Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

2 1983. DECEMBER 4., VASÁRNAP & % A HÉT VILÁGPOLITIKAI A félrevezetésé kísérletek Jurij Andropov levelei — Samir után Due maja! Washingtonban Újra napirenden Namíbia függetlenségének ügye A washingtoni diplomácia a hét nagy részét azzal töltöt­te, hogy igyekezett elhitet­ni a nyugat-európai közvéle­ménnyel; nem az Egyesült Államok a felelős azért, hogy megszakadtak a közép-hatótá­volságú rakéta-nukleáris esz­közökről zajló genfi tárgyalá­sok. Ez azonban a jelek sze­rint nem könnyű dolog. A nyugati sajtó ugyanis hírül adta, hogy még mielőtt a leg­fontosabb szavazás lezajlott volna az ügyben a bonni par­lamentben, már ott voltak az amerikai Pershing—2 rakéták alkatrészei az NSZK területén. Kész volt ugyancsak már hó­napok óta a pontos ütemterv arra, hogy az 572 Pershing—2 rakétát és mamővereztethető robotrepülőgépeket hogyan ál­lítják hadrendbe a telepítésre kiszemelt öt nyugat-európai ország területén. Vagyis Washington a Szov­jetunióval folytatott genfi tárgyalásokat e fegyverrend­szerek csökkentéséről csak időhúzó taktikázásnak tekin­tette, amellyel olyan látszatot teremthet NATO szövetsége­seinek közvéleménye felé, hogy a kompromisszumos megálla­podáson munkálkodik. Való­jában az Egyesült Államok hi­vatalos körei a tények tanúsá­ga szerint sohasem vették ko­molyan az 1979-es NATO úgynevezett kettős határoza­tának a megegyezési törekvés­re vonatkozó részét, hanem csupán mindvégig az új fegy­verzetek telepítését készítették elő. MI TÖRTÉNIK MOST A TÁRGYALÁSOK MEGSZA- KADASA UTÁN? ___________ Am i a Szovjetuniót illeti: álláspontja világos és logikus. Azzal, hogy a NATO hozzálá­tott a Pershing—2 és a manő- vereztethető robotrepülőgépek rendszerbe állításához Nyu- gat-Európában, új helyzet ke­letkezett. Washington és szö­vetségesei ezzel erőszakos, egyoldalú módon meg akarják változtatni a kontinensünkön kialakult megközelítő katonai egyensúlyt. Tekintve, hogy a genfi tárgyalások a csökken­tésről a korábbi állapot po­zíciójából. zajlottak, az új kö­rülmények között értelmetlen­né vált a további megbeszélés- sorozat. Erre csakis akkor kerülhet sor, ha 1.) a NATO felfüggeszti az új fegyverrend­szerek telepítését és 2.) Ha kivonja a hadrendből azokat a Pershing—2 rakétákat és manővereztethető robotrepülő­gépeket, amelyek telepítését lá­zas sietséggel már megkezd­ték. Vagyis a genfi tárgyalá­sok folytatásához arra volna szükség, hogv visszaállítsák a november közepi színvona­lat ezekben a fegyverrendsze­rekben. Mindez keresztezi azt az amerikai állítást, hogy a Szov­jetuniónak „nincs más vá asz- tása”. mint hogy elfogadja a megkezdett NATO rakétatele­pítést, s a helyzet láttán meg­tegye mindazokat az enged­ményeket. amelyeket Washing­ton sürgetett a genfi tárgya­lásokon. Az amerikai állás­pont — mint ismeretes — egyoldalú teljes szovjet lesze­relést irányzott volna e’ő ezekben a fegyverrendsze­rekben. m'közben a NATO megtarthatta volna hasonló típusú rakéta-nukleáris ar­zenálját. Az Egyesült Államok kihasználta a masa javára azt, hogv a genfi tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak le. .Olyan információkat szivá­rogtatott ki a közös ügyrendi megállapodás felrúgásával, hogy a Szovjetunió hajlik ar­ra. hogv teljesít=e az ameri­kai követelések nagy részét. Sőt meghamisítva a történteket olyan látszatot igyekezett te­remteni. mintha a rakétatele­pítés megkezdése arra kész­tetné a Szovjetuniót, hogy el­fogadja az amerikai feltétele­ket. (Erre egyébként rácáfol­tak a Jurij Andropov nyilat­kozatában bejelentett ellenlé­pések.) Nagyon is indokolt volt eb­ben a helyzetben, hogy Jurij Andropov most leveledet in­tézzen az Egyesült Államom nyugat-európai NATO-szövet- ségeseihez. Ezek az üzenetek kormányfőkhöz szóltak és vi­lágos és egyértelmű tájékoz­tatást adtak a szovjet állás­pontról. Hírmagyarazók egy része a szovjet államfő leve­leivel hozza kapcsolatba, hogy Nyugat-Európa számos orszá­gának hivatalos körei — mint írják — „egyfajta nyomást gyakorolnak most Washing­tonra.” A cél az, hogy rábír­ják az Egyesült Államok hozzájárulását a jövő év ja­nuárjában kezdődő stockholmi értekezlet úgynevezett „felér­tékelésére”. Ezt a megbeszé­lést, amelynek napirendjén európai bizalomerősítő intéz­kedések szerepelnek majd, az idén őkszel befejeződött mad­ridi találkozón hívták össze. A Fehér Ház már jó előre érzékeltette; a jelenlegi hely­zetben nem tulajdonít külö­nösebb jelentőséget ennek az értekezletnek, amely ráadá­sul az amerikai elnökválasz­tás évében nyílik meg, amikor Washington nem bocsátkoz­hat semmiféle „külpolitikai nyitásba”. A bonni kormány viszont más nyugat-európai NATO-országok kabinetjeivel együtt szeretné kihasználni komolyabb tárgyalásokra ezt a stockholmi fórumot — mint iapjelentések rámutatnak. Ezért sürgeti Washingtont: te­gyen a NATO kezdeményezést arra, hogy ez a tanácskozás külügyminiszteri szintű le­gyen. A hírek szerint az Egyesült Államok vezetői ingerülten fo­gadták ezt az indítványt és Shultz külügyminiszter sie­tett közölni, hogy Washington nem ért egyet a „stockholmi konferencia felértékelésével.” MILYEN EREDMÉNNYEL JÁRT SAMIR MAJD DZSE- MAJEL WASHINGTONI LÁ­TOGATÁSA? Samir izraeli kormányfő joggal nevezheti sikeresnek washingtoni tárgyalásait. Amerikai saj tókomimentátorok szerint e megbeszélések rend­kívüli szívélyessége és Reagan rendkívüli készsége arra, hogy teljesítsen minden Tel Aviv-j követelést, már választási cé­lokat is szolgált. Az izraeli lobby, amelynek nemcsak rendkívüli befolyása van az amerikai politika alakítására, hanem jelentős tőke-erővel is rendelkezik, hozzásegíti ugyanis a többi között a re­publikánus pártot, hogy a kampány előcsatározásámak időszakában feltölthesse kissé választási kasszáját. A Rea- gan-kabinet manőverezésére azonban az Is meghatározó, hogy már nem egészen egy esztendő múlva kikre adjá.r majd voksukat a cionizmus számban sem elhanyagolható amerikai hívei és támogatói. Ezek előrebocsátása után érthetővé válik, hogy Wa­shington miért szállt most sík­ra Samir látogatása idején a szorosabb amerikai—izraeli katonai együttműködés mel­lett, s miért járult hozzá kö­zös hadgyakorlatok megtartá­sához, és ahhoz, hogy ameri­kai fegyvereket tároljanak Iz­raelben. Korábban ugyanis amikor Tei Aviv egyszerűen bekebelezte a Szíriától elraga­dott és törvénytelenül meg­szállt Golan-fennsíkot, a Fe­hér Ház az arab világ felná- borodásának hatására kényte­len volt legalább a nyílt szí­nen valamelyest csökkenteni az Izraellel való katonai együttműködését és ezért fel­függesztette azokat az eihatá- ozott intézkedéseket, amelyek­nek most viszont „zöld utat” adott. Dzsemajel a párizsi úgyne­vezett „megbékélési konferen­cia” határozatának jegyében tett látogatást a Fehér Ház­ban. Ez a tanácskozás — mint emlékezetes — elsősor­ban azon feneklett meg, hogy a libanoni belső rendezésben szerepet játszó számos erő nem volt hajlandó elfogadni az amerikai égisz alatt létre­jött május 17-i izraeli—liba­noni megállapodást, amelyet egyébként mind ez ideig Dzse­majel kormányzata sem rati- fikált.A Fehér Ház változatla­nul „alapvetőnek” tekinti li­banoni politikája szempontjá­ból ezt a paktumot, s ez ki is tűnt a mostani washingtoni tárgyalásokon. Vagyis ezek- utári Dzsemajel üres tarsollyal kénytelen távozni az amerikai fővárosból. A világsajtó pedig joggal cikkezik arról, hogy az amerikai—izraeli politika aka­dályoz bármiféle megbékélést a sokat szenvedett közel-ke­leti országban. HOGYAN KERÜLT ÜJRA AZ ELŐTÉRBE A NAMÍBIÁI KÉRDÉS? Az ENSZ közgyűlése — amelynek napirendjén már esztendők hosszú sora óta sze­repel a namíbiai ké dés — ismét felszólította a Bizton­sági Tanácsot, foganatosítson kötelező érvényű szankciókat a Dél-afrikai Köztársaság el­len, ha Pretoria továbbra is törvénytelenül megszállva tartja Namíbiát. A határozati javaslat elfogadásától csupán azok a nyugati hatalmak tar­tózkodtak a világszervezet­ben, amelyek a Dél-afrikai Köztársaság természeti kin­cseinek kitermelésében érde­keltek, s virágzó fegyverke­reskedelmet is folytatnak a fajgyűlölő rendszerrel. Ezek az országok egyébként az úgyne­vezett „összekötő bizottság” tagjai. Ez a testület azért folytat immár évek óta tár­gyalásokat, hogy a fehér tele­pesek érdekeit fenntartó kompromisszumos megállapo­dást fogadtasson el a namí­biai szabadságharcos erők­kel, s így csupán korlátozot­tá tegye függetlenségüket a pretóriai csapatok távozása után. Mivel a Biztonsági Tanács­ban a nyugati hatalmaknak vétójoguk van, nem várható, hogy az ENSZ-közgyűlés szankciókat követelő határo zata ott törvényerőre emel kedhessen. Vagyis: a harc Na­míbia függetlenségéért tovább folytatódik... Árkus István VSZ-Ulés Kulik sv Széfiúbsn Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka, a tagállamok honvédel­mi miniszteri bizottságának soron következő ülésére szom­baton Szófiába érkezett. Kísé­retében van Anatolij Gribkov hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erők törzsének főnöke. Viktor Kulikovot és Anatolij Gribkovot Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a BKP KB PB tagja, nemzetvé­delmi miniszter fogadta a szó­fiai repülőtéren. Arafat garanciákhoz köti tájolását Imsli gépek hs Izraeli repülőgépek szomba­ton délelőtt palesztin fegyvere­sek feltételezett állásait bom­bázták a Bejruttól keletre levő hegyekben — jelentették álla­mi és magánrádió-állomásük a libanoni fő, osból. A támadás tényét izraeli ka­tonai források is megerősítet­ték azzal kiegészítve, hogy a Tel Aviv-i közlemény „Szíria által ellenőrzött területekről beszei", s hozzáteszi: „ellenak­cióról volt szó, amellyel az izraeli erőket ért támadásokat kívánták megtorolni.” A Pravda a barlini és varsói találkozóból Fontos e biztonság A nemzetközi problémák megoldásának pozitív megkö­zelítése, sokoldalú együttmű­ködés a Szovjetunióval és más testvérországokkal, a szo­cialista gazdasági integráció erősítése — ezek voltak a szocialista közösség politikáját is meghatározó fő gondolatai a berlini és a varsói találko­zóknak — állapítja meg a moszkvai Pravda. Az SZKP KB lapja Kádár János berli­ni és a Gustáv Husák vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség varsói hivatalos baráti látogatásáról ír szom­bati számában. A cikk felhívja rá a figyel­met, hogy ezekre a tárgyalá­sokra olyan időpontban került sor, amikor az európai helyzet különösen veszélyessé vált. A szocialista országok nem szemlélhetik tétlenül, amint határaik közvetlen közelébe telepítik az új amerikai fegy­vereket. Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország és az NDK ismét megerősitette, hogy maradéktalanul támo­gatja a Jurij Andropov no­vember végi nyilatkozatában ismertetett intézkedéseket, amelyek célja a Szovjetunió és a szocialista közösséghez tartozó más országok bizton­ságának szavatolása — mutat rá a Pravda. ráké Iák tokpílése miatt Tömeges tiltakozás Szicíliáim Nagyszabású, tömeges tilta­kozás lesz vasárnap Szicíliá­ban, ahová egy héttel koráb­ban érkeztek meg az ameri­kai robgtrepülőgépek első részegységei. Az ÖKP által szervezett tiltakozó menethez csatlakoztak a szakszervezetek és a részvétel mellett foglal­tak;, állást egyes vallási szer­vezetek. is. Salvatore Lauricella, a szi­cíliai parlament szocialista párti elnöke nyilatkozatban szólította fel a sziget lakossá­gát az amerikai fegyverek el­leni tiltakozásra, s egyidejű­leg a fegyverzetcsökkentési tárgyalások folytatását sürget­te. Az olaszországi békebizott­ságok koordinációs bizottsága e hét végén tartott sajtókon­ferenciáján azt közölte, hogy esetleg már december köze­pén az eredetileg kijelölt helyre, a comisói NATO-bá- zisra szállítják a Sigonellára megérkezett fegyvereket. December folyamán egyéb­Tanaka nam mond h mandátumáról hpén váksztési Szombaton, a választási kampány első napján Tokió­ban valamennyi japán politi­kai párt vezetője beszédet mondott. Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök, a kormányzó LDP elnöke védelmébe vette a megvesztegetés miatt el­ítélt Tanaka Kakuei volt kor­mányfőt, s azt hangoztatta, hogy „egy személy elítélése nem jelenti az egész kor­mányzat korruptságát”. Be­szédéből kitűnt, hogy a válasz­tásokon pártja s a maga szá­mára külpolitikai aktivitásá­ból, valamint a kormány gaz­daságpolitikájából próbál tő­két kovácsolni. Isibasi Maszasi, a legna­gyobb ellenzéki párt, a Japán Szocialista Párt Központi Végrehajtó Bizottságának el­nöke hangsúlyozta, hogy párt­ja a béke és a demokrácia védelmét tűzte zászlajára, s élesen elítélte a kormány fegyverkezési erőfeszítéseit. Mijamotó Kendzsi, , a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke ugyan­csak hevesen bírálta a Naka­szone-kormány kül-, illetve katonapolitikáját, s síkraszállt egy el nem kötelezett, semle­ges Japán mellett. Követelte továbbá a japán—amerikai katonai együttműködés kere­tét jelentő, úgynevezett biz­tonsági szerződés felmondását. Valamennyi ellenzéki párt vezetője elítélte a fokozódó korrupciót, követelte a kor­mányzás tisztaságának helyre- állítását, s azt, hogy Tanaka Kakuei mondjon le parla­menti képviselői mandátumá­ról. Ezzel szemben Tanaka a nap folyamán megerősítette, bovy „soha nem követ el po­litikai öngyilkosságot” — azaz nem hajlandó távozni a politikai életből. ként további tüntetéseket, ak­ciókat terveznek az eurora- kéták telepítése ellen. Az izraeli légierő két héten belül második alkalommal tá­madott libanoni területeket. November 20-án. mint ismere­tes, palesztin és drúz fegyvere­sek lelőttek egy izraeli katonai repülőgépet Libanon felett. Szintén a palesztin kérdéssel kapcsolatos hír, hogy péntek éjszaka, miközben tárgyalások folytak valamennyi palesztin harcos Tripoliból történő tá­vozásáról, újabb tűzpárbajokat vívtak Jasszer Arafat hívei és ellenfelei az észak-libanoni vá­ros térségben. A UPI jelen­tése szerint a PFSZ V. B. elnö­kével szemben álló palesztin osztagok tüzérsége szombaton, hajnalban lőtte Tripoli kikötő­jét. Észak-Libanon partjai mentén izraeli hadihajók cir­kálnak, és gyakorlatilag ellen­őrzésük alatt tartják Tripoli kikötőjének tengeri bejáratát. Zehdi Terzi, a PFSZ ENSZ- megíigyelője pénteken este New Yorkban megerősítette, hogy Arafat, háromezer kato­nájával és ezer — nem állandó állományú — milicistájával kész Tunéziába vagy Eszak-Je- menbe távozni, amennyiben az ENSZ teljes mértékben szava­tolja az elvonulás biztonságos lebonyolítását. Közben, az ENSZ-nek a pa­lesztin jogok védelmével fog­lalkozó bizottsága pénteken jó­váhagyott öt határozatot, ame­lyet elfogadás céljából a köz­gyűlés elé terjesztenek. A TASZSZ jelentése szerint az egyik határozat felszólítja az arab—izraeli konfliktusban érintett valamennyi felet, bele­értve a PFSZ-t, hogy vegyenek részt egy nemzetközi békekon­ferencián, továbbá meghívja az Egyesült Államokat, a Szovjet­uniót és más országokat is. Elfordulhat újabb közép-amsríkai akció Reagan egyértelmű fenyegetése Az Egyesült Államok Reagan elnök szerint akkor küldene ismét csapatokat Közép-Ame- rikába, ha „teljesen nyilván­valóan fenyegetve érezné ma­gát”. Az egy hónappal ezelőtti agressziót Grenada ellen Wa­shington szintén ezzel az ürüggyel hajtotta végre. Az elnök szerint az Egye­sült Államok „nem tervez konfrontációt” Közép-Ameri- kában. A grenadai inváziót Washington az elnök szerint „üzenetnek” szánta, s úgy véli, hogy Kuba „és mások” „megértették ezt az üzene­tet”. Reagan nem hagyott kétséget afelől, hogy a jövőben is előfordulhat grenadai min­tájú amerikai katonai akció „ugyanolyan körülmények kö­zött és ugyanolyan kérésre”. A fontieket washingtoni po­litikai megfigvelők Nicaragua elleni burkolt fenyegetésnek értelmezték, azt követően, hogv Managua kénytelen volt elutasítani az Egyesült Álla­mok által pénzelt ellenforra­dalmi lázadókkal való tárgya­lásokat, mivel azok lényegé­ben a hatalom megosztásáról szóltak volna. Athén EűK-ssúcs Az ír miniszterelnök kivé­telével, a többi közös piaci tagország állam-, illetve kor­mányfője, ma érkezik a görög fővárosba, hogy háromnapos csúcstalálkozón igyekezzék megoldást találni a Nyugat­európai Közösség égető költ­ségvetési gondjaira. A napirenden szereplő té­mák közül a csúcs előkészíté­se során egyetlen egyben sem. jött létre megegyezés. A tag­országok fenntartották eddigi, egymásnak sokban ellentmon­dó skját követeléseiket a me­zőgazdasági problémák ren­dezésére, a közös kiadások fi­nanszírozására és a közösség kibővítésére. Görög nyilatkozat Ciprus agyéban Konkrét intézkedések keiknek Görögország minden olyan nemzetközi tárgyalást támogat, amelyen konkrét intézkedések születhetnek a törvénytelen Észak-ciprusi Köztársaság fel­számolására — mondta szom­baton a görög kormány szó­Csak röviden... A NYUGAT-BERLINI CDU kongresszusán túlnyomó több­séggel — 310 szavazattal 45 el­lenében — Eberhard Diepgent választották meg a pártszerve­zet elnökévé Richard von Weizsäcker utódául. Ezzei meg­növekedtek Diepgen esélyei ar­ra. hogy a távozó Weizsäcker utódaként a kormányzó pol­gármesteri tisztséget is elnyer­te. GEORGES MARCHAIS, az FKP főtitkára pénteken fogad­ta a Kínai Kommunista Párt Franciaországban tartózkodó küldöttségét, amelyet Hszi Csung-hszün, a KKP KB Po­litikai Bizottság tagja vezet. A találkozón Hszi Csung-hszün átnyújtotta Hu Jao-pangnak, a KKP KB főtitkárának Georges Marchais-hez intézett levelét. PIERRE TRUDEAU kanadai miniszterelnök szombaton hi­vatalos látogatásra Egyiptom­ba érkezett. Tárgyalásokat folytát az egyiptomi vezetők­kel a közel-keleti helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról. vivője Athénban. E tárgyalá­sok mikéntjéről azonban a je­lek szerint még nem alakítot­tak ki végleges álláspontot, mert a görög kormánynak ki­fogásai vannak az eddigi ja­vaslatokkal szemben. Athén mindenekelőtt nem akar egy tárgyalóasztalhoz ül­ni a Ciprus északi részét meg­szállva tartó Ankarával. A kor­mány szóvivője ezzel kapcso­latban megerősítette, hogy Gö­rögország és a ciprusi kor­mány viszont megegyezett a párhuzamos kétoldalú — brit —görög. Illetve brit—török — konzultációkban. A Görög Kommunista Párt elveti ezt a formulát is. Nagv- Britannia bevonása ugyanis lé­nyegében a Ciprust felosztó háromoldalú együttműködés előtt nyitná meg ismét az utat — hangoztatja a párt nyilat­kozata. Ez a veszély a görög kormánypárti lapokat is ag­gasztja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom