Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

Jegyzet Hézagok Belekezdtem, a mondan­dómba, de minden külön átmenet nélkül félbeszakí­tották. A társaság nem fi­gyelt tovább, a beszélgetés szála már más pályán gom- bolyodott. * Megpróbáltam még egyszer, de akkor be­jött valaki a szobába, s azt sem mondta, amit ilyenkor illik — kérlek, vagy ké­rem, elnézést, szavát ne felejtse, de valami fonto­sat akarok itt közölni. Hosszabb ideje tartó megfigyelésem az,. hogy az emberek egy , korban még fiatalabb csoportja, mintha nem kapta volna meg azo­kat a szülői intelmeket, amiket nekünk maradan­dóan az emlékezetünkbe véstek. Azt ugyanis, hogy amíg más be nem fejezi a mondatot, illik odafigyelni, s csak aztán mondáatjuk mi a magunkét. Ezt köve­teli az illem íratlan szabá­lya, s ez a feltétele egymás iránti tiszteletünknek, s nemkülönben közéleti vi­takultúránknak is. Illem és erkölcs közeli rokonsága jut eszembe az aláíratlan levelekről is, melyeket olykor módom­ban áll elolvasni. Megér­tem, hogy némely közérde­kű bejelentés — ha valóban az — aláírását azért kell elhanyagolnia a bejelentő­nek, mert bármennyire is igaza van, bosszútól, meg­torlástól fél, Ám az alá­íratlan levetek nagyobb há­nyada nem ilyen természe­tű, hanem véleményt nyil­vánít. Az pedig úgy kor­rekt, ha az ember mindig gerincesen kiáll amellett, amiről a nézeteit kifejti. Ezt a gondolatsort egy helyesírási hibáktól megle­hetősen hemzsegő, a vagá­nyok utcai nyelvén írt le­vél indította el bennem, melynek szerzője egy tini- dzsemek nevezi magát. Azt vette tőlünk rossz néven, hogy megírtuk: nem helye­seljük, hogy iskolás, azaz serdülő korú fiatalok, te­hát valóban tinidzserek do­bálják be tízforintosaikat a játékautomatába, melynek tulajdonosai úgy látszik, nem szabtak korhatárt ven- .égkörük kialakításakor. Közöljük teljes terjedel­mében — kéri a névtelen tiltakozó, aki cikkünkről kereken kimondja, hogy az hülyeség. „Mi köze .ahoz bárkinek, hogy mi fiatalok hol szórjuk el a pénzünk. Hogyha a dk Írója annyi­ra zsugori, hogy nem mer oda lejöni, egyszer-kétszer játszani vagyhogyha nincs pénze akor csak néze hogy a töbiek hogy szórják a pénzt.” Levele további részében azt kifogásolja, hogy no­vember 30-án a rendőrök pontosan 19 órakor minden 18 éven alulit hazaküldtek a játékteremből. Aztán meg is hív bennünket, hogy szí­vesen megtanítanak játsza­ni, mivel ez minden ember joga. Ez utóbbin nem is akarunk vitatkozni. Amin pedig lehetne és kellene, azt úgy hiszem, hiába ten­nénk, mert a fiatalok e tí­pusának szemléletével ak­kora gondok tapasztalha­tók, melyek megváltoztatá- Sd, s főleg kialakulásának megelőzése a pedagógiai nehéz esetek közé tartozik. Értelmetlen dolog lenne itt a tanárok, az ifjúsági szer­vezet vagy a család fele­lősségét külön-külön számon kérni. Együtt, valameny- nyiünkét viszont már annál inkább szükséges. Ha a rendőrök hazaküld- ték a 18 éven aluliakat, szerintem jól tették. Intő példa ez a levél is arra, hogy szocialista pedagó­giánk sok-sok vívmánya, eredménye ellenére hézagok is keletkeztek. Ezeket fel kell fedeznünk, megalapo­zott tudással kell pótol­nunk, a jelen eltévedt kis emberkéinek érdekében. Il­lem és erkölcs, eleúii sza­bályok. A szülőknek kell odafigyelnie gyermeke sze­mélyiségének alakulására. Kovács T. István Szem*szájnak ingere Csúcsforgdom két üzemben A múlt hét végén sokan megálltak a Széchenyi utcai .Margaréta eszpresszó kiraka­tánál. Az üveglap közelében elhelyezett asztallapokon 45— 50 féle cukrászipari remek csa­logatta a szemlélőket. Péntek­től vasárnapig tartott az al­kalmi édesipari- vásár. A ha­gyományos sütemények — torta, krémes — mellett új­donságokkal (Róméó-szelet, vi- taminos kocKa) is jelentkezett a két gyártó; az 512-es és az 513-as üzem. A Kossuth téri 512-es cuk­rászüzemben harminchatan fáradoznak a karácsonyi ünne­peket megelőző napokban azon, hogy édességek sora ke­rülhessen majd a terített asz­talokra. Szőke János üzemve­zető elmondta, hogy az itt dol­gozó Radnóti Miklós szooralis- ta brigád legutóbb elnyerte az aranykoszorús minősítést. Te­rületükhöz .tartozik Vác és Gödöllő, de eljutnak termékeik Balassagyarmatra és Salgótar­jánba is. E hét közepén 45 mázsa má­kos és diós beiglit szállítanak az üzletekbe. December 21—23 körül négyezer félkész tórta- karikát küldenek az elárusító­helyekre. A hónap utolsó he­tében a népszerű malacfejes újévi kistortát küldik az el­adókhoz. Az üzem idén az ösz­tönzőbb elszámolási rendszer­rel dolgozott, az eredmények biztatóak, derűsen szilveszte­rezhetnek majd a brigádtagok. A Köztársaság úti 513-as cukrászüzem vezetője. Kovács Árpád is az év végi hajrát em­líti. Az ő területük Szob, Főt -és Dunakeszi s azok környé­ke. Itt a Munkácsy Mihály ne­vét viselő 22 tagú szocialista brigád szorgoskodik. 14 mázsa beiéi! készül az ünnepekre, s három és fél ezer félkész tor­takarika segíti a háziasszonyok munkáját. Az ő ötletességük, újratörekvésük is benne volt az említett háromnapos árusí­tás sikerében. Papp Rezső Gazdasági ellátók Bevált az elképzelés A sződi községi közös tanács végrehajtó bizottsága a közel­múltban értékelte az egy éve megalakult sződi Gazdasági Ellátó Szervezet munkáját. ■ — Megállapította, jól dolgo­zik a szervezet, örültünk az elismerő szavaknak — közöl­te Tóth József, a GESZ veze­tője. — Szed, Csörög és Vác- duka tanácsi intézményei tar­toznak hozzánk. A vezető, a három előadó és egy fűtő a munkaszervezet tagjai. — Az év elején valamennyi intézmény vezetőjétől elkértük a karbantartási és felújítási munkálatokra vonatkozó igé­nyeket. Évente 9 millió forin­tot fordítunk a karbantartási, felújítási munkákra. Az intéz­ményvezetői tanács tagjai fél­évenként üléseznek. A felada­tokat a döntések után végre­hajtják. — Konkrétan milyen mun­kát végeztek el? — A vácdukái óvoda felújí­tását. A sződi mozinak vetítő­gépet vásároltunk. A sződi óvo­da rekonstrukciója befejező­dött. Itt megakadályoztuk az épület süllyedését — fejezte be nyilatkozatát Tóth József, a GESZ vezetője. N. P. J. üzemi véradók A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában december 19-én (hétfőn) a helyi vöröskeresz­tes aktívák tartanak évzáró ünnepséget. A délután 14 óra­kor kezdődő eseményen közel húsz kitüntetést is átadnak majd a véradásban jeleskedő kollektíva tagjainak. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLTAM, 297. SZÁM 1983. DECEMBER 17., SZOMBAT Sark! rókák és essEtcsiliák I kockázat mm hazárdjáték A sződi Virágzó Termelőszö-' vetkezet elnökéről, Lévák Jó­zsefről szakmai berkekben azt tartják, amit mond azt meg kell csinálni. Huszonnégy év­vel ezelőtt állt az akkor sok bajjal küszködő helyi tsz élé­re. Azóta a tagok bizalmából minden évben újra választot­ták. . Rekord Naplót nem vezet, de jól emlékszik a gyorsan lenergett időre. Sok keserűségben, de sok örömben is volt. része. Éle­tének nagy elégtétele, -\Jiogy olyan hatszáznegyven tagú kol­lektíva, olyan négyezer-kilenc- százhét hektáros szövetkezet vezetője, ínely hosszú évek szí­vós munkájával a legjobbak közé küzdötte fel magát. So­kat mond^hogy 1981-ben el­nyerték a Kiváló Szövetkezet kitüntetést is. Nem akármilyen erőfeszítés árán érték el ezt az elismerést. Most az elnök még­is meggyőződéssel ielenti ki: — Ha újra kezdhetném a? életemet, ugyanerre az útra lépnék. Két adat még emlékeztetőül: tavaly több mint 264 millió fo­rintos termelési értéket és 33.5 milliós nyereséget értek el. Az idén is hasonló eredménnyel számolnak. 1 Messziről vezetett idáig az út. A nagy fordulat az össze­Szigetefc kl’ií surrant a víz Kifogtak valami vaskopor&t TESZI-VESZI, kece, milling, sleppszák és társaik. Beszél­getés a 'nyugdíjas halásszal, Feisz Béla bácsival. Kora és a nagy tapasztalatai miatt a tisztelet jeleként írom így: bá­csi. Amiket felsoroltam, azok hálófajták. Ide tartózik még a kendervarsa, a dobó- és a kecsegeháló. Ezek azok a szer­számok, amelyeket Béla bácsi most készített el a Vajdahu- nyad várának; vagyis a buda­pesti Mezőgazdasági Múzeum­nak, ahol jövőre lesznek lát­hatók. — Mit ismernek, használnak a mai halászok? Csóválja a fejét. Nehéz, de szép, egész embert kívánó mes­terség volt ez mindig — Nem volt még motor, amikor 13 évesen apámmal íz­lelgetni kezdtem a halászat fortélyát. Ezerötven pengő bér­leti díjat fizetett a kastellei- burgi papoknak a halászat jo­gáért. Azonkívül 3—3 mázsa halat kellett adni húsvétra és karácsonyra, l^em volt tilalom, így Pap Ottó bácsiék is fel­iéi jöttek 5—6 emberrel. Ök halászták akkor a váci vizet. Itt, a református templom alatt voltak a jégtörők fái, amire feltorlódott a jég, majd alázu­hanva összetört, s így már nem tett kárt a malmokban, mert akkor még hét malom is voit a váci parton. Az utolsó, a He- véréké 43-ban, a dömösi for­góban pusztult el. — Horgászat akkor ... ? — Ugyan már, ki ért akkor rá ilyesmire? Hattól hatig dol­goztunk, nem úgy, mint ma. Apámtól mindössze három em­ber váltott horgászásra enge­délyt. A halászok 10—20 var­sát is leráktak, egy-két horog­láda fenékzsinórt 200 horoggal. Igaz, akkor nem volt mocsár­rá téve a szigetek köze. Sur­rant a víz, volt búvóhelye a halnak. Kisoroszinál sziget,volt még a Macskaluk, Nagymaros­nál, Kismarosnál, Verőcénél is emelkedett ki a vízből a szi­get, a Cigányzátony, a Rabszi- get, a váci, a gödi sziget mind- mind egykori paradicsoma a halaknak. Ma iszap, a szúnyo­gok meg a paptetű tanyája. Reggel, este a halász felnézte a varsákat. Volt abban min­den. EMLÉKSZEM, Sasfészken laptolóval halásztunk. Ma már azt sem tudják, mi az. Pedig volt úgy, hoigy 150 kiló kecse- ge ficánkolt benne. Dömösnél apámék 1903-ban 128 kilós harcsát fogtak, másnap még két 60—70 kilósat. Igaz is, a „Szójmán-hegy” az Esztergom alatt a hidegle­lős kefésztnél van, de az régi história. Apáméknak viszont 1908-ban kétszer is sikerült va­lami vaskoporsót vagy ládát megfogni, de oly nehéz volt, hogy kiszakadt a háló. Aztán sokáig nsm találták. Legutóbb Vári László fogta még, de az ő hálója is szétszakadt. Hát arra a ládára kíváncsi lennék, ugyan mit rejthet. Ez a viseg­rádi hajóállomás alatt történt. Azt meg már biztos, hogy ma­ga is hallotta; a Bolha várnál a „fokások” égy márványla­pot találtak, -éle túl nehéz lé­vén visszadobták. Persze az idő távolsága. A múlt megszépít sok mindent, én is tudom. De a 15—20 kilós halak, amiket még én fogtam a Dunában, jó lenne, ha visszajönnének. — Addig isi Ha valamelyik halászcsárda akár fali dekorá­ciónak rendelne egy-egy külön­leges hálót — elkészítené-e? — Miért ne, hisz a jó szer­szám nemcsak fogós, de szép is. Porubszky Dezső vonások után következett be. Elve az önállóság jogával, több új kezdeményezés szerepelt a tervben. Például a növényter­mesztés területén olyan ter­mékszerkezetet alakítottak ki, amelyben a szemes takarmá­nyok — elsősorban a búza és a kukorica — kerültek előtér­be. Lényegesen nőtt a két fő növény hozama is. A bú­za hektáronkénti termése évek óta huszonöt mázsa körűi in­gadozott. Az idén a tsz törté­netében rekordtermést takarí­tottak be. — Azt el kell mondanom, hogy sok függ a föld minősé­gétől. A mi termőterületünk értéke a tizennégy aranykoro­nát sem éri el. Itt a közepes hozamokért is alaposan meg kell küzdeni. Szerencsére a szövetkezetünkben olyan a lég­kör, a közhangulat, hogy bát­ran próbálkozhatunk. Vállal­hatunk ésszerű kockázatot — állapítja pieg Lévák József. Nyitva is tartották mindig a szemüket a tsz vezetői. Soha­sem hazárdíroztak ugyan, de mertek kockáztatni. Többnyire sikerültek a kezdeményezéseik. Szerencséjük is volt. Legerő­teljesebben talán az állatte­nyésztési főágazat fejlődött. Ebben az évben mintegy 32 millió forint az árbevételi ter­vük. A Siszfavérű landest — Jelentős a növendéküsző- telepünk, ahol jelenleg több mint nyolcszáz darab tenyész­állatunk van — mondja dr. Jakab László főállattenyésztő. — A telep bázisgazdasága a Vác környéki Szarvasmarhate­nyésztési Gazdasági Társaság­nak. Ehrte k értelmében éven­ként közel négyszázötven vá­lasztott üszőborjút vásárolunk fel a partnergazdasáaoktól, és vemhesüszőként szállítjuk visz- sza azokat. Az idén eddig négyszáz darabot értékesítet­tünk. A nagyüzemi telepünkön tervszerű a fajtaátalakító ke­resztezés is. Ennek eredménye, hogy a. gazdasági társaság te­henészeti telepein a tejterme­lés növekedett az utóbbi évek­ben. 1978-ban szoros kapcsolatba kerültek a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemmel. Akkor érkeztek az őrbottyáni tanya- központba az e’ső libák is. A sződi vezetők nemcsak meg­hallgatták a jó tanácsokat, ha­nem meg is valósították. Sőt, azokon túl is minden kínálko*- zó lehetőséget hasznosítottak. Készül a háló, szövődik a mese fonala Az őrbottyáni termelőszö­vetkezettel egyesülve a meg­üresedett gazdasági épületeket nem bontották le, hanem azo­kat kihasználva létrehozták a lúdágazatot. — Ez is szervezett keretek között, az egyetem gesztorsá­gával és szakmai irányításá­val működik. Bázisgazdasá­gunk a babati májhibrid törzs- állományának az előállítója — tájékoztat dr. Jakab László.— Tenyésztett fajtánk a tisztavé­rű landesi májliba. Törzsállo­mányunk hatezer darab. A ter­vezettől valamivel többet, mintegy 100 ezer darab napos libát értékesítettünk az idén. Ennek egy része a partnergaz­daságok tenyészállománya lesz. míg jelentősebb hányaduk az alföldi kistermelőkhöz és az áf eszekhez került tömőalap anyagnak. Téli bundában — A legnagyobb érdeklődés' kiváltó ágazatunk a prémes- állat-tenyésztés — mondja Ud vartjy Jenő ágazatvezető. 1980- ban hoztuk létre az országban is egyedülálló nagyüzemi tele­pünket. Elsősorban abból a meggondolásból, hogy a kör­nyéken elhullott állatokat és a vágóhídi melléktermékeket is hasznosítsuk. , Alapos tanulmányozás után a sarki róka és a prémtermelő hibfidgörény állatfajok te­nyésztésével indultunk. A ked­vező szaporulati eredmények alapján szerződést kötöttünk egy norvég céggel. Ennek ér­telmében vállalták a tenyész­állatok biztosítását és a pré­mek hosszú távú értékesítését a tőkés piacon. , Egy igen előnyös dél-ameri­kai cég ajánlata alpjain hoz­tuk létre a nemes csincsilla­tenyészetünket is. A sarki róka leprémezését nemrég kezdték meg a szövet­kezetben. Teliér Gábor mezőőr segí­tőivel együtt bérmunkában vállalta a feladatot. — Most a legértékesebb az állatok prémje, mivel már fel­készültek a télre. Négyszáz da­rabról fejtjük le a bundát a napokban — közölte műnk közben a mezőőr. Surányl János Őrbottyáni tervek Tásis és aerobic — Milyen tervekkel kezdi c~ 1984-es évet az őrbottyáni mű­velődési ház vezetősége? — kérdeztük Szabó Jánosnét, s ■' intézmény művészeti előadó iát. — Januárban szeretnénk a gyerekeknek balett-tanfolya- mot indítani. Az aerobic-tan- folyamra felnőttek jelentkezé­sé* is várjuk. A néptánc­együttesünk 40 taggal alakuti meg. Remélem, hogy jövőre bemutatkozhatnak műsorukkal a község lakói e'.ntt. Szeret­nénk az új évben kismama- klubot és kézimunkaszakköri is szervezni. Az ifjúsági klu­bunk már több foglalkozási tartott. Tervezünk érdekes Is­meretterjesztő előadásokat és kiállításokat. Január közepére tervezzük a Budapesti Szín­művész Egyesület vendégsze­replését. akik Molnár Ferenc- Doktor úr óímű bűnügyi bo­hózatát mutatják be. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A szerző felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom