Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

1884. JANUÁR 14., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. október 12-i ülésért állást foglalt a járások megszüntetéséről, a megyei párt-, ál­lami és társadalmi irányítás to­vábbfejlesztéséről. Az országgyű­lés 1983. téli ülésszakán törvényerőre emelte a közigazgatás átszervezését. Az irányítás, a közigazgatás kor­szerűsítésének, átszervezésének is­mertetésében, az intézkedések ma­gyarázatában, elfogadtatásában, a cselekvő egyetértés kialakításában fontos feladatai vannak a tömegpo­litikai munkának, a tájékoztatásnak, az agitációnak, a propagandának. Milyen kérdésekre, összefüggések­re összpontosítsuk a figyelmet a tö- megpulitikai munkában? Az átszervezése folyamat A közigazgatás átszervezésére vo­natkozó politikai döntés egy hosz- szabb folyamat, tudatos előkészítő munka eredményeként született meg. Az elmúlt évtizedekben a társada­lomban, a gazdaságban végbement változások hatással voltak a területi és helyi-irányítás formáira is. Fo­kozatosan csökkent a járások száma, dinamikusan fejlődött a városháló­zat; Városkörnyéki rendszerek ala­kultak ki. A vonzáskörzetek létre­hozásában, fejlődésében jelentős sze­repet töltöttek be a városok, a nagy­községek. Nagy számban alakultak közös községi tanácsok. Az 1971. évi tanácstörvény már számos feladatot adott át a közsé­geknek, a szükséges hatáskörökkel együtt. Megszűntek a HNF járási bi­zottságai, a,,kö*sigiek,..jne3eresöd-t«kv ■Jéi j. X4‘í&'■uü:? rí *■,?’. . 5 A .-közigazgatás .korszerűsítésébe vőfiátkózö' 'döntést' tehát s2amó$ i olyan intézkedés, változás előzte meg, amely a helyi irányítás meg­erősítését célozta és fokozatosan te­remtette meg a járások megszünte­tésének lehetőségét. Ugyanakkor azt ; is látni kell, hogy a jelenlegi den­tes, amely szerves része, fontos ál­lomása társadalomirányítási rend­szerünk fejlesztésének, további fo­lyamatos, felelősségteljes munka kezdetét is jelenti. A végrehajtás nagy körültekintést, türelmes meg­győző munkát, átgondolt intézkedé­seket, időt igényel. A lakosság jobb szolgálata Az új rendszer csak akkor lesz jobb és hatékonyabb a réginél, ha eredményesebben segíti a társada­lom-, gazdaságpolitikai, a területi és településfejlesztési feladatok végre­hajtását, ha hozzájárul a szocialista demokratizmus kiszélesedéséhez, a helyi önállóság fokozódásához, az irányítás politikai és szakmai szín­vonalának javításához, ha elősegíti a funkcionálisan összetartozó telepü­lések közötti politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális együttműkö­dést. A végrehajtás sikerének kulcs­kérdése, hogy az újonnan megala­kult városi, nagyközségi, községi tes­tületek, apparátusok hogyan élnek majd naponta jobban, hozzáértéssel, felkészültséggel és felelősséggel, a nagyobb önállósággal. Sokban függ a végrehajtás ered­ményessége attól is, hogy a városok, nagyközségek miként segítik, erősí­tik a vonzáskörzethez tartozó telepü­léseik/ önállóságát, miként látják el koordináló szerepüket. A figyelem a lakosságra, az em­berre irányuljon. A közigazgatás átszervezésétől akkor várhatunk eredményt, ha a lakosság érezni fog­ja az előnyeit. Ha javulnak életkö­rülményei, h.a gyorsan és eredmé­nyesen tudja .ügyeit intézni, ha em­berséggel, türelemmel és körültekin­téssel foglalkoznak problémáival, ha véleményt mondanak a település életéről; a továbbfejlesztésről, ha beleszólhat a közügyek intézésébe, ha részese, alakítója lehet a helyi politikának, a község fejlődéséneik. Az egyes embert, de a nagyobb kollektívát is nem elsősorban az „izgatja”, hogy átszervezünk-e kor­szerűsítünk-e vagy nem, hanem az, hogy miként alakul a sorsa, jobbra fordul-e vagy rosszabbra. Javul­nak-e az életkörülményei, fejlődik-e az a falu, ahol él, vagy egy helyben toporog. Az állampolgár akkor érzi igazán, hogy egy döntés, egy intéz­kedés helyes, ha jobb, ha értelme­sebb lesz nemcsak az ö élete, hanem az egész közösségé is. Ezért nem elég hangsúlyozni eleget a végrehaj­tás, a jó káderkiválasztás fontos­ságát. Összefogásban az erő A helyi önállóság és felelősség növekedésével tovább fokozódik a községek, a gazdasági egységek és a lakosság közös érdekeltségen alapuló együttműködésének jelentősége. Szükséges, hogy folytatódjon, telje­sedjen ki az a kedvező folyamat, amely régóta kialakult a megyében és amelyet a kölcsönös segítőkészség, a települések életében és fejleszté­sében való cselekvő részvétel jelle­mez. Az a széles körű társadalmi összefogás, ami az elmúlt évtizedek­ben megsokszorozta az erőket, nö­velte a rendelkezésre álló pénzesz­közöket, nagyban segítette azt a di­namikus fejlődést, amely a megye te­lepülésein végbement. Óvodák, isko­lák épültek, kereskedelmi egységek, áruházak, ABC-k létesültek, bő­vült a víz- és a villanyhálózat. Szép példái a gazdasági egységek és a községek összefogásának a közös fenntartású művelődési intézmé­nyek. Van tehát mire alapozni. Van ki­taposott út, amelyen tovább lehet „haladni, vaa^akarat ,és erő. amelyre, éébítéttf lufiéi/vatf'feeMérríényező- és alkotókedv, fgnfázía és. t^íuek.észség. Mindenkinek — a lakosságnak, a vállalatoknak, szövetkezeteknek — egyaránt érdeke, hogy fejlődjön az adott település, javuljon és bővül­jön az ellátás, a szolgáltatás, a kul­turális kínálat. Politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren egy­aránt szükség van a megerősödésre, az önállóság, az öntevékenység foko­zására. A tömegpolitifeai munka közép­pontjában tehát az átszervezéssel összefüggésben is az ember álljon. Az ember, akinek az életét, a sor­sát, a jövőjét kívánjuk szocialista társadalmunkban jobbá, szebbé ten­ni. A végrehajtás során erre le­gyünk , a legnagyobb figyelemmel. Dr. TÓTH ALBERT a Pest megyei pártbizotság osztályvezetője „A táblák mini az arany" Nehéz évek - bízó emberek Az új irányítók nyerlek is, vesztettek csatákat A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben az utóbbi két évben nagyot változott a világ. Kicserélődött a közös gazdaság­ban szinte az egész vezérkar. Az új irányítók nyertek is, vesztet­tek is csatákat. írásunk a tiszteletet parancsoló küzdelmükről szól. Bódizs Antal tsz-clnük a múltról nem szívesen szól, ehhez neki kevés köze van. A jövő meg még tele bizonytalansággal, előre nem látható problémával. Ennek ellenére az első pillanat­ban világos számomra, hogy a két éve megválasztott elnök nem először néz szembe hasonló helyzettel. Ügy tűnik, neki már ez a dolga, újra rakni a feldőlt szénásszeke­ret, erősen meghúzva a rakomány rudazó kötelét. Harmadizkn is — Ez a harmadik gazdaság, ahol rendet kell temem — mondja fa­nyar iróniával, s bokros teendőire hivatkozva munkatársára, dr. Ko­vács Géza elnökhelyettesre, s a vas­kos jegyzőkönyvek társaságára bíz. Megalapozatlan és a teherbíró ké­pességet figyelmen kívül hagyó döntések, a nagyvonalúság, az alap­vető gazdálkodási feladatok elha- nyagQlása, és a változó közgazda- sági feltételekhez való alkalmaz­kodni nem tudás okozta a nagy ösz- szegű pénzhiányt — olvasom az iratcsomó isten tudja hányadik ol­dalán, s kérdőn nézek az elnökhe­lyettesre. — Mennyi volt ez a nagy összeg? — tudakolom. — ötvennégy millió forint. Erre érkezett az elnök, s valamivel ké­sőbb jómagam. Annyi látszott a jéghegyből, jóllehet sejtettük, ér­nek még meglepetések bennünket — jegyzi meg Kovács ..Oéza. ..S^ - hogy segítsen az eligazodásban, 'rögvest meghúzza a szövetkezet 1982-es koordinátáit. — Ebben az időszakban a gazda­ság területe 4104 hektár, a szántó 2795. A földek átlagos, hektáron­kénti aranykorona értéke 25, a me­gyei 16-tal szemben. A tsz-tagok szá­ma 776, közülük 287 a nyugdíjas. A termelési érték 313 millió forint, amiből csupán 77 millió az alapte­vékenységből származó — sorolja a száraz adatokat. Belőlük különö­sebb szakértelem nélkül is kiolvas­ható: príma földeken szorult hát­térbe az alaptevékenység. Hideg zuhanyként Akárhogy is volt, a gazdálkodás hibáinak árja végül is átszakította a Egry J. emlékére gátat, a korábbi vezetőknek át kel­lett adni a kormányrudat. Bódizs Antal lett az elnök, akinek első ténykedései közül való volt a Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Szer­vező Vállalat bevonása a jövő ter­veinek kidolgozásába. A munka dandárja a fiatal cég Cegléden la­kó munkatársára, dr. Kovács Gé­zára maradt. — Egy nappal azzal állt elő az elnök, hogy nem fáradságos-e ne­kem olyan messziről bejárnom. — Megszoktam már — feleltem várakozón, időt hagyva rá, -mire is akar kilyukadni munkánk megren­delője. — Közelebb is találnál tenniva­lót. A rengeteg jó tanácsot, amit ne­künk adtál, a gyakorlatban kellene kipróbálnod — hangzott ismét az elnök szava. — S elnökhelyettes lettem ... Ek­kor még nem gondoltam, hogy jön­nek komorabb idők is. — Mire gondol? — Ezerkilencszáznyolcvankettő el­ső felében még úgy kalkuláltunk, a saját erőből történő szanálás után, üömiUió,forint nyereségre tehe­tünk ‘ szert.' November-decemberben ért bennünket a hideg zuhany: új­ra veszteségesek leszünk. A számla 100 milliónál nagyobb összegre szólt. Pedig ekkorra mar sok mindent tet­tünk. Elkeseredett volt a hangulat. Akadt, aki kerek-perec kijelentette, fel kell oszlatni a tsz-t, mások az egyesülés mellett kardoskodtak. — Nem lehetett könnyű a harma­dik megoldás, a megmaradást vá­lasztani. — Sokan segítettek. Gépekkel, szaktanácsokkal. Azzal, hogy mel­lénk álltak, erkölcsi támogatást kaptunk. A bajban úgy látszik, nem­csak a barát, a szomszéd is meg- ismerszik. Amikor változtattunk a vetésszerkezeten, és a kukorica egyeduralmát megszüntetve egyebek között cukorrépát ültettünk, aligha gondolhattunk arra, hogy megve­gyük a méregdrága kombájnokat. A Ceglédi Állami Tangazdaság kölcsö­nözte nekünk ezeket a masinákat, de használhattuk szárítójukat, mag­táraikat is. Elromlott a markoló? Alig tettük le a telefont, már küld­ték az övékét, hogy ez se okozzon veszteséget a szövetkezet számára. De említhettem volna más példát is. Olyan esetet, amikor kezesked­tek értünk. Amikor a Pest, Nógrád, Komárom megyei Agroker a tsz fi­zetésképtelensége ellenére adott gé­peket ... A legnehezebb mégis a morális talpraállás volt. Turcsányi Sándor kollégám a megmondhatója ennek. Ami a legolcsóbb Blaskó János plasztiká/a — Bizony, még az idén is előfor­dult, hogy büntetést kellett kiszab­ni az engedély nélküli fuvarokért azokra, akik hozzászoktak a közös tulajdon semmibevételéhez — fa­kad ki a negyvenesztendős növény- termesztő. Turcsányi Sándor vallja, hogy a jobb munkaszervezés a leg­kisebb ráfordítással megvalósítható módja a takarékosságnak. — Nem mehet ki gép úgy a táb­lára, hogy ne legyen tökéletesen előkészítve a terület a szántáshoz. Az_ üresjáratban pöfögő traktorok eltűntek határunkból. S ez a RÁBA nyergében ülőnek sincs ellenére. A magyarázat egyszerű: ugyanazokkal a bértételekkel, a kényszerpihenők megszűntével többet keres a gépész — érvel a Kiskunfélegyházáról ide­költözött szakember. Helyzete köny- nyebb is. nehezebb is főnökeinél. Még nem volt ideje igazán bizonyí­tani, hiszen alig fél éve hogy 17 évi egyhelybeni szolgálat után, Ceglédre jött családostól. Viszont nem a nul­láról kell indulnia. \z aszály elle­nére, tavaly búzából 46, kukoricá­ból 53 mázsát takarítottak be hek- táranként, A napraforgóval pedig különösen nincs mit szégyenkez- niök, a 30 mázsás hozamok egyben rekordot is jelentenek. ilt tartás — A legjobban a még mindig ma­gas költségek szorítják az ágazatot. Hol lehetne megfogni a garast, örökkön ezen töröm a fejem. Szá- mítgatom, vajon mennyit takarítunk meg jövőre azzal, hogy megvizsgál­tattuk a talajokat, s pontosan tud­juk, milyen műtrágyaadagokra lesz szükség. Mit hoz az ésszerű talaj­művelés és mindazok az újítások, amelyeket mielőbb szeretnék meg­valósítani — mondja Turcsányi Sándor. — Az elmúlt két esztendő során született intézkedések között azon­ban akad olyan is, aminek a város lakossága kevéssé örül. A vágóhíd, a húsfeldolgozó működésének leál­lítása, a sertéságazat felszámolása. — Nem cipelhetjük tovább e te­vékenységek folytonos ráfizetését. A húsellátás pedig nem romlik, már csak azért sem, mert a Ceglédi Ál­lami Tangazdaság bővíti termelését. De nem tarthattuk tovább fönn a 30 éve épült elavult hizlaldát sem, ahonnan ráadásul gyenge állomány került ki — kapcsolódd ismét a beszélgetésbe Kovács Géza. — És mi történt a juhászattal? — Új érdekeltségi formákat hoz­tunk létre, részesbe adtuk ki a nyá­jat. A birka a szövetkezet tulajdo­nában maradt, az értékesítés is a mi feladatunk. Ezenkívül takar­mány, legelőterületet biztosítunk és év végén számolunk el. A gondozók anyánként 500 forintot fizetnek be a közös kasszába. A juhtenyésztés csak így válhatott jövedelmezővé. Aki visszajött — Másfél millió nyereséget kell elérnünk, ha ez sikerül, megnyertük az első menetet — szólal meg már a volán mellett Bódizs Antal elnök, kocsijában. A Budai út felé tartunk, a tsz központjából távozván. — Egy kívülállóhoz viszem, affé­le különchöz, aki megmaradt egyé­ni gazdának. Okos ember, s kiváló mezőgazda. Hallgassa meg őt is, mit gondol rólunk. A gépkocsi Monori Benő takaros portája előtt fékez. A család éppen ebédel. Pár perc múl­tán magunkra hagy az elnök. — Hogy milyen világ van most a tsz-ben? Hát idefigyeljen. Amikor Bódizs Antalt megválasztották, azt mondták a tagok: — Ha erélyes lesz, minden traktoros itthagyja ... De nem így sikerült. A legjobbat küldte el, aki szántóversenyt nyert, ahogy a kocsmában kapta. A többi aztán, mint a farkavágott kutya, meghúzta magát. De látom én más­ból is, jófelé mennek. Felpucolták a tanyahelyeket, a táblák, mint az arany: gally, tüske sehol, a tuskó- kat is összeszedték. A szalma szé­pen, kazlakban, nem mint valami­kor, amikor ette az idő. Jártunk a tsz műhelyeiben. Pró­báltunk szóra bírni embereket, a fi­zikaiak közül. Nem szívesen beszél­tek. Atkári István traktoros is csak annyit mondott: — Három éve mentem el a gazdaságból, és tavaly szeptemberben jöttem vissza ... Ügy nézem, rendben lesz itt min­den. VALKÓ BÉLA A közigazgatás korszerűsítése Középpontban az ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom