Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
4 1983. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Kiállítoterm ékből Állandósult értékek festői p Bér Rudolf festőművész ret- v rospektlv kiállítása december ^ 31-ig látható az Ernst ISlúzeum| ban. Ugyaneddig tekinthetik 5í meg az érdeklődők Szentgyör- f' gyi Kornél festőművész önálló ^ tárlatát a csepeli Iskolagalériá- | ban. Magaslatok Bér Rudolf életműve jó körülmények és adottságok között indult és nyugodt ütemben érte el magaslatait. Festői képességeit Rudnay Gyula és Bernáth Aurél vezetésével kamatoztatta a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1949-ben végzett. Bér Rudolf felkészült, széles látókörű alkotó. Birtokolja az egész látóhatárt és annak megfelelően végzi teendőit. Megbízható művész, eszközeit, műveltségét illetően. Művészetének jellemzője az állandóság. Értékben, stílusban, szemléletben, témavilágban egyaránt. Képre alakítja, nemesíti nagyanyja alakját, s friss felületkezelés hatja át Citromos csendéletét is. Indulása meghatározza fejlődésének további állomásait. Tágítva forrásait, képzeletében így jutott hely, hogy képpé formálja Sy- racusa, Taormina, Averno, Itália tájait, a nápolyi sziklákat, egyben Zsámbékot, Balatonkenesét is. Festői készenléte révén feltárhatta a fürdőző nők, öreg kálváriák, muzsikusok eltérő világát, lényegében hasonló szín- és formarenddel. A témaváltozatokat állandó esztétikai követelmények szerint fogalmazza meg és véglegesíti. Amalfi ugyanúgy megoldássá növekszik művészetében, mint a gyümölcsszüret, bohóc és lány kontrasztja, a korszerűen értelmezett Ikarosz-problemati- ka, a cipész, a ládahordó, Újpest és a Koncert egyedi fes- tőisége. Aranyérem Bér Rudolf kulturált festő, aki a secco és faintarzia műfaját is kifogástalan ízléssel műveli. Ez és több sikeres itáliai kiállítása is hozzájárult ahhoz, hogy 1980-ban elnyerte az Accademia Itália aranyérmét. A kiállító művész érzékeny portrékat festett József Attiláról és Konok Tamásról, szellemesek Delacroix és Tintoret- to-képekre hangolt új festői variációi. Főművének a Hajógyár-változatokat érzem. Ebben nemcsak kifogástalan, hanem eredeti a fogalmazása. Bér Rudolf jövőre lesz hatvanéves. Most határvonalhoz ért, új periódus előtt áll. Ezért és teljesítménye révén különb katalógust érdemelt volna a Műcsarnoktól, s főleg olcsóbbat. A megnyitón különben a világítás sem működött az Ernst Múzeumban. Ez így együtt, sok egy kicsit a rosszból. Mindezért egy dolog kárpótol: Bér Rudolf művészete, amely rangos értékelésekkel rendelkezik. Egyenletesen Szentgyörgyi Kornél Bér Rudolf pályatársa. Sok köztük a hasonlóság. Nemcsak életkorukat, stiláris kultúrájukat tekintve, s mert mindketten a nagymarosi tájtól ihletődtek, hanem a formai tökély jóvoltából is. Még abban is megegyeznek, hogy mindkettő tanult, iskolázott, művelt festő. Szentgyörgyi Kornél kiegyenlíti meredélyeit, mindig célba talál a mű. Egyenletessége erénye és határa egyben. Nem tud vagy nem is akar kitörni köréből, sokszorosan biztosítja magát a veszélyek és kudarcok ellen. Mindez azonban frisseségét is korlátozza. Kincse problémája is. Mindazonáltal biztos kompozíciós érzéke, mély színkultúrája átvezeti a nehézségeken. A. Hajnali asszonyok és különösen a Jerikó a falak közé szorult trombitákkal, remeklés. Losonci Miklós Differenciált óvodafejlesztés Az óvodás korúaknaík jelenleg már 87 százalékát fogadják be a gyermekintézmények, több mint 455 ezer kisgyermekről gondoskodnak. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben feszített óvodaépítési programot hajtottak végre a tanácsok, s az állami ráfordítások mellett sok milliós értékű társadalmi összefogással gyarapították az intézmények számát. Tíz óvodai helyből átlagosan 2—3-at helyi összefogással teremtettek meg. E törekvések eredményeként a gyermekek lehető legnagyobb részének elhelyezését megoldották — igaz nem könnyen. Az elmúlt években egyes intézményekben ugyanis nem volt ritka a 180 százalékos kihasználtság. Az idén mintegy 4 és fél ezer óvodád hely létesült, csak feleannyi, mint a korábbi években, hiszen megyénként és településenként. sőt városrészenként más-más ütemben csökkent az óvodás korúak száma. Ez az eltérés okozza azt is. hogy az óvodák felében még mindig nagyobb a létszám a megengedettnél. A 16 ezer 323 óvodai csoport közül nem kevés a 40- nél magasabb létszámú, ezért a Művelődési Minisztérium véleménye szerint differenciált óvodafejlesztésre van szükség. Az általános iskolába lépő elsősök túlnyomó többségét az óvodákban készítik fel. teszik alkalmassá az Iskolás életmódra, a követelmények teljesítésére. A magyar óvodai nevelési program a szakemberek szerint erre kiválóan alkalmas, bevált, nemzetközileg elismerést szerzett. Ez akkor is igaz, ha az utóbbi időben több intézménynél nem éppen kívánatos, iskolát utánzó törekvések is jelentkeztek. A program továbbfejlesztésén már dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei, de meg kívánják őrizni annak alapvető pedagógiai értékeit, mindenekelőtt azt az elvet, hogy a 3—6 éves gyermek egész személyiségét kell harmonikusan fejleszteni a sajátos óvodai életforma keretein belüL Békedalok, zeneművek Pályázat (SJ Békedalok és zeneművek írására pályázatot hirdetett a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Hajdú- Bihar megyei Bizottságának kezdeményezésére a KISZ Központi Bizottsága és az Országos Béketanács ifjúsági és diákbizottsága. A pályázatra nyomtatásban eddig meg nem jelent művekkel lehet jelentkezni. A pályamunka lehet egy vagy több szólamú, énekhangra vagy együttesre írt darab; a kíséret lehet hangszerelt vagy csak az ismert harmóniajelzésekkel ellátott. A pályázat Jeligével küldendő be a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának címére: Debrecen, Si- monyi út 14. 4G28. A borítékra rá kell írni: békedalpályázat, s külön zárt borítékban mellékelni a pályázó nevét, munkahelyének vagy lakásának pontos címét. A beküldési határidő: 1984. március 15. Az eredményhirdetés 1984. május 9-én nyilvános bemutató keretében lesz. A jutalmak: egy első díj (20 ezer forint), két második díj (12—12 ezer forint) és három G—6 ezer forintos harmadik díj. met — a székekbe szögezve a közönséget. Időbe telik, míg a szavakkal leírhatatlan látvány rabságából annyira szabadulhat az ember, hogy a zenére is koncentrálhasson. Am még így sem választhatók szét a szemre és a fülre ható ingerek. A hangok és a fények tökéletes összhangja ez. Misztikus a zene is, Mike Oldfield Tubular Bells című műve. Az ötvenperces zenedarab mérföldkő a rockzene történetében, az első nagyobb lélegzetű elvont, elgondolkodtató kompozíció. Szerzőjét egy kritikus ezernyi hangeffektus varázslójának nevezte. VARÁZSLAT az előadás Is. Amikor elhangzik az utolsó taktus, kihunynak a csodás fények, a hirtelen kivilágosodó teremben hosszú percekig némán és mozdulatlanul ülünk a székekben. M. N. P. Gyermekhangversenyen Cegléden Nem mindennapi élmény Egymás után két hangversennyel örvendeztette meg a Ceglédi Állami Zeneiskola a muzsika barátait. Fuvolák és vonósok December 19-én javarészt kisdobos korosztályú növendékek fuvolákon és vonósokon szólaltatták meg tanáruk — Bognár József — darabjait. A két hangszeregyüttes szerepeltetése ilyen nagy létszámú gárda esetében nem mindennapi élményt jelentett. Vivaldi, Corelli darabjai, a barokk zeneművek egyaránt megszólaltathatók különböző hangszereken. így például a fuvolára írt darabokat gyakran játszották hegedűsök is. Ezt a lehetőséget használtaki a komponista Bognár tanár is. A hangverseny a bemutatott darabok jellege révén karácsonyi koncert hangulatát keltette. összesen tizenöt kompozíció csendült fel, tutti- ban szólaltak meg a nyitó, illetve záró számok. Részletek szerepeltek még Bach, Bartók, Händel és Hayes műveiből. A szólamokat kupolázták, azaz az egyes motívumokat a nagyzenekar egésze szólaltatta meg, míg másutt' megoszlottak a csellók és a bőgők. Egységes benyomást keltett minden mű, az újszerű hangzás kitűnően érvényesült a javarészt pedagógiai darabok előadásában. A műsorvezető szerepét Zalavölgyi Cecília, a fuvolazenekar vezetője — szintén az iskola tanára —, látta el. A fuvolazenekar új színfoltot jelentett, számítanak további ténykedésére, nemcsak a közös muzsikálásban, hanem az utánpótlás biztosításában is. Játékok a zongorán Két nappal később derűs hangulatban került megrendezésére a négykezes és két- zongorás bemutató hangverseny. Mozart volt az első, aki négykezes, illetve két zongorára írt darabokat komponált. A romantikus zeneszerzők már sok négykezest alkottak, elsősorban hölgyek számára, meglepetésként. Két zongorára számos darabot írt Schumann és Schubert, ezeket az is megkülönbözteti a négykezestől, hogy nagyobb a megszólaltatott akkordtömege, s hangzása a zehekari effektusokhoz hasonlít. Mindkettőre jellemző azonban, hogy erős érzelmi töltésű darabok, melyeket kantilénák és pergő ritmusok jellemeznek. A hangversenyen gyorsabb és lassúbb darabok váltogatták egymást, s egyaránt megtalálható volt köztük a technikai tudást komolyan próbára tévő mű, valamint a játékos, elsősorban a kisebbek bemutatkozását lehetővé tevő zenedarab. Huszonhat pár mutatkozott be, s megpróbálták kikerülni az apróbb hibák ellenére is a műfaj buktatóit. Tűri György és Kovács Andrea, a Sárközy Szonatinában igazi élményt varázsolt elénk. A Béres Judit és Szomorú Olga játszotta, Lisztre és Chopinre emlékeztető etűd valamivel több játéktudást követelt. Lágy billentésük, ritmusérzékük, technikai tudásuk felkészült pianistákat mutat. Érdemes lesz a továbbiakban figyelnünk Szabó Magdolnára, U. Kovács Zsuzsára, Kerepel Lászlóra és Bónácz Juditra is. A megyei díszbemutatón az érdeklődők természetesen találkozhatnak velük. A koncert meglepetése volt Hache- lava Ludmilla tanárnő beugrása az egyik megbetegedett növendék helyére. Méltán érdemelt tapsot. A bájos közjáték után Bartók-darabokkal fejeződött be a jól sikerült este. i Kerekes Tamás Szentgyörgyi Kornél: Hajnali asszonyok Európai viszonylatban is egyedülálló Lézerháló a kupolában KIALSZANAK a fények, a kupolán megjelenik egy apró fénylő zöld kör, benne egy végtelenül tekergő, vibráló, meghatározhatatlan alakzat. Ugyanakkor fölcsendül a zene is lassú, lágy taktusokkal. A vibráló kö<r tágul és szűkül a muzsika ritmusára, de még mindig csak egy csöpp ■ pont a fölénk feszülő boltozaton. A szem lassan szokja a látványt, s ekkor éles váltás a zenében: fölgyorsul a tempó, dübörgéssé erősödnek a hangok, majd robbanásszerűen lövell szét a zöld lézerfény, elborítva az egész kupolát. A budapesti Planetáriumban ez a hétszázadik előadása a BME Multimedia Stúdiónak. A műsor címe: Egy óra Mike Oldfield. A városligeti lézerszínház európai viszonylatban is egyedülálló, a kontinensen nincs párja. Londonban működik csak hasonló. Amit látunk, igazi lézer- színház. Az eddigi előadásoktól eltérően nincsenek a szemnek és gondolatnak kapaszkodót jelentő vetített képek. Csak zene van és leírhatatlan, fantasztikus látványt nyújtó fényjáték. A természetben látható színekkel összehasonlíthatatlan zöld fény vll- lódzik szüntelenül. Sejtelmes, lassan vonagló hálót von fölénk, hogy a következő pillanatban a zene jelére éles kontúrrá alakzatokba rendeződjön, szabad kaput nyitva az asszociációknak. Majd hirtelen metsző, éles fénynyilak cikázzák be a térbHeTI FILMTEGYZETH Vabank Jelenet a Vabank cirnü filmből Azaz hát: v a banque, mely kártyaműszó jelen esetben talán így magyarítható: mindent vagy semmit, mindent egy lapra. Tehát mindenképp valamiféle merész kockázatról van szó. E kockázat a lengyel Juliusz Machulski rendező esetében többszörös. Első kockázat: a huszonnyolc esztendős fiatalember a híres lengyel színész, színpadi, és filmrendező, Jan Machulski fia. Ez Lengyelhonban is kockázatos dolog; tehetséges ember tehetséges fiának lenni gyakran nem előny, hanem hátrány. Második kockázat: az elsőből ered. A fiú ugyanis filmrendezőnek készült, és már elsőéves főiskolás korában — álnéven — televíziós krimit írt, melyet az apja rendezett, s a fiú volt a rendező asszisztense. Ha a trükk kiderül, aligha öregbíti a Machulskiak hírnevét. Harmadik kockázat: a fiú diploma-rendezése, a Csináld magad című film, 1979-ben elnyerte az év legjobb filmrendezői bemutatkozásáért járó díjat a - lengyel filmek nemzeti fesztiválján. Ha valaki ilyen belépővel indul, azonnal elkezdik kiutálni a szakmából. Hogyisne: a középszerűeknek esetleg hosszú évekig kell várni — nem is egy ilyen díjra, Jianem egyáltalán valamiféle tisztes munkára, ez a fiú meg azonnal ekkorát ugrik. Ennél kevesebb is elég az utálathoz. Mindeme kockázatok ellen csak egyetlen gyógyszer létezik: a tehetség. Ám ilyen esetekben ennek a tehetségnek valóban vitán felülinek kell lennie, különben jaj neki. Nos, a Vabank láttán az a benyomásunk: Juliusz Machulski tehetsége nemigen vitatható, s a kiugró indulás nem volt Indokolatlan. . Miről is van szó? Machulski olyan bűnügyi filmet írt és rendezett, melyről nyugodtan mondhatjuk: profi munka. A kifejezésnek ugyan némi lekicsinylő mellékzöngéje van nálunk — de érdekes módon többnyire azok becsülik le a profizmust, akik maguk nem profik. Azaz: nem ismerik fölényes biztonsággal mesterségük minden fogását, minden szabályát, s azokat nem Is tudják kifogástalanul megvalósítani a megfelelő munkákban. Más szóval: egy mesterségnek csak segédei vagy inasai, de nem mesterei. Tudják, hogy egy cipőnek van talpa, kapli- ja, sarka, kérge, nyelve, meg a többi, ezeket össze is rakják, a dolog hasonlít is egy cipőre, de járni nem lehet benne. Mi sem érthetőbb, ha az ilyen „cipészek" vagy nagyon utálják azt, aki használható, kényelmes, tartós, jó cipőt tud készíteni, vagy pedig elméleteket gyártanak arról, miért jó az a cipő, amelynek leválik a talpa, elől van a kérge, és a A közép-kelet-európai országok rendre-sorra megcsinálták már a maguk lelkiismeretvizs- gáló filmjeit a II. világháború idejéről. Most az osztrák film is csatlakozott ehhez a sorhoz. Az idős rendezőgenerációhoz tartozó Franz Antel a háború nyitányának számító Anschlus- szal, Ausztria náci megszállásával indítja filmje cselekményét, s a háború befejeztével zárja. Közben azonban megrajzolja a nácizmus lélektipró nyelve a talp alá gyúródik, s miért vacak az, amit hordani lehet. Nos, a profizmus. Machulski a szónak abban az értelmében profi, hogy teljes biztossággal ismeri a szakmáját, vagy inkább: a szakmáit. Forgató- könyvet írni ugyanis szintén szakma. Tudni kell hozzá a filmnek mint műfajnak minden alapkövetelményét, s ezen belül is tudni kell a választott variációt, jelen esetben a krimit. Machulski, úgy tűnik, tudja mindezt. A történetet úgy vázolja fel és úgy bonyolítja, hogy nincsenek benne logikai lukak, kihagyások, bakugrások, értelmetlen csavarások vagy csak tehetségtelen zavarosságok. Tudja, hogyan kell elmesélni egy ilyen történetet, tudja, milyen fordulatokra van szükség, menynyi lehet a feszült jelenetek száma és időtartama, s mikor szükséges beiktatni egy kis lazítást, derűt, tréfát, esetleg egy kis pikantériát. Machulski megtanulta a filmkrimi nagymestereitől ezt a nem könnyű leckét, és a jó tanítvány módján, nem csupán másol, hanem eredetit épít az ismert alkatrészekből. Azt is tudja, hogyan kell karakterisztikus figurákat formálni, és azt is tudja, hogy ezekből mennyi elég. Tudja, hogy a folytonos lövöldözésnél, az állandó vérfürdőnél elegánsabb és izgalmasabb is a szellemi játék; a feszültségnek legalább annyira megbízható forrása a „ki hogyan jár túl a másik eszén", mint a nagy verekedések. Tudja, hogy ha egy filmnek azt a címet adja, hogy Vabank, akkor annak valóban arról is kell szólni, hogy a hősök — jelen esetben az 1930-as évekbeli lengyel társadalomban tevékenykedő kisebb és nagyobb bűnözők — ténylegesen vabankot játszanak, egymással, a rendőrséggel, a veszéllyel, s ettől válik izgalmassá a film. A profi forgatókönyvíró Machulskihoz remekül társul a profi krimirendező Machulski. Valószínűleg a műfajjal szembeni alkati érzékenység is közrejátszhat ebben, de akár így, akár úgy, a Vabank egy nagyon gyakorlott krimirendezőnek is becsületére válnék. Kifogástalanul épített jelenetek, kiválóan megszerkesztett tempó és remekül váltogatott ritmus jellemzik a filmet, s még valami feltűnő: ahogyan siketül megteremteni a 30-as évek légkörét — nem úgy általában, hanem lengyel variációban —, s ahogyan ezt a légkört egyszerre tudja áthatni a finom nosztalgia, és ennek a nosztalgiának az ironikus kezelése. A jeles lengyel rendezők sorát gyarapító fiatal Machulski filmjének főszerepét, a nagymenő bankrablót egyébként — Jan Machulski, a papa játssza, kitűnően... hatását, az osztrák kispolgár drámáját, az antiszemitizmus és zsidóüldözés ausztriai megnyilvánulási formáit, leleplezi a fasizmus mechanizmusának az osztrák kisembert is beszippantó működését. Bockerer, a derék, kedélyes és naív bécsi hentesmester a maga együgyű- ségében amolyan tragikus osztrák Svejkké válik, de sora sok-sok Bockerer sorsát tükrözi. Takács István
