Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

•AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxvii. Évfolyam, 307. szäm Ara: 1,80 forint 1983. december 31., szómba* vek kidolgozásakor, mind azok végrehajtá­sában. Ez ugyan tükröződik a népgazdasági tervekben — a jövő évi tervben is —, de ke­vésbé észlelhető a gazdálkodási gyakorlatban. Vannak biztató jelek — így a többi között a megye iparában a termelékenység emelkedé­se, amely a csökkenő létszám ellenére is le­hetővé tette a termelés növekedését —. van­nak azonban figyelmeztető jellemzők is. pél­dául a még mindig meglevő lassúság, rugal­matlanság a külföldi szállításokra való meg­bízások elnyerésénél. Ez a kettősség, az át­fogó programok jó céljai és a végrehajtás vártnál szerényebb eredményei közötti távol­ság. sokáig nem tartható fenn. Amint azzal is tisztában kell lenni, hogy változatlanul hatalmas terheket ró a költségvetésre a fo­gyasztói ártámogatás — ennek értéke idén hatvan- és hetvenmilliárd forint között van —, aminek java része élelmiszerekre, gyógy­szerekre. építő- és tüzelőanyagokra, a sze­mélyszállításra. a közüzemi — kommunális — szolgáltatásokra jut. Senki sem tapsol an­nak. hogy a jövő évi népgazdasági terv a fo­gyasztói árszínvonal hét-nyolc százalékos emelkedésével számol, de ez is kényszerű, megkerülhetetlen eleme, része a vásárlóerő és az árualapok összhangja megőrzésének — né­mely tekintetben ismételt megteremtésének —, amint a kényszerűség diktálja azt is. hogy a lakásépítésen belül csökken az állami ré­szesedés. Egyenlő lenne a kényszerűség gyakori em­legetése azzal, hogy kimondatlanul bár, de azt kívánjuk sugallni az olvasónak, érje be, érjük be annyival, amennyi van? Szándékunk ennek éppen a fordítottja! Ne érjük be any- nyival. amennyi van. de ismerjük fel. lássuk be. kövessük a napi gyakorlatban, hogy az életszínvonal, az életkörülmények többjéhez először, mindent megelőzve, a termelésben kell elérni a többet, a nagyobb értékteremtő képességet. Mert igaz — apró színfoltokat ki­ragadva a tervekből —. jövőre nekilátnak örbottyánban a vízmű építésének, a megyé­ben elkezdik további ötvenhat általános isko­lai tanterem kialakítását. Cegléden rekonst­rukció javítja a vásárlás feltételeit az áru­házban, de ezek és a hasonló'tervek csak ak­kor plántálódhatnak át a valóságba, ha nem kell rehdkívüli intézkedéseket tenni, azaz a termelésben létrejön az elosztáshoz a fede­zet. S azt. hogy nem könnyen jön létre, ér­zékelteti: a megyében a tanácsok az ideihez képest jövőre jelével kevesebb pénzt vesznek át fejlesztési célokra a különböző gazdálkodó egységektől, mert csak ennyire futja, $ jő lesz. ha ennyire is futja... ! Közszerepléseinknél, családi beszélgeté­seinknél egyaránt általános érvényt kell sze­rezni annak az objektív sorrendnek, hogy először az értékteremtés, másodszor az elosz­tás. Ezt a sokat hangoztatott, logikus össze­függést ugyanis nem tartottuk tiszteletben kellő következetességgel országos méretekben a hetvenes években, s ma sincs kellő tiszte­lete, becsülete egy-egy munka- vagy lakóhelyi közösségben, iparágban, településen. A köz- gondolkodásban még mindig élnek naiv illú­ziók huszáros rohammal bevehető várakról az exportpiacokon, egy-két intézkedéssel töké­letesre formált szolgáltatásokról, határoza­tokkal helyrebillentett árukínálatról, seregnyi másról, bár a tények ismétlődően arra figyel­meztetnek mindannyiunkat, le kell számolni a naiv illúziókkal. Meghallani, megérteni a tények közvetítette figyelmeztetést ma már nem egyszerűen feladat, hanem a továbblépés elengedhetetlen feltétele. V áltozó, sok tekintetben komor vonáso­kat mutató világ követel választ tőlünk ezernyi kérdésre politikában és gazda­ságban. A válaszok, a jó válaszok meg- lelése csakis akkor lehetséges, ha a pa­raszti bölcsességhez tartjuk magunkat, azaz ifjúnak ereje, öregnek esze egyesül a felele­tekben, a lendület, a kezdeményző bátorság, a mérlegelő tapasztalat, a felelős .idöntés. Egyik évből a másikba átlépve ki-ki összegez, tervez, de pontosan tudja, az óra jelezte ha­tárvonal nem másítja meg az adottságokat, a feltételeket sem egyéni, sem társadalmi mé­retekben. Ennek tudatában haaviuk magunk mögött 1983-at. kezdjük el 1984-et. Ennek tudatához azonban társulnia kell a nemes tü­relmetlenségnek. az egyéni és a közös érdekek diktálta elégedetlenségnek, hogyha többre vagyunk képesek — mert képesek vagyunk erre a többre! —. akkor miért nem teljesít­jük, érjük el?! Miért nem vagyunk előbbre, feljebb? Jogos türelmetlenség, jogos elége­detlenség...? Igen. az. Csakhogy érvényesí­teni mindenki mást megelőzve, önmagunkkal szemben kell. önmagunktól kell kérdeni, miért nem több a teljesítmény, miért csak ennyi, hová illant a több ígérete? S persze, a választ is magunknak kell megadnunk, ha mi vagyunk a kérdezettek. A válasz azonban ne csöndesen, ne csak számunkra hallhatóan fogalmazódjon meg. Sőt! Messzire hangzó, zengő, érthető legyen, olyan, amilyenből fél­reérthetetlenül kihallik: egy egész társada­lom a legfőbbekben egységesen feleL sem ilyen egyszerű tartani az új határidőt! Azok az emberek, akik üze­meltetni fogják az új berende­zéseket, azok már másfél évvel az átadás előtt itt dolgoztak. Ezalatt egyrészt megtanulják az új gépeket kezelni, megis­merik a rendszert, a techno­lógiát, másrészt aktívan bese­gítenek a kivitelezőknek. Át­lagéletkoruk nem sokkal több harminc évnél, de hazánkban jelenleg mégiscsak ők rendel­keznek azokkal az ismeretek­kel, amelyek az üzem irányí­tásához. egyáltalán a működ­tetéséhez eleng edhetelenek. Az NDK-ban három éve épült egy ehhez hasonló krakk- üzem. Néhányan ott jártak üzemlátogatáson, egy másik csoport tagjai az VSA-ban a licencet adó cégnél sajátították el a tudnivalókat. S papírok­ból, dokumentációkból, egy­mást segítve készülnek az egyre közeledő vizsgára. Pró­baüzemelés után, a gyakorlat­ból kapnak majd osztályzatot. sztendőt búcsúztatunk, újat köszöntünk, hagyományos az aktus, de mindig más és más a környezet; most is az, nem hasonlítható a tavalyihoz. Nem hason­lítható, mert keményebbek a korlátok, mert több a biztató jel, mint volt tavaly ilyenkor. Akkor tehát? Előbbre, avagy hátrább vagyunk? Mindig veszedelmes a rangsorolás, mert tudni kellene mihez képest hátrább vagy előbbre. A szüksé­gesnek ítélt, a lehetséges tett és a tényleges cselekedet nem azonos mennyiségeket, minő­ségeket takar, a különbözőség törvényszerű, de nem törvényszerű e különbözőségek mér­téke. E mértékről világos képet adott a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága december 7-i ülése, az országgyűlés téli ülésszaka, a népgazdaság jövő évi terve pedig a holnapi szükséges, lehetséges, ténylegesen megtett viszonyrendszerét állítja elénk. Az esztendő utolsó hónapja egyszerre befejezés és felkészülés; volt mit befejezni, van mire felkészülni! Lassan, keservesen, nem minden értetlenkedés nélkül kezdjük megszokni az illúziótlan valóságot, azt, hogy nem a világ igazodik hozánk, hanem nekünk kell a vál­tozó viszonyokhoz illeszkednünk. Illeszkedés: a megye ipara, a termelés sze­rény növekedése mellett tetemesen bővíteni tudta a kivitelt; a megye mezőgazdaságában, éppen az aszály teremtette nehéz helyzet dik­tátumaként. fokozódó szerephez jutott a rá­fordítások alakulásának elemzése; meggyor­sultak több területen a kommunális — köz­napibban: a tanácsi — beruházások. Illeszke­dés: az ipari üzemek 1984. évi tervei — s ezt igazolták a már eddig lezajlott munkásgyűlé­sek — számolnak a külpiaci hatások és a szabályozóváltozások nyomán létrejövő na­gyobb követelményekkel; a mezőgazdasági üzemekben gyorsított mértékben kívánják korszerűsíteni a termelési szerkezetet; a ta­nácsok 1,9 milliárd forintos fejlesztési alapja az eddigieknél is szigorúbb rangsorolást fel- rtó'-elezi Ac fHeszkejJáí említett és hasonló té­nyei. tervei mögött elegyedik a kényszerű ha­tásoknak való engedelmeskedés és a józan fölismerése annak, hogy a felhalmozás és a fogyasztás további visszafogása helyett foko­zatosan abba az irányba kell fordulni — mert ez az irány ígéri a hosszú távú haladást —•, ahol a gazdaság érték-----jövedelem-------ter­me lő képességének fokozása áll fő, mondhat­ni. döntő célként, s valóban döntő célként, mert ennek elérése híján minden más terv megvalósítása, minden más cél elérése kétsé­gessé. esetlegessé, sőt lehetetlenné válik. Tiszta vizet öntve a pohárba, válaszként a sok helyen hallható, sokféle véleményre: a fizetőképesség megőrzése nem egyike a vá­lasztási lehetőségeknek, hanem elemi érdeke a népgazdaságnak, mert ennek, azaz a fize­tőképességnek az elvesztése a többi terv, cél realitását is áthúzza. Szó sincs tehát arról, hogy vagy-vagy alapon dönthetnénk néhány — és még kevésbé: sokféle — lehetőség kö­zött. Ez az egy út van. ehhez kell igazítani — gyakran kemény vitákkal — minden más elképzelést és tervet, azt például, hogy a jövő esztendőben az egy lakosra számított reáljövedelemnek az idei színvonalon tartása is szoros függvénye a gazdasági teljesítmé­nyeknek. a fizetőképesség megőrzésének. Nyersen hangzik? Igen. Majdnem négyszáz esztendeje, kiemelkedő hazánkfiainak egyike, Pázmány Péter írta le a máig érvényeset, de nem mindig követettet, miszerint nekünk nem hímes szók, hanem erős valóságok kellenek. Semmire sem mennénk hímes szókkal, sőt az önáltatás ingoványába tévednénk, ám az erős valóságokkal való számolás — tervben, tettben, akarásban és létrehozásban — moz­dulásra, cselekvésre késztet, s mert a cselek­vésnek most elsősorban a gazdaság a minden mást befolyásoló terepe, elsősorban ott kell legyen nyoma, eredménye. Vannak, akiket pesszimizmus bénít, mások megtakarítás nélkül fölélik teljes jövedelmü­ket. mondván, ki tudja, mit hoz a holnap, a jellemző, az általános mégsem ez. Szerencsére, írnánk, jrjuk le. de megáll a kéz az írógép billentyűzete felett, mert ehhez a szerencsé­nek nincs köze. annál inkább van annak a fo­lyamatosan fejlődő, a demokratizmusnak tá­guló teret nyitó, a tömegek bizalmát újra meg újra megnyerni kívánó politikának, ame­lyet a párt folytat. Ez a politika tette teher­bíróvá a társadalmat; szükség van erre a te­herbírásra napjainkban és szükség lesz erre még egy ideig. Nem átmenetiek a fjkozott követelméni/ek. nem átvészelhető ideiglenes­ség a nehéz helyzet, hanem olyan maradandó realitás, amelyet hosszú távon alapvető té­nyezőként kell számításba venni mind a ter­Beruházás 6 és fél milliárd forintért. Beruházás 36 hónap alatt. Hazánk legnagyobb ve­gyi beruházása: a Dunai Kő­olajipari Vállalat katalitikus krakküzeme. (A képen egy részlete látható.) Évente 1000 tonna kőolajat dolgoz majd fel 60 ember. S az előzetes szá­mítások szerint — amit az olaj­ár változásai módosíthatnak ugyan — két év alatt térül meg a befektetés a népgazda­ságnak. mint erről már beszá­moltunk. A tudás, a technológia, a szakértelem, a tapasztalat az, ami gazdaságossá teszi az új üzemet. A ma már egyáltalán nem olcsó nyersolaj a feldol­gozás nyomán elsősorban ép­pen a hozzáértéstől válik drá­ga. minden piacon jól megfi­zetett áruvá. Ez az oka. hogy a százhalombattai gyár ezek­ben a beruházásínséges idők­ben ilyen korántsem olcsó üzem építésére határozta el magát. Jó tudni: a gépek, a különböző berendezések _ ön­magukban nem működőképe­sek. Kell hozzájuk azoknak a mérnököknek, technikusoknak, szakmunkásoknak a hada. akik értik és ismerik minden porci- káját, akik képesek a föld méhéből nyert nyersolajból drága benzint, benzolt, külön­böző kenőcsöket és krémeket, azaz fehérárut varázsolni. Az eredeti határidő szerint a DKV-krakkberuházást 1984. június 30-ra kellene befejezni. S bár a határidőknél a feltéte­les mód a nagyberuházásoknál szinte fel sem tűnik már. amit itt vállaltak a dolgozók, az mégis merőben szokatlan: há­rom hónappal ugyanis előbb­re hozták a finist! Könnyű kiszámolni és még könnyebb leírni; egyhavi ter­meléssel 120—200 millió forin­tot takarít meg az új üzem­csoport a népgazdaságnak. (Azért nem pontos ez a szám, mert induláskor a berendezés kapacitásának mintegy 70 szá­zalékát használják majd ki — ám ez is becsült érték.) Az há­rom hónap alatt háromszor ennyi. Természetesen koránt­Ifjúnak ereje, öregnek esze Építők a Duna mentén (féoldoc^áj eáztendőt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom