkat nagy lelkesedés és áldozatkészség jellemzi. Komoly hivatástudat, erős kötődés szükséges ahhoz, hogy évekig, évtizedekig vállalják ezt a plusz megterhelést. Zeneiskoláink ezért saját nevelésű tanárokkal, a megye ösztöndíjasokkal, a tanácsok a zenepedagógusok letelepítésével Igyekeznek a szükséges létszámot biztosítani. Jelenleg megyénkben közel 6200 növendék jár állami zeneiskolába, s több mint a felük fizikai dolgozó gyermeke. Ismeretes, hogy a tandíj szinte jelképes összeg, tehát aki gyermekében zenei készséget vél felfedezni, anyagiak miatt nem kell lemondania taníttatásáról. Ezen túlmenően tanáraink évente tehetségkutatást tartanak a helyi általános iskolákban. Elmondható, hogy nagy igény van a zenetanuiásra, amelyet sajnos — a megyei fejlesztés hiányában — még ez a rendkívül jól kiépített hálózat sem tud minden esetben kielégíteni, — Köztudott, hogy az egész ország oktatási-közművelődési hálózatának egyik legégetőbb gondja az épület- és a terem- hiány. Mi a helyzet a megyei zeneiskolákban? — Nálunk két zeneoktatás céljára épült iskola van; Cegléden és Vácott. Szép környezetben dolgoznak Dabason, Gödöllőn, Nagykőrösön, Tápió- györgyén, Abonyban és Ráckevén. Tárgyi feltételek Már kinőtték az épületet, tehát helyiséggondokkal küszködnek az érdi, szobi és a monori iskolák. Nem megfelelő, mondhatni a munkához méltatlan körülmények között oktatnak Dunakeszin és Szentendrén. Tapasztalataink sze. rint, ahol a helyi vezetők szeretik a zenét, fontosnak tartják a zeneoktatást, a szűkös anyagi lehetőségek között is megtalálják a módját az iskolák folyamatos csinosításának, bővítésének. — A zeneiskolai oktatómunka alapvető tárgyi feltétele a megfelelő hangszerállomány. Abból van elégendő? — Valóban, a hangszer a zeneiskolában alapvető munkaeszköz. Hiánya gondot okoz nemcsak a tanításban, hanem a növendékek gyakorlásában is, és gátolja a zenekarok kiépítését. A rendelkezésre álló költségvetési összeg, amelyet a fenntartó tanácsok biztosítanak, nem mindig elég. Ezen a gondunkon segített korábban a Művelődési Minisztérium, amikor a központi kulturális alapból több mint egymillió forintot biztosított hangszervásárlásra, elsősorban a falusi zeneiskoláknak. — Eddig elsősorban a zeneoktatás tárgyi és személyi feltételeiről szóltunk. Mivel jellemezné a zeneiskolák tartalmi munkáját? — A zeneiskolai hálózat lényegében alapfokú művészet- oktatási intézmények szervezete. E nemben egyúttal az egyetlen is, hiszen már művészeti ágnak, például a képzőművészetnek nincs kiépült, államilag irányított és fenntartott oktatási hálózata. Hazánkban — talán Kodály kezdeményezése és tekintélye miatt — a művészetoktatásban a zenetanítás kiemelt, tradicionálisan jó pozíciókat élvez. A zeneiskolák elsődleges feladata az alapfokú zenei ismeretek megszerzésének elősegítése, a zenei műveltség megalapozása, felkészítés az amatőr hangszeres zenélésre és az öntevékeny művészeti együttesekben; zenekarokban, énekkarokban való közreműködésre. Ezen túlmenően a kiemelkedően tehetséges növendéket előkészíti a zenei pályára, elsősorban azzal, hogy általános zenei és hangszeres tudásukat stabilan megalapozza. Iskoláink egyúttal közművelődési feladatokat is ellátnak, mivel többnyire ezek a helyi zenei élet központjai is. Itt rendezik a növendékek vizsgakoncertjeit, a tanárok bemutatkozó és alkalmi kamarakoncertjeit, sőt rendszerint az Országos Filharmónia bérleti hangversenyeit is. A megyei állami zeneiskola-hálózat megítélésem szerint jól teljesíti hármas feladatát. Művészi színvonal Az oktatás művészi színvonalát jelzi, hogy szűkebb pátriánkban húsz növendékzenekar működik. Tanítványaink rendszeresen és eredményesen vesznek részt az országos úttörőfesztiválokon, hangszeres és szolfézsversenyeken. Ezek a tények természetesen nemcsak a tanulók tehetségét és szorgalmát dicsérik, hanem tanáraink szakmai felkészültségét is jelzik. A megyében számos kiemelkedő zenepedagógus dolgozik, közülük né- hányan sikerrel szerepeltek a zenetanárok részére rendezett versenyeken. Négy tanári kamarazenekarunk is működik: Vácott, Szentendrén, Gödöllőn és Cegléden. Közülük a váci Musica Humana együttest az Országos Filharmónia is foglalkoztatja. Fáradhatatlanul lelkes pedagógusaink szakmai munkáját dicséri, hogy minden évben egy szakközépiskolai osztályra való növendék, tehát huszonötharminc tanuló felvételezik az ország különböző helyein levő zenei szakközépiskolákban Milyen jó lenne, ha ezek a gyerekek nem szóródnának szét az országban, ha a szépen kiépülő országos zenei szakközépiskolai hálózat egy Pest megyei intézménnyel gyarapodna! Sok volt diákunk így is ott lesz zenetanár, ahol régebben tanulmányait elkezdte. Ez mindennél többet mondó szakmai és erkölcsi siker, amelyre valóban büszkék lehetnek iskoláink. — Beszélgetésünket Kodály gondolatával indítottuk: „A zene mindenkié!" S hogy ez valóban így legyen, szerte a megyében lelkes tanárok irányításával fiatalok ezrei örömmel és önként tanulnak, képzik magukat, és így kibontakoztatják a bennük szuny- nyadó tehetséget. — Zárógondolatként fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a zene tanulása nemcsak a zenei képességeket fejleszti, hanem, mint Kodály tanítja, az egész személyiséget is. Azért is, mert a zeneiskola — minden más iskolatípustól eltérően — a hangszeres tárgyakra egyénileg oktatja tanulóit. Ez a közvetlen tanár—tanítvány kapcsolat komoly személyiségformáló erő lehet, és egy életre meghatározhatja a növendék zenéhez fűződő viszonyát is. Várad! László B. H. Politikai könyvek A korszerű gazdaságpolitikáról A mai nehezebb nemzetközi és ha“ zai viszonyok között hogyan lehet hatékonyabban gazdálkodni? Erről 'írt könyvet Nyitrai Ferencné, a Magyar Statisztikai Hivatal elnöke. A Kossuth Könyvkiadónál a napokban megjelent kötetben a hetvenes években bekövetkezett világgazdasági és hazai változások fényében tekinti át népgazdaságunk hatékonyságának alakulását. A hatékonyságot tágabban értelmezi, ebben a közvetlen gazdasági hatékonyság főbb tényezői mellett figyelembe veszi a társadalmi hatásokat is. Nagyon időszerű ez a könyv, mert ráirányítja a figyelmet egy nagyon fontos kérdésre: a hatékonyabb gazdálkodásra. Ismert dolog, hogy Magyarországon több mint másfél évtized óta, amióta bevezették a gazdaságirányítás reformját, sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a jövedelmezőségre, a gazdaságosságra, a hatékonyabb munkára. S ahogyan a szerző fogalmaz, o hatékonyság nem más, mint a felhasznált erőforrások és az általuk létrehozott eredmény közötti kapcsolatot jelző mérőszám. Ebben az értelemben sokféle mutatóval lehet közelíteni a hatékonyság fogalmához. Lehet a jövedelmezőséggel, a gazdaságossággal, de lehet mérni azzal is, hogy mennyire hatékony egy gazdálkodás a korábbi hatékonysági szinthez vagy az adott vállalat korábbi eredményeihez. Az értékkategóriák változhatnak, lehet különbözőképpen mérni, de a lényeg az, hogy a ráfordítások, az eleven munka költségei csökkenjenek, s a késztermékek pedig értékesebbek legyenek. Nyitrai Ferencné az első részben történelmi áttekintést ad a magyar népgazdaság ellenforradalom utáni időszakáról, amikor még az extenzív fejlesztés lehetőségei gyakorlatilag a gazdaság mindegyik szektorában és ágazatában adottak voltak. Volt elég munkaerő, sőt az országnak több részében elhelyezkedési problémákkal küszködtek az emberek. Ebben az időszakban történt meg a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely önmagában is hatékonyságot javító tényezőként hatott. A beruházások következtében új munkahelyek keletkeztek, amelyek mind javították a hatékonyságot. Növekedett a termelés, nőtt az életszínvonal. A hetvenes évek végére azonban kimerültek az extenzív tényezők, s a népgazdaságban a hatékonyabb gazdálkodást a belső tartalékok kiaknázásával, jobb munkával* a termékszerkezet javításával, a jó minőségi termékek kifejlesztésével érhették el. így van ez napjainkban is, amikor a tartalékok feltárása, a takarékosság, a jobb minőségi munka, a technológia és a munkaszervezés korszerűsítése került napirendre, mint a hatékonyabb gazdálkodás kialakításának eszközei. I? zután a szerző a hatékonyság alaku- lását nemzetközi összehasonlításban vizsgálja. Adatokat közöl arra vonatkozóan, hogy a nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban a hetvenes évtizedben miként alakult, majd a szocialista országok termelékenységének és eszközhatékonyságának alakulását elemzi. Rámutat, hogy a problémák sok tekintetben azonosak: a munkaerőkínálat csökkent, a beruházási lehetőségek kisebbek és lassúbbak, a munkatermelékenységet nem a több munkás beállításával, hanem a tartalékok felhasználásával érhetik el. A továbbiakban a magyar népgazdaság főbb ágazatait értékeli. A hatékonyság fejlődését az egész népgazdaságra kivetítve is vizsgálja. Végül pedig a társadalami hatása' t elemzi. Megállapítja, hogy a gazdasági hatékonyságot az emberi tényező növelheti elsősorban. Mégpedig a munkaerőháttér alakulása, a munkaerő Iskolázottsága, szakképzettsége, a dolgozó ember kulturáltságának színvonala is, valamint a munka szervezésének körülményei, sőt még a több és kellemesen hasznosan eltöltött szabad idő is. Hogyan állunk ezekkel a tényezőkkel manapság? Számszerű adatokat ismertet a fizikai dolgozók iskolázottságára, arra, hogy miként alakult szak- képzettségük, milyen változások történtek az iskolai végzettség tekihteté- ben és mennyire fogékonyak az újra. p robléma az, hogy a nagy fejlődés ellenére a hatékonyság iránt még mindig nem elég fogékonyak az emberek. Nem szívesen vállalnak kockázatot, nem alakult ki széles körben az új iránti érzékenység, az innovációs készség, bár ennek szükségességéről elég sok szó esett az elmúlt években. A szerző hangsúlyozza, hogy a nyolcvanas évek kihívásaira népgazdaságunk csak úgy tud eredményesen reagálni, ha tartalékunkat, a jövő munka- vállalóját, vezetőt és beosztottat, kutatót és tervezőt, elméleti és gyakorlati szakembert egyaránt felkészítünk arra, hogy jobban befogadja az új technikát és gyorsabban reagáljon az új dolgokra. Gall Sándor