Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-04 / 2. szám
1981. JANUAR 4., SZERDA ^£Man Párttestületek ülései Az MSZMP váci járási Bizottsága a Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata alapján tegnap záró ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Balogh László, a megyei párt- bizottság titkára, aki méltatta a járás politikai, gazdasági és társadalmi fejlődését, a kommunisták, a lakosság munkájának szerepét. Megköszönte Krima Jánosnak a járási pártbizottság első titkárának eddigi munkáját, akit a Dunakeszi Hűtőház igazgatójává neveztek ki, A Központi Bizottság határozatának megfelelően a testület tagjai tudomásul vették a járási pártbizottság megszűnéséről szóló előterjesztést. Ugyancsak tegnap ülésezett az MSZMP váci városi Bizottsága is. Részt vett a testület munkájában Balogh László, a megyei pártbizottság titkára. A Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata értelmében a városi pártbizottság a volt váci járási testület tagjai közül több elvtársat kooptált soraiba. A megyei párt-végrehajtóbizottság javaslata alapján a városi pártbizottság megválasztotta új végrehajtó bizottságának tagjait és tisztségviselőit. Első titkárnak dr. Ola- jós Mihályt, a megyei párt- bizottság eddigi osztályvezetőjét, titkárainak Pálmai Lászlót és Szalai Árpádot. Felmentések, kinevezések A közlekedési miniszter Szűcs Zoltánt, a Magyar Államvasutak vezérigazgatóját érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása alkalmából beosztásából felmentette, és egyidejűleg Bajusz Rezsőt, a Magyar Államvasutak vezérigazgatójává kinevezte. A miniszter Zahumenszky Józsefet, a Volán tröszt megbízott vezérigazgatóját érdemei elismerése mellett — más fontos beosztásba történő helyezése miatt — tisztségéből felmentette és egyidejűleg Páisch Nándort, a Volán vállalatok központjának vezér- igazgatójává kinevezte. Kézi szakmunkások Ahányban Virágok helyett tranzisztorok j) Több mint tíz éve. 1971- t, ben hozták létre a Mecha- ^ nikai Művek abonyi gyár- ^ egységét. Akkor fénycső- ^ armatúrákba kondenzáto- í rókát gyártottak, majd há- ^ zl és utcai telefonkcszülé- í keket is. Induláskor ötven- J hárman voltak, ma mint- ^ egy 700-an dolgoznak a ^ gyáregységben. Igen sok a | fiatal: a dolgozók 40 százaid léka 30 év alatti, az átlag- í életkor 35 év. Kétharma- | duk nő, a férfiak pedig el- 4 sősorban a tmk-ban, a ? szerszámkészítésben és a ^ beállításban találhatók. A vállalat igyekszik biztosítani betanított dolgozóinak a továbbképzését. Két alkalommal indítottak tanfolyamot a kondenzátor-készítőknek, és egy éven át tanultak a telefonszerelők. A sikerrel vizsgázók házi szakmunkásoklevelet (a vállalaton kívül tehát' nem ismertethető' el szakmunkás-bizonyítványként) és 60 fillér órabéremelést kaptak. Főleg helybéliek Tavaly nyáron nyílt meg az abonyi gyáregységben az új üzemrész. Az eddig elsősorban szövetkezetekkel való kooperációban készült elektronikai alkatrészeket ezentúl itt készítik. A gyáregységben a legtöbb helyen teljesítmény-, és ezen belül csoportos bérezés van. Az üzemrészben még ki-ki az órabérét kapja, de ha elkészülnek a jelenlegi 5000 darabos szériával, valószínűleg ők is normában dolgoznak majd. Hattól délután fél háromig, illetve a kisgyermekesek fél nyolctól négyig, (Minden kisgyermekes édesanya kérheti és meg is kapja e kedvezményt.) Mint például Zelei Károlyné, aki egy kisfiú és egy kislány édesanyja. Azért hozták létre 1971-ben ezt a gyáregységet Abonyban, hogy munkalehetőséget adjanak az addig háztartásbeli nőknek. A helybélieken kívül 40-en járnak be Jászkara Jenőről és Kőröstetétlenről, 25 bedolgozójuk van. S egyre többen akadnak, akik korábban valamelyik környékbeli városba ingáztak, ám gyes után nem tértek oda vissza, hanem helyben kerestek munkát. Zelei Károlyné a szolnoki Lenin Tsz-től ment gyesre. Dísznövénykertész, és a virágokat mégis felcserélte a telefonalkatrészekkel. — Vagy a gyerekek vagy a munkám sínylené meg az utazgatást. Itt meg a vállalattól építési kölcsönt is kaptam. Más tervei voltak Az abonyi gyáregységben az átlagkereset 3200 forint havonta, ez bizony kevesebb a törzsgyári jövedelmeknél. Strázsi Mária fizetése még nem éri el az átlagot: — Kétezerötszáz forintot keresek, ma még elég ennyi, hisz 15 éves* vagyok. Jászkara- jenőről járok be a vállalati busszal... Marika nem ide készült, hanem Ceglédre, kereskedelmi középiskolába nem vették fel. Budapestre igen, de oda meg szülei nem engedték. — Négyes tanuló voltam, váratlanul ért a kudarc. Itt a munkatársaim nem kérdezősködtek, de jólesett időnként elbeszélgetni velük. Lankus Józsefné (Marikával szemközt ül az üzemben) mondja: — Szinte minden szalagot végigjártam már a gyárban. Az utcai telefonokat szereltem, előtte a forgácsolóban dolgoztam, ott volt a legrosz- szabb. S 12 éve, amióta a Mechanikai Művekben dolgozom, itt érzem magam a legjobban. A közösségért cserélte fel otthoni nyugalmát az üzemi nyugtalansággal Köp jás Ferencné három és fél éve: — Mint bedolgozó állandóan egyedül voltam, ha lemaradtam a munkában, éjszaka pótoltam be, hogy szállítani tudjak. Nem volt kihez igazítani a tempót, s álló napon keresztül senkihez sem szólhattam egy hangos szót sem. Ki ezért, ki azért vállalja hát az alkatrészek szerelését. Makai Józsefné is csak azóta érzi igazán, hogy mennyire szerette a munkát, amióta nem csinálhatja. Szomorú történetet mesél el: Akár egy ékszer — A szomszédban lakom, 1972-ben forrasztóként vettek fel. Az egyik szememet 1978- ban megműtötték, három év múlva a másikat — szürkehályoggal. így kerültem a portára, majd saját kérésemre viseza az üzembe. Mikor csökkent a látásom, nem kértem segélyt — rosszul felfogott büszkeségből — inkább fél szemmel is dolgoztam, de az itteni munkához jó szem kell! Kilenc évem van még a nyugdíjig, most anyagelőkészítő és csomagoló vagyok. Éppen összekötő kapcsokat hajlítgatok, 2700 forintot keresek (hét éve 3000 forint volt a fizetésem) és semmire se jutottam. Pedig igen szerettem a munkámat. Minden kis telefonalkatrész olyan, akár egy parányi ékszer! Tizenhárom nő és két férfi dolgozik az új üzemrészben. A férfiak, a csoportvezető és a technológus, a nők a tanfolyam elvégzése után immár kiemelt betanított munkások. Nem éppen kiemelt fizetéssel, családi és egyéni gondokkal, vágyakkal. Eller Erzsébet Pártépítés Haboson Tennivaló mindig bőven akad Keresik az utat — Nem vadgyümölcs a párttag, aki csak úgy magától megérik és leszakíthatjuk, vagy az ülünabe hull — mondja Varga László, az MSZMP Dabasi községi Bizottságának titkára. — Alapos munka szükséges ahhoz, hogy a nálunk levő tizenöt alapszervezetben jó és gördülékeny legyen a tagság tevékenysége. Háromszázhat- van kommunistáról van szó, s ez nem kis szám. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy szinte mindenkinek mások a problémái, eltérő a felkészültsége, vagy azt, hogy vannak fiatalok és Idősek, az utóbbiak között nyugdíjasok is, nyilvánvaló, hogy összetett feladatot kell megoldanunk itt a községben. zsefné, a Fehér Akác Tsz ötös alapszervezetónek titkára. — A tejüzemben, a szalonna- üzemben és a zöldségtisztítóban dolgozók tartoznak hozzánk. Az alapszervezetben tagok az év elején 17-en voltunk. Közben öt elvtársunk nyugdíjba ment, kettő máshová került dolgozni, így tízen maradtunk. A tagság zöme középkorú, kevés a >fiatal. A múlt évben négy új jelentkezőt akartunk feivenni, de eddig még egyet sem sikerült, rajtunk kívül álló okok miatt. Kettő időközben kilépett, a harmadikat súlyos családi tragédia érte, a negyedik végül is meggondolta magát. Pedig nem a kiválasztásban volt a hiba. Valamennyien jól, példamutatóan dolgoztak. Felsőbb szerveink is elismerték, hogy az alapszervezet-i munka jó. a tagság aktív, de a vártépítésben nem jeleskedtünk. A dolgozói létszámhoz viszonyítva — amely száz fölött van — a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet élelmiszer- ipari ágazatában viszonylag tjevés a párttag. Ennek számtalan magyarázata van. Elsősorban az, hogy a tejüzemben például három műszakos a termelés, s az itt dolgozók emiatt nem tudnak egymással közeli kapcsolatot kialakítani. A többi területen viszont kevés a fiatal, bár az alapszervezet tagságának zöme ezekből az üzemekből kerül ki. A titkár szavai természete- sen nemcsak Dabasra, hanem a megye, az ország legtöbb településére érvényesek lehet- neü. Hiszen az emberek többségét más és más kérdések foglalkoztatják. S bizony, szinte naponta igényei új ismereteket az utóbbi időben feszültebbé vált nemzetközi helyzet, vagy hazánk belső gazdasági és társadalmi fejlődése. —- Bejött hozzám a napokban két elvtárs — folytatja a párttitkár. — Régi, kipróbált kommunisták mind a ketten. Magukkal hozták az egyik ismert hetilapunk legutóbbi számát s azt kérdezték: ezt a cikket hogy kell értelmeznünk? Próbáltam megmagyarázni nekik. Az írás egyébként a kisvállalkozásokat érintette, s tartalmazott pozitív és negatív példaképeket is. Ám nem ez a lényeg, sakkal inkább az, hogy az említett elvtársak a helyes utat keresték, mielőtt véleményt alkottak volna magukban. Talán pont azzal a céllal, hogy másokat is ilyen irányban befolyásolhassanak. Kevés a fiatal A bizalom persze éppen úgy kicsendül ebből a példából. mint a felelősség érzése. Hiszen ismert, hogy aki tagja a pártnak, annak a közösségi kommunista normákhoz alkalmazkodva kell élnie, viselkednie. Ha nem így tesz, környezete hamar általánosításokba bocsátkozhat. így aztán fontos dolog, hogy valóban azok kerüljenek az alapszervezetekbe, akiknek o munkája is példamutató. — Hosszú idő után sikerült megvalósítanunk, hogy ágazatonkénti alapszervezetek alakuljanak a szövetkezetünkben — magyarázza Újvári JóNem közömbösek — A zöldségtisztítóban lévő KISZ-alapszervezet tartozik a mi irányításunk alá — folytatja Újvári Józsefné. — Igazán jó közösség. Munkájukról csak elismeréssel tudok beszélni. Zömmel ők azok, akik elsőként beszélnek a pártba jelentkező fiatalokkál, s az egyik ajánló is általában ez az ifjúsági szervezet. Csakhogy náluk kevés a harminc év alatti. Az alapszervezet idei taggyűléseiről készült jelentéseket lapozva feltűnik, hogy szinte mindenkor ott a pórt- épitési feladatok megjegyzés. Később pedig sokáig a fülemben cseng a titkár egyik mondata, amit búcsúzásként, félig tréfálkozva mondott: — Higgye el, ha én nem tudok vaiarnt meggyőzni, akkor azt nem is érdemes! Bnnek ellenére a jövőben még alaposabb munkára törekszünk, s a jelentkezők kiválasztásánál is igyekszünk körültekintőbbek lenni. -■ ' - — A nii irányításunk alá a helyi kereskedelmi, az ipari üzemek, a területi, a tanácsi, a pedagógus és az állami gazdaságnál lévő alapszervezatek tartoznak — részletezi _a községi pártbizottság titkára. — Ha az 1980 óta eltelt éveket nézzük, mindig 14-15 új párttagot vettünk fel az alapszér- vezetekbe. Az arány is kedvező: 70 százalék fölötti a fizikai állományban dolgozóké. A legtöbbjüknél az egyik ajánló a KISZ volt. S hogy szavait igazolja. Varga László a tavalyi adatokat ismerteti. Mint kiderül, a felvett 14 új párttag közül 9-et az ifjúsági szervezet ajánlott. Ez egyben igazolja azt is, hogy a fiatalok nem közömbösek, s szívesen vállalkoznak új feladatokra. Érvelni, politizálni — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az alapszervezetek tagságának zöme egymástól távol, szétszórt területen dolgozik, s az embereket elsősorban az foglalkoztatja, ami velük, körülöttük történik. A célunk az, hogy a jövőben az okosan politizáló érveket erősítse a tagság, a tagnevelésre pedig még nagyobb figyelmet fordítsanak. Még inkább arányosnak kell lennie az új jelentkezők felvételének. Több fizikai állományú dolgozóra volna szükség, még akkor is, ha á nem fizikaiak közül akad elég jelentkező. Ea utóbbi azért jó dolog, mert nagyobb lehetőséget ad arra, hogy valóban azok kerüljenek be az alapszervezetekbe, akiknek a munkája hasznos, értékes a párt számára. Csitári János A kór — szemlélet dolga is A jó tanács ehhez már kevés A Pest megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága megvitatta, s elfogadta az egészségnevelés középtávú — 1990-ig szóló — koncepcióját. Ez foglalja rendszerbe a tennivalókat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a megye népessége egészségi állapotában számottevő változás következzék be — adtuk hírül még a múlt év végén. Nem vitás: minden ember szeretne egészséges lenni. Aki beteg, rendszerint munka- kepteíen is, a testi-lelki bajok okozta gyötrődésről nem is szólva. Az is nyilvánvaló, hogy az egészségi állapot'közvetve fokmérője annak is: mennyire kulturáltak az érintettek. Az egész társadalom érdekéről van tehát szó, amikor egészségnevelésről beszélünk. A riasztó adatokra lehetetlen nem odafigyelni. 1970 óta évi 6376-ról 9723-ra nőtt a szív- és keringési betegségek, s 4730-ról 6653-ra a daganatos megbetegedések miatt életüket vesztő 40—59 éves emberek száma. Már ez is jelzi a tendenciát: civilizáltabbak lettek kórjaink. Az orvostudomány fejlődése nyomán Európában, s hazánkban is, megszűntek a népességet olykor tizedelő járványok, a múlté már a tbc, a gyermek- bénulás. Korunk járványait a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a mértéktelen italozás, a dohányzás okozzák. Életmód. Ha már leírtuk a kifejezést, tegyük hozzá azt is, hogy a modern betegségek orvossága is ebben keresendő. Régente a páciens a gyógyítótól, s a gyógyszertől remélhetett csupán jobbulást, manapság elsősorban önmaga tehet sokat egészsége megőrzéséért. S lám: megváltoztunk mi magunk is. Az orvos úgy fogalmaz, engedetlen a beteg. Az egészségnevelő panaszkodik, hogy hiába a jó tanács, a segítő szándékú szó. Elvégre nehéz is megmagyarázni egy még egészséges serdülőnek, hogy életviteli hibái, káros szokásai nyomán 40 éves korára infarktus, 50 éves korára rák fogja fenyegetni. Egyféleképp védekezhetünk: a betegségmegelőző, az egészséget óvó szemlélettel. Életmóddal. Ezt tudva, pedig kétségtelenül változtatni kell a társadalmi gyakorlaton, a fiatalok nevelésén, a családok hozzáállásán. Ennyit, s nem kevesebbet tűzött ki célul az új, másfél évtizedre szóló egészségnevelési koncepció. Az imént azt írtuk: társadalmi érdekről van szó. Az sem lehet vitás, hogy az orvos, s a gyógyítóhálózat egésze is kevés ahhoz, hogy változzék a helyzet. Voltak, vannak is segítői e munkának — csak példaként: a TIT, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a KÖJÁL, a szakszervezet — ám éppen azok maradtak ki olykor a sorból, akiken múlik, hogy állati zsiradékok helyett növényieket fogyasszunk, hogy rostszegény kenyér helyett korpásat együnk, hogy a lábbelink, a ruhánk megfeleljen az egészség követelményeinek, hogy környezetünk tisztasága megmaradjon. S persze, mi magunk is változtathatunk. Egyetlen példa hadd álljon itt: emberek százainak ivóvizét teheti tönkre — s olykor teszi is —, aki használaton kívüli kútját szennyvíztárolónak használja... S, mert az egész társadalom érdeke a tét, a feladatot — az egészségnevelést — tár- sadalmasítani kell. A koncepció keretében is megfogalmazták: célszerű létrehozni a megyei egészségnevelési koordinációs bizottságot, melyben minden érdekelt a maga eszközeivel járulhatna ahhoz, hogy végre ez ügyben is győzzön az összhangzó értelem. Az is tény, hogy a helyzet jobbítását az egészségügyieknek kell kezdeniük. Az életével is példát mutató orvos, a családot látogató nővér, védőnő alakíthatja ki leghatásosabban azokat a személyes indítékokat, amelyek egészségük megóvására késztethetik az embereket. S a többiek, a segítők, az objektív feltételeket megteremtők sem csupán bölcs tanácsokkal járulhatnak a civilizációs kórokokat kiküszöbölő öntevékeny magatartás formálásához. Pest megyei az adat: három esztendő alatt 160 ezerről alig 70 ezerre csökkent a Vöröskereszt egészségnevelő előadásain a hallgatók száma. Világos: ezt a. személytelen formát fel kell váltania a hatásosabb, differenciáltabb, ösztönzőbb, gyakorlatibb módszereknek. Pest megye helyzete sok tekintetben sajátos. A koncepció készítői figyelembe vették, hogy magas az ingázók száma, hogy agglomerációs településeken él a lakosság jórésze, hogy a mezőgazdaság széles körben alkalmaz vegyszereket, hogy növekedni fog a középiskolások aránya, vagy például azt, sok a megyében pihenő, hétvégéit töltő, üdülő ember. Számoltak azzal is, hogy több a veszélyeztetett, aki önerejéből aligha képes a változtatásra. Ezek után — csupán felsorolásszerűen — néhány szót arról, melyek a legfőbb feladatok. A következő 15 évben elsősorban a még egészségesek megelőző szemléletének formálására törekszenek, elsőként is a tanuló ifjúság, s a sorkatonák körében. A felnőtteket a párt- és tömegszervezetekben, a munkahelyeken, a közművelődési intézményekben, a munkásszállásokon, az üdülőkben próbálják elérni. Az idős korúak —, akik egyébként igénylik az egészségnevelők támogatását — tekintetében pedig az eddigi túlnyomóan karitatív tevékenység helyett, a kreatív lehetőségek feltárására fordítanak nagyobb figyelmet. Célzott réteg a hátrányos helyzetűeké is, s a veszélyeztetetteké —, akik már ki vannak téve valamelyik — vagy több — rizikótényezőnek, s a betegeké, akiknél már az előbbiek tüneteket is okoztak. A tartalmi feladatok között első, hogy a baj orvoslása helyett megelőzésére törekedjenek. Épp ezért kiemelten foglalkoznak a helyes táplálkozással, a rendszeres testmozgással, a higiénés magatartással. A legtöbb kárt okozó szív- és keringési rendszeri, daganatos, légző- és mozgásszervi betegségek, valamint a cukorbaj megelőzése kerül előtérbe. Ugyancsak kiemelt program a káros szenvedélyek elleni küzdelem, a balesetek és az öngyilkosságok megelőzése, az ifjúság egészséges életmódra, családi életre nevelése, a helyes életritmus kialakítása és a szabad idő hasznos eltöltésének segítése. Megváltozott az életünk, 9 megváltoztak a betegségeink. Tudják ezt az egészségnevelők, s úgy határoztak, hogy a kor diktálta követelményekhez, a valóság kínálta feltételekhez alkalmazkodnak. Ám a siker nemcsak rajtuk múlik. Mindannyiunkon. Vasvári G. Pál
