Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. DECEMBER 24., SZOMBAT

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

11

A hetvenkcttes lelke

Éjjel egy órakor a budapesti 72.

számú postahivatalban nyoma sincs a nappali tolongásnak. Egyetlen ablaknál lehet levelet, táviratot feladni, zsákos pénzt befizetni. Most is csak egy fiatalember tér be telefonálni.

A hivatal többi részlegében azonban most zajlik az igazi élet. Itt dolgozzák föl az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező és továbbítandó leveleket. A 72-es lelke a híres Toshiba. Valóban boszorkányos gyorsasággal kezeli a küldeményeket — természetesen csak a szabvány méretűeket és az előírás szerint címzetteket —, a képeslapnak még véletlenül sem üti a képes felére a bélyegzőt.

Huszonkét mázsa kevés

Kísérőmmel, Nemestóthy Gézáné

hivatalvezető-helyettessel végig j árjuk a munkahelyeket.

— Ma csak a fővárosi postaládákból 22 mázsa levelet hoztak be, s ez töredéke az összesnek. Ilyenkor a képeslapokat nem is tudjuk a beérkezés napján továbbítani. Az elsőbbség a leveleké. A Toshiba csodálatos gép, 30 ezer küldeményt képes kezelni óránként, de rengeteg levelet kell a hagyományos módon szétválogatni, irányítani. A legjobb kódolóink teljesítménye 3000 darab óránként, ehhez az irányítószámok tömegét kell fejből tudniuk.

Akármerre megyünk, alig lehet mozdulni a zsákoktól, a liftajtót is nehezen tudjuk csak megközelíteni.

— Bizony, a helynek szűkében vagyunk — mondja kalauzom. — A Toshibát leszámítva nem is tekinthető korszerű üzemnek a 72-es.

A leveleket először az irányítószám első jegye, azaz postás nyelven gócok szerint válogatják szét. Pest megye a 2-es góc. Majd a gócon belüli rendeltetési hely szerint zsákokba kerülnek a küldemények, hogy a mozgóposta, illetve Pest megye esetében a gépkocsik, az úgynevezett jegykezelő járatok elszállíthassák.

Ha a 72-es hivatal nem mondható korszerűnek, akkor nehéz jelzőt találni a 78-asra, ahová a csomagok érkeznek belföldről és külföldről egyaránt. Papv Endre osztályvezető-helyettes éjjel két órakor vár a portán. A hótól latyakos minden, sorra érkeznek a zöld postás autók.

— Ez a havazás várhatott volna egy hetet, amíg a karácsony előtti dömping levonul. Általában 25—30 ezer csomagot kezelünk naponta, ilyenkor pedig fölmegyünk ötvenezerig. Ekkora mennyiséget képtelenség a beérkezés napján továbbítani. Kevés az emberünk, minden éjszakára 30—40 alkalmi munkást veszünk fel. Szűk a hely is, rakodni az esőben, sárban, hóban kell.

Pedig, ha valaki csak a diszpécserszobát látná, azt gondolhatná, hogy egy modern, automata csomagosztályozó dolgozik itt. A diszpécser egy vezérlőpult előtt ül és három monitoron figyeli a csomagok útját

m

Ilyenkor, ünnep előtt Is Igyekezni kell s válogatással.

Barcza Zsolt felvétel*

a szállítószalagon. A válogatás, a csomagok megfelelő irányba terelése az emberek dolga. A szalag gyakran leáll a beszoruló csomagok miatt, hosszú percekig tart, amíg újra indítják.

— Nem sokat tud ez a berendezés — mondja Papp Endre — gyakorlatilag csak szállítja a küldeményeket, de még azt sem mindet. A kerékpárokat, fenyőfákat, hordókat, demizsonokat nem tehetjük rá. . Már vagy,kétszer bejártuk a területet, de én még mindig könnyűszerrel eltévednék. A rakodók csomaghegyek között lavíroznak a megrakott peronkocsikkal. Üresen próbáltam egyet odébb tolni, úgy sem volt könnyű. Ezek az emberek úgy mozognak vele, mintha mondjuk, gyerekkocsit tolnának. S mellette még emelgetik föl-le a pakkokat tizenhat órán keresztül. S kapnak érte — az alkalmi munkások — húsz forintot egy órára.

Már rakodják a 210-es járat Roburját. Fóliázott hetilapkötegek és csomagok kerülnek a fedett rakodótérbe. Madách Ferenc, a 210-es jegykezelő-járat kísérője nagy rutinnal rendezi el a szállítmányt. Nem mindegy, mi hová kerül, figyelembe kell venni a lerakás sorrendjét. Gödöllőre, Isaszegre és Pécelre viszik a postát, illetve visszük, mert hozzájuk társulok harmadiknak. Fél négy után nem sokkal indulunk. Először csak ide a szomszédba, a 72-es hivatalba. Itt beteszünk az értékküldemények külön szekrényébe egy zsák pénzt, fölvesszük a már kikészített Pest megyei Hírlap kötegelt, amit időközben Ideszállítottak a nyomdából. S végül a kocsiba kerülnek a leveleszsákok. Éppen be lehet csukni az ajtót.

Az erősen behavazott úton nehézkesen mozog a dugig tömött Robur. Odor László, a pilótánk, reménykedik, hogy fölkapaszkodunk a Gödöllő előtti emelkedőn.

— Több mint tizenöt éve vagyok a postánál, korábban mozgópostával jártam — kezdi Madách Ferenc —, de itt jobb a szolgálat, csak minden harmadnap kell jönni délután háromtól másnap reggel hétig. Mi ezen a közeli járaton két fordulót csinálunk, egyet délután, s ezt a hajnalit.

Gödöllőn két pavilonnál is várják már az előre elkészített újságcsomagokat. Amikor öt órakor megérkezünk az 1. számú postához, már ott van mind a tizenhat kézbesítő. Szaporán szedik le az „anyagot” a kocsiról. Egy zsák pénzt, 110 csomagot, 15 zsák levelet, 2250 Pest megyei Hírlapot és több köteg egyéb napi- és hetilapot hoztunk. Tíz perc, és majdnem üres a kocsi.

A szállítmány maradékát rendben letesszük Isaszegen és Pécelen. Hét órakor megállunk Pesten a Verseny utcában. A 2-es góc 23. jegykezelő járatának egyik párosa befejezte a szolgálatot.

M. NAGY PÉTER

Télen a Börzsönyben

Volt egy pillanat, amikor a Bőr- kolyai fuvaros hajnalban csengőt zsöny már fehérbe öltözött. Puha, akasztott lovai nyakába, a szán elé fehér takaró borította a fenyvese- fogva őket, hogy elszállítsa a turis- ket, a Bajdázó-tó jegét, a kisvasúti taházakba az eleséget. Hátizsákos, síneket. Kemencén, Nagyhideg-he- síléccel felszerelt sportemberek kan- gyen olajozták a sífelvonót, a szó- tattak a hegy tetejére, a királyréti

„Berczelí bárban" teát is grogot főztek.

A vadászok, erdészek most békés céllal járták a rengeteget. Jószagú szénát, aranysárga kukoricát vittek őznek, muflonnak, vaddisznónak. Most is korán keltek a kóspallagi favágók. Éles fejszékkel, kiköszörült motoros fűrészekkel láttak neki a tölgy, a bükk, a cser döntésének. Itt a balta csattog, a fűrész sivít, arrébb az amfiteátrumhoz hasonlatos kőfejtőben kalapács, véső teszi a dolgát. Készül a ciklopnak való mintás börzsönyi kő.

Most is járt a kisvonat. A kocsi közepén a kályhában vígan lángolt a tűz, melengetve hidegjárta ujja- kat, meggémberedett végtagokat, jobb kedvre derítve a hosszú hetek mérgeit összegyűjtő lelkeket. S apró tüzek gyulladtak máshol is. Rozsé égett az építkezéseken, apró lángnyelvek melegítették az átfagyott pályamunkásokat, favágókat, bányászokat, s pattogott a tűz a turistaházak kandallóiban, cserépkályháiban is. Ilyen a téli Börzsöny.

Síkos úton csúszkált a teherautó. Rakománya a télen-nyáron zöld fenyő. Utazott Pestre, Budára, Vácra, gazdát, családot keresni. Apró jelkép a szobában. Egy darabka a fehérbe öltözött békés Börzsönyből.

A képeken! Érkezik a védőital (a

cím fölött balra). Tea vagy forralt bor? (a cfm fölött jobbra). Pihen a természet (balra). Elpilledve a Hideghegyen (jobbra).

Éjjel indul útjára a holló