Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

4 1984. JANUAR 4., SZERDA ■ Zenei panoráma■ Új zenekar született ■ Kiállítótermekből Nemzedékek és eszmények Keserű Ilona: Változó tér Pódiumra sem lépett még, máris vihart kavart a Buda­pesti Fesztiválzenekar. Ennek az okát — leegyszerűsítve — abban láthatjuk, hogy nálunk az utóbbi évtizedekben a ze­nekari szolgálat mennyisége számított alapkövetelménynek, s nem a minőség. Vagyis töké­letesen mindegy volt, hogy egy együttes valamelyik tagja lel­kesebben húzza a vonóját a társánál, egyformán minősí­tették őket, mígnem a lelkiis­meretesebb belefáradt az igye­kezetbe, s kollégájához szür­kült. Kivételes esetek azonban adódtak: nagyritkán egy-egy világjáró karmester, szólista, netán egy nevesebb hazai mű­vész alkalomadtán felrázta fá­sultságukból a muzsikusokat. A szélsőségek (az adott pilla­nat csúcsteljesítményei) azon­ban éppen arra figyelmeztet­tek, hogy a magyar muzsiku­sok igenis többre képesek, s ezért nem ártana a zenei élet, a zenekari gyakorlat eddigi struktúráján változtatni. Valami ilyesféle fogalma­zódhatott meg a világjáró fia­tal karmester, Fischer Iván fe­jében is, amikor Kocsis Zol­tánban társra akadva, nemkü­lönben partnerekre lelve az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatban, a hangle­mezcégben, megértésre talál­va az Opera és az Országos Filharmónia vezetőinél, az el­múlt esztendőben két vezető zenekarunk művészeiből lét­rejöhetett a Budapesti Fesz­tiválzenekar. A megalakulás­sal járó izgalmak, viták, né­zetkülönbségek azt bizonyít­ják, J|bgy ha valakik szemléle­tet akarnak frissíteni, azért nehéz körülmények között kell megküzdeniük. A kortárs ma­gyar' zenei életet ugyanis elég sokan féltik-egy vérátömlesz­téstől. holott zenei életünk ütőképességét éppen ez a csöp­pet sem fájdalommentes, arté­riákat érintő beavatkozás nö­velheti. Mert valójában mit is akar­nak a hazai zenekarok leg­jobbjai; az új együttes meg­alakításának szorgalmazói? Évente háromszor tíznapos periódussal egy jó mentalitá­sú, igényes, érdekes zenekari műhely megteremtését — mondja Fischer Iván. Lehet viszont, hogy harminc napi próbával máris konkurrenciat jelentenek a hazai zenekarok­nak? — vetődik fel a kérdés. Alighanem az igények feljebb sróíolásával, azzal, hogy part­neri alapon kiváló alkalmat nyújtanak a zenekari játék mesterségének gyakorlásához és elsajátításához, az egyéni képességeknek a zenei közös­ségben való érvényesítéséhez — vélekedik Devich Sándor hegedűművész. Mindezek után nehogy azt gondolja bárki, hogy egy ze­nekar csak úgy lesz. Minde­nekelőtt a feltételeknek kell megérlelődniük. Hasonló tö­rekvések voltak már a kortárs zenei életben: a Liszt Ferenc Kamarazenekar szívós küzdel­me,- amely végül a világhírig vezette el az együttest. Említ­hetjük Simon Albert rendkí­vül igényes zenekarnevelői munkáját a főiskolán. Nagyze­nekari. hivatásos gyakorlatban azonban nem jelentkezett ilyen következetes igény. Csak most, egy esztendeje. S ennek volt nyilvános nyitánya a decem­ber 26-án megtartott bemutat­kozó hangverseny. A koncert programjában Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya, Rachmaninov III. zongoraversenye és Mozart 350-es Köchel-jegyzékszámú g-moll szimfóniája szerepelt. Mind a délelőtti főpróbán, mind az esti hangversenyen táblás ház volt. Az estről a televízió is közvetített, egye­nesben. Akik jelen voltak, vagy látták a koncertet, meg­állapíthatták, hogy zenei éle­tünk korszakos két órájának lehettek tanúi. Magyar zene­kartól ilyen teljesítményt ugyanis még soha nem hallot­tunk. Újra voltak magyar vo­nósok, méghozzá olyanok, akik nemcsak egyforma vonásne­mekkel játszottak, hanem azt is érzékeltették, hogy mi van a hangjegyeken túl. Láttuk ezen a hangversenyen, hogy a kürtös tud örülni az oboista szépen megformált témameg­formálásának, s fordítva is igaz ez: egymásért izgultak. Mert ők valami olyat produ­káltak, ami nem olvadhat be­le a mindennapok szürkeségé- oe, rendeltetésszerű, vállalt programként fel kell onnan emelkednie. A bevezető nyitány freneti­kus tempója, a vonóskar pre­cíz játéka elsöprő volt, kíván­ságot megsokszorozó: most mar lássuk a medvét is. A Kocsis Zoltán közreműködésé­vel megformált Rachmaninov versenyműben nemcsak láttuk. hanem bele is élhettük ma­gunkat a bőrébe. Csodálatos volt a párbeszéd az első tétel­ben a zongora és a vonósok között, ezt tetézték a második­ban a fafúvók, míg a harma­dikban a zongora dübörgése az előttünk alkotó ember lelki mélységeit mutatta meg. A ze­nekar egyenrangú partnere volt a világszerte elismert zongoristának. Kocsiséhoz ha­sonló elszántsággal formált meg minden hangot, értelmet adott minden megnyilvánulá­sának; nem volt a leírt zené­nek egyetlen pontja sem. amely üresjáratként szólalt volna meg. Az igazi vizsgát a szünet után felhangzó Mozart-mű előadása jelentette. Fischer szuverén alkotó, ez érződött a nagy g-moll szimfóniában is. De azt, hogy ezt a produkciót a Bruno Walter-i és Kar) Böhm-i magaslatokba emelte, felülmúlt minden várakozást Nem csúszott el az érzelgősség banánhéján. Fegyelmezett volt, de mégsem szikár, tolmácsolá­sából szeretet csendült fel, s nem édes udvarlás. Ráadásként Mahler ötödik szimfóniájának lassú tétele a vonóskar éteri pianóit mutatta be, s azt, hogy ezek a muzsi­kusok a szívüket adják lelke­sedésükön túl a közösen pro­dukált örömért. Brahms első magyar tánca megint a vir­tuozitást és a stílusbiztonsá­got deklarálta. Ifjabb Johann Strauss Kéjutazás vonaton cí­mű polkája már az új eszten­dőt köszöntötte Kocsis Zoltán kalauzi asszisztenciájával, ab­ban reménykedve, hogy ez a vonat 1984-ben könnyebben kap szabad utat, mint eleddig. Mert akik ilyen pazar teljesít­ményre képesek, azokat nem gátolni kell, hanem tovább ösztönözni újabb teljesítmé­nyekre. Ezt kívánja a józan ész, s remélhetően a magyar zenei élet megújulása is. M. Zs. j) A Műcsarnokban láthat- ^ tűk Fehér László festiné- -! nyeit. Lóránt János és Ke- £ serű Ilona művei ugyanitt ^ tekinthetők meg január kö- f. zepéig. Benkő Imre fotóit ^ január 8-ig vehetjük szem- á ügyre. Felismerések Szigorú számvetés jellemzi mind a négy alkotót, akik más nemzedékhez tartoznak, más eszményeket vallanak, de mércéjük egyformán magas. Sziporkázóan fogalmaz Ke­serű Ilona, kifogyhatatlan bő­ség hevíti ötleteit. Ez a gyors és megfontolt képi beszéd az ő anyanyelve, mellyel közvetí­ti felismeréseit a korról. Mé­lyére hatol a jelenségeknek, az élet törvényeiről társalog nézőivel — a színes anyag sze­lektált változataival — a kép­zőművészet friss, korszerű vi­lágnyelvén. Textillel, spárgá­val, domborított vászonnal, tü­körrel, madzaggal, gyönggyel, ezüstfóliával bővíti a festészet eszközeit, hogy termő bizton­sággal alkalmazza az ismert és alakított technikákat: szita- nyomatot. vaskarcot, színes ce­ruzát, tust, olajfestményt, vá­szonra varrt kelméket. Ezzel a kelléktárral értelmez, meg­örökít minden elégikus és drá­mai szituációt életünkből. Keserűnél két látszat vil- lódzik. Egyrészt az anyagkeze­lés iparművészeti bravúrjai, melyek képzőművészeti érték­ké növekedtek és az a külön­leges színhatás, derűs hullám­hossz, mely a szemlélőt lenyű­göző olyan esetekben is, ami­kor nehéz történéseket rögzít, örömmel öltözteti fel nosztal­giáit is, a szín gyógyító, egész­séges derűjével. Ezzel is har­monizálja környezetét.. S ez nemcsak ars poetica, sokkal inkább eredmény és érték, művészet és tiszta, egyszerű varázslat. Maradandó, miköz­ben karakterizálja a századot és azt az alkotót, akit Kese­rű Ilonának neveznek. Emberi sorsok Fergetegesein indult Lóránt János. Bányászsors című képe ma is érett és maradandó al­kotása. Ami előtte volt és ami utána következett, szintén iz­galmas festői állomásokat je­löl. Valamiképpen azonban a pálya minden epizódját, el­ágazását, új állomását ehhez a festményhez mérjük, mely­nek keltezési dátuma 1968, s joggal birtokosa a Magyar Nemzeti Galéria. Lóránt színvilága a homok- szürke tartomány. E szűk re­giszter elegendő számára a gondolat képi műfordításához. Lóránt nem bűvöl, hanem megráz, ezért kiáltás a Csend, ezért döbbent meg az Egy visszamaradt második világ- háborús lövedék. A szépség erkölcs, hatástalanítja az ug­rásra kész szörnyet, csöndre parancsolja üvöltését. Lóránt művészetének etikuma az az erő, mely a látvány perifé­riális mozzanatait, egy szi­vattyútelepet. présházat, a Körös holtágát emlékképpé fokózza: A Csend, a Pásztor és kutyája azért felejthetetlen, mert a téma eszmét jelöl. A sűrítő integrálás jelenti a mű­vész festői csúcsait. Fehér László gazdagsága a korlátozás. A mélységig szű­kít és összpontosít. Gazdátlan zsidótemetője és a tördelt ma­cesz felülete olyan szintézis, mely egy emberiségbe felol­dódó nép kataklizmáját teste­síti az artisztikum lágyításai- val. A héber betűjelek méltó ke­retet adnak több dologhoz. Leginkább ahhoz, hogy Or­szág Lili stafétabotját viszi tovább, hogy jelzi: mindez múlt. ilyen előzmények után valami más vár ránk, mél­tóbb holnap. Otthon mindenütt Benkő Imre fotóit két dolog dicséri. Szellemes, technikailag felkészült és művelt, finom, szolidáris. S még valami: ott­hon van mindenütt a világban. Kambodzsában, Kabulban, Amszterdamban és a Gubacsi úton. Otthon úgy, hogy barát­ja lesz a csoportba verődött gyerekeknek, szamaras árus­nak és a metrón várakozó idős hölgynek, a világ minden jó és jóságost áhítozó, sugárzó fegyszerű emberének. Losonci Miklós Zárójelben Írásjeleink a magyar helyes­írás szabályai szerint arra va­lók, hogy világossá tegyék mondataink szerkezetet, s hogy érzékeltessék beszédünknek be­tűkkel ki nem fejezhető sajá­tosságán: a hangsúlyt, a hang­lejtést, a szünetet. Az írásjelek használata tehát nem egysze­rűen helyesírási kérdés: a gon­dolatokat is rendezi, tagolja; érzelmeinket is átülteti a pa­pírra, hogy azután az olvasó ugyanúgy értelmezze, érzékelje mondanivalónkat, mint ahogyan mi. Most csak egyetlen írásjelre vessünk néhány pillantást: a kerek zárójelre. Helyesírási sza­bályzatunk nem is tud más ala­kúról, ugyanis nem tér ki a formájára. Mikor van helye? Ha egy szót vagy kifejezési mellesleg, mintegy magyaráza­tul éáeiünk a mondatba; ha olyan önálló mondatot haszná­lunk, amely nem tartozik szo­rosan mondanivalónkhoz, ha­nem más gondolatkörrel kap­csolatos, tehát közbeiktatás jel­legű, akkor zárójelben a helye. Némely új költői iskola eltér e hagyománytól. Az egyszerű kerek zárójelet is olykor egé­szen másképp használja. Nem­régiben kiadtak egy versgyűj­teményt. Címe: Ver(s)ziók. Mit jelent ez szó? Hogyan lehetne közmegegyezéses nyelvre lefor­dítani? Versek-verziók; vers- verziók. Két szót vontak Össze egyetlenegybe tömörítve. Köl­tészetünk egyik legújabb kife­jezőeszköze, amelyben játékos­ság és komoly útkeresés vegyül. Nem is kell verseskönyveket föllapoznunk, hogy a költészet eme új fogását lépten-nyomon föl ne fedezzük. Elég, ha az új­ságokba belenézünk. íme né­hány cikkcím: Csináljunk (vak) ablakot? A gáz ha elég .. .(lesz); Show ami s (z) ó •..; Osztály a kórház (sz)élén; (Té) Vélemény; Katzirz nem kel(l); Bizony (h)- itvány; Arta(lma)tlan; Szalag- (ház) avató; Jog (hurt) os panasz. Ez a játékos, meghökkentő cím­adási mód annyira elterjedt, hogy szinte nincs is lapszám nélküle. Már az első oldalon, vezető cikkek címében fölbuk­kant; úgy tetszik, polgárjogot nyert az egész magyar sajtó­ban, komoly közlemények élén is. A cikkek belsejéről, maguk­ról a szövegekről nem is be­szélve, ám a címekben mintha általánosabb volna. Valóban polgárjogot nyert vagy inkább csak divat? Igaz, bármilyen hihetetlen, már Petőfi Sándor is fölfedezte az Okatootáia című versében: Oh a tántoríthatatlan, A dicső Ausztr(ál)ia! Ha a zárójeles Összevonás- közbevetés nem túl erőszakolt, ha valóban Szellemes, alkalmaz­ható. Könyvek anyanyelven A IHílJJ) 3r0rSZábl délszlávok, németek, ro­mánok és szlovákok szövetségei ez év végén soros kongresszusukon számoltak be az el­múlt öt esztendő eredményéiről, tapasztala­tairól. A számvetés része volt az anyanyelv ápo­lásának, az anyanyelvű könyvekkel való el­látottságnak a kérdése is. A Művelődésügyi Minisztérium 1969-ben egymillió forint értékű támogatást nyújtott a nemzetiségi könyvek könyvtári beszerzésé­hez. Ez az intézkedés alapozta meg a jelen­legi báziskönyvtárak, illetve az egyes nem­zetiségi községek könyvtári állományát. Mintegy 350 könyvtárban 120 000 kötet könyv között válogathatott a nemzetiségi la­kosság 1976-ban. Ebből megközelítőleg 30 000 példánnyal rendelkeztek az iskolai könyvtá­rak. Ma, amikor ez a hálózat .immár tízesz­tendős múltra tekinthet vissza, a közműve­lődési könyvtárak állománya (90 000, az is­kolai könyvtárakban pedig 35 000 kötet ta­lálható. Kétségtelen, hogy a nemzetiségi könyvtá­rak fejlődését jelentősen felgyorsította, mű­ködésüket sokszínűbbé tette az az 1978. évi rendelet, amelyben az Állami Gorkij Könyv­tár megbízást kapott, hogy legyen koordiná­ciós központja ezeknek a könyvtáraknak. A könyvek előrendelését a könyvtár referen­sei végzik, a Nemzetiségi új könyvek című kiadványaikkal pedig szakszerű eligazítást nyújtanak az anyanyelvet nem ismerő könyv­tárosok munkájához. Mennyire sikerült a vá­laszték bővítése? Kielégítő-e hazai nemzeti­ségi könyvkiadásunk? (1976—1980 között 54 kiadvány jelent meg, 1981—85 között ennek háromszorosára számíthatunk.) A könyvár­emelkedések nem veszélyeztetik-e a külföld­ről beszerezhető kiadványok pénzügyi támo­gatását? Mind olyan kérdés, amely még vá­laszra vár. A könyvek azonban csak akkor töltik be hivatásukat, ha igénylik is azokat. A nemze­tiségi olvasótáborok szervezői szerint a 10— 14 éves gyerekek között kevesen akadnak olyanok, akik úgy tudnának anyanyelvükön, mint ahogy magyarul. A kifejezőkészséget akadályozza, hogy a gyerekek ritkán gyako­rolják anyanyelvűket családi környezetben, és ha mégis, akkor a hétköznapi és az iro­dalmi nyelv között lényeges eltérések tapasz­talhatók. Pedig az anyanyelvi előkészítés több helyen már az óvodában megkezdődik. A gyermekek zöme az első iskolai év kezde­tekor már rendelkezik azzal a szókinccsel, amelynek birtokában sikerrel birkózhat meg az iskolai feladatokkal. Az iskolán kívüii közművelődésnek a jövőben még erősebben kellene segítenie az oktató-nevelő munkát, és ez nemcsak a gyermekekre, de a pedagógu­sokra is vonatkozik. Szükség lenne többek között nemzetiségi irodalombarát-körökre, vers- és prózamondó kisközösségekre, a be­szédkultúrát segítő és fejlesztő klubokra, csoportokra. A nemzetiségi olvasótáborokban tapasztalták, hogy a fiatalok mennyire fogé­kony résztvevői azoknak a kiscsoportos fog­lalkozásoknak, amelyek a nemzetiségek sajá­tos kultúrájáról, hagyományairól, az anya­országgal való kapcsolatról és a hazához fű­ződő viszonyról esik szó. A gyermekversek gyűjteményei, a népdal­kultúra ápolását szolgáló kiadványok, a me­sekönyvek. a helytörténeti füzetek kiváló le­hetőséget teremthetnek az olvasás, az iroda­lom, a kultúra kincseinek meakedveltetésé- hez. Remélni lehet, hogy a jövőben sem csökken a gyermekeknek, az ifjúságnak szánt kiadványok száma, a könyvkereskede­lem jobban alkalmazkodik majd a nemzeti­ségi településhálózat sajátos viszonyaihoz korszerűbb és főleg hatásosabb lesz a könyv­propaganda. Maró ti István Tóth Mária MOZIMŰSOR JANUÁR 5-TÖL 11-IG ABONY 5— 8: Excalibur I—II.** 8: Vízipók — csodapók (du.) 9—10: Sörgyári capriccio* BUDAÖRS 5— 8: D. B. Cooper Üldözése* 9—10: Vabank CEGLÉD, Szabadság 5— 8: A barátod akarok lenni (du.) Hózuhatag I—II. (este) 9—11: Sivatagi show (du.) Könnyű testi sértés (este) CEGLÉD, Kamaraterem 5—11: Álomvilág (du.) Gallipoli (este) DABAS 5— 6: Maria Braun házassága** 7: Délibábok országa 8: Fcketeszakáll szelleme 9: Elévülhetetlen bűntett DUNAHARASZH 5— 6: Klute** 7— 8: A sólyom nyomában (du.) A lator** (este) 9—10: Magánélet DUNAKESZI, Vörös Csillag 5— 8: Flór asszony és két férje* 8: A kis gömböc (du.) 9—10: Mennyei seregek DUNAKESZI, József Attila 5: Koncert 8: Apacsok 9: Flór asszony és két férje* 11: Telitalálat ÉRD 5— 6: Kína! negyed* 8: Akit Bulldózernek hívtak 9—10: D. B Cooper üldözése* FÓT 5— fi: Telitalálat 7— 8: Egy szaru bőréért* 8: A Csillagszemfi (du.) 9: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningárdban 10: A XX. század kalózai GÖDÖLLŐ 5—11: E. T. GYÁL 5: Délibábok országa fi: Elévülhetetlen bűntett 7— 8: Luxusbordély Párizsban** 8: A kék madár (du.) 9—10: Bosszúvágy** KEREPESTARCSA 5— 6: Hatásvadászok* 7— 8: Hárman a slamasztikában 9—10: A profi** MONOR 5— fi: Gyilkosság a tajgán 7— 8: Péter cár és a szerecsen 'du.) Sörgyári capriccio* (este) 0—10: Rita asszony menyasszony NAGYKATA 5— 8: A francia hadnagy szeretője** 8: A kétéltű ember (du.) 9: Együttélés* 10: Vadállatok a fedélzeten NAGYKÖRÖS, Arany János 5— 6: Rita asszony menyasszony 7— 8: Talpig olajban 9—11: Hózuhatag I—II. NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 5— 8: Frissen lopott milliók* 7— 8: Aranytojás (du.) 9—11: Kojak Budapesten PILISVÖRÖSVAR 5— 6: Bosszúvágy** 8: Keménykalap és krumliorr (du.) Rendőrök háborúja** (este) 9: A két rodeós POMAZ 5— 6: Donald kacsa és a többiek 7— 8: Szamurájok és banditát i—n.** 8: Hegyen-völgyön (du.) 9: Tűzharc RÁCKEVE 5— 6: A profi** 7— 8: Magánélet 9—10: Klute** SZENTENDRE 5— 8: üzenet az űrből (du.) Vabank (este) 9—11: Muppet show (du.) Zsaru* (este) SZIGET^ZENTMIKLÓS 5— 6: Magánélet 7— 8: Szegény Dzson! és Arnika (du.) Klute** (este) 9—10: Hárman a slamasztikában TÁPIÓSZELE 5— fi: Apokalipszis, most I—II.** 7— 8: Zugügyvéd zavarban* 9: A francia hadnagy szeretője** VÁC, Kulltúr 5— 6: Ez Amerika** (este) 5— 8: Mennyei seregek (du.) 7— 8: Languszta reggelire* (este) 9—11: A Birodalom visszavág VÁC Madách Imre 6: A csónak megtelt* VECSÉS fi— 8: Zsaru* 7—11: Donald kacsa és a többiek (du.) { 9—11: Meztelenek és bolondok • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom