Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
Az írás jelenei uz itfissi eremet számára A barátság nem elvesz, hmm ad Nemrégiben egy érdekes emberrel ismerkedhettem meg, aki teli van életkedvvel, ambícióval és tervekkel Galambos Pál 1951 karácsonyán született. Mozgássé- Tült. Két bottal jár, s ezt az 1966-ban elvégzett három műtétnek köszönheti. Áz általános iskola négy osztályát magánúton végezte, az operációk után végre kapott egy tolókocsit, így 6 is a többi gyerekkel együtt járhatott iskolába. öt évig a mozgássérültek intézetének kollégiumában lakott, közgazdasági technikumban érettségizett. 1974- től az Irodagép- és Finommechanikai Vállalatnál dolgozott mint meós, majd onnan 1981-ben a vasadi Kossuth Szakszövetkezethez került telefonközpontosnak. Galambos Pál — mint mondja — három éve „írogat”. 1981-ben a Művészet, rehabilitáció és társadalom címmel rendezett kiállításon adták elő első verseit, sőt a Bizalom című már a meghívókártyán is szerepelt — nyomtatásban! Később új lehetőség is nyílott számára, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Mérnök című lapja közölte a Ha és a Pletyka című versét, később a Nyitány következett, most decemberben az Adj nevet, karácsonyra pedig a Karácsonyfa című vers megjelentetése várható. Az Ifjúsági Magazinban szintén olvashattuk már verseit. Nagy boldogság volt számára, hogy végre egy országos lap is közölte őket. A fő- szerkesztő azt írta egy válaszlevélben: „Beküldött verseit alkalmasnak találtam a közlésre, egyet máris közlünk... Verseiből érezni lehet, hogy az írás sokat jelent az ön számára ... Igyekszik megragadni a múló pillanatok szépségéből. vagy szomorúságából valami maradandót és ez legjobban az Igazgyöngy című versében sikerült... A többieknél is fellelhető érzékeny líraisága, és a készség a játékosabb formai megjelenítésre. ... érdeklődve várom újabb verseit”. (Vadas Zsuzsa). A Mezőgazdasági Mérnök című lap főszerkesztője így mutatta őt be az olvasóközönségnek: — Egyéniségének varázsa, hogy az életből vett jelenségeket állapotától függetleníti. Hétköznapi élményeit a befogadott hatások tiszta, lírai tükröződése jellemzi és kiemelkedően érett szerelmi lírája — ami napjaink költészetének hiánycikke —, ez teszi őt különösen jelentőssé. — Hogyan és miért kezdett el verset írni? — teszem fel a közhelyszerű, de legkézenfekvőbb kérdést. — Én egy viszonzatlan szerelem miatt kezdtem el verset írni — mondja csalódottan és összetörtén. — Lassan azért talpra álltam, és azóta próbálok bizonyítani. Hogy mit!? Hogy én így sérülten is — egy ép és egészséges ember vagyok, aki épp úgy szeretne élni, érezni, mint bárki más. Megpróbálok a teljességre törekedni, amennyire a körülmények engedik persze! A munkahelyemen ez már sikerült, de az élet más területein még nem egészen ... Mi nem babusgatást igénylünk, csak emberi méltóságot, ami mindenkinek kijár. — Nekem nem elég a rokkantnyugdíj, dolgozni akarok, nem otthon ülni... Igaz, mi érzékenyebbek vagyunk, ez az állapotunktól függő valami ... Ezt az érzékenységet szeretném kiadni magamból, illetve szükségét érzem annak, hogy mindezt versekbe szedve tegyem. — Anyámmal élek, de van két bátyám is. Apám tavaly halt meg. A vasadi Kossuth Szakszövetkezet elnöke, Mészáros György és helyettese, Gál György, valamint a KISZ-titkár és a klubkönyv- tárosunk azonban sokat segítenek nekem — sőt úgy érzem, mélyen megértenek. Sokat köszönhetek nekik. Itt a munkahelyemen élem az életem, és nagyon magas fokon. Érzem, hogy egy „egészséges” ember munkáját is rám merik bízni, amit igyekszem is a legjobban elvégezni — mondja. Galambos Pál 15 éve KISZ- tag. Kultúrfelelős, a mozgás- sérültek monori szervezetének titkárhelyettese, jelenleg a marxizmus—lenlnizmus esti egyetém tanulója. Tavaly végezte el a kétéves középiskolát, kiváló eredménnyel. Most is a legjobb az évfolyamban. Rejtett vágya, hogy egy amatőr vagy (de ez lehet, hogy csak álom marad — mondja) egy profiszínpadot találjon, ahol előadnák a verseit. — A mostani sikerek már éppen jókor jöttek, egy kicsit fogyott az erőm. Most egy sorstársammal egy közös kötet kiadására készülünk, a lehetőség azonban egyelőre még várat magára — mondja. Galambos Pált a barátságról is faggatom, talán azért, mert jól tudom, ez a legfontosabb az életében, a lételeme. — Én a barátságot szentnek tartom — szerintem az igazi barátság nem elvesz, hanem ad. Nem zsarol, nem követel és nem fájdalmat oko?, hanem örömet és biztonságot ad. Persze, az emberek intelligenciájától is függ, hogy milyen kapcsolat teremthető velük. Mindenki másképp értelmezi a barátságot, szinte minden embernek mást jelent ez a szó. Szerintem nagy öröm, ha valaki igaz barátra lel! Nekem az egyik verséből ez a pár sor tetszett legjobban: „Adj nekik emberlelkű, gyen- gédszavú társat / adj nekik csöpp csendet, zöldben lebbe- nö ágat /, adj nekik hűs kertet, messze villanó percet / adj nekik és nekem címzett robbanó merszet / Add, add, add mindezt féktelen hévvel, hogy élni higyjünk / Így! Aranyló, dísztelen névvel”. Sok mindent elmond ez a vers róla. Megfogni, megrendíteni, megörökíteni a múló pillanatot — és egy picit talán önmagunkat, hogy ne tűnjünk el nyomtalanul a semmibe ... Ezt szeretné Galambos Pál, de talán mi is — valamennyien! Monostori Kriszta Leáitymfiák bérmunkában Az idén körülbelül 300 ezer forint értékű bérmunkát végeztek el a Cegléd és Környéke Háziipari Szövetkezet nyáregyházi részlegében. Az év első felében lánykaruhákat, a másodikban pedig az egészségügyben egyenruhának számító fehér nadrágokat készítettek. Gondos Györgyné csoportvezető a nadrágok minőségét vizsgálja. Hancsovszki János felvétele Téli n®f@szkp®k Lábén hordott Istenség óink Lábon hordott betegségeinkről szeretnék elmondani két kórtörténetet.. Fertőznek is. Nem árt odafigyelni rájuk. Normálisnak ígérkező munkanap kezdődik a monori OTP-fiókban. Reggel nyolc óra van, az ügyintézők már asztalaik mögött rakosgatnak, a pénztár üvegkalitkájában pedig két munkatárs pénzt készít elő. Ez időt vesz igénybe, számolnak, csomagolnak. Negyed kilenc. A dolgukat frissen intézni igyekvő ügyfelek toporognak, üldögélnek, várnak, az órájukat nézegetik. Pár perc még és kezdődik a műsor. Az OTP egyik alkalmazottja ugyanis kiszól a kalitkából és elnézést kért a késésért, mondván, hogy pénztárátvétel volt. Mire az elsők között idegeskedő ügyfél is úgy érzi, itt az idő, hogy kijelentse — ehhez a „partnerkapcsolat” okán joga is van, miért ne mondhatná meg a véleményét: — Kérem, én a nyáron Bécsben voltam. Ott munkakezdéskor már nem számolgattak, rakosgattak, ott már az ügyfelet fogadták! Maguk, ha lenne konkurrenciájuk, a hideg vízre valót sem keresnék meg! Pulton innen és túl nyelnek egyet, de amúgy még csend van. A férfi nyújtja a csekkjét, a pénztáros visszaadja: ezt itt nem lehet befizetni, ez óvodai csekk. A férfi kacskaringósat káromkodik. A mögötte álló másik férfi rátromfol, hogy igaza van, még ilyen disznó - ságot, ezt nem lehet tűrni. A csekkről ugyanis kiderül, hogy mégiscsak itt fizetendő — ámde ezt az új kolleganő, akinek nevében udvariasan elnézést kérnek, s aki ugyancsak ezt teszi —, még nem tudhatta, ma állt először munkába. De rázendít az ügyfelek kórusa, élen a már alaposan felhangolt szólistával, hogy: — Ha nem ért hozzá, menjen haza! — Packáznak a drága munkaidőnkkel! — Minek ül be, ha gőze sincs hozzá! — Azt a betyár... I Arénában érzem magam, várom, mikor tartja lefelé az ujját az önnön haragjától megittasult tömeg. A pénztárosnő pedig, aki első munkanapját kezdte, hogyan bírja majd kellő önuralommal egész nap, s majd a többi napokon — eme ízelítő után? Lesz-e kedve valaha is az ügyfélre mosolyogni? Más. A monori rendelőintézetben régi szokás, hogy a várakozóhaliban nagy karácsonyfát állítanak fel ünnepek közeledtével. Talán azért, hogy itt, a bajban, betegségben is felA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1983. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK IVl ŐRI iskolából tanműhelybe yr ■ Leendő szakemberekeVképeznek S mert 1 ezer 256 diák birtokolja az iskolát — egy kisebb község lakóinak létszáma ez —, aligha van szüksége reklámra a ceglédi Bem József ipari Szakmunkásképző Intézetnek. Mégsem várják őszönként ölbe tett kézzel a gyereksereget, a tanoda vezetői meg-meglátogatják a monori, a nagykátai, a nagykőrösi területet, s természetesen a Cegléd környéki községeket, és az általános iskolák szülői értekezletein ismertetik önnön lehetőségeiket. Más ágazatban — Az utóbbi években kétségkívül megnőtt a szakmunkásképzés presztízse — mondja Fekete Gyula, az intézet igazgatóhelyettese. — A szülőik körében, de a közvéleményben is elfogadottá vált, hogy ez is a továbbtanulás egyik lehetséges formája. Mert annak előtte úgy vetették fel a kérdést: továbbtanulni vagy részt venni a szakmunkásképzésben? Időközben megtaláltuk a helyünket az oktatásügy irányításának rendszerében is, most már a művelődési ágazathoz tartozunk. A képzés is nyitottabbá vált. lehet folytatni a tanulmányokat például a szakmunkások szakközépiskolájában. A legfontosabb pedig, hogy a nálunk eltöltött éveket is végzettségnek ismerik el manapság. — Milyen előképzettséggel rendelkeznek a diákok? — Negyvenöt osztályunk halad folyamatosan. Negyven- háromban általános iskolai végzettségűek koptatják a padot, kettőben pedig a már érettségizettek. Gimnáziumokból évente húszán érkeznek hozzánk, számukra két év a diákidő, többnyire kozmetikusként, fodrászként, műszerészként végeznek. Messziről jönnek — Idén hány első osztályt indítottak? — Tizenhármat. Hozzáteszem: tavaly kilenc végzős csoportban kétszázhetvenegyen hagyták el az iskolát. — Miként alakul a gyerekek heti időbeosztása? — Tíz napból ötöt műhelyekben töltenek a tanulók. Szinte szemmel látható raj- tuk a fizikai munka hatása: ldéződjék a békességes, megnyugtató hangulat, amely karácsonytájt elfogja az embert. Talán azért, hogy kedveskedjenek. Tavaly is feldíszítették szépen a fát, amiről a betegek azon nyomban lelopkodták a szaloncukrot, a díszeket, de még a karácsonyfaégőket is. Így aztán az idén, hogy a hagyományt ne törjék meg, de a fa azért jobban szem előtt legyen, a portásfülke mellé került a szeretet, a megértés jelképe. Ott állnak az apró lurkók gyönyörködve, hogy de szép, ide már elhozta a Télapó ... Hozzá nem nyúlnának semmi kincsért. Nem úgy a felnőttek! Mondja a portás fejcsóválva, hogy ha egy percre nincs ott a szeme, már megdézsmálják a díszeket, a cukrot, kopik a fa, mire eljön az ünnep, már csak a csupasz ágak maradnak. Tűnődöm, miért is jelenthet különös örömöt a sebészetre, a fogászatra, a körzeti orvoshoz igyekvő betegeknek, ha zsebbe csempészhetik a közös fa díszeit? És mi lehet ez ellen az orvosság? Talán nincs is. Ezt is lábon hordjuk és vagy elmúlik — vagy megmarad ... K. Zs. gyorsan komolyodnak, hamar felnőtté érnek. — Tudnak-e szálláshelyet keríteni a bejáróknak? — Sajnos nem. Súlyos gondunk ez, mert a diákoknak több mint a fele messziről jön Ceglédre. Könnyű elképzelni, hogy reggelente miikor kell felkelniük, hogy akár a tanórák, akár a műhelygyakorlatok kezdetére pontosan érkezzenek. A Dózsa György kollégiumban összesen hét gyereket tudtunk elhelyezni, de hát ők az ország másik végében laknak, így eleve nem ingázhatnak. — Melyek a leginkább kedvelt s a népszerűtlen szákmák? — Negyvenötféle mesterség elsajátításához próbálunk meg alapokat teremteni. A lányok főleg a ruhakészítés iránt érdeklődnek, de sokan tanulnak fodrászatot is. Egyébként nemcsak a hagyományos női munkákkal lehetne ismerkedniük. Találkoztunk már mechanikai műszerész, villamos gépszerelő és szűcs mesterségű hölggyel is. Sőt, egyikük az esztergá- lyossággal kacérkodott, de később másként döntött. A fiúk közül nagyon kevesen (mindössze négyen) választották a kádárszakmát, ácsunk is csak három van. A hegesztőmunka népszerűsége sajnálatosan alacsony. noha az ipar sokat igényelne belőlük, s ráadásul kiemelt fizetést is tudnának adni. Az esztergályosokról ugyanezt lehet elmondani. Tavaly például szerszámkészítői csoportot sem tudtunk indítani, annak ellenére, hogy kvalifikált munkaterületről van szó. Hasznos kapcsolatok — Jó együttműködést tudtunk létrehozni valamennyi termelőegységgel. Közülük is főképp azokkal, amelyekben az üzemi tanműhelyek vannak. vagyis ahol a gyerekek gyakorlati oktatása folyik. Zömében Cegléden vannak ilyenek, de Monoron is például a MEZŐGÉP Vállalatnál és az Építők Ipari Szövetkezeténél. V. S. Győzelmek és vereségek Az őszi idény vége felé közeledve, már nem sok mérkőzésről adhatunk hírt, de azért még egy pár győzelmet arattak csapataink. ★ Az ifis lányok a váci egészségügyi szakközépiskola együttesével összecsapva vitték el a pálmát: 28-9-es félidő után nagy pontkülönbséggel, 53-15-re nyertek. Kiemelkedő védő játékot mutatott be Szalay Éva, a legtöbb kosarat pedig Gyöngyösi Ági (21) és Vrabecz Erika, valamint Kaltenecker Tünde (10—10) dobta. Szintén ennek az iskolának a csapatát kapta ellenfelül serdülőgárdánk is. ök is jól elhúztak már az első félidőben (20-12), szünet után pedig csak tovább növelték eredményüket jó védekezésükkel, pontos ziccereikkel. JÖK: Hanzelik Andrea (18), Somodi Katalin (14) és kiválóan védekezett Paraszka Julianna. Ugyancsak az ifisek játszottak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem női csapatával azon a nagyon izgalmas mérkőzésen, amelyen végig vezetve nyert a monori csapat. 29-23-as félidő után a második játékrész vége felé tudott csak felzárkózni a GEAC, így alakult az eredmény 56-54-re. Szépen játszott Gyöngyösi Ágnes — 17 pontot ért el, valamint kitűnő védekezése miatt érdemel dicséretet Vrabecz Erika és Kaltenecker Tünde. ★ Az NB II-ben a BKV Előre volt a mieink ellenfele, az a csapat, amely ebben az évben a válogatott Kárász Judittal erősödött meg. Így eleve nem sok eséllyel indulhattak a monori lányok, de szépen végigküzdötték a mécsesét, s 41-22-es félidő után 87-34 arányban szenvedtek vereséget. Nagyon jól játszott Szűcs Judit (15) és Gyöngyösi Ági (8), Pausch Andreának viszont a védőmunkája emelhető ki. ★ A fiúk a megyebajnokságban a nagykőrösiek ellen viaskodtak, mivel az ificsapatuk nem állt ki, csak a serdülők játszottak mérkőzést. Kiegyensúlyozott első félidő után (27-21) a mieink egész pályás letámadásra tértek át, s a dobott kosaraktól még magabiztosabbá váló csapatunk nagv pontkülönbséggel győzött (82- 41). JÖK: Sahin-Tóth (22), Békési (22), Marosi (14), Veress (8). ★ No persze, az ifik sem tétlenkedtek azért: a következő alkalommal Dunakeszire utaztak, s az ottani gimnázium csapatával játszottak. Elég gyenge kezdés után magukra találtak a monori fiúk, és 59-40-re nyerték a meccset. A Budapest Bajnokságban számunkra sajnos, eléggé kedvezőtlen eredmény született — igaz nem is csoda, hisz a mostani ellenfél: az Oroszlányi Bányász serdülői az NB I-es csapat utánpótlása. Így hát a monoriak egy nagyon kemény, jó iramú mérkőzésen kaptak ki, 96-72-re. N. M. A nap kulturális programja Gyomron, 18 órától: Aerobic tanfolyam, a tájház nyitva tartása: 9-től 12-ig és 14-től 18-ig. Az úttörőházban, 9-től és 14-től: a színjátszó; 16-tól: a báb- és az asztalitenisz-szakkör foglalkozása, 18-tól: aerobic felnőtteknek. 'Monoron, 8- tól 18-ig: Vasarely-kiállítás, 9- től: szűrhímző tanfolyam, 10- től 18-ig: pályaválasztási kiállítás, 13-tól: pályaválasztási bemutató a galériában, 15-től: társadalmi vezetőségi ülés. Pilisen, 15.30-tól: a Csepp II. irodalmi színpad próbája, 16.30-tól: német nyelvtanfolyam kezdőknek; 18-tól: haladóknak és a sakkszakkör foglalkozása. A moziban, 16.30-tól és 18.30-tól: A Cobra napja, ifjúsági előadáson: a Szivárvány. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, Artzt Miklós temetésé« részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek el, köszönöm a jóleső együttérzést nagy fájdalmamban. A gyászoló család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) /
