Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

1983. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK fUI.llí/J Kisiparosból ismét KESZ-véKsslkozó A boldogság a falakkal n@ ; Tóth Pál kőművesmester már réges-régen kinőtt a KlSZ-korosztálybó', mégis mi n­dennapos vendég a KISZ vá­ci bizottságán. Fiatalos lendü­letét, munkatempóját, mozgé­konyságát megirigyelhetik még a huszonévesek is. Amikor reggel hat órakor felhívtam telefonon, hogy találkozót be­széljek meg vele, közölte: sze­rencsém van, énoen az ajtóból jött vissza, dolgozni indult. KISZ-lakásokat épít, de hogy miként, annak története van. Gyanúsan olcsó Éppen húsz esztendővel ez­előtt kezdődött. Tóth Pál fővárosi munkahe'yét vácira kívánta cserélni, az akkori KISZ-bizottság pedig éppen építésvezetőt keresett lakás­építő akciójához. — Három-négy emberrel is próbálkoztak már akkor, de egyikük sem vált be. Akkor hívtak engem. Harminc la­kással kezdtük, nem volt könnyű feladat. Ott az építés­vezetőnek mindenről gondos­kodnia kellett: anyagról, em­berről, munkafeltételekről. Az utolsó évben, 1972-ben már 93 lakást építettünk fel. Akkor kezdtek el piszkálni. Gyanú­san olcsók voltunk. Amit én 120—126 ezer forintból hoz­tam ki, azt tőlünk ötven mé­terre az állami vállalat 300 ezerért csinálta. Ez szemet szúrt, azt mondták, ez nem le­het tiszta ügy. Leállították az egész akciót. Emlékszem pon­tosan, 1968-ban a városgaz­dálkodási vállalatnak 12 mil­lió forintos éves terve volt és 160—170 állandó dolgozója. Mi 13,5 milliós értéket terem­tettünk huszonnégy munkás­sal. Igaz, nálunk minden pa­pírmunkát elintézett egy pénz­táros és két vezetőségi tag. És csak annak fizettünk, aki valóban dolgozott. Hát ez vo]t az egyik titka az olcsóság­nak. Am nem az egyetlen. Tóth Pálról azóta is szinte legendák keringenek, hegy micsoda fe­gyelmet, rendet tart az épít­kezésein. — Nem Is győzöm elégszer hangsúlyozni a munkaintenzi­tás és a munkaszervezés sze­repét. Egy ilyen építőközös­ségben muszáj kijönni a pénzből, nincs állami támoga­tás, meg póthitel. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha min­denki dolgozik, mégpedig ke­ményen. Nálam senki nem sütteti a hasát a nappal reg­gel tíz óráig, az én embereim közül egyet sem találtak a kocsmában. Elvárom, ha vala­kit megfizetek, az dolgozzon meg a pénzéért. Igaz, abban az időben az állami építőipar­ban 16 forint volt a szakmun­kás órabére, én pedig huszon­kettőt adtam. Ez sem tetszett sokaknak. Bérfeszültséget okozok, mondták. Kát nem bűn ez? Még most is keserűség ér­ződik a szavában, ahogy erről beszél, mintha azóta sem emésztette volna m:g a ku­darcot.’ Nem volt ez igazán ku­darc. Hiszen a lakások föl- épültek, olcsón és gyorsan. Inkább bűnnek éreztem le­állítani va'amit, ami jó, ami gazdaságos, pusztán azért, mert szokatlan. Hát nem bűn ez? Irigyek voltak az embe­rek, azt állították, hogy túl sokat keresek, s nem is egye­nes úton. Végül bebizonyo­sodott, hogy tiszta a kezem. A sikeresen indult akció leállt. Tóth Pál kiváltotta az iparengedélyt, kisiparosként dolgozott egy segéddel és egv segédmunkással. Tíz éven ke­resztül. S most ismét' mint a KISZ lakásépítő közösségének építésvezetője ül velem szem­ben. Vajon mi késztette, hogy a sok tortúra után újból vál­lalja a feladatot, hogy kisipa­rosból megint KlSZ-vállaikozó legyen ? — Bizonyítani akartam. Megmutatni, hogy nem volt véletlen, nem volt tisztesség­telen, amit annak idején csi­náltunk. Ezer százalékig biz­tos voltam benne, hogy sike­rül. Az első huszonnégy ott­Az el3ö huszonnégy lakás ünnepélyes átadásán (1583 június) Tóth Pál álveszi a KISZ Vác városi Bizottságának emlékplakettjét. honban már laknak, a követ­kező 32 is tető alatt van. Igaiz, ma már más a hozzá­állás, sokkal több támogatást, segítséget kapunk a várostól. Ügy érzem, sikerült bizonyí­tanom. Öszinén szólva, jól­esett az is, hogy újból en­gem kerestek meg, bár a KISZ-bizottság titkára utólag bevallotta, hegy kicsit félt tő­lem. Nincs ücsörgés Az építkezés valóban bo­szorkányosnak tűnő gyorsa­sággal halad ma is. Az OTP- hitel ügyintézése nem tud lé­pést tartani a tempóval, pa­naszkodnak is a sok admi­nisztráció, a lassúság miatt az építőközösség vezetői. Tóth Pád nem ismer kegyelmet, ha munkáról van szó. Az iramot saját példájával diktálja. — Nekem a munka a leg­fontosabb. S ezt valóban meg­követelem az embereimtől is. Azt sem tagadóm, hogy szé­pén keresek, de megfizetek másokat is. Ma is többet kap nálam egy szakmunkás 8-9 forinttal, mint másutt. Többet is dolgozik ezért, de nem men­nek el, nem cserélődnek állan­dóan. Nálunk nincs ücsörgés, anyagra várás. Mindig, min­den időben ott van. Renge­teg utánajárás, régi kapcso­lat eredménye, hogy mindent megszerzőik. Igaz, az év 365 napját munkával töltöm, de megvan a látszatja. A mi la­kásainknak ma is 6500—7000 forint négyzetmétere és nem tíz vagy tizenegy. Kimegyünk megnézni, ho­gyan áll az építkezés. Tóth Pái arca felderül. Lelkesen, büszkén magyarázza, mit kell még csinálni. Közben egy- egy mondattal utasításokat ad. Látszik, itt van igazán ele­mében. — Ezet szeretem, ez az én életem,. Akkor vagyok boldog, amikor látom, hogyan nőnek a falak. Ilyenkor húszévesnek érzem magam. M. Nagy Péter SödöLíml Szakmérnökök A jövő év tavaszán szak­mérnökképzés kezdődik az agrártudományi, a kertészeti és az erdészeti egyetemeken. A MÉM felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézményekben a tanulmányi idő levelező ta­gozaton két év. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági karán a szarvasmarha-tenyésztők ké­pezhetik tovább magukat, ezenkívül talajtant, valamint speciális meleg égövi mezőgaz­dasági ismereteket oktatnak. Az egyetem gépészmérnöki ka­rán öt tagozaton kezdhetik meg a tanulmányokat, egyebek között mezőgazdasági gépja­vító, alkatrészgyártó és mező- gazdasági gépkereskedelmi képzés indul. Az egyetem ta­nárképző intézetében mérnök­műszaki tanári szak, illetve műszaki-gazdasági oktató szak indul. A továbbképzéssel kapcso­latban az egyetemek dékáni hivatalai adnak felvilágosítást. Nem lelepleznek, segítenek! Beszélgetés Császár Ferenccel, a Pest megyei NEB elnökével Kibontakozott az emberekben a közéleti érdeklődés. Szóvá teszik, ha kirívó jelenséget, szabálytalanságot ta­pasztalnak. Az egyik fórum, ahová bejelentések és pa­naszok érkeznek, a népi ellenőrzés. Munkájukról beszél­gettünk Császár Ferenccel, a Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság elnökével. — Való igaz, nem hagyják az emberek szó nélkül, ha rend­ellenességet tapasztalnak. Ezt bizonyítja az is, hogy hozzánk évente 240—250 közérdekű be­jelentés érkezik, és 120 ma­gánjellegű panasz. Szaporod­nak a bejelentések, s így kö­zöttük sajnos a névteleneké is. Míg öt éve 30 százalék kö­rüli volt az arányuk, tavaly meghaladta a 40 százalékot és idén a bejelentések csaknem fele volt névtelen. Azt is el kell mondani, hogy ez terüle­tenként differenciáltan mutat­kozik. Tavaly a közérdekű névtelen bejelentések aránya a ceglédi járásban 50 százalékon felül volt, míg a gödöllői já­rásban hatvan. m Hogyan kezelik a névte­len bejelentéseket? — Nem kerülnek papírko­sárba. Természetesen mielőtt megindul a vizsgálat, tájéko­zódunk arról, hogy mit takar a bejelentés. Nemcsak erre ügyelünk, hanem arra is, hogy vajon a mi hatáskörünkbe tar­tozik-e a szóban forgó ügy. Ugyanis van olyan eset, pél­dául egy mérlegcsalás, amelyet nem a mi feladatunk vizsgál­ni, de említhetném az állam­igazgatásban tapasztalt sza­bálytalanságokat, vagy építés- hatósági ügyeket, gyámügye­ket. Ilyenkor a bejelentést az illetékes szervhez továbbítjuk, amely minden esetben tájé­koztat bennünket a vizsgálat eredményéről­m Amikor már eldőlt, hogy az ti^y a NEB hatáskörébe tar­tozik, akkor hogyan zajlik le egy-egy vizsgálat? — Ha mód van erre, lel­vesszük a kapcsolatot a beje­lentővel. Hozzáteszem, hogy a bejelentő kilétét sosem fedjük fel, még a vizsgáló népi el­lenőrök sem ismerik az érin­tett személyt. A kapcsolatfel­vétel után apparátusunk dol­gozói beszélgetnek a bejelentő­vel, s ilyenkor jó néhány kér­dés megválaszolása segíti még a beható vizsgálatot. Gondolok például olyan bejelentésre, amikor egy szabálytalan fuva­rozásról van szó, és szüksé­günk lenne konkrét adatokra. Mindezek birtokában választ­juk ki a népi ellenőrök közül a vizsgálat csoportvezetőjét, akivel együtt kérjük fel a megfelelő szakembereket segí­tőül. A Hány népi ellenőr tevé­kenykedik a megyében? — összesen 1200 népi ellen­őrünk van. Ebből a megyei NEB 120 társadalmi munkásra számíthat. A Gyakran hallani, hogy olykor formális az ellenőrzés, mert az érintettek előre tud­ják, ha vizsgálat kezdődik ná­luk. — A Népi Ellenőrzési Bi­zottság feladata nem a lelep­lezés, hanem inkább a segítés. Valóban értesíteni szoktuk elő­re a vizsgált szervet, eseten­ként a személyt is, de mi ezt nem tartjuk összeférhetetlen­nek munkánkkal. Fogalmaz­hatunk úgy is, hogy ahol sza­bálytalanság van, azt semmi­képpen nem tudják ellen­őreink elől eltitkolni. A Mennyire ismerik az érin­tett intézmények és vállalatok dolgozői ecy-egy népi ellenőr­zés eredményét? — Amikor a vizsgálat lezá­rult, s amennyiben a bejelen­tő kiléte ismert, természetesen írásban tájékoztatjuk az ered­ményről. Ezt abban az esetben nem tehetjük meg, ha a beje­lentő névtelen. Bár igyekszünk ilyenkor is megfelelő fórumon, például közgyűlésen tájékozta­tást adni a vizsgálatról és a javaslatainkról is. A Milyen hatása van egy- egy vizsgálatnak? — A népi ellenőrzési bizott­ságok a törvényekben biztosí­tott jogaikkal élve javaslatot tesznek különféle intézkedések megtételére, és ennek alapján a történtekről később tájéko­zódnak. E javaslatok száma évente több száz, tavaly mind­össze kettőt tartottak vitásnak, és végül kiderült, hogy bizo­nyos módosítással azok is meg- állták helyüket. Utóvizsgálatot is tartunk, ha indokolt, egy- egy témában. Szükséges ez azért is, mert előfordult már, hogy a vizsgált szerv vezetője ígéretet tett az intézkedések­re, de annak végrehajtását nem ellenőrizte. Ha nem ta-, pasztalunk változást, felhív­juk a figyelmet a vezetői fele­lősségre. Viszont amennyiben törvénysértést tárnak fel, nem javaslatot kezdeményeznek, hanem felhívást bocsátanak ki a törvényes állapot helyreállí­tására. A A javaslatok mit tartal­maznak? — Egy-egy javaslat irányul­hat a bizonylati rendre, mun­kaszervezésre, de fegyelmire, kártérítésre is. Sőt, súlyos mu­lasztás, vagy visszaélés esetén bűnvádi feljelentést is te- szünk. A Említene néhány példát is? — Az egyik faluban egy te­mető elhelyezése körüli döntés miatt kerestek meg bennün­ket. Megvizsgálva az ügyet, kiderült, hogy a döntés jó volt, csupán a tájékoztatás nem megfelelő, Egy másik: környe­zetvédelmi témában érkezett hozzánk bejelentés, kisiparos ellen. A lakók panaszkodtak, hogy a falu közepén levő mű­hely zajszintje a megengedett­nél magasabb. A helyi tanács­csal egyetértve a kisiparost hozzásegítették egy faluszéli műhelyhez, s azóta is ott tevé­kenykedik. Még egy tanulsá­gos példát említenék: az ügy bonyolult. A kakucsi Március 21. Tsz-ben dolsozó szakcsö- nort vezetője ellen érkezett bejelentés. Mikor népi ellen­őreink megérkeztek, már kide­rült. hogy a termelőszövetke­zet bűnvádi eljárásra tett in­dítványt. Az történt ugyanis, hogy ez a vezető a hernádi tsz-ből érkezett, viszont a ter­melőszövetkezet arra hivatott dolsozóia nem győződött meg arról, hogy az illető megfe­lel-e a vezetővel szemben tá­masztott követelményeknek, így történhetett meg, hogy büntetett előélete ellenére ve­zető lett. A mi vizsgálatunk itt lezárult. Természetesen javas­lattal éltünk, hogy vonják fe­lelősségre a mulasztót. A bűn­vádi eljárás még nem zárult le. m Kikre számíthat még a Népi Ellenőrzési Bizottság? — A társadalmi szervek, szakszervezeti bizottságok és pártszervezetek sokat segíte­nek nekünk. Mi is támogatjuk munkájukat. Mint már emlí­tettem, egyes területeken sza­porodott a pévtelen bejelenté­sek száma. Erre felhívjuk a helyi, illetve a területileg ille­tékes pártszervezetek figyel­mét. S nemcsak ezt tesszük, hanem mind gyakrabban élő­szóval is tájékoztatást adunk. Szükségünk van erre azért is, mert a közvélemény ereje se­gítheti a megfelelő intézkedé­sek megtételét. Szalai Mária Vácott földgáz Takarékoskodó építők Az ÉVM építő- és építő­anyagipari vállalatainak előze­tes jelzése szerint az idén elő­irányzott 3 és fél helyett 5 százalékkal csökken­ücsjószlgsf a Dunési áz alacsony víz fogságában Néhány napja még ez volt a kép: pihen a komp, uszá­lyoktól és hajóktól tarkállik a Duna. Alacsony a vízállás. A sok egymás mellé horgony­zott vízi jármű valóságos szi­getet alkotott Nagymaros és Visegrád között. A rakomány — vasrudak, szén, fa — lát­szik a hajótestek gyomrában. A legénység kitakarta az árut. A szovjet, csehszlovák és román hajósok a veszteglés heteiben megismerkedtek egymással, s barátságok is szövődtek. Munkában a rávesz — Ha a parton van az egypárevezős, akkor a Mátyás királyban találják őket — mondja révész Nagymaroson, s máris felbőg a kishajó mo­torja. Utas ugyan nincs, de a menetrendet tartani kell. S ki tudja, hátha a túlsó par­ton várja valaki az átkelő­hajót. Még kikiabál a kormá­nyos. — A szovjeteket ma ne is keressék Elmentek Eszter­gomba múzeumlátogatásra. így kora délután kihalt a vendéglő. Az egyik asztalnál három férfi költi el ebédjét. A beszélgetés kissé körülmé­nyesen indul, a tolmács sze­repét Jan Sztigacs elvállalja ugyan, bár ő maga is tol­mácsra szorulna. — Mi csak egy hete va­gyunk itt — magyarázza a komarnói uszály kormányo­sa —, ők azonban már régóta vesztegelnek — mutat az egyik asztaltársára, a romá­niai Turnu Severinből érke­zett Orasanu Argentinre. Ebédek a partén Kiderül, hogy az uszáiyosok szerencsésebb helyzetben van­nak, hiszen úszódaru segítsé­gével ideiglenesen könnyíihet- nek a rakományon, s át tud­nak jutni az alacsonyabb Du- na-szakaszokon is. A tekinté­lyes önsúlyú hajók legénysé­ge azonban csak az esőben bízhat. Gyors számvetést vé­geznek beszélgetőpartnereim: harminc uszály, féltucatnyi tolóhajó és tíz hajó vesztegel a folyón. — Hogyan telnek napjaik? Jozef Kopreda matróz jel­legzetes mozdulattal mutatja, hogy munka nem sok van. Jan Sztigacs sorolja az előző napi programjukat: — Reggel fölkelünk, készí­tünk egy kis harapnivalót. Az uszályunkon van konyha, de az ebéd megfőzéséhez már nincs kedvünk. Kievezünk a partra és beülünk a vendég­lőbe. Munka ilyenkor, télidő­ben nem sok akad a hajón. Eestegethi csak nyáron kell. Én ugyan találtam elfoglaltsá­got, mert javítgatom a kajü- tömben a padlót. Sejön a konyiiapénz A kényszerű tétlenség nagy veszteség a szállító vállalatok­nak. A komarnói uszály két nap alatt teszi meg — nor­mális vízállás mellett — az Utat Jugoszláviáig, s visszafelé is elegendő három nap. A ha­jósokat nem éri anyagi kár, ők a veszteglés idejére is ép­pen annyi ellátmányt, kony­hapénzt kapnak, mintha úton lennének. Mégis türelmetlenek már. Figyelik az időjárás-je­lentést, számolják a napokat. — Engem nem vár család, mégis rossz így — mondja Jan Sztigacs. Gondolkodik, keresi a szavakat. — Unatkoznak? — Igen, igen, unatkozunk. Menni jobb, csak jöjjön még több eső! Móza Katalin tették a fajlagos ener­giafelhasználást, így várha­tóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energia- hordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok kü­lönösen nagy gondot fordítot­tak a téli munkák ésszerű energiafelhasználására. Ügy ütemezték a munkát, hogy té­len már lehetőleg a létesítmé­nyek végleges kazánjaival szol­gáltassanak meleget a szakipa­ri és szerelési munkákhoz. Jobban ügyeltek az épület nyí­lásainak lezárására is. Főként szervezési intézkedésekkel csökkentették az emelő- és szállítógépek üresjáratait. Az építőanyagipar 2—3 szá­zalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beru­házással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek több gyá­rában mintegy 50 millió forin­tos befektetéssel a friss beton­termékek gőzölését automati­zálta, s ezzel megszüntette az energiaveszteséget. Az építőanyagipari üzemék az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tértek át. Így Vácon ez év januárja óta a Dunai Cement- és Mésznjű klinkerégető forgókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fű­tik, s ezzel évente 60—70 ezer tonna olajat pótolnak. A téglaipar a jó minőségű szenet adó bányákkal karölt­ve kísérleteket folytat annak érdekében, hogy szénportüze­léssel állítsa elő termékéit. A sok veszteglő uszály és hajő valóságos szigetet képezett Visegrád és Nagymaros között Erdőst Agnes felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom