Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
Mssr 4 ,HM l’£f 1983. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Izzós gépsorok Újeabb piacok Néhány hét múlva magyar szakemberek utaznak Kínába, hogy megkezdjék az Egyesült Izzó (Tungsram RT) álltai szállított komplett lámpagyártó gépsorok felszerelését és üzemi próbáját. A világszerte jól Ismert magyar fényforrásgyárnak a jövő év májusáig összesen 13 millió svájci frank értékben kell átadnia lámpagyártó sorokat és alkatrészgyártó berendezéseket megrendelője, a China National Machinery cég részére. Az első üzletet egy évvel ezelőtt kötötték meg 7,5 millió frank értékben, s eszerint a Tungsram óránként 2500 lámpát előállító gépsorokat szállít Sanghaj és Shijiaz- hung városokba. Ez év májusában újabb 5 milliós szerződést írtak alá, amelynek értelmében korszerű, nagy teljesítményű magyar berendezéseket szerelnek fel Hongzov és Shandong városok lámpagyáraiban is. A magyar szerelők a négy egymástól távolra eső kínai városban egymást váltva végzik majd el a szükséges munkákat, hogy a tavaszi határidőre átadhassák az összes megrendelt berendezést. A magyar vállalat eddig 26 országban vállalkozott hasonló munkákra és szerzett tapasztalatokat. A kínai partnerek nemrég jelezték, hogy fényfor- rásiparuknak más területeit, így a közvilágítást szolgáló nát- riumgőzlámpa-gyártást, valamint az autólámpa és a fény- csőgyártást is modernizálni kívánják. Hasznos apróságok üzeme Ha hihetünk a hiánycikklistáknak, akkor a dányi Magvető Tsz isaszegi gumiüzemében gyártott tömítések, alátétek, s egyéb műszaki gumiáruk apróságok ugyan, de korántsem jelentéktelenek. A képen: Sós Istvánná a presszógépekhez használatos tömítőgyűrűket préseli, amelyből csaknem hétezer készül az üzemben. Trencsényl Zoltán felvétele A csEÍáái ünnep sikeréért Hivatássá lépett elő Családi életünk eseményei között a születés, házasságkötés örömteli, az elmúlás megrázó élménye megkülönböztetett helyet foglal el. Éppen ezért a szokottnál érzékenyebben reagálunk arra. sikerül-e, s ha igen miképpen valóban ünnepélyessé tenni ezeket az alkalmakat. / Természetesen segítségünkre vannak a különböző rendeÁt kell jutni HA A FÖLDRE teszünk egy közepes szélességű deszkát, és ezen kell átsétálni, nyilván bárki gondolkodás nélkül vállalkozik rá. Hiszen nincs mitől félnie, úgysem eshet nagyot! Ám ha 5 vagy még feljebb, 50, 500 méter magasba helyezzük ugyanazt a deszkát? Ugye, hogy többször is meggondolnák, rálépjenek-e? S ki az, aki mégis átmegy? Nem mondom, hogy félelem nélkül, de biztonságosan. Ügy van, az akrobata. Mert ő már gyakorolta, mert neki abból kell megélnie. Amíg a vállalatoknak, s egyszemélyes felelőseiknek sem kellett különösképpen az egyes döntéseik során a kockázattal számolniuk, kényelmesen (némi túlzással persze) eléldegéltek a már jól bevált, megszokott gyártmányaikkal és azt sem bánták, ha egy-egy jó ötlet, újítási javaslat évekig várakozott a megvalósításra. S ha úgy tetszik, idővel, följebb került az a deszka! Az oly gyakran emlegetett megváltozott gazdasági körülmények, a szabályozók szigorodása, az a tény, hogy csínján kell bánnunk az importtal, hogy a legtöbb területen csökken a munkaerő, szóval mindez arra kényszerítette a vállalatokat és természetesen mindenekelőtt vezetőiket, hogy változtassanak a szokotton. Ki előbb, ki később kapcsolt, többnyire aszerint, hogy mikor érte utói őket közvetlenül is, saját bőrükön érezhetően a változás. Felülvizsgáltuk helyzetünket. Rájöttünk — hiszen kénytelenek voltak rájönni —, hogy immár nem a vevők kopogtatnak nálunk, hanem nekünk kell utánuk menni. — Ismerős? Valóban, az egyetlen megoldás, ha minden gazdasági közösség szétnéz a maga házatáján — és mindenekelőtt ott néz szét. Természetesen helyzeti előnyben vannak azok (a többiekkel szemben), akik már korábban sem éltek burokban, vagy azért, mert termékeik nagy részét exportra szállították, vagy más okokból. Csakhogy ezt az előnyt, könnvű elveszíteni! Nem pusztán véletlen, hogy napjainkban a sajtóban is olvashatunk csődbe jutott, abból eppenhogy kilábalt vállalatokról. A reális képhez hozzátartozik: ha nem is egyik napról a másikra, de nálunk is tönkre lehet menni. Ilyenkor persze még mindig az a legritkább eset, hogy fölszámolják a vállalatot. Általában újjászervezik, kicserélik a nem megfelelő személyeket és némi lökést adva, újra indítják. Nem lehet vitatéma, hogy jó ez vagy rossz. Arra a gyárra, azokra a berendezésekre, gépekre, amelyek — ha gazdaságtalanul is, de — alapvető cikkeket gyártottak, továbbra is szükség van. Csakhogy úgy, hogy nyereségesen készüljenek el azok az alapvető cikkek. S nem lehet vita tárgya az sem, hogy az egyetlen igazi megoldás: megelőzni a csődöt —, ha úgy tetszik, a deszkáról való leesést. Hogyan? Ez az, amihez mindenkinek érdemes hozzászólnia, kell, hogy legyen hozzátenni valója. Például hatékony marketing stáb .kiépítésével, intenzív piackutató, piacirányító tevékenységgel. A termelés, a termelési feltételek ésszerűbbé tételével, a költségek (nemcsak anyag- és ener- gaiköltségek, de a munkaerővel is takarékoskodni kell) csökkentésével. MINDENÜTT VANNAK még — nevezhetjük éppen így is — tartalékok, még kellően ki nem használt lehetőségek. A legjobb akrobata is naponta gyakorol! Ha csak egyszer, csak egy pillanatra lazít, könnyen az életével fizethet érte! A gazdasági életben sincs idő a lazításra. Nem szabad le- gyintenl egy megugrott üzletre, hogy jöhet még másik. Nem, nekünk mindig éppen az kell, ami éppen adódik. Azt kell úgy alakítani, hogy végül is kedvező legyen. Rutint, gyakorlatot kell szerezni a gyors és rugalmas intézkedésben, a megfelelő minőségű és megfelelő áron értékesíthető termékek előállításában, azt kell kifejleszteni, amit a piac igényel tőlünk ... Egyáltalán, át kell tudnunk jutni, éspedig biztonságosan, azon a deszkán. Eller Erzsébet zőirodák, ahol jól képzett szakemberek segítségével tehetjük igazán felemelővé és ünnepivé ezeket a pillanatokat. És a hangsúly ez esetben a jól képzett jelzőn van. Ügy is mondhatnánk szakmává, hivatássá lett ezekben az irodákban dolgozni, s ma már nem elég csupán a jó beszédkészség, a megnyerő megjelenés, az emberekkel valló bánni tudás. Azon túl, hogy szervezett képzés keretében szerezhetnek művészeti, szervezési ismereteket az irodák vezetői, dolgozói, hagyomány Pest megyében, hogy időnként egy-egy rendezőiiroda vendégül látja a szakembereket, tapasztalatcsere keretében bemutatják a különböző műsorokat, ünnepségeket, g természetesen mód van arra is, hogy a vendégek véleményt mondjanak a látottakról. G. M. Kielégítetlen igények Megoldás: a rend megteremtése Lesz-e változás? A felszabadulás előtt az 1940-es években két-három kisvállalat kielégítette a hazai ipar szerelvényigényeit. Majd 1950-ben az iparpolitikai fejlesztési elképzeléseinkkel összhangban létrehozták a Szerelvény- ipari Trösztöt, amely mindössze három évig működött, így aztán 1953 óta a szerelvénygyártás több minisztérium hatáskörébe került, s a VI. ötéves terv időszakáig soha nem volt kiemelt feladat ennek fejlesztése. Társaság. Alapító tagjai az ipari szerelvénygyártásban érdekelt gyártó és kereskedelmi vállalatok többsége. (így is van olyan vállalat, amely érdekelt ugyan e téren, de nem tagja a társulásnak.) A társaságot a tagvállalatok vezérigazgatóiból, igazgatóiból álló igazgatói tanács irányítja, és ügyintéző szervezete az iroda, amely az Ipari Szerel vény- és Gépgyár központjában működik és az ISG gesztorálja. A társaság elsődleges feladata olyan információs adatbank kialakítása, amely tartalmazza a hazánkban gyártott szerelvények (műszaki paramétereivel), az importált szerelvények adatait, a gyártókat és így tovább. Ennek alapján lehetséges a szerelvénygyártás helyzetéről * or. szágos mérleg készítése, s ha ez megvan, például egy tételben, idejében megrendelhető a szocialista országoktól az. amire szükségünk van, és az egyes magyar vállalatok nem külön-külön esetenként lépnek fel igényeikkel. Az iroda képes arra, hogy olyan üzeme két is bekapcsoljon a szerelvénygyártásba. amelyek eddig még nem foglalkoztak ezzel, úgy csökkentve azok kockázatát. hogy pontosan megmondják nékik, miből és mennyit gyártsanak. A társaság nem önálló jogi személy. Információit tehát díjmentesen adja tovább tagvállalatoknak, de ugyanakkor szerződésük kimondja, hogy az iroda dolgozói kötelesek üzemi titokként kezelni — egyebeken kívül — azokat az alapinformációkat, amelyeket az egyes tagvállalatoktól valamely feladat megoldására kaptak. Az ilyen Hol tartunk ma? Szerelvényekből a hazai igényeknek mindössze 55-60 százalékát képes a háttériparunk kielégíteni. A hiányzó szerelvények kisebb hányadát szocialista országokból szerezzük be, mintegy háromnegyedét azonban tőkés cégektől. Ezen belül viszont az Importált szerelvények nagyobb hányadát képesek vagyunk vagy lennénk gyártani, s csupán a pillanatnyilag exportált meny- nyiség egyhammada az, amit valóban gazdaságosabb importálni. Szerelvényeket csupán néhány nagyvállalat gyárt, többnyire kiegészítő tevékenységként foglalkoznak ezzel a vállalatok, illetve most már egyre több melléküzemágban, kisvállalkozásban is készül. Csakhogy! Ez év októberéig nem létezett egv olyan szervezet, amely átlátta, hogy konkrétan milyen műszaki paraméterekkel rendelkező szerelvényre van szükségünk elsősorban. Vagyis az egyes vállalkozók saját szakállukra fogtak bele ennek, vagy annak a gyártásába, és csak később, a piacon derült ki, hogy nem jó lóra tettek. Mert amit gyártanak, abból a KGST keretén belül ki tudjuk elégíteni az igényeket, vagy párhuzamosan több magyar vállalat is ugyanarra a termékre állít rá. és így egymásnak okoznak értékesítési nehézségeket. Információs bank Jogilag 1983. március 15-én alakult meg és október elseje óta funkcionál a Szerelvényipari Koordinációs Gazdasági alapadatot önmagában még más tagvállalatnak sem szabad tudomására hoznia! Miért fontos ez? Mert a társaság így nem valamiféle szövetség a vevőkkel szemben, a tagok emellett lehetnek a piacon egymás versenytársai is. Ne csak formálisan Ahhoz, hogy a szervezet ne legyen formális, a tagvállalatoknak komolyan kell venniük az információadási kötelezettséget (a költségeken körülbelül a szerelvénypiacon képviselt részarányuk szerint osztoznak), és komolyan kell venniük a társaság határozatait, megfogadni az ajánlásokat. hogy milyen irányba haladjon a fejlesztés, a szerelvények gyártásának bővítése, esetleg szűkítése. Október 1. óta alig néhány hónap telt el addig, amíg Kuczig Györgyöt, a társaság irodavezetőiét kértem, foglalja össze, mit valósítottak meg ez idő alatt: — Tisztázódtak a szervezéssel kapcsolatos dolgok. Megkezdtük a hetedik ötéves tervi KGST megállapodások előkészítését (természetesen a szerelvénygyártás területén), mi alakítjuk ki a tárgyalásokra a magyar fél állásfoglalását. Az importált nyugat! termékekről, kidolgoztuk katalógustárunkat (amit folyamatosan karban kel] tartani). Részt veszünk a számítógépes adatfeldolgozás (a SZTSZTEM szervezi) előkészítésében. Jövő év elejére tervezzük a mérlegadatok begyűjtését. (Ki mit gyárt? Miből van kielégítve már az igény? Miből mutatkozik hiány?) Ha napjainkban az ipar fejlesztése visszafogottabb is a korábbi időszakhoz képest, a szerelvényigény folyamatosan nő. Minimum öt esztendő szükséges a szakember szerint ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúly a belföldi igény és a gyártás között. EI. E. Veszélyes következmények Anyagi fedezet nélkül építettek Kiskunlacházán szeptember 1-én reggel beomlott egy félig elkészült kétszintes épület. Szerencsére senki sem tartózkodott akkor a közelben, és így sérülés nem történt, de az anyagi kár nagyon jelentős. Az eset tanulságai pedig korántsem egyediek, mert gyengén előkészített, anyagilag nem kellően megalapozott beruházásokba máshol is belefognak. amikor abba kellett hagyni az egészet, mert elfogyott a pénz. A félbemaradt épület Idén szeptember 3-ig állta az időjárás viszontagságait, ekkor azonban egy része beomlott. Az épület beomlott A tanácsi házi építőbrigádok felett már régen eljárt az idő, meg kellett alakítani az építőipari költségvetési üzemet. A nagy létszámú (jelenleg nyolc- vanan dolgoznak ott) új szervezetnek pedig hely kell. A nagyközségi tanács 1979- ben elkezdte a Kiskunlacháza —Dömsöd közös építőipari költségvetési üzeme központi épületének beruházását, bár ehhez engedélyokmány nem volt, költségvetés nem készült és a kivitelezéshez szükséges anyagi fedezet sem állt rendelkezésre. A banki jelentés sem történt meg. A helyi tanács elnöke az épület tervezésével és kivitelezésével Üjváry Gyula építész- mérnököt bízta meg, aki akkor még a tanács dolgozója volt, majd később kinevezték az újonnan megalakult építési és költségvetési üzem vezetőjének. A Pest megyei Tanács építé- si-közlekedési-vízügyi osztálya 1979-ben jóváhagyta a tervet, majd ezt követően a helyi tanács kiadta az engedélyt, és a házi építőbrigád (később építőipari és költségvetési üzem) Üjváry Gyula irányításával dolgozott az épületen. A rendelkezésre álló anyagi keret azonban korántsem volt elég ahhoz, hogy be is fejezzék az építkezést. Mintegy 40 —45 százalékos készültségi fokra jutottak el 1981 végén, Eltértek a tervtől A Pest megyei Tanács azonnal szakembereket küldött a helyszínre, hogy megtegyék a szükséges biztonsági intézkedéseket, majd az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetnél megrendelték a szakvéleményt annak feltárására, hogy mi okozta az épület beomlását. A november végére elkészült szakvélemény legfontosabb megállapításai a következők: A tervezés szakszerűtlen és a statikai számítások sem megfelelőek. A kiviteli tervek hiányosak, csak az engedélyezési eljáráshoz szükséges méretarányú dokumentáció készült el. A tervtől eltérő szerkezeteket, betonelemeket alkalmaztak, és a felhasznált alfa-blokk tégla, ha nincs megfelelően szigetelve, a nedvesség hatására széthullik. Csaplár István, a Ráckevei Járási Hivatal műszaki osztályvezetője szóban többször kifogásolta a tervtől eltérő anyagok felhasználását, de Űj- váry azt felelte, hogy az eredetileg elhatározott ikersejt téglák beépítéséhez nincs emberük. Egyébként is, mint mondta, a vásárolt betonelemekre olyan konszisnáció van, mely szerint ezekből három- szintes ház is emelhető. Dr. Jákói Klára, a kiskun- lacházai nagyközségi tanács vb-titkárának vezetésével december 20-án megkezdődött a fegyelmi eljárás Üjváry Gyula ellen. A tervezésért és kivitelezésért felelős építészmérnök a műszaki szakvélemény fe- lülbirálatát kéri. Egyrészt a mérési adatokra vonatkozóan, másrészt pedig, mint védekezésében előadta, ha folytathatják a munkát — az alfablokk tégla nem áll három évig hóban, fagyban fedetlenül — akkor az épület nem omlik össze. Fegyelmi eljárás Tény, hogy mind Üjváry Gyula, mind a fejlesztési és számvizsgáló bizottság tagjai többször sürgették a félben- maradt épület állagának megóvását, ám erre későn került sor, mert nem volt rá pénz, és csak részben készült el a szigetelés. A fegyelmi bizottság a műszaki megállapítások felülvizsgálatát kéri, és ennek megtörténtéig az eljárást felfüggesztették. — Nem akarunk elhamarkodottan dönteni — mondta dr. Jákói Klára — hiszen sok építőanyag kárbaveszett, nagy pénzösszegről' van szó, és sok múlik a műszaki megállapításokon. Mi. akik itt élünk, jól ismerjük a helyi körülményeket. Kiskunlacháza nem volt soha gazdag község, itt mindig arra kellett törekedni, hogv kevés pénzből, olcsó anvagból hozzuk ki azt, amit lehet. Rászoktunk a szükségmegoldásokra és talán arra is, hogy ha elkezdünk egy építkezést fedezet nélkül, később kapunk pénzt a befejezéshez. Ebben az esetben nem így történt, és tudomásul kell vennünk, hogy ezek az idők elmúltak. Nem akarom, nem is lehet csökkenteni Üjváry Gyula felelősségét, de tény, hogy mindeddig elégedettek voltunk a munkájával. Épített már itt a faluban kétszintes iskolát, orvosi rendelőt lakással, és sok mást is. Az eset általános megdöbbenést keltett, nagyon sajnáljuk valamennyien, hogy így történt. Nem készítették elő Doszpod Béla, a Pest megyei Tanács építési-közlekedési és vízügyi osztályának a vezetője hangsúlyozta: — Az előkészítetlen beruházás tipikus példája, ami Kiskunlacházán történt. Még viszonylag szerencsés dolog, hogy az épület félkész állapotban omlott össze, és úgy. hogy emberek nem ott tartózkodtak. Az anyagi kár azonban nagyon ieientős. Az épület helyreállításának terveit a Pest mesvei Tanácsi Tervező Vállalatnál megrendeltük. A Pest megyei Tanács . vb megállapította: Komár László nagyközségi tanácselnök felelős azért, mert szabálytalan módon indították a beruházást. és nem adott egyértelmű megbízást a műszaki ellenőrzésre. Eljárását azonban menti. hogy egészségi állapota erősen megromlott, 1981 szeptemberétől súlyos betegség miatt több mint egy éven keresztül volt kórházban és szanatóriumban. Üjváry Gvula építészmérnök ügyében még tart a fele- lősségrevonás. annyi azonban nyilvánvaló, hogy az eset tanulságai nemcsak. Kiskunlacházán érvényesek A megfelelő anyagi fedezet nélkül elkezdett építkezésekhez ma már nem tudnak felülről anyagi segítséget nyújtani, és a jószándékkal, de kevés pénzzel indított beruházásoknak nagyon veszélyes következményei lehetnek. Gál Judit
